Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-07-01 / 26. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. Július í. Bajnokavatásra készülnek Nesvady (Nasvad) a komáromi járás egyik legnagyobb községe. A község lakosainak többsége a helyi szövetkezetben dolgozik, elenyésző azok száma, akik a környékbeli ipari üzemekben szorgoskodnak. A község arculata az utóbbi évek során jelentősen megváltozott. Több középülettel, számos családi házzal gazdagodott. Fellendülés tapasztalható a község kulturális életében, sporttevékenységében is. A sportolni vágyó fiatalok pedig kedvükre válogathatnak. A labdarúgást kedvelők a Družstevník sportszervezetben rúgják a bőrt, a kézilabda szerelmesei pedig a Slávia sportszervezetben hódolhatnak szenvedélyüknek. , De maradjunk a labdarúgásnál. A naszvadiak felnőtt csapata a komáromi járási bajnokság II. osztályában küzd a bajnoki pontokért, az ifjúsági csapat pedig a kerületi bajnokság i. A osztályában szerepel. Hogy milyen sikerrel? Az alábbiakból kiderül. Már csak néhány forduló és befejeződik a bajnokság, de Naszvadon már akár bajnokavatót is tarthatnának, mert a felnőtt csapat veretlenül vezeti a bajnoki táblázatot. Az egész bajnoki idény alatt csupán négy pontot veszített. (Négy döntetlen eredményt ért el.) Vajon minek köszönhető az elért siker? — tettem föl a kérdést Duka Géza sportelnöknék. — Négy évvel ezelőtt kerültem a szervezet élére, s ettől kezdve arra törekedtünk, hogy kiküszöböljük a múlt hibáit, javítsunk a munkánkon. Nagyon sok problémát kellett megoldani, amíg odáig jutottunk, hogy konkrét célokat tűzhessünk ki magunk elé. Fáradozásunk meghozta a várva várt sikert, s ekkor úgy döntöttünk, hogy a bajnokság megnyeréséért mindent megteszünk. Az első lépés az volt, hogy Oldruch László személyében képesítéssel rendelkező edzőt szerződtettünk, aki szükség esetén aktívan is segíti a csapatmunkát. Az új edző teljhatalmat kapott a vezetőségtől a csapatszellem kialakítására, a felkészítésre, a sportszerűség nevelésére. Az előlegezett bizalom gyümölcsözőnek bizonyult, mert a játékosok összekovácsolódtak, tudatosították, hogy kollektív játék nélkül a labdarúgás vajmi keveset ér. Az eddigi sikerekben az említett tényezők játszottak főszerepet. Oldruch László edzőnek a következő játékos keret állott rendelkezésére: Záhorák Vince, Hengerics Ferenc, Turcsan Ferenc, Gyüre Károly, Gyurcsó Mihály, Tóth Baltazár, Gál Tibor, Dibusz Béla, juhász Péter, Gál józsef, Gyüre Miklós, Mauko Sándor, Petro Tibor, Kelemen József, Kelemen Lajos és Turcsek Ferenc. A felsorolt játékosoknak köszönhető, hogy a szurkolók népes tábora nem csalódott bennük, s hogy a jövőben a kerületi I. В osztályban szerepelhetnek. Meg kell azonban jegyezni, hogy az elért sikerekben látni kell a szövetkezet vezetőségének hathatós anyagi segítségét, mely nélkül csapatokat szerepeltetni nem lehet. Adam Tvrdoň mérnök, a közös elnöke úgyszólván minden hazai és idegenbeli mérkőzésen szurkol és ez önbizalmat öntött a játékosokba, akik nagy becsvággyal küzdöttek minden mérkőzésen. Nem volt szűkmarkú Tóth Miklós hnb-elnök sem, amikor a község sportjának fejlesztéséről volt szó. Bizonyítja ezt az is, hogy megkezdik a pálya talajának gyeptéglázását, egy edzőpálya építését, a szociális épület és fedett lelátó építését. Sor kerül a pálya körülkerítésére is, amelyet előregyártott betonelemekből fognak megcsinálni. Gyorsan kell cselekedni, mert az új bajnoki idényig rövid idő áll rendelkezésre, márpedig pályára szükség lesz. Amennyiben az edzőpályát a felsőbb szervek bajnoki mérkőzések lejátszására nem találnák megfelelőnek, akkor más megoldást kell találni. Mivel az említett munkálatok a „Z“ akció keretében lesznek megoldva, igen sok munkás kézre lesz szükség. Még akkor is, ha a szövetkezet gépi erővel besegít. Az új sportlétesítmény létrehozására jelenleg kétmillió korona áll a szervezet rendelkezésére. Az ifi-csapat a kerületi I. A osztályban küzd a bajnoki pontokért, de nincs szerencséje, mert a táblázat utolsó helyén áll, ami azt jelenti, hogy kénytelen lesz elbúcsúzni ettől az osztálytól. A fiatalok gyenge szereplésének okát abban kell keresni, hogy nem akadt edző, aki rendszeresen törődött volna felkészítésükkel. Az elmúlt idényben négy edző váltotta egymást. Ez igen sokat megmagyaráz. A visszaesésnek annyi előnye lesz, hogy mindkét csapat egy osztályba kerül, ami lehetővé teszi, hogy kedvező sorsolás esetén a két csapat együtt utazhat az idegenben levő mérkőzésekre. Az edzőjük jelenleg Bazsó László. Néhány szóval meg kell említeni az öregfiúk csapatát is, akik minden évben labdarúgótornát rendeznek, s az ehhez szükséges anyagi eszközöket saját maguk teremtik elő. Igen jó kapcsolatuk van a komáromi KAC (Magyarország) öregfiú-csapatával, akikkel minden évben kétszer mérik össze tudásukat. Ezek a találkozók igen színvonalasak és baráti légkörben kerülnek megrendezésre. A sportszervezet vezetősége és tagsága múlt évi évzáró taggyűlésen a Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére értékes kötelezettségvállalást fogadott el. Többek között, hogy 20 ezer brigádórát dolgoznak le az új sportlétesítmény építési munkálatainál, a csúcsmunkák idején segítenek a közös gazdaságnak, valamint a község szépítésénél. Beneveztek a „Példás Sportszervezet“ cím elnyeréséért indult mozgalomba, melynek első és legfontosabb kritériuma a sportszerűség. A járási sportszerűségi versenyben eddig az első helyen állnak, ami nemcsak erkölcsi, de anyagi hasznot is jelent. A Družstevník sportszervezetnek 300 tagja van és 19 vezetőségi tagja. Sajnálattal kell megállapítani, hogy a tagság jelentős része nem teljesíti tagsági kötelezettségét, vagyis nem fizet tagdíjat, nem lehet tagja a sportszervezetnek. A vezetőségi tagok közül sem tudatosította mindenki a vállalt feladatot, mert a munkák zöme, a problémák megoldása csupán hétnyolc ember vállára nehezedik. Végezetül még egy dologról kell szólni. Mégpedig a politikai-nevelő munka fokozásáról. A jövőben nagyobb gondot kell fordítani a szurkolók és a játékosok nevelésre. Ügyelni kell arra, hogy a mérkőzések alkalmával rend legyen a pályán és a szurkolók körében is. A vezetőségnek el kell érnie, hogy megszűnjön a játékvezetők szidalmazása, a rendbontókkal szemben pedig járjanak el kellő szigorral. Még néhány hét, és Naszvadon bajnokot avatnak. Ezt a célt tűzte ki maga elé a vezetőség, azért küzdöttek a játékosok és ezért szurkolt a népes nézőtábor. Az oly régen óhajtott vágy beteljesedett. Megnyílt az út a felsőbb osztályban való szerepléshez, és most a csapaton a sor, hogy bizonyítson. Andriskin József Jövőre a kerületi bajnokságban szerepelnek a naszvadi fiúk. Uarminc évvel ezelőtt a dolgozó ■■ nép Februári Győzelmével vált véglegessé, hogy hazánk a szocializmus építésének útjára lép. E győzelem tette lehetővé a marxista-leninista eszmék céltudatos terjesztésének feltételeit is. Vagyis a Februári Győzelem a szocialista irodalom kiadásában is a fordulópontot jelentette. Az eltelt 30 év bizonyltja, hogy a fejlődés ezen a téren is óriási volt és a marxista irodalom valóban az új, a szocialista ember nevelésének hatásos eszközévé vált. A szocialista irodalom kiadásában, terjesztésében és propagálásában az oroszlánrészt a Pravda Kiadóvállalat — az SZLKP sajtókombinátjának szerves része — vállalta. A feladatát kiválóan teljesítette, melynek bizonyítéka, hogy elnyerte a Munkaérdemrend kitüntetést. A Pravda Kiadónak a marxista-leninista irodalom terjesztése terén elért érdemdús tevékenységét mutatja be a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Házban megrendezett kiállítás is, mely „A Februári Győzelem és a szocialista irodalom“ címmel nyílt meg. A könyvkiállítás megnyitása alkalmából az ünnepi beszédet Jozef Prokeš elvtárs, a Pravda Kiadó pártelnöke tartotta. A megnyitón jelen volt Jaroslav Kardoš, az SZLKP KB dolgozója, František Jirsa és T. Kasza Ida, a kiadó munkatársai, továbbá a szerdahelyi járás könyvtárosai, a politikai nevelés házának meghívott lektorai, valamint a rendező szervek (intézmények) dolgozói. Prokeš elvtárs ünnepi beszédében méltatta a 30 év eredményeit és felvázolta a szocialista irodalom kiadása és terjesztése terén előttünk álló legfontosabb feladatokat. Február és a szocialista irodalom A megnyitó után a jelenlevők nagy érdeklődéssel nézték meg a kiállított könyveket és plakátokat, melyek hű keresztmetszetet adnak arról a kiadói és propagációs munkáról, melyet a Pravda Kiadó a 30 év alatt végzett. Ezt követően rendkívül hasznos és tanulságos szemináriumra került sor, melyen dr. Jaroslav Kardoš a Februári Győzelem, a szocialista irodalom és a kommunista nevelés fontosságáról tartott előadást, dr. Balázs Béla, az Új Szó szerkesztője pedig a népművelés feladatai, időszerű ideológiai kérdések és a nemzetiségi könyvkiadás fontosabb állomásaival ismertette meg a hallgatóságot. Mindkét előadás során értékes gyakorlati ismereteket sajátították e’ a jelenlevők, melyeket mindennapi munkájukban hasznosan tudnak majd gytimölcsöztetni. Végezetül elmondhatjuk, hogy mind a kiállítás, mind a szeminárium teljesítette küldetését és hozzájárult ismereteink bővítéséhez, elmélyítéséhez. Ezért a szervezőknek érdemes volt mindkét akció megvalósításán fáradozni, a városi művelődési házba látogatóknak pedig érdemes az ízlésesen kivitelezett, tartalmas könyvkiállítást megtekinteni. (ma) A látogatók érdeklődéssel szemlélik a könyveket. (Majda Dušan felvétele) A CSEMADOK 1977-es évzáré taggyűlésén, mint már annyi évzárén, a múlthoz viszonyítva kevesebben, számban tizenegyen jelentek meg Kamenica nad Hronomban (Garamkövesd), a vezetőkkel együtt. Most is csak az a néhány kitartó tag jelent meg. Megtartották az évzárét elvből, kötelességből, hogy legalább egy jelentést, jegyzőkönyvet legyen miről megírni. S aztán jött a neheze. A választás után az elnöki tisztség Balesz Lajosnénak jutott. Senki sem lepődött meg, Baieszné képességeiben nem kételkedtek, hiszen a hnb képviselője, és nem véletlenül. Tárgyilagosan bizonyította szervező és dolgozni akaré képességét. Túl azon, hogy a vezetőségi gyűlések és a taggyűlések rendszeres'edtek, a szervezet mindent megtett azért, hogy hallassa szavát. A visszhang nem maradt el. A szervezet, bár szerény, tágas helyiséget kapott, ahol a tagok majdnem mindennap összejönnek. Nem maradtak hálátlanok a hnbvel szemben, mert a Februári Győzelem és Május 1. ünnepségei alkalmával ők adták a főműsort. Megtartották a Jézsef-bált, és műsoros estet rendeztek a kovácspataki öregotthonban. Az elmúlt napokban tanultak be egy észt-Sokoldalú népművelő tevékenység A CSEMADOK Lučenec! (losonci)' Járási Bizottságának második negyedévi plenáris ülésén hallottuk, hogy ez év első öt hónapjában a helyi szervezeteknél 56 különböző témájú előadás hangzott el. Ezek közül kiemelkedtek „A kulturális fejlődésünk főbb irányvonaláról“ és a „Petőfi Sándor, a magyar szabadságharc költője“ című előadások. A két előadást 7—7 helyi szervezetben tartották meg. A továbbiak során hat előadás hangzott el „Az ifjúság szocialista szellemben való neveléséről“ és „Az anyanyelvi oktatás jelentőségéről“ címmel. Emellett 4 jogi témájú, 4 egészségügyi témájú és több más tartalmú előadást tartottak, összesen 56-ót. Suricén (Sőreg) például Szóbarát Elemér, ajnácskői tanító „Az ifjúság helyes világnézeti nevelésének fontosságáról“ tartott sikeres előadást a község lakosságának. Ipolynyitrán (Nitra nad Ipľom) Dr. Geönczeöl Gyula, állami jegyző, jogi kérdésekről beszélt, s az érdeklődőknek különböző jogi kérdésekben adott szakszerű felvilágosítást. A CSEMADOK JB-a az író-olvasó találkozók fontosságát szem előtt tartva az első félévben 5 ilyen találkozót tervezett. De valójában nyolc íróolvasó találkozót tartottak meg. Emellett a járás négy középiskolájában Is rendeztek író-olvasó találkozókat. Ezeken a találkozókon Duba Gyula író, Gyurcsó István és Varga Imre költők vettek részt. Ilyen író-olvasó találkozó során dicséretes munkát végzett a kalondai CSEMADOK-szervezet vezetősége, mely árusítással egybekötött, jól sikerült könyvkiállítást is rendezett. —sl— Egy újraéledt szervezet rádműsort, mely, reméljük, nagy sikert arat. Mint már említettem, a szervezési problémák nagyobb részének megoldásában az elnöknő vesz részt. Nem kívánom az egyes tagok odaadó munkáját kiemelni, ám vannak, akik ezt megérdemlik. A szakirányítók — akik a tánccsoportot, az énekcsoportot, a szavalatok betanítását stb. vezetik —, Moravcsik Józsefné és Stugel Tiborné, minden idejüket a szervezeti életnek áldozzák. A Banjo zenekar önálló csoportját az Ambruz fivérek vezetik. A szereplők életkora átlagos lett, mert vannak tizenöt, de hatvanéves tagjaink is. Nagy örömünkre a SZISZ és a Nőszövetség tagjai eljárnak hozzánk szórakozni, de szerepelni is, ezért hálásak vagyunk, hisz végeredményben fő célunk az összefogás. A Május 1. ünnepély alkalmával a helyi szövetkezet pártelnöke, Stugel László méltatta a CSEMADOK-szervezet munkáját és példaként állította a többi szervezet képviselői elé. Osztom véleményét, hiszen még ilyen szervezeti élet Garamkövesden nem volt. Reméljük, nemcsak egyszerű fellángolásról, hanem tartós kultúrmunkáról van szó. Dr. Varga János v v ♦ v v v v yr Лк лЛ* аЛь_ V vv ♦ Л Л чЛд VV*** Lapunk 1978/14. számában érdekes kis írás jelent meg annak kapcsán, hogy nemrég „Magyar betyárvilág" címmel ismeretterjesztő előadást rendezett a CSEMADOK Nové Zámky-i (Érsekújvár] Helyi Szervezete. A „Betyárvilág" című cikket kiegészítő szándékkal talán nem lesz érdektelen, ha elmondom az alábbiakat: A Balaton északi partján, az európai hírű hévízi gyógyfürdő szomszédságában, Rezi község határában magányos csárda áll az idegenforgalmi szezonban különösen nagyforgalmú út mentén. Valamikor réges-régen, még a XVII. században épült a vándorok, a keszthelyi vásárra igyekvő marhakereskedők és kupecek megelégedésére. Később oda jártak szeretőikkel mulatni a Bakony-vidék betyárjai is, ami a csárda hírét még jobban növelte. A legenda szerint az első híres betyár, aki megfordult a csárdában, Sobri Jóska volt, akiről a fent említett írás is megemlékezett. A betyárvezér nagyon sokszor elvitte a csárdába szerelmét, a szép Répa Rozit, akiről Eötvös Károly írta a következő sorokat: „Répa Rozi biliegében / játszik a Sobri ölében. / A nyakát által szorítja, / száját csókra igazítja ...