Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-07-29 / 30. szám

1978. július 29. SZABAD FÖLDMŰVES 13 CSKP KB plenáris ülésein már többször foglalkoz­tak a mezőgazdaság prob­lémakörével. E tény a mezőgazdaságnak a nép­gazdaság szerkezetében elfoglalt fontosságát és szocialista társadalmunk élet- és kulturális színvo­nalának biztosításában betöltött jelentőségét bi­zonyítja. A CSKP KB ülé­sein elfogadott határozatok a mező­gazdasági szakértők figyelmét a kö­vetkező fontos feladatok megoldására hívják fel: # az alapvető mezőgazdasági termé­kekben az önellátás, főleg pedig a gabonafélék behozatalától való függetlenítés biztosítása; # a mezőgazdasági termelés minde­nekelőtt pedig a növénytermelés összpontosításának és szakosításá­nak szélesebb körű fejlesztése és tervszerű biztosítása; # a mezőgazdasági vállalatok között a horizontális, a mezőgazdasági alapanyagtermelés és az élelmi­szeripar között pedig a vertikális kooperációs és integrációs kapcso­latok biztosítása; # a mezőgazdasági termelés prog­resszív és dinamikus fejlesztésének gyors ütemű érvényesítése, valamint a biológiai és technikai tudomá­nyok és kutatások legújabb ered­ményeinek realizálása a gyakorlat­ban. Gazdasági területen a terme­lés Irányításáról és tervezéséről van szó. A GABONAFÉLÉKBEN az önellátás jelenleg a mezőgazdaság egyik legfon­tosabb feladata. Politikai és erkölcsi kötelességünknek tartjuk, hogy az irá­nyítás valamennyi fokozatán kidolgoz­zuk és a gyakorlatban, mindenekelőtt az állattenyésztésben megvalósítsuk a gabonafélék megtakarítására irányuló intézkedések komplexumát. Csak így biztosíthatjuk a hatodik ötéves terv sikerét. Arra szeretnénk rámutatni, hogy a topoltanyi járásban hogyan valósítják meg a fontos feladatot. — Járásunkban már csak a szarvas­­marha sűrűségére való tekintettel — amely Észak-Szlovákiában a legna­gyobbak közé tartozik — jelenleg is előnyben részesítjük az abraktakar­­mány-gazdálkodás kérdésének megol­dását. Az elmúlt évi gabonatermés mérlegelése és a szemeskukorica-ter­­més felmérése után a járásban gabo­nahiányt állapítottunk meg. Ez jelzés volt az állami készletekből való füg­gőség jelentős csökkentésére irányuló intézkedések megtételéhez. Megállapí­tottuk a gabonatermelés tényleges helyzetét, és egyidejűleg végrehajtot­tuk az alapokba való szétosztását. A felülvizsgálat során következetesen ellenőriztük főleg a dolgozók termé­szetbeni járandóságának alapjába so­rolt gabonát. Ügy tűnt, hogy az egyes mezőgazdasági vállalatoknál — tekin­tettel a gabonafélék terén kialakult helyzetre — csökkenteni lehet a ter­mészetbeni járandóságok alapját, amit meg is valósítottunk. A BORJAKNÁL hathónapos korig állatonként napi 1 kg-os, az üszőknél hat hónapos kor­tól egyéves korig ugyancsak 1 kg-os szemes takarmány adaggal számol­tunk. Az egy éven felüli üszők öthó­napos vemhességéig szemes takar­mányt nem kapnak. E kategórián be­lül hét mezőgazdasági vállalatnál dur­ván napi 0,5 kg szem feletetésével számolunk olyan esetekben, amikor kimondottan törzstenyésztés folyik. Az öt hónapot meghaladó vemhességíi üszőknél a szem adagolása terén dif­ferenciáltan járunk el, nevezetesen az elért termékenységtől függően álla­tonként a szemes takarmányt napi 1,2—1,8 kg-ban állapítottuk meg. A fejőstehenek részére a szemes takar­mányt az elért tejhozam szerint osztá­lyoztuk, 22 mezőgazdasági vállalatnál literenként 0,25 kg-ban, tíz vállalat­nál, ahol a tejhozam 3000 liter, 0,27 kg-ban és két vállalatnál pedig, ahol a tejhozam 3500 liter fölött van, 0,29 kg-ban állapítottuk meg. Tizennégy mezőgazdasági vállalatnál a hízómar­hával szemes takarmányt nem ete­tünk. A SERTÉSTENYÉSZTÉS terén is szemes takarmány megtakarí­tására törekszünk, nemcsak a megál­lapított normával, hanem az eddigi tényadatokkal szemben is úgy, hogy az 1 kg súlygyarapodásra jutó fel­­használás a járási átlagot, vagyis a 3,9 kg-ot ne lépje túl. Egy kocára évi 7 q szemes takarmány szükségletével számolunk. A szemes takarmányok ta­karékos felhasználásáról a tennivaló­kat az állattenyésztési szolgálat és a mezőgazdasági vállalatok állattenyész­tőivel személyesen tárgyaltuk meg. A takarékos normák — az egyes haszno­sítási irányokra vonatkoztatott — kü­lönösen a szarvasmarháknál konkre­tizálnak. A szemes takarmányok éves szük­séglete határértékének megállapításá­val egyidejűleg minden mezőgazdasági vállalatnál olyan formában dolgozták ki az intézkedéseket, hogy az állati termékek felvásárlásában a szemes takarmány felhasználásának csökken­tése a tervfeladatok teljesítésében za­varokat ne okozzon. Az intézkedések végrehajtásában érdekeltté tettük az egységes földművesszövetkezetek el­nökéit és az állattenyésztőkkel közö­sen megtartott aktívaértekezleten meghatároztuk az elnökök személyi felelősségét az elfogadott intézkedé­sek teljesítésében. Ezek a főbb intézkedések további tennivalókat vonnak maguk után, vagyis havonta rendszeresen értékel­jük a szemes takarmányok felhaszná­lását, a termelés egységére jutó fel­­használását, valamint a normatívák megtartását. A szarvasmarhák takarmányozásá­ban bevezettük a karbamid szélesebb körű felhasználását, valamint a takar­mányt nem megfelelően értékesítő ál­latok kiselejtezését. Valamennyi mező­­gazdasági vállalattól következetesen megköveteljük a fejőstehenek hozam- és laktáciős fokozat szerinti csoportos takarmányozásának bevezetését. A SERTÉSTAKARMÄNYOK PÖTLÄSÄBAN jelentős forrásokat látunk a szesz-, sör- és keményítőipari hulladékok fel­­használásában. Járásunkban e hulla­dékokat 25 mezőgazdasági vállalatnál értékesítik, főleg a takarmányadag ízesítéséhez és a meleg moslék készí­­'téséhez. A sertések takarmányozásá­hoz széles körben felhasználjuk az ételhulladékot. Ennek átvételét már megtárgyaltuk a vendéglátóipari válla­latok, az üzemi konyhák és a kórhá­zak képviselőivel. A vágóhídi és a ba­romfifeldolgozó üzemekből kikerülő hulladékot takarmánypép gyártásához értékesítjük. E célra már készülnek a megfelelő berendezések. A tejfeldol­gozó ipari hulladékokat elsősorban a koncentrált sertéstenyésztő telepeken hasznosítjuk, ahol az etetési technoló­gia nem teszi lehetővé egyéb póttakar­mányok etetését. A hagyományos módon takarmányo­­zó telepeken a takarmányadaghoz jó minőségű kukoricaszilázst adagolunk és a tapasztalatoktól függően a sze­mes takarmány ezen megtakarítási módját valamennyi mezőgazdasági vállalatnál bevezetjük. Magától értetődik, hogy a szarvas­marha-tenyésztésben a megtakarított szemes takarmányt a hozam megtartá­sa érdekében jő minőségű ballaszt­takarmánnyal kell pótolni. A leveles cukorrépafej és a répaszelet silózása­kor a szárazanyag-tartalmat szecská­zott szalma- és kukoricaszár hozzá­adásával növeltük. Ragaszkodunk ah­hoz, hogy a szilázskészítés szakszerű legyen és a megállapított minőség fi­gyelembevételével etessék az állatok­kal. M. J. Sok tejet, de első osztályút! Napjainkban gyakran elhangzik a követelmény: javítani kell a termékek minőségét a termelés minden ágaza­tában! Hiszen a mai ember egyre fo­kozódó igényeit nemcsak mennyiség­gel, hanem jó minőségű termékekkel kell kielégfteni. Ezért nem mindegy, milyen árut bocsátunk a dolgozók rendelkezésére. Nem vitás, hogy e te­kintetben már eddig is jelentős sikere­ket értek el a mezőgazdaság és az élelmezés szakaszán. A gyakorlat szemléltetően igazolja azt, hogy az egyes ágazatokban a dolgozók becsü­letes, szorgalmas munkájukkal követ­kezetesen teljesitik a pártkongresszus által kitűzött igényes feladatokat. De még mindig akadnak termékek, ame­lyeknek minősége sok esetben kifogá­solható. Mivel az áru minősége attól függ, milyen minőségű nyersanyagból készítik, ezért érthető, hogy a feldol­gozó ipar jó minőségű terméket vár a mezőgazdasági üzemektől. A közelmúltban Perecz Gyulával, a galántai tejfeldolgozó üzem igazgató­jával, valamint Mészáros Imrével, a felvásárló osztály vezetőjével az idei eredményekről, problémákról beszél­gettünk. Véleményük szerint a múlt­hoz viszonyítva növekedett az eladott tej menyisége. Néhány gazdaság kivé­telével nincs probléma az időterv tel­jesítésével sem. A járás tejtermelő gazdaságai az év elejétől május vé­géig 101,9 százalékra teljesítették tej­eladási tervüket. Ez a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 13,1 százalé­kos növekedést jelent. A legjobb gaz­daságok közé tartozik a Trsticei (Nád­szeg) Efsz, ahol az év elejétől 10,1 liter napi fejési átlagot értek el, jú­nius első felében már tizenhárom li­tert. Ugyanez elmondható a Zihareci (Zsigárdi), valamint a galántai Má­jus 9. Efsz-ről is, ahol hasonló ered­ményeket értek el. A galántai üzem. amely az év elejé­től május végéig 15 millió 191 ezer 521 liter tejet vásárolt fel, nem na­gyon elégedett a tej minőségével. Ho­gyan is lehetne, amikor a felvásárolt tej csupán 38,3 százaléka volt első, közel ötvenegy százaléka pedig má­sodosztályú s bizony a harmadosztá­lyú tej tíz százalék körül volt. S a mikrobiológiai vizsgálatok során kide­rült, hogv standard alatti minőségű tej (0,2 %) is előfordult. Sajnos akad­nak gazdaságok, ahol a fejők még mindig vizezik a tejet. Akad tehát bő ven |avítanivaló a galántai járás me­zőgazdasági üzemeiben. Gyakran elő­fordul például a tőgygvnlladás. ami rontja az összes tej minőségét, külö­nösen abban az esetben, ha az ilyen tehéntől fejt tejet a többi közé keve­rik. Ezt a kellemetlen betegséget az okozza, hogy sok helyütt az alapvető higiéniai követelményeket sem tartják be, vagy a fejőgépeket kezelik rosz­­szul. Persze vannak ebben a járásban olyan gazdaságok is, ahol a vezetők és dolgozók egyaránt fokozott figyel­met szentelnek a minőségi követelmé­nyeknek. Ezek közé tartozik a Zsigár­di Efsz is. A tejtermelése kiváló, egy hektár mezőgazdasági területre szá­mítva közel ezer liter tej kitermelése esik. Az egy hektárra jutó tej arány­lag nagy mennyisége jelenleg még nem a tehenek nagy hasznával, hanem azzal magyarázható, hogy más gazda­ságokhoz viszonyítva sok (100 hek­tárra 31 db) tehenet tartanak. A hasz­nosság növelése érdekében fajtajavító keresztezést végeznek. Ugyanis úgy határoztak, hogy az idén százharminc­százötven literrel növelik az évi fejési átlagot, hogy ezáltal elérjék a 3500 literes egyedenkénti tejátiagot. Azok az eredmények, amit az első félévben elértek, arra engednek következtetni, hogy a kitűzött célt elérhetik. Féléves tervüket május végéig 96.9 százalékra teljesítették. Ez pedig