Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-17 / 7. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. február 17. Segítették (Folytatás az 1. oldalról) emberek kellettek. Ezért Szlovákia hat körzetében szerveztünk kombájnvezetői tanfolyamot. Ebben nagy segítséget nyújtottak a szovjet szakemberek, köztük Nyinajev, Oszkin, Baranov elvtársak és mások. A hasonló tanfolyamok szervezése később is a gépes traktorállomások feladata maradt. Pártunk falupolitikájáoak a népszerűsítésében a gép- és traktorállomésok kommunistái lelkes és jó aktivistáknak bizonyultak. Tevékenységükkel sokrétűen bizonyították a nagyüzemi termelés előnyeit. A termésátlag szüntelen növelése céljából verscnymozgalmat bontakoztattak ki és a szocialista munkastílus szószólóivá váltak. Abban az időszakban a verebélyi gép- és traktorállomás csifári központjának a dolgozói létrehozták Szlovákia első mezőgazdaságban dolgozó szocialista brigádját. Gép- és traktorállomásaink a kezdet kezdetén az egyénileg gazdálkodók tulajdonában levő traktorokat és munkaeszközöket is átvették. Később, я CSKP X. kongresszusának határozata nyomán feladatul kapták, hogy a munkaműveletek lehető legjobb gépesítésével, a vegyszerek és a műtrágyák ésszerű hasznosításával, a föld. alap termőerejének a fokozásával, az állattenyésztés hasznosságának a növelésével segítsék elő szocialista mezőgazdaságunk termelésének a javítását. A biztos siker érdekében több helyen növényvédelmi központot hoztak létre és kezdeményezték a termelés komplex gépesítését. A kollektivizálást alapjában 1959-ben befejezettnek tekinthettük. Akkoriban számolták fel a gép- és traktorállomások központi irányítását. Ezt követően az erő- és munkagépek sokaságát és a műszaki szolgáltatás néhány teendőjét a szövetkezetek és az állami gazdaságok vették át. Az elképzelés, bogy a mezőgazdasági üzemekben optimálisan hasznosítsák a rendelkezésre illő erő- és munkagépeket, helyes volt. Azonban megfeledkeztünk arról, hogy a gépeket és a teendőket a fokozatosság és a megkülönböztetés elve szerint kellett volna átruházni. A mezőgazdasági üzemek a gépek átvételekor ugyanis nem rendelkeztek az irányítás, a szervezés, a tervezés, a műszaki karbantartás, a közép- és főjavítás alapismereteivel sem. A gépes traktorállomások irányítását folyamatosan a járásokra bízták, я ez sok tekintetben gátolta további fejlődésüket, hiszen a gépek karbantartása,, javítása és a műszaki szolgáltatás már a mezőgazdasági üzemek hatáskörébe tartozott. A CSKP XIV. kongresszusa és a KB 1972. évi plenáris ülése élesen bírálta ezt az állapotot. Feladatul adta a gép- ás traktorállomások céltudatos fejlesztését, s részükre olyan feltételek teremtését, amelyek lehetővé teszik, hogy a mezőgazdaság fejlesztésében ismét jelentős szerepet töltsenek be. Az új feladatok új szervezeti forma létrehozását is igényelték, ezért 1972-ben a gép- és traktorállomások és mezőgépjavitó üzemeknek az irányítását vezérigazgatóság vette át. Tény, hogy a korábbi tisztázatlan munkatartalom és az igénynek meg nem felelő kapacitás végett kezdetben a gép- és traktorállomésok és mezőa falvak szocializálását gépjavító üzemek vezérigazgatóságának a helyzete eléggé bizonytalan volt, mégis sikerült rendet teremteni. Megoldottuk a vezérigazgatóság elhelyezését, megszerveztük az irányítást, rátermett kádereket vontunk be és kiépítettük saját tudományos kutató és fejlesztő bázisunkat. As újrakezdés nem volt könnyű, da a gépállomások dolgozói a feladatok teljesítésében mindig a társadalom igényei szerint jártak el. Napjainkban is sokrétűen segítik szocialista mezőgazdaságunkat. Gondoskodnak a gépeken dolgozék továbbképzéséről. Idényben az áj gépalkotások és gépsorok gyakorlati bemutatásával jó áttekintést nyújtanak mezőgazdasági dolgozóinknak. Hasznos tevékenységet fejtenek ki az új mezőgépek fejlesztésében és kivitelezésében is. A gép- és traktorállomások és mezőgépjavító üzemek dolgozói a rájuk háruló tervfeladatokat mindig derekasan teljesítették. Az ötödik ötéves tervidőszak éveiben a munkatermelékenység szüntelen fokozásával lényegesen túlszárnyalták a tervfeladatot. Nagy fejlődést értünk el a gépjavító üzemek összpontosításában, szakosításában és műszaki felszerelésében is. Most már jó szolgálatot tehetünk az állattartó telepek gépesítésében és a pótalkatrész-ellátásban is. Napjainkban már olyan mezőgazdasági berendezéseket juttatunk szocialista mezőgazdaságunknak, melyeknek a gyártása — kapacitás hiányában — a gépipari vállalatokban lehetetlen. Ezek között említhetjük a talajhengereket, a pótkocsikat, a hűtő- és adagolóberendezéseket, a légtechnikai eszközöket, a termény- és takarmányszárítókat stb. örvendetes, hogy vállalataink a hatodik ötéves tervidőszak előirányzatait is sikeresen teljesítik. Az elméit három esztendőben a gép- és traktorállomások és mezőgépjavító üzemek rovinkai tudományos kutató és fejlesztő bázisa is sokat fejlődött. Nagy feladatot teljesítettünk azzal, hogy a hegyi ás a hegyaljai körzetek mezőgazdasága részére alkalmas magajéró takarményfelszedő járműveket szerkesztünk. Ezzel a takarmányok begyűjtését és utókezelését segítjük. Kutatási és fejlesztési feladataink között említhető továbbá az étkezési hüvelyesek, továbbá a szőlő- és a gyümölcs-betakarító gépeinek és gépsorainak a megszerkesztése és gyártása is. Ezekből néhányat — az elmúlt évben — Nyitrán és titoméricén mutattunk be az érdeklődőknek. Jó érzéssel tölt el az, hogy gépalkotásainknak a minősége sokkal jobb, mint a régieké volt. Figyelmet érdemel ez is, hogy ezeknek a felhasználásával lényegesen csökkenthető a begyűjtési veszteség, növelhető a munkatermelékenység és jelentős emberi erő takarítható meg. Az egyik új és korszerű begyűjtő gépünkkel például öt százalékkal csökkenthető a borsó vesztesége, a bab bsgyüjtés« során pedig 285—375 munkaerőt szabadíthatunk fel más feladatok végzésére. A hazai gyártmányú gépalkotásokkal jelentősen csökkenthették a gépek behozatalát, s ezzel társadalmunknak devizát takarítottunk meg. ‘ A rovinkai tudományos kutató és fejlesztő bázis, a szakosított gép- és traktorállomésok és mezőgépjavító üzemek bevonásával, a mezőgazdaság pétalkatrészigényeinek kielégítésében is nagy sikereket ért el. Az 1975-ös évben például 10,5 millió, az elmúlt évben pedig 31 millió korona értékben újítottunk fel meghibásodott pótalkatrészt. Terveink szerint 1990-ben mér százmillió korona értékben újítunk fel pótalkatrészeket. A jó hagyományainkat persze ápoljuk és egyre igényesebb célokat tűxünk magunk elé. Feladataink sikeres megvalósításában jó biztosítéknak számít a politikai és szakmai szempontból fejlett fiataljaink sokaságának az aktivitása. Ezzel magyarázható az is, hogy termelési-gazdasági egységeinkben az újítói, feltalálói és észszerűsftői tevékenység, továbbá a brigádmozgalom kellő színvonalon van. Az elmúlt évben tizenöt szocialista brigád munkaközössége