“ Híres betyárok voltak Vak Illés és Kökes Pista, akikről már ritkábban esik szó. Ok is állandóan a környéken tanyáztak és nagyon gyakran voltak a csárda vendégei. Ettek-ittak és ha jó kedvük kerekedett, a Gyöngyösi csárdának nevezett szórakozóhely falai majd megrepedtek a víg nótaszótól. Zengett a muzsika és szólt a dal: „Zsindelyezett a Gyöngyösi csárda. / Rezgő pohár, víg muzsika járja. / Jó bor mellett, cigány mellett / Betyárok közt énekelget / Kocsmárosné kökényszemű lánya...“ A csárda még ma is őrzi a két betyár emlékét. Megtalálhatók itt fegyvereik, ruháik, egy festményen szeretőik — két csinos fiatal nő — portréja és Vak Illés fokosának nyoma a mestergerendán. De ha ezek nem is, a csárda melletti sírok minden bizonynyal felkeltik az oda vetődő nagyszámú látogató — köztük sok csehszlovákiai turista — kíváncsiságát a betyárok iránt. Mert Vak Illés nemcsak ott szórakozott társával, Kökes Pistával, hanem ott is halt meg, 1862-ben. Árulás nyomán találtak a pandúrok a betyárokra. Egy Ivanics nevű orgazda — akit bosszúképpen más betyárok később a falujában kivégeztek — jelentette fel a két betyárt. Vak Illés éppen orgazdáival egyezkedett és iddogált, amikor a rend emberei körülfogták a csárdát. A monda sze rint a betyárok az orgazdáknak szabad elvonulást kértek, és amikor ezt megkapták, tüzet nyitottak a pandúrokra. A pandúrok természetesen visszalőttek, de a két betyárhoz hozzáférkőzni nem tudtak. Parancsnokuk ekkor adott utasítási a csárda felgyújtására, ami meg is történt. A két betyár persze nem akart bentégni a zsúpfödeles házban, ezért a kitörést választották. Égő ruházattal ugrottak ki az ablakon, mire testüket hat golyó érte. Rögtön meghaltak, és el is temették őket a ház mögötti réten. Sírjuk ma is ott van. Egyszerű fakereszttel és kőtáblával jelölte meg annak idején valaki. Örök nyughelyüket nem gondozza senki, fű, vadvirág és bogáncskóró nő rajtuk. Az útmenti csárdának, nyáron, sőt más időszakban is, sok vendége van. Amióta a helyi földművesszövetkezet a régi épületet felújította, az üdülök és átutazók százai keresik fel. Évekkel előbb magam is több alkalommal jártam ott. A festői táj, a jó levegő, a betyárromantika és nem utolsó sorban a jó bor vonzza a kirándulókat, utasokat. Ezért hangzik fel gyakran ma is a dal a jókedvű emberek ajkáról: „A Gyöngyösi csárda ki van festve, (Oda jár a cimbalmos a cimbalmával / cimbalmozni minden este. / Kocsmárosné azt hiszi, hogy a lányát elveszi egy valaki...“ Azt ugyan most nem tudnám megmondani, hogy a cimbalmos minden este ott van-e a csárdában, mint ahogy arról sem vagyok tájékoztatva, van-e a kocsmárosnénak eladó sorban levő, kökényszemü lánya? Mindenesetre a betyárromantika ma is él és áz ízes falatok mellett jó bor is kapható a csárdában s környékén. Ezért is ajánlhatom jó szívvel a kedves olvasónak, hogy ha sok ezer hazai társával együtt a nyáron a Balaton mellett üdül, vagy Hévízen gvógykezelteti magát, keresse fel e helyet. Megéri! Kanizsa István