arra utal, hogy az első féléves tervüket nemcsak tel­jesíthetik, hanem túl is szárnyalhat­ják. Az eddig elért színvonal részben céltudatos zootechnikai munkájuknak köszönhető. S annak is, hogy megol­dották az állattenyésztés szakosítását, majd, a korszerű, ötszáz férőhelyes te­­hénistálió elkészülése után a tejterme­lés összpontosítását. Ezzel megterem­tették nemcsak a gazdaságosabb ter­melésnek, hanem az ellenőrzés követ­kezetesebb érvényesülésének az elő­feltételeit is. A már említett korszerű tehénistálló üzemeltetésével, a zootechnikus sze­rint, lényegesen megváltoztak, javul­tak a munkakörülmények. A fejest korszerű fejőgépekkel végzik; a tejet mindjárt a fejés után kezelik: azaz többször szűrik és a kétezer literes automata hűtőben a kívánt hőfokon hűtik. Kétségtelen tehát, hogy a tej­termelés korszerűsítése az értékesített tej minőségének javulásához vezetett, ösztönzőleg hatott persze az is, hogy bevezették a minőség szerinti jutalma­zást és a fejők tudatosították, hogy a tej minőségének javítása a személyi jövedelmük növekedéséhez vezet. Ez pedig a dolgozók felelősségtudatának elmélyülését eredményezte. A vezető­ség — az említett pozitív jelenségek ellenére — rendszeresen ellenőrzi a gondozók és fejők munkáját. S ha hi­bát észlelnek, úgy azonnal intézked­nek. A pontos, becsületes, szorgalmas munka, valamint a szigorú ellenőrzés tehát — amit legszemléitetőbben az bizonyít, hogy ez a szövetkezet az idén csak első minőségi osztályú tejet szállított a tejfeldolgozó üzemnek. N. T. Jacsman András számadó juhász felesége úgy vélekedett, hogy a juhászélet manapság már nem olyan szép, romantikus, mint ahogy a nóta mondja: „A juhásznak jól megy dol­ga...“ Igaz, a költemény sem illik már rá, hogy: „Megy a juhász a sza­máron ...“, mert autója van e környék leghíresebb juhászának, azzal közelíti meg a távoli legelőt, ahol az anyaju­hok élik világukat. A húsbárányok ki sem mozdulnak a tornai akolból, csak abrakot és szálas takarmányt eszeget­nek, s vizet Isznak. És éppen ez okoz gondot a juhász­nak: a múlt évben a te]-, az idén a hústermelés a fó cél. Az idén tejet egyáltalán nem fejnek az anyáktól, hanem kétszer elletik ókét. Hosszú távon kétévenként háromszori elléssel számolnak. Tehát egy elléssél több lesz, kétévi tej viszont elmarad. A juhászfeleség csak az esetleges pré­mium elmaradása miatt aggódik. Hi­szen a keresetből neki kell gazdál­kodnia. A számadó juhász már 16 éve dol­gozik a szövetkezetben, s bizony kez­detben csupán 1200 korona volt a ha­vi fizetése. Emiatt már ott akarta hagyni a közöst. A vezetők viszont ra­gaszkodtak a jó szakemberhez, hiszen nagyarányú juhállomány-fejlesztés! tűzött a szövetkezet célul. Havi fizeté sét 2800 koronára emelték, s prémiu­mot is ígértek, ami valóra vált. Per­sze, az állományfejlesztés is: a tava­szon már 3800 volt a juhlétszám, a bárányokon kívül. Export-bárányok Jacsman számadó nyolcadmagával gondoskodik az állományról. Elüt a régi számadóság a maitól, hiszen me­zőgazdasági mérnökökkel, állatorvos­sal tanácskozik a fontosabb dolgok­ról, s külföldi tanulmányutakra is jár. Többször meglátogattam a juhászo­kat. Nagy fába vágták a fejszéjüket. A kisbárányok közül a jerkéket to vábbtenyésztésre meghagyják, a kosok legszebb példányait exportálják. És ez itt a kérdés: mennyi az a szép bá­rány? A kétezerből április végére csu­pán kétszáz érte el a 30—35 ktlónyi vágósúlyt. Azóta sokat eladtak, de még van elég vágósúlyon aluli. Már­e >. c 'Я U 40 Ж-Я о> M) ф A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA I 'V-UcLfbb-rCí-TALAJ NÉLKÜLI TAKARMÄNYTERMELÉS Egy melbourne-i kisgazdaságban (Ausztrália) a borjak zöldtakar­­mány-szükségletét napi egyórai mukával, sajátos eljárással terme­lik meg. Minden hét első napján az árpát vagy a zabot egy nagy szobában elbelyézett tálcákra vetik el. A szükséges vizet, nitrogént, foszfort, káliumot, magnéziumot és kalciu­mot 3 óránként 10 percig tartó permetezéssel adagolják. A légkör hőmérséklete nappal 25 °C, éjjel pedig 20 °C. Mesterséges fényt szolgáltató berendezést alkalmaz­nak, mely éjjel önműködően kikap­csol. Az így kezelt növényekből я hét végén 10 q zöldtakarmányt ta­karítanak be, ami a borjak etetésé­hez elegendő. Ezt az eljárást egész éven át folytatják. A nagy beruhá­zási költségek ellenére a talaj nél-I küli termelési eljárás gazdaságos­nak bizonyult. ♦ ♦ OLÍVAOLAJ NAPRAFORGÓBÓL Szovjet kutatók olyan naprafor­gót nemesítettek ki, amelynek ola­ja az olívaolaj tulajdonságaival rendelkezik. Az új napraforgó mag­­vai hasonló arányban tárolják a zsírsavakat, mint az olíva. Az új változat másik előnye a nagv ha­zam. Egv hektárnyi területről mintegy 1600 kilogramm ólai nyer­hető. F. A. Z. ♦ ♦ NÖVÉNYI FEHÉRJE Angliában felavatták az első olyan üzemet, amelyben lucerna­levélből fehérje-koncentrátumot ál­lítanak elő. Az új üzemben az év 5 hónapjában lucernát, a továb­biakban pedig gabonaszalmát dol­goznak fel. Az 1978-ra tervezett 470 tonna levélfehérje-ikoncentrá­­tum előállítása mellett 5000 tonna lucernapellett és 15 000 tonna nát­ronlúgos kezeléssel följavított szal­ma is 'készül az üzemben. ♦ ♦ ROVARSZÍVÓ BERENDEZÉS A Szovjetunióban csalogató fény­forrással ellátott óriási rovarszívó berendezést szerkesztettek. A ha­talmas „porszívó“ lassan halad a gyümölcsösök és ültetvények mel­lett és beszívja a fény által oda­csalogatott rovarokat. E találmány talán majd feleslegessé teszi a ro­varirtó szerek használatát. Az ösz­­szegyüjtött rovarokkal később szárnyasokat lehet etetni. (Nauka i Zsizny) ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■i pedig mennél tovább kell hizlalni a bárányokat, annál nagyobb a termeié; si költség, a prémium meg csökken. Szerintem úgy lehetne a bajon segíte­ni, ha a bárányok szalma helyett szé­nát kapnána'k, továbbá még több má­sodvetésre is szükség lenne. Szakmai téren máris intézkedtek. Bevezetik a juhok mesterséges meg­termékenyítését és keresztezését. Kend fajtájú angol kosok ondóját használ­ják fel, szerintük ez a juhfajta a leg­jobb hústermelő, csak a gyapja nem annyira értékes, mint a merinőé. E- miatt a keresztezésből származó bárá­nyokat — a jerkéket is — levágásra szánják. Most csupán az a kérdés, mi ér töb­bet? Az egyszeri elléstöbblet két év leforgása alatt, vagy kétszer 12 kiló sajt juhonként, ami az új módszer alkalmazása révén elmarad. A különb­ség lemérése végett nem kell a szom­szédba menni, mert Tornaújfaluban négyszáz anyát tejtermelésre és évi egyszeri ellésre állítottak be. Az ered­ményt nem csupán a juhászfeleségek várják kíváncsian, hanem a környék­beliek is. A Nová Bodva-i (Üjbodva) Győzel­mes Február Efsz-ben már eddig is sok új módszert honosítottak meg az állattenyésztésben, a legtöbbet siker­rel. Reméljük, hogy a juhászat új irányzatú fejlesztése is eredményes lesz — elegendő valutát kapunk az exportált húsbárányokért. Csurilla József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents