Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-08-12 / 32. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1978. augusztus la.

Viszonozzák a segítséget

Ä problémák, nehézségek ellenére derűlátóan nyilatkozott a gabona-betakarítás helyzetéről Híves Vince, a bušincei (Bússá) Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz elnöke. Node így is van ez rendjén! Mire lenne az jó, ha állandóan gyötörné magát?! Ehelyett azt teszi, ami a legfontosabb, intézkedik, segítséget kér. Mert hát munkaerő dolgában bizony elég szűkös a helyzet. Viszont a 900 hektárnyi kalászos betakarítása — a szalmát Is beleértve s egyéb sürgős munkát — nem tűr halogatást.

Miben jut kifejezésre a derűlátás? Abban, hogy két hétre tervezték a gabona-betakarítását, s az elnök szerint be is fejezik.

— Segítséget honnét kaptak?

— Honnan? A žilinai járás kotešovai, streénóí és jasenovéi szövetkezetéből. A jasenovéivel már három éve tartunk fenn baráti és kölcsönös kisegítési kapcsolatot, innen nemcsak kombájnokat, hanem tehergépkocsikat is kaphatunk, amire igen nagy szükségünk van, a gabonaszállításhoz.

Persze ez távolról sem jelenti az összes segítséget. Bratislavából is érkezett 22 gimnazista, továbbá félszáz főnyi szovjet katona ugyancsak számottevő segítséget nyújt a bálázott szalma összehordásánál. Tehát a hiányzó munkaerőket ily módon pótolják — ideiglenes megoldásként.

Amikor ott jártunk, három bálázógép dolgozott a kombájnok után, s négy szalmagyűjtő kocsi. Am az utóbbiak száma megkétszereződött a későbbi napok folytén, mivel a takarmány begyűjtése befejeződött.

— S mi okozta a takarmánybegyűjtés lemaradását? — vetettem közbe a kérdést.

— Mi okozta? Hát a szeszélyes időjárás, a vizenyős terület, amire gépekkel nem tudtunk hamarabb rámenni.

— Volt-e valamiféle újításuk a szalmabegyűjtés ütemének gyorsítása érdekében?

— Egy kiselejtezett SZK—4-es gabonakombájnt alakítottak át műszaki

dolgozóink szalmafúvóvá, aminek nagy hasznát vesszük. Pillanatnyilag a szénát fúvatjuk vele. Nagyszerűen bevált. Mintegy 6 munkaerőt tudunk vele pótolni, s emellett gépi erőt is ... Mert oda húzatható, ahová éppen akarjuk.

Amint a gabonatisztításra terelődött a sző, Híves elvtárs elmondotta, hogy négy tisztítógép éjjel-nappal szüntelenül működött. S a gabonaátadás körül semmilyen probléma nem akadt.

— És a tarlóhántás?

tást, hiszen öt nagy teljesítményű traktor áll rendelkezésünkre, amivel félszáz hektárnyi tarló felhántható, 24 óra alatt.

— Tarlókeverék vetésére számítanak-e?

— összesen 80 hektárnyit tervezünk. Sajnos, öntözési lehetőségeink nincsenek, s így rendszerint a másodvetésünk sem szokott sikerülni.

Legvégül az aratási ünnepély kerül szóba, amire tömör és érthető a válasz:

— Ha végzünk az aratással, a gabonabegyűjtést segítőkkel együtt örvendünk majd a sikernek (mintegy 15 százalékkal lesz kevesebb a gabona-AGROKOMPLEX 78

országos mezőgazdasági kiállítás és

szlovákiai aratóünnepély NITRÁN

TALÁLKOZÁS

a testvériség és barátság jegyében

Szikora Károly, a CSSZBSZ jb titkára, aki nagyzellői, nyaranta három hetet kombájnol — így tölti szabadságát. Ebbéli hazafias cselekedetéért nyilvános dicséretet érdemel.

Sok olyan barátja van az embernek, akivel csupán futólag ismerkedhet meg, de a szövődött kapcsolat hosszú életű, maradandó és hasznos. Ilyen baráti kapcsolatokat táplál már több éve Felső-Csallóköz Nový Život-i (II- lésháza) szövetkezete, amely a Csehszlovák—Mongol Barátság nevet viseli.

A közelmúltban jómagam is megismerkedhettem a távoli Mongólia Chasaat Szum-i szövetkezetének egynéhány tagjával. A csallóközi rónán folyó kenyércsata ázsiai szemlélőitől megtudhattuk, hogy szövetkezetük 1200 méter tengerszint feletti magasságban terül el, s kiterjedése körülbelül háromszor akkora, mint a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) járásé.

A baráti szocialista államokban tett látogatásaikat elsősorban tapasztalatamint onnét kibúvik, azonnal rádöbben, hogy milyen pindurka.

*A gyűjtött tapasztalataik hatványozottan érvényesülnek az állattenyésztésben, mivel ez a mongol mezőgazdaság legfőbb termelési ágazata. A legeltető állattenyésztés legnagyobb ellensége a nyári aszály és a kíméletlen, zord tél. Ezeket a kedvezőtlen természeti adottságokat napjainkban a mongol mezőgazdasági üzemek elsősorban állandó takarmányalap létrehozásával igyekeznek ellensúlyozni. Ennek a célnak az elérése érdekében gyors ütemben épülnek a szabadtartásos istállók, a takarmányellátást szolgáló állomások és az artézi kutak.

A kedves vendégek örömmel és büszkeséggel jegyezték meg, hogy ma már Mongólia földjein is szovjet gabonakombájnokkal aratnak, a gabona

— Két műszak beállítása lenne üdvös, hogy ez a munka is haladjon. Ha megkapjuk az ígért segítséget, akkor a gépjavítók, illetve szerelők traktorra ülhetnek, s a műhelymunkát katonák végezhetik. A napi kétszer 12 órás műszakkal győzzük majd a tarlóhán„MUR 21, jelentkezzék!“

Ottjártamkor tizenhárom saját és hat vendégkombájn négy csoportba osztva térült-fordult a Veiké Kapušany-! (nagykaposi) székhelyű szövetkezet gabonatábláin.

Galgóczi Tibor, a közös gazdaság elnöke újságolta: ötven híján kétezer hektárnyi gabona termésének, szalmájának begyűjtéséről, az utóbbi kazalozásáről, s ugyanilyen területnyi tarlóhántás elvégzéséről kell gondoskodniuk. Ez csakis magas színvonalú irányítással, szervezéssel és ellenőrzéssel történhet.

— A kombájnok négy csoportra osztására azért volt nagy szükség — magyarázta az elnök —, hogy a kenyérgabona és a takarmánygabona semmiképp se keveredjék össze. Ha mi nem tartunk rendet ezen a téren, hát akkor kik ...? Természetes dolog, hogy a takarmánygabonából nem készülhet jó minőségű kenyér, hiszen annak a sikér tartalma sokkal szegényebb. E- zért kell rá ügyelnünk, hogy ne kerülhessen egy mázsányi se belőle a sütőipar számára előkészített gabona közé.

Nos, kik az egyes kombájncsoportok vezetői? Szabó Endre, Pekár Miklós, Kondás Imre és Pekár János. Az egyik csoport a Mironovi, a másik a Jubilejná, a harmadik az lljicsovka búzafajtát aratta, a negyedik meg az árpát vágta, tisztította és szárította, valamint raktározta.

Kísérőm, az elnök, határszemlére invitált. Megálltunk a Kapušanské Kla£any-i (Kaposkelecsény) határban, hogy elgyönyörködjünk a Mironovi fajtájú búzában, amely sötétbarna, s gyommentes. Morzsolom a szemet a alászból, s ízlelem.

— Hiszen ez érett márl Aratni letetne ...

Az elnök szakszerű magyarázatot dott, s egyetértettem vele. A vetőnagnak termesztett gabona betakaríása nagyobb gondosságot, körültekintést igényel.

— Nagy még a nedvességtartalma — illapította meg szakavatottan Galgóczi elvtárs. — Négy-öt napos meleg kell hozzá, hogy 15—16 százalékos legyen a nedvesség. Kincs ez. Vetőmagnak kell, a felvásárló üzem csak úgy veszi át, ha nem talál benne hibát. Az idén a már előbb említett búzafajtákból — vetőmagként — 180 vagonnyit értékesítünk, árpából meg 20 vagonra valót.

Egy táblával odább mentünk, a „Tőszög“ nevűbe, ahol két pótkocsi is vesztegelt, árpával volt megrakva.

— Máskor, jó időben. 60 mázsa teherrel fürgén halad a traktor, most meg két traktornak kell kihúzni az elakadt pótkocsit — hajtogatja kísérő». A tábla túlsó szélén meg két

kombájn is elakadt a laposabb, felázott terepen. Node jött is hamarosan a segítség: egy lánctalpas traktor.

■— Ilyen gyorsan ...? — fordultam az elnök felé a kérdéssel, aki nyomban válaszolt:

— Ez már a komplex munkaszervezés és irányítás eredménye — feleli. — Kombájnosaink, traktorosaink állandó kapcsolatot tartanak a központi javítóműhellyel, a gabona-betakarítást operatív bizottsággal. Ha valami baj adódik, rádión keresztül kérik a gyors segítséget.

Kíváncsiságomat felcsigázta az elnök válasza.

— És mekkora a rövidhullámú adóvetvő állomás hatósugara?

— Mennyi? Mintegy 70—80 kilométer.

Galgóczi elvtárs a kocsijához hív. Fogja a kagylót, s beszélni kezd: „Itt Mur 7, Mur 21, jelentkezzék...!“

Egy kis recsegés és a hívott máris jelentkezett:

— Itt Bódi beszél. Mi a baj?...

— Semmi baj nincs! Hogy áll a tarlóhántással?

— Estére végzek a táblával. А К— 700-as jó kis masina, szapora vele a tarlóhántás. Kérdezed, hogy kik dolgoznak még itt? Cap Tibor és Sándor László tárcsáz, Kocsis István meg csalamádét vet.

Kalauzolóm még kapcsolatot teremtett a kertészettel, ahonnét Sánta mérnök jelentkezett. Tájékoztatta az elnököt: huszonöt asszony az uborkát, tizenöt a paprikát szüreteli, tízen az árut osztályozzák, hatvanan meg karfiolt, illetve paprikát kapálnak.

Kisvártatva azt is megtudhattuk, hogy az E—280-as járvaszecskázógép vágószerkezete épp elromlott. Gépkezelőjét Béresnek hívják, s a szerkezet javításán munkálkodik, hogy folytathassa dolgát.

Még néhány hívást bonyolított le a közös gazdaság legfőbb irányítója és átfogó képet kapott a nyári dologtevés helyzetéről. A központi diszpécserszolgálattól néhány percen belül megtudhattuk, hogy hányadán is álltak az aratással, a szalmabegyűjtéssel, a tarlóhántással és a csalamádévetéssel (ez utóbbiból 100 hektárnyit vetettek).

A továbbiakban még felkerestem Sponták Györgyöt, a szövetkezet érdemes feltalálóját, újítóját, aki afelől tájékoztatott, milyen új szalmabegyüjtési módszer gyakorlati alkalmazásához járult hozzá. A kombájncsépelte, tarlóra szóródott szalmát gyűjt&kocsik szedik össze, s kisebb kupacokba rakják. Ezeket a kupacokat traktorral húzatják össze, szalmarakóval nagyobb

termésünk a kedvezőtlen időjárás miatt, de a tervezett 37 mázsa gabonahozam-átlag meglesz). Nincs időnk az ünnepelgetésre, de az önzetlen, nagy jelentőségű segítségnyújtást viszonoznunk kell. Nem akarunk adósak maradni! (kovács)

halmokba rakják, s végül szalmafúvó szerkezettel 20—30 centiméter vastagságú, úgynevezett „kalapot“ fújatnak az egész szalmahalom tetejére, ami védelmet nyújt beázás ellen.

Befejezésül elmondta még azt is, hogy néhány évvel ezelőtt (az egyesülést megelőzően) a nyolc kisebb gazdaságban összesen 1200 ember dolgozott a gabona-betakarítás idején, most meg csak 110 ember, ami eléggé jól érzékelteti, mekkora az előrehaladás, milyen hatékony a munkatermelékenység, mennyire fejlett és tökéletes a munkairányítás és szervezés.

Illés Bertalan

szerzésre fordítják. A mongol vendégek egyike hazájában közismert népmesét említett, mely szerint lyukában a kis egér is óriásinak érzi magát, de

Naponta negyven hektár

— Megérkeztek a vendégek, akik az új gépet akarják megtekinteni — jelentette be a titkárnő Štefan IFClC mérnöknek, a Chorvátsky Grob-i szövetkezet elnökének, amikor éppen indulni készültem. A kíváncsiság azonban visszatartott. — Milyen gépről van szó? — érdeklődtem.

— A szalma kazlazásához az idén egy hidraulikus vezérlésű, hosszabbított emelőkarral ellátott UN—050-es jelű rakodógépet készítettünk — magyarázta az elnök. Az átalakított rakodógép markolóvillája az önjáró Horal típusú rendfelszedő egész űrtartalmát egy emeléssel kazalba rakja. A gép közvetlenül az aratás előtt készült el, s most van a főpróbája. Az idei nehéz körülmények között tapasztaljuk, milyen felbecsülhetetlen segítséget jelent a szalma gyors begyűjtésében. Nem beszélve arról, hogy a kazlazásnál csupán egy ember, a gépkezelő dolgozik. Az újítást a Buchlovice melletti boržicei szövetkezettől vettük ét Most pedig esőstől járnak hozzánk más gazdaságokból, hogy a gépet megnézzék s tervrajzát lemásolják.

Alig fejezte be mondatát, az ajtó már tárult, és az egyik belépő vendég, még mielőtt üdvözölte volna az elnököt, máris újságolta: „Láttuk a gépet munka közben. Fantasztikus)“

Gyorsan elbúcsúztam, hogy a „csodagépet“ magam is megtekintsem. Az óriási táblán az érdes tarló s a legvégén néhány sorban húzódó rendre rakott szalma már csak sejttette, hogy itt nemrégiben kombájnok szelték a búzát. A tábla szélén félig-meddig kész szalmakazal tornyosodon. Előtte nagy halom szalma hevert a földön,

amelyet az éppen távozó rendfelszedő szórt ki belsejéből. A rakodógép nekirugaszkodott. Hosszú karja leereszkedett, óriási kanala felmarkolta az egész halmot s magasba emelte a kazal tetejére. Alig telt el néhány perc és a nagy halomnak nyoma sem maradt.

A művelet után Dvoŕák František, a gép kezelője, kiszállt, hogy egy kicsit kinyújtózkodhasson, amíg beérkezik a következő rakomány.

— Milyen teljesítményre képes ez a szalmamarkoló masina? — kérdeztem tőle.

— Gyorsan megy ezzel a géppel a munka. Rendszerint nyolc Horal típusú rendfelszedő hordja ide a szalmát, s a rakodógéppel az egész mennyiséget képes vagyok kazalba rakni. Ha kedvez az időjárás, akkor reggel hattól este hatig dolgozunk, s negyven hektárról gyűjtjük be, s rakjuk kazalba a szalmát. Alig hét nap alatt 260 hektárról távolitottuk el a szalmát, és hat kazal teljesen készen áll. Többet is elvégeztünk vona, ha a zápor rá nem kényszerít időnként a munka félbeszakítására. Szerencsére a rakodógép kiválóan és megbízhatóan működik. Ezért műszaki zavar miatt nem szüneteltünk.

A harmincéves Dvoíák Frantiiektől — aki nyolc éve dolgozik a szövetkezetben mint traktoros — megtudtam, hogy a tarlóról a rakodógép nem tér pihenőre, hanem nagy hasznát veszik továbbra is az istállótrágya rakodásánál. Ű pedig — ha már ott is be'ejeződik a munka — újból visszatér a traktorra. — klam—

utókezelését magyar szárító-berendezésekkel végzik, s nagy szolgálatot tesznek a csehszlovák traktorok és tehergépkocsik is.

Mongólia nemzeti jövedelmének 15 százalékát a növénytermesztés nyújtja. Ezen belül a vezető helyet a gabonafélék és a szálas takarmányok képezik. Az utóbbi években az ország mérsé< keltebb éghajlatú vidékein eredményes kísérleteket folytatnak a tudomány emberei a különböző gyümölcsös zöldségfajták meghonosítása terén is.

Az elmondottakhoz szerényen hozzáfűzték, hogy a kedvezőtlen éghajlati és talajviszonyaik, valamint a rövid fejlődési időszak következtében hektárhozam-átlagaik a miénknél Jóval alacsonyabbak.

Mezőgazdaságunk rohamos fejlődését bizonyítja, hogy 1971—1975 között a mezőgazdasági termelés évi átlagos összterméke 26,7 százalékkal nőtt az előző tervidőszakhoz viszonyítva. U- gyanakkor a 6. ötéves tervidőszak évi 26—30 százalékos mezőgazdasági termelésnövekedést irányoz elő, az 5. ötéves tervidőszakhoz hasonlítva.

A továbbiakban még elmondották a kedves mongol vendégek, hogy hazánkba mindig szívesen Jönnek, de a a legnagyobb örömmel mégis nyáron. A telt gabonakalászok suttogása, a sztyeppékét idéző tücsökzene, a szívélyes vendéglátás szinte otthonos hangulatot varázsol.

Megragadta figyelmemet a tücsökzene, mégpedig az egyik gyermekkori élményemet Juttatta az eszembe. Szülőfalum mindentudó pásztora egyszer így szólt hozzám:

— Hallod-e, te gyerek, mit mond a tücsök?

— Hallani hallom, de nem értem, nem tudok tücsökül — válaszoltam.

— Hallgasd csak, mily szépen mondja: szisz... szisz... Németül ez a szó édeset jelent. Ha a tücsök szól, telt lesz a kalász, édes a must, s felejthetetlenné válik a találkozás.

Mongol barátainktól való búcsúzáskor megszólalt a tücsök „hegedűje“. Bizalmat, szépséget, egyetértést árasztott — a futó, de boldog találkozások örömét. CSIBA LÁSZLÓ

I