Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-12-30 / 52. szám
<j« «j* *j« «j» ♦$* « Gazdasági takarmányok Ä napi takarmányadag egyik felét lehetőleg táp, a másik felét pedig széna, abrak, gyökérés gumós-, valamint különféle zöldtakarmányok formájában adjuk. Jó minőségű, penésztől mentes rétiszéna, esetleg lucernaszéna szénazsebbe helyezve — állandóan legyen az állatok előtt. A nyári időszakban zöldeleséget etessünk. A zöldtakarmányokat (pillangósok, lucerna, bíborhere, vöröshere, kukoricaesa lámádé] frissen, jászlakba adagoljuk, viszont jobb, ha tíztizenkét órás fonnyasztás után etetjük őket. Vigyázzunk, nehogy befülledjenek, mert ez felfúvódást vagy más emésztőszervi megbetegedést okozhatnak. Ügyeljünk arra Is, hogy a száraz takarmányozásról a zöld takarmányozásra való átmenetei fokozatosan történjen. U- gyanis a hirtelen, átmenet nélküli takarmánycsere tömeges hasmenést okozhat. Ugyanakkor a zöldtakarmányokről az abrak etetésére való hirtelen áttérés dugulást, bélsárpangást válthat ki. Az őszi zöldtakarmányokat — répafejet, répalevelet, a zöldségek levelét és szárát, a tarlóherét — lehetőleg a már idősebb növendékállatokkal, kifejlett nyulakkal etessük, de mindig kisebb adagokban, s száraz takarmányokkal keverve. Télen a zöldtakarmányok helyett inkább szénát etessünk. Ezt azonban részben a tavaszi gabonafélék és hüvelyesek szalmájával, valamint a lóherepelyvával pótolhatjuk. A dohos vagy penészes széna felfúvódást okozhat. Tehát a jő minőségű széna készítése gonddal jár. Országszerte nagy mennyiségű fű vénül el az árokpartokon, dűlőutakon. Pedig „bodorkajárásos“ esztendőben, ha a sokféle édesfű között pillangós virágú is találgató, sokkal ízletesebb, táplálóbb széna készíthető, mint a lucernából. A minőség nagyon fontos tényező. Az elvénült, sokáig renden hagyott, esetleg megázott, levelét vesztett lucerna ugyanis éppen olyan keveset érő takarmány, mint a hasonlóképpen betakarított föszéna. Természetesen, semmiféle takarmányozásra szánt széna ne legyen poros, esetleg növényvédőszerekkel szennyezett. A téli száraz takarmányok lédús kiegészítői a nyersen adagolt gyökér- és gumós takarmányok (répafélék, csicsóka, burgonya), esetleg a jő minőségű silótakarmány lehetnek. A burgonyát főzve, gőzölve, zúzva és sózva letethetjük, korpával, gabonadarával és pelyvával keverve. A gyökér- és gumós takarmányok jól emészthetők, de tápanyagokban szegényeik. Ezért nagyobb mennyiségben ne etessük őket. Fagyos, földdel szenynyezett, vagy romlott állapotú takarmányokat szintén ne etessünk az állatokkal. A nyúltartók a zöld-, a gyökér- és gumós-, valamint a lombtakarmányok használatának célszerűségét is gyakran vitatják. Ezek ugyanis sok vizet, .viszonylag kevés fehérjét, ám a nyúl számára sok nélkülözhetetlen vitamint tartalmaznak. Ezért ajánlható például a felfúvódásra hajlamosító herefélék etetése, de csak félnapos fonnyasztás után. A bennük levő karotín (az А-vitamin elővitaminja), a jelentős mennyiségű ásványi anyagok, a mész, a foszfor és a nyomelemek azt mutatják, hogy a lehetőségekhez mérten folyamatosan etessük őket. A tenyésznyulak számára az abraktakarmányok közül a zab, a hizóállatoknak pedig az árpa a legmegfelelőbb. Egyébként a takarmánybúza, a napraforgó- és a lenmag (elsősorban a vedléskorés a gyapjúképződéskor), a hüvelyesek magvai és a korpa is megfelel. A kukoricával inkább csak a hízóállatokat etessük. Ugyanis a túltáplált apaállatok lustán vagy egyáltalán nem pároznak, az elhízott anyák pedig nehezebben vemhesülnek. A sok szénhidrátot tartalmazó szemes takarmányok nagy ikeményítőértékűek. A legtöbb emészthető fehérje a pillangós virágúakban, a napraforgópogácsában és az állati eredetű takarmányokban található. Itatni csak akkor nem ajánlatos, ha zsenge és lédús zöldtakarmányokat vagy nyers gyökér- és gumóstakarmányokat etetünk. Különben rendszeresen itassuk a nyulakat, főleg a szoptató anyákat. A házinyúl rágcsáló állat, metszőfogai évente 12—13 cm-t nőnek. Ezért feltétlenül szüksége van télen-nyáron egyaránt kemény takarmányokra. E célból lombos és tűlevelű fák, bokrok gallyait, száraz kenyeret vagy rágófát helyezhetünk a ketrecekbe. A kiskerttulajdonos nyúltartők a kerti hulladékot, így a káposztalevelet, a zöldségek leveleit, a borsószárat, a sárgarépát, a kukoricacsalamádét stb. is jól kihasználhatják. Ezek etetését az is indokolja, hogy a szárított, raktározott takarmány sokat veszít tápértékéből, elsősorban vitamintartalmából, s az esetleges romlási veszteség Is tekintélyes lehet. Ezzel ellentétben a frissen begyűjtött takarmányokat Jóformán veszteségek nélkül etethetjük. A nyúltartók közül a szilázst kevesen használják takarmányozásra, pedig olcsó és egészséges. A szilázskészitésre minden olyan zöldtakarmány megfelel, amelyet frissen Is etethetünk a nyulakkal, A silókukorica, a lucerna, az édesfű, a nem földes répafej, a káposztalevél és a szója egyaránt alkalmas. Ha túlzottan lédűs a takarmány, borsószéna Is keverhető közé. Szilázst fóliával bélelt, függőleges oldalú gödörben vagy beton fcútgyűrűben készíthetünk legcélszerűbben. Ezekbe rétegezzük a különböző, felapritott takarmányokoat. Fontos a tömörítés: levegő lehetőleg ne maradjon az aprított takarmány között. Ha megtelt a gödör vagy a kútgyűrű, takarjuk le főliával, borítsuk le deszkával, s tegyünk rá súlyos nehezéket. A szilázs a készítés időpontjától számított négy hét után már etethető. A gödröt, tartályt ne hagyjuk nyitva, mert a szilázs levegővel érintkezve veszít kellemes izéből, illatából, s megromolhat. A KÁPOSZTA ETETÉSE A káposzta takarmányozására fokozott figyelmet kell fordítani, mert emésztésekor az állati szervezetben nagyobb mennyiségű gáz keletkezik. Ha nagyobb mennyiségben adagoljuk, az emésztőrendszerben való felbontásakor annyi gáz keletkezhet, hogy növeli az állat gyomrát, vagyis felfúvódást, végső soron pedig gyomorfakadást okozhat. Ilyen felfúvódás akkor keletkezhet, ha nagy mennyiségben fiatal herét mfiefeSk mindenkinek_____ és befülledt zöldtakarmányt, valamint erjedő? és dagadós takarmányokat etetünk. Ilyenkor az állatok étvágytalanok, kábultak, szőrük felálló, gyomruk megnagyobbodik, gyorsabban lélegzenek és nehezen mozognak. A káposztát, illetve a zöldtakarmányt sohase tegyük a ketrec aljára, mert itt szennyeződhet, esetleg trágyával keverődhet. Mindig a szénazsebbe. Jászlakba adagoljuk, de ne tömjük sűrűre, mert befülledhet. Egyesek azt állítják, hogy jó, ha a zöldtakarmány etetésekor vizet is adunk, mert így a nyulak kevesebbet fogyasztanak belőle. A zöldet szénával előnyös adagolni, mert kölcsönösen kiegészítik egymást. Tartsuk szem előtt az a tényt, hogy az ilyen takarmányok nem adagolhatók éhgyomorra. Legjobb, ha déltájban helyezzük az állatok elé. Ha valamelyik állatnál felfúvódást vennénk észre, a takarmányt azonnal vegyük el előle. A beteg egyeddel a kamillatea főzetét itathatjuk. A gyomor kiürítésére hajtatőt használhatunk. Erre a célra a keserű vagy a Glauber-só megfelelő Egy kilogramm élősúlyra egy grammnyi mennyiséget számíthatunk, ami egy középnagy fajtánál egy kávéskanálnyi menynyiségnek felel meg. Ezzel egyidőben az állatnak nagyobb mozgási lehetőséget kell biztosítani, kényszerítsük, hogy mozogjon, s óvatosan, gyöngéden masszírozzuk meg a gyomrát. Ez a módszer azonban csak akkor segít, ha az állat nem túl sokat evett, egyébként elpusztul. MIT KEDVEL ÉS MIT POCSÉKOL A NVÜL A nyúl, ha nem megfelelő módon etetjük, egyike a legtöbbet pocsékoló állatoknak. Sokat bosszankodunk a drága takarmányok pocsékolása láttán* csak éppen arra nem gondolunk, hogy sokszor nem a nyúl, hanem a tenyésztő a fő okozója az ilyen irányú károknak. Ebből kifolyólag egyes tenyésztők már hosszú évek óta kísérleteznek, aminek során arra próbálnák választ keresni, hogy mit hogyan legcélszerűbb és gazdaságosabb alkalmazni. Az első és legfontosabb teendő, hogy a takarmányokat (tápot, zabot, árpát, búzát stb.) egymással sohase keverjük öszsze, mert a nyúl válogat, kapar. A széna és a herefélék esetében éppen az említettek ellenkezője célszerű, azonban szintén veszteségek keletkezhetnek, ha a rácsot vagy félketrecet mégtörajük. Sokan például egyszerű dobozokat rögzítenek a ketrec rácsához, feltöltik zabbal, árpával, búzával, illetve borsóval, de egy dobozba csak egyféle szemes takarmányt tesznek, s nem keveréket. A nyúltápot általában önetetőkkel adagolják. Ez a módszer még a legnépesebb családoknál is sikerrel alkalmazható, s az tapasztalható, hogy egy szem eleség sem található a padlón. Talán nehezen hihető, hogy az esetek többségében a búza fogy el elsőnek. Ha nem töltünk utána, a zab, majd az árpa, s végül pedig a kukorica, illetve a borsó következik. A táp általában egyenletesen fogy. Ha azonban a búzát utánatöltjük, megtörténhet, hogy háromszor is elfogy, mire a többi egyszer. Világosan kitűnik tehát, hogy a többabrakos etető nem luxus, hanem célszerű és gazdaságos megoldás. Hozzá kell még ténni, hogy nem minden állatnál egyformán tapasztalható az abraktakarmányok kikaparása. Ha ellenben a ketreceket megfelelő etetőkkel látjuk el, csaknem teljes egészében megszűnik a nyulak általi pocsékolás. PUHA MARGIT Ф «2* «2* «J« ♦}« «2» <2» <2* *2» »J» <2» *J*<2* ♦♦♦ «5* «2» *2* «2* *2* «2* «2» «2« ♦«* *2* «2* *2* *J* «2» «2* *2* *2* «2* *2« «2* ♦♦♦ *2* *5* *2* **• *2* *** *** **" *** Semsei Géza, a francia ezüst nyulak társaságában. Egy nyúltenyésztővel foly” tatott beszélgetés során vetődött föl Semsei Géza neve. Említést tett arról, hogy a nevezett több mint száz nyulat tart. Semsei elvtárs, a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége Bagotai (Bohatá) Helyi Szervezetének tagja, már kisgyerek kora óta foglalkozik nyúltenyésztéssel, de akkoriban csak parlagi nyulakat tartott. Öt évvel ezelőtt a Szabad Földműves szakmellékletében olvasott egy cikket Thám György komáromi (Komárno) nyúltenyésztőről, aki a francia ezüst nyúlfajtával ért el kiváló eredményeket, sikereiket. A cikk olvasása után felkereste az említett nyúltenyésztőt, aki kellő szaktanácsokkal látta el őt. Három anya- és egy apaállatot vásárolt tőle, s ezzel az állománynyal kezdte meg a törzskönyvezett nyulak tenyésztését. Később, az állomány bővítése érdekében további anyaállatokat vásárolt. Közben szakkönyveket olvasott, gyarapította szaktudását. A már meglevő állomány mellé néhány ‘új-zélandi fehér anya- és apaállatot vásárolt, s manapság is e két fajtából tevődik össze a tenyészállománya. Jelenleg tizenkét tenyészanya- és négy tenyész-apaállatot tart. Az összállománya meghaladja a százhatvan egyedet. Miután rokkant állományba került, idejét így hasznosítja célszerűen. Elmondotta, hogy az 'elmúlt öt év alatt gazdag tapasztalatokra tett szert. Megtanulta, hogy a nyálakkal éppen égy kell törődni, mint a kisgyerekekkel. A nyúlszállásokat állandóan tisztán tartja, rendszeresen fertőtlenít. De nemcsak a nyúlszállásokat, hanem azok előterét, környékét is. Nagy gondot fordít a nyulak etetésére és a takarmányok kellő minőségének elérésére, megőrzésére. Az etetőket és az itatókat is rendszeresen fertőtleníti. A szennyezett eleséget eltávolítja a ketrecekből, s frissel pótolja azt, gondolva az esetleges betegségek megelőzésére!. A kiállításokon három-hat darabból álló állatcsoporttal vesz részt, elsősorban azért, hogy az összehasonlítás révén ellenőrizhesse tenyésztői munkájának szfnvonalát. Az elismerő oklevelek, amelyek szobája falát díszítik,.mindennél ékesebben beszélnek. Tenyésztői munkásságát a helyi szervezet vezetősége is nagyra értékelte, amikor az évzáró taggyűlésen tárgyi jutalomban részesítette. Állományának túlnyomó többsége törzskönyvezett, ezek elsősorban továbbtenyésztési célokra kerülnek. A tenyészállatokat rendszerint már vemhesen adja el, darabomként százötven koronáért. A továbbtenyésztésre nem megfelelő egyedeket a Nitrát BRANKO Közös Mezőgazdasági Vállalatnál értékesíti. Állományát rendszeresen beoltatja a mixomatózis ellen. A nyulak egyébként állandó állategészségügyi felügyelet alatt vannak. Amint már említettem, majdnem minden kiállításon jelen van. Az elmúlt időszakban Perbetén (Pribeta), a nyitrai, a komáromi és az érsekújvári (Nové Zámky) járás több községében rendezett, valamint a brnői országos kiállításon vett részt. Az utóbb említett kiállításon az idén is részt vett egy három darabból álló állatcsoporttal. Az etetéssel kapcsolatban a példás kisállaltenyészlő elmondotta, hogy csakis a hagyományos módszert alkalmazza. Amikor bőséges zöldtakarmány van, akkor azt eteti, később pedig a száraz széna, a búza, az árpa és a zab szerepel az „étrenden“. Az utóbbit főleg az apaállatok kapják. A nyulak langyos és sós vizet még zöidtakarmányozás esetén is kapnak. Az ivóvíz különösen elléskor nagyon fontos, mert előfordulhat, hogy az anya az ellési lázban vízhiány következtében a saját, nedves fiókáit falja fel. Az éllést követően megállapítja a fiókák számát, mert véleménye szerint egy anyának a nyolc kisnyúl felnevelése elegendő. Amennyiben egy anyaállatnál a szaporulat az említett mennyiséget meghaladja, a felesleges kisnyulakat olyan anyához helyezi, amelynek kevesebb fiókája van. Az áthelyezés idejére az anyaállatot eltávolítja a ketrecből. Ezt követően az anyát előbb megeteti, s csak ezután helyezi vissza Is* inét a ketrecbe. Semsei elvtárs elmondotta, hogy ez a nevelési módszer nagyon jól bevált. De az így „összecsapott“ állományt már nem tekinti törzskönyvezettnek. A nyúlszállásokat is saját maga készíti. A munkából a felesége Is kiveszi a részét, elsősorban a nyulak etetését és a ketrecek tisztítását végzi. A takarmánybeszerzést megkönnyíti az a körülmény, hogy felesége és fia az ógyallai (Hurbanovo) szövetkezetben dolgoznak, ahonnan természetbenieket kapnak. Mindemellett az SZKSZ helyi szervezetétől is kap eleséget. Vérfelfrissítés céljából U apaállatokat általában Csehországból vásárolja. A megrendelt állatok azonban nem minden esetben válnak be, de ezzel a tenyésztőnek számolnia kell. Megtekintettem a nyúlszállásokat, s a látottak meggyőztek arról, hogy kellő felkészüléssel, szakszerű gondozással és takarmányozással kiváló tenyésztői szintet lehet elérni. Semsei Géza, bagotai nyúltenyésztő is ezt végzi! ANDRISÉIN JÓZSEF A nyúlszállásokat saját maga készíti. (A szerző felvételei) Hasznos munkát végez i^WWOWS/W\/WV</W/\A/VWWWS/WVWWWSA/S/»/V\AAA/WWVWWWWWWWV< Az ásványi anyagok és a vitaminok szerepe Szovjet szakemberek megállapították, hogy a mész és a foszfor nagyban befolyásolják a házinyulak csontképződését. A szervezet ásványianyag tartalmának hatvanöt-hetven százalékát alkotják. A meszet négy menynyiségben a hüvelyesek, a sárgarépa levelei és a lucernamagvak tartalmazzák. Az ásványianyag-szökséglet fedezése érdekében a csontőrleménnyel kiegészített húsliszt és különféle készítmény (dikalciumfoszfát, kréta stb.) adagolható. A kísérleti eredményekből arra következtettek, hogy a takarmánynövények az állati szervezet normális működéséhez kellő mennyiségű ásványi anyagot tartalmaznak. Csak azokban a körzetekben kell ezeket szemcsézett keveréktakariuányokkal pótolni, ahol a talaj és a víz keveset tartalmaz belőlük. A növendékállatok megfelelő fejlődése és a betegségekkel szembeni ellenállóképesség kialakulás szempontjából a vitaminoknak is nagyon fontos szerepük van. A legtöbb А-vitamint például a zöld fű, a széna, a sárgarépa, a káposztalevél és a zöldségfélék levelei tartalmazzák. —zch—
