Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-07-29 / 30. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1978. július 29 Harc az időjárással Sok mostoha tavaszt, nyarat átél­tem, de az idén volt talán a legkelle­metlenebb. Igaz, nagyapáink is arattak fagyoskodva hajnalonként, s késő es­te dideregtek a marokszedő lányok. Manapság a karcsú derekú lányok, a pirospozsgás arcú falusi asszonyok többsége már csak tévéből ismeri az aratást. A fontos betakarítási munka dandárját a gépeket irányító emberek végzik, s igyekeznek, hogy minél előbb raktárba kerüljön a szem, ka­zalba, kupacba a szalma, s aztán jö­het az eke és földbe kerülhet a má­sodvetés magja. Így lenne ez ideális. A Szlovák Szocialista Köztársaság Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisz­tériumának mezőgazdasági munkákat irányító bizottsága is ezt szeretné. Sajnos a hétről hétre megtartott fon­tos tanácskozásokon rendszeresen részt vevő meteorológus beszámolója rendszerint pesszimista hangulatot te­remt, mivel az előrejelzése nem sok jót ígér. Persze a szeszélyes időjárás ellenére sincs megállás. A legfonto­sabb tennivaló, az aratás mellett sok más munka is van, amelyet folyama­tosan el kell végezni. A bizottság megállapította, hogy a hűvös tavasz következtében a gabona érése jó két hetet késik. Ez azonban nem befolyásolta a növényállomány szép fejlődését, sőt, jó reményeket keltett a termelőkben, akik nagy gonddal készültek az aratásra. Sajnos, a gyakori esőzések miatt nem tudnak folyamatosan dolgozni. Rendkívüli erőfeszítésekkel, kétszeres ráfordítás­sal mentik a megtermett gabonát. A legtöbb járásban az esős, viharos időjárás ledöntötte a gabonát. Vannak járások, mint például a luöeneci (Lo­sonc), Veľký Krtlš-i (Nagykürtös) és lehetne sorolni tovább, ahol a gaboná­nak kétharmada úgy néz ki, mintha lehengerelték volna. Igaz, adott a le­hetőség ,hogy a kombájnokra kalász­emelőket szereljenek. S ha lassan is halad az aratás, a műszaki felkészült­ségen nem múlik, hogy a gabona mi­nél kisebb veszteséggel kerüljön rak­tárba. A mezőgazdasági igazgatóságok mindent megtesznek a kombájnok át­csoportosításáért. A mezőgazdasági üzemek szakemberei napról napra jár­ják a határt, rugalmasan intézkednek, hol állhatnak be a kombájnok a mun­kába, s ha lehetőség nyílik rá, öt-hat kombájn arat a kisebb parcellákon is. A baj viszont sok helyütt ott kezdő­dik, hogy a talaj nagyon elázott, és meg sem tudták kezdeni az aratást. Valójában lopkodva folyik a fontos betakarítási munka. De ennek ellenére is szükséges, hogy az irányítók, a gé­pek kezelői optimisták legyenek. Az a lényeges, hogy a kombájnosok hasz­náljanak ki minden alkalmas órát, s a többletmunka ellenére is arassa­nak. Sok helyütt szükséges a kétme­­netes aratás. Ezt a bevált módszert főleg a sörárpa betakarításánál fontos alkalmazni. Nagy szükség van a szá­rító-berendezések maximális kihasz­nálására. Ebben a kritikus időben a nagy nedvességtartalom mellett is aratni kell. Ezért fontos a szárító-be­rendezések 24 órás üzemeltetése. Nagy gondot kell fordítani arra is, hogy a vetőmagot adó területeket szükség esetén megváltoztassák, mivel a ledő­­lés következtében nem mindenütt érett be a gabona. A közép- és kelet-szlová­kiai kerületben kritikus a helyzet és ezért Nyugat-Szlovákiában mindent el kell követni, hogy a Solaris, a Slávia és még néhány új fajtát külön raktá­rozzák a mezőgazdasági üzemek, mi­vel az említett két kerületben szükség lehet majd vetőmagra, és több mint valószínű, hogy a bevált Solarisra a Cseh Szocialista Köztársaságban is igény tartanak. Mivel nagy a gabona nedvességtartalma, lényeges a raktár­­terület bővítése, ahol különös gonddal kell ügyelni a felhalmozott szem álla­potára. A lehetőséghez mérten meg kell gyorsítani a repce betakarítását. A fontos ipari növények jelentős része még nincs learatva. A közellátás szempontjából fontos a zavartalan gyümölcs- és zöldségellátás. Az idén különös gondot okoz a korai burgo­nya betakarítása. A második kenye­rünkből nincs elég a piacon. Ez főleg abból ered, hogy a burgonya betaka­rítása lassú ütemben halad. A kelel­és közép-szlovákiai kerületben elég jók a hektárhozamok, de nagy gondol okoz a burgonya felszedése a sáros talajon, és így sok kárba vész. Még mindig folyamatban van a szé­na és a pillangósok betakarítása. A fontos tömegtakarmányok folyamatos kaszálása, szárítása, begyűjtése és a takarmányliszt készítése csak a nyu­gat-szlovákiai kerületben halad jó ütemben. A másik két kerületben főleg az esőzések miatt nagyon lemaradtak. Ezért jelentős társadalmi összefogás­ra van szükség a szálastakarmány­­alap megteremtéséért. Sokszor borús az ég, de azért a me­zőgazdaságban dolgozók többsége op­timista. Az ő hitük és szorgalmuk a garancia, hogy áthidalják a mostoha időjárás okozta nehézségeket és sike­resen elvégzik a fontos betakarítási munkálatokat. —tt— Aklevelek, dicsérő elismerések ^ sokasága díszíti a Vefká Maőa-i (nagymácsédi) Hnb irodahelyiségei­nek falait. Az elsőt 1967-ben a Galán­­tai Jnb-tól kapták, s azóta minden év­ben újabbat érdemelnek ki, mert a szocialista munkaverseny értékelése­kor évente a Járás első három községe között vannak. A község lakosságának munkaszere­tetéről híres. Az asszonyoík főként a mezőgazdasági munkákba kapcsolód­nak be. Kitesznek magukért, ahogy mondani szokás, sőt olyan keresett munkaerők, hogy 50—80 kilométerre, más járások földjein is dolgoznak. Autóbuszok jönnek értük a hajnali órákban. Tizenöt évvel ezelőtt még elmara­dott volt a község. Egyetlen aszfaltútja sem volt. Most betonjárdák, aszfalt­­utak szegélyezik. Tíz éve felépült a téglagyár. Évente 250—300 ezer darab téglát gyárt. A helyi szolgáltatási üzem irányítja. A faluszépítés kereté­ben egy 30 hektáros erdő szélén für­dőmedencés üdülőhely létesült. Ifjúsá­gi klubot és egyéb községi létesítmé­nyeket építettek. Lánc Miklós, a hnb elnöke, így vá­zolja további teendőiket. — Mindenek­előtt befejezzük egy 120 férőhelyes Elégedettek óvoda építését. Talán jövőre már át is adhatjuk rendeltetésének. A lakosság hozzájárulásával, 2 millió 900 ezer ko­rona ráfordítással épül, 3 millió 600 ezer korona értéket fog képviselni. Ugyancsak a falufejlesztési akció keretében tornatermet építenek a he­lyi általános iskolának. A Februári Győzelem .30. évfordulójának tisztele­tére a lakosság vállalta 34 ezer óra társadalmi munka ledolgozását. Válla­lásaik értéke összesen 3 millió 700 ezer korona. A lakosság elégedett. Képviselőik­ben nem csalódtak. Évente kétszer ta­lálkoznak velük. A helyi művelődési otthon nagytermében számot adnak munkájukról. Legutóbb ismertették, hogy .rövidesen befejeződik a közel 300 ezer korona ráfordítással átalakí­tott házasságkötő terem, mely a leg­szebb és a legmodernebb lesz a vidé­ken. A hnb épülete mellett 150—200 személyt befogadó termet építenek, hogy a társadalmi szervezetek itt tart­sák összejöveteleiket, vagy a nemzeti bizottság nyilvános gyűléseit. A hnb, a Nemzeti Front helyi bizottsága és a tömegszervezetek együttes erővel újabb tervek megvalósításán fáradoz­nak. Krajcsovics Ferdinand Nagy események cselekvő részvevője ■ Leleszen,' a trobisovi (Tőketferebes j járásban, él llko István bácsi. Túl van a nyolcvanon. Végigharcolta az első világháborút s amikor eljött a döntő pillanat, fegyvert fogott az Októberi Szocialista Forradalom győzelméért. Még fiatalosan friss, forradalmi em­lékei elevenek. Kertjében üldögélünk. Fénykép ikerül elő a zsebéből. Délceg vöröskatona néz rám. — Vörös felde­rítő voltam — jegyzi meg István bá­csi. Visszaemlékezik. Filmszerűen ele­venednek meg a lövészárkok, az első vi­lágháború harcai és eseményei, a baj­­társak, a parancsnokok. Még az ellen­ség parancsnokainak a nevére is em­lékszik. Nehéz idők voltak. Felélénkült az európai munkásmozgalom. Az első vi­lágháború megpróbáltatásai kihatottak a társadalmi fejlődés alakulására. Az orosz proletariátus Lenin vezetésével a végső csapásra készült... A parasztcsaládból származó harcos veteránt nem kényeztette az élet. A család tagjainak meg kellett dolgoz­niuk a mindennapi kenyérért. Tizen­nyolc éves volt, amikor kitört az első világháború. Először a szerb frontra került, majd később orosz hadifogság­ba esett. Kezdett ráeszmélni, hogy im­perialista érdekekért kergették őket a háború vágóhídjára. Vagy nyolcvanad­­magával jelentkezett a Vörös Gárdába.-r-1 Kis csapatunk több nemzet fiai­ból állt, többnyire magyarokból, szlo­vákokból, románokból. Egyre erősö­dött,, gyarapodott, s amikor ütőképes lett, Taskenttól délre bevetettek min­ket Kolcsak és Gyenyikin bandái el­len. Szinte mindenütt győztünk. A har­cok közepette is hetente kétszer ré­szesültünk politikai oktatásban, elő­adásokat hallgattunk a forradalom stratégiai jelentőségéről. Helytálltak. A sok megpróbáltatás, harc nem volt hiábavaló. Ilko István küldetése nem fejező­dött be. A szovjetországban töltött hat év alatt kellőképpen meggyőződhetett a szervezett munkásság és parasztság erejéről. Már nemcsak érezte, hanem tudta is, hol a helye. Hazatérése után bátran síkraszállt osztálya, népe érde­keiért. 1932-ben tagja lett Csehszlová­kia Kommunista Pártjának. Lengyel Gyulával és Zsigmonddal és a többi leleszi kommunistával illegá­lis pártmunkát is végeztek. A harmin­cas években Ilko István szervezte a, leleszi papi birtok részesaratőinak sztrájkját. Három évig ki sem mehe­tett a határba, sehol sem kapott mun­kát. A harcedzett kommunista veterán élete a forradalom óta eltelt több mint hatvan év alatt elválaszthatatla­nul összefonódott a párttal és a mun­kásosztállyal. Amíg ereje engedte, a szövetkezeti, mozgajomből is becsület­­tel kivette részét.; Erről tanúskodnak kitüntetései- Iratokat, igazolványokat, emlékképeket őriz. Szívesen beszél a fiataloknak emlékeiről, élményeiről, sokszor hívják pionírok, SZISZ-szerve­­zetek. Ilko István ott állt a szocializmus bölcsőjénél, hogy segítse győzelemre vinni a lenini eszméket és a proleta­riátus nagy ügyét. Illés Bertalan к Történelmi tanulság, hogy a tár­­* sadalmi haladásért küzdő erők a fejlődés minden szakaszában azok­nak a társadalmi osztályoknak az el­lenállásába ütköztek, amelyek mint a hatalom gyakorlói és az anyagi javak döntő többségének birtokosai a belső ellentétektől terhes, rothadó társadal­mi rend létét védelmezték. A forradal­mi proletariátus is, amely meg nem alkuvó harcot vívott a kapitalista ki­zsákmányolás minden formája ellen, és a marxista-leninista pártok vezeté­sével a társadalmi rend osztályjellegé­nek forradalmi úton való megváltozta­tását tűzte ki célul, minden országban a tőkés elnyomás Ilyen vagy olyan méretű, legtöbbször azonban a lehető lugbrutálisabb módszereibe ütközött. Történelmi tanulság az is, hogy a forradalmi munkásosztálynak a ki­zsákmányolás megszüntetéséért, vagy­is a társadalmi haladásért folyó harca csak azért vezethetett eredményekhez, mert az egyes nemzetek forradalmi proletariátusának és a lakosság továb­bi elnyomott rétegeinek harca a nem­zetközi proletariátus osztályérdekeit kifejező célokért folyt, s mert éppen ezek a közös célok ösztönözték az el­nyomott és kizsákmányolt tömegeket az összefogás fontosságának felisme­résére, a nemzetközi szolidaritás szüntelen szilárdítására. A dolgozók és az összes haladó erők nemzetközi szolidaritása ma Is rendkí­vül fontos tényező abban a világmé­retű küzdelemben, amely az imperia­lizmus népellenes törekvéseinek meg­fékezéséért és a tartós világbéke biz­tosításáért bontakozott ki. Az a tény pedig, hogy a világ több országában — a burzsoázia felett aratott győze­lem után — lerakták az új társadalmi rend, a szocialista társadalom alapjait, a dolgozók nemzetközi szolidaritását új tartalommal telíti. Vagyis a szocia­lizmust, illetve a fejlett szocialista társadalmat építő országokban tör­vényszerű követelménnyé vált a szo­cialista vívmányok védelmének és to­vábbi fejlődésének garantálása, és eb­ből a célból a szocialista nemzetek internacionalista összefogásának, kö­zös védelmi felkészültségének szilár­dítása. Az új, szocialista társadalmi rend zavartalan fejlődését, á szocializmus külső és belső ellenségei mesterkedé­seinek kudarcát szolgálta a többek kö­zött az a nagy jelentőségű egyezmény is, amelyet 1968. augusztus 3-án hat kommunista testvérpárt küldöttsége hagyott jóvá Bratislavában. A tanácskozásról kiadott közös nyi­latkozat egyértelműen kifejezi a szo­cialista nemzetek internacionalista felelősségét a szocialista vívmányok védelmében. „Azoknak az éveknek a folyamán — olvasható a nyilatkozat­ban —, amelyek a fasizmus szétzúzá­sa és a munkásosztály hatalomra jutá­sa óta elteltek, a szocializmus útjára tért európai országok népei a társa­dalmi élet minden szakaszán győzel­meket arattak. Ezekben az években, legyőzve a nehézségeket és állandóan tökéletesítve a pártok munkáját, min­den szocialista országban hatalmas ipart hoztak létre, átalakították a falu életét, szakadatlanul fejlődik a nem­zeti jólét és virágzik a népek szocia­lista kultúrája... valamennyi nép hősi erőfeszítésével és önfeláldozó munkájával elért vívmányoknak meg­szilárdítása és védelme minden szocia­lista ország közös, internacionlista kö­telessége. Ez egyöntetű véleménye a találkozó összes résztvevőinek, akik kifejezték megmásíthatatlan elhatáro­zásukat, hogy országaikban védelmez­ni és fejleszteni fogják az elért vív­mányokat, és újabb sikereket érnek el a szocializmus építésében.“ A nyilatkozat további részé hangsú­lyozta a munkásosztály élcsapatának, a kommunista párt vezető szerepe szilárdításának fontosságát, továbbá azt, hogy az imperialista és az anti­­kommunista erők kísérletével szembe­állítják a szocialista nemzetek meg­bonthatatlan szolidaritását és magas fokú éberségét abból a célbői, hogy senki ne verhessen éket a szocialista államok közé, hogy senki ne áshassa alá a szocialista rendszer alapjait. Ez a nyilatkozat abban az időben született és látott napvilágot, amikor már nyilvánvaló volt, hogy a dubőeki vezetés megalkuvó opportunista ma­gatartása az ellenforradalmi erők szervezett fellépéséhez, tehát a szo­cialista vívmányaink veszélyeztetésé­hez vezetett. Kétségtelen tehát, hogy nagyon időszerű volt a testvéri szocia­lista országoik internacionalista köte­lezettségvállalásának ez a határozott kinyilvánítása. S erőt öntött mind­azokba, akik féltették a két évtizedes szocialista építő munkáink eredmé­nyeit. Jé érzés volt abban a tudatban élni, hogy számíthatunk a testvéri szocialista országok internacionalista segítségére. A kétkulacsos politikát űző dubőeki vezetés azonban a közös nyilatkozat aláírásával csak leplezni akarta a mind jobban nyilvánvalóvá váló árulá­sát. Továbbra is szabad kezet adott azoknak az erőknek, amelyek a kom­munista párt vezető szerepének és te­kintélyének aláásásán, a Szovjetunióhoz és a többi testvéri szocialista ország­hoz fűződő barátságunk, együttműkö­désünk és osztályszövetségünk meg­bontásán és a kapitalizmus restaurálá­sán mesterkedtek. S ez a körülmény tette szükségessé, hogy a szocializ­mushoz hű erők képviselőinek kérel­mére a testvéri szocialista országok teljesítsék az augusztus 3-i megállapo­dásban is kinyilvánított internaciona­lista kötelességüket, hogy segítséget nyújtsanak a szocialista vívmányaink védelmében. Annak a törvényszerű követelmény­nek a tudatosítása, hogy a kizsákmá­nyolás alól felszabadult népek hősi erőfeszítésével és önfeláldozó munká­jával elért vívmányok védelme min­den szocialista ország közös, inter­nacionalista kötelessége, a szocia­lista világrendszer léte, fejlődése és további terjeszkedése szempontjából rendkívüli jelentősége van. Ugyanis az imperialista reakciónak és az egyes szocialista országokban zavarkeltésre és ellenforradalmi szervezkedésre haj­lamos szocializmusellenes elemeknek számolniuk kell azzal, hogy a szocia­lista vívmányok felszámolására, a ka­pitalizmus restaurálására irányuló tö­rekvésük a szocialista nemzetek közős ellenállásába, védelmi felkészültségé­be ütközik. S hogy a szocialista vív­mányok közős védelméért való inter­nacionalista felelősség és kötelezett­ség olyan erőt egyesít, amely meghiú­sítja a szocializmus ellenségeinek nép­ellenes terveit. Az a tény, hogy valamennyi nép hősí erőfeszítésével és önfeláldozó munkájával elért vívmányok megszi­lárdítása és védelme minden szocia­lista ország közös, internacionalista kötelessége, a sző legszorosabb értel­mében a nép érdekeinek a védelmét fejezi ki. Mert vajon ml történt volna nálunk 1968-ban, majd az azt követő években, ha a testvéri szocialista or­szágok segítségére nem támaszkod­hattunk volna?! Mivel azonban a se­gítség — a testvéri szocialista orszá­gok internacionalista kötelezettségé­nek teljesítése — időben érkezett, aránylag rövid idő leforgása alatt si­került konszolidálnunk politikai, tár­sadalmi és gazdasági életünket, meg­szilárdítani és továbbfejleszteni szo­cialista vívmányainkat. Soha egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról a létfontossá­gú internacionalista segítségről, amit 1968 augusztusában a testvéri szocia­lista országoktól kaptunk. Hiszen fő­leg ennek a segítségnek köszönhető, hogy az utóbbi tíz esztendő folyamán gazdagíthattuk és szépíthettük életün­ket. Természetes azonban, hogy ebben a társadalom-formáló és gazdaságfej­lesztő munkában rendkívüli érdeme­ket szerzett Csehszlovákia Kommunis­ta Pártjának 1969 áprilisától formáló­dó új vezetősége, amely visszaállította a pártnak — az opportunista dubőeki vezetés magatartása miatt — eléggé megtépázott tekintélyét. Tényekkel, a társadalmi és gazdasági életünk fej­lesztésében elért nagyszerű eredmé­nyekkel bizonyította, hogy Csehszlo­vákia Kommunista Pártja felelősségtel­jes munkával, a dolgozók érdekeit ki­fejező marxista-leninista eszmék gya­korlati megvalósításával — mint a társadalom vezető ereje — teljesíti történelmi küldetését. PATHÖ KAROLY Á szocialista vívmányok védelme ■■■■■■»■■■■a >

Next

/
Thumbnails
Contents