Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-12-09 / 49. szám

egész mezőgazdaságunk elé újabb feladatokat tűzött. Egyúttal az ipar és a mezőgazdaság munkafeltételeit, a város és a falu életét igyekszik egymáshoz közelebb hozni, hogy ez is jelképezze a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság egységének megszilárdítását. A SZOCIALISTA DEMOKRACIA SZILÁRDÍTÁSA AZ EFSZ-EKBEN Az a minőségi változás, amit szocialista, szövetkezeti mezőgazdaságunk különösen a legutóbbi évtized során mutathat fel, megkövetelte, hogy az elért fejlettségi szinthez és a további várt fejlődés színvonalához módosít­suk a jogrend keretét. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Szövetségi Gyűlése 1975. november 13-án fogadta el az új mezőgazdasági szövetkezeti törvényt. Megvitatásakor egyes pontjaihoz fűzött javaslataikkal, ajánlataik­kal a szövetkezeti földművesek e törvény társszerzői lettek. Az új törvény alkalmazása során eddig szerzett tapasztalataink azt mu­tatják, hogy legfőbb célját és küldetését teljesíti. Az állami közigazgatással megbonthatatlan egységben a szövetkezeti mezőgazdasági nagytermelés üzemeiben elmélyül a szövetkezeti demokrácia, a szövetkezeti szeriek rend­szere és hatásköre az új feltételekhez és feladatokhoz idomul. Mivel na­gyobb termelési egységeket alakítanak ki, így a szervezés és az irányítás hatékonyabb formáit és módszereit is alkalmazhatják. Megszilárdul a szö­vetkezeti földműves helyzete a munkakapcsolatok terén és egyenrangúvá válik a többi dolgozóval a munka-törvénykönyv meghatározásainak széle­sebb körű alkalmazása által. A mezőgazdasági termelésben egyre terjednek a társadalom szempontjából előnyös kooperációs és integrációs kapcsolatok. Problémák merülnek fel főképp a szövetkezeten belüli demokrácia haté­kony alkalmazását illetően a megnagyobbodott, társult szövetkezetekben. A központi irányítás követelményeivel összhangban nem mindig sikerült szoros és közvetlen kapcsolatot létrehozni a vezetők és a termelésben dol­gozók között. A dolgozók, a tagok nagyobbára nem vesznek részt a szövet­kezet igazgatásában, irányításában. Különösképpen is megengedhetetlen a szövetkezet döntéseire feljogosított taggyűlés helyettesítése alacsonyabb szintű választott szervekkel vagy a gazdasági vezetéssel. Hiszen a taggyűlés a szövetkezet tagjainak aktív részvételével a szövetkezeti demokrácia al­kalmazását jelenti. A szövetkezet saját alapszabályainak rendelkezéseivel összhangban jobban ki kell használni az egyes részlegeken rendezett tag­gyűlések megtartását, hogy így a döntésben az efsz minden tagja személy szerint, aktívan vehessen részt. A szövetkezeti szervek munkájának javulása megköveteli, hogy nagyobb rendszerességet érjenek el az új képviseleti szerv — a küldöttek tanácsá­nak — tevékenységében, következetesebben valósítsák meg határozatait, amelyekkel a szövetkezet minden tagját megismertetik és így biztosítják a tagság állandó érdeklődésének fenntartását a szövetkezet fejlesztése iránt. Hogy a szövetkezeti tagok aktívabban vegyenek részt a szövetkezet életé­nek irányításában, ahhoz nélkülözhetetlen nagyobb mértékben bekapcsolni őket az egyes bizottságok, albizottságok munkájába. Ebben hatékonyabb segítséget kell nyújtania a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének. A termelés és a munka új szervezési formáinak bevezetése és alkalmazása következtében egyre fontosabb szerepet kap a termelési értekezlet. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy az olyan szövetkezetekben, ahol a termelési értekezlet az irányítás hatékony eszközeként és a szövetkezeti tagoknak az Irányításban való aktív részvételé egyik formájaként kezelik, ott a tévé-17 minden egyes efsz bevezette a Jufalmazásnak fejlett módját, hogy kész pénzben fizeti ki tagjainak munkajutalmát. Egyes erre kiválasztott szövet­kezetekben 1974 óta alkalmazzák a munka és a bérrendszer racionalizálá­sának elvein alapuló egységes munkajutalmazás rendszerét, amelyet a me­zőgazdaság állami szektorában és népgazdaságunk többi ágazatának üzemei­ben is alkalmaznak. E bérezési rendszert alkalmazó efsz-ek eredményeiből kitűnik, hogy az egységes bérezési rendszer a szövetkezetekben eddig használt teljesítmény normák és a jutalmazás formálnak egységesítését segíti elő, s egyben őket az állami mezőgazdasági üzemek szintjéhez hozza közelebb. Azokban a szö­vetkezetekben, amelyek létrehozták az ehhez szükséges politikai-szervezési és termelési-műszaki adottságokat, ez a rendszer a termelés és a gazdasá gosság további javulását, valamint a tartalékok jobb kihasználását eredmé­nyező személyes anyagi érdekeltség növekedését segíti elő. Célszerűnek látszik az, hogy a szövetkezetek IX. kongresszusa bírálja el, mennyiben teremtettük meg e rendszer alkalmazásának feltételeit minden efsz-ben. Nem bízhatunk viszont abban, hogy az egységes bérezési rendszer beve­zetése magától megoldja a jutalmazás összes 'kérdését minden szövetkezet­ben. Minden munkahelyen jobban el kell gondolkodni afelett, hogyan lehet az anyagi érdekeltséget eredményesebben összekapcsolni a tartalékok ki­használására, a költségek csökkentésére és a munka megszervezése, vala­mint az irányítás tökéletesítésére Irányuló igyekezettel. Megengedhetetlen, hogy a jutalmak növekedése ellentétbe kerüljön a gazdasági eredmények­kel és a kialakított gazdasági alapeszközök értékével. Szövetkezeteinkben a jutalmak növekedésének összhangban kell lennie a szövetkezet szükség­leteivel és a társadalom érdekeivel. A szövetkezetek Vili. kongresszusának határozatai alapján az efsz-ek többsége bevezette a háztáji nélküli gazdálkodást és a mezőgazdasági ter­ményeknek készpénzfizetés ellenében történő eladását tagjainak. A mező­­gazdasági termények juttatását rendező egységes elvek érvényesítése elő­segítette az egyes szövetkezetek között észlelhető Indokolatlan különbségek felszámolását és a közös gazdálkodás megszilárdulását. Gazdasági állatokat a szövetkezeti tagok, az állami gazdaságotk dolgozói és többi polgártársunk Is nevelhet, ha a szükséges takarmányt háztartási hulladékból, illetve a mezőgazdaságban nehezen megművelhető földterületről szerzi be. Ennek napjainkban Is vitathatatlan a fontossága, népgazdasági jelentősége. Ezért kormányunk törvényes Intézkedésekkel támogatja a szerződéses hizlalás módszerének elterjedését. Célszerű lenne az, hogy minden szövetkezet saját alapszabályaival összhangban tegye lehetővé tagjainak a gazdasági állatok nevelését. * > A párt szoclál-polltlkat irányzatának teljesítése érdekében Jelentős intéz­kedésnek számit a társadalom-biztosításról szóló törvény Mbocsájtása. A törvény megvalósításával létrejött minden dolgozó egységes nyugdíjrend­szere, növekedett a nyugdíjak összege és tovább szilárdult a szövetkezeti tagok szociális biztonságérzeté. Ezt az irányzatot a szövetkezetek olyan Intézkedései is nagyban támogatják, amellyel saját eszközeikből nyújtanak nyqgdíi-kiegészftést az arra érdemes tagjaiknak, akik érdemeket szereztek a szövetkezet fejlesztésében. Ezt a gyakorlatot a jövőben továbbra Is alkal­mazni kell. MEGSZÜNTETNI A FALU ÉS A VÄROS MUNKA-, ILLETVE ÉLETFELTÉTELEI KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGET Napjainkban egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a társadalmi, szociá­betakarítási veszteségekben kedvezőtlenül megnyilvánuló fogyatékosságok kiküszöbölésére. Döntően fontos a cukorgyártás hektárokra számított foko­zása és a hozamok lényegesen magasabb szintű állandósítása. Az élenjáró mezőgazdasági üzemeik elért eredményei e téren nagy tartalékokra mutat­nak. A szolgáltató és feldolgozó ipari vállalatoknak is jelentősen hozzá kell járulniuk a cukorgyártás gyorsabb fokozódásához. Főként az a fontos, hogy biztosítsák jó minőségű cukorrépa-vetőmag termelését, előkészítését és el­osztását, s a mezőgazdasági üzemekkel együtt törekedjenek a cukorrépa minőségének javítására. A cukorrépának cukortartalom szerinti felvásárlá­sára való fokozatos áttérésre is számítunk. A behozatal csökkentése végett fokozni kell az olajos növények termelé­sét, törekednünk kell a kisebb mennyiségű eruksavat tartalmazó repce termelésének fokozására és a napraforgó vetésterületének bővítésére a ter­mesztésére alkalmas területeken, természetesen biztosítva ennek anyagi­technikai feltételeit. A burgonyatermelésben figyelmünk összpontosuljon a hektárhozamok nö­velésére azzal a céllal, hogy húsztonnás átlagos hektárhozamot érjünk el, s emellett még javuljon a burgonya minősége és állandósuljon a burgonya vetésterülete. Célszerűnek látszik továbbá, hogy a vállalatok technikai ellá­tottságával összhangban folytassuk a burgonyatermesztés koncentrálását s egyes üzemek jobban szakosodjanak a burgonya célszerű — fogyasztási, ültető és ipari — termelésére. A tárolási veszteségek csökkentésére töre­kedve, a mezőgazdasági üzemek, zöldség-, és gyümölcskereskedelmi válla­latok és a keményítőipar eszközeinek egyesítésével gyorsabban kell létesí­teni burgonyatárolókat. A zöldség- és gyümölcstermesztésben a fő feladat az említett ágak iparo­sítása útjának folytatása koncentrációval és szakosítással, s a kormányok által jóváhagyott koncepció érvényesülésének biztosítása. Számítunk rá, hogy a gyümölcs- és zöldségtermelésre szakosodott mezőgazdasági vállala­tok tevékenyebben töltik majd be termelés-egybehangolói és szervezői funkciójukat, és kellő szolgáltatásokat nyújtanak a mezőgazdasági üzemek­nek. Elvárjuk, hogy a kongresszust megelőző vitában összegezni fogják a termelés, a kereskedelem és a feldolgozó ipar együttműködésének jó ta­pasztalatait, s a javaslatok hozzájárulnak a termelésnek és a lakosság em­lített termékekkel való .ellátottságának javulásához. A nagyüzemi termelésre áttérve azonban egyetlen mezőgazdasági üzem­ben sem lehet meggondolatlanul felszámolni a kiskerteket és a gyümölcsö­söket. Ugyancsak támogatni kell és a lakosság közellátására szervezetten ki kell használni a kistermelők termékeit, főként a munkaigényes termék­fajtákat. Az alapvető termények termelésének biztosításával egyidejűleg fokozott figyelmet érdemel a különleges és kisterjedelmű termények és növénykul­túrák, mint például a komló, a dohány, a szőlő, a rostos növények, a kö­mény és továbbiak termelésének koncentrálása. A AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSI TERMELÉSNEK TOVÁBBRA IS DÖNTŐEN FONTOS ÁGAZATA MARAD A MARHATENYÉSZTÉS A marhatenyésztés nemcsak a legfontosabb élelmiszerek termelési fel­adatainak teljesítését befolyásolja döntő módon, hanem közvetlen viszony­ban van a mezőgazdasági termelés mint egész belterjességének és a föld termőképességének fokozódásával is. Nagy tartalékok rejlenek a mezőgaz­e A mezőgazdasági beruházások tervét teljesítjük és a beruházási eszközö­ket a XV. iiártkongresszus határozataival összhangban a föld termőképessé­gének fokozására, a gabonafélék és a takarmánynövények termésének nö­velésére, ennek keretében raktárhelyiségek, aratás utáni kezelőhelyek épí­tésére, az állattenyésztési termelésben pedig marhaístállók elsődleges épí­tésére Irányítjuk. Ám nem mindenütt sikerül ezt teljesen megvalósítanunk. Fogyatékosságot jelent főként az építkezések magas 'költségszintje, egyes esetekben pedig' a létesítmények építésének és teljes üzembe helyezésének túl hosszú ideje. Nagy tartalékot jelentenek az elért eredményekben mutatkozó még min­dig nagy különbségek. Sok a probléma és fogyatékosság, amelyekbe nem törődhetünk bele. Ezért célszerűnek tartjuk, hogy minden mezőgazdasági üzemben következetesen értékeljék a hatodik ötéves terv első három évé­nek tervteljesítési eredményeit, s a dolgozók figyelmét irányítsák azokra a szakaszokra, ahol nem teljesítik a feladatokat, pedig lehetőségek vannak a termelés fokozására és hatékonnyá tételére. Ennek módja a termelésben és az irányító munkában rejlő tartalékok feltárásának, a fogyatékosságok okai leleplezésének kritikus szellemű és igényes megközelítése, továbbá konkrét intézkedések foganatosítása a fogyatékosságok kiküszöbölésére és a dolgozók kezdeményezésének kibontakoztatására. A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS MAGASABB FOKÚ BELTERJESSÉGÉÉRT A mezőgazdasági termelés fokozásának alapvető feltétele a növényter­mesztés elsődleges fejlesztése és magas fokú belterjessége, hogy mind job­ban kielégítse az állattenyésztési termelés dinamikusan növekvő takar­mányszükségletét és csökkentse a takarmány-behozataltól való függőségün­ket. E célok elérésére törekedve jó gazdákként elsősorban lényegesen nagyobb gondot kell fordítanunk a talaj kihasználására és termőképességének foko­zására. Ennek fontos feltétele a földalap nyilvántartásában való rendterem­tés, hogy minden hektár mezőgazdasági földterületnek legyen gazdája, ész­szerűen kihasználják a termelés továbbfejlesztésére és következetesen be­tartsák a mezőgazdasági földalap védelmére vonatkozó törvény rendelke­zéseit. A föld termőképességének tartós fokozódását és valamennyi termény hek­tárhozamának növekedését célzó Intézkedéseik komplexumának szerves ré­sze a növénytáplálás színvonalának emelése. Jelentős tartalékunk- van a szerves trágya felhasználásában. Élenjáró mezőgazdasági üzemek tapaszta­latai bizonyítják, hogy a szerves trágyával való rendes gazdálkodás a nagy és állandó hozamok elérésének és a műtrágya hatásossága fokozásának együk alapfeltétele. Az agrokémiai vállalatok fontos rendeltetése, hogy komplex módon gondoskodjanak a föld termőképességének fokozásáról, ér­vényesítsék a korszerű technikát, tudományos alapon biztosítsák a növény­­táplálást és -védelmet. Sokoldalúan támogatni kell munkájuk hatékonysá­gának fokozását és el kell érni, hogy fokozatosan kiépüljenek, a kellő tech­nikával rendelkezzenek a növényvédelmi és táplálási ésszerű intézkedések területi laboratóriumi elemzések és tudományos kutatóhelyi tapasztalatok alapján történő végrehajtásának szervezői legyenek. A vövénytermesztés további belterjesítése végett a jövőben is támogatjuk öntözőberendezések, kis víztárolók és lecsapoló berendezések építését. A növényfejlödésl időszakban a legnagyobb csapadékhiánnyal küszködő terű. 20 5

Next

/
Thumbnails
Contents