Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-17 / 7. szám

1979. február 17. SZABAD FÖLDMŰVES A gépesítő szemével Modranyban (Ma­dár), a Csehszlo­vák-Szovjet Ba­rátság szövetkezet­ben a földek nem mindenütt egyenes talajúak, sok a dimbes-dombos dű­lő. Ez aztán próbára teszi a gépeket. Hogyan végezték el az őszi munkákat a szövetkezetben? Ezt kérdeztem lá­togatásom alkalmával Szűri Zoltán főgépesítötől. Elmondotta, hogy a gépek jól áll­ták a „sarat“, de mégsem mondható el, hogy az őszi munkák probléma nélküliek voltak. „Sokan azt gondolják, hogy főleg akkor nehéz az őszi munka, ha esős az Időjárás. A múlt év őszén kevés volt a csapadék. Ennek nem örültünk, mert nagyon rongálódtak a gépek. A hosszan tartó szárazság miatt ne­hezen szánthattunk, vethettünk. Egy­egy parcellát kétszer-háromszor, sőt négyszer is meg kellett munkálni, mert nem volt olyan állapotban, hogy nyugodt lelkiismerettel vethettünk volna. Azt tartjuk ugyanis, hogy a búza csak gondosan előkészített föld­ben adhat jó termést. Igaz, a gázolaj­­fogyasztás határértékét túlléptük, de a gépek üzemanyag nélkül nem me­hettek. Nem cselekedhettünk máskép­pen.“ A gépesítő elmondotta, hogy az ősz folyamán hatszázötven hektárról ta­karították be a kukorcát. Dicsérően nyilatkozott a cukorrépa betakarítá­sáról is. Fábrik András és Szlu'ka Ist­ván nagyszerűen végezték munkáju­kat. Egyikük a nyesővei, másikuk pe­dig a kiszántöval végezte a munkát. A répabetakarítók megértő segítőtár­sakra találtak Szűri Zoltán és Lami Zoltán gépkocsivezetők személyében. Ök ketten sohasem nézték az órát. Ha kellett, akár a késő esti órákig szál­lították a répát. К. E. Lehetőségek és tartalékok Ha a Želiezovce! (Zseliz) Garamvöl­­gve szövetkezet többéves gazdálkodási eredményeit elemezzük, azt láthatjuk, hogy a két fő termelési szakasz kö­zött jelentős az aránytalanság. Míg a növénytermesztés egyes ágazataiban jé, vagy közepes eredményeket értek el, addig az állattenyésztésben a szín­vonal igen gyenge volt, egy helyben topogott. A helyzet az elmúlt évben is hasonlóan alakult. Ez kedvezőtle­nül befolyásolta a főbb gazdasági mu­tatókat. A mezőgazdasági összebevétel hárommillió koronával elmaradt a tervezettől, s ebből két és félmillió az állattenyésztés rovására írható. Az árutermelés bevételének a hiánya pe­dig megközelítette a kétmillió koro­nát, Ennek egyik oka, hogy sem a tej-, sem a húseladási tervet nem tel­jesítették. A mintegy kétmillió koro­nát kitevő költségmegtakarításnak — amely a növénytermesztés javára ír­ható —, valamint a teljesítmények túlszárnyalásának eredményeként az évet nyereséggel zárták, vagyis elér­ték a tervezett tiszta jövedelmet. Ez azonban kevés vigasz, ha a tehenen­ként! kétezcrhétszáz liter évi tejátla­got és a száz tehéntől elválasztott ki­­loncvennégy borját vesszük. Ugyan­akkor a hizómarháknál és a sertések­nél nem érték el a tervezett napi súlygyarapodást sem. A gyenge eredmények csak részben vezethetők vissza az objektív okokra. A sikenicai szövetkezet ugyanis (mely nemrégiben társult a zselizivel) le­romlott, felújításra szoruló tehénállo­mányt vitt a nagygazdaságba. A szö­vetkezet vezetői felmérték a helyze­tet. Belátták, hogy a legtöbb mulasz­tás a megfeleő takarmányalap meg­teremtésében, az állattenyésztői mun­kában és a növendék állatok nevelé­sében követték el. Ehhez még a ked­vezőtlen tartási körUlmény, a kapaci­tás és a munkaerőhiány, de nem utol­só sorban a dolgozók hiányos szak­képzettsége is párosult. — Mindenekelőtt a tehenészet fel­lendítésére törekedtünk — mondotta Ján Opavský, a szövetkezet elnöke. — Ebben az évben tehenenként legalább háromezer liter tejhasznosság eléré­sére törekszünk és ez komplex intéz­kedést követel. Előhasi üszők vásár­lásával akarjuk gyorsítani a leromlott tehénállomány felújítását. Fokozott figyelmet fordítunk a borjak, de fő­leg az üszők nevelésének, de az ál­lattenyésztői munkának is, hogy a jó hasznosságot mind a tejtermelésben, mind a szaporodó képességben (a nö­vendékállatoknál) megalapozzuk. Az üszőket és a teheneket a tenyészidö­­ben legeltetjük. A belterjesen gondo­zott, öntözött legelőket kilencventől száznegyven hektárra bővítjük. Intéz­kedéseink előterébe a jó takarmány­alap megteremtése kerül. Főleg a tö­megtakarmányok termesztésében van­nak tartalékaink. Törekednünk kell továbbá a tartósított takarmányok minőségének a javítására is. Iván Kozlov mérnök — a szövetke­zet főállattenyésztője — hozzáfűzte, hogy az idei tervfeladatokat az egyes részlegekre, istállókra, munkacsopor­tokra bontották le. A feladatok telje­sítését havonta ellenőrzik és értéke­lik. Többet foglalkoznak az emberek­kel is. A munkát erkölcsi és anyagi ossztönzőkkel serkentik. A szövetke­zetben is van rá példa, hogy meny­nyire fontos az emberi tényező. Az elmúlt éven például a bronz fokoza­tért versenyző szocialista brigád tehe­nenként háromezernégyszáz liter tej­átlagot ért el. Ez mindenekelőtt az emberek becsületes munkájának az eredménye. Az állattenyésztés fellendítését fo kozott beruházással is elősegítik. Eb ben az évben fejezik be a központi borjúneveidét, a takarmányszárítót, két silógödröt, és a központi takar­­mányelőkászitő építését. Folyamatban van egy korszerű sertéshizlalda, egy négyszáz férőhelyes tehénistálló és kooperációban egy marhahizlalda épí­tése is. Fontos feladatnak tartják a takarmányok tartósításának korszerű sítését és a beruházások belüzemi összpontosítását, szakosítását, vala­mint a dolgozók munkájának meg­könnyítését is. A növénytermesztésben a legjobb eredményt a kalászosokkal érték el. A többi ágazatban, főleg a szemes kukorica, az ipari növények és a zöldségek termesztésében az eredmé­nyek jóval gyengébbek voltak. Erre utalt az elnök megjegyzése is. — Bár az elmúlt évben a kedvezőt­len időjárás sújtotta a növénytermesz­tést, a tapasztalatok azonban fényt derítettek arra, hogy a hektárhoza­­mok növelése terén számottevő a tar­talék. A tanulságok nyomán nagyobb gondot kell fordítanunk főleg a cu­korrépa és a szemes kukorica ter­mesztésében a talaj előkészítésére, de mindenekelőtt az egyedszám betartá­sára. Ezen a téren az elmúlt évben mulasztást követtünk el. Bebizonyo­sodott, hogy módosítanunk kell a sze­mes kukorica fajtaválasztékát, előny­ben részesítve a korai, illetve a kö­zépkorai fajtákat. Ezek ugyanis ná­lunk biztosabb termést adnak, mint a késeiek. Jelentős tartalékok rejlenek továbbá az öntöző-berendezések opti­mális kihasználásában, valamint a be­takarítási veszteségek csökkentésében Is. Lényegesen nagyobb hektárhoza­mot érhettünk volna el a múlt évben, ha a termést sikerült volna veszte­ségmentesen betakarítanunk! A nö­vénytermesztési feladatok teljesítését a múltban jelentős mértékben gátol­ták az elavult gépek. Ezért a múlt éven megkezdtük a géppark felújítá­sát és az idén folytatjuk. Hozzávető­legesen egymillió ötszázezer korona értékben szerzünk be új gépeket. A szövetkezet vezetői tudatosították azt is, hogy a korszerű, nagyüzemi mezőgazdasági termelésben mennyire fontos a