Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-07-22 / 29. szám
1978. július 5,\ SZABAD FÖLDMŰVES 13 Szüntelenül növeljük a hasznosságot az erőtakarmányok megtakarítása mellett. Napjainkban ez legyen a mottó az állattenyésztés valamennyi ágazatában. Nem puszta frázisról van szó. E mondat mögött igen komoly követelmények rejlenek, melyek az állattenyésztési termelés gazdaságosságának és hatékonyságának növelését célozzák, de nem utolsósorban elősegítik a gabonaprogram megvalósítását ts. A szemes takarmányokkal való takarékos gazdálkodást még az új termés behordása előtt jobban szemügyre kellene venni a mezőgazdasági üzemekben, hogy elkerüljék azokat a mulasztásokat, melyek a múltban az abraktakarmány-gazdálkodásban történtek. Az eddigi tapasztalatok ugyanis rámutatnak arra, hogy a gazdaságok többségében nemigen takarékoskodtak az abrakkal. A galántai járásban például —az első negyedév eredményeinek értékelése alapján — egy kiló sertéshús kitermelésére átlagban 4,19 kg abrakot fogyasztottak. Szinte elképesztő, hogy a tizenhat szövetkezet közül csupán ötben érték el az egységnyi termékre jutó négy kilón aluli fogyasztást. S érdekes, hogy éppen ezekben a gazdaságokban a napi súlygyarapodás meghaladta a 0,558 kg körül alakult járási átlagot. IPARSZERÜ SERTÉSHIZLALÄS — CSÖKKENT ABRAKFOGYASZTÁSSAL A járás „fehér hollói“ közül a sertéshizlalásban elért, minden tekintetben legkiválóbb eredményekkel a Salai (sellyei) szövetkezet dicsekedhet. E gazdaság példája megcáfolja mindazokat az állításokat, amelyek szerint az iparszerüen működő, automatizált sertéshizlaló telepeken nagy hasznosságot csak több erőtakarmány felhasználása mellett lehet elérni. Pedig a sertéstelepen ötezer hízót és 740 kocát tartanak. Ezenkívül hagyományos tartási feltételek mellett további háromezer sertést hizlalnak. A járásban a legnagyobb sertéshústermelők közé tartoznak. Csak az új sertéstelepen például évente 1300 tonna húst termelnek. A telepen úgyszólván minden munkafolyamat automatizált. A takarmányozásban a száraz etetést alkalmazzák. A peletizált takarmányt — amelynek kiosztása az S—Ideál típusú etető-berendezéssel történik — az állatok a padlóról veszik fel. A korszerű telep lehetővé teszi a nagy munkatermelékenységet. Míg a hagyományos istállóban egy gondozó négyszáz, addig a telepen úgyszólván háromezer sertést láthat el. A kételkedők, vagy inkább azok számára, akik a gyenge eredményeiket különböző objektív okokkal indokolják esetleg a még gyengébb gazdaságokra hivatkozván mondják „hiszen ezek sem jobbak“, csak néhány számot szeretnék felhozni. A szövetkezetben tavaly á hizlaldában 0,596, az előhizlaldában pedig 0,422 kg napi súlygyarapodási átlagot értek el. Emellett az egységnyi termékre jutó erőtakarmány-fogyasztás 3,89 kg körül alakult. Mivel erre az évre előirányzott feladatok még igényesebbek, s a múlthoz viszonyítva a sertéshús-eladási terve 1350 tonnáról 1500 tonnára növekedett, rugalmasan és késedelem nélkül igyekeztek tovább javítani a hasznosságot. így már az első negyedévben a hízósertések súlygyarapodási átlaga 0,618 kg-ra növekedett, de az abraktakarmány-fogyasztás a múlt évi szinten maradt. A kiváló hasznosságnak köszönve a sertéshús-eladási tervét 120,6 százalékra teljesítették. Már e száraz számok is sokat mondanak és bizonyítanak. De még többet árulnak el Beloviő Eudovitnak, a szövetkezet főállattenyésztőjének szavai válaszként arra a kérdésre, hogyan érték el e kiváló eredményeket. A sertéstenyésztésben minden erőfe'szítésük a tervezett feladatok teljesítésére és a termelés minél gazdaságosabbá tételére irányul. Az erőtakarmány megtakarítása érdekében például jelentős mennyiségű konyhahulladékot hasznosítanak a sertések etetésében. Fokozott mértékben ügyelnek a megfelelő tartási körülmények, de elsősorban a tisztaság betartására. Ez alapvetően fontos az etetési veszteségek csökkentésében, mivel az állatok a takarmányt a padlóról veszik fel. Ezért minden etetés előtt a kutricákat alaposan kitisztítják. Bevált módszernek bizonyult a takarmány 0,5 százalékos citromsavval való dúsítása, amelyet már múlt év óta alkalmaznak. A gyakorlatban ugyanis bebizonyosodott, hogy ezáltal jelentősen javul a takarmányok emészthetősége és hasznosulása, de emellett növekszik az állatok étvágya is. Annak a tudatában, hogy kimagasló eredményeket csak jó genetikai tulajdonsággal rendelkező állatállománynyal érhetnek el, nagy súlyt fektetnek a hibridizációs program megvalósítására. Itt is jelentős sikert értek el. Erről az is tanúskodik, hogy a járásban az egyedüliek, akik a sertéseket húsban értékesítik, mi sokkal kifizetődőbb a hagyományos felvásárlással szemben. A termelési folyamatban az embernek döntő szerepe van. Ezt a fontos tényezőt a szövetkezetben mindig szem előtt tartják s a dolgozókat erkölcsi és anyagi ösztönzőkkel nagyobb teljesítményre, de főleg becsületes munkára késztetik. Erről vall a nagyarányú szocialista versenymozgalom is. A negyedévenkénti , kiértékeléseknél a legjobbak — tehát azok, akik a legnagyobb súlygyarapodást a legkiseb abrakfogyasztás mellett érték el — 400—500 koronás jutalomban részesülnek. Ezenkívül a bérrendszer is az elért hasznosságon és takarékosságon alapul. Kezdetben sok gondot okozott a szakképzett gondozók hiánya és a dolgozók bizalmatlansága a korszerű gépekkel és berendezésekkel szemben. De ezt a problémát is sikeresen megoldották. A téli időszakban rendszeresen minden évben tanfolyamokat szerveznek, ahol a dolgozók szakképzett állattenyésztői oklevelet szerezhetnek. A sertéstelepen ma már a munkát hozzáértő és szakképzett dolgozók végzik el. A szövetkezetre jellemző, hogy a problémák vagy a fogyatékosságok felmerülésekor sohase várakoznak tétlenül, hanem mindig rugalmasan intézkednek és a bajokat, nehézségeket maguk igyekeznek megoldani. A munkához való viszonyuk így viszszatükröződik az eredményekben, de a termelés gazdaságosságában és hatékonyságában is. MIÉRT GYENGÉK AZ EREDMÉNYEK? Célszerű lenne ha ezzel a kérdéssel a járás többi lemaradozó gazdasága behatóbban foglalkozna. Többek között például a vlőanyi (farkasdi) szövetkezet is, ahol a járásban úgyszólván a legnagyobb sertésálolmánnyal rendelkeznek és a hizlalást ugyancsak egy korszerű, tízezer férőhelyes sertéstelepen folytatják. Bár az utóbbi években bizonyos javulás történt a sertéshizlalás terén, az eredményekkel egyelőre nem igen dicsekedhetnek. Múlt évben a sertéshús eladási tervét csupán 81,76 százalékra teljesítették. Bár a nagyhizladában 0,529, a hagyományos istállóban pedig 0,578 kg súlygyarapodási átlagot értek el — s ezáltal a tervet túlszárnyalták —, nagyon gyengének minősíthető az élőhizlaldában elért 0,281 kg-os napi súlygyarapodás. Viszont annál nagyobb volt az egységnyi termékre jutó erőtakarmány-fogyasztás, amely tudomásom szerint meghaladta az öt kilót. Ezen túlmenően kedvezőtlenül alakult a malacelválasztás is. Egy kocától csak 12,25 malacot választottak el. Igaz, a szövetkezet sertéshizlalását több objektív jellegű nehézség hátráltatja. A sertéstelep etetőberendezésének szerkezete nem felel meg a követelményeknek, s ennek következtében az etetési veszteségek jelentősek. Az elavult előhizlaldákban — melyek elszórtan és aránylag nagy távolságra helyezkednek el a teleptől — aránylag nagy távolságra helyezkednek el a teleptől — aránylag kedvezőtlen tartási körülmények uralkodnak. Problémákat okoz a szakképzett munkaerők hiánya is. Ezenkívül nem rendelkeznek