Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-07-01 / 26. szám

1978. Július 1. SZABAD FÖLDMŰVES л.* A *. • *, A fejlődés fontos tényezői a mezőgazdasági iskolák A mezőgazdaságban végbemenő tu­dományos-műszaki haladás nagy kö­vetelményeket támaszt a mezőgazda­­sági dolgozók szakképzettsége iránt a termelés valamennyi szakaszán. A me­zőgazdasági dolgozóknak tehát politi­kai-erkölcsi felelősséget kell vállal­niuk a termelési folyamatokban és a technikai kérdésekben. Örömteli, hogy a fiatalok felkészí­tésének módszerei a mezőgazdaság­ban megfelelnek a tudományos-mű­szaki haladás jelenlegi követelményei­nek. Mindezt annak köszönhetjük, hogy a mezőgazdasági középiskoláink és szaktaníntézeteink sűrű hálózata a fiatalokat nem csupán a szakma szempontjából, hanem társadalmi és politikai téren is megfelelően felké­szíti. A tudományos-műszaki követelmé­nyekkel összhangban az utóbbi évek­ben előtérbe került a szakiskolák koncentrálásának és felszerelésük to­vábbi javításának a kérdése is. Az utóbbi szempontok realizálódása első­sorban 1977 január elseje óta gyorsult fel, amikor a szaktanintézetek irányí­tása az Iskolaügyí Minisztériumból átkerült a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium hatáskörébe. A fiatalok munkára felkészítése — ter­mészetesen — továbbra is a szocia­lista Iskolarendszer szerves részét ké­pezi, amely abból az alapvető társa­dalmi szükségletből indul ki, hogy a szaktanintézetek végzős tanulóinak bizonyos hányada továbbtanuljon, s teljes szakközépiskolai képesítést szerezzen. Az elmondottakkal össz­hangban jónéhány szaktanintézetünk­ben új szakok bevezetésére kerül sor. A šahyi (Ipolyság) szaktanintézetben például — az új iskolaévben — kö­zépiskolai képesítést nyújtó osztály nyílik, a čečejovcei (Csécs) szaktan­intézetben pedig új szakként beveze­tik az állattenyésztés oktatását. Bizonyos változás állt be a szak­tanintézetek szaktantárgyainak okta­tásában is, mely a nagyüzemi szocia­lista mezőgazdaság termelési szükség­leteihez igazodik. Az iskola elvégzése után a tanulók nemcsak a biológiát, a mezőgazdasági termelés technikai és technológiai oldalát ismerik meg, hanem kellő politikai és gyakorlati ismereteket szereznek a nagyüzemi szintű üzemszervezéshez és irányítás­hoz. MŰVELTSÉGRE VALÖ IGÉNYESSÉG Bővültek azok a lehetőségek is, a­­melyek a szaktanintézetek növendé­keinek a sportolási, kulturális és szak­mai tevékenységét biztosítják. A te­hetségek kibontakozását pozitívan se­gítik elő az országos szintű sport, honvédelmi, szakmai és kulturális ve­télkedők. A mezőgazdasági középká­derekről való sokoldalú gondoskodás aktív megnyilvánulásával a közelmúlt­ban Samorínban (Somorja) is talál­koztunk, ahol a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a Me­zőgazdasági Dolgozók Szakszerveze­tének képviselői kitüntették és tár­gyi jutalomban részesítették Szlovákia 88 mezőgazdasági és élelmiszeripari szaktaníntézetének legjobb végzős ta­nulóit. Ing. Ladislav Cupík elvtárs, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszterhelyettese ünnepi be­szédében hangsúlyozta, hogy a szako­sított mezőgazdasági termelés fejlődé­se egyre nagyobb követelményeket támaszt a mezőgazdasági iskolák mun­kájával szemben, különösen ami az elmélet és a gyakorlat összekapcso­lását illeti. Ebből a szempontból elen­gedhetetlenül fontossá vált a tanulók gyakorlati felkészítése, a termelési gyakorlatok színvonalának további emelése. Rámutatott, hogy a mezőgazdaság fejlődésének távlati terve szerint a mezőgazdasági dolgozók száma a jö­vőben fokozatosan csökken. Ezzel a csökkenéssel párhuzamosan emelni kell a dolgozók szakképzettségét, s tovább kell javítani kor szerinti összetételét. A mezőgazdaság további gépesítésének eredményeképpen, fo­kozatosan megszűnik a szellemi és a fizikai munkát végzők közötti