Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-12-09 / 49. szám
N га szolgáló kellő vetőmagkészletek létrehozásában. Ez mind a mezőgazdasági üzemek, mind a szolgáltató szervezetek közös feladata. A takarmányalap javítása, a föld termőképességének és a növénytermesztés általános belterjességének fokozása szempontjából kellően méltányolni kell a termények váltakozásának és a köztes növények termesztésének jelentőségét. Ezért célszerűnek tartjuk, hogy a köztes növények részaránya a vetésterület jelenlegi 3—5 százalékáról a következő években legalább a kétszeresére bővüljön. Fontos tartalék a jövőben is a rétek és legelők termelésének további növelése. Eddigi színvonalával korántsem elégedhetünk meg. Noha az utóbbi években fokozatosan nőnek a hektárhozamok, nem sikerült átfogóan megvalósítanunk a termelés fokozását célzó intézkedéseket valamennyi üzemben. Főként a rétgazdálkodási programok következetes teljesítésével és azzal, hogy az egész füves növényzetet felhasználjuk takarmánykészitésre és szervezett marha- és juhlegeltetésre, folytatnunk kell a megkezdett utat, biztosítanunk kell, hogy mindenkor gazdaságosan felhasználják a réti és legelői takarmányt. Azzal a céllal, hogy csökkentsék a marhaetetésre szánt szemes takarmány fogyasztását, valamennyi mezőgazdasági üzem termeljen egy marhaegységre és egy évre számítva öt tonna szárazanyagnak megfelelő mennyiségű, jó minőségű terimés takarmányt, ebből pedig legalább 0,5—0,6 tonnát jó minőségű szénában állítson elő. Az évközi ingadozások kiegyenlítése végett egyidejűleg évente legalább 10—15 százalékos teriméstakarmány-tartalékot hozzanak létre. Elsőrendű feladat, melynek megoldása feltétele a hús- és tejtermelés további fejlesztésének, — a takarmányok felhasználásának és a velük való gazdálkodásnak lényeges javítása. A szántóföldi takarmány állattenyésztési felhasználási foka valamennyi mezőgazdasági üzem gazdálkodási színvonalának a mutatója. Nagy tartalékok vannak főként a marhaállomány táplálásában. Kihasználásuk megköveteli, hogy elemzések alapján térjünk át az egyes kategóriájú állatok takarmányadagjainak olyan összeállítására, hogy ennél optimálisan felhasználjuk a jó minőségű takarmányforrásokat, korszerű technológiai folyamaton menjenek keresztül a terimés takarmányok, hogy így elérhessük hatékonyabb felhasználásukat. Az utóbbi évek gyakorlata újra igazolta, hogy az új technológiával elkészített szalma a marhaállomány takarmányalapjának kiváló forrása. Az utóbbi években jelentős haladást értünk el abban, hogy ésszerűbben használjuk fel a gabonát a takarmánykeverékekben. Ennejc ellenére a gabona tíz százalékát még mindig közvetlenül etetjük fel. A takarmánykeverékek termelésének további fokozása és minőségének javítása még saját termelésű fehérje komponensek biztosításától is függ. A mezőgazdaság! üzemekben az egyik fő forrás a hüvelyesek termelésének fokozása. Noha vetésterületeik az utóbbi években bővültek, nagy tartalékok vannak a hektárhozamok növekedésében. Fehérjekomponensek behozatalának korlátozott lehetőségei miatt minden mezőgazdasági üzemben keresni kell az utat a hüvelyesek és további fehérjetartalmú takarmányfélék termelésének fokozására. A takarmányokkal mindenütt rendesen kell gazdálkodni, és főként a szemes takarmányok fogyasztásának csökkentésére kell törekedni. Gyorsabb fejlődést kell elérnünk az ipari növények termelésében. A cukorrépatermelési és főként cukorgyártási feladatok teljesítése a hatodik ötéves terv hátralevő éveiben megköveteli, hogy minden üzemben felelősségteljesen értékeljék a termelési eredményeket és hajtsanak végre konkrét intézkedéseket a hozamokban, a csekély cukortartalomban és a t kenység mindén terén jobb eredményt érnek el. Ezért célszerű, hogy ez a jól bevált szervezési megoldás minden efsz irányító munkájának tartós részét képezze. A kongresszus előtti vita jő alkalom arra, hogy szövetkezeteink minden tagja elgondolkozzék afelett, miképp fokozhatná részvételét a szövetkezet vezetésében minden egyes szövetkezet konkrét adottsága alapján. A SZOCIALISTA MEZÖGAZDASÄG ŰJ FELADATAI NÖVELIK A KÉPZETTSÉGGEL SZEMBEN TÁMASZTOTT IGÉNYEKET Az egységes földművesszövetkezetek fejlődése, a termelés iparszerű elemeinek fokozatos alkalmazása és a tudományos-műszaki haladás vívmányainak széleskörű alkalmazása egyre nagyobb igényeket támaszt a szövetkezeti tagok képzettségi szintjével és politikai-szakmai felkészítésével szemben. Napjainkban, országos méretben, a szövetkezetekben 132 ezer kitanult mezőgazdasági szakmunkás, 47 ezer szakközépiskolát és 8 ezer 400 főiskolát végzett szakember dolgozik, tehát a szövetkezetekben foglalkoztatottaknak harminc százaléka szakképzettséggel rendelkezik. Az efsz-ekben dolgozók számára különféle szakmai, a szükséges képesítés megszerzését elősegítő ciklikus oktatást, a továbbképzés különböző formáit rendszeresítették. Komoly problémát jelent elsősorban az egyes termelési ágazatokban foglalkoztatott dolgozók eltérő szakmai felkészültsége és az állattenyésztésben dolgozók általánosan igén alacsony szakképzettsége. A dolgozók korösszetétele is javításra szorul. Sürgető feladat megnyerni az ifjúságot a földműves-hivatásra, különösképpen a mezőgazdasági állattenyésztői ágazatra, ahol a helyzet egyáltalán nem megnyugtató. A közép- és főiskolákon jelenleg strukturális változásokat eszközölnek, amit a jelenlegi gyakorlat és a termelés feltételezett, várható fejlődése követel meg. Négyéves tanulmányi időre bővített és érettségivel végződő oktatást, továbbá a dolgozók esti középiskoláján folyó szakoktatás lehetőségét alakították ki. A főiskolákon is az egyes tanulmányi ágazatokat az új feltételekhez módosították. 1 Az új oktatási rendszer keretében felelősségteljes feladat hárul azokra az efsz-ekre is ahol a szaktanintézétek másodosztályos és felsőbb osztálybeli tanulói a gyakorlati ismereteket sajátítják el. Ugyanígy aktív segítséget kell nyújtani az iskolából kikerült közép- és főiskolásoknak a gyakorlati munka megkezdésekor, hogy kiváló mezőgazdasági szakemberekké válja-Fontos küldetésük van az efsz-ben rendszeresített iskolán kívüli felnőttoktatás különböző formáinak, mindenekelőtt a szövetkezeti munkaiskolának, Oktatási tevékenységüket a mezőgazdasági szaktanintézetekkel és szakiskolákkal szorosabb együttműködésben jobban ki kell használni az állattenyésztési dolgozók képesítésének kiegészítésére, az e részlegen dolgozókat felkészítve az új technika tökéletes ismeretére. A szövetkezeti földművesek képesítési szintjének növelése felöli gondoskodás elválaszthatatlan részét képezze a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége, a mezőgazdaságot irányító szervek, az efsz-ek vezetőségének, valamint káder- és személyzeti osztályuk munkájának. A szakmai felkészültség és a képzettség fokozásával szorosan összefügg az állattenyésztés szakaszán a progresszív munkamódszerek bevezetése, mivel e módszerek alkalmazásával minden héten két szabadnapot biztosíthatunk az állatgondozóknak, fejőknek. Ehhez azonban a munkafolyamat kellő megszervezésével kell kialakítani a nélkülözhetetlen feltételeket. 18 leteken és ott létesítünk elsődlegesen vízgazdálkodási rendszereket, ahol a vizenyős talaj lecsapolása után a legnagyobb földtartalékot érjük el. Ezzel egyidejűleg elengedhetetlenül fontos, hogy a mezőgazdasági üzemek az öntözőberendezéseket főként olyan termények termesztésében használják ki jobban, amelyekből maximális termés érhető el. Ennek megfelelően kell módosítani a vetésforgókat és a növénytermesztés általános megszervezését is a mezőgazdasági üzemekben. A mezőgazdasági termelés továbbfejlesztésének súlypontja továbbra is a gabonaprogram komplex megvalósítása, vagyis a gabonatermelés fokozása, a bektárhozamok növelése, ésszerű állattenyésztési felhasználásuk és a te- > rimés takarmányok nagyabb mennyiségű termelése. A gabonatermelés jelenlegi színvonalát tekintve mindmáig nagy tartalékok vannak a hektárhozamok növelésében. Ezt bizonyítják élenjáró mezőgazdasági üzemek és járások eredményei, sőt, gyakran az összehasonlítható termelési feltételek mellett gazdálkodó üzemek hozamaiban mutatkozó nagy különbségek is. ' Az élenjáró gabonatermelők tapasztaltai azt bizonyítják, hogy a gabonatermelés fokozásának fő forrása az agronómiái és technológiai fegyelem következetes betartása, a faj- és fajtaösszetétel javítása, a gabonafélék agrobiológiai ellenőrzésének bevezetése és a fajta szerinti agrotechnika alkalmazása. Elvárjuk, hogy a mezőgazdasági üzemekben e kérdéseket megvitatva minden szempontból értékelni fogják az eddigi eredményeket és keresni fogják a módot további, még jobb eredmények elérésére ezen a szakaszon. Jelentős feladat a szemes kukorica termelésének fokozása. Ebben mindeddig csak részleges sikereket érünk el. A kukorica-termelés fejlesztésének útját azok az élenjáró mezőgazdasági üzemek mutatják, melyeknek eredményei igazolják a szemes kukorica termelésének fejlesztésével kapcsolatos előirányzatok és intézkedések helyességét. Fokozatosan felszabadítunk eszközöket vetőmag és technika behozatalára. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a szemes kukorica termelése fokozatosan a legjobb termelési feltételekkel rendelkező mezőgazdasági üzemekben összpontosuljon, a növénynemesítő vállalatokban biztosítani kell Jó minőségű vetőmagok, főként korai hibridek termelését, amelyek biztosan beérnek a mi adottságaink között. E problémakör megoldásában sokkal jobban részt kell venniük az illetékes tudományos kutatóintézeteknek, valamint az Oseva és a Slovosivo termelési gazdasági egység nemesítő állomásainak. Jó minőségű terlmés takarmány termelésének fokozása döntő jelentőségű abból a szempontból, -hogy kellő takarmányfélékkel lássuk el az állattenyésztést és megoldjuk a gabonaprogramot. A legnagyobb tartalékot a tápanyagok biológiai értékének megőrzésében és területi egységenkénti előállításuk fokozásában látjuk. Valamennyi mezőgazdasági üzemben a konkrét feltételeknek megfelelően, a termelésszerkezet megfelelő módosításával és a legalkalmasabb betakarítási és tartósítási technológiák alkalmazásával kell megoldani ezt a sürgető problémát, mely a hazai feltételek között döntően kihat az állattenyésztési termelés fejlesztési feladatainak eredményes teliesítésére. Az utat abban látjnk, hogy alapvető fordulat történjék az évelő takarmányok szántóföldi termesztésében, főként a lucerna- és lóherefélék vetésterületeinek növelésében és a takarmányhüvelyesek, köztes növények, a burgonyatermesztő vidéken pedig még a takarmányrépa vetésterületének bővítésében. Alapvető fordulatot kell elérnünk a termelés vonalán e célok-A MUNKAKEZDEMÉNYEZÉS FEJLESZTÉSE A TERMELÉS ÉS HATÉKONYSÁGÁNAK NÖVEKEDÉSÉT SEGÍTI ELŐ A szövetkezetek fejlődésének eddig elért szintje, a szövetkezeti tagok szociális- és létbiztonság-érzete nagyban elősegítik a szocialista munkaviszonyra nevelést és a szocialista életmód kialakítását. A szövetkezeti tagok többsége munkájához, szövetkezetéhez, a szövetkezetek közötti együttműködés és az össztársadalmi célok követelményeinek teljesítéséhez öntudatosan viszonyul. A munkaiközösségekben nemcsak közvetlenül hasznosítható értékeket alakítanak ki, hanem ezen felül szorosabbá fűzik és kialakítják a szocialista embertársi kapcsolatokat, fejlesztik a szocialista ember személyiségét. Az emberekkel végzett kádermunka színvonala azon mérhető le, milyen a munkafegyelem, a műszaki-termelési fegyelem, a rend az egyes munkahelyeken, de azon is, milyen elvtársi kapcsolat alakult ki a munkaközösségekben és végül milyen gazdasági eredményeket mutatnak fel, milyen az illető szövetkezet szociális-gazdasági fejlődése. Azon alapformák egyike, amellyel szövetkezeti földműveseink a munka, a szövetkezet és a társadalom iránti öntudatos viszonyukat kinyilvánítják, a szocialista versenyben, az újítói és feltalálói mozgalomban való részvételük. A Februári Győzelem 30. évfordulójának tiszteletére 1978-ban a szövetkezeti ágazatban több mint 140 ezer szocialista munkafelajánlást tettek és a szocialista versenybe a dolgozóknak csaknem hetven százaléka kapcsolódott be. A mezőgazdaság szövetkezeti szektorában 1978-ban több mint kilencezer munkaközösség 110 ezer taggal szocialista brigádba tömörült. Több mint a fele már elnyerte a szocialista brigád megtisztelő címét. Ugyanígy az efszekben alakult komplex racionalizáló brigádok is egyre hatékonyabban vesznek részt a szövetkezetek fejlődését elősegítő feladatok megoldásában. Eddigi tapasztalataink azt igazolják, hogy a munkakezdeményezés fejlesztésében még sok a kihasználatlan tartalékunk. Mindenekelőtt abban, hogy a szövetkezeti földművesek aktivitását nem minden esetben irányítják a legfontosabb-feladatok megoldására, nem tartják az Irányítás, a vezetés, valamint a dolgozók nevelése egyik igen fontos eszközének. A szocialista versengés gyakorlatában sok esetben a legfontosabb kritérium és feltétel a vállalás mennyiségi mutatója, a vállalások és a versenyben állók száma. Nem mindenütt helyeznek súlyt a legfontosabbra, a gazdaságosságra, a költségek és a veszteségek csökkentésére, az anyag-megtakarításra és a termelés minőségére. Gyenge pont továbbra is a vállalások teljesítésének ellenőrzése, értékelése, a legjobb egyéni és kollektív eredmények népszerűsítése, valamint az elért eredmények kellő jutalmazása. Alig találunk példát arra, hogy az egyes üzemeken belül vagy az egyes üzemek között a hasonló munka- és termelési irányzatú közösségek, brigádok egymással versenyeznének. Ahhoz, hogy a szocialista verseny valóban az irányítás fontos eszközávó váljék, szükséges az, hogy a szövetkezet vezetősége az SZESZ és a jmi szerveinek hatékony közreműködésével helyes irányba terelje a szocialista versenyt ás minden erejével támogassa a dolgozók munkakezdeményezéséuek kibontakozását. KÖVETKEZETESEN JUTTASSUK ÉRVÉNYRE A MUNKA HELYES JUTALMAZÄSÄNAK ELVEIT A szövetkezetek VIII. kongresszusának határozataival összhangban már 6 19