zárt állatforgóval, sem szintetikus hibridekkel. így a kiegyenlítetlen, gyengébb hízékonysággal rendelkező állatállománytól nem is lehet csúcseredményt elvárni. Ezért nem áll szándékomban a két szövetkezetét öszszehasonlítani. Azonban rá kell mutatni arra, hogy mégsem lehet csupán az objektív nehézségek rovására írni azt, hogy az első negyedévben a járásban a leggyengébb hasznosságot, tehát mindössze 0,482 kg súlygyarapodási átlagot értek el, az úgyszólván legnagyobb, 4,56 kg-ot kitevő abrakfogyasztás mellett. Ebben már csak a Veľký Grob-i [nagygurabij szövetkezettel vetélkedhetnek, ahol az egységnyi termékre jutó abrakfogyasztás 5,36 kg körül alakul. A gyenge eredményeknek, a kedvezőtlen gazdasági mutatóknak okát talán másban is kellene keresni. Hiszen a problémák, az objektív nehézségek az élenjáróikat sem kerülik el. Talán ha jobban körülnéznének, a problémákat elmélyültebben elemeznék, de a dolgozókkal is többet foglalkoznának, munkájukat tüzetesebben ellenőriznék — nemcsak a farkasdiak, hanem a többi lemaradozó gazdaság is —, minden bizonnyal megtalálnák a nehézségekből kivezető utat. Vagyis azokat az intézkedéseket, melyek a termelés eredményességéhez vezetnek. Természetesen ehhez hozzáértés, akarat, kezdeményezőkészség, de főleg becsületes munka szükséges. Klamarcsik Mária mérnök Talán már ősidők óta, amikor az ember az első gabonát elvetette, az aranysárgában látszó kalászok között, csodaszép piros szirmaival, ott ékeskedett a pipacs. Itt-ott még ma Is gyönyörködhetünk benne, főleg gabonaérés idején. A Nové Zámky és Galánta közötti útvonalon — X. község határában — láttam a minap egy olyan búzatáblát, ahol bizony nem a dús kalászok, hanem a virágzó pipacstenger díszelgett. Persze pipacs borította a rendezetlen kültelki földkupacokat, szemétdombokat, a vasút és az országút mentét, ott pompázott a lekaszálatlan fű és dudva között, egyszóval mindenütt, ahova az emberi szem ellát. Ritka „szép“ látvány voltI S arra gondoltam, hogy X község lakosai nagyon kedvelhetik a pipacsot. Talán még óvják és gondozzák is, hogy ez a szép mezei virág a jövő években ts díszítő eleme legyen a gabonatábláknak, lucernásoknak és más szántóföldi növényeknek?! S nyilván csodálkoznak azon, hogy a szomszédaik kártékony gyomnak tartják a szépen virító pipacsot és tüzzel-vassal, vegyszerekkel, a kültelkek rendezésével, az árokpartok és a vasúti tölté sek rendszeres kaszálásával irtják, harcolnak ellene?l Talán még boszszankodnak is azon, hogy a könyörtelen irtást rendező szomszéd falvak határában, ha arra lámák, nem láthatják kedves virágukat, a pipacsotI A pípacstermesztők azonban nem haragtartók, kedves és szolgálatkész emberek. Ezért merem ajánlani a plpacstalanitott határ gazdáinak, ha netalán megbánnák tettüket, úgy jövőre helyrehozhatják az elkövetett hibát. Forduljanak bizalommal X község lakosaihoz, akik biztosan gyűjtenek és kölcsönöznek szép szó ellenében is néhány kiló pipacs vetőmagot. —klam— takarmánygyepek termésmennyiségét és minőségét számos tényező befolyásolja (fűfaj, fűfajta, állományösszetétel, használatmódja, regenerálódási idő, víz, tájanyag), de alapvető termésmeghatározó tényező a víz és a tápanyag. A víz önmagában nem növeli a termést, csupán feltétle a nagy termések elérésének. A gyepre kiszórt műtrágyák kedvező vízellátottság mellett jobban érvényesülnek. Ezt számos kísérleti eredmény és gyakorlati tapasztalat igazolta. A nagy termőképességű intenzív gyepek (telepített gyepek), amelyeket egész nyáron legeltetnek, vagy kaszálnak — folyamatos vízellátást igényelnek. Mivel a gyep hosszú tenyészidejű és nagy vízigényű, ezért sok vizet használ fel. Vizsgálataink szerint az intenzív gyepek vízfogyasztása 600—700 mm közötti. Ebbe természetesen beletartozik a csapadék, öntözővíz és a talajból felvett víz is. A takarmánytermő területek öntözése A gyep a talaj és a levegő nedvességtartalmának változására érzékeny. Ezért vigyázni kell, hogy a gyökérzóna talajában a nedvességtartalom a kritikus érték alá ne csökkenjen. A talajnedvesség csökkenésének megengedhető alsó határa az irodalmi adatok és vizsgálataink szerint kötött talajoknál (réti, szikes) a szabadföldi vízkapacitás hatvan-hetven százaléka között van. Ebben az esetben még nem kell számolni terméscsökkenéssel. Azokban az időszakokban tehát, amikor a mértékadó talajréteg nedvességtartalma megközelíti a kritikus értéket, és nincs megfelelő vízutánpótlás a természetes csapadékból, esetleg a talajvízből, akkor a hiányzó vízmennyiséget öntözéssel pótoljuk. A gyepekről csak akkor várhatunk növedékenként kiegyenlítettebb és nagy terméseket, ha a gyökérzettel átszőtt aktív talajrétegben (vizsgálatok szerint ez a felső 0,30 cm-es talajréteget foglalja magában) a növényállomány talál felvehető vizet. * Az öntözés idejére és mértékére nem lehet pontos szabályt felállítani. Az öntözés rendje elsősorban az időjárástól függ. Többnyire a talajban tárolódéit őszi és téli csapadék elegendő az első növedék kifejlődéséhez. Tavasszal általában nem szükséges öntözni. Azonban ha a tél és a tavasz száraz, csapadékszegény, akkor szükség van az első növedék tavaszi öntözésére is. Gyakorlatilag a gyep öntözése — átlagos időjárási viszonyok mellett — az első növedék hasznosítása (legeltetése vagy kaszálása) után kezdődik és tovább folytatódik az idényben. A gyepnövények aktív gyökérzetének zöme az időjárás változásainak legjobban kitett felső sekély talajrétegben helyezkedik el. Ez a talajréteg kevés vizet képes tárolni. Hamar kiszárad. A kötött talajok kedvezőtlen vízháztartási tulajdonságai is (gyenge vízvezető-képesség. nagy haltvíztartalom) igazolják megállapításunkat. Legelőhasznosítású gyepen nemcsak a termés mennyiségét és minőségét kell figyelni, hanem az évi termés növedékenkénti megoszlását is. A növények igényének megfelelően gyakori öntözéssel kiegyenlítettebbé tehető a gyep növedékenkénti termése. Azt is leszögezhetjük azonban, hogy sem az öntözés, sem pedig a műtrágyázás, vagy regenerációs idő meghosszabbítása nem egyenlíti ki, csupán csak mérsékeli az egyes növedékek közötti terméskülönbségeket. Vizsgálatok szerint a nagy termőképesség (öt növedék száarazanyagterméee összesen 100—150 q hektáronként) intenzív gyepek — átlagos időjárási viszonyok között — 6—8 öntözést igényelnek a tenyészidő alatt. Ez azt jelenti, hogy egy-egy növedéket a regenerálódási időben egyszer, de a kritikus nyári hónapokban kétszer is meg kell öntözni. Abban az esetben, ha az üzemben növedékenként csak egy öntözésre van lehetőség, akkor célszerűbb nagyobb vízadagokkal öntözni. A gyeptakarmány-termesztés és -használat technológiájának munkafolyamatai és munkaműveletei térben és időben meghatározottak. Az öntözés termesztéstechnikai eljárásának ebbe kell szervesen beilleszkednie. Ezért gyakran a technológiai kényszer nem teszi lehetővé, hogy az öntözés idejét a talaj-nedvességtartalom alapján határozzuk meg. Igazodni kell a technológiai rendhez. A legnagyobb gondot az üzemekben nem a kaszálógyep öntözése, hanem a legelő öntözése jelenti, ahol a legeltetést és az öntözést össze kell hangolni. Korszerű legelőhasználat esetén, ahol a legelőegységet több szakaszra (műveleti egységre) bontottuk, ott az egyes szakaszokon a legeltetés befejezése után az esetleges ápolást, majd a nitrogén-műtrágyázást azonnal követnie kell az öntözésnek. A legtöbb hibát az üzemek azzal vétik, hogy későn engedik az öntözővizet a gyepre. Holott a sarjadzás megindulásához azonnal felvehető tápanyagra és vízre van szükség. A legelőegységen (műveleti egységen) az öntöző-berendezések üzemeltetése a műszakilag megadott elvi telepítési vázlat szerint történik, igazodva a gyepterület alakjához, nagyságához. Az intenzív gyepen jól alkalmazhatók az üzemekben meglevő hordozható esőztető öntözőberendezések, valamint akadálymentes sík terepen az alacsony gördülő esőztető szárnyvezetékek. M. M. A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA '■V-itcLfű.b-o-t' TERMELHETÜNK-E A HOLDBÁZISON? A jövendőbeli holdbázisokon Is termeszthető lesz és teljes értékű termést hoz majd a búza, a sárgarépa, a cékla, a retek és több más növényfajta. Ez az eredménye annak a kísérletsorozatnak, amelynek során szovjet biológusok a holdbázisok körülményeit a Földön megvalósítva termesztették az űrhajósok táplálkozásának változatosságát adó növényfajtákat. A kísérleti telepen figyelembe vették, hogy egy holdbéli nap 29 napnak felel meg a Földön. Ennek megfelelően a növényeket dúsított talajón 15 napig állandóan megvilágították, majd 15 napon át teljesen elsötétítették a növénytermesztő telepet. A hőmérséklet a világos periódusban elérte a 25—25 Celsius fokot, a sötét időszakban azonban 2—3 fokra esett vissza. A vassal és nyomelemekkel dúsított talajba ültetett növényeket háromnaponként: öntözték — közönséges vízzel. Az eredmény: a különböző zöldségfélék ugyanolyan termést hoztak, mint természetes' földi körülmények között. (TASZSZ) BOLGÁR PROGRAM A SZÜLÉSZET FEJLESZTÉSÉRE A jelenlegi bolgár ötéves terv egyik kiemelkedő feladata a szőlészet fejlesztése. A szőlőtermelés jelentősége állandóan növekszik. Az 1980-ig szóló terv értelmében a Balkán-hegység déli részén újabb szőlőtelepítésekre kerül sor, és ezzel fokozatosan kialakul a szőlők összefüggő hosszú vonulata. Ez a program figyelembe veszi, hogy az országnak ebben a részében a szőlőművelés szempontjából a földrajzi feltételek rendkívül kedvezőek, mivel a tavasz igen korán beköszönt. Burgaszban például a szőlőskerteket újabb 4600 hektárral bővítik. Az új ültetvények nagy részét az agráripari komplexumok fogják megművelni. SZÉNAKÉSZlTÉS LÁBON ÄLLÖ TERMÉNYNÉL Holland, német és brit kutatók olyan eljárások kidolgozásán fáradoznak, amelyekkel a zöld takarmánynövények szárítására már a földön biztonságosan megvalósítható. Két ilyen eljárás érdemel különös figyelmet. Az egyiknél hangyasavat permeteznek a lábon álló terményre, amely annaik nedvességtartalmát körülbelül harminc százalékkal csökkenti. Ily módon a betakarítás utáni szárításnál jelentős üzemanyag-megtakarítás érhető el, és csökken a szárítási idő is. A hangyasavval kezelt takarmány etetéseikor nem észleltek semmiféle problémát. Egy másik megoldás szerint egy mobil géppel 300 Celsíus-fok hőmérsékletű gőzt fúvatnak a lábon álló terményre. A szárítási eredmények igen kedvezőek voltak ennél az eljárásnál Is, de a gőzölő gépet egyéb termények kezelésére is alkalmassá kell tenni ahhoz, hogy használatának gazdaságosságát javítsák. IPARI KÉRŐDZŐBERENDEZÉS Dániában ipari kérődző-berendezéssel kísérleteznek a szalma értékesítése céljából. A szalmát sterilizálják, nátronlúggal kezelik, baktériumkultűrával beoltják és különféle sókat, foszfátokat és egyéb szereket kevernek hozzá. A tartályba helyezett szalma hőmérsékletét, H-értékét gondosan ellenőrzik. Mindezekkel a kérődzők gyomrában bekövetkező folyamatot igyekeznek elérni. Az „ipari tehén“-ből kikerülő anyag egy része — szárítva és megőrölve — 50 % biológiailag értékes fehérjét tartalmaz, a visszamaradó rost pedig tömegtakarmányként értékesíthető. A kísérleteket folytatják, és abban bíznak, hogy a módszer öt év múlva kereskedelmileg értékesíthető lesz. (-) n
