Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-24 / 8. szám

Í079. február 24. SZABAD FÖLDMŰVES. Alekszej Koszigin 75 éves Alekszej Nyikolajevics Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnö­ke a héten töltötte be 75. életévét. A forradalom szele 1919-ben magával ragadta a petrográdi proletárfiút, aki önkéntesnek belépett a vörös had­seregbe. Koszigin, aki 1904. február 21-én egy esztergályos szakmunkás családjában született, a harcok elcsi­­tulása után szülővárosában szövetke­zeti iskolába iratkozott be. A húszas évek második felében Szibériában működött a Fogyasztási Szövetkezetek Szövetségében. 1927-ben lett a bolse­vik párt tagja. A harmincas évek első felében a leningrádi Kirov Textilipari Intézetben folytatta tanulmányait, majd művezetőként állt munkába a leningrádi textilgyárban, melynek 1937-ben igazgatója lett. Egy évvel később már a Szovjetunió textilipari népbiztosa. Koszigin elvtárs 1939 óta az SZKP Központi Bizottságának tagja. Magas tisztségében nagy munkát végzett gazdasági tisztségekben, az iparfej­lesztés terén. A háború küszöbén a leningrádi városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke volt. A háború alatt az ő feladatköre volt — mint már a népbiztosok tanácsa elnökhe­lyettesének — a front által veszélyez­tetett területek lakosságának evaku­álása és a kitelepített üzemek felállí­tása a hátországban. 1942 első felében az Állami Honvé­delmi Bizottság meghatalmazottja volt a blokád alá vett Leningrádban. A háború után az SZKP Politikai Bizott­ságának póttagjává, 1948-tól pedig tagjává választották. Közben különfé­le miniszteri tárcákat töltött be. 1960 óta megszakítás nélkül tagja az SZKP Központi Bizottságának, 1964 óta pe­dig a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Számos kitüntetés, köztük a hatszor odaítélt Lenin-rend és a cseh­szlovák Fehér Oroszlán Rend I. foko­zatának a tulajdonosa. Születésnapja alkalmából jó egész­séget kívánunk a szovjet kormány­főnek. A szovjet fegyveres erők napján „Hadseregünk a szocialista hazá­hoz, a béke és az internacionaliz­mus eszméihez, a népek barátsá­gának eszméihez való mély oda­adás szellemében nevelődött. Ép­pen ezért szeretik a szovjet embe­rek hadseregüket és büszkék rá“, — mondotta Leonyid Brezsnyev a XXV. pártkongresszuson. A szovjet fegyveres erők törté­nelme és harci útja a világ első szocialista államának megalakulá­sával kezdődött. A szovjet népnek a forradalom győzelme után nem­csak alapjaiban új társadalmat kellett építenie, hanem fegyvere­sen védelmeznie is kellett a forra­dalom vívmányait az ellenforrada­lom támadásaival és a nemzetközi Imperialista agresszor összeesküvé­sével szemben. ... Amikor a németek 1918. feb­ruár 17-én Rigától Csernovicig széles frontszakaszon offenzívába kezdtek, hogy hatalmukba kerítsék Petrográdot, a forradalom bölcső­jét. Lenin felhívására számottevő alakulatok ésegységek- formálód­tak, hogy feltartóztassák az ellen­séget. Ez február 23-án fényes győzelemmel sikerült is. Ennek emlékét ünnepelte tegnap a szov­jet hadsereg. A szovjet fegyveres erők, ame­lyeket élcsapata, a kommunista párt vezetésével a szovjet nép ho­zott létre, minduntalan a népet szolgálják, méltók a bizalmára. A szovjet hadsereg fegyverzete terén is óriási utat tett meg az elavult . | szuronyos puskáktól a (korszerű in­terkontinentális rakétákig, páncélo­sokig, automatizált fegyverrendsze­rekig, rakétákkal felszerelt atom­­meghajtású tengeralattjárókig és á rakétaelhárító fegyverekig. A forradalmi katonák és tenge­részek eredeti maroknyi csoportja hatalmas legyőzhetetlen erővé vált, amely a leghaladóbb haditu­dományhoz