Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-12-09 / 49. szám
1978. DECEMBER 9. XXIX. évfolyam 49. szám. Ага 1,— Kčs Szabad földműves Az SZSZK Mezögazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Lapunk e heti számában közöljük az egységes földművesszövetkezetek IX. kongresszusának vitaanyagát. A mezőgazdasági dolgozók igényes feladatai írta: RUDOLF VANCO, az SZLKP KB osztályvezetője Az idei év, s Így a hatodik ötéves tervidőszak harmadik éve is a végéhez közeledik. Ideje tehát összegezni eredményeinket és tapasztalatainkat, valamint a tanulságokat, melyek hasznosíthatók lesznek a jövő évi termelési tervek készítése folyamán. A hatodik ötéves tervidőszaknak már több mint a felét magunk mögött hagytuk. A tervfeladatokat, a tervidőszak első éveiben, a kedvezőtlen időjárás ellenére is, eléggé jól teljesítettük. Az elért eredmények igazolják Szlovákia mezőgazdasági és élelmiszeripari komplexma intenzív fejlesztésének irányvonalát. Az említett időszakban lényegesen növekedett a mezőgazdasági termékek mennyisége, s ez lehetővé tette a növekvő társadalmi igények kielégítését, a lakosság élelmiszerellátásának javítását. A mezőgazdasági össztermelés 1975-höz viszonyítva 7,4 százalékkal növekedett, ebből a növénytermesztés 4,1, az állattenyésztési termelés pedig 10,3 százalékkal. Annak ellenére, hogy a növénytermesztés dinamikusan fejlődött, mégsem tudtuk teljesíteni a CSKP XV. kongresszusának azt a határozatát, amely célul tűzte ki a növény, termesztés elsődleges fejlesztését, illetve azt, hogy az gyorsabban fejlődjön mint az állattenyésztési termelés. Igaz, hogy a gabonatermesztésben szép eredményeket értünk el, ennek ellenére a növénytermesztés további ágazatainak egyenlőtlen fejlődése miatt szinte lehetetlen a takarmányalap megteremtése, főleg a takarmányok optimális összetételének és minőségének a biztosítása. Komoly fogyatékosságok tapasztalhatók a terimés, illetve a tömegtakarmányok termesztésében, továbbá a cukorrépa, burgonya, zöldség, gyümölcs és még jónéhány növény termesztésében is. Igaz ugyan, hogy a kedvezőtlen időjárás és részben a technikai felkészültségben tapasztalható fogyatékosságok is kedvezőtlenül hatottak a meghatározott termelés-fejlesztési feladatok teljesítésére. Ugyanakkor azonban jól tudjuk azt is, hogy az egyes tervfeladatok teljesítésében mutatkozó lemaradást az adott lehetőségek kihasználásának elmulasztása is okozta. Ezt szemléltetően bizonyítják a növénytermesztésben és az állattenyésztésben, valamint a gazdálkodás eredményeiben mutatkozó lényeges különbségek is a megközelítőleg hasonló feltételek között gazdálkodó mezőgazdasági üzemekben. Ez a körülmény megköveteli a technológiai fegyelem betartásának szigorú ellenőrzését, valamint az irányítás és a munkaszervezés fogyatékosságainak feltárását, s ezen a téren is a hatékonyság fokozását. Az állattenyésztésben jobban teljesítettük a feladatokat, mint a növénytermesztés szakaszán. A növénytermesztésünk tervfeladatai teljesítésének elmulasztása azonban kedvezőtlenül hatott az állattenyésztés jövedelmezőségének alakulására. A jó minőségű tömegtakarmányokból és fehérjedús takarmányokból jelentkező hiány a szemes, illetve az erőtakarmányok rendkívül nagy mennyiségű fogyasztásához, végsősoron az állattenyésztési termelés rentabilitása színvonalának csökkenéséhez vezetett. A mezőgazdaságunk fejlődésének pozitív vonása, hogy az utóbbi években sikerült korlátoznunk a földalap csökkenését, és biztosítani a termelési kapacitás szükségszerű növekedését. Fontos, hogy ezt az alapvető termelőeszközt a jövőben is védelmezzük, termőerejét fokozzuk és ésszerűen kihasználjuk. Ebben a munkában a mezőgazdasági üzemek mellett jelentős feladat hárul a nemzeti bizottságokra is. Magától értetődik, hogy a jövő évi termelési és pénzügyi tervek készítésekor számolni kell az egész ötéves tervidőszakra meghatározott feladatok teljesítésével. Ebből a követelményből indul ki a mezőgazdasági és élelmiszeripari komplexum 1979—1980. évi terve is. Ez a terv azzal számol, hogy a jövő esztendőben a mezőgazdasági össztermés 7,4 százalékkal, vagyis a növénytermelés 10,2, az állattenyésztési termelés pedig 2,8 százalékkal növekszik az idei tervhez viszonyítva. Igényes, de reális követelmények ezek, melyek egyben azt a célt is követik, hogy összhangot teremtsünk — a növénytermesztés elsődleges fejlesztése által — a mezőgazdasági termelés két fő ágazata, tehát a növénytermesztés és az állattenyésztés között. A tervezett terméknövekedést a termelés hatékonyságának fokozásával, a termelési kiadások viszonylagos csökkentése mellett kell elérnünk, mely törekvésnek tükröződnie kell az anyag- és az energiatakarékosságban, valamint a beruházási eszközök ésszerű kihasználásában. A növénytermesztésben fel kell készülnünk a legfőbb feladatok teljesítéséhez vezető hatékony intézkedésekre. A jövő évi terv egyik kulcsfontosságú feladatnak minősíti a gabona hektárhozamának — az utolsó háromév átlagával szemben — tíz százalékos növelését, valamint a gabona vetésterületének szükség szerinti bővítését abból a célból, hogy a jövő esztendőben legalább 3 millió 900 ezer tonna gabonát termeljünk. Szlovákiai méretben a múlt évi mennyiséghez viszonyítva ez 2,2 százalékos növekedést jelent. Az olajosnövények termését a napraforgó részarányának növelésével akarjuk gyarapítani. A burgonyatermesztési feladatok meghatározásakor a teljes önellátottság eléréséből indultunk ki, tehát abból, hogy mind a lakosság, mind pedig a feldolgozóipar szükségletét hazai termésből fedezzük. A termékek mennyiségének lényeges növekedésével számolunk a zöldség- és a gyümölcstermesztésben is. A növénytermesztés szakaszán a jövő esztendőben legfontosabb feladatunk lesz a kellő mennyiségű és kifogástalan minőségű tömegtakarmányok biztosítása, mivei ez az egyik lényeges feltétele annak is, hogy szemes termékekből mielőbb önellátókká váljunk. A jövő esztendőben maximálisan ki kell használni a növénytermesztés fejlesztésének összes tényezőit. Főleg arra kell törekedni, hogy minél racionálisabban kihasználjuk a szervesés a műtrágyát, a növényvédő vegyszereket, az öntözési lehetőségeket, de nem utolsó sorban a rendelkezésünkre álló technikai eszközöket is. Az állattenyésztési termelés szakaszán a legigényesebb feladat a szarvasmarhák létszámának, főleg azonban a tehenek számának, illetve részarányának a növelése, mivel a tejnek a tervek szerint ötvenötmillió literrel, míg a marhahúsnak huszonnégyezer tonnával kell növekedni a termelés idei színvonalához viszonyítva. Természetesen számolunk a baromfitenyésztés fejlődésével is s egyben azzal, hogy jövőre húszmillió tojással termelünk többet, mint az idén. Az állattenyésztésben legidőszerűbb feladatunk, hogy egy termékegységre minél kevesebb erőtakarmányt használjunk fel; hogy végre megszüntessük az egyes mezőgazdasági üzemek közötti indokolatlan eltéréseket. Ha valóban minden mezőgazdasági üzem lelkiismeretesen kihasználná a takarmánytermesztés színvonalának emeléséhez vezető lehetőségeket, elérhetnénk azt, hogy az állattenyésztés minden ágazata rentábilis volna. Ismételten hangsúlyozom, hogy a jövő esztendőben sokkal ésszerűbben kell gazdálkodni a rendelkezésünkre álló eszközökkel, emelni kell a takarmánytermesztés színvonalát és javítani a takarmánykeverékek minőségét, hogy a tervezett súlygyarapodást elérjük, a termelés hatékonyságát növeljük. A jövő évi állami terv számol az építkezési beruházások színvonalának emelésével, tehát a beruházási eszközök még céltudatosabb kihasználásával. Meg kell teremtenünk a meglevő gazdasági épületek teljes kihasználásának feltételeit és egyben szorgalmazni kell azoknak az építkezéseknek a befejezését, amelyek a termelés korszerűsítését, hatékonyságának növekedését szolgálják. Ugyanakkor fontos követelmény, hogy az építkezések ütemének gyorsítása mellett csökkentsük a költségeket és az új gazdasági épületek minden szempontból megfeleljenek a követelményeknek. Nagyobb figyelmet kell szentelni minden mezőgazdasági üzemben az állóalapok, főleg az elavult gazdasági épületek felújításának és korszerűsítésének. Tehát az állattenyésztés belüzemi összpontosításához és szakosításához szükséges feltételek megteremtésében ki kell használni az e téren jó példát mutató mezőgazdasági üzemek tapasztalatait, vagyis nem szabad függővé tenni ennek a fontos feladatnak a megoldását a nagykapacitású istállók és egyéb termőhelyek építésétől. A mezőgazdasági termelés további gépesítését, új gépek és gépsorok beszerzését a tényleges szükségletekkel összhangban, vagyis a lehető leggazdaságosabban kell megoldani. A rendelkezésünkre álló keretek, amelyek kissé korlátozottak, megkövetelik a meglévő gépek és berendezések szakszerű kezelését, karbantartását és javítását, élettartamuk meghosszabbítását. Ennek a követelménynek a teljesítéséhez szinte minden mezőgazdasági üzemben megvannak a feltételek, ennek ellenére ebből a munkából a gép- és traktorállomásoknak és azok gépjavító részlegeinek is az eddigieknél sokkal többet kell vállalniuk. A mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelésében fontos szerepe van a takarékosságnak, vagyis annak, hogy a tervezett termékegységekre minél kevesebb anyagi ráfordítás legyen, s minél kevesebb nyersanyagot és energiát használjunk fel. Ebből a célból következetesebben ki kell használni és a lehető legszélesesebb körben meghonosítani a tudományos-műszaki vívmányokat, valamint az élenjáró mezőgazdasági üzemek tapasztalatait. A jövő évi termelési és pénzügyi tervnek kihatással kell lennie a termelés belüzemi összpontosításának és szakosításának további folyamatára is. Az összpontosítás és a szakosítás pedig sürgeti és egyben lehetővé is teszi az irányítás ágazati rendszerének, valamint az önálló elszámolás (chozrascsot) alapelveinek következetes érvényesítését a gazdálkodásban. Ajánlatos, hogy mezőgazdasági üzemeink az igényes termelési feladatokat öszszegezö terveik teljesítésében érdekeltté tegyék a dolgozókat, vagyis hogy a legjobb munkaközösségek és a példás helytállást tanúsító egyének teljesítményének figyelembevételével meghatározzák az anyagi ösztönzés hatékony formáit. A közeli hetekben megtörténik az 1979. évi terv lebontása, a vállalatok termelési feladatainak meghatározása, és elkészülnek az 1980. év állami terv irányelvei is. Ezen a téren rendkívüli feladatok hárulnak a mezőgazdasági üzemekre. Mégpedig azért, mert azok tudják legjobban, hogy a termelés fejlesztésének milyen tartalékai, eddig ki nem használt lehetőségei vannak. A tervezés és a termelés-fejlesztési lehetőségek feltárása azonban nem lehet csupán a gazdaság vezetőségének szívügye. E téren komoly feladatok hárulnak a pártszervezetekre, a Szövetkezeti Földművesek Szövetségére, az állami gazdaságokban pedig a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi szervezetére. A terv előkészítését nem az irodában, hanem a gazdaság termelési részlegein, vagyis a növénytermesztési és állattenyésztési ágazatokban, a gépjavító műhelyben, az építőcsoportnál stb. kell kezdeni. Lehetővé kell tenni, hogy az említett ágazatok dolgozói saját maguk ítéljék meg a helyzetet és egyben ők határozzák meg azt is, hogyan lehet többet, jobbat és olcsóbban termelni. Csak így érhető el az, hogy a tervet minden dolgozó sajátjának vallja, s annak teljesítését is erkölcsi kötelességének tekinti. Szükséges tehát, hogy már a tervkészítés időszakában fejlesszék minden gazdaságban a dolgozók kezdeményezőkészségét. S a szocialista ' J ' (Folytatás a 2. oldalon.) ■л m/ ■" A tm Wf mí T. fi >:X4tStmiÍ „A korai vendég nem marad soká“, állítja a közmondás. Az idei rendkívüli időjárásban azonban minden lehetséges és a mezőgazdaságnak nagyon fontos, embert nyugtató, szemet gyönyörködtető hótakaró soká csilloghat az őszutói napfényben. Fotó: —tt—, A megbonthatatlan barátság jegyében A tanulókat, a dolgozó ifjúságot és a felnőtteket egyaránt mozgósító-lelkesítő különböző rendezvényekre került sor a barátság hónapja keretében, Mátyásföld Nagymácséd (Veľká Mača) nevű községében. Kevés az ilyen község, ahol ennyire tevékenyek a diákok, a társadalmi és tömegszervezetek helyi szervezetei, mint itt. Nos, a már jelzett összejövetelek, kulturális és egyéb rendezvények, tömegmegmozdulások nemcsak ünnepi hangulatban, hanem tartalmukban is a szovjet néppel való szoros, eltéphetetlen barátságunkat, a felszabadítóink iránti tiszteletet és hálát bizonyítják. R á t z Zoltán iskolaigazgató, a község pártszervezetének elnöke, L a n c z Miklós, S z ő c s Jeromos és Miklós Gyula községvezetők örömmel és jogos büszkeséggel újságolták, mi mindent sikerült a helyes elképzelésekből, majd a rendezvénysorozat tervfeladataiból megvalósítaniuk. Magától értetődő, hogy a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség helyi szervezete volt a legtevékenyebb, s a leginkább kezdeményező. Természetesen a CSEMADOK, a Nőszövetség, a Vöröskereszt helyi szervezete is példásan hozzájárult a különböző rendezvények tartalmi gazgagításához, eredményes lebonyolításához. S külön említést érdemlő a helyi iskola közel háromszáz szikrájának, illetve úttörőjének tevékenysége. Sőt még a szabad idő hasznos eltöltését szorgalmazó szervezetek is hozzájárultak a maguk módján a barátsági hőnap gazdag, sokrétű programjának megvalósításához. Vegyük hát sorjában! Az iskola szikráinak, úttörőinek lázas előkészületei már a barátsági hónap megnyitása előtt megnyilvánultak. Ünnepélyes csapatgyülésük afféle főpróba és ellenőrzés volt; mire számíthatnak, hol tartanak ...? Lampionos felvonulásuk — amelyen a szülők is nagy számban részt vettek — nagyon jól sikerült. Az egész községben másnap, harmadnap is ez volt a fő beszédtéma. Miért? Még a legifjabb nemzedékhez tartozók — az óvodások — is ott lépegettek a sorokban, szüleik örömére, büszkeségére. A szikrák és úttörők öntudatos fegyelmezettségükkel tűntek ki, s azzal is, hogy vigyáztak egymásra, nehogy valamilyen baleset történjék... Az iskolai CSSZBSZ-szervezet vezetősége ünnepi előadást szervezett, melynek keretében az előadó a Szovjetunió immár több, mint hatévtizedes, gyors ütemű fejlődését, a világűrkutatásban és a tartós világbékéért folytatott harcban elért eredményeit foglalta össze. Nagymácsédon került sor a Mit tudsz a Szovjetunió 61. éves fejlődéséről? című körzeti vetélkedőre, továbbá egy író-olvasó találkozóra, kiállításokra, amelyeken több százan vettek részt. A teljesség kedvéért szólni kell még arról, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségeket nemcsak a tanulóifjúság, hanem a lakosság is példásan teljesítette, illetve túlszárnyalta. A közel tizenegyezer óra társadalmi munka, valamint a 30 mázsa papír-, a 45 mázsa textil- és 283 mázsa vashulladék, a 65 mázsa bodzabogyó összegyűjtése és értéke arról győz meg minket, hogy nemcsak ígérgetnek, hanem szavatartók is, ami erkölcsi sikernek sem éppen lebecsülendő. Mindent egybevetve, Nagymácséd apraja-nagyja élni tud a szabadsággal, amit a szovjet nép hős fiai, lányai vívtak ki számunkra, a fasiszta bordák elleni győzelmes harcokban, nemegyszer életük áldozásával. Tudja becsülni azt a sokoldalú támogatást, amelyet a Szovjetunió nyújt Csehszlovákiának a fejlett szocialista társadalom felépítéséhez. Ezért még az eddigieknél is szorosabbá teszi és ápolja a szovjet néphez fűződő kapcsolatait, híven Gottwald elvtárs szavaihoz: „űrök időkre a Szovjetunióval!“ (kov)