dolgozók szakképzettsége. Ennek hiánya igen érzékenyen hatott ki a termelési eredményekre. Ezért már az elmúlt évben megkezdték a dolgozók folyamatos szakoktatását. Az állattenyésztésben például harminc­­nyolc dolgozó, a traktorosok közül pedig hetvenöt szerezte meg a szak­munkás oklevelet. Ebben az évben ugyanannyi állatgondozó és tizennégy gépjavító vesz részt tanfolyamokon. Növelni akarják a műszaki középisko­lát és a főiskolát végzet! szakembe­rek számát is. A szövetkezetben évek óta munka­erőhiánnyal küzdenek. Ezért fokozott gondot fordítanak a munkaerő stabili­zálására. Ezt a kedvezményes szövet­kezeti és egyéni építkezés támogatá­sával szeretnék elérni. Évente — 1985-ig — tizenhat szövetkezeti la­kást adnak át a dolgozóknak. A la­kásépítés terén az elsők között he­lyezkednek el a lévai járásban. A munkafeltételek javítását is szorgal­mazzák. Arra törekednek, hogy 1980- ig minden telepen korszerű szociális létesítmény legyen. KLAMARCSIK MÄRIA mérnök HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 1979. február 3-i számának 13. oldalán megjelent „Ésszerűbben, gazdaságosabban, takarékosabban" című cikkünk kilencedik bekezdésébe a szerző hibáján kívül sajnálatos hiba csúszott.A helyes szöveg a következő: Figyelmet érdemel továbbá az Is, hogy a szövetkezet a földterület hek­tárjára 1000 liter tejet és 450 kilő húst adott a társadalomnak. A hibáért az illetékesek elnézését kérjük. |^f ezóg-azdasagi üzemeinkben gyak­­ran hallhatjuk, hogy a szarvas­marha-tenyésztő ágazat istállóinak a többsége elavult. Ezzel szemben —■ országos méretben — a korszerű, új létesítmények a tervezett éllatszaporu­­lat férőhely-szükségletét sem elégítik ki. Ezért a gazdaságok sokaságában korszerűtlen feltételek között terme­lik a marhahúst, a tejet, készítik elő az üszőket a selejtezett tehénállo­mány pótlásához. Nem csoda tehát, hogy az állatok hasznossága a túlzott zsúfoltság következtében a jó takar­mányozási feltételek között sem telje­sen kielégítő. Érthető, hogy ez gondolkodóba ejti az embereket és keresik a férőhely bővítésének és a hasznosság növelé­sének a hogyanját. Ha áttanulmányoz­zuk a CSKP KB 1975. évi októberi plenáris ülésének irányelveit, akkor kimerítő magyarázatot kapunk erre a kérdésre is. A pártplénum többek kö­zött arra is felhívja a figyelmünket, hogy a takarékos [kivitelezésű istálló­­típusok gyorsított Ütemű építésével lényeges javulást érhetünk el a szar­vasmarhák hasznosságának növelésé­ben, ugyanakkor az állatférőhely költ­ségeit is csökkenthetjük, A tapaszta­lat azt bizonyítja, hogy országos mé­retben csak kevés gazdaságban értet­ték meg a plénum ajánlásának a lé­­nvegét, hiszen a könnyű szerkezetű takarékos megoldású istállók csak szórványosan terjedtek el, holott a férőhely-kapacitás növelése szempont­jából ezt kulcskérdésnek kellett volna tekinteni. KOMMUNISTA CÉLTUDATTAL A komárnól (Komárom) járás párt­ós gazdasági szerveinek a vezetőit évek óta az állattenyésztés fellendíté­sének a kérdése foglalkoztatta. A helyzet alapos ismeretében az SZLKP járási konferenciája (1976) bíráló igényességgel tárta fel a helyenként kiütköző fogyatékosságok okait s ar­ra ösztönözte a mezőgazdaságban dol­gozó kommunistákat, hogy a többi dolgozók céltudatos aktivizálásával és a rendelkezésre álló erőforrások jobb kihasználásával törekedjenek az álla­tok hasznosságának növelésére.- Ehhez a CSKP KB 1975. évi ok­tóberi plénumának és az SZLKP nyu­gat-szlovákiai kerületi konferenciájá­nak (1976) az irányelvei jó támpon­tot nyújtottak részünkre — jegyezte meg Póka Vilmos elvtárs, az SZLKP járási bizottságának a titkára — és gyorsított ütemben kerestük a szar­vasmarhák, főleg a növendék és a hízőállatok elhelyezésének korszerű és takarékos megoldású épülettípu­sait. A leggazdaságosabban és leg­gyorsabban kivitelezhető istállók egyikének tartottuk a kolárovéi (Gú te) szövetkezet könnyű szerkezetű építményét. Persze az is sürgetett bennünket, hogy a száz hektárra jutó állatlétszám tekintetében mielőbb ren­det teremtsünk, hiszen feladataink egyre növekedtek.,így a könnyű szer­kezetű istállók építése biztatónak Ígérkezett. Jó szervezéssel ugyanis egy-egy istállót négy-hat hónapon be­iül átadhattunk a termelőknek. „MAGAD URAM, HA SZOLGÁD NINCS“ A több mint hatezer hektáron gaz­dálkodó gútai szövetkezetnek — ter­melést szerkezetének megfelelően — 4800 szarvasmarhája, ebből 1800 te­hene, 12 ezer sertése és százezer to-PÄRTUNK IRÁNYELVEINEK SZELLEMÉBEN Gazdaságos és takarékos megoldás jőtyúkja van. A termelés további fej­lesztése azonban megkövetelte, hogy kedvező feltételeiket kihasználva a szarvasmarha-állományt gyarapítsák. Ez persze nem volt ennyire egyszerű, mert tíz éven keresztül (1963-—72) nem építettek valamirevaló nagy ka­pacitású istállót a szarvasmarháknak. Részint azért nem, mert főleg a szar­vasmarhák korszerű elhelyezésére nem találtak kiforrott és olcsó épü­­lettlpust. Érthető, hogy külföldön és hazánkban is körülnéztek, aztán mér­legelték a lehetőségeket. Végül úgy határoztak, hogy „magad, uram, ha szolgád nincs“ alapon oldják meg a kérdést. Számításba vették, hogy a szövetke­zetnek szalmatöbblete van, a földek termőerejének a fokozásához pedig sok szerves trágya kell. Ez adta az indítékot, hogy egy régi istáltótipus­­nak mélyalmozásra való átépítésével olcsó és korszerű szállást készítenek a hízóinarhák részére s ennek a fel­adatnak a megvalósításhoz a hetven tagból álló építőcsoport hozzá is fo­gott. Az épület hamarosan elkészült és a vascsövekből készített kutricák mindegyikében húsz állatot helyez­hettek el. Az állatgondozók kezdetben nem nagyon lelkesedtek az új Istállóért. Azt állították, hogy az új feltételek között csökken a súlygyarapodás. Az eredmények azonban azt bizonyítot­ták, hogy kevesebb munkaerővel jobb átlagot érhetnek el, mint korábban, s egyben a szarvasmarhák egészség] állapota is javulhat. A sikereken felbuzdulva kétszáz borjú részére újabb régi építmény korszerűsítését tűzték napirendre, azonban számításokat is végeztek. Megállapították, hogy ha száztízezer koronával megtoldják a költségeket, akkor olyan új istállót építhetnek, amelyben ötszáz borját helyezhetnek el. Az új istállóban kutricákat készí­tettek, melyekben harmincöt borjú fér el, s Így egy állat elhelyezésének a költsége mindössze 3500 korona, te­hát tízezer koronával kevesebb, mint a központilag ajánlott épülettípusoké. Ez jól bizonyltja a gútai szövetkezet könnyű szerkezetű istállóinak az elő­nyösségét. A JÖ PÉLDA KÖVETŐKRE TALÄLT A gútai szövetkezetben szerzett ta­pasztalatok alapján a járás más gaz­­rfeságaf -is a könnyű sťerkbžetfi, olcsó istállók építésére törekedtek. Ennek köszönhető, hogy gyakorlatilag min­den gazdaságban van ilyen építmény. Az elmúlt év végéig huszonnyolc könnyű szerkezetű istállót építettek a járásban. Ezek közül tizennyolc olyan, amelyek mindegyikében 450, a többi­ben pedig 250—350 állat fér el. — Törekvésünk arra irányult, hogy a gútai könnyű szerkezetű Istái lőtt­­pust tovább fejlesszük — jegyezte meg Richard Rusnák mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság főállatte­nyésztője —, ugyanakkor a kivitelezés költsége lényegesen ne emelkedjen. A 450 férőhelyes hízómarha-istálló teljes költsége például 1 millió 500 ezer, az üszönevelő istállóé pedig — kifutókkal együtt — 1 millió 800 ezer korona. Megfigyeléseink szerint * könnyű elemekből készült istállókat a tehenek elhelyezésére alkalmassá te­hetik. Gútón egy ilyen mélyalmos is­tállóban 280 tehenet helyeztünk el huszonötös csoportokban. Ennek az istállónak a szomszédságában egy ré­gebbi építményt fejőházzá alakítot­tunk át. Az épületbe DZ—100-as — üvegcsöve» — fejőberendezést szerel­tünk és negyvenöt perces időközök­ben, 96-os csoportokban fejhetik meg a teheneket. Az új Istállóban egy te­hén férőhelyének a költsége— bele­értve a fejőház költségeit is — 7500 —8000 korona. Gútán arra töreked­nek, hogy belátható időn belül hason­ló istállókat építsenek ezer tehén ré­szére. ÜJ TAPASZTALATOK Figyelmet érdemel az is, hogy a gútai szövetkezetben évi átlagban « hízómarhák gondozói személyenként 130 ezer, az üszőknél 750 ezer, a nö­vendékbikáknál pedig 500 ezer koro­na munkatermelékenységet értek el. — Kedvező a könnyű elemekből épített gútai új istálló tehénállomá­nyának a tejhasznossága? — tettem tel a kérdést Rusnák elvtársnak. — Őszintén szólva az ftj környezet ben a szlovák tarka tehenek tejátlaga kissé csökkent. Ezek a lekötése.» is­tállókból kerültek a mélyalmos kutri - cákba és nehezen alkalmazkodtak a környezethez. Ezért a tejhasznosság növcléso szempontjából előnyöseit*, ha egy ilyen új istállóba előhasi üszők kerülnek. Mire ugyanis ezek leelle­­nek, megszokják a környezetet, s ez tejhasznosságukra nézve jótékony ha­tással van. Legcélszerűbb persze ezek­nek az istállóknak fekete tarka elő­hasi üszőkkel való betelepítése. Meg figyeltük ugyanis, hogy hasonló ta­karmányozási és tartási körülmények mellett a fekete tarka leszármazottak évi tejátlaga nyolcszáz literrel volt több mint a szlovák tarka egyedeké. Ahol tehát a könnyű szerkezetű te­­hénistállók építése mellett döntenek, ott egyben a takarékosságot is szem előtt tartják. Nagyon jó és aránylag olcsó megoldás lehet például két da­­rab 250 férőhelyes könnyű elemekből készített istálló között agy alkalmas fejőház létesítése. Ebben a megoldás­ban egy tehén férőhelyének a beru­házási költsége nem lépi túl a tizen­hatezer koronát, ugyanakkor a köz­pontilag tervezett tehénistállók egy tehénre jutó költsége ennek duplájá­nál is több! Dicséretes, hogy e ko­máromi járásban ezt aránylag hamar tudatosították és gyorsított ütemben építették a könnyű szerkezetű új is­tállókat. A helyes szemléletnek köszönhető, hogy húsokból — a baromfi kivételé­vel — az elmúlt évben négyezer ton­nával, tejből pedig nyolcmillió liter­rel adtak többet közellátásunknak, mint három évvel korábban. Ez azt bizonyítja, hogy a kommunisták a pártonkívüliekke! együtt elkötelezet­ten váltják valóra azokat a célkitűzé­seket, amelyek a CSKP XV. kongresz­­szusának irányelveiből a járásra há­rulnak. HOKSZA, ISTVÁN Méltók a Februári A Hurbanovői (ögyalla) Februári Győzelem egyesített szövetkezet a komárnói (Komárom) járás legfiatalabb egyesített szövetkezeteinek az egyike. Csupán 1977. ja­nuár elsejével jött létre az ógyallai, a zöldállást (Zelený Háj) és a bagotai (Bohatá) szövetkezetek egyesítésével. Már az első évben jelentős sikereket értek el. December első napjaiban teljesítették évi tervfeladataikat. A szö­vetkezet dolgozói a Februári Győzelem jubileumi 30. év­fordulójának évében is bebizonyították, hogy méltók a megtisztelő elnevezésre. Vajon hogyan teljesítették fel­adataikat az állattenyésztésben? Erre kértem választ Brányik Károly mérnöktől, a szövetkezet állattenyész­tési központjának vezetőjétől. A válasz egyértelműen az volt, hogy itt is sikeres ével zártak. Az állattenyésztők ugyanis már november utolsó hetében teljesítették a múlt évi tervfeladatot. Ez persze nem a véletlen müve, hiszen több mint egy hónappal előbb értek a célba. Brányik elvtárs erről az alábbiak ban nyilatkozott: „Szocialista társadalmunkban egyre növekszik a dolgozók életszínvonala. Ez azt követeli, hogy húsból, tojásból és tejből egyre többet adjunk a fogyasztóknak. Tanúi lehettünk annak, hogy az utóbbi években jócskán megnövekedett az említett termékek fogyasztása. Ugyanakkor az ipart is jól el kell látni állati termékekkel. Ezért a terv kidolgozására is rendkí­vüli figyelmet fordítottunk. Állattenyésztési központunk minden dolgozója tudatosította, hogy főleg az a jó gaz dasági-polltikai munka, ha egyre több terméket bizto sítunk a dolgozók asztalára. Dolgozóinkkal még az 1979-es év kezdete előtt megbeszéltük a soron levő fel­adatokat. A termelési eredményeket havonként, a szapo­rulatot és az elhullást hetenként értékeljük a termelési értekezleteken. Szigorúan léptünk fel azokkal szemben, akik nem teljesítették a rájuk háruló feladatokat. Meg kell azonban jegyeznem, hogy erre alig van szükség, mert dolgozóink megértették: a Februári Győzelem ju­bileumi’30. évében minden feladatot teljesíteni kell". Győzelem névhez „A féléves értékelésnél megmutatkozott, hogy a gon­dos előkészületek meghozzák a várt eredményeket. Az előjelek biztatók voltak, s később ebből valóság lett. A malacelválasztést kocánként sikerült tizenhét fölé, a fel­hízást a szarvasmarháknál egy kilogramm fölé, a serté­seknél pedig ötvenhat deka fölé emelni. Ez tette lehe­tővé, hogy az 1978-as évben a tervezettnél jóval több húst adjunk a dolgozók asztalára.“ Arra kértem a központ vezetőjét, hogy áruljon el va­lamit ezen sikerek titkáról. Elgondolkozott, majd felso­rakoztatta azokat a tényezőket, amelyek elősegítették a sikerek elérését. Megtudtam, hogy az állattenyésztésben nagyon mozgalmas a pártcsoport működése. Ott jóelőre megvitatják a soron következő feladatokat és értékelik a teljesítményeket. Nagyon jó kapcsolatát tartanak a pártalapszervezet és a vállalat vezetőségével. Ha valamit egymás között nem tudnak megoldani, kérik a párt­vagy a gazdasági vezetőség segítségét. Ily módon még mindig megtalálták a megoldás módját. A sikerekhez minden bizonnyal hozzájárult a munka­­brigád-mozgalom széleskörű kibontakoztatása is. Az ál­lattenyésztés szakaszán három kollektíva versenyez a büszke cím elnyeréséért. A sikerek eléréséhez nagyben hozzájárult a vezetők és a dolgozók szorgos együttese. Az üszőket például 16—17 hónapos korban fedeztetik. Ily módon lehetővé válik, hogy az állományban leve gyengébb haszontulajdonságú teheneket kiselejtezzék Hallottam olyan eseteket, hogy valamely vállalat sike­resen teljesítette az évi tervét, majd hosszú szünet kö­vetkezett a húseladásban .Az ógyallai szövetkezetben as elmúlt év feladatainak sikeres tervteljesítése nem veszé­lyezteti az 1979-es év feladatainak a teljesítését. A szö­vetkezet istállóiban olyan állomány van, amelynek jó része az 1979-es év első negyedében leadásra kerül. Eh­hez csak gratulálni lehet! Kolozsi Ernő

Next

/
Thumbnails
Contents