Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-08-12 / 32. szám

1978. augusztns 12.

.SZABAD FÖLDMŰVES,

3

Befejeződött

a XI. Világifjúsági Találkozó

AZ EMBERISÉG ÉRDEKE AZ IMPERIALIZMUS FELSZÁMOLÁSA, A FEGYVERKEZÉS MEGSZŰNT t ’ÉSE ÉS A TELJES LESZERELÉS # FIDEL CASTRO BESZÉDE A ZÁRÓÜNNEPSÉGEN

Augusztus 5-én Havannában hatalmas tömeggyűléssel befejeződött a XI. Világifjúsági és Diáktalálkozó. A Forradalom terén 140 ország 18 500 küldötte és a havannaiak gyűltek össze. A Jósé Marti kubai nemzeti hős emlékművénél felállított díszemelvényen helyet foglaltak a vendéglátó ország legfelsőbb párt- és állami vezetői, a díszvendégek és a külföldi küldöttségek, köztük Jozef Lenárt elvtársnak, a CSKP Központi Bizottsága elnökségi tagjának, az SZLKP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével a csehszlovák párt- és állami küldöttség tagjai.

„As antiimperialista szolidaritásért, a békéért és barátságért“ központi jelszó Jegyében július 28-án megnyílt találkozó kilenc napja alatt az ifjúsági és diákmozgalom nemzetközi egységének és fokozódó akcióképességének nagyszerű szemléje volt. A VIT politikai, kulturális, diák-, sport- és gyermekprogramja a békéért, a leszerelésért, a gazdasági és társadalmi haladásért vívott harc közös gondolatait tükrözte.

Különösen nagy élmény volt a VIT keretében augusztus 1-én megrendezett szovjet—csehszlovák barátsági találkozó, amelyen Borisz Pasztuhov, a Lenini Komszomol Központi Bizottságának első titkára és Miroslav Dočkal, a SZISZ Központi Bizottságának elnöke mondott beszédet. A találkozón jelen volt Alekszej Gubarjev és Vladimír Remek űrhajós, jindrich Polednik, a CSKP Központi Bizottságának titkára és Michal Cbudík, havannai nagykövetünk. A kulturális műsorban fiatal szovjet és csehszlovák művészek szerepeltek.

A XI. VIT fő vonása az imperializmus minden megnyilatkozásának egyöntetű elítélése volt. Részvevői behatóan foglalkoztak Zimbabwe, Namíbia a palesztinal arab né>- '

ra népe harcával és más nemzeti felszabadító mozgalmakkal, s egyöntetűen szolidaritást vállaltak velük.

A VIT kifejezte azoknak a fiataloknak a barátságát, akik átérzik közös felelősségüket az emberiség sorsáért, jövőjéért. A záróünnepség eseményei kidomborították a VIT jellegét és szellemét.

A záróünnepség augusztus 5-én, közép-európai idő szerint röviddel 23 óra után kezdődött.

Erik Fonde, a Dél-afrikai Nemzeti Felszabadítási Front — Afrikai Nemzeti Kongresszus ifjúsági szekciójának képviselője a küldöttek nevében megköszönte Kuba népének, hogy a lehető legjobb feltételeket biztosította a VIT lebonyolítására. Megköszönte a kubaiak gondoskodását és vendégszeretetét. A VIT részvevőinek a kubai néphez intézett üzenetében elítélte a Kuba elleni blokádot, követelte annak megszüntetését és a kubai felségterületen levő guantanamói amerikai haditengerészeti támaszpont kiürítését.

Ezután Fidel Castro emelkedett szólásra. Hangoztatta, hogy a kubai fiatalok munkaversenyt Indítottak a VIT tiszteletére és arra törekedtek, hogy a lehető legtökéletesebben szervezzék meg a világtalálkozót.

Castro emlékeztetett arra, hogy a VIT az egész ifjúság, a szocialista közösség országaiban élő fiatalok, a gazdasági válság, elnyomás sújtotta országok fiataljai, valamint a fejlődő országok fiataljai barátságát és szolidaritását fejezte ki. A kubai vezető hangoztatta:

Az emberek és a népek kivívják a békét és a szabadságot. A militaristák, azok, akik a világot atomkatasztrófába akarják sodorni, nem érik el céljaikat. A tört~r-v>m elsöpri őket. Az imperial ■■■«, a neoko> . _

mája — a tőkés társadalom szüleményei előbb-utőbb vereséget szenvednek. Castro hangoztatta, hogy a latinamerikai, afrikai és ázsiai népek Kuba roikonszenvére és támogatására számíthatnak. Nem feledkezünk meg azokról, akik az Egyesült Államokban az emberi jogokért harcolnak, a délafrikai, namíbial és zimbabwei szabadságharcosokról. Nem feledkezünk meg a derék szaharai harcosokról, angolai, mozambiki és etiópjai barátainkról, — hangoztatta.

A kubai vezető szolidaritását fejezte ki a népi demokratikus Korea népével, amely az imperialista beavatkozás ellen, hazája újraegyesítéséért harcol. Nem feledkezünk meg a csodálatos és bátor Vietnamról sem, amely provokációk és az agresszió új formái ellen küzd, emelte ki.

Fidel Castro ezután a kubai nép nevében megköszönte azt a megtiszteltetést, hogy a XI. Világifjúsági Találkozót Kubában rendezték meg. Beszéde végén kiemelte, hogy a VIT Kubára nézve még nagyobb fokú elkötelezést jelent az imperializmus ellen, a békéért és a barátságért vívott harcban.

Felhívás

a világ közvéleményéhez

Ezután Vo Thl Tang vietnami küldött felolvasta a XI. VIT küldöteínek a világ közvéleményéhez intézett felhívását. Az emberiség jelentős pillanatokat él át — hangzik a felhívás. Az utóbbi időben fontos változások történtek. Vietnam egyesült, Angolában és Etiópiában vereség érte a feudális rendszert. Ezek a változások hozzájárulnak a népeknek törvényes követeléseikért vívott harcához. Az imperializmus azonban fel akarja tartóztatni a népeket a társadalmi haladás és a béke útján, s ezért az emberiség nagy ellensége. Az imperializmus felszámolása, a fegyverkezés megszüntetése és a teljes leszerelés ma még inkább fontos a nemzetközi feszültség enyhülése érdekében, mint bármikor ezelőtt, állapítja meg a felhívás.

Elhunyt VI. Pál pápa

VI. Pál pápa nueusztus 6-án castel'»“nrlolfói P"

Külpolitikai kommentárunk

Portugália újra viharban

MARIO SOARES, a portugál szocialisták vezetője, aki a fasiszta diktatúra megbuktatása óta több alkalommal állt egy ingatag kormány élén, politikai pályájának talán legnagyobb meglepetését élte át, amikor a Demokrata és Szociális Centrum Párt (CDS) három miniszterének megfontolt kiválása a kormányból alkotmányos válságig fajuló kormányválságot idézett elő, s Ramailho EANES köztársasági elnök egyszerűen leváltotta a kormánya kilátástalan foltozgatásával meddőn bajlódó Soarest. Az elmozdított kormányfő sértett hiúságában először nem akart eleget tenni az államfő kérésének, hogy Ügyvezető miniszterelnökként intézze a legfontosabb állami ügyeket, de aztán félig-meddig beadta a derekát. Már aláírja a legszükségesebb hivatalos iratokat. Soares azonban fennen hangoztatja, hogy soha többé nem akar kormányt alakítani.

Ez a „veszély“ nem is fenyegeti. A katonatiszt államfő nyilván megfontolta nagy vihart kiváltó döntését, s tisztában van vele, hogy Portugáliának az egész nép érdekeit kifejező, sokszínű nemzeti egységkormányra van szüksége.

Soares kormányfői pályafutásának legnagyobb kudarcait mindenkor olyan kérdésekkel kapcsolatban szenvedte el, amelyeket csakis a kommunisták bevonásával, segítségével tudott volna megoldani. Ennek azonban még a gondolatától is elzárkózott. Kommunistaellenessége nagyobb volt valóságérzékénél. A kormány sorainak legutóbbi rendezésekor is felkínálták segítségüket a kommunisták, de Soares elutasította Alvaro Cunhal kommunista pártfőtitkár felkínált jobbját.

A portugál kormányban a legkényesebb tárca a mezőgazdasági volt. Érthető.

A mezőgazdaságban valaha a nagybirtokosok önkénye dominált. Valóságos oligarchiák módjára viselkedtek, s ezt a szerepüket a forradalom győzelme után is szerették volna megtartani. Nem véletlen, hogy az ipari munvás'-'i<? mellett a szegényparasztok edő része volt a

vei. Az új rendszer lehetővé tette ti szövetkezeti mozgalom kialakulását és erősödését.

Az agrármozgalomban fontos szerepet játszottak a kormány mezőgazdasági törvényei. Am a politikai általános fejlődés függvényeként ezek is változtak, éspedig úgy, hogy fokozatosan veszítettek erejükből, mérséklődtek. Már csak az hiányzott, hogy viszszaadják az ellenforradalmi erőkkel szövetséges nagybirtokosok elkobzott földjeit. Ilyen kísérletek történtek is, s a szövetkezeti parasztság ilyen esetekben kezdetleges fegyvereivel válaszolt az ilyen földfoglalási kísérletekre.

A jobboldal érdekeit képviselő, már említett CDS párti miniszterek éppen a földművelésügyi miniszter személye és tevékenysége miatt, legalábbis ezzel az ürüggyel váltak ki a kormányból, mert pártjuk vezetősége szándékosan kormányválságot akart előidézni. Míg a kommunisták egyebek közt a paraszti érdekek védelmének elhanyagolása miatt bírálták Soarest a CDS emberei törvénysértéssel, azzal vádolták, hogy nem tartja tiszteletben a magántulajdont, s minduntalan a földreform módosítását követelték. Kétségtelen, hogy Soares — a kommunisták befolyásának hatására — szembeszállt a CDS elképzeléseivel, bizonyos határon túl nem mert hátrálni.

Mivel a kormányválság szokásos rendezése koalíciós megegyezéssel lehetetlennek bizonyult, Eanes államfő, tanácsadói bevonásával, úgy döntött, záros határidőt ad, hogy az egyes pártok megállapodjanak nemzeti egységkormány alakításában. Ha ez nem történik meg, rendkívüli választásokat írnak ki. Akadtak Portugáliában, akik vitatták az elnök döntésének alkotmányos voltát. Am világos: mindkét megoldás egy célt szolgálna: ahogy kifejezték, a nemzet üdvét, mert egy új választások folytán kialakuló kormány a tényleges erőviszonyokat tükrözné, a pártok megegyezéses alapon létrejövő koalíciós kormánya pedig szintén a nemzeti egység érdekét szolgálná. Harmadik megoldás csak a jobboldal előretörése volna, ezt pedig Eanes is minden erővel meg akarja akadályoz-