különb­ség. Ennek a célnak az elérése foko­zott igényeket támaszt az egész isko­larendszerrel szemben, de különösen a mezőgazdasági és élelmiszeripari is­kolákat illetően. Külön hangsúlyozta annak jelentő­ségét, hogy a szakmai tudásnak össz­hangban kell lennie azzal a magas igénnyel, amelyet a mezőgazdasági iskolát végzettek erkölcsi-politikai magatartásával szemben támaszt az élet, mivel az iskola padjaiból kike­rülő fiataloknak nem csupán a hala­dó munkamódszerek terjesztőivé kell válniuk, hanem nekik kell kialakíta­niuk a szocialista nagyüzemi mező­­gazdaság nyújtotta lehetőségeken be­lül az új emberi kapcsolatokat és az új életstílust. „MAGBÓL KÉL AZ ÉLET'* Az ünnepség befejezése után öt ki­tüntetett tanulót kértünk meg arra, hogy terveikről, céljaikról beszélje­nek. Fülöp Tibornak hívják az első kér­dezettet. Kistár­­kányban lakik, a csécsi szaktaninté­zet végzős növen­déke. Megjelené­sében, lényében van valami, ami a Légy jó mindhalá­lig Nyilas Misijét juttatja az eszem­be. Már kiskorában lekötötték figyel­mét a mezőgazdasági gépek. Gyer­mekkori vágyai tehát teljesültek. Az életben két alapvető célja van: A szakmában az átlag fölé emelkedni, hogy munkájára szüksége legyen a társadalomnak. Tanulmányait ezért a szepsl mezőgazdasági iskola felépít­ményi tagozatán folytatja. Szeretne olyan felnőtt lenni, hogy a tizenéves korosztály ne mondhassa majd a háta mögött: „No, ez is elfe­lejtette, hogy volt egyszer fiatal“. A fénykép bizo­nyítja, hogy csinos, a személyes talál­kozás utáni benyo­mások: örökké mo­solygós, szerény, tehetséges kislány. Neve Oemková Jo­lana, a viniőkyi (Szőlőske) szak­tanintézet végzős növendéke. Vallomása szerint gyermekkorában szeretett gyümölcsmagvakkal Játsza­dozni. Barackmagvakat dobált a ma­gasba, hogy az ég kék háttere előtt gyönyörködjön a szép barna színek­ben. A magvakat később elültette. Most már tudja, hogy a gyerekkor Já­tékos művelete, a gyümölcstermesztés problematikájának első tanulmányo­zása volt. Korán rájött Tessedik Sá­muel híres mondására: Magból kél az élet. Tanulmányait ő is felépítményi tagozaton folytatja. A nagyon barát­ságos természetű, kitűnő testi felépí­tésű fiatalembert Kovács Árpádnak hívják. A pribeníkl szaktanintézet vég­zős növendéké. Be­vallotta: Nem ta­nulhatott mást, hi­szen faluról — Drahňovról (Dereg­­nyő) — került az iskolába, s mint kitanult szakember, a Vojanyi (vaján!) Efsz-be megy dol­gozni. Tudja, hogy Kelet-Szlovákia fej­lődő mezőgazdaságának kitűnően kép­zett szakemberekre van szüksége, s 6 itt akarja majd kamatoztatni szaktu­dását. , FUsí Gyula, a üa­moríni (Somorja) szaktanintézet nö­vendéke, csak az érdekesség kedvé­ért említi, hogy mindig meghall­gatta szülei véle­ményét, de a pá­lyaválasztást ille­tően egyedül dön­­* tött. Jól döntött, hi­szen régi vágya, hogy mezőgazdasági gépesítő legyen. A vele folytatott be­szélgetés során sokoldalú érdeklődésű fiút ismertem meg benne. Nagyon szeret olvasni, dicséri, nagyon szín­vonalasnak tartja az oktatást a szak­tanintézetben. A čalovóí (Nagyme­­gyer) nagyhizlaldában lép munkavi­szonyba. Lipán Zoltán Kis­­géresről került a le lesi (Lelesz) me­zőgazdasági szak­tanintézetbe. Mint a legtöbb fiatal, szabad idejét leg­szívesebben a sporttal tölti. Al­mai nincsenek, he­­\ ■# '' ^ mls Illúziókba nem ringatja magát: így kerülheti el valaki a felesleges csaló­dásokat. Azonban mindenről megvan a maga véleménye. Jelenleg egyedüli vá­gya az, hogy a Pofanyi (Pólyán) Efsz­­nek — ahová a szerződése köti — megbecsült dolgozója lehessen. Boldog az a nép, melynek jól szer­vezett Iskolái vannak. Komenský hí­res mondását csak annyival egészíte­ném ki, hogy jól szervezett iskoláink­ban valóban boldog nép tettre kész, alkotni vágyó (iái tanulnak. CSIBA LÁSZLÓ Hiúság, villahegyen Hosszú évek után ez év májusában végre kiskerthez jutottam. Igaz, hogy a gyümölcsfákkal telezsúfolt tenyér­nyi föld viszonylag elhanyagolt állapotban volt, s a ke­rítés drótszövetét is nagyjából megette már a rozsda, mégis nagy lelkesedéssel láttam munkához, hogy vala­mit még szüretelhessek az idén. június derekán már szépen zöldelltek a kései vetésű ültetésií zöldségfélék, javában virágzott a borsó, a gyü­mölcsfák meg szelíden bólogatva köszönték meg a per­metezést. Jóleső érzéssel pillantottam végig a kerten, de amint a kerítés felé tévedt a pillantásom, rögtön alább­hagyott az örömöm. A drótszövet túloldalán derékig érO gyomtenger burjánzott. Korábban ez valahogy elkerülte a figyelmemet. Nosza, előkerestem a jó öreg sarlót, heve­nyészve megélesítettem, s munkához láttam. Megizzad­tam bele, de másfél óra múlva a sok gyom már rendre vágva fonnyadt a tűző napsütésben. Harmadnap délután rakásra gyűjtöttem a száraz nö­vényzetet, meg a sok ltm-lomot, amit a gyomtenger ta­kart, majd úgy döntöttem, az egészet elhordom a kert végébe és ott elégetem. Fogtam a villát, beledöftem a szemétrakásba, az egészet a fefem fölé emeltem és in­dultam a kert végébe. Diákkoromban, meg ha tehettem, hát később is, szívesen dolgoztam a mezőn, főleg nyár­­időben, széna- és szalma-betakarításkor. Azóta persze el­­kényelmesedtem, nehezebbnek tűnt a villa mint valaha, de azért vittem a terhel becsülettel. Záiuský Michal, a felsőszeli szövetkezet elnöke, s Andrikovics József pártelnök átveszi a Szovjet—Csehszlovák Baráti Szövetség szaratovi területi bizottságának vándorzászlaját. A szaratovi versenyzászló birtokosai Nyugat-Szlovákiában a Csehszlovák—Szovjet Barátság elnevezésű mező­­gazdasági üzemek dolgozói már több éve versenyeznek egymás közt. A múlt évi versenyeredményeket a Horné Saliby-í (felsőszél!) művelődési otthon­ban értékelték. Az ünnepélyes értékelésen részt vett A. A. Avszjanníkov, a Szovjetunió bratislavai konzulja is, továbbá az SZLKP kerületi bizottságá­nak küldöttsége, Algayer Jaromírrai, a kerületi mezőgazdasági igazgatóság igazgatójával az élen. Ugyancsak részt vett az ünnepségen az SZLKP JB vezető titkára, ivan Knotek elvtárs, valamint a járás más vezető személyi­ségei. A rövid kulturális műsor után Bartosoviő Jozef, a CSSZBSZ Nyugat-szlo* vákiai Bizottságának alelnöke értékelte azt a szocialista munkaversenyt, amelybe 23 mezőgazdasági üzem kapcsolódott be. Ezek az üzemek mintegy 163 millió korona áruértékkel növelték a termelést, túlszárnyalva ezáltal a vállalt kötelezettségeiket. A verseny első helyezettje a felsőszeli szövetkezet lett, amely búzából 54,2, árpából 49,8, kukoricából 56,1, silókukoricából 371 mázsás hektárho­zamátlagot ért el. Ugyanakkor a tejtermelésben emelkedett ki (míg tavaly­előtt 2840 liter volt a tehenenkénti tejhozam, tavaly már elérték a 3117 litert); továbbá a sertéshústermelésben is jócskán előreugrottak: a tavaly­­előtti napi súlygyarapodási átlag 0,497 kg volt, s a múlt évben már 0,617 kg-ot könyvelhettek el. A kerületi versenybizottság nagyra becsülte ezeket az eredményeket, s úgy döntött, hogy a Szovjet—Csehszlovák Baráti Szövetség szaratovi bi­zottságának vándorzászlaját a felsőszeli szövetkezetnek ítéli oda. A máso­dik helyre a zavart, a harmadikra a Trhové Mýto-i (vásárvámosi) szövet­kezet, a negyedikre a Gabčíkovói (hősi) Állami Gazdaság került a kerületi méretű szocialista munkaversenyben. Kép és szöveg: Krajcsovics F. AZ ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG A TAGSÁG SZEME, a közös vagyon védelmezője Ahogy visszafelé ballagtam a kert végéből, hát látom, hogy egy idős bácsika álldogál az út szélén, botfára tá­maszkodva. — Adjon isteni — köszöntött rám az öreg. — Hasznos munkátI — Köszönöm — válaszoltam kurtán, s mert soha nem láttam még az öreget, hát gyorsan hozzátettem —, talán valami baj van? — A, dehogy. Csak... jólesik