Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-07-29 / 30. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. július 29. it» Kongresszusra készülnek A Februári Győzelem jubileumi éve azért is jelentős a Honvédelmi Szövetség életében, mert az idén kerül sor a szövetség VI. országos . kongresszusára, s ezt megelőzően a csehországi és szlovákiai kongresszusra. Az alapszervezetek taggyűlései után sor került a járási majd a kerületi konferenciákra, s a közeljövőben tartják meg az egyes központi szakosztályok tanácskozását, ahol alaposan elemzik a legutóbbi kongresszus óta eltelt közel fél évtizedes tevékenységét. A szövetség munkájának az értékelésénél és a további feladatok meghatározásánál a legfelsőbb pártszervek állásfoglalásából indulnak ki, s annak alapján értékelik a tevékenységüket. A CSKP ez év áprilisában megtartott ülésén értékelték a szövetség munkáját és meghatározták a társadalmi szervezet további tevékenységének az útját. A szövetség küldetése sokoldalú és különösen jelentős abból a szempontból, hogy hazánk védelmével foglalkozik. A Szlovák Szocialista Köztársaságban a legjelentősebb szervezetek közé tartozik a Honvédelmi Szövetség. A VI. ötéves tervben azt a feladatot tűzték ki célul, hogy elérik a háromszázezres taglétszámot. Ez végeredményben azt jelenti, hogy a szövetség 1974-ben megtartott kongresszusától számítva 50 százalékkal emelik a tagság létszámát. Ezt a fontos feladatot folyamatosan teljesítették, s minden jel arra mutat,h ogy az október 20—21 megtartandó kongresszusig teljesítik — vagyis két évvel előbb a tervezettnél. Az utóbbi négy esztendőben közel százezerrel növekedett a tagság létszáma. A műit év végén elérték a kétszáznyolcvanezres taglétszámot, s ezek a tagok 3849 alapszervezetbe tömörülnek. Az is lényeges, hogy a szervezet tagjainak mintegy hatvan százaléka fiatal, s még enné! is fontosabb, hogy a többség részt vesz a szövetségben levő szakkörök munkájában. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a tagtoborzás terén a legeredményesebb munkát a nyugat-szlovákiai kerületben végezték. Közel 33 ezer taggal növelték a szövetség létszámát — az elmúlt kongresszus óta —, s minden feltétel megvan arra, hogy elérjék a 100 ezres taglétszámot. (Ez Bratislaván kívül van, ahol több mint 18 ezer tag működik a szövetségben.) Meglepő, hogy a mezőgazdasági üzemekben fordított a helyzet. Szlovákiában 154 szövetkezetben van a Honvédelmi Szövetségnek alapszervezete. Nem a nyugat-szlovákiai kerületben, hanem Közép-Szlovákiában van a legtöbb szervezet. Kitűnik a zvoleni járás, ahol 18 jól működő alapszervezet tevékenykedik, s a szakosztályok példamutatóan dolgoznak. A kelet-szlovákiai kerületben 58 alapszervezet tevékenykedik a szövetkezetben. Ott a michalovcei járásban fejtenek ki elismerésre méltó tevékenységet. A nyugat-szlovákiai kerületben mindössze 37 efsz-ben van a Honvédelmi Szövetségnek alapszervezete, s ebből a legtöbb — 11 — a Bratislava-vidéki járásban. A felmérések szerint a szövetkezetek társulása nem volt kedvező hatással a szervezetek tevékenységére. Az egyesülés utáni ezernyi gond mellett elfeledkeztek a szövetség munkájáról. S voltak olyan efsz-ek, amelyek alig fejtettek ki valamilyen tevékenységet. A Honvédelmi Szövetség munkája sokoldalú a lakosság egységes honvédelmi rendszere feladatainak megoldásában. A szakköri, s honvédelmi tevékenységben legkedveltebbek a céllövő, motoros, rádióamatőr, ejtőernyős, honvédelmi-turisztikai, egészségügyi s természetesen a honvédelmi jellegű sportversenyek. Legtöbben, mintegy 140 ezren a lövészeti szakkörben tevékenykednek. A nemzeti bizottságok és más tömegszervezetek támogatásával több mint 1500 tőteret létesített a szövetség. De a nagy érdeklődésre való tekintettel, még ez sem elegendő s további lövöldékre s lőterek építésére van szükség. Igen közkedveltek a honvédelmi tömegsportok. Ezek közül a legjelentősebbek a sokolovói és a duklai