Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-24 / 8. szám
A kert talajának javítása TALAJMÜVELÉS IÁEANYAGPÓTLÄS NÖVÉNYVÉDELEM A talaj javításán tehát egyegy kedvezőtlen talajtulajdonságnak hosszabb időre szóló, esetleg végleges megváltoztatását értjük. Ha egy , talaj például mésztelen és erősen savanyú, meszezéssel kell a savanyúságot megszüntetni. Ha azután a továbbiakban is meszes trágyákat használunk, akkor a talajt ebből a betegségéből hosz-A jó minőségű és kellő tápanyagtartabuú talajún gyorsan fejlődik a növényzet. Fotó: t— blm — A Mezőgazdasági Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 19581 második kötetében többek között a következőket olvashatjuk: „A talajjavítás célja a kedvezőtlen kémiai, fizikai és egyben biológiai tulajdonságok miatt csökkent termőképességíi vagy terméketlen talajok megjavítása, mezőgazdasági termelésbe vonása, illetve a termőképesség nagy mérvű növelése. Tágabb értelemben talajjavításnak nevezzük a mezőgazdaságban alkalmazott agrotechnikai eljárásokat, így a vetésforgó és a talajjavító növények alkalmazását (zöldtrágyázás) és az úgynevezett meliorációs munkálatokat. A taiajjavitás szót azonban nem szoktuk ilyen tág értelemben alkalmazni. Rendszerint csak akkor beszélünk talajjavításról, ha az egyszerű agrotechnikai termékenység fokozó eljárásokkal nem, vagy csak igen bosszú idő alatt meg javítható talajhibákat kémiai és fizikai beavatkozásokkal küszöböljük ki. Így a talaj összetételében gyakori és állandó jelle gű kémiai és fizikai változásokat idézhetünk elő. Talajjavításnak nevezhető elsősorban a savanyú talajok meszezése és a különböző típusú szikeseknek javítóanyaggal és eljárásokkal végzett javítása“. szú időre vagy véglegesen „kigyőgyíthatjuk“. Ahhoz azonban, hogy megállapíthassuk, a kert talaja rászorul-e javításra vagy sem, előbb meg kell vizsgálni. Ebből a célból először gödröt kell ásni, mert a talaj bizonyos vastagságú termőrétegből áll. Ez lehet sekély, de lehet mély is. Mélyebb rétegű az a talaj, amelyben a gyökerek mélybe hatolásának nincs akadálya. Köztudott, hogy ilyen akadály lehet egy vastag kavicsréteg, az igen finom szemcsékből álló és fehér színű homokréteg, továbbá a kőpad (megkövesedett talajréteg), a kőtörmelék, a majdnem tisztán mészből álló törmelék, a mészkőmálladék, a magas talajvízállás stb. Az említett rétegek csak kevés vizet képesek megkötni. Előfordulhat az is, hogy a vizet, s ugyanígy a gyökérzetet be sem fogadják, illetve át sem engedik. A talajoknak ezt az úgynevezett sokélyrétegűségét különösen a gyümölcsfák vagy a szőlő ültetése esetén könnyen felfedezhetjük, hiszen ilyenkor mély gödröt kell ásni, esetleg az egész területet meg kell forgatni. A sekélyrétegűségét általában a legsúlyosabb talajhibaként tartják számon. Hogyan lehet ezt megszüntetni? Kisebb kertben szóba jöhet a terület feltöltése, a termőréteg vastagítása, da lehetőleg még a fák, a cserjék vagy a szőlő telepítése előtt. A termőréteg bizonyos mértékű vastagítását, feltöltését jelenti az is, ha a talajt, esetleg csak a tövek körüli kisebb övezetet vastagon terítik szerves trágyával, s azt nem ássák be, sőt a fejlődő dús gyomot (például a gyümölcsöskertben a fák alatt, ahol semmit sem termesztünk) sem kapálják ki, hanem lekaszálják és az úgynevezett gyomszénát helyben hagyják. Az erősen lejtős területeken talajelhordással kell számolni. Egy-egy nagyobb záporesö alkalmával ugyanis a lefolyó víz több köbméternyi talajt is elhordhat, méghozzá éppen a legértékesebb részeket, főleg a finom, humuszos morzsákat. Ilyen terepen a növénysorokat a lejtőre keresztirányban kell ültetni, s ilyen irányban is kell kapálni. Ezzel a megoldással számottevően csökkenthetjük a talajelhordás veszélyét. Legcélszerűbb azonban, ha az ilyen, lejtős területet lehordással, illetve fellöltéssel Kisebb teraszokra, közel vízszintes táblákra,' ágyasokra bontjuk. Ennek során ügyeljünk arra, hogy arról a helyről, ahonnan szeretnénk lehordani a talajt, előbb hántsuk le az általában sötétebb színű husmuszos feltalajt; s azt tegyük félre. Ugyanezt kell tenni a mélyebb, tehát a feltöltésre kerülő helyeken is, nehogy eltemessük a feltalajt és a nyers, törmelékes, illetve hordott föld (lényegében a lehordás helyének altalaja) maradjon a felszínen. Ha az erősen lejtős területeken nincs lehetőség a mélyreható tereprendezésre, akkor a talajt célszerűbb állandó növénytakaróval, főleg sűrűn ültetett gyümölcstermő cserjékkel vagy gyeppel védeni a lehordástól, a pusztulástól. (Folytatjuk) Tenyészketrecek miáS «ttiitdetildiidk__ nyálakat, s így azok nem kerülnek ki az ellető ládán kívülre, ahol esetleg megfázhatnak. Sokan használnak felnyitható tetejű vagy végű fiaztatóládát — a fialást követően ennek felnyitásával vizsgálják át az almot. Az elhelyezésük szerint külső és belső elletőládákat ismerünk. Ott, ahol a ketrecblokkok között elegendő hely van, a külső elletőláda használata javasolható. Az ilyen elletőláda dióskor ugyanis nem csökkenti, hanem ellenkcgőleg, megnöveli a az anyákéval azonos formájú és méretű ketrecben helyezzük el. Ebben az esetben fokozottan ügyeljünk arra, hogy a kelrec fenékrácsa tökéletesen sima legyen, a deszkából szilánk, szög vagy drót ne álljon ki. A bak ketrecében ne használjunk etető- vagy itatóedényt. Inkább az ajtóra akasztott önetetőt, önitatót helyezzük előtérbe. A szokásos téglalap vagy négyzet alakú ketrec esetében számolni kell azzal, hogy az' anyaállat a sarakba bújhat, hozzáférhetetlen lehet. Ennek következtében sak esetben a bak agresszívvá válhat. Külföldön az apaállatok megkönnyíti az alom ellenörzé- elszállásolására használt ketre— sét. Végül, az elletőláda rend- cek lábon állnak. Nálunk az szeres takarításának és fertőt- ilyen ketrecek használata terlenítésének jelentőségéről se jed. Sűrű drót- vagy lécrácsból feledkezzünk meg. Ha ezt készülnek. Az önetetót és az ugyanis elmulasztjuk, az elsza- önitatót a ketrec oldalára porodott baktériumok és kór- akasztják. A nyúlistálló végéokozók tevékenysége miatt je- ben szokták ezeket a ketrecelentűs alomveszteséggel kell két felállítani. Gyakori eset, számolni. besy a nyúl tartók a bakot Az anyaállatot mindig a bak csak a páraztatás idejére heketrecében kell pároztatni! Az lyezik át a kör alakú ketrecbe, apaállatok számára tehát olyan A téglalap alakú ketrec sarkait ketrecet kell készíteni, amely deszkadarabokkal szüntethetjük lehetővé teszi az eredményes meg. pároztatást. A bakot lehetőleg PUHA MARGIT I Egyik korábbi írásomban “ már beszámoltam arról, hogy Ifj. Németh József, a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége Koinárnói (Komárom) 3-as számú helyi szervezetének elnöke kiváló galambtenyésztő. Említést tettem arról is, hogy Németh elvtárs további apróállatokat, többek között nyulakat és baromfiakat tenyészt. Mivel a szabad ideje igen szűkre szabott, a felesége is besegít, aki elsősorban a baromfiak etetésével, gondozásával törődik. A példás kisállattenyésztő és tisztségviselő a new hampshire tyúkfajtát tenyészti. Jelenlegi állománya tizenöt tojóból és egy kakasból áll. Állománya szaporító tenyészetnek van elismerve, ami azt jelenti, hogy a tenyésztojásokat a szervezet keltetőjébe adja el. A helyi szervezet keltetőjéből évente hat-hét ezer naposcsibe kerül eladásra. A választék elég szót les, mert az igénylők a new hampshire fajtán kívül a kendermagos, a sárga és fehér plimut, valamint a rodejlend fajták közül választhatnak. A baromfiakat rendszeresen, pontosan, a téli időszakban naponta kétszer eteti. A keltetés előtti időszakban a tojóknak Munkáját sikerek fémjelzik nem ad tojótápot és konyhai hulladékot. Ebben az időszakban csupán szemes és züldtakarmányt etet. A szervezet vezetősége minden évben ősszel vagy tavasszal kakasvásárt rendez. Ezen kerülnek eladásra a tagok által felnevelt és a továbbtenyésztésre alkalmas kakasok. Ugyanakkor itt osztják szét a tagok között a vérfelfrissítés céljából idegen Németh elvtárs a new hampshire fajta tenyésztésére szakosította magát. (A szerző felvétele) žilinai (Zsolna), topoľčanyi (Tapulcsány), pieÄťanyi (Pőstyén) stb.) kisállattenyésztöktől vásárait kakasokat is. Németh elvtárs az elmúlt évek során több kiállításon vett részt, melyeken állománya kiváló eredményeket ért el. De amióta a szervezet elnöki tisztségét tölti be, nem futja idejéből arra, hogy az állatukat kellőképpen előkészítse a kiállításokra. Ennek dacára azonban nem hanyagolja el baromfiállományát. A baromfiakat évente kivizsgáltatja a gümőkór ellen és rendszeresen — évente három-négy esetben — fertőtleníti a baromfiszállásokat és kifutókat. A fertőtlenítésre meszel, klúros mészoldatot és Odolit készítményt használ. A kifutók egy része betonozott, ezért ez könnyen tisztítható. Ősszel, amikor a kertből már betakarították a termést, beengedi oda a tyúkokat, mert azok elpusztítják a lárvákat, bogarakat és a különféle növényi kártevőket. Az elmondottakból arra következtethetünk, hogy Ifj. Németh József sokoldalú tenyésztői munkát végez, amit az eddig elért sikerek fémjeleznek! ANDRISÉIN JÓZSEF 1 Д gyümölcsfélék telepitésénél abból kell kiindulni, hogy az egyes fajták fokozatosan érjenek be, mert ez nagy mértékben megkönnyítheti a szedési munkálatokat. A termesztés során főleg arra kell ügyelni, hogy a termés ne csak a szemnek legyen tetszetős, de kiváló zamatú is legyen, a gyümölcsfa sokat és rendszeresen teremjen. A fajta megválasztására ezért különösen nagy figyelmet kell fordítani, hiszen a vékony • gyümölcsfacsemetéből az évek során terebélyes fa lesz, amely szakszerű ápolás mellett akár évtizedekig is örömet szerezhet a termelőnek. A házikerti,- kerttelepi termesztésre azokat a gyümölcsféléket és -fajtákat kell előnyben részesíteni, amelyek kevésbé ismertek, de kiváló tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezek között akadnak olyanok is, amelyek régebben ugyan elterjedtek voltak, de éppen a nagyüzemi termelésben való alkalmatlanságuk miatt csökkent a termesztésük. Példaként három körtefajtát említenék meg. Az első a Kálmán körte, amely a házikerti termesztésben eléggé elterjedt. Van azonban egy hátrányos tulajdonsága, mégpedig az, hogy eléggé hajlamos a varasodásra. Nagyüzemiig éppen ebből kifolyólag mellőzik a termesztését. Lényegében háromszor annyi permetezést igényei, mint a többi fajta. A varasodást a magas cukortartalom segíti elő. Zaroata a^császárkörte likőrére emlékeztető. Ez a fajta augusztusban érik. A Diel vajkörte rendelkezik a legjobb tulajdonságokkal. A házikerti, kerttelept termesztésre a következő gyümölcsféléket ajánlom: Nyári érésű körtefajták: Vilmos körte, Piros Vilmos, Clapp kedveltje. Őszi érésű körtefajták: Charneusi, Bőse kobak, Konferencia. Helyiket telepítsük igen bötennő, leszedve a ládákban fokozatosan érik be, ezért válogatni kell. Őszi érésű fajta. A Téli exprex fajta gyümölcsét nagyon sokáig kell tárolni, mert érési ideje március—április. Az őszi vagy a téli érésű gyümölcsöket, tehát azokat, amelyek leszedve érnek be, Topsín készítménnyel érdemes permetezni, még az érés előtt hétnyolc naponként, legalább két alkalommal. Ezzel a készítménnyel nemcsak azért permetezünk, hogy nyáron egészséges legyen a gyümölcs, hanem azért is, hogy télre elálló legyen. Ugyanis a Topsín készítmény a leghatásosabb gombaölőszer, a tárolás során keletkező rothadás ellen. Téli érésű körtefajták: Párizsi, Lucas. Madame Varié. Az utóbb említett fajta hátrányos tulajdonsága, hogy csak női ivarú virágjai vannak, tehát nehezen termékenyülnek. Csak akkor érhető el megfelelő termés, ha mellette például Dronard fajtát termesztünk, mert ez elősegíti a kiváló zamatú, decemberbe# érő fajta megtermékenyülését, beporzását. Nyári érésű almafajták: Fehér átlátszó, Stark Earliest, James Grieve. Őszi érésű almafajta: Oldenburg. Téli érésű almafajták: Kidd’s Orange, Jonared, Gold spur, Starkrim9on, Golden Delicious. Sárgabarackfajták: Magyar legjobb, Nagy Pa*lovioei. Korai érésű őszibarackfajták: Mayflower. Félkorai őszibarackfajta: Red Haven. Kései őszibarackfajta: Elberta. Szilvafajták: Besztercei, Kék ringló, Zöld ringló. Meggyfajták: Kései Morela (önmegtermékenyülő, biztos termést ad). Cseresznyefajták: Gerinersdorfi óriás. Granát, Márki legkorábbi. Ribiszkefajták: Hollandi piros, Rote 4 Spetlese. Köszmétefajták: Fehér győztes, Zlatý fik- Málnafajta: Rubin. A telepítés eredményessége a talajnedvességi viszonyoktól is nagy mértékben függ. Száraz talajokon vagy eső hiányában ősszel is gondoskodni kell a víz pótlásáról. Az ültetés utáni beöntözés bőséges legyén, mert a gyökerekre jobban rátapad a föld, s ezáltal az erjedés is könnyebb, gyorsabb. A gyümölcsfák ültetésekor és az ezt követő időszakban tehát ne sajnáljuk az életet adó vizet. VEHOVSKÝ PÄL, Stúrovv A fiaztatóláda az anyaálla tok ketrecének nélkülözhetetlei tartozéka. Különböző anyagbó készülhet. Mérete a nyúl nagy »ágával arányos legyen. A kö zepes testű fajták részére 35 cn széles, 35 cm magas, 50 cn mély és 18X1B cm bebájónyí lású, a nagy testű fajták ré szére pedig 70 cm mély, 45 cn széles, 45 cm magas és 27X2! cm bebújónyílású fiaztatóládá készítsünk. Vannak, akik téglá val elkerített fészkelőhelye alakítanak ki az anyák ketre céhen, mások deszkából készül gyüinölcsszállító rekeszt, me gint mások műanyag tálat he lyeznek el a fiaztatóláda he lyett, de ezek télen általábai nem eléggé melegek. A hazánknál enyhébb éghaj latú országokban nem is hasz nálnak fiaztatóládát, hanem £ ketrec fenékrácsának egyik végét néhány centiméterrel lesüllyesztik, ahol a fialni készülő anya fészket készíthet Az általános tenyésztői véle meny szerint nálunk a zárt fiaztatóláda vált be a legjobban: melegebb a nyitottnál, s a szoptatni akaró anyaállat nem felülről, hanem a bebújónyíláson keresztül, tehát óvatosan megy a fókákhoz. A fiaztatóláda bebújónyílásának alsó széle 10—15 cm magasan legyen. Ez a perem ugyanis lesodorja az anya csecsbimbőíra tapadt kisketrec hasznos alapterületét. Az elletóládát úgy kell a ketrechez illeszteni, hogy a padozat és a bebújónyílás pereme egy szinten legyen, tehát a túl korán kikerült kisnyulak akadálytalanul visszajuthassanak az elletőládába. Az elletőláda tetejét vagy egyik oldalát ajánlatos lenyitós mppnlrlásií ra kPKZi'tpni morf nz
