Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-24 / 8. szám
Az egyik csípős, fagyos januári reggelen az „apostolok szekerén“ indultam Tornára. Az országúton előttem ©gy asszony ment gyors léptekkel. Jó lenn© utolérni, gondoltam magamban. Legelőbb elbeszélgetnénk egy kicsit. Néha nagyon jólesik a beszéd ... Az előttem siető sudár termetű nő hátranézett és lelassította lépteit. Bizonyára ő is beszélgetni szeretne, gondoltam magamban. Ügy is volt, de nem arról kezdte, amiről én vártam. — Te Józsi! Hazudik a pap — mondotta. — Hazudik a muzsikaszó, a mese is hazugság. De legtöbbet az újságírók hazudnak ... Ugye egyetértünk? Bólintottam, hogy igen. Utána nagyot nyeltem és mindjárt védeni kezdtem volt munkatársaimat. Maga újságot nem is olvas?! — Azelőtt nem olvastam, míg a „közösbe“ jártunk, mert nem volt rá idő. Magángazdálkodó korunkban pedig még a reggelit is állva ettük. A friss tejet. Ügy siettünk. De azóta, hogy nyugdíjas vagyak, falom a betűt. Ami érdekes és tanulságos az újságban, azt kivágom és elteszem. A te cikkeidből is tettem már el egyet a múlt télen. A tyúkok téli gondozása van benne. Ha hazamegyek, meg is mutathatom neked. — Mindkettőtök tanácsát megfogadtam, a tyúkocskáim mégsem tojnak. Karácsonytól kezdve egyetlen tojás sincs, pedig már hosszabbak a napok. Hát a ti tyúkjaitok tojnak-e? Nagyon jól. Minden múlt évi kelésű jérce rendszeresen tojik, mintha már tavasz lenne. Csak az a két öreg tyűk hagyta abba a tojástermelést a tél elején, amelyeket kotlósnak szánok. — Tehát mégis igaz, hogy sokat tojnak a tyúkjaitok. Többen is mondták nekem a fain-A tojástermelés titkaiból can... De akkor másképpen gondozod őket, mint ahogy írtad. Mindent nem lehet egy cikkben megírni és a tél is más, mások a teendők. A szó szót követett, s mikor Tornára értünk, melegem lett a beszélgetéstől. Pedig nem hamásik írásban megvan. Balázs Ferencnek, a múlt évi 2. számban megjelent „A tyúkok gondozása télen“ című írásából idézek: „A tyúktenyésztés eredményessége jórészt attól függ, milyen szinten tudjuk tartani a téli hasznosságot. A korai jérraggal váltunk el, hanem biztatással. Azt mondta, hogy „hazudjak“ csak tovább. A tojástermelés titkairól. Múlt évi cikkemből nem akarok idézni, mert már így is sokat markoltam. A cikkek terjedelmét illetően. De írok arról, ami az enyémből kimaradt, illetve nem fért bele, és a jelzett .uánivalól MELYIK A LEGTANULÉKONYABB GALAMBFAJTA? Bizonyítást nyert, hogy a legtanulékonyabb galambfajta a Magyar óriás galamb. Történt, hogy a Budapesti Fővárosi Cirkusz galambokat keresett a békét szimbolizáló szám bemutatásához. Természetesen fehér galambokra volt szükség és jelentős mennyiségre. A választás — előzetes tanulmányok után — a Magyar óriás fajtára esett. Hetven darabot tudtak csak begyűjteni, ezt is nem kevés munkával. A hetven galambból körülbelül negyven egész rövid idő alatt megtanulta a mutatványt. Ez abból állt, hogy a porond közepére helyezett és egy erős reflektorral megvilágított asztalra kellett alkalmas pillanatban az öszszes galambnak a porondra való bejárattól mintegy húsz-huszonöt méter távolságról repülni. A .^lombokat „munka“ közben nem zavarta a reflektorfény, a közönség és a zenekar felharsanó muzsikája, becsülettel helytálltak. (Galambjaink, 1978) Fotó: —blm— cék már augusztusban, szeptemberben megkezdik a tojásrakást, s novemberben, decemberben kéne legintenzívebben termelniük. A hidegek beálltával és a nappalok rövidülésével párhuzamosan mégis a legtöbb esetben csökken a termelés. A tenyésztőn múlik, biztosítja-e állatainak a kedvező felételeket. A legfontosabb feltételek egyike a meleg állatszállás biztosítása. Fűteni nem szükséges, de az ólak hasadékait jól be kell tömni szalmával vagy papírral. Az ólat esetleg szalmakötegekkel is körül rakhatjuk. Ha papírral vagy kátránypapírral vonjuk be télire az ólak falát, feltétlenül készítsünk szelelőnyílást, mert a papír nem engedi át a levegőt. Sokan fóliát használnak szigetelőként. Ez korántsem mondható jó megoldásnak, mert a fólia nagyón gyenge hőszigetelő, ráadásul még a pára is lecsapódik rajta, s így nedvessé válik az állatszállás levegője. Télen apróra vágott szalmával, esetleg fűrészporral vagy gyaluforgácscsal almozhatunk, s az almot igyekezzünk mindig szárazon tartani. Minél kedvezőbb hőmérsékletet biztosítunk a tyúkoknak, annál kevesebb energiát és takarmányt használnak fel az optimális testhőmérséklet megőrzéséhez, s több energiát fordítanak a tojástermelésre ...“ Az én cikkem (1978/6. szám) a tyűkok takarmányozásáról szólt, az most is helytálló. Csak annyi kielégítésre szorul, hogy most figyelembe véve a hidegeket, az abrakkeveréket forrázom, hogy kapósabb legyen a tyúkoknak. A burgonya héját megfőzöm, de vigyázok rá, hogy rothadt vagy fekélyes rész sohase kerüljön közé. A takarmányrépát lereszelem és nyersen adom a meleg takarmánykeverékbe. Most is adok a tyúkoknak finom rétiszénát vagy berefélét. A csontot is megtöröm és minden megetethető konyhai hulladékot megetetek velük, de ügyelve arra, hogy valamiből túl sokat ne egyenek. Beszélgető társam is úgy etet, mint én, de az állatok elszállásolásánál követ el hibát, mert a megmaradt régi istállóban szabadon engedi a tyúkokat, éjjel-nappal. Éjszaka hideg van rájuk, nappal pedig kevés a fény, az állatok nem kapargálhatnak, étvágytalanok. Hiányzik a -homok, mészpor és a fahamu. Az udvarra csak napos időben engedi ki őket. Akkor meg riadoznak a szokatlan környezet hatására. Én is tartottam már a tyúkokat régi gazdasági épületijén, de ott is egész nap nyitva volt az ajtó és a tyúkok bármikor kimehettek a szabadba. Ezzel most nem is akarok foglalkozni. Ehelyett inkább egy csekély elszállásolási hibát ismertetnék, amely az egész téli tojástermelés elvesztését eredményezte. Oj otthonunk mellett téglából készítettem emeletes tyúkólat. Felül tároltam a szálas takarmányokat télire, alul laktak a tyúkok, ahol fapadozaton ülőrudak nélkül szállásoltak kedvenceim. Azonfelül még szálas szalmát is almoztam rá. A szellőztetést az ajtón oldottam meg drótháló segítségével. Kezdetben nagyon jól bevált ez az 61 és egész télen volt tojás elegendő. Harmadik télen következett a váratlan fordulat. Éjszakákon riadoztak a tyúkok, mintha görény, róka vagy tolvaj háborgatná őket. Sokszor kimentem megnézni őket, de semmi nyomot nem találtam a hóban. Tavasszal, amikor a széna felülről kifogyott, oda zártam a tyúkokat. Alulra a csirkék kerültek, a kotlóssal. A tyúkok nyugodtak voltak, de a csirkék éjszakánként vészesen csipogtak. A kotlős olyan hangot adott, mintha vércse támadta volna meg a csibéit. A felső szomszédom tudta meg a baj okát. Az ő udvarán keresztül kis csirkét vitt el a patkány az ólunk tövéből. Onnan vezetett az alagút az ól alá. Ott pedig lyukat rágott a deszkán és azon hordta el a csirkéket. A tyúkokat nem bántotta, csak háborgatta, de egy téli tojáshozam elmaradásába került a deszkapadlózat és a vastag mélyalom. Most már beton van a patkánytanya helyén. Előnye az is, hogy a tetvek sem szaporodnak el úgy benne. A jó mélyalom pádig a hidegtől védi a tyúkokat. A nagyüzemi baromfitartásnál ilyen eset nem fordulhat elő. Ott biztos a jövedelem, ha ... És a kisüzemben, a háztájiban sem fizetünk rá, ha ... megtaláljuk idejében a hibák forrását, eltávolítjuk azt, s követjük azt a tanácsot, amit a „toliforgatók“ jószándékból írnak! CSURILLA JÓZSEF A A gerezna szárítása, tartósítása és kikészítése ELŐKEZELÉS Az állat bőrének irha felöli részét a lenyúzás után gondosan tisztítsuk meg minden felesleges szövettől. A tisztogatást vékonyítás kövesse. A művelethez háromélű, úgynevezett zsírkaparót használjunk. A vékonyítási addig folytassuk, amíg a szőrtüszók éppen látszanak. Az orr tájékának bőrét fordítsuk ki és az orrporcokat kaparjuk ki belőle. Hasonlóan tisztítsuk ki a szemöldök tájékának bőrét is, ügyelve arra, hogy meg ne sértsük a pillaszőrök tüszőit. A fül tövének bőrét szintén fordítsuk ki. s úgy kaparjuk ki az izmokat, a zsírszövetet. A nagyobb állatokon a fülkagyló porcát is távolítsuk el. Ugyanígy tisztítsuk meg az ajkak bőrét, a láb végeket, a csülköket és az ujja kát. Ha a mechanikai tisztogatás nem elegendő, akkor a véres és szennyezett részeket szivaccsal kell letisztítani vagy szabadon folyó vízben kell az egész bundát kimosni. A vérnek hideg vízzel történő lemosása után a nagyállatok bundáját szappa nozzuk be s tenyerünkkel, ujjainkkal átdörzsölve a bundán habut képezzünk. A szőrzet zsírtalanítása céljából a dörzsöléskor kevés mennyiségű ammóniasződaport is használha tunk. A bundát végül langyos, majd hideg vízben alaposan mossuk ki, s hagyjuk megszáradni. Különösen nyáron kell egy két órán belül elvégezni a bőr előkezelését. TARTÓSÍTÁS, PACOLAS A sózásra konyhasót, nátriumnitrátot, szódát, káliumalnmíniumszulfátot vagy káliumos konyhasót használhatunk. Faecettel is tartósíthatunk, mégpedig úgy, hogy átitatjuk vele a bőrt. Mindezek az anyagok gondosan és megfelelő mennyiségben használva meggátolják a baktériumok elszaporodását, azok rothasztó hatását. Ha körülbelül másfél hónap múlva megismételjük a sózást, úgy a bőrök akár évekig is raktározhatok. A tartósított bőrök raktározása során a szőrmés felü letet egymásra, a húsos részt a húsosra fektetjük. KIKÉSZÍTÉS E művelet előtt a gereznának teljesen száraznak kell lennie. A szárítást úgy végezhetjük, ha a gereznát a bundás felével befelé deszkalapra vagy rámára kifeszítve szegezzük ki. Amenynyiben az állatot zsákszerűén nyúztuk meg, a gereznát acélrudakból készült feszítőre húzzuk fel. Ügyeljünk arra, hogy a bőrön sehol se legyen ránc, mert ennek mélyén a bőr kipáliik és a szőrzet kihull. A szárítást szellős, hűvös, száraz és árnyas helyen végezzük. Melegben, napfényben, de fagyasztó hidegben sem szabad szárítani, mert megtöredezhet a bőr, s veszíthet tartósságából. A kikészítés szakaszai: 1. Aztatüs. A sózott bőröket hat-nyolc órán át langyos vízben áztathatjuk, a só nélkül szárított bőröket pedig áztató folyadékkal (10 I víz, 80 dkg konyhasó, fíírészporral felitatva) bekenve 24 óráig rajta hagyhatjuk. 2. Húsolás (faragás). A felpuhult bőrökről kétlábú bakra feszítve távolítsuk el a felesleges kötőszövetet és pólyákat. A lekaparásnál mindig, a szőrök dőlésének irányával ellentétesen, a faroktól a fej felé haladjunk. Ha közvetlenül a nyúzás után húsolunk és vékonyítunk, akkor nem kell áztatni. 3. Zsírtalanítás. Erre a célra zsíralkoholt vagy hasonló alapanyagú mosószert alkalmazhatunk. Először tíz liter vízzel 20, másodszor pedig 10 deka zsíralkoholt tegyünk. A kétszeri zsírtalanítás után ne feledkezzünk meg az öblítésről. 4. Víztelenítés. A cserzés előtt a kisebb bőrből nyomjuk ki a felesleges vizet és rongygyal borítsuk be, mert ez a vizet felszívja. 5. Cserzés. A száraz gereznákat cserzöanyagukkal (pép vagy oldat formájában) kezelhetjük. Erre a célra általában a timsót használják. A pépet a gerezna húsos oldalára kell kenni. Az általánosan használt cserzőpép: egy kiló búzaliszt, egy tojás sárgája, IS deka káliumtimsó és 60 deka konyhasó. Az összekevert anyaghoz annyi lágy vizet kell önteni, hogy pépes oldat keletkezzen. Az ilyen eljárással rendkívül lágy, tetszetős bőrt nyerhetünk. A nagyobb gereznák kikészítésére a 60 deka konyhasóból, 15 deka káliumsóból és az egy kiló búzakorpából álló oldatot használhatjuk. A kisebb állatok gereznáinak kidolgozásához kétharmad rész konyhasó és egyharmad rész őrölt káliumsó keverékéből tömény oldatot készíthetünk, anynyi korpát hozzákeverve, hogy krémszerű pépet kapjunk. Ezt 3—4 mm vastag rétegben kell a bőr irha felöli oldalára rákenni. A pépes bekenéshez a bőröket ki kell feszíteni. A hűvös, szellős és száraz helyen történő szárítás (kisebb bőrök esetében egy-két, nagyobb bő röknél négy-hat nap) után a megszáradt pépet tompa késsel levakarhatjuk. Ezután a bőrt újra kenjük be, s ezt háromszor ismételjük meg. Az ismétlések száma a bőr vastagságától és zírtartalmától függ. Ezt követően a bőrt addig kell dörzsölni, míg rongyszeríí, puha nem lesz. Cserzöoldatok készítése: 10 liter vízhez 60 deka konyhasót, 15 deka káliumsút és egy kiló búzakorpát vagy árpadarát kell hozzáadni. A búzakorpát előzőleg három-négy napig kell erjeszteni, tiszta vízzel hígítani, s csak azután adhatjuk hozzá a kimért mennyiségű sókeveréket. A cserzőoldat kezdetben 30 C- fok hőmérsékletű legyen. A macska-, nyúl- és rókabőröket három-öt napig hagyhatjuk az oldatban. Ezt követően hasonlóképpen kell eljárni, mint a pép alkalmazásakor. További cserzőoldatok: egy kiló konyhasó, 35 deka timsó, fél liter hangyasav, 10 liter víz; 20 liter víz, három kiló zabliszt vagy korpa, 1,8 konyhasó; 20 liter víz, 1,6 kg konyhasó, 30 ml ecetsav, 30 ml tejsav. A cserzőoldatokban szárított bőröket a gerezna nagyságának és vastagságának megfelelő ideig kell áztatni. A róka nagyságú állat bőrét három-hat, az egér nagyságúékat két, a mókus, ürge, hörcsög és a görény bőrét pedig két-négy napig kell áztatni. 6. Mosás. Cserzés után a nedves gereznát húzogassuk ki, hogy a benne levő cserzőoldat, nedvesség, vadvíz eltávozzék. Ezután a bőrt folyó vízben alapdsan mossuk ki. A nagyobb bőröket fél napig, a rókabőr nagyságúakat 1—2 óráig, az egérbőr nagyságúakat pedig tíz percig kell mosni. 7. Szárítás. Mosás után a bőrből alapos huzogalásokkal a vizet ismét el kell távolítani, majd szellős helyen csíptetővel kifüggesztve szárítsuk meg. Száradás után a gereznák bőrös oldalát vizes ronggyal gyengén nedvesítsük be. A keresztirányú hűzogatás után szőrös oldalukkal lefelé fordítva csavarjuk össze őket, majd a göngyölegre súlyt helyezzünk. Ezt a műveletet érlelésnek nevezzük. 8. Zsfrozás. Pár napi pihentetés után a bőr irha felöli oldalát zsírosító szerre) — 10 deka tojás sárgája, 7 deka törökvörös olaj, 1 deka búzaliszt, 1 liter víz — kenjük be. Ezt a pépszerű anyagot egy két napig hagyjuk a bőr irháján. Ezután a bőrt szellős helyre téve szárítsuk meg, közben keresztirányban húzogassuk meg. Az olajjal bekent bőrt a száradás után hengeres vason húzogassuk át, gyúrjuk meg. A bőr húsos oldalát durva üvegpapírral dörzsöljük át, puhítsuk meg. Ezzel már a kikészítést is befejeztük. A kikészített bőr puha, fehér színű. Ha nem eléggé puha és vékony, akkor vakaró kanállal vagy fűrészlappal az irha felöli részt kell lekaparni. Az olajjal ■cm kezelt, de a tinisóval cserzett bőr a kiszáradás után töredezik. Ennek megelőzése érdekében — olaj hiányában — faggyúval is bekenhetjük a bőrt. A faggyút a húsos felületen elkenve jól dörzsöljük be, a felesleget tompa késsel vakarjuk le. A szőrmés felületet benzines fíírészporral addig dörzsöljük, amíg a koronaszőrök szép fényt nem kapnak. A fehér színű prémet magnéziumporos benzinnel is átdörzsölbetjük. A fűrészpor a benzin elpárolgása után porolással távolítható el. A kikészített prémet megfelelő minták után kiszabhatjuk. Nem szabad azonban ollóval vágni, mert a bőrrel a szőrzetet is lenyírnánk. Szőrmét csakis erre a célra szolgáló éles késsel szabad metszeni, mégpedig az irha felöli oldalon. Dr. Fehér nyomán: Dr. BOHUNICZKY IMRE, •körzeti állatorvos. Szlovákiában a nyércek nemesítésével és tenyésztésével a Žilinai Fajtanemesítő Vállalat taksonyi (Matuškovo) központjában foglalkoznak. Fotó: —blm—