rátermettségi versenyek, valamint a honvédelmi öttusa és más hasznos vetélkedők. Ezeket a versenyeket a Honvédelmi Szövetség, a SZISZ, a Csehszlovákiai Testnevelési Szövetség, továbbá az iskolák szervezetei rendezik meg sikeresen. Amíg az előző kongreszszus évében 14 ezer 430 sportakciót szerveztek, tavaly már 26 ezer 245-öt, amelyen közel egymillió versenyző vett részt. Tavaly például a duklai rátermettségi honvédelmi vetélkedőt 144 ezer versenyző részvételével rendezték meg, ami nemcsak a sport szempontjából jelentős, hanem a nemzeti felszabadító harc és a forradalmi mozgalom hagyományainak ápolása szempontjából is. A szövetség ejtőernyősei, modellezői, búvárjai, rádióamatőrjei és a Hi-Fi klub tagjai szintén jelentős munkát végeztek, öregbítették a szövetség hírnevét. Az utóbbi években az autósok és motoristák szakkörei iránt nagy az érdeklődés. A szövetség 995 ezer autós klubjának 54 ezer tagja van Szlovákiában. Ez csehszlovákiai méretben elég kevés, hiszen az országos átlagnak mindössze 19 százaléka. Ez abból is ered, hogy a klubok technikai felszeretése nem kielégítő, mivel a klubok keretében a gépkocsivezetők a karbantartást, javítást nem tudják elvégezni. A klubok évenként több motoros versenyt rendeznek. Ilyen például a Piešťanyban megrendezett Szlovákia Nagydíjáért elnevezésű vetélkedő, a Žarnovicén megtartott salakpályás motorkerékpár-verseny, a poprádi Rallye Tatry és számos további motoros vetélkedő. A Honvédelmi Szövetség alapszervezeteinek politikai és nevelő munkája szintén jelentős. Évente több ezer előadást, találkozót, kiállítást, és más jellegű akciót rendeznek. Tavaly például több mint 30 ezer rendezvényre került sor, amelyeken közel háromnegyedmillió ember vett részt. Az előadásokat főleg az időszerű politikai kérdésekről, a CSKP-ról, és belpolitikájáról, a honvédelmi nevelésről és a honvédelmi szakmai problémákról tartották. A szövetség alapszervezetei a különböző évfordulók alkalmából egyéni és kollektív kötelességet vállaltak, s azt becsülettel teljesítik. Sokmilliós értékkel járultak hozzá városaink, falvaink fejlesztéséhez és a szövetség keretén belüli létesítmények építéséhez. A társadalmi tevékenységben jelentős részt vállaltak a szocialista munkabrigádok. A szövetség alapszervezeteiben 151 szocialista munkabrigád tevékenykedik, s közülük 80 a különböző fokú megtisztelő cím tulajdonosa. Tavaly a Honvédelmi Szövetség tagjai több mint 3 millió órát dolgoztak le társadalmi munkában, s ebből 842 ezret a „Z“ akció keretében, a választási program megvalósításában. A nemzeti bizottságot nemcsak az ilyen irányú tevékenységben segítik, hanem a katonai szolgálatra bevonulók előzetes kiképzésében és búcsúztatásában, valamint abban is, hogy a leszerelt katonákat bevonják az ifjúság honvédelmi nevelésbe. Az iskolában is egyre jelentősebb a honvédelmi gyakorlatok szervezése, a szakköri honvédelmi nevelés fejlesztése, valamint a honvédelmi propagáció és agitáció. A honvédelmi tevékenység további fejlesztésének előfeltétele az anyagi ellátás javítása. Az iskolákban is gondoskodni kell a klubhelyiségekről, gyakorié, táborozásra alkalmas térségről, továbbá szükséges megteremteni az előfeltételeket, hogy az úttörők és a fiatal SZISZ-tagok megkedveljék a honvédelmi tevékenységet. Az iskolákban a katonákkal való együttműködés sok helyütt hagyományos. A hadsereg tagjai segítenek a honvédelmi gyakorlatok előkészítésénél és egyúttal bemutatókat is tartanak. A Honvédelmi Szövetség tevékenysége nagyon sokrétű és minden téren igyekszik teljesíteni a lakosság egységes honvédelmi nevelését. Ez a munka akkor válhat még hatékonyabbá, ha az együttműködés még jobban elmélyül a társadalmi szervezetekkel, elsősorban a Szocialista Ifjúsági Szövetséggel, a szakszervezettel és a Testnevelési Szövetséggel.. Összefogásban van az erő, s azt érvényesíteni kell olyan fontos szakaszon is, mint a haza védelme. Gondolom, a kongresszuson hozott határozatok mérvadóan foglalkoznak a hogyan továbbal, vagyis azzal, hogy a szövetség maradéktalanul teljesítse a CSKP XV. kongreszszusának határozatait, a honvédelmi tevékenység s a nevelés terén. TÖTH DEZSŐ Ezen a nyáron a nyaralók csak gyönyörködhetnek a hullámzó Balatonban. „Az aratás..