szerezte meg a büszke cím arany fokozatát. A Pezi neki Gép- és Traktorállomás pedig a Szocialista vállalat címet szerezte meg. Gép- és traktorállomásaink kombájnosei közül tizennégyen az „ötszázasok“ csoportjába küzdötték fal magukat. Ez a dolgozók jó politikai és szakmai érzékére vall. Vezérigazgatóságunk vállalataiban tehát a dolgozók hetvenkét százaléka (6537 egyén) már huzamosabb ideje bekap csalódik a szocialista versenybe. Ennek az eredményeként 1972-ben már 166 újító javaslatot valósíthattunk meg, a társadalmi haszon pedig túlhaladta a hétszázezer koronát. Az 1977-es évben azonban 649 újítási javaslat valóra váltásával 6,59 millió korona társadalmi hasznot értünk el. Az elemzések kapcsán persze új lehetőségek is felszínre kerülnek. Ez azt bizonyltja, hogy fejlődésünk dinamikája biztató. Természetesen arra is ügyelnünk kell, hogy magasabb szinten lépést tartsunk a fejlődéssel. Törekvéseink arra irányulnak, hogy hatékony intézkedéseket tegyünk a géphibák megelőzésére és az üzemképesség tartós megőrzésére. Azért szüntelenül növeljük gépjavítói és karbantartói dolgozóink politikai és szakmai képzettségét, hogy mezőgazdaságunknak a kor követelményeinek megfelelő minőségi szolgáltatást nyújthassunk. Feladataink az 1979. évben is nagyon igényesek, de teljesíthetők. Az elmúlt év tervfeladatának korábbi megvalósításával bizonyos időelőnyre tettünk szert. Így céltudatosan felkészülhettünk az idei feladatokra. Ez mindennél szükségesebb, mert az elmúlt év eredményeihez viszonyítva a teljesítményeket nyolc, a jövedelmet tíz, a munkatermelékenységet pedig hat százalékkal kell növelni. Dolgozóink már harminc esztendeje aktívan veszik ki részüket pártunk korszakalkotó programjának, a szocialista mezőgazdaság fejlesztésének a feladataiból, önfeláldozóan segítették elő a falvak forradalmi átalakításét, s ez arra kötelezi őket, hogy az új feltételek között is mindazon igényes feladatokat teljesítsék, amelyek a CSKP XV. kongresszusa irányelveiből a gép- és traktorállomásokra és a mezőgépjavitó üzemekre hárulnak. Agaléntai járásban egy idő óta megkülönböztetett figyelmet szentelnek a tejtermelés fejlesztésének. A javuló eredmények igazolják, jól fogtak hozzá a járási pártkonferencién kitűzött célok valóra váltásához. A mezőgazdasági üzemek kommunistái az emlékezetes Járási tanácskozáson ugyanis ígéretet tettek, hogy a tervidőszak végéig háromezernégyszáz literre növelik a tehenek átlagos évi tejtermelését. Felső László mérnöknek, a jmi főüzemgazdászának a szavaiból tudom, hogy a járás mezőgazdasági üzemei tavaly csaknem két százalékkal túlteljesítették tejeladási kötelezettségüket. Az előző évhez mérten közel hat százalékkal nőtt az értékesített tej mennyisége, a tehenenként! hasznosság pedig meghaladta a háromezerkétszáz litert. Az előzetes kimutatások tanulmányozásakor megállapítottam, hogy a A TÉT: ÖT-HAT MILLIÓ KORONA TÖBBLETJÖVEDELEM Csupán a hozzáálláson múlik járás hat mezőgazdasági üzeme adóssággal zárta az évet, nem teljesítette tejtermelési és értékesítési feladatát. Ugyanakkor néhány gazdaság becsülettel megállta a helyét, s túlteljesítette értékesítési tervét. A mostovái Vörös Csillag Efsz az utóbbiak közé tartozott. Az ezernégyszáz darabos aiapállománytél 4,1 millió liter tejet értékesítettek, az eladási tervet 252 ezer literrel túlteljesítették. Nemrég útba ejtettem a Vörös Csillagot és megkérdeztem az embereket, vajon az idén is ilyen jő eredményt tudnak-e biztosítani. — Szilárd elhatározásunk, hogy a múlt évi hibákból okulva még eredményesebbé tesszük ezt a termelési ágazatot — mondta a többi között Kürtössy Sándor, az üzemi pártbizottság elnöke. — A zárszémadé közgyűlésen, a pártlaggyüléseken, az efsz-ek IX. kongresszusa anyagainak megvitatásakor és más fórumokon is mélyrehatóan elemeztük a tejtermelésben elért eredményeket, rámutattunk az előbbre lépést akadályozó fogyatékosságokra és meghatároztuk a további fejlődést segítő legfontosabb tennivalókat. Úgy véljük, hogy minimális ráfoj$ítással öt-hat millió korona többletjövedelmet nyerhetnénk a tejtermelésből. 9 Öt-hat millió korona nem kis összeg, főleg a tejtermelés viszonylatában. Mégis, miben látják e komoly célkitűzés megvalósításának lehetőségét? — érdeklődtem. — Ne gondoljon semmiféle ördöngösségre — mosolyodott el a vendéglátóm —, csupán arról van sző, hogy a lehető legjobban szeretnénk kihasználni azokat a kedvezményeket, amelyekben az idén részesülhetünk. Először is: tavaly átadtunk rendeltetésének egy nyolcszáznegyven férőhelyes tehénistállót. Ezért az idén az eladott tej literjeként ötven fillér felárat kapunk. Másodszor: olyan mértékben szeretnénk növelni a hasznosságot, hogy száz hektár mezőgazdasági földre számítva legalább nyolcszázötven liter tejet értékesíthessünk: Ha ez sikerül, további ötven fillér felárat könyvelhetünk el literenként. Harmadszor: a kitermelt tejet — éppen a korszerű istálló jóvoltából — szakszerűbben tudjuk kezelni, tehát elérhetjük, hogy a tejnek legalább kilencven százalékét az első minőségi osztályban értékesítsük. Elkértem és átlapoztam a tejtermelés múlt évi eredményeit tartalmazó elemzést. Sok-sok érdekes adatot lejegyeztem; osztottam, szoroztam és végül magam is rájöttem — igazuk van az itteni szakembereknek, tényleg adottak a feltételek, hogy valóra váltsák a merész elképzelést. — Konkrétan? Kérem, semmi akadálya. Ahhoz, hogy száz hektár mezőgazdasági földre számítva 650 liter tejet értékesíthessen a gazdaság, öszszesen 4 millió 335 ezer liter tejet kell eladnia. Ennek biztosítása céljából ötven darabbal növelik a tehenek számát, továbbá a hasznosságot úgy, hogy a múlt évi 2928 liter helyett 2989 liter tejet értékesíthessenek tehenenként. Ez tehát nyílt sornak tűnik, hiszen már említettem, hogy a járási pártkonferencia vonatkozó határozatának teljesítésére törekedve, az idén mldenütt lényegesen növelni akarják a tehenek átlagos tejtermelését. S ebben a gazdaságban bizony van még erre lehetőség, hiszen a műit évben az egyes részlegek, illetve az egyes gulyások által felmutatott eredmények között lényeges eltérések voltak. S bár nem akarok sok számot felsorakoztatni, annyit mégis meg kell említeni, hogy a Öíernf Brod-1 tehéntelepen mindössze 2824 literes tejelékenységet értek el, s innen került piacra a legkevesebb (43 százalék) első minőségi osztályú tej. Ezt azért hangsúlyozom, mert lényegében itt volt a legtöbb tehén, következésképpen az itteni eredmények jelentősen befolyásolták az üzemi átlag és a termelés gazdaságosságának alakulását. A szövetkezet végül is mindössze 2,7 millió liter tejet értékesíthetett negyven fillér felárral, ez pedig az eladóit összmennyiségnek csupán hatvanhat százaléka volt. A tomašlkovót (Tallős) részlegen szerzett üzemi tapasztalatok viszont azt igazolják, hogy megfelelő hozzáállás esetén a tejnek több mint kilencven százalékát lehet az első minőségi osztályban értékesíteni, Az új istállóban már korszerű fejőgépekkel dolgoznak az emberek, űvegcsövön át kerül a tejházba a tej, tehát lényegesen kedvezőbbek a feltételek, hogy eleget tegyenek a termékek minőségével szemben támasztott követelményeknek, s megkapják a felárat. Más lapra tartozik, hogy az új műszaki berendezés „jóvoltából“ csökkent a dolgozók személyes anyagi érdekeltséget, mert a mérőberendezések hiánya következtében egyszerűen lehetetlen megállapítani, ki mennyi tejet fajt és mennyi jutalmat érdemel. — Az állattenyésztésünk tavaly 44,9 millió korona bevételt nyújtott — említette végezetül Kürtössy elvtárs. — Az idén ötvenmillió korona bevételt tervezünk. Hogy ezt a célkitűzést elérhessük, ahhoz a tejtermelésben is a lehető legjobb eredményt kell felmutatnunk. Az efsz-ek IX. kongresszusát köszöntő szocialista versenymozgalmat úgy szervezzük és irányítjuk, hogy az említett tennivalókkal megbirkózzunk. Persze számítunk rá, hogy az állattenyésztésben — elsősorban a tehenészetben — dolgozó szövetkezeti tagok az Idén is megtesznek mindent azért, hogy maradéktalanul teljesítsük feladatainkat, és a lehetőségeket kihasználva, minél jobb gazdasági eredménnyel zárjuk az évet. Elvégre csupán az emberi hozzáálláson múlik, hogy gazdagabbak leszünk-e az év végén öt-hat millió koronával, vagy sem! Kádek Gábor Figyelemre méltó sikerek a pulykatenyésztésben A pulykatenyésztésben éppúgy, mint a többi állattenyésztési ágazatban, a termelés legfőbb bázisa a törzsállomány. Szám szerinti alakulása a termelőkapacitás egyik meghatározója. A másik fontos tényező a termelés színvonala, amelyet az adott fajta, a termelési technológia, a tartási körülmények és az üzemtípus is számottevően befolyásol. Kelet-Szlovákiában gyors ütemben fejlődik a nagyüzemi pulykatenyésztés. A Malý HoreS-i (Kisgéres) SZNF Efsz egyike azoknak a szövetkezeteknek, ahol a pulykatenyésztés nagyüzemi módon történik. A közelmúltban eredményeikről és gondjaikról beszélgettem Csontos Gábor elvtárssal. a szövetkezet elnökével. Az elnök elvtárs elmondotta, hegy az efsz-ben eleinte csirke- és kacsaneveléssel foglalkoztak. Mind a csirke-, mind a kacsakeltetés gazdaságos volt. A pnlykatenyésztés fellendítését célzó program megjelenése után tértek át a pulykatenyésztésre. A pulykatenyésztést 1970-ben kétezer pulykával kezdték. Közülük e legalkalmasabbakat kiválogatták, hogy létrehozzák a tojóállományt. Tanulmányozták a szakirodaimat, a legkorszerűbbnek ismert eljárásokat, meglátogattak néhány hazai és külföldi pulykatenyésztéssel foglalkozó gazdaságot. Ekkor derült ki, hogy nincs pénzük. Maradt az egyszerűbb megoldás, vagyis a mélyelmos tartási módszer. Az eredmények semmivel sem voltak rosszabbak, mint a korszerű ketreces telepeken. Az elnök véleménye szerint a jó eredmények eléréséhez feltétlenül szükséges az állat igényeinek a kielégítése. — A pulykatenyésztés technológiáját saját feltételeinknek megfelelően alakítottuk — mondotta Csontos elvtárs. — így sikerült előbbre jutnunk. Tavaly egy tojótól hetvenöt tojást értünk el, száz tojásból hatvankét pipe kelt ki, s ez országos méretben is a legjobb eredmények egyike. A szövetkezet elnöke a továbbiakban elmondotta, hogy a fejlődés az utóbbi három évben töretlen volt. A tojőállományt 5000 darabbal bővítették. Tavaly hétezer tojót tartattak és nem kevesebb mint 329 ezer pipát értékesítettek. A napospulyka értékesítése több mint 5,5 millió koronát hozott a szövetkezetnek. A pulykahúsért pedig 1,6 millió koronát kaptak. Hazánkban a pulykatenyésztés exportcélokat is szolgál. A belföldi fogyasztás azonban még kicsi. Hogyan lehetne a belföldi piac ellátását fokozni? — Az utóbbi időben országszerte sok szó esik a pulykatenyésztés fellendítéséről. Felsőbb szinten többször foglalkoztak ezzel, de sajnos konkrét intézkedések alig történtek. A gazdaságok vonakodnak a pulykatenyésztéstől. A kelet-szlovákiai kerületben rajtunk kívül csak két szövetkezetben foglalkoznak pulykatenyésztéssel, mégpedig a vranovi járás Cáklovi és a michaiovcei járás závadkai szövetkezetében. Azonban szlovákiai méretben sem jobb a helyzet. Ugyanis tavalyelőtt szlovákiai méretben 2800 tonna pulykahúst nem vásároltak fel, s a múlt évben 4800, 1990-ben pedig 16 ezer tonnát vesznek ét. Az országos programot reálisnak tartom. Szükséges azonban olyan egységes termeléspolitika kialakítása, amelyben a termelés különböző fázisaiban a közgazdasági szabályozók kedvező irányban hatnak. Vagyis ne alakulhasson ki ellentétes érdekeltség a tojástermelők, illetve naposállat-előállíték, továbbá a nevelő- és a hizlaló gazdaságok között. Minden termelési szakaszban megfelelő mértékű ás megközelítően azonos jövedelmezőségi színvonal kialakítása és fenntartása szükséges ahhoz, hogy az ágazat erőforrásai a lehetőségekhez mérten kellőképpen hasznosíthatók legyenek. — Szövetkezetünk például csak 1975-ben tért rá intenzíven a pulykatenyésztésre. Saját erőnkből vásároltunk keltetőgépeket. Építettünk ötezer pulyka részére egy ketreces tojatócsarnokot. Azóta felépítettünk két ötezer férőhelyes nevelőházat is. A törzsállományt az Ivánka pri Dunaji-i (Dunaivánka) Kutató és Nemesítő Intézettől vásároltuk. Azóta saját nevenésből biztosítjuk a törzsállományt. Egy kilogramm súlygyarapodásra 2,80 takarmányt használtunk fel, vagyis 4,5 kg-os súlyt 60 nap alatt 11,6 kg takarmánnyal értünk el. Sajnos, Szlovákiában a hizlalás nem tart lépést a keltetéssel, ugyanis 300 ezer többlet mutatkozik. A nitrai Branko vállalat a mi szövetkezetünkből 146 ezer napospulyka felvásárlását nem tudta biztosítani Ezért komoly problémát jelentett a napospulyka értékesítése. A pulykának jó piaca van. A külföldi és a hazai kereskedelem minden felkínált árut megvásárol. Az állam is támogatja a pulykahúst termelő gazdaságokat, mégpedig két koronával kilónként. Cgy érezzük, hogy a pulykahústerraelésen belül többévé* szerződéskötéssel biztonságosabbá lehetne tenni a húspulyka termelését. — Egy komplex tervet dolgoztunk ki a pulykatenyésztés fellendítése érdekében. Ezt a felsőbb szervek elfogadták. Ivaga fajtát tartunk. A jövőben is ezt fogjuk tartani. Jól hasznosítja a takarmányt, tojáshozama pedig eléri a világszínvonalat. Egyszeri berakásra nyolcvanezer tojásra van keltetőberendezésünk. Természetesen bővíteni fogjuk a keltető ágazatot. Így 1985-ben már 1,1 millió pulykát akarunk keltetni és nem kevesebb mint 1677 tonna húst értékesíteni. Vagyis évente e pulyatenyésztésbol 50 millió 563 ezer korona bevételre számítunk. Az őrösi farmon lesz továbbra is a törzsállományunk, a perbenyéki farmon a húszezer férőhelyes neveldénk, a szentesin pedig a hatvanezer férőhelyes hizlaldánk. A hízópulykákat négy és a vágóegyedeket pedig kilenc kilós súlyban értékesítjük. A kisgéresi eredmények és tervek alapján reméljük, bogy a pulykatenyésztés az élelmiszergazdaságnak a jövőben is fontos ágazata marad. ILLÉS BERTALAN