igazodik tevékenységé­ben, s a Varsói Szerződés tagálla­mai egyesített fegyveres erőinek a magvát alkotja. Ez az erő pedig a világbéke megőrzésének fő ténye­zője az imperializmus valamennyi kísérletével szemben, amely egy új világháború kirobbantására irá­nyúi. Erre emlékeztet február 23-a. JAN MICATEK ■ylárcius elsején ismét a válasz­­tási urnákhoz hívják a spanyol lakosságot, hogy az új alkotmány el­fogadása után szabályszerűen megvá­lasszák az ország képviselő és tör­vényhozó testületét, és meginduljanak az új demokrácia kerekei. A kérdés már nem úgy hangzik, milyen kezekbe kerül a Franco utáni Spanyolország irányítása, hanem mi­lyen irányban fog kibontakozni az or­szág sorsa. Az erőviszonyok ismertek és álta­lában nem várják megváltozásukat, viszont változhat a politikai erők já­téka, esetleges koalíciók és tömörü­­dések hangsúlyt adhatnak ilyen-vagy olyan elképzeléseknek. A politikai pártok már ismertették elképzeléseiket, programjukat a rövid választási kampányban, mely koránt­sem a politikai megnyilatkozások szenvedélyessége miatt volt heves, hanem azért, mert a terror légkörében zajlott le. A terror elindítója azonban most nem az államhatalom volt, ha­nem különféle szélsőséges elemek csoportja, elsősorban az ETA nevű baszk szélsőséges nacionalista terro­rista mozgalom, melynek tagjai szinte naponta követtek el gyilkos merényle­teket katonatisztek, csendőrök, pol­gármesterek stb. ellen. Mit is akarnak a pártok? A Spa­nyol Kommunista Párt választási programjában azt emeli ki, hogy az új parlament egyik legfontosabb fel­adata lesz az alkotmány teljes érvé nyesülését biztosító kerettörvények jóváhagyása. Nemzetközi viszonylat­ban a békepolitika és az ország el nem kötelezettsége mellett áll ki. Ke­reken elveti a NATO-hoz csatlakozás tervét, viszont engedményt tesz ab­ban, hogy az amerikai támaszpontok felszámolását halasszák el mindaddig, amíg Európában fel nem oszlanak a katonai tömbök. Általában a spanyol kommunisták olyan kormányt követelnek, amely valamennyi demokratikus erő össze-Spanyolország választ fogására és koalíciójára támaszkodva kormányozna. A kommunistákkal szemben a te­kintélyes erőkkel rendelkező Spanyol Szocialista Munkáspárt kemény kezű kormányt követel, amit elsősorban a terrorizmus megfékezésével indokol. Arra viszont nem akar gondolni, éti­nek származhatnak különleges elő­nyei a „kemény kéz“ kormányából. Általában jősolgatják, hogy a Spa­nyol Szocialista Munkáspárt, FELIPE GONZALEZ szocialistái összefognak majd a Demokratikus Centrum Unió kormánypárttal, Suarez miniszterel­nök pártjával. A kormányfő nem cá­folta ennek lehetőségét, de nem is állította, hogy koalícióra lépnének, nyilván ez is választási taktikájához tartozik. A miniszterelnök egyébként politikai magasjátékot játszik, takti­kázásával minden esélyt biztosít párt­jának. Az atlanti politika híve, de nem szorgalmazza most Spanyolor­szág csatlakozását a NATO-hoz, mert a spanyol hadsereg fegyverzetének modernizálása s egyéb szükségesnek bizonyuló lépések nagy megterhelést jelentenének a deficites állampénz­tárnak. Az ország közöspiaci tagságát akadályozó nyugati partnerekkel szemben viszont más megoldáshoz folyamodott. Ez a szocialista országok felé nyitó gazdaságpolitika. Nemrégen járt Moszkvában OREJA spanyol kül­ügyminiszter és tárgyalt Ondrej GRO­­MIKÖVAL és más szovjet vezetőkkel. Az eredményeket rögzítő közlemény szerint számos fontos külpolitikai kér­désben nézetazonosságra jutottak, s a tárgyalások alkalmával több gazda­sági megállapodást írtak alá. Suarez ezzel nyilván kettős célt követ: elő­nyös gazdasági együttműködést a szovjet