Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-24 / 8. szám
1979. február 24. SZABAD FÖLDMŰVES kell hozzá... mes lakásra, a jólétre utalva, no meg a személygépkocsira. A házigazda mosolyog ezen, majd kiegészíti azzal, hogy a hajnalt kelést, a kutricák és a hízók bűzét is vállalnom kellene. — Mégis azt mondta, hogy az elnökkel sem cserélne. — Élni sem tudnék a sertések nélkül. Még az otthoni szabad időmben is velük bíbelődöm. Most például kettőt is hizlalok, öltem már olyan hízót is, amely elérte a négy mázsát. — A közösben hány sertést gondoz? Hétszáz darabot. — Mivel mérhető a sertésgondozó munkájának az eredményessége? — Mivel? Hát a súlygyarapodási átlaggal. — A múlt évben ez hogyan alakult? — Napi hatvan deka körül. Ez az eredmény a tartási és takarmányozási körülményeket figyelembe véve járási viszonylatban is kiváló. — ön szerint mi kell ahhoz, hogy valaki élenjáró sertésgondozó lehessen? — Egyáltalán nem elegendő a szak-j tudás. Több kell ennél! Szív is kel!) hozzá. Az eredmény többek között attól függ, hogy az állomány felújításakor milyen az összetétel. Ilyenkor résen kell lennie az embernek. Ahány' jószág, annyiféle szokás, természet. Ha valamelyik vad, hát „igazítok“ a rossz szokásán. Ezen az időszakon át kell á süldőket segíteni, hogy mire elkerülnek tőlem, túlhaladják a százkilós súlyt. # • • Kankulya János, amióta a szövetkezetben van, állatgondozó. Hajnalban kel, este tér haza. Életét állandó készültségben éli, mégis elégedett, boldog ember. Búcsúzáskor kezet szorítunk. önkéntelenül arra gondolok, a földön bárcsak mindenütt ilyen készültség lenne. A Keszi-patak mentén épült, tágas otthonában ékesen csillog Az építésben szerzett érdemekért magas állami kitüntetés, szorgos, éredménves munkásságának erkölcsi-társadalmi elismerése. (csiba) A marhahizlalásban is korszerűen Soha nem feledkeztünk meg arról, hogy a szarvasmarha-tenyésztés milyen jelentőséggel bír társadalmunkban. Selicén [Sékszeíőeej az állomány minőségének a fejlesztését és tervszerű gyarapítását mindig az irányelveknek megfelelően szorgalmaztuk. Ezt azért tettük, mert közélelmezésünknek egyre több jó minőségű húsra és tejre, a növénytermesztésnek a talaj termőerejének a fokozásához pedig sok szerves trágyára van szüksége. Űrömmel állapíthatjuk meg, hogy szarvasmarháink hasznossága az utóbbi években javult. A hasznosság javításában azonban a jé szándékon és a takarmányozáson kivűí egyebek is szükségesek voltak. Van egy kétszázhatvan férőhelyes sertéshizlaldánk, ahol az elmúlt évben átlagosan egy kilón felüli napi súlygyarapodást értünk el. Mivel a köznemzedék között mély ráncok húzódnak. Szorosan összezárt ajkának szigorú vonala olyan emberre vall, aki mindig könyörtelen volt önmagához. Sokat tapasztalt már életében. — A férjem csak mondogatta, hogy otthon akar maradni. Megtehette volna, hiszen már régen nyugdíjazták. Dolgozott eleget gyerekkora óta. Mégis egy szóra ugrott, amikor jöttek érte a szövetkezetből, mert nem találtak mázsamestert — mondotta megértő mosollyal a felesége. Abban a szobában beszélgetünk, mely az idős házaspár birodalma. Fiatalságát és a kezdeti időket hozom szóba. Mosolyog. — Lučenec (Losonc) mellett, Lehőtkán születtem — kezdi élettörténetének főbb állomásai sorolását. — Édesapám számadó juhász volt. Fiatalon, 1922-ben a kommunista pártba léptem. Amikor erről az apátfalvai posztógyár igazgatója értesült, azonnal elbocsájtott. Később fuvaroztam, majd kivándoroltam Kanadába. A honvágy azonban nagyon erősen munkált bennem. Hazajöttem. Igazat adtam azoknak, akik azt mondták: a szövetkezetben könnyebben boldogul az ember. Beléptem. Dolgoztam. Majd kilenc éven át az elnöki tisztet töltöttem be, megelégedésre. Ugyanolyan lelkesedéssel és megfontoltan beszél, mint hosszú elnöküsködése alatt. — Nagy utat tettünk meg — folytatja —, amióta közösen gazdálkodunk. Súlyos bántalom sosem ért. Mindig szót tudtam érteni az emberekkel. S beigazolódott, hogy a szövetkezeti gazdálkodás képes a parasztságot felemelni, anyagilag és szellemileg egyaránt. Tényei, amelyeket egymás mellé sorakoztat, kézzelfoghatók, bizonyítanak. tóm, hogy az élet elkényeztetett. A föld szeretetét nagyapámtól, az állatszeretetet apámtól örököltem. Mezőgazdasági mesteriskolát végeztem 1951-ben Želovcén (Zsély), utána azonnal rám bízták a növénytermesztés Irányítását. Jól él az emlékezetemben az ötvenkettes kombájnos gabonaaratás. Csoportosan jöttek szemlélődni a közös gazdálkodás felé hajlő — Van-e valamilyen vágya? — Vágyatft? Van. Rövidesen én is nyugdíjas leszek. Azt szeretném megérni, hogy még sokszor várhassam terített asztallal a fiaimat, játékkal az unokákat. Édesapám úgy élt, hogy magának sosem kért semmit. Kétszázéves házban öregedett meg: ujját viszont Dolné Zálužanyban a szövetkezeti székház építésénél hagyta, egy szarufa „jóvoltából“. Idősb Király György hallgat. Tétován, befelé mosolyog. Fia szólal meg helyette: ponti alapba — a kiselejtezett tehenekkel együtt — több mint háromezer mázsa marhahúst kellett leadnunk, a feladat sikeres teljesítése céljából a fiatal állatok egy részét ideiglenes férőhelyen hizlaltuk. Annak el. lenére, hogy itt is ugyanazt a takarmányt használtuk, mint'a másik he lyen, a súlygyarapodás napi átlaga mégis harminc dekával volt kevesebb. Az utóbbi években a szlovák tarka tehenek elégtelen tejhasznossága arra sarkallt minket, hogy fajtaátaiaktté keresztezéssel javítsuk a hasznosságot. Ez szép sikert hozott, mert a fekete tarka leszármazottak évi tejhasznossága több mint hatszázötven literrel javult, ugyanakkor a hízóba fogottak testtömege nem érte el a szlovák tarka egyedekét. Ennél fogva a hízómarhák 510—520 kilós vágósúlyának az elérése problémát okozott. Megfigyeltük, hogy a fekete tarka marha a 480 kilós átlagsúlyt aránylag gyorsan elérte, a nagyobb vágósúly elérése azonban már időbe telt, s ezért sok takarmány fogyott el. Arra törekedtünk, hogy az állatok gyorsított hizlalásával és leadáséval a férőhelyeket felszabadítsuk, kitisztítsuk és újabb állatokat hizlalhassunk, mert feladataink egyre nagyobbak, s az istállézási lehetőségeink sem javultak. Amióta a fajtajavító keresztezés mellett döntöttünk, az állatszapnrulat is jó. Az elmúlt évben száz tehénre számítva száztizenegy borját választottunk el. így kedvezőek a feltété leink a tehénállomány felújításához. A borjaknak mintegy felét tovébbtsrtásra neveljük, a többit pedig hizlaljuk. A hizlaláshoz már hosszabb ideje szalma-alapanyagból készült pelletet használunk, л a költségek terén is megbízható adatokat gyűjtöttünk. A prllett készítésére tulajdonképpen állattenyésztési részlegünk szerkezete ösztönzött minket. A szarvasmarhaállományon kívül jelentős sertés- és tojóállományt is tartunk, s ezeknek sok szemes takarmány kell. Míg a múltban a szarvasmarha takarmányozásét hagyományosan végeztük és naponta 2,5 kiló abrakot adtunk minden állatnak, addig ma a hízók 1,8 kg abrakot — vagyis fél kilóval kevesebbet —, tömegtakarmányként pedig átlagosan hat kiló pelletet kapnak. A pellet kilójának előállítási költsége 1,40 korona. így a két legfontosabb takarmány együttes értéke 11,57 korona. Ehhez persze hozzá kell számítani a munka- és egyéb költségeket is. fgy az elmúlt évben a nem éppen kedvező istállézási