Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-07-22 / 29. szám
Tollasok és tapsifülesek A baromfit mär a rómaiak is nagy becsben tartatták. Állítólag a portyázó római légiókat az ellenség éjszakai közeledtére gyakran figyelmeztette a táborban tartott libák hangos gágogása, a kakasok riadt kukorékolása. Az emberiség tehát már régen felismerte a ház körül tartott aprójószág hasznosságát. A háziasszonyok a legfinomabb falatokat a csirke és a kacsa húsából készítik. Falun a disznóölés előtt a zsír pótlására libát ölnek, gyűjtik a tollat, hogy elegendő dunyhát készíthessenek, s ha jó húslevest akarnak főzni, akkor levágnak egy kakast, tyúkot vagy gyöngyöst. Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a tojás is fontos élelmiszerünk, amely fehérjét, zsiradékot és szénhidrátot, valamint védőanyagot, savat és vitamint tartalmaz. Az elmondottak utón nem véletlen, hogy kisállattenyésztőink körében a megváltozott körülmények között is nagy népszerűségnek örvend a baromfitenyésztés, s átalakulásának, kedvező fejlődésének lehetünk szemtanúi. A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének o h r a d y i (csallóközkürti) helyi szervezetében is nagy népszerűségnek örvend a baromfi. A helyi szervezet egyébként a hatvanas évek elején alakult s jelenleg 82 szervezett tagot számlál. G a A 1 Lajos titkár véleménye szerint a baromfi nélkül egyre többen érzik üresnek az udvart. A baromfitenyésztés előnyét elsősorban abban látják, hogy szinte korlátlanul szaporítható, hiszen a tyúk hat-, héthónapos korától kezdve egy év alatt 100 —200 tojást is tojik, s a tojások géppel is nagy tömegben keltethetők. A járás fejlett keltetőállomáshálózatának a jóvoltából a helyi baromfitartók is gond nélkül hozzájuthatnak a jól tojó tyúkok és a gyorsan fejlődő pecsenyebaromfiak naposcsibéihez. Régen falun azt a tyúkot tartották jónak, amely jól kapart s maga szerezte meg élelmének nagy részét- Ma viszont — Kürtön is — a fajták kiválasztásakor a célszerűséget, a gazdaságosságot veszik alapul. Tapasztalataik szerint e kettős célnak legjobban a rodejlend, a plimut és a hemsír fajták felelnek meg. A helyi kisállattenyésztők népes táborából elsősorban Sándor Péter, Kubik Pálné, ifjú Gaál János, Takács Mihály és Kiss László állománya emelhető ki. A felsorolt kisállattenyésztők fő célja az, hogy egy-egy tojótyúktól legaláb 180—200 darab tojást érjenek el évente. Ez korántsem egyszerű. Sok még a tisztázatlan kérdés, főképpen a baromfiállomány takarmányozása, gondozása és az állategészség biztosítása terén. Ezekre a kérdésekre elsősorban a szakkönyvekből és szakelőadásokból igyekeznek választ kapni. A tojás nemcsak tápláló és ízes ételünk, hanem igen fontos része közellátásunk élelmiszerkészletének is. Hazánkban évente átlagosan minden állampolgár 293 darab tojást fogyaszt. Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ez a szükséglet állandóan növekszik. Éppen az elmondottak után furcsáljuk, hogy a faluban akadozik a tojás felvásárlása. Tojást a helyi kisállattenyésztőktől utoljára májusban vásároltak fel, s akkor a baromfitartók nagy mennyiségű tojást adtak el. Lehet, hogy már e téren is a bőség gondjaival küszködünk? A „tollasok birodalmát“ célszerűen egészíti ki a tapsifülesek „tartománya“. Az élenjáró nyúltenyésztők — Bugár Béla, Hadacs Pál, Almási László és Almási Árpád — megfontolt tenyészmunkájának köszönve a helyi nyúltenyésztők egyre inkább a fajtatiszta állomány biztosítására törekednek. A céltudatos tenyészmunka eredményeként tavaly élősúlyban 63 mázsa nyálat értékesítettek. A kisállattenyésztők jelentős feladatot vállalnak magukra azzal, hogy tevékenyen kiveszik részüket a parkosításból és a környezet védelméből. Ez azért is figyelemre méltó, mert erre a helyi nemzeti bizottságnak szerényebb keretei vannak. A kisállattenyésztők aktív részvételével bonyolítják le az őszi és a tavaszi faluszépítési akciókat is. Viszonzásképpen a hnb helyiség biztosításával lehetőséget adott arra, hogy a kisállattenyésztők megfelelő környezetben tarthassák gyűléseiket. A tollasok és tapsifülesek birodalma. A meseszöveg felé hajló címmondat senkit se tévesszen meg, mert mögötte nagyon tudatos emberi tevékenység rejtőzik. A kisállattenyésztés különben nagyon összetett munka, melyet többféle, népgazdaságilag is fontos, haszonállat s nagy anyagigény jellemez. Sokrétűsége folytán a kedvező körülmények kialakítása nagyon sok tényezőn múlik, s társadalmunk legkülönbözőbb területeivel kapcsolatos. Az elért eredmények — a Kürtön — szerzett tapasztalatokból kiindulva — országos viszonylatban is biztatók. Cs. L. tgyik nyáron vetjük a ” magjukat és a következő nyáron virágoznak. Június végétől szabadföldi ágyasba vetjük el a százszorszép, az árvácska és sok más kora nyári virág magjait. Ki ne ismerné a nefelejcset, a sárgaviolát, a török- és grenadinszegfűt; de a habszegfű, a harangvirág, a gyűszűvirág, a színes virágú margaréta is nevelhető kétnyári virágként. A nefelejcs (Myosotis alpestris) a tavaszi tulipános virágágyak legszebb kiegészítője. Sötét- és világoskék, sőt újabban rózsaszínű és fehér változatai is vannak. A sárga viola (Cheiranthus színű, duplaszirmú változatok, gloxiniavirágúak is vannak. A tarkavirágú margaréták (Chrysanthemum coccineum) is kétnyárikként nevelhetők. A felsorolt növények magjait finomra munkált, tápdús kerti földbe szórva vessük. Számukra a kert árnyékos, öntözhető részén alakítsunk ki magágyat. Ha többfélét vetünk, az egyes fajokat és fajtákat vékony faléccel válasszuk el, nehogy keveredjenek, s kis táblával jelöljük is meg. . A magot szaporítóládába vagy más edénybe is vethetjük, ha nincs kertünkben alkalmas terület a szabadföldi magágy kialakítására. Miért kétnyáriak? cheirii) változatai a sárga különböző árnyalataiban nyílnak. Alacsony, kiültetésre alkalmas és magas, vágásra nevelhető változatai is vannak. A szegfűfélék közül a grenadin- és a törökszegfűt vetjük nyár elején. A törökszegfű (Dianthus barbatus) ernyőkben virágzik. Telt és félig telt, változatos színárnyalatú fajtái ismertek. Rokonuk a habszegfű (Silene pendula). Csüngő száron fürtben nyíló rózsaszínű virágai az erkélyládák szép növénye. A gyűszűvirágot és a nagy virágú harangvirágot az évelők közé soroljuk, de nevelhetők kétnyárikként vágásra is, ugyanis a vetést követő évben legszebbek a virágaik. A piros gyűszűvirág (Digitalis purpurea) újabb fajtái között már a fehér és skarlátA vetést vékony földréteggel takarjuk, finom öntözőrózsával öntözzük be és fóliával vagy újságpapírral takarjuk kelésig. A kikelt növényekről a takarót mielőbb el kell távolítani, s ezután gyakorta kell öntözni. A kelő vetésnek sohasem szabad kiszáradni. Öt-hat hét múltán már tűzdelhetők a kis palánták. A palántákat áttűzdelésük és megerősödésük után legalább szeptember közepéig ajánlatos állandó helyükre kiültetni, hogy még a hideg idő beállta előtt jól meggyökeresedjenek. Télire lombtakaróval helyes védeni őket a fagy kártételétől. Az említett növények közül a habszegfű fagyérzékeny, ezért ennek a palántáit cserépbe tűzdeljük és fagymentes helyen teleltetjük. Azokat a kétnyáriakat, amelyeket vágásra is termesztünk (például a harangvirágot, a sárgaviolát, a nefelejcset) szintén cserépbe tűzdeljük és télen a hobbiházban vagy más mérsékelten meleg helyiségben neveljük a tavaszi enyhe időszakig, illetve a virágzásig. S. B. M„ KERTÉSZET és SZŐLÉSZET A gondosan ápolt kiskertben késő őszig pompáznak a szebbnél szebb virágok. Foto: —bor Hiányzik a támogatás A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége lučeneci (losonci) alapszervezetének elnökével, Duríš Matej elvtárssal beszélgettem: — A szervezet megalakulásakor — 1952-ben — mindössze tizenketten voltunk. Ma már, s ezt örömmel mondom, a tagok száma 130. Kisebb megszakítással a megalakulástól napjainkig én töltöttem be a szervezet elnöki tisztségét. Városi szervezetünknek ma hat szakosztálya van: akvarisztika, az egzotikus madarakat tenyésztők, nyúltenyésztők, prémesállatokat, baromfiakat tenyésztők (ez különálló osztályokra oszlik — tyúk, galamb, liba és kacsa) és ku tyákat tenyésztők. Ezek közül a tyúktenyésztők szakosztálya a legerősebb. Saját keltetővel is rendelkezünk, amely évente mintegy 15—16 ezer korona tiszta jövedelmet hoz az alap szervezetnek. A tagok csákó fajtatiszta baromfiak tenyészté sével foglalkoznak. Az állatok többsége állatorvosi felügyelet alatt áll. Alapszervezetünk tag jai ma már mintegy 1500 tyúkól tartanak. A keltetőbe a tagoktól vásároljuk a tojásokat, melye kért darabonként 2,10—2,50 koronát fizetünk. Mindemellett tojással és baromfihússal a belföldi piacot is ellátjuk. A keltetőben a viszonyaink között jól bevált fajták (6) tojásait keltetjük. Az ebtenyésztő szakosztályt 1976-ban veszteség érte, mert a tagok egy része — egyes kutyafajokkal — átment a Honvédelmi Szövetség (ZVÄZARM) kötelékébe. A tagok létszáma azonban azóta megszaporodott, s újra erős szakosztállyá lett. Ďuriš elvtárs elmondotta azt is, hogy mind a városi alapszervezetet, mind az SZKSZ Járási Bizottságát súlyosan érinti az a szomorú tény, hogy még ma sem rendelkeznek helyiséggel, így a szervezet tagjainak nincs módjukban baráti és kölcsönös tapasztalatcserét folytatni. A gyűléseket is különféle „kölcsönkért“ helyiségekben kénytelenek tartani. Sajnos, az illetékes városi felsőbb szervek nem támogatják őket! Még azt sem engedélyezik, hogy egy régi családi házat vásároljanak. amit azután saját céljaikra berendeznének! A losonci alapszervezet tagjai a múlt évhez hasonlóan az idén is szocialista kötelezettségvállalást tettek, hogy valamenynyien 8—8 óra társadalmi munkát végeznek a „Z“-akciók keretében. A vállalásnak a múltban is eleget tettek, s ezt teszik az idén is. A szervezetnek egyik komoly küldetése: elvonni a fiatalokat a kocsmázástóll A szervezet vezetősége külön foglalkozik a fiatalokkal, s iskolázásokat szervez részükre. Eddig már sok iskolás bekapcsolódott a munkába, megszeretve az állatok nevelését, gondozását; sokuknál ez már szinte hobbivá vált. Ez mindenképpen jó előfeltétel az idősebb kisállattenyésztők pótlására, de egyben a szabad idő ésszerű és gazdaságos kihasználására is. Az alapszervezet vezetősége évente különböző gyűléseket, iskolázásokat és propagációs állatkiállításokat rendez. A tagok más kiállításokra is eljárnak, elsősorban azért, hogy tapasztalatokat szerezzenek. Tavaly például ellátogattak a Nitrai Nemzeti Kiállításra. Sajnos, mivel a helyi alapszervezetnek nincs helyisége, a városi, illetve járási jellegű állatkiállításokat Fiíakovóban (Füleik) kénytelenek rendezni! Az idén egyébként július 2-án Divín községben rendezték meg a járási állatkiállítást, melyen a legjobb kisállattenyésztők kedvenceikért elismerő oklevelet és érmet kaptak. Sólyom László, Lučenec A füves, napos legelőket látogató kislibák igen gyorsan felcseperednek és ellenállóak a betegségekkel szemben. De hol, hány községben található még ilyen ideális libalegelő? Ez a lúdmama például egy faluvégi szemétlerakat közelében talált zsenge füvet örökké éhes kicsinyei számára. Foto: —dek A diófa is igényli... igen, a diófa is igényli a * vegyszeres növényvédelmet. Lehet, hogy sokak számára furcsán hangzik ez az állítás, mégis így igaz. Nemrég Z. Jóska bátyámmal beszélgettünk e kérdésről. Egy ideig csak hallgatta az érveimet, azután kiszúrta: Az én időmben az járta, hogy ültetni meg verni ikell a diófát, a többi a természet dolga. De igaz, hogy akkortájt még az almafákat sem kellett tíznaponként vagy legalább kéthetente permetezni. Milyen betegségek és kártevők ellen kell védeni a diófát? Kezdjük a sort talán a baktériumos levél- és termésfoltossággal. Ellene virágzás előtt és után szervetlen réz hatóanyagú készítményekkel kell permetezni. Ha a fánk túlságosan hajlamos erre a betegségre és minden évben fertőződik, akkor inkább vágjuk ki és telepítsünk helyette másikat. A gnomóniás levélfoltosság a diófák legveszedelmesebb betegsége. S ami ugyancsak szomorú, előfordulása csaknem rendszeres. A fákat a hajtásnövekedés befejeződéséig rendszeresen permetezni kell valamilyen benomyl hatóanyagú szerrel. A nektriás ágrákbetegség is elég gyakori. Kéregelhaíást vagy a levágott ágak helyén rákbetegséget okoz. A baj megelőzése céljából réz hatóanyagú készítménnyel kell bepermetezni a fát lombhullás után. Ilyen kezelésre egyébként is sort kell keríteni az ősz folyamán, diószüret után, hogy megóvjuk a fákat a dióve rés okozta sérüléseken megtelepedett kórokozóktól. A gyömölcsfeketedést okozó szeptóriás betegségek ellen a Kuprikol 50 0,4—0,6 %-os oldata nyújt védelmet. A sodrómolyokat az Anthio 0,15 %-os oldata pusztítja. Sok bosszúságot okoz az amerikai fehér szövőlepke második generációja. Az észlelt hernyófészkeket tanácsos azonnal levágni és elégetni. Permetezésre a Metation E—50 0,2 %os töménységű oldata használható. Néha szemölcsös és nemezes gubacsatkákat is találunk a diófán. Ezeket kora tavasszal a Polybarit 5 %-os, rügyfakadáskor az Oleoakarition 1,5 %-os, a tenyészidő folyamán pedig valamilyen szisztemikus hatású akaricid megfelelő oldatával pusztítjuk. A dió termését leginkább az almamoly veszélyezteti. A kűri tevő második nemzedéke július végén vagy augusztus elején kezd károsítani. Pusztítására a Metation E—50 0,2 %-os tč-< ménységű oldata kitűnően megi felel. Legjobb eredményt akkor érünk el, ha első ízben június végén permetezünk, majd a kezelést kéthetenként megismételjük. Többen készítenek likőrt zöld dióból. Ügyeljenek rá, hogy még permetezés előtt leszedjék a gyümölcsöt. Hogyan készül a likőr? Tizenkét darab zöld diót vékony karikákra vágnak, hozzáadják % narancsnak a fehér rostanyagtól megtisztított héját, meg 2—3 szegfűszeget, s az egészet két liter konyakban tíz héten át áztatják. Utána leszűrik, a léhez hozzákevernek 1,5 kiló cukorból, meg két liter vízből készült szirupot, az egészet ülepítik, átszűrik és palackozva hideg pincében tartják. Az így készült diólikőr sötétzöld vagy éténkbarna színű. (krf