“ a gabonafélék és a szántóföldön termelt hüvelyesek betakarítási munkája. Régebben sarlóval, majd kaszával végezték, a közelmúltban kévekötő-aratógéppel, s napjainkban kombájnnal aratnak. Időpontja a természeti-, földrajzi, illetve éghajlati viszonyok szerint változik.“ Érdemes idézni Erdei Ferencet. A következőket írta: „Az idő múlása elhalványítja a még oly égő fájdalmat is, a kétségbeejtő nyomorúságot is. Szükséges emlékeznünk a régi aratásokra, még akkor is, ha az nagyon fájdalmas. Emlékezzünk és gyermekeinket is emlékeztessük, hogy ne feledkezzünk meg arról sem, ami elmúlt és arról sem, mi a különbség az akkori és a mai élet között...“ Az emlékezéshez Veres Pétert hívjuk segítségül. A Gyepsorban így írt az aratási szerződésről: „A tehetősebbek és a kezdő legények már hetekkel ezelőtt féldeci pálinkákkal, kis- és nagyfröccsökkel biztosították a helyüket, a nagyon szegények pedig szavakkal hízelegtek. Akik tavaly vissza-A gyógyszer Egyik színészkollégánknak állandóan fájt a feje. Szegény sokat szenvedett vele, s ilyenkor szedte is a pasztillákat, egyiket a másik után. Aztán vagy elmúlt a migrén, vagy nem. Egyik este az öltözőben megint megfájdult a feje s rohan a táskájához, hogy bevegyen valamit. Halálsápadtan veszi elő az üres dobozt, kifogyott az orvosság. , — Gyerekek — szól fájdalmas hangon — nincs valakinek fájdalomcsillapítója? Ogy fáj a fejem, hogy majd szétdurran. Általános kotorászás kezdődik, táskában, ridikülben, zsebben, míg végül az egyik talál egy pasztillát egy fiola alján. Kiveszi s odaadja a szenvedőnek, amit az gyorsan, csak úgy víz feleseltek, vagy akiknek nem tetszett a munkabeosztás, azok most nem kellettek. jött helyettük más. A feltételeket senki sem kérdezte...“ Róluk is írt Veres Péter a Napszámos énekekben. De hagyjuk el a múlt szomorú dűlőútjait. A régi emberek új, megváltozott körülmények között élnek, dolgoznak. A hozzáértők már hetekkel ezelőtt morzsolgatták, nézegették a „kenyérnek valót“. Milyen lesz a termés? Jobb lesz-e mint tavaly? A betakarítás munkája gyakorlatilag teljesen gépesítettnek tekinthető. Több mint tizenötezer kombájn segítségével aratnak majd a szövetkezetek és állami gazdaságok hazánkban. Harc nélkül nincs élet, nincs eredmény: az idén is harc folyik majd: az időveszteség, a szemveszteség ellen. És ha bármenyire is gépesített már az aratás, azért gondoljunk a búzamezőkön aratók ezreire, akik irányítják a gépeket a mindennapi kenyerünkért. K. Molnár Ferenc — Te, mi volt az a tabletta? Algéna vagy Dynil? Nagyon jót tett, már nem is fáj a fejem ... I — Nem is tudom — nyúlt a zsebébe a másik — majd megnézem. — Te jó isten — kiált fel egyszeresek. — Ne haragudj, öregem, de én tévedésből nem fájdalomcsillapítót adtam neked, hanem Laxilt... érted?... hashajtót... 1 Erre aztán elszabadul a pokol. Egyesek úgy röhögnek, hogy majd a hasuk reped, mások neheztelnek a kollégára. — Marha! —■ ugrik fel a fejfájós — miért mondta meg! Most újra megfájdult a fejem. S ráadásul már a hasam is kezd csikarni. S kezét hasára szorítva elrohant. Az igazat megvallva, mi is a hasunkat fogtuk... de nevettünkben. Egy szikár, idősebb férfi ült le az asztalomhoz. Egy nagy fröccsöt rendelt és akkurátuson iszogatta. Közben az órájára pillantott, s félhangosan mormolt valamit, — Késik? — érdeklődtem. — Pontosan jár ez a vén ketye gő. A buszra várakozom. — Honnan, hová? — Hosszú az én utam. Lučkáról járok napról napra Felsőőre. — Az éppen elég. S minek utazgat olyan messze? — Szénát kaszálni. Folyamőrségnél voltam, amikor nyugdíjas lettem. Nem rossz a nyugdíjam, de én már a régi nyughatatlan ember vagyok. Tudom azt is, milyen nagy jelentősége van a fü időbeli lekaszálásának. Van otthon egy tehén kém — Marisnak hívjuk — az is meghálálja a jó takarmányt. — S a kasza még mindig szót fogad? — Ahhoz csak érteni kell. lói megkalapálnt, megfenni, s akkor jól suhint. Többet ér az ész, mint az erő. — S mi a kereset? — Az üzem 70 koronát fizet egy mázsa szárított szénáért. Azt az 1700—1800 koronát meg lehet keresni. Igaz, a busz 120 koronába kerül havonta, de hát üsse kő, akkor is megéri. Különben sem tudnék én munka nélkül élni. , Koleszár István a 67-diket tapos: sa. Asszonyával négy gyereket ne veit fel. Tizenkét unokája és két dédunokája köszönt rá időnként. Szóval jól megszaporodott a család. — Az nem számít. Fő, hogy egészségesek. — És István bátyámnak hogyan szolgál? — Nincs mivel dicsekednem. Ebben a korban itt is, ott is fájlalja az ember. De én túlteszem magam rajta. Amíg dolgozni tudok, érzem, a családban is megbecsülnek. Meg aztán kevés a korona. A családban az események egymást követik — névnapok, születésnapok —, s akkor ki kell nyitni a bukszát. De szerintem nemcsak ez a lényeg. Országos ügy, hogy legyen elegendő takarmány. Mi, régiek, megértjük ennek a jelentőségét... Na de mennem kell. A busz nem vár. Korához képest gyorsan felállt, s fiatalos léptekkel indult a kijárat felé. Utánanéztem, s egy pillanatra eltűnődtem. Az jutott eszembe, ha sokan lennének ilyenek, aligha lehetne gondunk a tömegtakarmánynyal. —íí— nélkül, lenyel. Siposs Ernő iillllllllilllilllllllllllllilllllllllil A JUBILÁLD MATESZ HUMORA szabadtéri néprajzi múzeum Néhány napot Magyarországon töltöttem, és ezt az időt felhasználtam arra, hogy előadásokon vegyek részt, képtárakat, múzeumokat látogassak meg. Többek között a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumot is, amely a látogatóknak a XVIII. és XIX. századi Felső-Tisza vidék népének életét, építkezését, szokásait mutatja be. A parasztság életmódja a XIX. században alig különbözött a jobbágyokétól. Ha építkezésük stílusát nézzük, a jobbágy zsindélyes tetőjű, vályogfalú házának szerkezete a parasztházakétől csak annyiban tér el, hogy a lakást két részre osztották. A tornácról a konyhába lépve jobbra találjuk a „vizitszobát“, amely a múlt század végén már a „tisztaszoba“ nevet viselte. Berendezése asztalosbútorokből áll, megtalálható itt a politúrozott, fenyőfával bélelt diófa állószekrény, bábosráccsal díszített ágyak, esztergált lábú asztal és furnérozott székek. A tisztaszoba mögött van a kamra, balra pedig az ún. „hátsó szoba“. A századfordulóval a konyhából kikerült a kemence és a szabad kémény. A lakóház mögött gerendavázas, zsilipéit falú nagy istálló áll, mintegy húsz darab állat tartására. Az istálló mögött láthatjuk a nyeregtetős, taposott szalmafedésű juhhodályt, továbbá a tölgyfa anyagú lábakra épített fenyőléces kukoricagórét és egyebet. A kamrában megtaláljuk a szemes takarmány tárolását szolgáló hambárt és hordót. A sütőházban az ún. „hatkenyeres“ lapos kemence látható. E mellett a hizlaló-fiaztató-hizlaló disznóólát találjuk. A szabadtéri falumúzeum közepén áll a Mádról hozott református templom, mely 1787—1790-ben épült. Deszkamennyezete kazettás. A templomban szép ellentéteket alkotnak a fehérre meszelt falak és a színesre festett mennyezet, karzat és bútorzat. A templomfestő vándorasztalosok, a mesterek a régi stílusú népművészet gótikus-reneszánsz eredetű ornamentikáit használták fel a falusi templomok díszítéséhez. E templom a régi Szatmár megye 53 fa-, illetve sövénytemplomának egyike. Az értékes néprajzi múzeumot érdemes megtekinteni, hiszen két század falusi életének tökéletes keresztmetszetét adja, melyből képet nyerünk az akkori életmódról, szokásokról, az egyszerű földművelő eszközök használatáról. PhDr. Hofer Lajos Dél-Szlovákia falvaiban egész sor korszerű üzletház épült az elmúlt években. A felvételen látható Vojnicén (Bátorkeszi) szolgálja a vásárlók érdekeit. _ tt— r >