feltételek között a marhahús kilójának termelési költsége 17,14 koronára emelkedett. A takarmányalapban a pellet a legjelentősebb tétel. Terimés takarmányaink teljes értéke eléri az 1 millió 774 ezer koronát, s ebből a pellet értéke több mint negyedmillió korona. Ez azt bizonyítja, hogy a szarvasmarha-ellátás korszerű. Takarmányként jól hasznosítjuk a szalmát, s ugyanakkor ez a takarmány nem olcsó. Hizlaldánk termelési eredménye persze csak akkor javulhat jelentősen, s a költségek is csak úgy csökkenthetők, ha üzembe helyezzük az új ötszázliúsz férőhelyes tehénfarmot s a korábbi tehénistállókat marhahizlaidává alakítjuk át. Feltételezhető, hogy a jobb elhelyezés, a túlzsúfolt ság megszüntetése lehetővé teszi a hízóáliománynál az egy kilón felüli súlygyarapodás elérését. Az állattenyésztési részleggel szemben támasztott igények egyre növekednek. Szükséges, hogy feladataink sikeres megvalósításához minél jobb minőségű tömegtakarmányt kapjunk. Ez azért is időszerű, mert az abrakkal takarékoskodnunk kell. Eredményeink azt bizonyítják, hogy az állattenyésztési dolgozóink az eléggé kedvezőtlen termelési feltételek között is derekasan helytállnak. Eléggé jé eredményeket érnek el. Amíg például tavalyelőtt 40 millió 892 ezer. az elmúlt évben ettől már négy és félmillió korona értékű állati termékkel többet adtunk társadalmunknak. Ebből is látható, hogy dolgozóink megvalósítják azokat a feladatokat, amelyeket velük szemben támasztottunk. Ezt az utat követik az elkövetkező időszakban is. CSICSMAN TIBOR, a szövetkezet főállattenyésztője. Ifjabb Király György már a hatvanadik életévéhez közeledik. Az említett szövetkezet növénytermesztője, 1973 óta a Kiváló munkáért állami kitüntetés tulajdonosa. — Egyke voltam, de nem mondhamagángazdák a környékről. Ha ma számbavesszük, mennyi nehézséggel kellett a múltban a szövetkezetbelieknek megbirkózniuk, s ezt összevetjük a jelennel, a különbség szinte hihetetlennek tűnik. Úgy is mondhatnám, amennyivel nehezebb volt a szövetkezeti gazdálkodás alapjainak a lerakása, majd a gazdasági-politikai megszilárdulás előfeltételeinek a megteremtése, annyival könnyebb, jobb ma az élet. — Milyen szakmát tanultak a gyerekek? — Gyurka a szövetkezet (Lehôtka) megbecsült dolgozója, Milán meg gépkocsivezető. Az ő életük már sokkal könnyebb, össze se hasonlítható a miénkkel. Mindketten lakást kaptak, két-három szoba összkomfortban élnek. A családfő arcán büszkeség, öröm. A haja megőszült, de a saját és a közösségi gondok terhe nemigen látszik rajta. Az apa, a fiú és az unoka. * — Milyen kívánsága lehet egy apának, akinek az élete szünös-szüntelen munkában telt el? Nem eget rengető az ö kívánsága, egyszerű, hétköznapi: szeretne kicsit megpihenni. De velünk.... Csillagos éjszaka borult a falura. Az emlékek szárnyán igyekeztem visszaforgatni az idő kerekét. A képzeletbeli filmkoekákon újra felelevenedtek előttem a paróki és az úrbéri dűlők, melyeket harminc évvel ezelőtt, először szántottak keresztbe, hogy eltüntessék az embereket egymástól elkülönítő mezsgyéket. A zúgó patak mellett látni véltem a közös első delelő gulyáját, a közös sajtárának aljára fröcskölő tej hangját hallottam képzeletben. Képet öltöttek előttem újra meg újra a szövetkezeti eszmét diadalra vivő apák, az életet továbbfolytató fiúk, unokák. Mindez a gyümölcsöző közös munka szépségét, örömét árasztotta. CSIBA LÄSZLÖ Megálltunk a hídon a Sajó vize felett ... Itt hagyja el a folyó Lenartovcét (Lénártfala). A falu mögött megszalad, ilyenkor, áradáskor, megtölti árterületét — aztán már mi sem áll útjában: szántők és legelők között .fut tova új hidak és falvak felé. Egy ideig hallgatunk, nézzük a hidat és a folyót. Aztán Madarász Sándor folytatja a régebben megkezdett párbeszédet. — A felszabadulás után én is részt vettem az urasági birtokok parcellázásában — a végén meg segítettem összehozni. Jőízü nevetés rázza meg a mellét, s én tudom, hogy a szövetkezet megalakítására céloz. Fiatalabb kora ellenére az alakulástól — ezerkilencszázötvenkettőtől — tagja az efsz-nek. Madarász elvtárs középtermetű, de 'keménykötésű ember. A ráncok a szája körül valahogy úgy rendeződtek, mintha örökké mosolyogna, s bár sok mindent megért, mindmáig megőrizte életkedvét. Egyet-mást elmondott magáról. Megtudtam, hogy suhanó kora óta a földeken dolgozott. Az alakulás után számára a földművelést egy időre a téglagyári munka váltotta fel. A kitermelt téglából épült fel a közös első istállója. 1953-ban a növénytermesztési csoportvezetőnek választották. Visszaemlékezései szerint az első évben kézzel vetettek. Később elvégezte a mezőgazdasági mesteriskolát, majd a mezőgazdasági középiskola A hídon következett. Ezerkilencszázhatvannégy óta a lénártfalai szövetkezet elnöke. Ahogy áll mellettem, s nézi az országhatáron emelkedő hegyekig szélesedő sik tájat, hirtelen úgy tűnik, hogy egy pillanatra kezét homlokához emeli, mint aki megszédült: nem tudni, a tova futó víz látásától, vagy csak azért, mert a beszélgetés alkalmat adott neki végiggondolni a kezdet nehézségeit. — Nagy nehézségekkel kezdtük, de egv kalap alá hoztuk — mondja. A jelképes beszéddel elsősorban az ötvenes évekre céloz. A háborús évek után a földek nagyon el voltak hanyagolva, s ebből kifolyólag a mezsgyék eltüntetése után nagyon gyenge I termést takarítottak be. Az állatoknak sem volt elegendő a takarmány. A szorongatott helyzetben jó néhányan búcsút mondtak a közösnek, s csak az ötvenes évek végén szállingóztak vissza. Szerencsére aki viszont maradt, az szívvel-lélekkel fogott hozzá a munkához ... Ezerkilencszázhetvenegy januárjában jött létre a lénártfalai Vörös Csillag Efsz, három korábbi szövetkezet — a vlkyňai (Velkenye), člžl (Csíz) és a lénártfalai efsz — egyesülésével. Az egyesülés során olyan elnököt választottak, aki már jhét éve állt a lénártfalai közös élén, s tisztségében mindig becsülettel helytállt. Madarász elvtárs 1973 őta a mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetés tulajdonosa, képviselő a Szövetségi Gyűlésben is, ahol különösen a mezőgazdasági bizottságban fejt ki érdemleges tevékenységet. • • • Állunk a Sajó hldján, s alig érezzük a téli napfény simogatását. Homlokunkat valamilyen láthatatlan hullámok ostromolják, hangtalan hangok töltik meg fülünket: a kezdet vitát, s megelégedés a jelennel. Majd tovább megyünk a folyó mellett, s az elnök az igényes új tervekről beszél. —csiba— > »j» »$> «$♦ «j« «j» *** «$* «$♦ «$♦ «$♦ «j» *** «J» *** »3* *** «3* *3» »3« «3* <♦ *3* *3* »3* <5* «s* Teljesítik feladataikat A Bratislava vidéki járás legtöbb szövetkezetében véget értek az egységes földművesszövetkezetek IX. kongresszusa előtti vitafórumok, melyek lehetőséget adtak a dolgozóknak arra, hogy véleményeikkel, esetleg bírálataikkal hozzájáruljanak az egyre igényesebb feladatokat teljesítő mezőgazdaság sikerességéhez. Természetesen a tartalmas akciók színvonalának érdekében komoly intézkedéseket foganatosított a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Bratislava vidéki járási bizottsága. A központi bizottság ájtal kiadott vitaanyagot a járási bizottság dolgozói feldolgozták. Ennek révén a szövetkezetek részére már olyan anyagot biztosítottak, amely a dolgozók számára lehetővé tették azt, hogy — a vitaanyag kapcsán — termelési részlegenként tárgyalják meg az égető problémákat és a jő tapasztalatokat. A Chorvátsky Grob-i Haladás szövetkezetben a IX. kongresszus előtti vitafórumon — 74 dolgozó részvétele mellett — tizennégyen szólaltak fel, mondták el meglátásaikat. A növénytermesztésben dolgozók kifejtették, hogy — habár számos hiányosságot igyekeznek önerőből megoldani — bosszantó az apró alkatrészek hiánya. Emiatt több fontos mezőgazdasági gép munkaképtelen. Példaként hozták fel a Perla 54-es permetező gépet, a B— 30-as bolgár traktort. Nem jobb a helyzet a fejőtechnikával kapcsolatban sem. Habár ezek apró problémáknak tűnnek, a termelésben mégis jelentős zavarokat okoznak. Mivel a Záhorská Niva-i Efsz termelésének egyharmada főleg a zöldségtermesztésre irányul, a vita keretében a dolgozók főleg az ezzel öszszefüggő kérdéseket boncolgatták. Több felszólaló kifogásolta a Zelenina vállalat munkáját. Nem csoda, hiszen a Zelenina jóvoltából a mai napig is több tonna káposzta vesztegel a szővetkezetbén. A dolgozók figyelemre méltó javaslatokat tettek a termelőfelvásárló viszony javítása érdekében. A tomášovi Barátság Efsz-ben megrendezett vitafórumon — a vitaanyag egyes cikkelyeinek ismertetése után — élénk eszmecsere alakult ki. Többen bírálták a jutalmazási rendszer jelenlegi formáját, ami állításunk szerint fékezi a dolgozók kezdeményezőkészségét, befolyással van a munkaproduktlvitásra. Közvetlenül a vitafórum után az ilyen, s még néhány ehhez hasonló égető kérdést, a szövetkezet vezetősége megtárgyalt, s intézkedett. A Záhorská Bystrica i Devín szövetkezetben a dolgozók nagy lelkesedéssel fogadták a IX. kongresszus előtti vitafórum megrendezését. A vitaanyag megtárgyalása után építő jellegű javaslatok kerültek terítékre. A szövetkezet dolgozói több szervezési hiányosságra mutattak rá, kifogásolták az egyes gépsorok elosztási módját a járásban. Annak ellenére például, hogy aránylag kevés gépsor áll a szövetkezetek rendelkezésére, nem használják ki ezeket kellőképpen. Tehát javítani kellene az egyes szövetkezetek közötti együttműködést, s hatékonyabban ki kellene használni a jmi közvetítő szerepét. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Bratislava vidéki járási Bizottságának titkára, Ing. Vagunda Štefan elmondotta, hogy a IX. kongresszus előtti vltanyag megtárgyalása, a termeléssel kapcsolatos véleménynyilvánítás már eddig is sok szép eredményt szült. Ugyanis a gondokról, problémákról igen is beszélni kell, hiszen elhallgatással, belenyugvással a fejlődés kereke nem mozdul előre. Az egységes földművesszövetkezetek IX. kongresszusa előtt dolgozóink természetesen nem csupán a vitaanyagok megtárgyalásával, hozzászólásaikkal igyekeznek fejlődő mezőgazdaságunk színvonalát tovább emelni. A IX. kongresszus tiszteletére a járás több szövetkezetében szocialista kötelezettségvállalások születtek. Példaként említhetjük a lozornői szövetkezetei, melynek dolgozói nem kevesebb, mint 730 ezer korona értékben vállaltak kötelezettséget. A Bratislava- Vynohrady-i szövetkezet 126 dolgozója 2500 brigádóra ledolgozása mellett 250 ezer korona értékű kötelezettséget vállalt a IX. kongresszus tiszteletére. Amint ezt már a fentiekben is érzékeltettük, a Bratislava vidéki járás szövetkezeteit nem éri váratlanul a március elején megrendezésre kerülő járási konferencia és az efsz-ek IX. kongresszusa. Már csak azért sem, mert ezeken a magas szintű fórumokon az egyes gazdaságok képviselői bátran elmondhatják: teljesítik a kitűzött feladatokat, tettre készen hárítják el a színvonalas termelés „útjáből“ az esetleges gátakat, akadályokat. KALITA GABOR
