Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-12-02 / 48. szám

Azok a tapasztalatok, amelyet ebben a tehenészetben szereztek, azt mutatják, hogy a tej integrált begyűjtése előnyös: A — a tejüzem számára, В — a mezőgazdasági vállalat számára. C — az egész társadalom számára.

A tejüzemben:

1 csökkent a szükséges tartálykocsik száma,

2 teljes mértékben kihasználják az üzemben levő tartálykocsikat,

3. a tartálykocsik a kétműszakos üzemelés mellett gyorsabban elhasználódnak, és ezzel lehetővé válik a tartálykocsi-park gyorsabb felújítása korszerűbb és nagyobb teljesítőképességű tartálykocsik vásárlásával, amelyek fel vannak szerelve a tejátvétel ellenőrzésére szolgáló automatikus berendezéssel,

4 kiküszöbölik a tej hfltőtartályokból való átvételével Járó nehézségeket, amelyekből a nagyobb mezőgazdasági vállalatokban mindig több van. Elmarad a tömlők becsavarozásával járó munka,

5. a tej behordásának megváltozott ritmusa és esetleg a tejfeldolgozás új technológiája lehetővé teszi a munkahétnek a dolgozók szempontjából való jobb szervezését (szabad szombatok és vasárnapok),

6. a tejbegyűjtés új módszerének bevezetésével a szállítási költségek lényegesen csökkennek, főként ha saját szállítóeszközöket használnak.

A mezőgazdasági vállalat előnyei:

1. biztosítva van a beadott tej jó minősége, a tárolás minősé ■ ge 100 °/o-os,

2. a tehénistállókban a munkaszervezést a tej tejüzem általi átvételétől függetlenül végezhetik, kedvezőbbé válik a fejőnők munkaüteme — fölöslegessé válik a regggeli műszak túlságosan korai kezdete. Ugyanakkor a nagy üzemrészlegekben a tejház naponta 16—20 órát üzemelhet. Ezzel javulnak a fejőnők munkakörülményei és a berendezés gazdaságos kihasználása,

3. csökkennek a bekötőutak javításával járó költségek, amelyeken a nehéz tartálykocsik a tehénístállókhoz jutnak,

4. a tej átvétele egyszerűbbé válik.

Ugyanakkor az üzemköltségek nem magasabbak, mint a te] hagyományos tárolása esetén. A tejtároló tartályokkal felszerelt központi tejház építésének költségei nagyobbak ugyan, de éppen itt kellene megnyilvánulnia a helyes vertikális integrációs viszonynak a nyersanyag termelője és feldolgozója között.

A TEJ IDŐKÖZÖNKÉNTI BEGYŰJTÉSÉNEK TÁRSADALMI JELENTŐSÉGE

A mezőgazdaság és az ipar közötti gazdasági átkapcsolódásnak és a kapcsolódási formáknak a jelenlegi időszakban a mezőgazdaság és az ipar fejlődése szempontjából van nagy jelentősége elsősorban azért, mert a népgazdaság mindkét ágazata egymással kölcsönösen együttműködve gondoskodhat a lakosság élelmiszerellátásáról. Az időközönkénti tejbegyűjtés szoros együttműködést kíván, amelynek ar két termelési ágazat vertikális integrációja alapján kellene tovább fejlődnie.

Az eddigi tapasztalatok szerint az integrációs kapcsolatok fejlesztése növeli a termékek mennyiségét és minőségét, csökkenti mind a mezőgazdasági, mind az élelmiszeripari vállalat termelési, szállítási és értékesítési költségeit, és kedvezően befolyásolja a lakosság racionális táplálkozását is.

A másik megfontolásra érdemes megoldás az, hogy a tej feldolgozását részben áthelyeznénk néhány nagy kapacitású tehénistállóba, pl. ott, közvetlenül a mezőgazdasági vállalatban pasztőröznék, fölöznék a tejet, a tejüzembe csak a tejfölt és a szilárd halmazállapotú nyersanyagot szállítanák, míg a savót friss állapotban közvetlenül takarmányoznák.

Hasonló lehetőségek kínálkoznak a mezőgazdasági őstermelés és a húsipar összekapcsolásának esetében.

A gazdasági felmérések eredményei bizonyítják, hogy az élő vágómarhák nagyobb távolságokra való szállításával kapcsolatos súlyveszteségek nagyobbak, mint a szállítási költségek. Ehhez még hozzá kell számítani azokat a veszteségeket is, amelyek abból származnak, hogy a húsüzem kis kapacitása miatt a beszállított állatokat más, távolabbi üzemekbe kell továbbítani.

A termelés folyamának célszerű lerövidítése megkívánja:

1. az élő vágómarhák szállítási távolságának maximális lerövidítését,

2. a vágómarha-termelés és a húsipar kapacitásának az összehangolását!

A két ágazat megfelelő összekapcsolásával a következő közös célokat kellene elérni:

1. a belföldi piac hústermékekkel való egyenletes ellátásának biztosítása,

2. a vágómarhák termelése, és azok jőkori, a társadalom szempontjából leghatékonyabb feldolgozása közötti elégtelen összhangból származó összes veszteségek kiküszöbölése,

3. a legkorszerűbb technika alkalmazása,

4. a feldolgozóipar termelési kapacitásának és a mezőgazdasági vállalatok termelési lehetőségeinek az optimális kihasználása.

A mezőgazdasági őstermelés összpontosításának és szakosításának további fejlesztésével kapcsolatban a jövőben fontolóra vehetjük, hogyan lehetne áthelyezni a húsipari termelés egy részét, a nagyhizlaldákba. Például a hizlalás bizonyos mértékű

összpontosítása esetén gazdasági szempontból előnyösnek mutatkozik a nagyhizlalda vágóhíddal való közvetlen kapcsolata, ami fölöslegessé teszi az élő állatok szállítását és a szállítással kapcsolatos veszteségek is a minimumra korlátozódnak.

Az egyes vállalatok önállóságát biztosító integrációs norma lehetőséget ad a szocialista tulajdon mindkét formájának öszszekapcsolására anélkül, hogy szükségessé válna bármelyikük felszámolása.

Az a fontos, hogyan vetődik át az említett integrációs folyamat az integrált termelésbe. Ebből a szemszögből az integrációt .feloszthatjuk: aj előre ható integrációra

ez az integráció a mezőgazdasági tömegtermelés termékeinek optimális feldolgozását és kihasználását célozza. A mezőgazdasági őstermelés és a reá kapcsolódó élelmiszeripar vagy más feldolgozó Ipar közötti kapcsolódásban nyilvánul meg.

b) vissza ható integráció

ez az integráció igyekszik optimális feltételeket teremteni az ipari színvonalú mezőgazdasági tömegtermelés sikeres lefolytatására..

A vissza ható integrációnak sok különféle formája van. Fontos részük azoknak a biológiai termelési eszközöknek az előállítása, amelyek biztosítani tudják a termékek szükséges minőségét a tömegtermelés feltételei között. A vetőmagvak és ültetőanyagok nemesítéséről, az egyes termelési céloknak megfelelő szarvasmarha-típusok kialakítására irányuló tenyésztői munkáról (tej- és hústermelés) van szó. Ennek az előkészítő fázisnak, mint integrált egésznek s helyes elrendezése lehetővé teszi:

aj a kulatás-fejlesztés-termelés ciklus folyamatosságát, amely az iparban egyetlen vállalat vagy termelési-gazdasági egy- I ség keretében játszódik le, de a mezőgazdaságban a biológiai eltérések miatt másképpen kell megszervezni,

b) ezen a szakaszon hatékonyan működő tudományos-termelő komplexumokat létesíteni (megvalósítania kutatás és a termelés közötti kooperáció legmegfelelőbb formáját),

c) a tömegtermelésbe beiktatni a már kipróbált technikát, technológiát, beleértve a biológiai termelési eszközöket is. Nem végezni nagyarányú kísérleteket a tömegtermelésben, ahol minden hiányosság és tévedés a termelés nagyságával hatványozódik és nagy méreteket ölt.

A mezőgazdasági őslermclés termelési bázisának ilyen értelmű elrendezése bizonyos termelési részleg kialakítását jelenti vissza ható integráció formájában. Ennek más formája a termesztett növények tudományosan megalapozott tápanyagellátásának és védelmének az agrokémiai vállalatok útján való biztosítása, amely a jövőben a növénytermesztés termelési folyamatainak integrált irányításában csúcsosodhat ki. c) integrális fogó

mind az előre, mind a vissza ható integrációban megnyilvánul, figyelemmel követi a termelési eszközök tömegtermelést megelőző feldolgozását, és a tömegtermelésből kikerülő termékek további feldolgozását. A vertikális termelés ilyen jellegű megoldásának kiindulási pontja rendszerint a mezőgazdasági tömeges őstermelés, mint az élelmiszerek és más termékeik gyártásához szükséges nyersanyagok monopolizált termelője.

Az integrálódási folyamat fontos része a megfelelő vezetési forma kialakítása, amely a végtermék képzését az egész integrált termelés folyamán befolyásolja. Enni к legfontosabb láncszeme az irányítási központ kialakítása. A vezetés szempontjából kétfajta megoldás érvényesíthető:

1. Irányítási központot létesítenek, amely a termelést integrálja, kialakítja annak részeit, és az integrált termelés megfelelő szakaszait összekapcsolja. Az integráció ebben az esetben fentről lefelé halad. Ennek példája a Tachovi Állami Gazdaságok Társulása szakigazgatósági vállalat. Ebben- az esetben elsősorban az állami irányítószervet létesítik meg, amely másodlagosan integrálja a termelés egyes részeit.

2. Néhány egymással kapcsolatos szakasz átkapcsolásával kialakítják a vertikális termelés egy részét, amely egységes vezetést igényel. Az irányítási központ a már kialakított vertikális termelés következményeként jön létre. Ebben az esetben az integráció alulról felfelé jön létre.

A gyakorlatban ez a folyamat pl. az állatforgó kooperációs körzeten belüli megnyitásával kezdődik. A szarvasmarha-állomány új csoportosítása megkívánja az állatforgó egységes irányítását, fejlődésének egységes tervezetét, és az egész gazdasági körzet keretében az adott termelési ágazat beruházási tevékenységének ebből kifolyó egységes szabályozását, vagyis megköveteli, hogy ezen ágazat számára irányítási központot létesítsenek.

Az integrációs kapcsolatok összekapcsolása, habár még csak kezdeti stádiumában van, a CSKP KB 1975 októberében megtartott plenáris ülésének határozatai szellemében valósul meg. Ezeket a kapcsolatokat a közeljövőben nagyon intenzív módon fogják fejleszteni. Az integrációs kapcsolatok kiépítésének, amelyek a vállalatok minőségileg magasabb fokú összekapcsolását képezik, az a célja, hogy minőségi nyersanyagot termeljünk és dolgozzunk fel végterméknek oly képpen, hogy a meg termelt nyersanyagot a legelőnyösebb gazdasági feltételek között teljes mértékben és veszteség nélkül hasznosítsuk.

i

Haladó tapasztalatok iskolája

II. TANANYAG

A termelés szakosítása és integrálása

Szerzők: Prof. Ing. JAROSLAV NEUMANN CSc., Prof. Ing. JAROSLAV PÍC CSc.

A tudomány és a technika gyors érvényesülése ég a gazdálkodás nagyüzemi formáinak fejlesztése a társadalmi munkamegosztás konkrét formáinak-megnyilvánulását gyorsítják. A társadalmi munkamegosztás fejlesztése a mezőgazdaságban jelenleg az összpontosítás, a szakosítás, a kooperáció és az integráció folyamatának a fejlesztésében jut kifejezésre.

A termelés összpontosítása a termelés és a termelési tényezők nagyobb termelési egységekbe való összpontosítási folyamatában nyilvánul meg. Az összpontosítás növekedése lehetővé teszi a haladó technológia és a nagyüzemi technika bevezetését és kihasználását, a vezetéshez szükséges szakismeretek elmélyítését, és ennek eredményeképpen a munkatermelékenység és a termelés általános hatékonyságának a növelését.

A termelés szakosítása a társadalmi munkamegosztás minőségi megnyilvánulása. A termelés differenciálódását, a termékek választékának szűkítését és az azonos termékeket termelő ágazatok kiválását és fejlesztését jelenti.

A termelés szakosításának különböző formái vannak. Lényegében termelési és technológiai szakosítását különböztetünk meg. A termelési szakosítás esetében azt a terméket tekintjük meghatározónak, amely az adott termeiési folyamat keretében, hely és Idő szerint egymásra kapcsolódó munkaműveletek eredményeként jön létre.

A technológiai szakosítás azt jelenti, hogy a termelési egység az illetékes technológiai műveletre, vagy termelési szakasz, ra van beállítva. A technológiai, vagy más szóval szakaszos szakosítás az ipari ágazatokban szokványos és feltételezi a termelési egységek ugyanazon termék termelésében való kooperációját. A mezőgazdaságban a termékek biológiai voltára való tekintettel a termelés szakosítása érvényesül.

A szakosítás érvényesítése az egész mezőgazdaságban megköveteli a termelés szervezésének; a beruházások lebonyolításának, a káderek képzésének alapvető átépítését, a technológia és a munkafolyamatok szervezésének megváltoztatását, valamint a szállítók és az átvevők közötti gazdasági kérdések megoldását. A termelés szűk szakosítása és nagy fokú összpontosítása a mezőgazdaság és az élelmiszeripar közötti szorosabb kapcsolatokat és integrációt is befolyásolja.

A szakosítás és az összpontosítás elmélyítésének legfontosabb megnyilvánulási formája a kooperáció. Kooperációnak nevezzük a viszonylag önálló termelők közötti termelési kapcsolatokat. A kooperációs kapcsolatok rendszerint kölcsönös szerződések alapján jönnek létre. A közös, szakosított és erősen összpontosított termelés érdekében kooperációs kapcsolatok jönnek létre egyrészt az egyes mezőgazdasági vállalatok között (horizontális kooperáció), másrészt a mezőgazdasági vállalatok és a feldolgozó ipar velük kapcsolatban álló ágazatai között is, hogy így közös nevezőre hozzák a termelés és bizonyos termékek feldolgozásának feltételeit és követelményeit (vertikális kooperáció).

A kooperáció magasabb formája az integráció. Ennek keretében jön létre a gazdasági szubjektumok termelési és gazdasági egyesítése, az irányítási jog összpontosítása és az újratermelési folyamat tervszerű összehangolását a komplexum optimális egészként való működése érdekében. Az integráció révén a szakosítást tovább mélyítjük és szilárdítjuk.

AZ ÚJRATERMELÉSI FOLYAMAT NYITÁSÁNAK ALAKULÁSA A MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALATOKBAN

A termelőerők alacsony fejlettségi fokán a mezőgazdasági vállalat zárt kezdetleges gazdálkodást folytatott. A létfenntartáshoz szükséges termékek túlnyomó részét a mezőgazdasági egység maga termelte meg, és a termelésre is többnyire a saját maga által termelt termelési eszközöket használta fel. A- mennyiben a földművesnek más, nem mezőgazdasági Jellegű termékre volt szüksége, ezt a termékek cseréjével szerezte be.

Ebben az időszakban a munkamegosztás igen alacsony szintű s a gazdálkodás rendszere Is a termelőerők fejlettségi fokának megfelelő volt. Az agrotechnika alacsony színvonala, a primitív munkaeszközök és igavonó háziállatok használata, valamint a régi, hagyományos jellegű gazdálkodás alacsony terméshozamot eredményezett.

Csak a feudalizmus alkonyán, amikor a kézművesség különvált és kézműipar keletkezett, Indultak fejlődésnek az ipari ágazatok, amelyek néhány mezőgazdasági termelési eszköz gyártásával és a mezőgazdasági termékek feldolgozásával foglalkoztak. A mezőgazdaságból kiváltak az ipari jellegű specializált ágazatok. A mezőgazdaság kénytelen ipari gyártmányú termelési eszközöket vásárolni.

A háromnyomásos földművelési rendszert a vetésváltó földművelési rendszer váltotta fel, amely lehetővé tette a földalap maradéktalan hasznosítását. A szarvasmarha egész évi istállózására való áttéréssel fokozódott az istáilótrágya termelése és hasznosítása.

A mezőgazdaság fejlesztésével párhuzamosan fejlődött a traktorgyártás és a mezőgazdasági gépgyártás, a műtrágyák és a vegyszerek gyártása.

A kapitalista termelési viszonyok fejlődése a 19. század második felében olyan helyzetet teremtett, hogy a mezőgazdasági dolgozók tömegeinek harcolnia kellett a kapitalista mezőgazdasági nagyüzemi termelés konkurrenciája ellen, mivel termékeik eladásánál és az Ipari gyártmányok vásárlásánál egyaránt meglopva a gazdasági tönk szélén álltak. Ez a helyzet a földművesek szövetkezeti önsegélyező társulására irányuló különféle kispolgári elméletek keletkezéséhez vezetett. Gazdasági okok miatt ezek az elméletek visszhangra találtak a parasztság sorai között, amely különféle önsegélyező társulások — mezőgazdasági szövetkezetek létesítésében keres menedéket.

Nagy virágzásnak indultak a mezőgazdasági termékek értékesítésére és a tagok ipari termékekkel való ellátására alakult szövetkezetek. A mezőgazdasági értékesítési szövetkezetek között a legfontosabb szerepet a mezőgazdasági raktárszövetkezetek játszották, ezeket többnyire járási szinten létesítették.

A mezőgazdaság túlnyomú része azonban kistermelői jellegű volt. A kisparaszti gazdaságokat néhány kivételtől eltekintve zárt biológiai újratermelési folyamat jellemezte. A földműves maga termelte meg a saját növénytermeléséhez szükséges vetőmagot és ültetőanyagot, és a gazdasági állattenyésztést az állomány zárt forgója alapján valósította meg. A mezőgazdasági őstermelést tehát a zárt újratermelési folyamat jellemezte.

Az újratermelési folyamat megnyitásának fejlődési folyamatát a szocialista mezőgazdasági üzemek létesítése jelentősen meggyorsította. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelésnek összehasonlíthatatlanul több és tökéletesebb gépekre, berendezésekre, műtrágyákra és növényvédő vegyszerekre, építőanyagokra, meliorációs létesítményekre van szüksége, ami törvényszerűen a szállító ipari ágazatok lényeges fejlesztéséhez vezet.

Az összpontosítás és a szakosítás fejlesztése alapján az egyes tevékenységek fokozatosan kiválnak a mezőgazdasági vállalatokból. Elkülönülnek a mezőgazdasági termelés azon ágazatai is, amelyek ipari jellegűvé váltak.

Ebben a fejlődési folyamatban minőségi szempontból ugrásszerű haladást jelentett a takarmánykészítő ipar létesítése. Ennek létezése és működése alapján elkülönültek a földtől olyan ágazatok, amelyek eddig hagyományosan a földhöz kötődtek. Ezek közé tartozik a tojástermelés, a baromfihizlalás, a sertéshizlalás stb. Ezeket az ágazatokat fokozatosan ipari jellegű önálló vállalatok formájában szervezték meg, amelyeknek nincsen földjük. Ez a fejlődés tovább halad. Ez a folyamat azonban a mezőgazdasági termelésben és a szocialista vállalaton belül nem egyenletes lefolyású. Egyenlőtlen az egyes termelési ágazatok fejlesztése. Némely ágazatokban (baromfi, sertés) a termelés teljes és részleges gépesítése, amely megfelelő összpontosítással és szakosítással jár, érvényesíthető. Más ágazatokban még nemrégiben, egyesekben pedig még jelenleg is alacsony a termelés műszaki színvonala, és nagy emberi munkaszükségletet követel. Ilyen pl. a zöldség- és burgonyatermelés, ahol a termelésben a szakosítás ellenére sem lehet nagy összpontosítást elérni. Az adott termelési ágazat termelő, érőinek színvonala fejt ki klsebb-nagyobb nyomást a termelési vertikális integráció kialakítására.

A termelés összpontosítása és szakosítása a fejlődési dinamika kifejezőjeként érvényesül. Az öszpontosítás a termelés racionalizálásának legfontosabb tényezője, mivel a termelés összpontosításához vezet és lehetővé teszi a termelés és a munka ésszerűsítésének minden további tényezőjét. Nemcsak a mezőgazdasági őstermelésben, hanem az élelmiszeriparban Is érvényesül, ennek következtében a vállalatok e*gyre inkább megnyílnak a saját gazdasági környezetük számára, és a vállalatok közöttt függőség egyre nagyobbá válik. Ez a folyamat a hagyományos mezőgazdasági vállalatokon, főként az egyesült efszeken belül is érvényesül a növénytermesztés és az állattenyésztési termelés elkülönülésében. A szocialista mezőgazdasági vál-