Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-08-12 / 32. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. augusztus 12. Legfőbb céljuk: Ä GABONA MINŐSÉGÉNEK [AVlTASA dások elkerülése miatt ax illetékes mezőgazdasági üzemek legilletékesebbjei ezt figyelembe vehetnék, elkerülve ezáltal az esetleges félreértéseket. Gabonánk ledűltsége az idén nagyobb részarányt képviselt, mint más nyarakon. Ez a tény nem csupán azt jelentette, hogy egyenlőtlenebb volt a beérés; mindenképpen rontotta a hektárhozam-átlagot, s legfőképp a minőséget. Így nem csupán a kojnbájnosok türelmét és szakértelmét tette próbára a ledőlt gabona aratása, cséplése, a lassította a munkaütemet, hanem a gabonaátvevő központok, telepek dolgozóinak, vezetőinek gondját is szaporította, s ily módon több munka elvégzése hárul rájuk. kétszer kellett szárítanunk, hogy azután szakszerűen tárolhassuk. Ez késleltette az árpa szárítását, amit kénytelenek voltunk betonozott rakfelületre leforgattatni__ Ebből azután többletmunka származik, hiszen gépi átlapátolás, forgatás válik szükségszerűvé, nehogy befülledjen. Ellenkező esetben a tárolási, utógondozási veszteség aránya nő ... A gabonasiló megszemlélése közben összehozott a véletlen az igazgatóhelyettessel is, aki többek között ezeket mondta: Á többi között ezt tapasztalhattuk a Vefký Krtíá-i (nagykürtösi) járás lesen icei (Leszenye) gabonasilója területén is, ahol július 24-én kezdődött meg a gabonaátvétel, s azóta is tart. Tizenkét mezőgazdasági üzem gabonája jut el ide, többnyire tehergépkocsikon, traktoros pótkocsikon, négy átvevőhely — a Maié Stráciny-i, a záhorcei, a buiincei és a priemstavi — közreműködésével. Struhár Štefannal, a fűraktárossal, beszélgetek. Annak ellenére, hogy nagyon elfoglalt ember, időt szakit az újságíró tájékoztatására. *— A gabona átvétele, utókezelése és raktározása nagy felelősséget ró ránk, s legalább olyan gondot, mint a termesztése — vallja a főraktáros. — Vegyük például a mai átvétel tapasztalatait: az a gabona, amit reggel hoztak be a mezőgazdasági üzemekből, annak a nedvességtartalma 18—19 százalék volt, s a délutáni szállítmányoké meg 14—IS százalék. Sajnos, a szárítás a mi gondunk, holott a mezőgazdasági üzemek is elvégezhetnék. Átvettünk vagy félszáz vagonnyl olajrepcét, amit — Legfőbb célunk a gabona minőségének nem csupán a megtartása, hanem a javítása. Ezért el kell különítenünk az egyes gabonafajtákat, s csakis szakszerű utógondozás után helyezhetjük el a silócellákban. A beszélgetésre nem sok idő jut. jönnek a gabonával púpozott teherautók, s egyéb szállítóeszközök. Nem időzhetnek sokat, menniük kell az újabb és újabb gabonaszállítmányért... — Eddig nem lehet panaszuk a gabonát szállító gépkocsivezetőknek, traktorosoknak — mondja Struhár elvtárs nyugodt Ielkiismerettel. — Hanem az újságon keresztül tolmácsolhatná a mezőgazdasági üzemek vezetőinek: üzemeltessék a saját gabonaszárítóikat is, mentesítve ezáltal a gabonasiló szárítógépeit a felesleges túlterheléstől. No meg az sincs épp rendjén, hogy a gabonaszállító-eszközöket ponyva nélkül bocsátják útnak. Ha zápor, zivatar éri a gabonát, a nedvességtartalom csakis növekedhet, több lehet. Óvakodjanak attól, hogy ily módon is terheljék a gabonasilót: a munkatöbblet, fűtőanyag-pocsékolás csakis úgy kerülhető el, ha több megértést, nagyobb gondosságot tanúsítanak a gabonaátvevő szervek felelősségteljes munkája iránt. Afelől is tájékoztattak a gabonasilé felelős vezetői, szakemberei, hogy a mezőgazdasági üzemek által feltüntetett szállítmánysúlyt ők csak ellenőrzik. Eddig visszaélés, vagy éberségkijátszás nem fordult elő. A szóban forgó gabonaátvevő központ legkritikusabb időpontja naponta délelőtt 11—12 óra és délután 17—19 óra közötti időszak. Szállítmány-törlő-A leszenyei gabonasiló — amely harmadik éve üzemel — vezetőire, szakembereire nagy felelősség hárul. Hiszen összesen 3730 vagon gabona átvétele, utógondozása, raktározása, majd sütőipari üzemekbe szállításának lebonyolítása hárul rájuk — a minőség megtartása, sőt annak javítása mellett. Törekedve a lehető legcsekélyebb raktározási veszteségre. S ez nem kis feladati Még akkor sem, ha nagy tömegű gabona gépesített tárolásáról van sző. N. KOVÁCS ISTVÄN ^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ I \ \ Külön jutalmazzák a legjobbakat j A nenincei (Nyénye) szövetkezetben (nagyikürtösl járás) 170 hektáron termesztettek repcét, a tervezett 18 mázsás hektárhozam helyett 21 mázsás átlaghozamot takarítottak be. Egy kombájnra a szövetkezet eléggé hepehupás határában 87 hektár gabona learatása vár. A hat falu határában a talaj nagyon különböző, s így nem egyszerre érik a gabona. Ezért a gépeiket tömegesen vetik be egy-egy tábla maratásánál. A kooperációs kapcsolatok során a žilinai, martini és a zvolení járásból érkeztek kisegítő kombájnok. A 4600 hektáros üzemben a gabona-raktározás jelentős részét üzemen belül oldják meg. Tander László üzemgazdász bízik abban, hogy a mostoha időjárás ellenére is jó közepes lesz a termés. Az aratási munkálatokat a lehető leggyorsabban és komplexül szeretnék befejezni a gazdaságban. E cél ' irányító. ^ szalma betakarításánál és a gabona szárításánál. Ezenkívül különjutalomban részesülnek a tarlóhántásnál és a középszántásnál legjobb munkát végzők, valamint az istálló- és az ipari trágyák földbe juttatásánál legeredményesebben dolgozók. A szövetkezetben számítanak a társadalmi összefogásra. Az elmúlt években az efsz-hez tartozó falvak sportszervezetei és a vadászegyesületek nyújtottak hathatós segítséget a fontos nyári munkák elvégzésében. Híves Ferenc raktáros, a nyényei sportszervezet egyik lelkes vezetője, a következőket mondta a segítségről: „Nekünk a szövetkezet a legfőbb anyagi támaszunk és ezt meg akarjuk hálálni. Már a takarmányok begyűjtéséhez Is toboroztunk társadalmi munkásokat, most úgy tervezzük, hogy egy 50—60 hektáros tábláról begyüjtjük a szalmát. Nyén^óp i -«a-Mindennapi kenyerünk — Hánykor keltek? — Ki mikor. De vagyunk néhányon, akiknek jóestét köszönt a későig mulató ... A gépkocsik vezetői — miért tagadnánk? — borostásak, megviseltek. — Este megrakják a gépkocsit. Háromra, jél négyre itt vagyunk Pribeníken (Perbenyík). Fordulunk, megyünk az új rakományért. Simkő Lászlóval, Dobos Bélával, Kardos Lászlóval beszélgetek. — Meddig dolgoznak? — Estig. Nyolcig, kilencig, ahogy kijön a lépés. Tudja, valamikor az autó állt a gabonajöld szélén, és várta a terményt, de ezek a E-512-es kombájnok ügy mennek, hogy nem győzünk visszaérni... Hajnal van. Fél négy. A boli (Boly) szövetkezet gépkocsija mögött egy cejkovi kocsi. — Kérdezze a bolylakat, ók már harmadszor fordulnak, mire én hazaérek. Az ember akaratlan is elképzel egy aranyjolyót, amely árad, apad, hullámot vet, de meg nem áll. Talán jó hasonlat az arany talán erőtlen: itt a perbenyíki kapuban gabonát vesznek át. — Milyen a termés? Nézze, az etnbér a termést akkor dicsérje, vagy szidja, amikor mind tető alatt van — mondja Simkó László, a bolyi szövetkezet gépkocsivezetője. Dobos Béla, a Kráľ. Chlmec-l JKirályhelmec) Állami Gazdaság Veľké Trákany-i (Nagytárkány) gazdasági részlegének traktorosa így nyilatkozik: — Jön a jég. Kiveri a kalászból a szemet. Elromlanák a gépek, nem győzzük idővel; magától megy el a szem... — És romlanak a gépek? — Nem azért mondtam. Ma is 35 kombájn arat. Már vagy 700 hektárt learattak. Huszonhat éve én ilyen aratást nem láttam, de írja meg, hogy ilyen búzát se, mint amilyet most szállítok... — Menyit kell az átvételnél várni? — fordulok Kovács Lászlóhoz, a lelesi (Lelesz] szövetkezet traktorosához. három órát, máskor fél-okát...
