Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-12-16 / 50. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1978. december 16. 8. A régi szabály azt tartotta, hogy halat csak azokban a hónapokban szabad fogyasztani, amelyekben „r“ betű van, tehát szeptembertől április végéig. Ez a friss halakra vonatko­zott, nem érvényes a gyorsfagyasztott, mélyhűtött halakra, a konzervekre és a ma már jól tárolt élő halakra. Ha friss halat vásárolunk, az legyen valóban friss. Legjobb, ha az üzletben az akváriumban úszkáló halak közül választunk. Sok olyan hal van, amely nem éli túl a kihalászást, ezeket mindig vizsgáljuk meg: fris­sek-e? A friss hal szeme tükrös, ko­­poltyúja alatt élénkpiros, bőre rugal­mas. Az állott hal szeme zavaros, ko­­poltyúja alatt halványrőzsaszín, bőre nyálkás. A haltisztítás nem a legkellemesebb feladat. Ha élő halat vettünk, kérésünkre az üzletben agyonütik. Ha mégis reánk marad ez a munka, a halat deszkára fektetjük, fejére a húsverő tompa végével nagy ütést mérünk. Ezután szétterítünk egv nagy papírt — hogy a pikkelyek ne piszkítsák be az egész konyhát —, és a halat ráfektetve, farkánál megfogjuk. Egy Jókora, de nem éles késsel a fej irányában lekaparjuk a pikkelyeket. (Ha tükörpontyot vettünk, a bőrt kell gondosan lekaparni, és a fejnél levő néhány pikkelyt eltávolítani.) Ezután kiszedjük a belsejét: a végbél nyílásá­ba beakasztjuk a kés hegyét, és a fej irányában végighasítjuk. Mutatóuj­junkkal benyúlunk, és egy mozdulat­tal kiemeljük a belsőrészeket, ebből a tej, illetve az ikra ehető, a többit ki kell dobni. Végül szintén a mutatóuj­junkkal a kopoltyú alá nyúlunk, és vigyázva, hogy kezünk ne sérüljön meg, kiemeljük a méregfogat (keserű fog). A halat meg kell mosni, de so­sem áztatni, legjobb folyó vízzel leöb­líteni. Ha élve vettük a halat, felhasz­nálásig hagyjuk vízben úszni. A mélyhűtött hal A mélyhűtött halat tisztítani sem kell: elég felengedni, leöblíteni, és máris süthető, főzhető. Sokan nem szeretik enyhe „tengeri“ Izét. Ezt kö­zömbösíthetjük, ha a szeleteket citrom­lével megöntözve néhány óráig állni hagyjuk. A mélyhűtött halat felolva­dás után fél napon túl nem szabad tárolni, de újrafagyasztani sem. A pisztrángot szintén tisztítva gyorsfa­gyasztják, elég csak leöblíteni, ha fel. engedett. Melyik halból mit? A halakat két nagy csoportba oszt­hatjuk: ismerünk fehér és barna húsú halakat. A fehér húsú hal kitűnő süt­ve, rántva, főzve, mártással, hidegen, melegen. Sose készítsünk belőle ha­lászlét, pörköltet, mert annak ízetlen. A legkitűnőbb fehér húsú hal a fogas (kisebb példányát süllőnek hívjuk), a pisztráng, a csuka, a kecsege. Fehér húsúak a tengeri halak is. A barna húsú halak közül a leg­gyakoribb a ponty. Tavi és folyami, pikkelyes és tükrös fajtáját árulják. A tavi és a tükörponty zsírosabb, a pikkelyes és a folyami soványabb. Ha túl zsíros halat vettünk, ajánlatos le­nyúzni a bőrét, mert az alatta levő zsírréteg kellemetlen ízű. A legfino­mabb barna húsú hal a harcsa: igen zamatos és szálka sincs benne. A bar­na húsú halakat nemcsak sütve, ránt­va készítjük, kitűnő belőlük a halász­lé, a pörkölt, a paprikás is. Halászlé­alapnak lehetőleg sokfajta apróhalat, keszeget, törpeharcsát vegyünk. Szép volt a karácsonyfa, amit az apa vásárolt a piacon. A szülők késő délután díszítették fel. Szalon­cukor, csokoládéfigurák, üvegdíszek, angyalhaj, gyertyák és csillagszórók tették színessé, csillogóvá. A tízéves Zolika is segített. A család szemefé­­nye, a kis Éva pedig a járókából tap­sikolt; örült a díszes fának. Hamaro­san a gondosan becsomagolt ajándé­kok is a fa alá kerültek, de nem volt szabad kibontani őket. Majd vacsora után. A szülők ki is mentek a konyhába. Karácsonykor a férj is segített a va­csora elkészítésénél/ Zolika azonban odabenn maradt, vigyázott a kistest­vérére. Borzasztó lassan telt az idő. Az ajándékcsomagokhoz nem mert nyúlni, azért a fa körül settenkedett, nézegette, gyönyörködött benne. Egy­szer csak észrevette, hogy édesapja otthagyta a gyufát a fa mellett a kis asztalon. — Meggyújtom a cstllagszó­­rót — gondolta, s már nyúlt is a gyu­fáért. Szikrázott a csillagszóró, szelíd fényt árasztott a mellette meggyúj-Facsiga és békaszék Halsütés Ha szeletben sütjük a halat, a leg­finomabb., ha kiszálkázzuk, filézzük. Ehhez a halat lebörözzük, a gerinc mellett kétoldalt hosszában végigvág­juk, majd ikéssel óvatosan lefejtjük a húsát. Ezt a hosszú halszeletet azután kettőbe, háromba vágjuk. Ha natúron vagy lisztben megmártva sütjük a ha­lat, kevés forró zsiradékra tegyük. (A keszeget a gerincére merőlegesen sűrűn bevagdossuk, és paprikás liszt­ben megforgatva sütjük ki.) Ha paní­­rozzuk a halat — lisztben, tojásban, morzsában vagy sörtésztában — min­dig bő, forró zsiradékba kerüljön. Ha roston sütjük, sütés közben kevés olajjal locsolhatjuk. A tengeri halhoz hasonlóan az édesvízi halakat is jó sütés közben pár csepp citromlével megöntözni. A sült halhoz ne feledjük el a citromkarikát, tartármártást ad­­nil A halat sütés-főzés előtt mindig sóz­zuk bel F. Nagy Angéla Minden évben a decemberi jeles ün­nepeket megelőző napokban ország­szerte a leglátogatottabb helyek közé tartoznak a játéküzletek. Fiatalok és idősebb papák, mamák, nagymamák s nagypapák sürgölődnek — nem egy esetben sorbaállnak, tolakodnak, lök­dösődnek — a zsúfolt polcok között. £s persze játszanak egy kicsit. Kipróbálják a csillogó-villogó, prak­tikus játékokat. A felhúzható autókat, elemmel működő vonatokat, sírós mackókat, alvó-babákat és nem utol­só sorban a valódira tökéletesen ha­sonlító, szikrázó, tűzköves pisztolyo­kat, géppisztolyokat s tankokat, raké­tákat. A szándék egyértelmű. Miért éppen ezek hiányozzanak az angyal­hajas, csillagszórós karácsonyfa alól a béke és szeretet ünnepén. Városunk játékboltjában akaratlanul is megfigyeltem egy középkorú házas­párt. Egymás kezéből vették ki a ki­szemelt játékot, egy felhúzható, dur­­ranós puskát. , — Te ne babráld, szívem, nem ér­tesz hozzá! Majd én — szólt a család­fő — és máris csattant a sűrített leve­gő. — Ennek örül ám a Pétiké — mondta mosolygó arccal. Felesége, a Csinos fekete asszonyka viszont egy szikrázó pisztolyt tett a kosarába:-r Ilyen sincs még a gyereknek, a kis csillagomnak — jegyezte meg elé­gedetten. Még nézelődtek pár pillanatig az­után a pénztárnál fizettek. Másokhoz hasonlóan nem is keveset. (Ekkor öt­lött fel bennem a gondolat: ha a vilá­gon összesen évente mintegy 300 mil­liárd dollárt adnak ki fegyverkezésre — többet mint amennyi Ázsia és Afri­ka fejlődő országainak nemzeti jöve­delme együttvéve —, vajon mennyit fordíthat egy esztendőben az emberi­ség játékfegyverekre? Bizonyára so­kat, ami szintén egy újabb kérdést vet fel. Nevezetesen azt, hogy nem len­ne-e hasznos a fegyvercsökkentést a játékboltokban is egyszer elkezdeni, a leszerelést a gyerekszobában is megvalósítani?) Az ünnepek előtti nagy játékvásár­lást nézve általában úgy tűnik, mint­ha a felnőttek — főleg a középkorúak — a maguk néha sanyarú gyermek­koráért keresnének kárpótlást. Olyan sok mindent vesznek gyermekeiknek és unokáiknak. Mi tagadás, megtehe­tik. Jut most az ünnepek alkalmából erre is pénz. Néha a kelleténél több. Nem szorulnak már rá a szülők ar­ra, hogy maguk farigcsálják, varro­­gassák gyermekeiknek a játékokat, mint egykoron apáik, anyáik tették. (Tényleg, hova is lettek gyermekko­runk játékai?! A facsiga, a golyó, a karika, a bilicke, a diaholó, a rongy­labda, a brúgató stb.? Ki tudja még, hogyan lehet csinálni tojáshéjból ma­darat, cirokból hegedűt, fűzfából sí­pot, bodzából fecskendőt, fűből béka­széket, lécből kis szekeret és ron­gyokból babát? Hol is vagytok régi, kedves játékok és ti, régi játszótár­sak?!) Üröm nélküli örömöt tott gyertya. A kis Éviké boldogan si­kongatott, tapsikolt örömében. — Zolika, gyertek vacsorázni — szólt be az édesanyjuk. Zoli összerez­zent, felkapta kishúgát és kivitte a konyhába. Már majdnem befejezték az étkezést, a mama süteményért ment a szobába. Rémült kiáltása az ajtónyitással egy­­időben verte fel a házat: — Eg a karácsonyfa! Bizony égett. A gyertyától-e vagy a csillagszórótól, lángra kapott a sok színes papír, angyalhaj. Szerencsére az apa nem vesztette el a fejét, és néhány vödör vízzel eloltotta a tüzet. A látvány szomorú volt. A lángok megperzselték a mamának vett szép pulóvert és az apa meleg ingein is hatalmas fekete lyukak tátongtak. A fáról leszedték a még használható díszeket, szaloncukrot, aztán a meg­égett fa kikerült a szemeteskosárba. A kárt a biztosító megtérítette. így jutott az eset a tűzoltók tudomására, akik ezt mondták: — Karácsonykor sajnos gyakori a tűz a különböző szabálytalanságok miatt. A gyufán kívül különösen az utóbbi években divatba jött elektro­mos, színes lámpafüzérek okoztak ga­libát, hiszen a rosszul szerelt, műsza­kilag hibás konnektor rövidzárlatot s tüzet is okozott. Ezért — s az isko­lai szünet miatt is, amikor a gyerekek otthon játszanak — mindenkinek na­gyon kell vigyáznia, nehogy az ün­nepből szomorúság, az örömből pedig üröm legyen. (izsa) Mindez természetesen nagyon jó. De azért önkéntelenül ide kívánkozik egy szerény megjegyzés is. Belenyugodha­tunk-e hogy a drága, néha bonyolult mechanizmuson alapuló komplikált és minőségükben sokszor gyenge szer­kentyűk miatt végleg feledésbe merül­jenek az egykori, egyszerű népi játé­kok, valamint készítésük kézügyessé­get, s fantáziát fejlesztő fortélyai? A nagyapák és nagymamák még bi­zonyára ismerik a népi játékokat és elkészítésük módját. Talán össze kel­lene, lehetne gyűjteni ezeket a fogá­sokat és módszereket. Még az is el­képzelhető, hogy ezek alapján, hozzá­értő emberek, a munkára nevelés óráin vagy az úttörőházak szakkörei­ben szervezetten megtanítanák a népi játékkészítést. A maga farigcsálta, saját készítésű játéknak a becsülete is minden bi­zonnyal nagyobb lene a drága bolti áruénál, bármelyik gyereknél. KANIZSA ISTVÁN Sidő Ferenc, az iskola igazga­tója szerint a pionírcsapat névadója szinte élő személy. Nem véletlen, hogv a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom története az iskolában nemcsak „nyolcadikos“ téma. Az iskolában gyakori vendég a pos­tás. Leveleket, ajándékokat hoz és to­vábbít" a barátoktól barátoknak. A ba­rátság hidján érkező gyöngybetűs val­lomások, vagy az apró ajándékok ereklyeként, őrzött emléktárgyak. A gyermekszívek rejtett vágyait, terveit viszi a posta az Urál és a Pamír hegy­ségig, s Onnan vissza a feladóhoz, Csallóközbe. A gelléi pionírok nagy fába vágták a fejszéjüket, már akkor, amikor név­adót választottak. Tevékenységük a­­zért arra.irányul, hogy tanulmányoz­zák a nagy forradalmár életútját, ter­jesszék eszméit, munkásságát. Ebben sokat segítenek az igaz barátoktól ér­kező levelek. KazansztanDoi, иы Fotó: Svrček —esi— Kalenogorszkból ír. Németh Laci a leveleket is megmutatja és a sok ké­peslapot, amit kapott. — Barátom szintén szeret olvasni, magyar és szlo­vák íróktól is olvasott mostanában ... Szabó Zoltán Madzsárban élő barátjától kapja rendszeresen a leve­leket. A ritkaságszámba menő bélye­gek, az egzotikus tájakat ábrázoló ké­peslapok élményt jelentenek a róná­hoz szokott gyermekszemnek. — Az iskolánkból sokan leveleznek szovjet pionírokkal — mondja A g o­­nás Aliz, a pionírcsapat vezetője. Iskolaév elején a pionírcsapat nyolca­dik és kilencedik osztályos pionírjai elhatározták, hogy a barátsági hónap alkalmából könyv vitát rendeznek Leo­­nyid Iljics Brezsnyev: KIS FÖLD című művéről. A könyvismertetésre szovjet katonákat hívunk vendégül, de addig lemezgyűjteményünket is segítségül bíva, természetesen mi is tanulunk szovjet dalokat, táncokat, verseket. Rejtvény gyermekeknek Ötből a hatodikat. qv fj Ö; О • лаек. wL \ V Л » # A v°\ 4^# ľ&ž' • Jvw dhl ■ * Az ábrán látható hat tárgy közül öt kezdőbetű­jéből kirakhatjátok a ha­todikat. Mi az? Barátok, levelek, emlékek A lemezjátszó csengő-bongó orosz népdalokat játszik, közben kabalaba­bák, bélyegek, ké­peslapok, kártya­naptárak és más ajándékok hirdetik a holicei (Gelle) Vlagyimir Iljics Le­nin pionírcsapat baráti kapcsolatait. — A Szovjetunió­ban van barátnőm — mondja Varga Gabriella. — Szverdlovszkból meghívást is kap­tam, sajnos nagy a távolság. — Az én barátom Lenin elvtórs lakosztálya Gorkijban, amely ma múzeum. VÍZSZINTES: 1. A rejtvény első ré­sze. 10. Ismeretlen névjele. 11. Sas szlovákul. 12. Kacag. 13. L ..., folyó Szi­bériában. 15. Úgy legyen héberül. 17. Nem egészen se­rény. 18. Gőz. 20. Felvesz. 22. Vágó­­eszköz. 23. Ritka női név é. h. 25. Szélhárfa-e. 27. Taft páratlan betűi. 28. Svájci folyó. 30. Megnevezése. 32. Kettős mássalhang­zó. 34. Fiatal kecs­ke. 36. Mátyás szlo­vákul. 38. Csonthé­jú gyümölcs. 40. Női név. 42. Az éter és az alkohol gyö­ke. 43. Száraz lomb. 45. Statiszti­kához szükséges. 47. Férfinév. 48. Francoise ...;. francia írónő. 50. Pozitív töltésű elektród. 52. Kötő­szó. 53. Francia vá­ros (i—y). 55. A kutya jelez. 57. Gréta Garbo, ötszáz és ezernegyvenkilenc római számmal. 61. Elegy. 63. I. O. L. 65..........iacta est. 67. Gyümölcsnedv. 68. Nem tompa. 70. Világifjúsági Ta­lálkozó. 72. A madarak királya. 73. Szlovák bányász. 74. Kicsinyítő képző. FÜGGŐLEGES: 1. Anna tulajdona. 2. Y. O. 3. Férje. 4. Ékezette) Togo fővá­rosa. 5. Fordítva emelt. 6. Azonosak. 7. Igen angolul. 8. Esztendők. 9. Va­dásztölténybe való. 10. A rejtvény má­sodik része. 14. Oda. 16. Nemesgáz. 19. Porció. 21. Testrész ford. 24. Német ária. 26. Éva tulajdona. 29. Női név. 31. Elfogyasztotta. 33. Hindu istenség. 35. Verdi operája.. 37. Fordítva ez évi. 39. Lago betűi. 41. Bírósági tárgyalás­nál gyakran szerepel. 44. Rajtaütés angolul. 46. Fővárosa Lomé. 49. Ván­dor nép. 51. Nótája. 54. Semmi latinul. 56. Tibor Dániel. 58. Német arany. 60. Bolgár pénzegység. 62. Idom. 64. Szél­mentes oldal a hajózásban (ang.). 66. A Rhone mellékvize. 69. Saját kezűleg. 71. Személyes névmás. Beküldendő a vízszintes 1, és függő­leges 10. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk 47. számú keresztrejtvényé­nek helyes megfejtése: Tanulni sosem szégyen. Más kárán tanul az okos! Könyvet nyertek: Csicseri Erzsébet, Abara (Oborin), Szőcs László, Nád­szeg (Trstice), Varga Károly, Gímes (Jelenec).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents