Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-24 / 8. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. február 24. Kínai agresszió Vietnam ellen ^ A szocializmus árulói mint háborús gyújtogatok ♦ Megszívlelendő tanulság a Nyugatnak: aki a gyújtogatónak gyufát ad... ♦ A szocialista országok és a világ népei elítélik az agresszort фА Szovjetunió kész teljesíteni a barátsági szerződésben foglalt kötelességét + Kínai egységek a múlt szombaton 14 ponton behatoltak a szocialista Vietnam területére. A hír megdöbbentően hatott, noha nem volt meglepetésszerű. Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnökhelyettes már amerikai és japánt látogatása során többször is kijelentette, hogy „meg kell büntetni Vietnamot Kambodzsa miatt“, s ha valaki az ő szavait nem vette volna komolyan, a két ország határán történt kínai csapatösszevonások, fenyegető csapatmozdulások minden kétséget kizárólag arra engedtek következtetni, hogy készül valami. A kínai csapatok az említett 14 ponton tíz kilométerre hatoltak be Vietnam területére. A támadásnak nagy anyagi kárai és emberáldozatai vannak. A jelentések szerint a vietnami katonáknak több helyen sikerült feltartóztatniuk a kínaiak előnyomulását. A kínaiak, akiket a tüzérség és a légierő is támogat, kegyetlenkednek a lakossággal szemben. A vietnami külügyminiszter tájékoztatta Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárt a kialakult helyzetről, a délkelet-ázsiai békét és biztonságot veszélyeztető kínai agresszióról, s ennek megvitatása és a szükséges intézkedések foganatosítása végett. A maoisták árulása betetőződött — röviden így foglalható össze a szocialista országok reagálása a Vietnam ellen indított kínai agresszióra. A szovjet kormány nyilatkozatot adott ki a kínai támadásról, ebben hangoztatja: „Peking Vietnam elleni agressziója a zsarolás és nyomás politikájának közvetlen következménye. A pekingi vezetők nyíltan hangoztatják, hogy meg akarják „büntetni“ az önálló politikát folytató Vietnamot, mely nemcsak visszautasította a kínaiak délkelet-ázsiai terjeszkedési politikájának támogatását, hanem nagy akadály lett Peking hegemonisztikus szándékainak megvalósításában. A kínai vezeioség““íiem tud beletörődni abba, rogy a kambodzsai nép megdöntötte Pol Pót véres hóhérai rendszerét és helyreállította a baráti kapcsolatokat a szomszéd Vietnammal. Ennek agresszió ürügyéül való kihasználása az az út, melyen — mint a történelem bizonyítja — dicstelen, szégyenletes véget ér az agresszor. Kína Vietnam elleni támadása bizonyítja, milyen felelőtlenül viszonyul Peking a béke sorsához, s milyen bűnös könnyelműséggel ragad fegyvert a kínai vezetőség. A szovjet kormánynyilatkozat rámutat arra, hogy Peking agresszív cselekedetei ellentében vannak az ENSZ alapelveivel és durván megszegik a nemzetközi jogot, az egész világnak megmutatják Peking délkelet-ázsiai hegemonisztikus politikájának lényegét. „A hős vietnami nép, amely további agressziónak esett áldozatul, most is meg tudja védeni magát, annál inkább, mert hű barátai vannak. A Szovjetunió teljesíti a szovjet— vietnami barátsági és együttműködési szerződésből eredő kötelezettségeit. Az agresszió folytatódásával járó következményekért a felelősséget teljes mértékben a jelenlegi kínai vezetőség viseli. A Szovjetunió határozottan követeli a csapatok kivonását a Vietnami Szocialista Köztársaság területéről. A CSKP és a csehszlovák kormány nyilatkozatában szintén felháborodással ítélte el a kínai kormányköröknek a VSZK ellen elkövetett agresszióját. Ez az agresszió kifejezi a kínai kormánykörök reakciós, antiszocialista és népellenes politikáját, nagyhatalmi sovinizmusát, hegemonizmusát, amely a világbéke, a nemzetközi biztonság és az egész emberiség létérdekei ellen irányul. Az erős, egyesült szocialista Vietnam népének az ország helyreállításában és szocialista építésében elért meggyőző sikerei, következetes internacionalista és békepolitikája, ázsiai és nemzetközi tekintélye akadály a kínai vezetők terjeszkedési terveinek megvalósításában. Amit Peking fenyegetésekkel, nyomással és provokációkkal nem tudott elérni, azt most közvetlen agresszióval akarja kivívni. A VSZK megtámadása az államok közötti kapcsolatok alapelveinek és az ENSZ alapokmányának durva megsértése, súlyosan veszélyezteti Délkslet-Azsia és a világ békéjét és szilárdságát. A testvéri vietnami nép, amely a múltban évtizedekig hősi harcot folytatott a gyarmati rendszer, a közelmúltban pedig az Egyesült Államok imperialista agressziója ellen, újból arra kényszerül, hogy fegyverrel a kezében védje országa függetlenségét, területi épségét. A vietnami nép igazságos harca győzni fog. A CSKP Központi Bizottsága és kormányunk egész népünk nevében határozottan tiltakozik a VSZK területe ellen intézett kínai támadás miatt, határozottan követeli a Vietnam elleni agresszió beszüntetését, a kínai csapatok azonnali, feltétlen kivonását Vietnam területéről. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk a testvéri vietnami néppel, támogatjuk igazságos harcát a kínai betolakodók ellen. Meggyőződésünk, hogy a világ békeszerető erői, amelyek a múltban támogatták a vietnami nép hős függetlenségi és szabadságharcát, most is határozottan támogatni fogják az agresszor elleni harcát és a világbéke védelmét. Más szocialista országok kormányai is hasonló értelmű nyilatkozatot adtak ki, elítélték a kínai agresszorokat, szolidaritásukat fejezték ki a vietnami néppel. Tanulnak Ä Dvory nad Zitavou-i (Udvard) Aurora Efsz-ben nagy gondot fordítanak a dolgozók ideológiai fejlődésére. A pártoktatás keretében működik egy alapfokú alakulat, amelyet olyan vezető beosztású dolgozók látogatnak, akik eddig még nem végeztek magasabb fokú pártiskolát. Itt képezik magukat pártonkívüli dolgozók is, továbbá ide járnak azok a fiatalok, akikkel reményteljes tagjelöltekként számolnak a jövőben. A tanfolyam kilenc 3—3 órás előadásból áll és záróvizsgával fejeződik be. Az előadásokon viszonylag jó, 80—85 százalékos a részvétel. A középfokú kétéves pártoktatásnak szlovák és magyar tagozata van. Ez is kilenc előadásból és záróvizsgából áll. Most a második évfolyam előadásai folynak. Az előadók nagy része marxizmus-len inizmus esti egyetemet végzett, egyébként főiskolai, illetve középiskolai végzettségűek. Ami a szaktudás gyarapításét illeti, a nem szakképzett dolgozók szakmunkásképző tanfolyamot végeznek a helyi mezőgazdasági szaktanintézetben. Az állattenyésztési és gépesítési szakon sikeres záróvizsga után mesterlevelet kaphatnak. Megemlítendő még a munka- és tűzvédelmi iskolázás, mely január 24-én fejeződött be. Ezt Opálek János elvtárs, a pártszervezet alelnöke vezette. A tanfolyam két részből állt. Az első részben háromszor egynapos iskolázást tartattak, melynek része volt a polgári védelem gyakorlása. A második részben négy háromórás előadást tartottak, mégpedig a szakosítottság fontossága szerint külön-külön az egyes munkacsoportokban. Az iskolázásnak összesen B50 részvevője volt. Ilyen iskolázást minden évben rendeznek. Készül még 125 vezető átképzése is, ez szintén záróvizsgával végződik. Kétévenként ismétlődik, vezetője Pelikán Ottó szövetkezeti főmérnök. Mint látjuk, az udvardiak Lenin jelszavát tartják szemük előtt. Dr. HOFER LAJOS Teljes nézetazonosságban Uorná Potőüban (Felsőpatony) ■“ nemrégen tartotta értékelő taggyűlését a falusi pártszervezet. A beszámoló részletesen ismertette a 28 tagú pártszervezet egész évi aktivitását. A tagok fele nyugdíjas. A beszámoló kidomborította, hogy a község 1949-ben az elsők közé tartozott, amelyekben a dolgozó parasztság lerakta a szocialista mezőgazdasági termelés alapjait. Itt alakult meg az első szövetkezet. A községben végzett politikai tevékenységet illetően, a be-Kommunisták értékeltek számoló kiemelte a pártszervezet és a társadalmi tömegszervezetek együttműködését, valamint a párt szociális politikájának érvényesítését, különösen a lakásépítés terén. A tagdíjakat rendszeresen fizették, és jónak mondható a taggyűlési részvétei is. Bár az idősebb, nyugdíjas párttagok többször is betegeskedtek és ezért hiányoztak, a vezetőségi tagok rendszeresen felkeresték őket és ismertették velük a taggyűléseken megvitatott feladatokat. A szervezet két ízben tartott nyilvános gyűlést, melyen a választási program teljesítésével és a lakosság felajánlásaival foglalkozott. A járási pártbizottság aktivistája az idei tagkönyvcsere jelentőségét ismertette. Ezt vita követte, melynek során sokan hozzászóltak a szövetkezet gazdálkodáshoz és eredményeihez. Utána a szervezet munkatervét és a határozati javaslatot vitatták meg és fogadták el. FARKAS SÁNDOR A múlt hétén a CSKP Központi Bizottságának vendége volt az Osztrák Kommunista Párt küldöttsége, melyet Franz Muhri pártelnök vezetett. A küldöttség megbeszéléseket folytatott Gustáv Husákkal, a CSKP Központi Bizottságának főtitkárával, köztársasági elnökkel, Vasil Bifakkal, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagjával, a KB titkárával, valamint Jan Fojtíkkal, a KB titkárával. A kiadott közlemény szerint a két párt képviselői tájékoztatták egymást országuk és pártjuk helyzetéről, eszmecserét folytattak a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődéséről, valamint a jelenlegi nemzetközi helyzet és a csehszlovák—1 osztrák kapcsolatok időszerű kérdéseiről. A két párt elvtársi együttműködésével kapcsolatos Intézkedéseket vitattak meg. A megvitatott kérdésekben teljes nézetazonosság nyilvánult meg. A pártok elismeréssel nyilatkoztak egymás tevékenységéről. Abból az elvből indultak ki, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország következetes békepolitikája, melyet a világon valamennyi haladó erő támogat, a leghatalmasabb erő a népeknek a békéért és a társadalmi haladásért vívott küzdelmében. Határozottan elítélték a lázas fegyverkezés Imperialista politikáját, valamint az új tömegpusztító fegyverfajták és -rendszerek kifejlesztését és gyártását célzó terveket. Mindkét párt nagyra értékelte a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének novembert moszkvai ülését. Ugyancsak nagyra értékelik az NDK 30 és a Kubai Köztársaság 20 év alatt elért fejlődési sikereit. Szolidaritást vállalnak a szuverenitását védelmező vietnami néppel. Örömmel üdvözlik a kambodzsai forradalmi hazafias erők győzelmét. Mindkét párt teljes mértékben támogatja a kommunista és munkáspártok egységének és összetartásának elmélyítésére irányuló törekvéseket a közös célokért, a békéért, a biztonságért, demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott küzdelemben. Határozottan elítélik a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége ellen irányuló támadásokat. Közös nézetük, hogy a marxizmus-leninizmus alkotó alkalmazása, az általános törvényszerűségeknek és a nemzetközi munkásmozgalom gazdag tapasztalatainak, valamint a konkrét nemzeti feltételeknek tiszteletben tartása biztosítja a társadalmi haladásért vívott harc időszerű feladatainak megoldását. A közel-keleti kérdés rendezésével kapcsolatban elítélték a különtárgyalásokat, s követelik, hogy a problémákat az ENSZ Biztonsági Tanácsa vonatkozó határozatainak alapján rendezzék politikai úton. Mindkét fél szükségesnek tartja, hogy határozottan szembeszálljanak a jelenlegi kínai vezetőség hegemonisztikus, nagyhatalmi soviniszta és terjeszkedő politikájával. Mindkét párt elítéli Pekingnek a NATO militarista köréivé) való együttműködését és egyes tőkés országoknak azt a törekvését, hogy Kínát modern fegyverekkel lássák el, és ezzel támogassák a békeszerető országok ellen irányuló kínai terjeszkedési terveket. Az Osztrák KP küldöttsége ausztriai látogatásra hívta meg pártküldöttségünket. A megbeszélések végén aláírták a két párt idei és jövő évi együttműködésére vonatkozó jegyzőkönyvet. Február Asztalos László a Pederi (Peder) Helyi Nemzeti Bizottság képviselője a Košice vidéki járásban. A közrendészetí albizottság tisztét is betölti. Foglalkozását tekintve pedig a járás legnagyobb szövetkezetének, a Bodollói, (Budulov) Efsz-nek élenjáró traktoristája. A szövetkezet 6436 hektáron gazdálkodik ... Nem csoda, hogy nehezen akadtam rá a fiatal szakemberre. Estefelé akadtunk össze és mentünk a lakására. Az előszobát kitömött madarak és szarvasagancsok díszítik. A szoba csupa fény, értékes szőnyegek, modern bútor. Kicsit megilletődött a család. Ilyen légkörben ülünk le beszélgetni. Ez az ember 1948 februárjában, a munkásosztály győzelmével egyidőben született. Őszintén kitárulkozott előttem. — Tessék csak megítélni, mit jelentett számomra 1948 februárja? Elődeim nélkülözéséről, nyomoráról csak beszélgetésekből, emlékezésekből tudok. A mi mai életünket, a fiatalok szülötte életét harminc évvel ezelőtt alapozták meg. Férfias munkát végzek traktorosként, kemény munka, de nagyon szeretem. Átlag négyezer koronát keresek havonta s mondhatom, nagyon elégedett vagyok. Itt a feleségem, Magdus. Szepsiben, egy fafeldolgozó vállalatnál volt állásban nyolc évig, aztán eljött ide a szövetkezetbe állatgondozónak; 250—310 malacot bíztak rá s megkeresi a 2500—3000 koronát. Harmincévesek vagyunk, és biztonságérzettel tekintünk a jövőbe. A szocialista társadalom iránti viszonyomat becsületes munkával fejezem ki. Az idén versenybe állunk a „szocialista munkaközösség“ cím kiérdemléséért. Gyermekeinket társadalmunk hű polgáraivá kívánjuk nevelni. Sokszor elgondolkoztam rajta, hogy azelőtt Péderen senkinek sem volt autója, de én már a másodikkal szaladgálok. Minden évben részt veszünk kirándulásokon, társasutazásokon és üdülni is járunk. Már bejártuk egész hazánkat és Magyarországot, megtakarított pénzünkből családi ház építésébe kezdünk. Az apósomék szép nyugdíjat kapnak, s így héttagú családunk minden tagja kap pénzt. Hát ezt jelenti nekem 1948 februárja. Még valamit. Valaha az állam nevezett ki közigazgatási vezetőket, hogy a munkások érdekeivel szemben képviseljék a hatalmat. Most miénk a hatalom. Mint helyi képviselő örülök, hogy az utóbbi két évben nálunk nem fordultak elő kihágások, s az én hozzájárulásommal is elértük, hogy a község elnyerte a „kihágásoktól mentes falu“ címet. A februári események forradalmi jelentőségét életem örvendetes alakulásában látom. Abban, hogy amit pártunk politikájában kitűz, meg is valósítja, az egész társadalom javára. Felemelő örömérzés évente akkor ünnepelni születésnapomat, amikor az új társadalom kibontakozása kezdetének évfordulójáról emlékezünk meg. Ennek a társadalomnak a javára fordítjuk minden erőnket és törekvésünket, s mindezt kamatostul vissza is kapjuk tőle, — nyilatkozik a fiatal képviselő. IVÁN SÁNDOR így látta a részvevő A ma már 79 éves Beck Pál, 1919-es Erre nem is 'kellett sokáig várni. vöröskatona, a fasiszta pusztítás idején a komáromi erőmű megmentője, tevékeny részvevője volt a 31 év előtti prágai eseményeknek. A veterán kommunista így emlékezik vissza az időre: — A felszabadulás után mi, kommunisták iszonyodva láttuk, hogy a reakciós erők Benes köztársasági elnök vezetésével el akarják venni a kemény antifasiszta harcokban kivívott szabadságunkat, ismét a kapitalisták kezére akarnak játszani. Minden becsületes kommunistával, dolgozóval egyetemben tiltakoztunk ellene. A Szlovák Szakszervezeti Tanács már 1947. október 30-án összehívta az üzemi tanácsok elnökeit. Én a komáromi erőmű szakszervezetét képviseltem. A felszólaló Husák és Zupka elvtárs tájékoztatott minket a kialakult veszélyes helyzetről, arról, hogy a burzsoázia a külföldi reakció segítségével mindenáron meg akarja szerezni a hatalmat. Felszólítottak minket, hogy készítsük fel a munkásokat a döntő ütközetre. A vitában Beck elvtárs is felszólalt. Biztosította a szakszervezeti kongreszszust, hogy a komáromi járás dolgozói készek támogatni a munkásosztály és a CSKP ügyét, s ha kell, e szent ügyért fegyvert is fognak. Követelte, hogy hívják össze a szakszervezetek országos kongresszusát, mert az egész ország munkásságának együtt kell védekeznie a reakció ellen. Amikor Beck elvtárs 1948. február 21- én Prágába érkezett a szakszervezetek országos kongresszusára, igazi forradalmi hangulat fogadta. Mindenütt GOTTWALD nevét emlegették. A kongresszus tanácskozása február 22- én kezdődött. A csaknem nyolcezer küldött több mint kétmillió szakszervezeti tagot képviselt. Beck elvtárs az ötödik sorban ült. A történtekről hadd beszéljen a részvevő. — Mi, a CSKP programjának támogatói, a túlnyomó többséget alkottuk. Ez az előnyünk a szavazáskor is érvényesült, s így a kongresszus tíz ellenszavazattal szemben döntő fölénynyel elfogadta a Zépotocký által előterjesztett programot, mely egyebek között leszögezte: ha a reakció folytatja harcát a munkásosztály, a CSKP ellen, általános országos sztrájkot rendezünk. Klement Gottwald helyzetelemzésében rámutatott a szakszervezeti kongresszus politikai jelentőségére. Megállapította, hogy a munkásosztály a legnagyobb erő. Derűlátás hatott át valamennyiünket. Az volt a meggyőződésünk, hogy a forradalmi időszak csakis a mi győzelmünkkel végződhet. A kongresszus után az egyes járások küldötteit külön helyiségbe hívták, fegyvereket adtak át nekik, s megbízták őket, hogy odahaza oszszák ki a fegyvereket a dolgozóknak. Megkapták Zápotocký és Gottwald elvtárs erre vonatkozó utasításait is. Beck elvtárs idehaza mozgósította a járás megbízható kommunista munkásait, a volt ellenállókat és partizánokat. Február 23-án este megérkeztek a fegyverszállítmányok. Azonnal jöttek a kikötő, a regi hajógyár, a villanytelep és más üzemek kommunista munkásai. Rövid időn belül 80 puska és ötezer töltény talált gazdára. A komáromi járás kommunista dolgozói egységes alakulatba tömörülve készen álltak, hogy fegyveres harcok árán is kivívják és biztosítsák a munkások jogait, Határtalan öröm hatotta át őket, amikor értesültek a munkásosztály végleges győzelméről. A járásban nagyon erős a munkások hadserege, a népi milícia. Mindig helytállt. Még a legnehezebb pillanatokban Is a helyén volt, nem okozott csalódást a pártnak, a szocialista társadalomnak. KOLOZSi ERNŐ
