Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-12-16 / 50. szám

♦>.> <• »j. »:•<• ♦> •:* *:♦ *:♦ ♦:* <* *:• ♦> ^ ♦:* *> ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ *> ❖ *t* ♦> ❖ ❖ ❖ *> ❖ *>

Tudnivalók a tenyészállat-tartásról

A bakot különös gonddal válasszuk meg. A lusta és elhízott állatot minél előbb cseréljük ki „hajtó“ természetűre. A balkot — fajtától függően — hattíz hónapos korától használhntjuk púroztatásra. Rendszerűit két tenyészidőszakra, azaz hároméves koráig érdemes a tenyészetben hagyni. Az igen kiváló tulajdonságú bakot ugyan tovább is tarthatjuk, de ügyeljünk a rokontenyésztés mellőzésére.

A tenyésztésre való kiválogatáskor, s időnként később is vizsgáljuk meg a bak nemi szerveit: heréi épek, normális nagyságúak, ivarszervei pedig egészségesek legyenek.

Egy-egy tenyészbakhoz öt-tíz anyaállat is beosztható. Ez attól függ, hogy évente hányszor pároztatjuk a nőstényeket. Pótbakra azonban még a legkisebb tenyészet esetén is szükség van, liiert ha a bak valamilyen okból eredően elpusztul, legyen helyettesítője.

A nőstényeket — a fajtától és a testi fejlettségtől függően — első ízben hat kilenc hónapos korukban céíszerű pároztatni. A tenyésztésbevétel időpontját sokan tévesen ítélik meg. Ennek az a magyarázata, hogy a jó fejlődési erélyű nyulak jó beltartalmi értékű takarmányokon tartva már három-négy hónapos korukban a felnőtt állat képét mutatják, ami sok tenyésztőt megtéveszt. Manapság is sokan pároztatnak négyhónapos sUldőanyákat. Ez azonban nagy hiba, mert ezek az állatok csak testtömegben, súlyban felnőttek, szervezetük azonban még nem eléggé kifejlett, erős. Az idő előtti pároztatást követőén ugyanis a további fejlődés lelassul, s csak gyenge, kis súlyú fiókák születnek. A korai pároztatás az anyaállatot is erősen visszaveti a fejlődésben. Az egyes fajták egyedeinek tenyészérettsége különböző időpontú, de nem tévedhetünk, ha azt mondjuk: „hat hónapnál fiatalabb süldőanyát ne vegyünk tenyésztésbe“. Az anyanyulakat általában hároméves korukig használják szaporításra. Csak egészséges, nem vedlő állatokat pároztassunk, amelyeken nem mutatkoznak a fülrühesség, a hurutos nátha és az ivarszervi betegségeik tünetei.

A házinyúl ivarzása — az (ügyedtől, az elhelyezéstől, az egézségi állapottól és a takarmányozástól függően — általában tizennégy-húsz naponként ismétlődik. Ennek külső jelei is láthatók. A nőstény nyugtalan, az alomban kaparászik, állát az etetőhöz dörzsöli, ivarszervéi a vérbőségtől kivörösödnek, társaira ugrál, néha kitépi a szőrét, s abból és a szalmából fészket készít.

Néha, nagy melegben, vedléskor, a rövidnappalos téli hónapokban, a nyúl elhízása esetén, ásványi anyagokban és vitaminokban hiányos takarmányozás következtében stb., az ivarzás szünetelhet is. Az ivarzás kiváltását azonban elősegíthetjük, ha a nőstényt zellerlevéllel és gumóval, zöldtakarmánnyal, csíráztatott szemesekkel, inurokrépával etetjük és a bak közelében helyezzük el. Mégpedig úgy, hogy a dróthálóval elválasztott szomszédos ketrecek egyikébe a bakot, a másikba az anyát helyezzük. A szag, a látási és érintési inger néhány nap alatt kiválthatja az anyaállat ivarzását. Az ivarzás kiválasztására azonban ne a legértékesebb bakot használjuk, mert a nemi inger állandó bővérűséget, izgalmat okoz a baknál is, ami káros az egészségre. Azonban arra is ügyeljünk, nehogy valamilyen tunya bakkal kíséreljük meg az ivarzás kiváltását, mert akkor semmiféle hatás nem érhető el. A nőstényeket ezt követően a hozzájuk beosztott bakkal naponta próbáljuk, s bizonyos, hogy néhány nap után „felveszik" a bakot.

Az anyanyulak egy része a szoptatási időszak alatt is ivarzik, tehát bakhoz lehet tenni őket. Az anyák másik része viszont csak az elválasztás után tehető bakhoz, ezért sem célszeT rű túlzottan sokáig szoptatni a kisnyulakat.

Sohase a bakot tegyük a nőstény ketrecébe, mert az ott előbb a környezettel ismerkedik. Az ivarzó anya a bak ketrecébe téve — a tenyésztő felügyelete alatt — rövid idő alatt bepároztatható. Ha a nőstény hajlandó a párzásra, felveszi a bakot, amely az eredményes lemagzás után horkoló hangot hallatva lefordul az anyáról. A- mikor a nőstény már nem akarja felvenni a bakot, ne hagyjuk a bak ketrecében. Esetenként az azonos fajtájú, de más bakkal történő utópároztatás, amelyet öt-hat órával az első után célszerű végrehajtani, szebb és nagyobb számú almot eredményezhet. Ha két bakkal pároztatun'k, jó ha az egyik fiatal, a másik pedig idősebb. Télen déltájban, a meleg évszakokban pedig a kora délelőtti és a késő délutáni órákban pároztassunk.

Tudnunk kell azt is, hogy —

egyes, kivételesen jó szaporaságú anyáktól eltekintve — a tenyésztés második évének végétől kezdve romlik a termákenyülés, meghosszabbodik a vemhesség ideje, csökken a megszületett és a felnevelt fiókák száma, súlya. Ha az anyaállat tenyészértéke leromlott, minél előbb selejtezzük ki.

Néha hosszú időtartamú ivarzás is előfordulhat. Az ilyen anyákat szintén célszerű mielőbb kiselejtezni. Tömegesen fellépő terméketlenség esetében az ásványianyag- és a vitaminellátás helyzetét kell felülvizsgálni.

A vemhessEg és az elles

Az ál vem hesség a nőstények nem ritka ivari rendellenessége. Különösen akkor fordul elő, ha ivarérett nőstény nyulakat tartunk együtt, s azok egymást ugrálják. Az ivarzás befejezte után a nyulak úgy viselkednek, mintha vemhesek lennének, a bakot sem engedik magukhoz, s tizenégy-tizennyolc nap elteltével tépni kezdik szőrüket, fészket készítenek. Ezt elkerülhetjük, ha a tenyésztésbe vétel előtt a nyulakat a tervezett fedeztetés! időpont előtt két-három héttel külön ketrecekbe helyezzük.

Áz anyaállatokkal a pároztatás utáni öt-hét nap elteltével ellenőrző fedeztetést végezhetünk. Ha ennek során a nőstény nem veszi fel a bakot, feltételezhetjük, hogy megtermékenyült. Ha ellenben felveszi a bakot, öt-hét nap elteltével újabb ellenőrző pároztatás következzen.

A vemhes anya kíméletes bánásmódot, gondos takarmányé-Wlotéwííé,

Sttihdeiirittrik

zást és folyamatos vagy rendszeres vízellátást igényel. Ne

etessünk vele dugító, puffasztó hatású takarmányokat. A betegségek elleni oltást mellőzzük. A ketrecben mindig legyen nyalósó, de ne a fenékrácsra helyezve, ahol szennyeződhet, hanem inkább függesztve. Helytelen a vemhes anya ketrecének szomszédságában növendék-, illetve apaállatokat tartani.

A nyúltartók egy része valósággal sportot űz, hogy képes-e előre megjósolni a várható fiókák számát. E célból nyomkodják az anyaállatok hasát, többször is számba veszik az embriókat. Ez az eljárás helytelen és értelmetlen, hiszen a születendő fiókák száma nem változtatható. A vemhesség tényének megállapítása kíméletes tapogatással azonban nem kifogásolható.

A vemhes nőstényt legjobb külön ketrecben elhelyezni. A vemhesség huszonnyolc-harmincöt napig tart. Az ellés várható ideje előtt körülbelül egy héttel a ketrecet alaposan takarítsuk ki, puha alommal almozzunk, esetleg két-négy nappal az ellés előtt a fészekanyaggal együtt elletőrekeszt

(fiaztatóládát) Is behelyezhetünk az anya ketrecébe. A nyúl anyai ösztöne fejlett: a fialás előtt a ketrecébe helyezett szénából, puha forgácsból fészket készít, s azt a hormonhatásra fellazult, kitépett hasszőrével kibéleli. Vannak anyák, amelyek nem készítenek fészket, nem tépnek szőrt, s a megszülető fiókákat is szétszórják, felfalják vagy agyontapossák. A másodszor is így viselkedő anyákat könyörtelenül selejtezzük ki.

Az anyaállatoknak az elléshez nyugalomra és sötétségre van szükségük. Leggyakrabban este hat és reggel' hat óra között fialnak. Az ellés tíz-harminc percig tart, s a tenyésztőnek nem kell beavatkoznia. Az ezt követő napokon azonban feltétlenül vizsgáljuk át a fészket, mégpedig úgy, hogy kivesszük az anyát a ketrecből. Egy másik módszer: elfordítjuk a fiaztatóládát úgy, hogy a bebújó nyílás felénk essen, s az anya ne tudjon bemenni. Ha nyitható a láda vége, akkor kinyithatjuk a felénk eső végét, a bebújónyílást pedig deszkalappal zárjuk el. Ennek során távolítsuk el a fészekből a durva szennyeződést és a halva született kisnyulakat.

Ha túlzottan népes az alom, vagyis ha az anyanyúlnak több eleven fiókája van, mint amenynyi csecsbimbója, a fölös számú fiókákat dajkaságba adjuk. Azaz átvisszük őket egy másik anyaállat aló, amelynek viszont kevés számú kisnyula van. A két anyaállat fiókái közt azonban legfeljebb csak húrom nap különbség lehet. A fiókák átcsoportosításának idejére az anyanyulakat távolítsuk el a ketrecből. Ha fiaztatóládát használunk, akkor annak kibúvónyílúsát rövid időre zárjuk el. A dajkaságba adott kisnyúl ugyanis hamar felveszi az új anyaállat fészkének szagát, így az anya elfogadja. Akár a fészket vizsgáljuk, akár etetünk, itatunk, minden esetben nyugodtan viselkedjünk, hogy az anyaállatot ne idegesítsük, mert ha ki-be ugrál a fészekbe, agyontaposhatja vagy szétszórhatja fiókáit.

Ha az arra rászoruló ikisnyulakat nem tudjuk dajkaságba adni, s néhányuktól meg kell szabadulni, érdemes előtte ivarvizsgálatot végezni, fgy ugyanig a tenyész célnak kevésbé megfelelő egyedeket semmisíthetjük meg. Az egy-két napos, különböző nemű nyulak figyelmesen vizsgálva megkülönböztethetők. A hímek ivarnyílása pontszerű, teljesen kerek, a végbélnyílástól valamivel távolabb esik,mint a nőstények esetében, amelyeknek ugyancsak kereken látszó, de enyhe nyomással szétnyitva hosszúkás az ivarnyílása.

PUHA MARGIT

1

A múlt hetekben említette

** egyik ismerősöm: „A kisállattenyésztés fejlődésére kedvezőtlen hatással van az, hogy sok állatbarát emeletes házba költözik, s az ottani környezet, vagyis az új települések parkosítása kizárja a kisállattenyésztés lehetőségét“.

Ilyen és hasonló problémákról, kisállattenyésztői örömökről és gondokról a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége Lévai (Levice) Járási Bizottságának két vezetőségi tagjával, Mészáros Károllyal, a prémesállat-tenyésztök szakcsoportjának vezetőjével és Hamran Károly gazdásszal beszélgettem. Mindketten egyúttal az SZKSZ lévai helyi szervezetének vezetőségében is tisztséget töltenek be.

Hamran Károly: — Ez valóban így van, amit leginkább a városban élő kisállattenyésztők éreztek meg. jól emlékszem Léva annak idején galambtenyésztéséről volt híres. Voltak olyan ismerőseim, akiket — szószerint értve — hobbijuk megszállottjaiként emlegettek. Persze később jöttek a szanálások, — lebontották a jó öreg Tabányt, a vár környékét és más részeket, — ami azután magától értetődően csökkentette az állatbarátok számát is Persze aki kitartó volt, nem adta fel egykönnyen. Hogy a példázgatással ne menjek meszszebbre, itt van például Mészáros Karcsi barátom, ő is panelházban lakik, mégis Szovákia egyik legismertebb kisállattenyésztője. Az Űj telepen vett magának egy kis telket és ott rendezte be tenyészfarmját.

Ф A kisállattenyésztők körében Szlovákia-szerte jó nevük van a lévai járás állatbarátainak. Miben rejlik sikerük titka?

Mészáros Károly: — Az elért eredmények arról tanúskodnak, hogy Szlovákiában a legjobb szervezetek iközé tartozunk, amit a múlt év nyarán — a tevékenységi érdemekért — odaítélt kitüntetés is bizonyít. A siker titkáról beszélni nehéz, ennek receptjét sem tudnám elmondani. Egy azonban biztos. Mind tagjaink többsége, mind a vezetőségi tagok odaadó, szorgalmas kisállattenyésztők, akiket nem holimféle pénzszerzési vágy, hanem Inkább az ügy iránti felelősségérzet vezérel. Például mi évről évre szebb eredményeket érünk el a fajtatisztaság fenntartásában. Ezzel nemcsak a szervezetnek, de Szlovákia egész kisállattenyésztésének Is jó szolgálatot teszünk.

ф Hogyan gondoskodnak a tagság szakismeretének gyarapításáról?

Hamran Károly: — Főleg a fiatalabb tenyésztők számára tartunk szakelőadásokat. Ezt azután kibővltj ük tanulmányi kirándulásokkal, s kisebb-nagyobb kiállításokat tekintünk meg. A szakmai nevelőmunka persze sok gonddal jár. A propagációs anyagok sokszor eléggé semmitmondók, nem beszélve arról, hogy a legújabb népszerűsítő irodalmat késve kaprás kisállattenyésztői évente 14 ezer nyulat értékesítenek.

— A múlt évben elég nagy beruházással felépítettünk egy csibekeltető állomást, melyet kiselejtezett, de még mindig jó karban levő berendezéssel szereltünk fej. Ez nagy segítséget jelent baromfitenyésztő tagjainknak.

— S ha már a jól bevált szolgáltatásokról szóltam, nem

juk. Jó szakkönyvek után gyakran külföldön érdeklődünk. A siker azonban nem mindig pártol hozzánk, s az egyes szaklapok viszont — terjedelmüknél fogva — nem képesek kielégíteni az igényeket.

ф A szakelőadásukon kívül milyen más szolgáltatásokat nyújtanak az alapszervezetek tagjainak?

Mészáros Károly: — Aki komolyabban foglalkozik kisállattenyésztéssel jól tudja, hogy a szervezett tenyésztő könnyebben boldogul. Tagjaink részére elsősorban tenyészállatokról gondoskodunk. Legutóbb például tenyésznyulakat osztottunk szét, melyek szaporulatából a tagok két nyulat adnak a szervezetnek. Ennek a módszernek is köszönhető a nyúltenyésztés fejlődése és az, hogy a lévai jáhagyhatom említés nélkül a nemrég megnyitott, s a Chovprodukt kereskedelmi vállalat hatáskörébe tartozó üzletet sem. Őszintén bevallom: közel hét évig „harcoltunk“ ennek az üzletnek a megszületéséért. Hogy nem hiába, ezt az üzlet nagy sikere és forgalma is tanúsíthatja. Ez a létesítmény azoknak az állatbarátoknak elégíti ki az igényeit, (egzotikus madarak, díszhalak vásárolhatók itl) akik — már a bevezetőben beszéltünk róla — társasházakban élnek.

ф A kisállattenyésztők körében nagyon jó híre van a szervezet által rendezett kiállításoknak.

— Valóban így van — mondotta Hamran Károly. — A

Márton-napi vásárok alkalmával megrendezett kiállításunk ‘ jól népszerűsíti a kisállattenyészHamran Károly: Ennek a keltetőgépnek a segítségével évente többezer kiscsibe lát napvilágot. (A szerző felvétele.)

tést és szövetségünk tagjainak munkáját. A kiállítás az ifjúságra is nagy hatással van. Közülük már nagyon sokan váltak szorgalmas kisál lattenyésztőkké. A kiállításra a távolabbi vidékekről is érkeznek érdeklődők, s ez örvendetes jelenség. Főleg azért, mert a kisállattenyésztők között fajtacserére is kiterjedő kapcsolatok létesülnek. Ezzel a kedvező vérkeveredéssel elejét vehetjük az egyes fajták degenerálódásának. A kiállítások sikere új ötletet adott. Minden hónap első vasárnapján a helyi szervezet megrendezi a kisállattenyésztők vásárát, ami a tenyésztők közötti fajtacsere fejlődésére van kedvező hatással. A rendezvény egyben módot és lehetőséget ad a tenyésztők közötti tapasztalatcserére is, melyekből szinte minden tenyésztő profitál valamit.

ф Önök tagjai a szövetség járási vezetőségének. Nyilván az elmondottakon kívül van egyéb mondanivalójuk is.

Mészáros Károly: — Eltalálta! Én most a gondjainkról ejtenék néhány szót. Őszintén megmondom, nem könnyű űj szervezeteket alakítani, de talán még nehezebb azokat megtartani. Ennek a legfőbb oka az, hogy a takarmányszükségletet nem tudjuk a kívánt színvonalon biztosítani. Az idén például ötvennyolc mázsát kaptunk, tehát annyit, mint a múlt években, pedig többre lenne szükségünk, mint annak idején volt. S ez bizony kedvét szegi a tagoknak. Az is zavarólag hat, hogy az egyes termékeinket lebecsülik. így például a nyúlbőrt is, amelyért a felvásárló darabonként csak egy-két koronát fizet. Nem csoda, hogy a nyúltenyésztök többsége nem bajlódik a bőr szakszerű lenyúzásával és szárításával, inkább — eldobja. Mondanék egy példát. A nyúlbőrből készült gyermekbekecseikért tolonganak az emberek, de a kereskedelem az érdeklődők nagyon kis hányadát képes kielégíteni. Bátran merem állítani, hogy a nyúlbőr lebecsüléséből nagyon nagy kára van a társadalomnak.

Mit lehet hozzátenni az elmondottakhoz? Talán annyit: a kisállattenyésztést fékező jelenségeket mielőbb ki kellene küszöbölni! A szakkönyvek íróinak viszont azt tanácsolom, hogy minél érthetőbben, lehetőleg az idegen szavak mellőzésével írjanak. Tudatosítsák, hogy az olvasók többsége nem zootechnikusi érettségi vizsgára készül, hanem érthetően megfogalmazott jé tanácsokat vár.

KAUTA GABOR