partnerrel, másrészt hatást akar gyakorolni a nyugati partne­rekre. Külpolitikai kommentárunk A biztonság útján A műit héten a ifaáltai Vallettában megkezdődött a földközi-tengeri tér­ség országainak szakértői konferen­ciája az érintett országok gazdasági, tudományos és kulturális együttmű­ködéséről. A tanácskozás helyszínéről és időpontjáról a belgrádi értekezle­ten döntöttek, melyen megvizsgálták a helsinki Európa-értekezlet határo­zatainak és ajánlásainak megvalósítá­sát. A mostani, földközi-tengeri kér­désekkel foglalkozó tanácskozás az utolsó lesz a jövőre esedékes, belgrá­di típusú madridi értekezlet előtt. Belgrádban annak idején úgy hatá­rozták meg a találkozó feladatát, hogy a helsinki záróokmány vonatko­zó fejezete keretében „megvitassa a kölcsönös előnyös együttműködés konkrét kezdeményezéseit elősegítő lehetőségeket és eszközöket a külön­böző gazdasági, tudományos és kul­turális területeken azon más kezde­ményezések mellett, amelyek a fent említett témában már folyamatban vannak.“ Helsinki szellemében az együttmű­ködés célja a térség békéjének fenn­tartása, a feszültség csökkentése. An­nál is időszerűbb és sürgetőbb ez a feladat, mert a földközi-tengeri térség tele van válsággócokkal. Málta tehát további állomás lesz azon az úton, amely a helsinki záró­okmány kiteljesedéséhez vezet. „CSALÁDI FEGYVER“ Az Egyesült Ál­lamok imperialista körei politikai és katonai támogatást nyújtanak Somoza nicaraguai diktá­tornak, akinek ha­talma az utóbbi időben megingott. Somoza kész ame­rikai fegyverrel vérbe fojtani népe ellenállását. (A Horizont rajza, NDKJ fk legutóbbi két hétben felgyor­­sultak á mozgalmas iráni ese­mények. Az ellenzéki vezér, Rubollah Khomeini ayatollah hazaérkezése franciaországi száműzetéséből nem váltott ki polgárháborút, mint ez ál­talános hiedelem volt. Ügy is fogal­mazhatnánk, hogy a siita főpap és vetélytársa, az általa el nem ismert Sapur Baktiar miniszterelnök, aki a sahtól nyerte hivatalát, „várakozási álláspontra“ helyezkedett. A valóság­ban ez úgy festett: Baktiar eltökélte magában, lesz ami lesz, kivárja az ellenfél mozdulatait. Khomeini viszont a népi forradalom viharának elemei­re bízta a nagy ügyet. Győzött is, mert győzött az Igaz ügy. A nép ügye, a kézművesek, a kisiparosok, a fella­­hok, a nemzeti értelmiség ügye. Világos volt, hogy fegyverszünetre, méginkább kibékülésre nem kerülhet sor az ellenfelek között. Mély^elvi el­lentétekről van sző. Mivel a főpap Isfahanban nyomban megalakította az iszlám forradalmi tanácsot, majd ez ideiglenes iszlám kormányt nevezett ki, történelmi tapasztalatokból követ­keztetve is nagyon világos volt, hogy a kettős hatalom sohasem lehet vég­leges, s hogy a rendezésnek két mód­ja kínálkozhat: kompromisszum vagy polgárháború. Khomeini és hívei ré­széről elképzelhetetlen volt a kiegye­zés, viszont a főpap előző harcias ki­jelentéseivel ellentétben rendre, mér­sékletre utasította híveit, még akkor is, amikor a császári gárda közéjük lőtt. Baktiar elvesztette a játékot, ez elkerülhetetlen volt. Hatalmi eszkö­zökkel fenyegetőzött még akkor Is, amikor már nyilvánvalóan elvesztette lába alól a talajt. Baktíarral együtt a sah is megbu­kott. Az ország államformájáról ren­dezendő szavazás sokkal simábban fog lezajlani, mint eredetileg gondol­ták. Az iszlám jegyében győzött a népi ihletésű forradalmi tömegmozga­lom. A sahot és rendszerét csak á császári gárda, a katonaság menthet­te volna meg, ez az amerikai fegyve­rekkel ellátott, jól tartott erő, mely azonban csalódást okozott a monar­chia híveinek. A hadvezetőség nagyon bölcsen úgy döntött, hogy a politikai küzdelemben semleges álláspontra he­lyezkedik. így a kezdeti összecsapá­soknak hamarosan vége szakadt. Ki ez a tömegek élén félelmetes erőt képviselő 78 éves aggastyán, aki­nek egyetlen kézmozdulatára milliók és milliók ragadtak fegyvert? Vajon tényleg a középkor szellemét hozza magával, ahogyan a nyugati propa­ganda ügynökei el szeretnék hitetni, illetve bizalmatlanságot akarnának kelteni az új iráni rendszerrel szem­ben? Először is tisztáznunk kell több fo­galmat. Az iszlám, a mohamedán hit ellentmondásos tanítás, s bár fanati­kus hívei vannak, maga a hit nem egységes. Szigora mögött azonban bi­zonyos demokratizmus húzódik meg, amely különösen a síitáknál érezhető. A siita mohamedánizmusban előtérbe kerül az iszlám törvény, a Koránból kiindulva pontosan meghatározzák az uralkodó (államfő), a parlament és a papság jogkörét. Az állami és az egy­házi funkciót mindig elválasztották egymástól, nem úgy, mint a hagyo­mányokra építő szunniták (lásd az imámok hatalmát egyes arab fejede­lemségekben és Szaúd-Arábiában). En­nek á történelmi demokratizmusnak a felerősödése és keveredése népi, mo­dern polgári demokratikus elemekkel — ez a kép tükröződik Khomeini mozgalmában is. Bár a Korán tör­vényalkotó szelleme a történelmi múl-IRAN m ш * a UJ utón tat idézi, kétségtelenül összhangban van ez a nemzeti sajátosságokkal, a kisemberek közszellemével. Nem két­séges, hogy a Koránt a modern idők­höz módosítva fogják érvényesíteni a törvényhozásban. Maga a főpap a _stita mohamedán világ hat nagy ayatollahjának, ayatol­lah oszmájának egyike. Ez a cím — allah tükre, a Korán legkiválóbb ma­gyarázóit illeti meg. Khomeini való­ban kiváló értője az iszlám jognak és filozófiának, mint ilyen, tudós atyja nyomdokaiba lépett. A forradalmi szellemet is tőle örökölte, hisz 6 an­nak idején az uralkodó dinasztia elle­ni küzdelemben vesztette életét. Hadd térjünk még vissza az iszlám világához. Egy tömegvallás reális vo­natkozásairól van szó, népi demokra­tikus elemek érvényesüléséről vallási köntösben. Ez ugyan nem abszolút következik az iszlám természetéből, a történelmi fejlődés eredménye. íme: annak Idején Algériában a mecsetek voltak a forradalmi nemzeti megmoz­dulások fórumai. Ha pedig a moha­medán pap lepaktált a francia gyar­matosítókkal, előfordult, hogy átvá­gott torokkal találták meg, s úgy paphiány esetén a templomszolga lát­ta el a kultikus teendőket, az a sze­mély, aki nemegyszer a partizánok összekötője volt. Líbiában is láthat­juk, hogy kapcsolják össze a Korán tanait az antiimperializmussal és a nép felemelésével. Legújabban pedig Afganisztán tért a szocializmus felé vivő útra, tiszteletben tartva az Isz­lám hagyományokat. Tehát megállapíthatjuk, hogy az iráni siita mozgalom is nyitott, előbb­­utóbb polarizálódásának leszünk a ta­núi, a visszahúzó erőktől elválnak a haladó erők stb. Ezzel a vallási kön­tösben jelentkező mozgalommal együtt tart az iráni kommunistákat tömörítő Tudeh Párt is. Viszonyát a vallási mozgalomhoz találóan jellemezte A választások eredményeitől »level nem várnak erőeltolódásokat, a kom­munisták eleve ellene, voltak a vá­lasztások előrehozásának, csak Gonza­lez szocialistái tekintik presztízskér­désnek a szavazatok, illetve a man­dátumok alakulását a további párt­­közi tárgyalásokon. Visszahúzó ténye­ző még a spanyol püspöki kar kétszí­nű állásfoglalása a választásokkal kapcsolatban. Van azonban Spanyolországban egy nyugtalanító körülmény. Ez a baszk terrorizmus kérdése. Valójában már helytelen is a baszk jelző alkalmazá­sa, mert időközben a baszk hazafias és demokratikus szervezetek kitagad­ták maguk közül a terrorizmusra tá­maszkodó ETA-t. Am tevékenysége nagyon kapóra jön különféle jobbol­dali csoportoknak. Nem az ún. „civili­zált jobboldal“ parlamenti tömörülé­sére gondolunk, mely a törvényhozás­ban próbálja megakadályozni a kor­mány valamilyen „balra nyitását“, ha­nem azokra a csoportocskákra, ame­lyek félszemükkel mindig a hadsereg háttérben meghúzódó, erősen jobbol­dali elemeire tekintenek. Az ő jel­szavuk: minél rosszabb, annál jobb (egyébként nem ismeretlen jelszó). A helyi viszonyok között az olaszországi vörös brigádok módszereit szeretnék lemásolni. Röviden: olyan anarchiára várnak, amelyben fasiszta típusú puccsal átvehetnék a kezdeményezést. S ebben játszanak kezükre a baszk terroristák. Március 1-hez nem fűznek különö­sebb reményeket a demokratikus erők, de a • választások eredményei jelzést adhatnak a további alkotmá­nyos és demokratikus fejlődés vár­ható irányairól, a lehetőségekről. L. L. Noureddin Kianouri, a Központi Bi­zottság első titkára egyik legutóbbi nyilatkozatában: „Amit Khomeini a forradalmi hősök temetőjében mon­dott, az az iráni nép egybehangzó kö­vetelménye. A Tudeh Párt teljes ere­jével támogatja a forradalmi célok el­érésére irányuló kezdeményezéseit, az iszlám forradalmi tanács megalakítá­sát, azt, hogy zúzzák szét Baktiar szervilis tábornokainak — az impe­rializmus e bábjainak — uralmát; tá­mogatja az ideiglenes nemzeti kor­mány megalakulását a népszavazás előkészítésére; az alkotmányozú nem­zetgyűlés összehívását a szabad ás független Irán új alkotmányának ki­munkálását és az iszlám köztársaság kikiáltását.“ Ezeket a feladatokat tűzte ki sür­gető programként dr. Mehdi Bazargan 71 éves ellenzéki politikus, az egykori gimnáziumi matematikatanár kormá­nya, mely az egész nép, sőt most már a hadsereg zömének a támogatását élvezi. Határozottan antiimperialista, anti­­feudalista népi-nemzeti politika ez, nem tartalmazza azt az anarchiát, a­­mivel a nyugati propaganda hírnökei a közvéleményt célzatosan ijesztget­ték. Ellenkezőleg, Khomeini és Bazar­gan nyugalomra, higgadtságra, fegye­lemre inti híveit, követeli a magán­kézben levő fegyverek beszolgáltatá­sát, mindennemű rombolás kerülését. Nagyon nagy szükség van erre a for­radalmi fegyelemre és éberségre, mert az egykori császári titkosrend­őrség, a SAWAK, továbbá bizonyos­katonai alakulatok maradványai a CIA frissen odaküldött ügynökeivel egyetemben mindenképpen provoká­ciókra törekszenek, különféle bűncse­lekményekkel a forradalmi erők hite­lét akarják lerontani. Hasonló mód­szereket alkalmazott a Nyugat és a hazai reakció a szomszéd Afganisz­tánban is a tavalyi államfordulat után. Különösen nagykövetségek és más külföldi képviseleti hivatalok megszállásával, esetleg feldúlásával próbálják lejáratni a győztes népi erőket most, hogy a világ szeme Irá­non van. A Khomeini vezette mozgalom győ­zött, mert következetesen, meg nem alkuvőn antiimperialista, mély nem­zeti forrásokból táplálkozik, haladó, -demokratikus reformokat követel, még ha vallási köntösben is. A Szovjet­unió, majd hazánk és a többi szocia­lista ország, s néhány nyugati állam már elismerte a Khomeini-rendszert, Bazargan kormányát, s tovább kívánja fejleszteni kapcsolatait az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, a kölcsönös tisztelet alapján. Ez a szo­cialista országok elvszerű politikája, mely a marxizmus-leninizmus Igazá­ból ered. Ebben a szellemben a meg­­újhodó Irán bármikor számíthat szo­cialista barátainak együttérzésére és támogatására, hisz történelmi fejlődé­sének viharos, de reményteljes szaka­szába lépett, előbbre a demokrácia felé. LŐRINCZ LÁSZLÖ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents