Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-07-29 / 30. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. július 29. Д silóetetés hatása az állat szervezetére rint energiadúsításra szorulnak. S11Ô- kukorica-szilázzsal, kukorícadarával, esetleg gabonadarával kellően kiegészítve növekedhet a te] fehérjetartalma. A tej vitamintartalmát a zöldtakarmányböl készített jó minőségű szilázs a szénaetetéssel elérhető szinthez képest másfél-kétszeresére növelheti. A tej íze, szaga nagymértékben függ a szilázs minőségétől, mert a szag- és ízanyagok a véráram közvetítésével a tejbe is átmennek. A tej csíraszámát a nem teljesen kifogástalan minőségű silótakarmány hátrányosan befolyásolhatja. Hasmenést okoz és a híg bélsárban megnő a vajsavbacilusok száma. Ellene jó étrendi hatású takarmányadag összeállításával védekezhetünk. MENNYI SZILÁZST ETESSÜNK NAPONTA? Teheneknek naponta 25—40 kiló silótakarmányt adhatunk! Táplálóanyagszükségletüket a 15—20 kiló pillangósszilázsból, a 15—20 kiló silókukorica-szilázsból és a 2—4 kiló szalmából álló takarmányadag kellően fedezi. Borjaknak csak a 4—6 hetes kor betöltése után célszerű savanyított takarmányt adni, akkor is csak szoktató, kis adagban. Növendékmarhák a kortól függően 5—15 kilogrammot kaphatnak. Tenyészbikáknak legfeljebb 10—15 kiló kifogástalan szilázst adjunk. juhokkal csak kimondottan jó minőségű, kevésbé savanyú szilázst etessünk. Egyes megfigyelések szerint ugyanis rontja a gyapjú minőségét. Kifejlett juhokkal 1—1,5, bárányokkal pedig 0,5—1 kilót etethetünk naponta. Sertéseknek csak rostban szegény, könnyen rágható és emészthető, ízletes szilázst adjunk. A kifejlett üres kocáknak 4—6, a vemhes és szoptató kocáknak pedig 1—2 kilót adagolhatunk. Lovaknak 5—15 kg-ot adagolhatunk naponta, elsősorban a szénafélék helyettesítése céljából. Téli időszakban a kifejlett tyúkok és víziszárnyasok a napi 4—6 Dg-ot jól hasznosítják. Dr. László László, tudományos kutató Hogy ne érje szó a ház elejét? Védekezzünk a kukoricamoly károsítása ellen! A silótakarmányok aránylag a legolcsóbban előállítható tömegtakarmányok. Jelentőségük igen nagy, és a jövőben sem fog csökkenni. Táplálóértékük a silózott takarmány eredeti tápértékétől és a tartósítás során bekövetkezett kémiai változásoktól függ. Az erjedés okozta tartós felmelegedés, valamint a nemkívánatos ecetsavas, vajsavas és alkoholos erjedés erősen leronthatja az értéküket. Viszont a káros vegyületek bizonyos része a silózás során elbomlik. Újabban a fagyos takarmányok jelentős része is megmenthető silózással. Az állattenyésztő szakemberek megfigyelték, hogy a zöldtakarmányokból készített jó minőségű silótakarmány kitűnő vitaminforrás. A kémiai tartósítószerekkel konzervált szilázsok nagy karotintartalmukkal, az erjesztett szilázsok pedig jelentős B-vitamintartalmukkal tűnnek ki. Ezenkívül C-vitaminban rendszerint minden silótakarmány gazdag. A szilázs minősítését részben érzékszervi, részben pedig kémiai vizsgálattal végezhetjük. A szénhidrátokban, illetve fehérjékben gazdag silótakarmányokkal szemben más-más követelményeket támasztunk. A keményítőben, cukrokban egyoldalúan gazdag lédús takarmányokat rendszerint tejsavas erjesztéssel tartósítjuk, melynek során hő keletkezik. Ennek hatására a keményítő és a cukrok egy része karamelizálódik, ami a tejsavval együtt kellemes, a frissen sült kenyérre emlékeztető aromát ad a takarmánynak. A jól sikerült szilázsban a növények megtartják eredeti szöveti szerkezetüket, színük is csak kismértékben változik. A jó minőségű erjesztett szilázsban a tejsav az össz-savtartalomnak legalább háromnegyedrészét, az ecetsav legfeljebb egynegyedét teszi ki. Vajsav csak nyomokban fordul elő. A karotintartalom jelentős része azonban legtöbbször tönkremegy. A fehérjék denaturálódhatnak, emészthetőségük nem egyszer a felére csökkenhet. A jó minőségű erjesztett, illetve szerves konzerválószerekkei tartósított silótakarmány szinte csak nagyobb savtartalmával és jóval kisebb pH-értékével különbözik az eredeti takarmánytól, melyből készítették. A szerves savak nem hátrányosak az állatra. Az emésztés során a szervezetben elégnek vagy neutrális zsír képződik belőlük. Táplálóértékük, étrendi hatásuk azonban megegyezik az eredeti takarmányéval. Az ásványi savakkal tartósított szilázsnál már más a helyzet. Károsan befolyásolhatja az állat ásványianyagforgalmát, a sav és bázis egyensúlyát. Kedvezőtlenül hat a kalcium- és a foszfor-anyagcserére. Acidózisos hatását mindenekelőtt a vizelet savasabbá válása jelzi. Ártalmait fokozott mészellátással előzhetjük meg. Az erjesztett takarmány lényegesen befolyásolhatja a tej zamatát, csíraszámát és ipari feldolgozását. A tej összetételére a szilázsnak ugyanolyan a hatása, mint az eredeti takarmánynak. A tej zsírtartalma elsősorban a takarmány összetételétől függ, erjesztett állapota kevésbé befolyásolja. A mérsékelten nagy rosttartalmú szilázs elősegítheti a tejzsírtermelést. A nagy fehérjetartalmú zöldtakarmányokból készített szilázsok rendsze-A kukoricamoly lárvájának járatai zavarják a nedvkeringést, ezáltal legyengítik a növényt, aminek következtében a szár eltörhet, az állomány megdőlhet, és a csövek letöredeznek. A jelenlegi védekezési eljárások: + Preventív védekezés a betakarított szár felszabdalása 10 cm-es darabokra és fordítása legalább 30 cm mélyre. + A vegyszeres védekezés elpusztítja a hernyókat. Erre a célra megfelelnek a mikroszemcsés szerves foszforvegyületek. + A genetikai védekezés lényege, hogy egyes kukoricafajták tűrik a kukoricamolyt, mivel száruk a dimboa táplálékfelbontó anyagot tartalmazza. ф A biológiai védekezés előnye, hogy az emberre és az állatokra veszélytelen, utóhatása nincs. Ilyen védekezésre már használják a Bacillus thuringiensis-t por alakban, ami már kereskedelmi forgalomba is került, Bactospéine néven. A kukoricamoly más pusztítóját, a trichogrammákat a Francia Állami Mezőgazdasági Kutatóintézet már mesterségesen is előállította. Ezek az 1 mm-nél kisebb fürkészek, más rovarok, főleg lepkék petéiből élnek, miáltal csökkentik a kártételt. A ragadozó rovarokat már évek óta használják európai országokban, a Szovjetunióban pl. 15 millió ha-on a kukorica, a gyapot és káposzta védelmére, továbbá Mexikóban 1 millió ha nyi gyapothoz. A Francia Állami Mezőgazdasági Kutatóintézet további kutatási céljai: ф A még alig ismert trichogrammafajták meghatározása, a tapintócsápok ultrastruktórájának vizsgálata szerológiai módszerekkel, ф A trichogrammák fejlődésének, szaporodóképességének és élettartamának vizsgálata, ami függ a hőmérséklettől, a nedvességtől, a fotoperiódustól és a gazdaállattól, azaz a táplálkozási körülményektől. A gazdaállat és a ragadozó rovar kapcsolatainak összességétől függ az eljárás alkalmazásának sikere. ♦ A trichogrammák tömeges, néhány nap alatti kitenyésztése ugyancsak a kutatások célja. Ez csak automata tenyésztési eljárással oldható meg. Erre alkalmas berendezést is készítettek már. Megfelelő gazdaállatnak bizonyult a lisztmoly, mert nagyon szapora és petéi hűtéssel tartósíthatok. A védekezés úgy történik, hogy a kukoricamoly kártételével4 egyidejűleg trichogrammapetékkel ecsetelt lapokat helyeznek el egymástól kb. 14 méter távolságban a kukoricatáblán. Az eljárás eredményei biztatóak. A trichogrammák más növényi kártevők ellen is használhatók, így a gyümölcsösökben és a zöldségesekben. M. V. Nagyobb gondot a tidaidonbiztonsagra! Eltelt egy óra, aztán a követkéz/). Bejártam a gazdaság farmjait,'de a zootechntkust sehol nem találtam. — Éppen most Járt itt — mondogatták udvariasan, és sokatmondóan hunyorítottak. Két és félórás keresgélés után már eredménytelenül akartam • távozni, amikor megérkezett a zootechnikus. Szusszanásnyi pihenőt tartott, és a termelés korszerűsítése került beszélgetésünk középpontjába. — Ezek szerint a korszerűsített tehénistállóról szeretne megtudni egyet s mást? — szólalt meg emberem. — Is, is — feleltem. — Akkor talán nézzünk kissé körül, hogy képet alkothasson a kivitelezők munkájának minőségéről és egyebekről. Az építmény valóban a kivitelezők jó munkáját dicsérte. A tehenek kérődzőé pihentek az állásokon. A trágyát öblítő vízzel távolltják él, az eleség kiosztása és a fejés korszerűen gépesített. A munka tehát lényegesen könnyebb, emberibb lett. Közben valaki elhívta a zootechnlkust, s én magányosan nézelődtem. — Mi járatban van az elvtárs? — érdeklődött a közelben beszélgető, dohányzó csoport egyik tagja. Kiderült, hogy ők a korszerűsített tehénistálló rendbentartói. Néhány szó után elbúcsúztunk, majd gondolataimba merülve sehogyan sem értettem meg, hogy a korszerűsített, gépesített tehénistállóban miért kell tíznél több ember, hiszen a korszerűsítés egyik célja csökkenteni az emberi munkaszükségletet és jól szervezett takarmányozással javítani a tejhasznosságot, növelni a munkatermelékenységet. Ehelyett itt azt tapasztaltam, hogy ezek a szempontok nem kerültek előtérbe. Gondolataimból a visszaérkező zootechnikus zökkentett ki. Meg is kérdeztem tőle, hogy ebben az istállóban milyen az egy dolgozóra jutó munkatermelékenység. — Olyan mint régebben — felelte. Ebbe nem nyugodhattam bele, tehát tovább érdeklődtem. — Milyen az egy tehénre jutó napi tejátlag? — Tartjuk a régi átlagot — válaszolta a zootechnikus. — Akkor mi célja a korszerűsítésnek — gondolkoztam hangosan, mire az alábbi választ kaptam: — Csak magának mondom — hunyorított bizalmasan —, nem akartuk, hogy szó érje a ,ház elejét. Ha nem korszerűsítettük volna ezt az istállót, akkor talán maradisággal bélyegeztek volna bennünket. Meg aztán most már jobb a munkafeltétel. Könnyebb az embereknek. S valamicskével többet is keresnek, mint régebben. Gondoskodás az emberről, dicséretre méltó törekvés! Az azonban, hogy javult-e a hasznosság és a termelékenység, miért maradt mellékes, hiszen ebből áll össze a jövedelem. Nagy összeget fordítottak arra, hogy az emberek munkafeltétele jobb, keresete több legyen, de miből, amikor a termelés eredménye megmaradt a régi szinten? Nyilván elkerülte a figyelmet, hogy a korszerűsítés nem cél, hanem eszköz a korábbinál jobb termelési eredmény elérésében. Így aztán nem marad más hátra, mint az, hogy a tejtermelést költségesnek nyilvánítsák, pedig jobb, okszerűbb szervezéssel esetleg nyereséges lehetett volna. Ehelyett persze arra ügyeltek, hogy szó ne érje a ház elejét. Talán mondani se kell, hogy az ilyen korszerűsítés elveszti gyakorlati értelmét, mert társadalmi haszna a nullával egyenlő! (hoksza) Az utóbbi években rohamosan nőtt a mezőgazdaságban dolgozó gépek száma és választéka, kiszélesedett alkalmazási területük, üzemeltetési lehetőségük sokrétűvé, használatuk módja bonyolulttá vált. Ez az alapvető oka annak, hogy a mezőgazdasági szakemberek mind nehezebben tudnak lépést tartani a technika gyors fejlődésével, mert az eredményes gazdálkodáshoz — az anyagi alapokon kívül — mindenekelőtt megfelelő szakértelem szükséges. A szakértelmen kívül természetesen nem hiányozhat a jó szervezés, és egyre sürgetőbb igényként jelentkezik a gépek használhatóságát segítő vezetői gondoskodás és felelősség. A keletszlovákiai kerületben a mezőgazdasági üzemek tulajdonában több mint kilencezer traktor, félezer trágyaszóró, közel háromszáz önjáró szecskázó, ezerhétszáz gabonakombájn, négyszáz burgonyakombájn, száz cukorrépakombájn van és így sorolhatnánk tovább a modern vetőgépektől a legújabb talajmegmunkáló gépekig. A kerületi mezőgazdasági igazgatóság ellenőrző osztályán kimutatások tucatjai igazolják, hogy a mezőgazdasági üzemek többségében hanyagságból, vagy kényelemből nem fordítanak kellő gondot a gépek javítására, karbantartására, nincsenek felkészülve a munkák igényes elvégzésére, néhol karbantartás nélkül a meghibásodásig üzemeltetik a gépeket, hiányosak a szervizeléshez szükséges felszerelések, rendetlenek a gépudvarok, de hiányoznak a tulajdonbiztonság alapvető feltételei Hozzászólás „A tartalékok feltárása korparancs” című cikkhez Az idézett írásban olvastam: .„Tavaly a rozsnyói járás széna- és szenázskészítésí tervét 110 százalékra teljesítette. De a minőségi követelményeket korántsem érték el. A jmi-on megtudtam, hogy a mezőgazdasági üzemek az idén legelőikre hektáronként 200 kg NPK műtrágyát és 110 kg mészsalétromot adtak. Ezzel lényegesen befolyásolják a gyep összetételét. Ugyanis a nitrogéntrágyák foszfort is tartalmaznak, így a hatásukra jobban elszaporodnak a pillangósok, ezzel szemben a nitrogén a pázsitfüvek elszaporodásánál játszik közre. Az okszerű trágyázással az idén 25 százalékkal nagyobb hektárhozamokra számítanak.“ Mindannyiunk számára elgondolkoztató mindez. A szálas takarmányok műtrágyázására is nagy gondot kell fordítani, csakhogy ehhez alapos szakértelem szükséges. Ezeket a növényeket ugyanis nemcsak azért kell két csoportba osztani, mert egyesek pillangós virágúak (herefélék), mások pedig füfélék, pázsitfélők, tehát egészen eltérő növénycsaládba tartoznak, hanem azért is, mert gyökérzetük és táplálkozásuk egészen eltérő, tehát mint azt hírneves tudósaink kimutatták, trágyázásuknak is lényegesen eltérőnek kell lennie. Jól tudjuk, hogy a pillangós virágúak közé tartozik a lucerna, a lóhere és ezek válfajai, továbbá a baltacím, a bíborhere és a nyúlszapuka. Ide sorolhatnánk még a szeradellát is, amely a mi száraz és meleg éghajlatunknál nem díszük oly jól, mint más országokban. Ezek évelők, azaz több évig kitartanak. A legáltalánosabban elterjedt takarmánynövényeinkről, amelyeknek trágyaigénye kevéssé tér el egymástól, s herefélék név alatt egyesítve lehet tárgyalni. Különbséget kell tennünk trágyázásuknál abban — és ez a legfontosabb —, hogy zöldtakarmánynak, illetve szénának akarjuk-e termelni, vagy maghozónak szántuk. A megtermelésre Jó hatással van a foszforsav. A szárképződésre pedig a káli, míg a zöld tömegre a nitrogén. Tehát az adagolást figyelembe véve a talajvizsgálatokat eszerint kell megszabni. A herefélék elég sok tápanyagot vonnak el a talajból. Hozzászólásom tárgyát képező írás megértéséhez „dióhéjban“ egy régebbi, de tudományos alapon ma sem vitatható elemzés szerint kimutatom, hogy az akkori holdankénti terméssel milyen mennyiségű NPK t vonnak ki a talajból. ni, hogy a nitrogént az istállótrágya hiánya miatt más módon kell visszapótolni. Ilyen esetben kora tavasszal a soványabb talajokon adjunk lassabban ható nitrogénműtrágyákat. A külföldi tapasztalatok szerint csapadékos, enyhe ősszel, sőt Júliusban Is mernek adni nitrogéntrágyát, főleg azért, hogy még egy kaszálást elérjenek. Akár Mázsa Termény nitrogén foszforsav káli mész 30 lóhereszéna 59,1 kg 16,8 kg 55,8 kg 63 kg 35 lucernaszéna 50,3 kg 18,6 kg 49,0 kg 88,2 kg 20 baltacinszéna 44,2 kg 9,2 kg 26,8 kg 33,8 kg A herefélék sok tápanyagot vesznek fel a talajból. Pótlására főként a foszfor és a káli, egyes esetekben pedig a mész szorul, mert nitrogéngyűjtésük révén az évelő növények szükségletüket maguk fedezik. A termésekkel elvont nagy tápanyagmennyiséget szerencsére nem kell teljesen pótolnunk. A sok oldalágat hajtó, savkiválasztó képességű gyökérzetükkel a talaj rejtett tápanyagait kiválóan képesek hasznosítani. Befejezésként meg kell még említsszerves trágyát, akár műtrágyát adunk a herefélék alá, az a hátrány származik, hogy a növényt elgyomosítjuk. A herefélék nem hiába igényelnek sok foszfort és kálit, a gondoskodást nemcsak azzal hálálják meg, hogy dúsabb termést adnak, hanem azzal is, hogy tovább kitartanak. Nem titok, hogy az elvénült, megritkult „kiszárításra“ ítélt foszforéhes lucernatáblát egy alapos kálifoszfát-trágyázással mentették meg, és életét egy-két évvel meghosszabbították. Kmoskó László mérnök is. A kmi ellenőreinek egyik legfontosabb megállapítása az volt — és ez zsebbe vágó ügy —, hogy a sok munkagép közül kevés éri el a tervezett elhasználódási időt, a karbantartás hiánya miatt jóval korábban kiesnek a termelésből, és a géppark hátsó részében várják a kiselejtezést, helyettük pedig niagy költséggel újat kell vásárolni. Ezzel függ össze, hogy elfogadhatatlannak ítélték az ellenőrök a karbantartással kapcsolatos munka dokumentáltságát: a gazdaságokban nem készítenek munkalapokat, így ellenőrizhetetlen, hogy elvégezték-e a szükséges javításokat. A karbantartás, a javítás minősége természetesen a földeken ütközik ki. Am a gazdaságokban sok minden megmutatkozott már télen a szerelőműhelyekben. Igaz, nem mindig a gazdaságok tehetnek róla, hogy a vetőgéphez, a lánctalpas traktorhoz, az önjáró kaszálókhoz, egyes erőgépekhez nem sikerült alkatrészt szerezni, de arról már igen, hogy az alkatrészek megrendelése sem ment rendben, csak akkor próbáltak szerezni, amikor már a gép munkaképtelenné vált. Általános tapasztalat volt az is, hogy a szövetkezetek többségében a szerelőműhelyek nem felelnek meg az igényeknek, nincs műhelykocsi. Igaz, ezen csak sok pénzzel lehet változtatni, de az már nem pénzkérdés, hogy sok szövetkezetben mély fekvésű, vizes helyen állnak a gépek. De nem pénzkérdés az sem, hogy akadnak szövetkezetek, ahol a gépeket és a pótkocsikat nem névre adják, így azokért senki nem felelős. Nagyfokú hanyagság tapasztalható a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban egyaránt az erő- és munkagépek garázsolásánál, a korrózió elleni védelemnél. Sok gazdaságban a gépek munkaszünete alatt még a legelemibb védelmi munkát sem végezték el. igaz, nem mindenütt sikerült megfelelő szakemberekre bízni a javítókarbantartó műhelyek vezetését, ám akkor nagyobb figyelemmel is kell kísérni munkájukat. Milliós értékű gépek mennek így tönkre idő előtt, s ez, bárhogy vesszük, nem más, mint pazarlás. Pazarlás a szövetkezet, a népgazdaság vagyonával, felelőtlenség a kisebb és nagyobb közösséggel szemben. Ezt a szemléletet tükrözi vagy éppen támasztja alá, hogy a földművesszövetkezetek ellenőrző bizottságai sem törődnek többet a közös vagyonnal, kevés szövetkezetben végeztek ellenőrzést a karbantartással, a javítással kapcsolatban. Sajnos, még mindig található olyan szövetkezet, ahol a gazdasági udvar nincs elkerítve. Több gazdaságban tervben volt ugyan a gépudvar rendbetétele, de nagyon kevés gazdaságban tettek konkrét intézkedést. Mindezen sürgősen változtatni kell! (illés)
