Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-07-22 / 29. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. Július Ä Az öntözési világkonferencián tapasztaltam Magyar Népköztársaságban jelentős figyelmet szentelnek a szocialista mezőgazdaság tervszerű fejlesztésének. A termelés korszerűsítése, a haladó módszerek és a legújabb tudományos ismeretek rugalmas gyakorlati átültetése, a gyors ütemű gépesítés és kemizálás, az öntözési és egyéb kínálkozó lehetőségek messzemenő kihasználására törekvés, a termelés céltudatos összpontosítása és szakosítása, a nagy területeket felölelő termelési rendszerek kialakítása és állandósítása stb. egyaránt a termelésfejlesztési elképzelések mielőbbi megvalósítását segítik. Magyar barátaink — egyebek között — nagy gonddal szorgalmazzák a napraforgó-termelés színvonalasabbá, eredményesebbé tételét. Mivel más területeken a termelési rendszerekkel igen jó tapasztalatokat szereztek, pár évvel ezelőtt megalakították a Bácsalmási Napraforgó-termelési Rendszert is. Ennek kebelében hetvennégyben tizenhárom partnergazdaság 3009 hektáron termelt napraforgót. A rendszer életrehívása jó lépésnek bizonyult, mert évről évre javult a partnergazdaságokban elért hektárhozam, egyre kifizetődőbbé vált a termelés, és ennek megfelelően fokozódott a szövetkezetek és az állami gazdaságok napraforgó-termelés iránti érdeklődése. A rendszer bevált termelés technológiáját tavaly hét megyében már huszonhárom partnergazdaság kamatoztatta, összesen több mint nyolcezer hektáron. Ide kívánkozik, hogy miközben a rendszerben ötezer hektárral bővült a napraforgó termőterülete, a hektáronkénti átlaghozam négy év leforgása alatt 1,47 tonnáról 2,04 tonnára nőtt. Amikor nemrég Kunbaján, a Béke Csillaga mezőgazdasági termelőszövetkezetben jártam és Onhausz Ferenc tsz-elnöktöl, valamint juhász józsef mérnök főmezőgazdásztól a termelési eredmények felől érdeklődtem, természetesen a napraforgóról is szó esett. ■Érthető ez, hiszen a szövetkezet a gazdag napraforgó-termelési tapasztalatokkal rendelkező, és általában jó hozamokkal jeleskedő partnergazdaságok sorába tartozik. Tavaly Bács—Kiskun megyében a szövetkezetek vonalán a negyedik helyen végeztek. Az eddigi legjobb eredményük 2,4 tonnás hektáronkénti átlagtermés volt. Tavaly alatta maradtak ennek a színvonalnak, mert a vetéskor valamiről elfeledkeztek. Éspedig arról, hogy a csapadékszegény időjárás következtében a kukorica-elővetemény alá adott vegyszereknek bizonyos százaléka aligha bomlott el a talajban. Így hiába vetették el időben a magot, hiába látták el tápanyaggal a földet, az optimális egyedsűrűséget nem sikerült elérniük. Beszélgetés közben előkerült a rendszergazdának, a Bácsalmási Állami Gazdaságnak a rendszer múlt évi tevékenységét elemző beszámolója is, amit — a helyzet tüzetesebb tanulmányozása céljából — vendéglátóim készséggel a rendelkezésemre bocsátottak. A részletes elemzés rengeteg érdekes adatot tartalmaz. A TÖMBÖSlTÉS A HOZAMNÖVELÉS FONTOS TÉNYEZŐJE A szóban forgó elemzésből és vendéglátóim szavaiból is kitűnt, a rendszer partnergazdaságainak többsége — a korábbi évek tapasztalataiból okulva — kezdettől fogva azon munkálkodott, hogy a napraforgót koncentráltan helyezze el a szántóterületen. Korábban ugyanis megfigyelték, hogy a tömbösltés a hozamnövelés fontos tényezőjeként szerepel, mivel jelentősen csökkenti a káros szegélyhatásokat, illetve a madár- és vadkárokat. Ezt figyelembe véve a partnergazdaságok tavaly a napraforgónak kilencven százalékát vetették tömbösített területekre. Egyébként egy átlagos gazdaság 348 hektáron termelt napraforgót. A rendszer legnagyobb termelője a rendszergazda, vagyis a Bácsalmási Állami Gazdaság volt; itt 785 hektáron vetették ezt a növényt. Közismert tény, hogy a vetés optimális idejének betartása — vagy elmulasztása — szintén döntően befolyásolja a hozamalakulást. Ezt a partnergazdaságok tevékenységének értékelésekor évente külön kiemelik, da nem sok eredménnyel, mert több helyütt ismételten megfeledkeznek a tapasztalat kamatoztatásáról. A nyolcezer hektáros vetésterületnek tavaly csupán ötvenkét százalékán juttatták földbe a magot a helyi adottságoknak legmegfelelőbb időben (IV. 15—25). Sőt! Közel százharminc hektáron csak május második felében került földbe a mag. Ez a késés hektáronkénti átlagban több mint kilenc mázsa terméskiesést eredményezett. S ha már az elemzésnél tartunk, hadd említsem meg, hogy a fajtamegválasztás még a rendszer keretében sem a legjobb. Ugyanis a bőtermő fajtákat (HS—52, HS—53, GK—70) körülbelül ezer hektárral kisebb területen termelték, mint a szerényebb hozamúakat (VNIIMK 6540, Csakinszkij 269, Sorex stb.). Persze az is lehet, hogy a statisztika csal, és nem a fajtákban, hanem a termelőkben, valamint a helyenként alkalmazott agrotechnikában kell a hibát keresni. Mert több példa is bizonyítja, hogy néhol éppen a kimutatásban gyengébb hozamúaknak minősített fajtákkal értek el csúcshozamot és fordítva. A bűlcskei Rákóczi Termelőszövetkezetben például VNIIMK 6540 fajta — több mint száz hektáron — 2,8 tonnás átlagot nyújtott. Viszont az öregcsertői Petőfi Tszben ez a fajta csupán 1,17 tonna szemet adott hektáronként. Persze az előbbi gazdaságban nem ültek a babérjaikon a vetés idején, betartatták a tápanyagpótlási irányelveket és a hektáronkénti tőszám is 45 ezer feletti volt. Az utóbbi mutatót egyébként csupán hét gazdaságnak sikerült elérni, s ezek — az öregcsertői Petőfi Tsz kivételével — több mint két tonna szemet csépeltek hektáronkénti átlagban. SIKEREK ÉS KUDARCOK A Bácsalmási Napraforgó-termelési Rendszerben tavaly valamivel több mint nyolcezer hektáron 16,3 ezer tonna napraforgót termeltek. Az elért átlaghozam meghaladta a két tonnát, vagyis csaknem kétszázötven kilóval volt több az előző évinél. A legjobb eredményt (2,9 t/ha) a bölcskei Rákóczi Tsz-ben érték el. Itt 463 hektáron VNIIMK 6540, HS—52 és GK—70 fajtákat termeltek, pontosan betartva a bevált agrotechnikát. A rendszer huszonhárom partnergazdasága közül tizenkettő ért el két tonnánál nagyobb hektáronkénti szemtermést. A leggyengébb hozamokat — alig 1,3 tonnát — a Biharugrai Halgazdaságban, illetve a magyarcsanádi Úttörő Tsz-ben könyvelték el. Mint az elemzés kimondja, az átlagosnál gyengébb eredményt felmutató gazdaságokban szerzett tapasztalatok egyaránt arra mutatnak, a termelési sikerekhez az út az alapvető agrotechnikai követelmények pontos betartásán keresztül vezet. S bár a rendszergazda beszámolója nem mondja ki nyíltan, a sorok közül mégis kiérezni a figyelmeztetést: aki továbbra is csak pusztán tudomásul veszi, de a mindennapi gyakorlatban nem kamatoztatja a következetes tömbösités és a szakszerű agrotechnika vitathatatlan előnyére, hozamnövelő hatására utaló több éves tapasztalatokat és tudományos ismereteket, az még véletlenül sem tud lépést tartani a haladással, az élvonalbeli napraforgótermelőkkel! Igaz, hogy nem nekünk szól, de azért mi is megszívlelhetnénk ezeket a szavakat. Mert ha jól átgondoljuk, bizony a szlovákiai mezőgazdasági üzemekben is akad tennivaló bőven, hogy végre mi is magasabbra emelhessük e fontos olajipari növény termelésének színvonalát. Kádek Gábor A háromévenként megrendezésre kerülő öntözési világkonferenciát ezúttal Görögország fővárosában, Athénban, május 27 és június 8-lka között tartották. A konferencia szűkebb szakterülete az öntözési létesítmények építészeti és műszaki kérdése volt. Itt mindenekelőtt olyan szakemberek gyűltek össze, akik az öntözés alapvető lehetőségének megteremtésére, a vízszükséglet biztosítására, és az állandó, beépített hálózatok és létesítmények kivitelezésére hívatottak. A konferencia keretében szemléltető kiállításra is sor került. Az előadók főleg az öntözőrendszerek kiépítésének a problémáival, a nyitott csatornák sztatika!, a vízigény, továbbá a gazdaságossági számvetés módszereivel és az energetikai tényezőkkel foglalkoztak. A konferencia jó áttekintést nyújtott az öntözőhálózat építésének gépi lehetőségeit szemléltető fejlődéséről. A MECANAL vállalat a nyitott öntözőhálózat gyors építéséhez komplett gépsort alakított ki. Ez elvégzi a földmunkát, kiformálja a félkör alakú medret és az útépítéshez hasonlóan betonoz. Az öntözés föld alatti és föld feletti végzéséhez a műanyag csövek a legalkalmasabbak. Hasznos megoldás itt a csatlakozások tömítése. A PVC műanyag csövek végén mélyedésben van elhelyezve a tömítőgyűrű, mely a csatlakozó cső rátolása után nem a két cső végét szigeteli, hanem a külső és a belső csövet merevíti és a belső nyomás hatására szigetel. A műanyag csővezeték talajban való elhelyezési mélysége 100—180 cm. Terheléskor PVC-védőgyűrűt használnak. A műanyag csövek nagy előnye a korrózió elkerülése. A tápanyag-visszapótlás szempontjából is hasznosak. A föld feletti vezetékek esetében egyszerűen oldható meg az öntözéses műtrágyázás és levéltrágyázás. Egy 50—100 liter űrtartalmú műanyag edénybe adagolják a szilárd műtrágyát. Elzár-Mezőgazdasági üzemeinkben a gépek és az épületek sokmilliós értéket képviselnek. Ezért már többször szóba került, hogy például egy-egy tehén férőhelye jóformán nagyobb összegbe kerül, mint az ember lakása. A kettő közt mégiscsak különbséget kellene tenni, nemde? A probléma főleg abban van, hogy a túlzottan költséges állattenyésztési beruházások nem mindig segítik elő az elvárt társadalmi haszon elérését. Ezekben a tehenek hasznossága — ugyanolyan ellátással mint korábban — az esetek többségében nem javult, hanem csökkent. Ezért némely gazdaságokban a kevésbé költséges, a kor követelményeinek mégis teljesen megfelelő tehénistállók építésére törekednek. Ezt tették a kolárovói (Gúta) szövetkezetben is, és őket a búcsiak is követték, ahol az első tehénistálló fő munkálatait már befejezték. — Nem új típusról van szó — jegyezte meg Retkes Lajos, a búcsi szövetkezet elnöke —, hanem az OMD 500-as növendékmarhaistálló-típust tehéntartásra módosítottuk. A napokban okulás céljából Ondrej Ják a fedelet és az edény felső oldalán bevezető tömlőt a hálózat elágazó profiljához csatolják. Az edény felső részének ellentétes oldaláról hasonlóan vezetik vissza a műtrágyaoldatot a hálózatba kb. 1 méterrel távolabb. Mivel a műtrágya lassan oldódik s csak a diffúziós hatás folyamán kerülhet az edény felső részébe, így biztosított a műtrágyaoldat optimális töménysége. A konferencián bemutatott öntözési megoldások közül tanulságos volt egy csöpögtető öntözési megoldás. Ez a hálózatra (kapcsolható hidrociklonból, szűrőből és a szétágazó hálózatból állt. Köztudomású, hogy ezen öntözési eljárás sikeressége a víz tisztaságának a függvénye. Nem szabad a víznek a vezetékben oxidálódnia, nehogy vegyi kicsapódás történjen. Ezért előnyös, ha a víz mechanikus tisztítás után olyan vezetőkbe kerül, ahol nem érintkezik fémmel. A csepegtető öntözés másik problémája a csepegtető profilok konstrukciójában rejlik. A bemutatott módozatok megoldásilag a füstszűrös szipkákhoz hasonlítottak. A vékony vízvezetőkből álló műanyag betétet egy porózus végű hüvelybe helyezték, és az egyik végét a hálózathoz kapcsolták. A csepegtető öntözés terén Görögországban jó tapasztalatot szereztek a narancs-, a citrom-, a barack-, az olíva- és egyéb ültetvényekben. Vékony, 12—20 mm-es csövek ágaznak el a csöpögtető berendezés elosztó vezetékéről. Ezek végighaladnak a fasorok között. A csöpögtető elemeket a la lombozatának megfelelő körzetében helyezték el, amely T profilokkal két helyen kapcsolódik az áthaladó vezetékhez. A csepegtető öntözésnek újabb változatát is bemutatták. Hullámos falú műanyag csöveken minden második hullámsorban négy nyílást vágtak. A csövek hasonlóak, mint amilyeneket a villanyszerelők használnak. Anyaguk azonban szilárdabb és átmérőjük 80— Zelmann mérnökkel, a Gép- és Traktorállomások Vezérigazgatóságának szakemberével Búcsra látogattam. A helyszíni szemle alkalmával Bajkai Lajos mérnök, a szövetkezet zootechnikusa a fejőtechnika és a tejhűtőberendezés legalkalmasabb típusa és elhelyezése felől érdeklődött. A gyümölcsöző eszmecsere során Zelmann elvtárs hasznos tanácsokkal látta el a szövetkezet szakembereit. Tanácsolta, hogy a fejőházat úgy helyezzék el, hogy az a két istálló közé kerüljön. A szövetkezetben ugyanis 1980-ban még egy hasonló tehénistállót építenek, mivel a régieknek a korszerűsítése költségesebb volna, mint új istálló építése. Az első — mintegy kétszázötven tehén elhelyezésére alkalmas — szabadtartásos, mélyalmos istállót a szövetkezet tizennégy tagú építőcsoportja, Domonkos Sándor vezetésével, készítette el. Az új istálló kivitelezési költsége mindössze 1,5 millió korona. Zelmann elvtárs azt is tanácsolta, hogy a fejőházat és az istálőkat hoszszában korláttal elválasztható épített folyosóval kössék össze. Így rugalma-100 mm. A megoldás érdekessége, hogy a cső ugyanúgy be van csavarva jutavagy kőkuszrostréteggel mint a hővezek, és felületén szilon szállal van körülfonva. Ez a megoldás több szempontból előnyös. A vezeték szilárd marad. Főleg megakadályozza a vezeték nyílásainak alacsony nyomás melletti eldugulását. Ha a talajkolloidok el is dugítanák a felső réteget, az anyag rugalmassága és a gyenge nyomás a vizet átereszti a burkoló rétegen. Alkalmazható nemcsak beépített rendszerként, hanem alagcsőként is. Ilyen esetben a csőhálózat burkoló rétege szűrőként hat. A konferencia résztvevőinek módjukban állt megtekinteni a görögországi öntözési létesítményeket. A Peloponéziai félsziget nyugati részében van az ANAVALÓS KYVERI ARGOLIDA öntözőrendszer. Itt 25 ezer hektáron különféle ültetvények öntözését végzik. A magasan fekvő tengerpart gazdag földjéről a víz korábban a tengerbe folyt. Ezért a tenger egy részét magas vasbeton fallal kerítették el, s az így kialakított tárolóban felfogták az öntözésre alkalmas vizet. Az itt megépített hatalmas szivattyútelepről 2 méter átmérőjű csővezetékben emelik át a vizet a hegyoldalban lépcsőzetesen elhelyezett tartályokba, amelyek az út menti öntözőhálózatokat táplálják. Ezen hálózatokra kapcsolódnak szivattyúkkal vagy szabad eséssel az egyes ültetvények. Egy hektár évi öntözéséért 300 Kős-nak megfelelő járadékot fizetnek. Az ültetvényeket itt gabonatáblák: váltják és június első napjaiban már be is fejezték az aratást! Érdekes volt megfigyelni, hogy az ültetvények lombozata mennyire biztosítja a klímáimtást a gabonaféléknél, mivel ezeket nem öntözik. Az öntözött ültetvények biztosítják a harmathatást a nagyobb levélfelülettel rendelkező öntözetlen növények számára. san megoldható a teheneknek negyvenes csoportokban a fejőházba, onnan pedig az istállókba terelése. A szövetkezet vezetői úgy döntöttek, hogy a fejőházba négy 2X DZO 5 típusú halszálkás berendezést, a tejházba pedig két darab ötezer literes PAKO hütőtankot helyeznek el. A fejő-' házban egyszerre negyven, azaz óránként kétszázhatvan tehenet fejhetnek. A szövetkezet tehenészetében jelenleg harmincnégy személy látja el a teendőket. Egy-egy tehenész tizenhét állatot gondoz és fej. Az új istállók, a fejő- és a tejház Uzemhehelyezése után azonban elegendő az állománynál tizenkét személy, vagyis a régi személyzetnek egyliarmada. Amint látjuk, csökken az emberimunka-szükséglet. Így a felszabadult munkaerőket más fontos szakaszokra oszthatják be. Az előzetes számítások alapján a két mélyalmos, szabadtartásos tehénistálló, a halszálkás fejő- és tejházzal, az öszekötő folyosóval, valamint a korszerű trágyateleppel együtt mint; egy ötmillió korona költséget igényel. Ezek után elgondolkoztató, hogy mezőgazdaságunkban célszerűek-e az ennél nagyobb beruházási költséggel készülő istállók? Jó volna, ha az illetékesek ezen elgondolkoznának, hiszen az ésszerűség megköveteli! —hai— Igényesebb feladatok A levicei (Léva) járás mezőgazdasági dolgozói előtt újabb igényes feladatok állnak az aratási munkálatok zökkenőmentes elvégzésében. Az állami terv 42 ezer 241 hektáron szabja meg a gabonafélék termesztését. Innen 195 ezer tonna gabonát kell elérni. A járás gazdaságai vállalták, hogy terven felül további 15 ezer tonna gabonát adnak népgazdaságunknak. így búzából 47,6, árpából pedig 43 mázsát szeretnének elérni hektáronként. Sajnos, a május 29-én és 30-án bekövetkezett jégeső keresztülhúzta a számításokat. A legnagyobb károk a gabonában keletkeztek. A galambtojás nagyságú jég több mint tizennyolcezer hektáron tett kárt a gabonában. Mindenekelőtt a farnadi, а Тек. Lužany-1, a kural'anyi és a zbrojníkyi szövetkezetét, valamint a Zeliezovcei Állami Gazdaságot érte nagy károsodás. Előzetes becslések szerint búzából 463, árpából pedig 172 hektár a kiesés. A természet „közbenjárásával“ némileg csökkent a betakarításra váró gabona földterülete, így a repcét 1443, az árpát 12 ezer 639, a búzát pedig 28 ezer 624 hektárról kell begyűjteni. A búzánál elsősorban a Száva, a jubilejná, a Solaris, az Iljiőovka és a Mironovszká van túlsúlyban, míg az árpánál mindenekelőtt a Rapid, a Triumf és a Favorit dominál. A nyári betakarítási munkálatokban 369 kombájn, 58 rendrakó, 164 szalmaprés, 343 szalmabegyűjtő és 1494 pótkocsi vesz részt. Amennyiben az időjárás megengedi, az aratással tíz nap alatt végeznek, hiszen egy kombájnra mindössze 79,4 hektár földterület jut. Nem beszélve arról, hogy szükség esetén további harmincöt kombájnt is felhasználhatnak. Segítségre sietnek a vendégkombájnosok is. Hetvenhatan a közép-szlovákiai kerületből érkeznek a járásba. Előzetes számítások szerint napi 14 ezer 694 tonna gabonát csépelnek ki, a tisztítók napi kapacitása pedig közel 19 ezer tonna, így ezen a téren nem lesz fennakadás. Kedvezőtlenebbek a kilátások a szárítással, ugyanis a napi kicsépelt gabona harmincnégy százalékát tudják csak szárítani. Az idén a mezőgazdasági felvásárló és ellátó vállalat is kellőképpen felkészült az aratásra. Raktárai készen állnak. Ábel gAbor JAVULD EREDMÉNYEK A BÄCSALMÄSI NAPRAFORGÖTERMELÉSI RENDSZERBEN A termelés fejlesztését szorgalmazzák TARR GYULA mérnök Takarékos, ésszerű beruházás
