Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-07-22 / 29. szám
éh -Щ I** SZABAD FÖLDMŰVES 1978. július 22 MÉHÉSZÉT ♦ MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф Betelelés előtt Tapasztalataim egy káros méhbetegséggel Ameddig a méhészet terén tapasztalatom nem volt, nehezen tudtam volna elhinni, hogy a nosema méhbetegséget részben én magam is elősegíthetem. Azt hiszem, érdemes felfigyelni a következőkre! Mint tapasztalatlan kezdő, családjaimat olyan anyákkal láttam el, amilyeneket éppen megszereztem. Nyár végén még ezeket sem serkentettem, hiszen ez külön kiadás volt, legalábbis így gondoltam. Ma már tudom, hogy a jó anya egyik alapfeltétele a jő telelésnek. Volt idő, amikor a családokat szeptember végén, sőt október elején etettem. Még dicsekedtem is vele, hogy elhordták az élelmet. Gondoltam, a jő telelés csak annyiból áll, hogy beadom az élelmet. Hogyan is tudtam volna még akkor, hogy a későn beadott élelmet már a telelő méhek kénytelenek beérlelni, lepecsételni, s ezzel a munkával megrövidül az életük. Azt sem tudtam, hogy a későn beadott élelem nagy része födetlen marad, ez télen vizet vesz fel és megritkul. Ha a családok ezt kénytelenek fogyasztani, vastagbelük hamar megtelik, ami még a legjobb családnál is hasmenéshez vezethet. Családjaimat télre nem szűkítettem, így a fészekben nagy volt a páralecsapódás. S hogy teljes legyen a rossz, a kijáró nyílást leszűkítettem. Tavasszal a nagyon szükséges virágpor az ilyen családoknál nemcsak megromlott, hanem a családok később a lépeket közfalig kénytelenek voltak lerágni, mert csak így szabadulhattak meg a lépettbe keményedetť virágportól. Még anynyit talán, hogy a zavartalan telelést sem biztosítottam kellően. Ma már tudom, hogy az említettek mind előidézték a rossz telelést. A rossz telelés pedig legtöbbször hasmenéshez vezetett. A gyomorvész hasmenéssel egybekötve pedig már végzetes a családokra. Hiszen azzal, hogy a család bent kénytelen ürítkezni, több millió fertőző spórához jut a család, így megfertőződik és elpusztul. Azt hiszem, az említettek jól szemléltetik, mit nem szabad tenni családjainkkal betelelés előtt. Olyan esetet is ismertetek, ami az említetteket alátámasztja. Több éve, hogy szövetségünk kérésére, elismert anyanevelőnek jelentkeztem. így ősszel és tavasszal mintát kellett küldeni az egész állományomból atkakór és nosema kivizsgálására. Soha egyetlen családomnál sem külső, sem belső jelek nem mutatták, hogy valamelyikük nosemás volna. Az őszi kivizsgálás eredménye azonban meglepő volt! Két családnál erős, öt családnál közepes és tíz családnál pedig gyenge nosemát fedeztek fel. Érdemes felfigyelni bizonyos dolgokra. Csak az erős és közepes nosemás családokat figyeltem. Tapasztalataim a következők voltak: Tavaszi vizsgálatra a mintákat január végén szedtük. Elég hidegben, amikor a család fürtbe tömörült. Meglepetésre az említett családoknál nem tudtunk harminc hullát összeszedni családonként. Élő méhekkel pótoltuk, hogy meglegyen a kívánt harminc hulla. A kivizsgálási eredmény ugyanaz volt, mint ősszel, ezeket a családokat ismét betegeknek mutatták ki. Már sokan kitalálhatták, hogy miért ismertettem ezt. Azért, mert sokat tapasztaltam belőle. Azt, hogy még egy erős, nosemás család is áttelelhet, nagyobb veszteség nélkül, de ehhez az alábbiak szükségesek: Kiváló anyákkal elérni, hogy minél több augusztusi, szeptember elején kelő méhvel menjünk a telelőbe. A kiváló anyákat még nyár végi serkentéssel Is segítettem. Idejében kell etetni és így lepecsételt a téli élelem, s ebben a munkában a telelő méhek már alig vesznek részt. Erősen szűkítettem a fészket. Zavartalan lett a telelés és ami szerintem nagyon fontos, folyamatos volt a levegőcsere a kijárón keresztül. Ezek mind megvoltak az említett nosemás családoknál, és lám a betegség ellenére nagyobb veszteség nélkül átteleltek. Sőt még a fejlődés elején sem vettem észre lényeges változást. A fiasítás erősen szűkített fészekben kiterjedt, és ekkor jött csak az, amit már hamarabb vártam. A rohamos kiesés. Szinte egy héten belül elpusztultak a telelő méhek, de ekkorra már a családok részben pótolták a kiesést. Ezen tapasztalataim alapján sokszor nem is tudjuk, hogy egy-egy családunk nosemás, s lám a telelésre jól felkészített családoknál a veszteség minimálisra csökkenthető. Egészségügyiként sok méhésznél láttam a mintaszedésnél a következőket: Sok téli hulla közt még élő méhek is fetrengtek. A kihúzott hullák szinte csepegtek a nedvességtől, ittott ürüléknyomokat is láttam & hullákon. A kijárót szinte egy méhjáratra leszűkítették! Cikkemet úgy próbáltam megfogalmazni, hogy lássuk, magunk is sokat tehetünk annak érdekében, hogy családjainkon segítsünk, meggátoljuk a noséma terjedését. Hisz szerintem ez amúgy is eléggé pusztít. Szlovákiában több ezer család esik e betegség áldozatául. Ezért fontos a jó telelés előkészítése. Emellett szerencsébe eléggé megbízható gyógyszer a Fumagilin. Ez a következőképpen használom: nyár végén és tavasszal, amikor már serkentek, a keverési arány a következő: Egy üveg tartalmát kevés langyos vízben feloldom, és azt 25 liter langyos szörppel összekeverem. Ebből egy család naponta öt litert kap, kis adagokban (3—5 dl). A gyógyszer eléggé drága, de az egészséges méhállomány mindent kárpótol. Talán még annyit. A Fumagilint rendszerint nem akkor kaphatjuk, amikor arra szükségünk van! Így jobb, ha azt már hamarább beszerezzük, hogy mindig kéznél legyen. Tapasztalataim azt mutatják, érdemes, sőt kell ezen gyógyszer méhészetünkben. Hiszen a termelésben csakis egészséges, erőtől duzzadó család jöhet számításba. Nagy Kálmán 1ввввввввввввввввввввввввввввавваавввввввввввввввввввввввавввввввввввввввввавввввв« Az utóbbi időben sok kezdőt, de talán sokéves tapasztalattal bíró méhészeket is foglalkoztat ez. Mivel életemnek szabad idejét a méhészetnek szenteltem, szeretném, ha példámat minél többen követnék. Ezért megpróbálok erre választ adni. Talán a legfontosabbal kezdem. Legtöbb kezdő hamis illúziókkal indul ezen az úton. A méhészetben akadnak ugyanis kitűnő évek, amire többen felfigyelnek, s ezt látva anélkül, hogy a méhek életét csak részben ismernék, méhészkedni kezdenek. Mi lehet ennek a következménye? A méhészkedés elméletileg, de gyakorlatilag is felkészülést kíván. Akik tehát enélkül kezdenek, pár év múlva úgy nyilatkoznak, hogy nem érdemes méhészkedni. Ez érthető, hisz a nagy befektetésből úgyszólván semmi sem térült vissza, esetleg további kiadásokra került sor [cukor, műlép vásárlása, talán már vándorolt is méhészünk, hisz úgy hallotta, így nagyobb összeghez lehet jutni). Több évtizede méhészkedőm, eredményeim átlagon felüliek és mégis mindig keresem az újat, a jobbat. Ezt mezőgazdaságunk fejlődése is megköveteli. Faluba Zoltán „Mit, hogyan, miért a méhészetben?“ című könyvéből idézek: „Méhlegeiőinknek a mezőgazdaság korszerűsítése következtében érezhető romlására sok méhész úgy tekint, hogy ez méhészetünk végét jelenti, mert a változó viszonyok között méhészkedni nem érdemes, nem lehet. Akik így gondolkodnak, azok a mezőgazdaság fejlődését szeretnék megállítani, sőt visszafordítani. Am a megoldást nem ebben kell keresni. Hiszen a hazai ellátás javítása és az exportkötelezettségek mezőgazdaságunktól egyre több árut kívánnak. Olyan élelmiszereket és ipari nyersanyagokat, amelyek a méznél — és ezt nekünk méhészeknek is el kell ismerni — sokkal fontosabbak. A mezőgazdaság t ■ ’ ........ nyian sikeresen méhészkedhetünk. Sohasem várjunk lehetetlent. Ha méhészkedni akarunk, 5—6 család elég ahhoz, hogy megismerjük a méhek életét. Csak akkor fektessünk bele nagyobb összeget, ha úgy látjuk, hogy ez nekünk való foglalkozás. Ne elégedjünk meg soha azzal, amit már tudunk. Keressük mindig a jobbat és ne tápláljuk magunkat hamis illúziókkal. A méhészkedésből meggazdagodni nem lehet! Lehet azonban segítségével a keresetet, a nyugdíjat kiegészíteni, Érdemes méhészkedni? korszerűsítése és a méhészeti termelés közötti ellentmondás feloldásának útja csak egy lehet. Keresni azokat a lehetőségeket, termelési módokat, amelyek alkalmazásával a változó viszonyok között is erfedményesen méhészkedhetünk“. Azt hiszem, ennek az olvasása után mindannyian elgondolkodunk, hisz ez így igaz, de mi méhészkedni, sőt sikeresen méhészkedni, akarunk. Ez nem elérhetetlen. Ezt bizonyítja az is, hogy egyes méhészek szép eredményeket érnek el. Tehát a mezőgazdaság fejlődésével nem állhat meg a méhészkedés, ami azt követeli tőlünk, hogy mi is keressük azt az utat, amelyiken ilyen körülmények között is mindanyaz időt egészségesen és hasznosan eltölteni és élvezni a méhészkedésben rejlő örömöket. Akik már több éve méhészkednek, bizonyára megértik, hisz nagyobb öröm nem érheti a méhészt, mint az, ha négy-, néha öthónapos fogság után tavasszal egészségesen áttelelve röpködni látja melleit. Vannak gyengélkedő méhészek — köztük én is —, akiknek szinte új erőt ad a méhekkel való találkozás. Sokszor elgondolkodva szinte könnyeket csal szemembe ez, és megértem, hogy segítséggel bár, de dolgozhatom méheim között. A méhészkedés első lépése a méhek szeretete. Enélkül nem tudjuk megtenni azt, amit a méhek ■аваявяяаяваявваяяаавявяаяяявяяяваяяаваявяяяяяввявявааааяаяяаввавяяяяаавааяяаяаяаваяявавааяааяяаяяяяяяавяааВвааяяяаавааявв1 A dohány mézeléséről Az utóbbi időben sokat olvashatunk a dohányzás káros hatásáról, de ez azt hiszem nem fogja egyelőre befolyásolni a dohánytermelés eddigi elterjedését. Ha nagy hozamokról a dohánynál nem is beszélhetünk, de mint mézelő növényt, minden esetben meg kell említeni. Különösebb figyelmet csak azért érdemelne, mert a virágzásának időtartama július második felétől a késő őszi időszakig terjed. Tehát a dohány az olyan mézelő növények közé tartozik, amelyek akkor virágzanak, amikor már általában megszűnik a hordás. Ez a kései mézelés az anyát tovább is petézésre serkenti, s így a család több fiatal méhvel megy a telelőbe. Ezáltal a tavaszi fejlődés minden esetben erőteljesebb, s így jobban ki tudjuk használni a tavaszi legelőket. A dohány virágja fürtszerűen a szár végén helyezkedik el. A termelők sokszor ezt a virágot letépik, hogy a levelek fejlődését elősegítsék, illetve mennyiségileg és minőségileg is jobb dohányt kapjanak. A letört virág után mellékhajtásokon keletkeznek a virágok, így elhúzódik a virágzás, tehát a hordás is. A dohány a bő nektáradó virágok közé tartozik. A dohány levelén és virágján apró ragadós bolyhok vannak, s ezért a nagy melegben, amikor a ragadás fokozódik, a méhek nem látogatják úgy a virágokat, mint a kora reggeli órákban. Mivel a virágban nikotin is található, így a méz is enyhén dohány illatú. Kicsit csípős ízű, kesernyés, enyhén barnás vagy zöldes színű a méz, de ha a fentieket figyelembe vesszük, akkor a fontosabb mézelő növények közé kell sorolnunk.) J. S.) 1 Hirdetés Méhkaptárak, különööző méhészkellékek ás méhész-irodalom nagyon olcsón eladó viorschl Gyula 335 61 Hronovce, ókai u. 4. Jó év volt! Az SZMSZ milanovcei alapszervezete jő eredményekkel zárta az elmúlt évet. Az anyanevelésbe bekapcsolódott Kisucký Tibor, Uhrik József és Száraz Tibor. A szervezet tagjai méhcsaládonként átlagban 20 kg mézet adtak el, annak ellenére, hogy az akác virágzása nem nyújtott nektárdús forrást. A méhészek azonban arra panaszkodnak, hogy a mezőgazdasági üzemeik a növények vegyszeres kezelése alkalmával még mindig nem tartják be az előírásokat, így sokszor nagy károkat okoznak a méhcsaládokban. A szakemberek a jövő méhészetének távlatait a vándorlás lehetőségében látják. Az idén szintén jő eredmény mutatkozik, és minden feltétel adott arra, hogy az 1978-as év jő eredményekkel záruljon. Száraz Pál •aaaaai elvárnak tőlünk. Azt, hogy minden szabad időnket nekik szenteljük, fáradságot nem Ismerve mindent a maga idejében és szakszerűen végezzünk. Egészségükre úgy vigyázzunk, akár a magunkéra, hisz egy Igazi méhész életp elképzelhetetlen méhek nélkül. Megérdemlik a szeretetet, amit tőlünk kapnak, ez néha anyagiakban is megmutatkozik és csak úgy mutatkozik meg, ha munkánkat mindig a kellő időben és szakszerűen végezzük. Érdemes megemlíteni, hogy vannak méhészek, akik a sikertelenséget a kaptár-rendszerben, talán a méhek fajtájában keresik. Ha meghallják valaki jó eredményét, onnan szereznek anyákat, nem gondolva arra, hogy a legjobb fajtából kinevelt anya is csak a jó méhész segítségével érvényesül. Tehát a sikertelenséget előbb mindig magunkban keressük. Méheinket csak abban az esetben cseréljük lé, ha azok nagyon rajzó hajlamúak, bár többször ebben is a méhész a hibás. Hányszor megtörtént méhészkedésem alatt, hogy egy-egy év kimagasló eredményt hozott. Ugyanazok a családok azonban más évben alig hoztak valamit. Talán ők voltak a hibásak? Nem, ha nektárképződés nincs, nem lehet hordás sem! Ne cserélgessük tehát méheinket, hanem arra törekedjünk, hogy állományunkból neveljük ki a nekünk megfelelő anyákat. Évtizedek óta így teszek én is és teljes sikerrel. N. K. A családok nyári itatásáról A nagy forrőságban a belső itatásnak szinte serkentő szerepe van. Ezzel a művelettel biztosíthatjuk a fészek nedvességét, amely igen fontos és amely a méheknek legtöbbször sok munkát ad. E célból egyébként hasznos az is, ha kezeléskor a lépeket, különösen a fészek kereteit tiszta vízzel permetezzük, mert a családok egy Ilyen permetezés után szinte felpezsdülnek és kiterjesztik a fiasítást még akkorra is, amikor egyébként hordástalan idő van. A belső itatás és permetezés eredményei szemmel láthatóak: sok a méhcsaládnál a fiatal méh, és így a család jobban fel van készülve a telelésre. Régi megfigyelés az, hogy száraz fészek esetében még olyankor is csökken a fiasítás, amikor sok a méz és a virágpor a kaptárban. A méhek pempőtermelő és viasztermelő mirigyei ilyenkor aránylag rosszul működnek. A fiatal méhek az anyát csak gyengén táplálják, és így az anya is gyengén vagy éppenséggel alig fiasít. Túl száraz fészekben még az is megtörténhet, hogy a meglevő peték és a fiasítás egy része kiszárad és a méhek azokat kihordják a sejtekből. A nyári lerongyolódásnak sokszor ez az oka, néha még olyankor is, amikor egyébként hordás van, de a begyűjtött nektár sűrű és így kevés víz van a fészekben. Kevés az olyan nyarunk, amikor a családok lerongyolódásában a száraz fészeknek nincs szerepe. Ezért tekintsük rendes munkának azt, hogy a forró nyári napokban a méhcsaládokat legalább hetente kétszer egy-egy liter vízzel megitatjuk és ezt a munkát ne hanyagoljuk el. A tiszta vízzel való itatást egyébként bármikor végezhetjük, tehát napközben is bármikor itathatunk, a családnál ez a munka nem okoz semmilyen zavart és nem ad okot semmilyen kutatásra. (Sz. J.) Д viaszmoly irtása bacišussal A nagy viaszmoly hernyóját nem kell bemutatnom. Minden méhész ismeri kártevését. Számtalan módszert ajánlottak már irtására, vagy legalább kártételének mérséklésére. Nálunk leginkább a tartaléklépek kénezése járja. Jó néhány éve a Bacillus thuringiensisre terelődött a figyelem. Arra gondoltak, hogy ez a méhekre és emberre veszélytelen baktérium megbeteglti a nagy viaszmoly hernyóját. Többen is foglalkoztak Ilyen fertőzéssel. Most Angliában Burges kísérletezett Bacillus thuringiensis-szel. A műlép készítésére szánt méhviaszba ennek a bacilusnak a spóráit és belőle kivont szérumot kevert. A- mikor a méhek kiépítették a műlépet, a nagy viaszmoly (Galleria mellonella) hernyóinak adták villanyos keltetőszekrényben. 30 C°-on a baktérium egy évig megvédte a műlépet a viaszmoly hernyója ellen. Burges később úgy kísérletezett, hogy bacilusos folyadékkal permetezte meg a műlép egyik oldalát és erre egy másik műlépet tett, aztán mindkettőt újra sajtolta. A méhek tehát nem érintkezhettek a bacilussal kezdettől fogva, hanem csak ha építkezéskor a műlép mélyebb részéig jutottak. A baktérium így is megtartotta hatékony-* ságát, de csupán egy évig. Többféle baktériummal folytatott laboratóriumi kísérletek bizonysága szerint különféle vegyszerekkel mérsékelni vagy növelni lehetett a türingiai bacilus viaszmolyhernyót megbetegítő hatását. Ezek a kísérletek még nem adtak kezünkbe biztos fegyvert a nagy viaszmoly hernyója ellen. ♦ ♦ A méhszurok hatása a gombákra Megállapították, hogy a vizsgált néhány élesztőgomba-faj fejlődését a méhszurok borszeszes oldata lassítja, huzamosabb idő alatt pedig el is pusztítja őket. A méhszuroknak ezt a sajátosságát az embergyógyászatban lehet hasznosítani. Anyavásárlás külföldről ? A méhek fertőző betegségeit és élősködőit könnyű behurcolni külföldről vásárolt anyával vagy csa( ládokkal. Az idén Ausztráliában tartott nemzetközi méhészeti kongresszus szervezői erre Is gondoltak. Az ottani méhészújságban figyelmeztették az olvasókat, hogy ne használják föl ezt az alkalmat külföldi méhek szerzésére. Számítani lehetett rá ugyanis, hogy néhány látogató anyákkal kíván kedveskedni az ausztráliaiaknak. Néhány évvel ezelőtt azt tervezték Ausztráliában, hogy minden külföldi méh bevitelét megtiltják. Ezt azonban nem valósították meg, mert félni lehetett, hogy így csupa becsempészett anyák jutnak Ausztráliába. Kisebb veszély, ha nyíltan, az ott kötelező állategészségügyi szabályok megtartásával érkeznek külföldi anyák, s ezeket „vesztegzár“ után adják át a rendelőnek. A kongresszusi látogatók azonban a vesztegzár megkerülésével hurcolnák be az anyákat. ♦ ♦ Vízlartályos vándorkocsi C Az NDK-ban a vándorméhesek elterjedtek. Tisztálkodáshoz, itatáshoz, főzéshez víz kell. A kocsi erre alkalmas zugában, ahol pergetni is szoktak, lefolyós mosdókagylói szereltek föl. A műanyagtartályba bevitt vizet kézi nyomású szivattyúval juttatják a kagylóba. Ugyanígy szivattyúzhatják a vizet a tartályból a mézpergetőbe s annak tisztogatásakor. ( —>