nézni ahogy dolgozik, itt lakom ni, abban a zöldablakos házban,'a tornácról egyenesen ide látni. Már tegnap is elnéztem, hogyan ég a munka a keze alatt. Legénykoromban messziről kö­szöntöttük azt az embert, aki egy egész petrencét tűzött villavégre egyszerre. Hát ...ne haragudjon a zavarásért. Legközelebb meg ugorjon át hozzánk, a kaszám ott po­rosodik a kamrában. Megmarkolta a bütykös görbebotot és elbicegett. Én meg — amúgy parasztosan — beleköptem a tenyerembe, aztán munkához láttam. Az előbb még szokásból kaptam a fejem fölé a gyomkupacot, most meg már virtusból. Érdekes, sokkal nehezebbnek tűnt a villa, mint az imént. Lehet, hogy a hiúság is ott terpeszkedett a hegyén?! (krj Jó munkát végez a šahyi (Ipolyság) Vörös Lobogó Efsz ellenőrző bizottsá­ga, P a u 1 o v i c s István elnök veze­tésével. A tapasztalt, nagy szaktudású tisztségviselő szívügyének tartja, hogy rendjén legyen minden a nagy közös gazdaságban. Neki is köszönhető töb­bek között, hogy az ellenőrzés az irá­nyítás szerves részévé, eszközévé vált, s ezt a vezetők legtöbbje tudatosítja. Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy rendszeresen ellenőrzik a szövetkezeti házirend és az ügyviteli szabályzat rendeletéinek betartását, a vezetőségi és taggyűlések határozatainak teljesí­tését. A termelési tervek teljesítésé­nek felülvizsgálása közben megálla­pította az ellenőrző bizottság, hogy a vezetőség biztosította ehhez az elő­feltételeket, megtette a szükséges in­tézkedéseket. Természetesen, mint a felülvizsgálat során lenni szokott, néhány kisebb­­nagyobb fogyatékosságra is felfigyelt a bizottság. Például az istállótrágyál és a műtrágyát nem adagolták min­dig a technológiai előírásoknak meg­felelően, több figyelmet fordíthattak volna a talajművelés minőségére, a kulcsfontosságú gépek teljesítő képes­ségének maximális kihasználására, a vegyszeres gyomirtás szakszerűbb végzésére stb. A hiányosságok okait az ellenőrző bizottság főleg a szakem­berek általi ellenőrzésben, a dolgozók helytelen munkaviszonyában, az alko­holfogyasztásban, továbbá az elöre­gedett gépek használatában látta. Mindezen fogyatékosságok ellenére a múlthoz viszonyítva valamennyi munkaszakaszon javulás észlelhető — am1 a dolgozók javára válik. A szö­vetkezet mindenekelőtt az állatte­nyésztésben ért el az utóbbi időben lényeges javulást. Ülésein az ellenőrző bizottság rend­szerint a legidőszerűbb problémá­kat vitatja meg: tavaly például 15 panaszt, illetve beadványt intézett el, illetve továbbított a vezetőség felé. A múltban előfordult, hogy egyes bizott­sági tagok távolmaradtak az ülések­ről, s nem segítették elő az ellenőr­zés tökéletesítését. Helyükbe olyan lelkiismeretes, becsületes, a közösség ügyei, gondjai-bajai iránt felelőssé­get érző tagokat választottak, akik bi­zonyára nem élnek vissza a tagság bizalmával, s megvan a ténykedésük előfeltétele. A legutóbb egy komplex ellenőrzést hajtottak végre az állatte­nyésztés szakaszán, ahol az újonnan választott bizottsági tagok jól helyt­álltak: nemcsak a jót, a fogyatékos­ságokat is észrevették. A legközelebbi időszakban az ellen­őrző bizottság tagjai arra töreksze­nek, hogy ellenőrző tevékenységükkel elősegítsék a munkatermelékenység hatékonyságának növelését. Meggyő­ződésük, hogy a szövetkezet vezető­sége szfvvel-lélekke! támogatja ebbéli céljuk megvalósítását, tevékenységük további javítását. Eddig is jó volt az együttműködés az efsz vezetősége, a pártalapszervezet és az ellenőrző bi­zottság között. Az igényes tervcélok úgy érhetők el az 1978-as évben, ha az együttműködés továbbra is jól ösz­­szehangolt, az ellenőrzés felszínre hozta fogyatékosságok kiküszöbölése, a problémák megoldása érdekében hozott intézkedések hatványozottab­ban érvényesülnek. Abel Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents