Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-12-16 / 50. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. december 18. A lenini szövetkezeti eszme (Folytatás az í. oldalról) dott. Szlovákiában az 1950—53-aa években 140 ezer földműves 1464 szövetkezetben dolgozott. A szövetkezetek a mezőgazdasági földterületnek egynegyedén gazdálkodtak és több helyen megkezdték a magasabb szövetkezeti típusok megszervezését s a közös gazdaságba a középparasztok is tömegesen beléptek. A szövetkezeti gondolat terjesztésében rendkívül nagy szerep jutott a gépállomásoknak, az állami gazdaságoknak, a mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó vállalatoknak s más szervezeteknek. A szövetkezeti tagok közreműködésükkel elsajátították a nagyüzemi gazdálkodás és irányítás szervezésének a tudományát, igénybe vették a társadalmi tulajdonban lévő gépek munkáját, a gépjavítást és minden más termelőeszköznek a használatét. Munkásosztályunk és szocialista államunk a szövetkezetek megalakításában és megszilárdításában nagy anyagi és kádersegitséget nyújtott. Szocialista mezőgazdaságunk formálásában mindenekelőtt a szovjet kolhozok építésének gazdag tapasztalataira támaszkodtunk. Sok segítséget kaptunk a szovjet szakemberektől. Nemcsak politikai és közgazdasági szempontból, hanem egyben a nagyüzemi termelés gyakorlati, tehát szervezési és irányítási kérdéseiben, valamint a fejlesztési alapok létrehozásának hogyanjában is. A szovjet szakemberek segítsége minden téren figyelemreméltó volt. A kezdet kezdetén a szövetkezetek megalakítása sem volt problémától mentes. Következetes osztályharcot kellett vívnunk a szövetkezeti gondolat terjesztésének a fékezőivei. Nem csupán a föld magántulajdonából fakadó előítéletek hordozóival, hanem a szövetkezeti gondolat, a szocialista eszmék nyílt és burkolt ellenségeivel, a termelőeszközöktől megfosztott földbirtokosokkal, kulákokkal, tőkésekkel s a reakciós politikai pártok tagjaival szemben is harcot kellett folytatni. A külső ellenség különböző fondorlatokkal, a tőkések rádióadóinak felforgatásra úszító adásaival és léggömbökkel hazánkba juttatott becsmérlő röplapokkal is a szövetkezeti eszme ellen uszított. Így az 1953—55-ös években némileg csökkent a szövetkezetesítés üteme. Az úszító propagandahadjárat s a párt szövetkezetesítési irányvonalának kezdeti problémái ellenére az ötvenes évek második felétől, a párt és az állami szervek céltudatos tömegpolitikai munkája révén, a kollektivizálás — politika, közgazdasági és az új rátermett káderekkel való megszilárdítás — pozitív fordulatot hozott. Erre a szövetkezetesítés gyorsabb ütemben haladt. Ennek eredményeként Szlovákiában 1960-ban a szocialista szektor a mezőgazdasági területnek 85,5, a szántónak pedig 84,3 százalékán gazdálkodott. A szövetkezetek ebből 65,8 százalék mezőgazdasági, illetve 75 százalék szántóföldet foglaltak el. Szocialista mezőgazdaságunk anyagi-műszaki bázisa lényegében kiépült. Figyelmet érdemel, hogy a kollektivizálással nem csökkent a mezőgazdasági termelés eredménye, hanem inkább növekedett. A mezőgazdasági nyerstermelés 1960- ban az 1949-es év valóságához viszonyítva egynegyedével növekedett, az árutermelés pedig megduplázódott. Mezőgazdaságunk termelése két és félszeresével javult. Nem teljesült tehát azoknak a jóslata, akik azt állították, hogy a kollektíivizálást pangás követi és ez a mezőgazdasági termelés visszaesését idézi elő. A szocialista termelési viszonyok lehetőséget nyújtottak a korszerű és fejlett nagyüzemi mezőgazdaság fellendüléséhez. javultak falvaink népének élet- és munkafeltételei. A népből a nagyüzemi gazdálkodás szervezőinek és irányítóinak ezrei nőttek ki. Kedvező feltételek alakultak pártunk mezőgazdasági politikájának teljesüléséhez, vagyis a lakosság növekvő igényeinek kielégítéséhez. Napirendre került például olyan égető kérdéseknek a megoldása, mint a termelés hatékonyságának a növelése, a termelés nagyüzemi feltételei közötti fokozása s a nagyüzemi technika és technológia bátrabb érvényesítése. Ez megkövetelte, hogy iparunk elegendő nagy teljesítményű gépet és minél több műtrágyát adjon mezőgazdaságunknak, a szövetkezeti paraszt pedig elsajátítsa a termelői munka új és korszerű módszereit. A mezőgazdasági termelés további fejlesztésével a CSKP XII. és XIII. kongresszusa mélyrehatóan foglalkozott. A pártkongresszusok határozatai napirendre tűzték a mezőgazdasági termelés iparosításának és belterjesítésének teendőit, az ipari jellegű munkamódszerek, a szociális és a kulturális nevelő munkának feladatait. Bár a helyes határozatok és célkitűzések az adminisztratív szemlélet és gyakorlat vágett nem futhattak teljes mértékben győzelme érvényre, mégis több pozitív eredményről számolhatunk be. jelentősnek minősíthető például a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisát szilárdító és bővítő nagy méretű beruházás. Napirendre került az irányítás tökéletesített módszere. Ez nagyon befolyásolta a szövetkezetek fejlődését, támogatta a dolgozók kezdeményező készségének a kibontakoztatását, hozzájárult a termelés fejlesztéséhez. Nem a véletlen műve, hogy 1970-ben az 1960-as év valóságához képest a mezőgazdasági nyerstermelés egyötödével növekedett. A hetvenes években a termelőerők fejlődése, az új technológia és a korszerű termelőeszközök juttatása, valamint a tudományos-műszaki ismereteknek a térhódítása megmutatta, hogy ezeknek a kihasználása az apró szövetkezetekben erősen korlátozott. A termelésátlag növelése azonban megkövetelte az erők és az eszközök fokozatos összpontosítását, a termelés horizontális és vertikális együttműködésére támaszkodó szakosítását. A fenti kérdésekkel — 1971 márciusában — a CSKP KB Elnöksége érdemben foglalkozott, s jóváhagyta „A mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés összpontosítása és szakosítása további fejlesztésének az alapelvei“ című dokumentumot. A szocialista mezőgazdasági termelés összpontosításának és szakosítónak a gyakorlatában szükségszerű a kooperáció és az integráció. Lehetőség nyílik ezzel a fejlesztés további irányvonalának, vagyis a lenini szövetkezetesftési eszme újabb, gyakorlatilag magasabb színvonalának a kidomborítására. A hetvenes évek második felében a mezőgazdasági termelés összpontosításával a szövetkezetek száma jelentősen csökkent. Míg például 1971-ben Szlovákiában — átlag 825 hektár mezőgazdasági területtel — 1774 szövetkezetünk volt, addig 1977-ben számuk több mint a felével csökkent, s egyegy nagygazdaság földterülete a korábbihoz képest háromszorosával megnövekedett. A CSKP XIV. kongresszusa a szocialista termelési viszonyok további kiszélesítését és megszilárdítását sürgette. Kedvező feltételeket hozott létre a termelőerők mind jobb kibontakoztatására, az élelmiszer termelés igényeinknek megfelelő növelésére, s a szocialista társadalmi viszonyok tökéletesítésére. A kongresszus gazdaság-politikai célja volt, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar a saját termelésből származó élelmiszerekkel fedezze a fogyasztók egyre növekvő igényeit. Ismeretes, hogy a kongresszus elvárásait mind mezőgazdaságunk, mind élelmiszeriparunk lényegében sikeresen megvalósította. Az 1975-ös évben — az 1970-es év valóságához képest — Szlovákia mezőgazdaságának nyerstermelése 16,3, árutermelése — az állami alapba — pedig 43,4 százalékkal növekedett. Mezőgazdaságunk többletként az állami alapba 1,9 millió tonna gabonát, 178 ezer tonna vágóállatot, 140 millió liter tejet, 226 millió darab tojást és 49 millió tonna baromfit juttatott. Mezőgazdaságunk kedvező termelési eredményeiből kiindulva a CSKP XV. kongresszusa még igényesebb, de teljesíthető feladatokat tűzött ki. A következő években — a gabonatermelés szakaszán — fokozatosan önellátókká kell válnunk, és további sikereket elérnünk az élelmiszertermelésben. Ezzel lehetővé válik a fogyasztók igényeinek teljes kielégítése. Ez fontos társadalmi feladatunk. Megvalósítása azonban csak a mezőgazdasági termelés következetes belterjesítésével lehetséges. Ebben nagy szerep jut a műszaki fejlesztésnek, a tudományos műszaki ismeretek bátrabb megvalósításának, a szocialista nemzetközi munkamegosztásnak, a hatékonyság növelésének, mindennemű munka javításának. Szociálisa mezőgazdaságunk fejlődésének a dinamikája hazánkat a világ élenjáró országainak a sorába emelte. A kollektivizálás kezdetétől eltelt harminc év alatt Szlovákia mezőgazdaságának nyerstermelése több mint a duplájával, árutermelése pedig hétszeresével növekedett. Önellátók lettünk vajból, tojásból és lényegében húsból is. Ezen élelmiszerek egy személyre jutó fogyasztásával hazánk világviszonylatban a negyedik-ötödik megtisztelő helyre került. Szlovákiában például az 1977. évben egy lakosra számítva 73,7 kg húst, 314,7 darab tojást és 201,8 liter tejet fogyasztottunk. Különösen jó eredményeket értünk el kalászos gabonákból. A búza hektárhozamát például az 194B-as év 13,7 mázsájáról ebben az évben 41 mázsára növeltük. Szocialista ihezőgazdaságunk az elhazánkban telt harminc év alatt a CSKP bölcs vezetésével jelentős sikereket ért el. A három évtized alatt falvaink dolgozóinak az élete is sokat javult. Az évszázados elmaradottság ma már a múlté és soha többé nem térhet vissza. Mezőgazdaságunk termelési eredményei lehetőséget nyújtanak a szövetkezeti dolgozók anyagi és kulturális igényeinek a kielégítésére, élet- és munkafeltételeik, valamint életszínvonaluk szü ntelen javítására. Szövetkezeteink dolgozói lényegében hasonló jó jövedelmet érnek el mint a népgazdaság más ágazatainak a dolgozói. Falvaink lakásépítése, a háztartások berendezése ugyanolyan korszerű és szép mint a városokban. Hasonló a helyzet a munka- és az életfeltételek terén is. Ez jó) bizonyítja, hogy a falvak népének élete elérte a városok népének a színvonalát. A kollektivizálást követő években új, a szocializmus eszméjéhez hű osztály — a szövetkezeti parasztság osztálya nőtt fel. Szövetkezeti parasztjaink a szocializmushoz fűződő hűségüket az 1988—89-es válságos években is jól bizonyították,amikora jobboldali opportunista elemek hazánk szocialista fejlődését szándékosan szélsőséges irányba akarták terelni. Szövetkezeti parasztságunk a válságos években is a szocializmus talaján állva ítélte meg a helyzetet, áldozatos és becsületes munkájukkal nagy mértékben hozzájárultak a szocializmus ellenségei által előidézett politikai és gazdasági károk következményeinek gyors leküzdéséhez. A szocializmus építésének három évtizede alatt elért gyökeres változás tette csak lehetővé a falu mezőgazdaságának socialista átépítését. Az utóbbi időkben ez volt egyik legnehezebb és legigényesebb feladat szocialista társadalmunk építésében. Napjainkban büszkén emlékezünk vissza az átmeneti időszak minden megnyilvánulására, a szétforgácsolt — nadrágszíj parcellás — kisüzemi termelés kollektivizálására, a létrehozott nagyüzemi mezőgazdaság termelésének szüntelen fejlődésére. Köszönettel adózunk munkásosztályunk önzetlen segítségéért, a földművesek derekas munkájáért, helytállásáért, s az értelmiség segítségéért. A szocializmust építő haza büszkesége ez. Jó példát mutatunk ezzel a világ sok más népének is. A szocialista mezőgazdaság úttörőiről vezetett helyi krónikákba számtalan nevet jegyeztek be. Közülük sokan még ma is hasznos szolgálatot tesznek ügyünknek, mások akik a szövetkezetesítésben részt vettek jónéhányan elköltöztek az élők sorából. Munkájuk müve, a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság bizonyítja, hogy a forradalom zászlaja alá felsorakozva a helyes utat választották. A CSKP és szocialista társadalmunk pozitívan értékeli a szövetkezetesítés úttörőinek áldozatos munkáját, s egyben nagyra értékeli szocialista mezőgazdaságunk dolgozóinak termelési eredményeit is. A kollektivizálás 30. évfordulója okot ad az ünnepi hangulatra, s az eddigi sikerek értékelésére. Büszkék lehetünk, hogy méltó követői vagyunk a szövetkezetesítés úttörőinek és jól kihasználjuk szocialista mezőgazdaságunk adottságait. A jubileumi évforduló igényesebb feladatokra ösztönzi mezőgazdaságunk dolgozóit, hiszen jövőre gabonából mintegy háromszázezer, burgonyából harmincezer, cukorrépából százezer, húsból pedig huszonnégyezer tonnával kell többet termelni, mint ebben az évben. Tovább kell szaporítanunk a szarvasmarha, s ezen belül a tehénállományt. Ugyanakkor a nem éppen biztató takarmányozási helyzetben minél jobb eredményt kell elérni az állati termékek felvásárlási feladatának a teljesítésében, hogy a fogyasztói piacot élelmiszerekkel bőségesen elláthassuk. Az igényes feladatokat mindenekelőtt a növénytermesztés következetes fejlesztésével valósíthatjuk meg. Törekednünk kell tehát a termelés belterjesítésére, s mindennemű munka minőségének a javítására, céltudatosan kell szerveznünk a nagy hozamok elérését segítő mozgalmakat, hogy a termelés döntő feladatait megoldhassuk. Mezőgazdasági dolgozóink kezdeményező készsége és elkötelezett aktivitása lehetőséget nyújt arra, hogy tervfeladatainkat teljesíthessük és az év fordulót méltón megünnepeljük. Ezzel kedvező feltételeket alakítunk a CSKP XV. kongresszusa azon irányvonalának a megvalósítására, mely feladatunkul tűzte ki az élelmiszerekkel való teljes önellátás mielőbbi elérését. Hazánkban ez a fejlett szocialista társadalom sikeres építésének egyik nagyon fontos feltétele. ( |u|ez6gazdaságunkban olvan vlszonyok alakultak 'ki, ame- I lyek között minden ésszerű tudo-I mányos-műszaki vívmány a dolgozók és a népgazdaság számára hasznosítható. A kitágult látóhatár I sok olyat kínál, amit érdemes ki-I próbálni, hasznosítani. Az újra, a hatékonyságra és az I ésszerűségre való törekvés szem• pontjából példaként említhető a nevericei (Néver) központtal gaz- I dálkodó ötezerszáz hektáros Egyet-I értés Efsz. — Jó szándékkal, erős akarattal és hozzáértései nagyon sok termés- I növelő tartalék feltárható — mond-I ta Púchovský Sándor, az efsz elnöke. — Meglevő tartalékaink feltárása azonban nemcsak az elhatá-1 rozáson múlik. Ehhez a vezetők és 2 a tagság állandó továbbképzése, szemléletük formálása és megfelelő I ösztönzése szükséges. a mezőgazdasági gépek részére (ÍJ mezei úthálózatot építenek ki: Lédec, Kosztolány, Szelezsény és Vőcz között. TÖBBET ÉS OLCSÓBBAN Ennek a lehetőségnek az elemzésével fognak hozzá a jövő évi tervek összeállításához. Búzából, kukoricából és cukorrépából nagyobb átlagtermést irányoznak elő, pontosan megjelölik a nagyobb eredmények eléréséhez nélkülözhetetlen szakmai tennivalókat. A terveknek megfelelően ezerkétszáz hektáron elvégezték a szerves trágyázást, negyvenhárom hektárral bővítették a szőlő területét, s a jövő évben hozzákezdenek a fólia alatti zöldségtermesztéshez. Döntéseik között szerepel az is, hogy nyolcvan hektárra növelik az öntözhető területet, s belBefogadják az újat — Bővíteni, minél gazdaságosabbá tenni a termelést — a nehéz ( gazdasági év után is — ez a mi ä törekvésünk — folytatta az elnök. — Termelési előirányzataink teljesítéséhez azonban elengedhetetlen, I hogy a tervezett gépek, berendezé-2 sek, műtrágya, vegyi anyagok és energia időben, szükséges mennyi- I ségben és minőségben álljanak a 2 rendelkezésünkre. Nagy szükség * van arra is, hogy termékeink a szer-2 ződés szerinti ütemtervben átvételre, elszállításra kerüljenek. j Az egyesülést követő években a 2 szövetkezet vezetősége és tagsága azonnal rádöbbent arra. hogy az I efsz gépparkját elhasználódott, el• avult gépek képezik. Ezért ebben az évben fejlesztési tervükből f 5 millió koronát új és korszerű 1 gépek vásárlására fordítottak. A 2 géppark korszerűsítése az őszi munkáknál meghozta a várt ered-I ményt. Az elnök boldogan újságol• fa, hogy az őszi mélyszántást — az egyesülés óta — ebben az évben } először sikerült agrotechnikai ter-I vüknek megfelelően befejezni. Az őszi vetés alá — ezerötszáz ; hektáron — kiváló minőségű mag-1 ágyat készítettek. Az új gépek ki-2 állták a könnyűnek egyáltalán nem « nevezhető őszt erőpróbát. A talaj• megmunkálásnál nagy szolgálatot I tettek a baráti Cervenkai Efsz-ből í beszerzett korszerű slmitók. A sf‘ mítók — termőhelyi adottságaik-1 nak megfelelően — a laza, közép-2 kötött és kötött talajokon egyfor: mán jól dolgoztak, s olyan talaj-J felszínt alakítottak ki, amely ked-I vezővé vált a csapadék hasznosu• lása szempontjából. Ennek köszön-I ve az őszi vetésük — néhány par-1 cella kivételével — egyenletesen 2 kelt, s bokrosodik. Az eszközkihasználás és a gépek I hatékonyságának növelése végett a I jövő évben a gépeket összpontosítí ják, s központi Irányítás alá he• lyezik. Ahhoz, hogy a kellő alapos-1 Sággal előkészített módszer jól be-2 váljon, a vezetőket és a dolgozókat ■ egyaránt érdekeltté teszik a ter-I méseredmények növelésében, a mi-I nőség javításában és a költségek csökkentésében. Jelenecen (Gímes) ! hozzákezdenek a központi javítö-1 műhely építéséhez, s a takarékos 2 üzemanyag-gazdálkodás érdekében terjesebbé teszik rét- és legelőgazdálkodásukat. Arra a kérdésré, hogy nagyobb beruházásokat terveznek-e fgy felelt az elnök: — Mi úgy látjuk, hogy mostani lehetőségeink jobb és ésszerűbb hasznosítása a legfontosabb feladatunk. Fejlesztési alapunkat tehát erre fordítjuk. Az elmondottakkal összhangban továbbfejlesztik a szarvasmarhaágazatot, s javítják a takarmányozást, hogy olcsóbbá tegyék a termelést. Sertéshízlalásukat is gazdaságosabbá teszik, s csökkentik a malacelhullést. Ehhez szorosan hozzátartozik az állattenyésztés összpontosításának és szakosításának a megvalósítása. A tehénállományt Gímesen és Szelezsényben, a htzómarha-állományt pedig Ladicán (Lédec) összpontosítják. A korszerű' istállók építése folyamatban van, s üzembehelyezésük után hozzákezdenek a régi istállók korszerűsítéséhez. — Mindez a fejlesztés akkor érezteti majd igazán a hatását, ha tovább erősödik a tagok ragaszkodása a szövetkezethez — mondotta Púchovský elvtárs. — Az egyesülést követően, amióta nálunk is elkezdődött a szocialista brigádraozgalom, az ember örömmel tapasztalja, hogy többet törődnek a tagok a közös gazdasággal, jó részt venni a brigádgyüléseken, ahová meg szoktak hívni. Ott nem a vezetőség által meghatározott napirend szerint tanácskoznak, hanem azokat a kérdéseket veszik sorra, amelyeket ők tartanak a saját részlegeiken időszerűnek. Gyakran tanulhatunk tőlük és az ilyen együttlétek termelési szempontból is hasznosak. A tervek sikeres valóra váltásáról ma még korai lenne beszélni. Az viszont már most bizonyos, hogy az új befogadása, az adottságokhoz való Igazodás, a helyes és megalapozott gazdasági döntések hozzák meg az előrehaladást. Bizonyos az is, hogy a folyamatosan fejlődő nagyüzemi gazdálkodás teremtett az egy szövetkezetbe tömörülő apró falvak egykori elmaradott cselédvilágában új, a mai kor emberéhez méltó életet. Csiba László Csallóközaranyoson (Zlatne na Ostrove) a „Z“ akcióban új tüzoltószertárat építettek korszerű körülményeket teremtve az önkéntes tűzoltók tevékenységének. Az építőket nemcsak jó munkájukért, hanem azért is megilleti a dicséret, hogy a szertárat rekordidő — nyolc hónap — alatt adták át rendeltetésének. Az építésre fordított összeg meghaladja a kétszáznyolcvanezer koronát. Az épület központi fűtésű, ami a felszerelés, a technika téli tárolását nagyban megkönnyíti. Ottjártunkkor a szertár előtti térséget betonozták. (Andriskin József felvétele)
