Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-12-02 / 48. szám

fala! bels'6 változásokon megy át. Felbomlik a vállalat hagyományos sok ágazatú univerzális szerkezete, vállalatközi kapcsolatok jönnek létre, amelyek lehetővé teszik az egyes termékek termelésének vertikális integrációjával kapcsolatos térbeli, funkcionális és időbeli átkapcsolásokat. Ezzel megnyílik a vállalatokon belüli növénytermesztés és állattenyésztési termelés nemrégiben még zárt biológiai újratermelési folyamata, és egész sor mezőgazdasági és ipari vállalaton halad át. így megteremti a vertikális termelés alapjait.

A differenciálódási folyamat következményeképpen a termelés a mezőgazdasági-ipari komplexum keretében átcsoportosul, és új szervezeti és vezetési formákat igényel.

Az egész termelés hatékonyságának javulása megköveteli, hogy az egyes termékek racionális termelési áramlását össztársadalmi szempontból oldjuk meg, és az optimális vertikális termelés kialakításával lerövidítsük az őstermeléstől a fogyasztóig vezető utat. A vertikális termelési formának mezőgazdaságunk történelmi fejlődéséből, eddigi szervezeti formáiból kell kiindulnia, ezekre kell rákapcsolódnia és tovább fejleszteni őket ,

A VERTIKÁLIS termelés jelenlegi helyzete

A mezőga'zdaság és a feldolgozó ipar közötti kooperációs kapcsolatok fejlesztésének célja, hogy feltételeket teremtsünk a mezőgazdasági nyersanyagok racionális feldolgozására, a minőségnek már a mezőgazdasági őstermelésben való növelésére, a nyersanyagok szállítása és feldolgozása közötti időkülönbség csökkentésére, a szállítási, tárolási és manipulációs költségek csökkentésére, az élelmiszeripari melléktermékek és hulladékanyagok takarmányozási célokra és trágyázásra való okszerűbb hasznosítására, a mezőgazdasági termékeik tárolását szolgáló közös épületberuházások megvalósítására, és az élelmiszeripari melléktermékek kihasználására.

A felsorolt követelmények teljesítése érdekében ki kell dolgozni az egyes termékek termelésének időrendileg egymást kővető munkafolyamatait a termelés kezdetétől a fogyasztásig, és ezzel párhuzamosan érvényesíteni kell a termelés, a feldolgozás, a forgalom és a fogyasztás maximális hatékonyságával szemben támasztott követelményeket. A vertikális termelés tehát az az út, amelyen a termék a termelés kezdetétől egészen a fogyasztásig halad. így a sertéshús vertikális termelése a tenyésztő telepen az újratermelési hurokkal kezdődik (az újratermelési hurkot a zárt állományforgó képviseli). A sertéshústermelés hibridizációs programja szükségszerűen újratermelő tenyészetek létesítéséhez vezet. A nyitott újratermelési folyamat a kocák haszonállat termelő állományán és a választott malacok nevelésén át a hizlaldába vezet, ahol a mezőgazdasági őstermelés ezen ágazatának végtermékét, a vágósertést termelik. A végtermék további feldolgozását a vágóhidak végzik.

A termelés új átcsoportosításához vezető differenciálódási folyamat megvalósításakor figyelembe kell venni a mezőgazdasági termelés néhány sajátosságát, amelyek a termelés iparosítása után is érvényesülni fognak. A következő sajátosságokról van szó:

1. TÖBBSZÜRÜS TERMELÉS

A mezőgazdasági termelés jellegzetessége, hogy többszörös termelés, vagyis minden egyes termelési folyamat végén rendszerint több termék van. Pl. a búzatermelés esetében a szemtermés, a szalma és a pelyva. A tehén termelési folyamatában a tej, a borjak, az üszők, az istállótrágya. A termelés többszörös volta eléggé megnehezíti az egyes termelési folyamatok átkapcsolását. A termékeket másodlagosan főtermékekre és melléktermékekre osztjuk. A nagyüzemi termelés formái megkövetelik az egyes termelési folyamatok pontosan meghatározott termelési célja alapján megvalósított egyértelmű átkapcsolásokat, ennek alapján állapítják meg a főterméket is. A termelési cél bármilyen változtatása egyúttal a technológia és a technika változtatását is jelenti, ami komoly gazdasági következményekkel jár. Ezt a körülményt az integrációs folyamatban tekintetbe kell venni.

2. TÁRSÍTOTT (KOMBINÁLT) TERMELÉS *

A legtöbb mezőgazdasági őstermelő vállalatot a társított r(kombinált) termelés jellemzi, vagyis a vállalat keretében mindig több termelési folyamatban több terméket termelnek.

A mezőgazdasági vállalat kombinált termelése ezideig ösztönösen, a termelési folyamatok és ágazatok hozzácsatolásával alakult ki. Ez elsősorban a kistermelői hagyományok hatása volt. Csak a hagyományokkal, ill. a kockázat elleni biztosítással lehet megmagyarázni, miért érvényesítik a mezőgazdasági vállalatokban továbbra is az alaptevékenységek kárára a konkurrens, vagy semleges termelési folyamatokat és ágazatokat.

Az összpontosítás és a szakosítás folyamata a társítás új minőségét, és a vállalaton belül a termelési folyamatok új okszerű csatlakozását vonja maga után:

*) a fő termelési folyamatokat a vállalatokhoz időbeli sorrend alapján kell csatolni. Ilyen hozzácsatolási mód érvényesítése bsetén az összpontosítás bizonyos fokán eltűnnek a mezőgazdaság és az ipar közötti határok, vagy pedig a társadalmi racionalitás égisze alatt okszerűen eltolódnak. Például az erősen összpontosított állathizlalás esetén funkcionális kapcsolás jön létre: takarmánykészítő ipar — hizlalás — vágőcsarnok, ami megköveteli a feltétlenül szükséges térbeli átkapcsolásokat és a megfelelő üzemi szervezeti formák kialakítását.bj másodlagosan határozzák meg az ún. másodlagos termelési folyamatokat. Ezek szükségessége az alábbi körülményekből ered:

— a hulladékanyagok vagy melléktermékek feldolgozásának szükségességéből (a fogyasztási burgonya termelésével kapcsolatos hulladékanyagok feldolgozása),

— a termelési berendezés jobb kihasználásának a szükségessége.

A vállalaton belüli társított termelés keretében a vállalati integrációt úgy kell kialakítani, hogy megfelelő alapot szolgáltasson a vertikális integrációs kapcsolatok számára.

3. A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉSI ÁGAZATOK EGYENLŐTLEN FEJLŐDÉSE

A mezőgazdasági termelést az egyes ágazatok termelőerőinek egyenlőtlen fejlődése jellemzi. Egyes ágazatokban a termelést teljes mértékben gépesítették, sőt, automatizálták, más ágazatokban viszont a termelés a kézműipar, vagy a kisipar színvonalán maradt. A mostani helyzetre jellemző, hogy a növénytermesztés gyorsabban fejlődik a többi ágazatoknál, és a szarvasmarhatenyésztés lemaradt a fejlődésben. Ezeket az ellentmondásokat megfelelő üzemi szervezeti formák, érvényesítésével, elsősorban szakosított termelési egységek és más tevékenységek biztosítására szakosított szervezeti egységek létesítésével kell leküzdeni. Ezek a szervezeti egységek képezik a termelési rendszerek elemeit.

4. A TERMELÉS TÉRBELI ELRENDEZÉSE

Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a termelőeszközök, félkész áruk és termékek mozgásáról, és a termelési folyamatok ebből eredő átkapcsolásáról van szó.

Az ipari termelést ebből a szempontból rendszerint a termelési-szervezeti egységek sorozatos átkapcsolódásának keretében az egyirányú mozgás jellemzi.

A mezőgazdasági termelés területi elrendezésű, amely a termékek további feldolgozásnak folyamán egyirányú mozgásba megy át, hogy az utolsó fázisban ismét visszatérjen a területi felrendezésű fogyasztásra. A területi elrendezésű termelést többirányú mozgással jellemezhetjük, amelynek keretében az egyes mozgási irányokat nem lehet meghatározni, ezért a mozgási teret rendszerint kommunikációs mezőnek nevezzük.

E kommunikáció keretében kerül sor a növénytermesztés és az állattenyésztési termelés egyes termelési folyamatainak, egyes termékeinek és újratermelési folyamatainak az átkapcsolódására.

Ebből következik, hogy az egyes szakaszokkal és azok átkapcsolásával nem lehet elszigetelten foglalkozni, úgy, ahogyan ezt a gyakorlatban gyakran teszik.

A termelőeszközök, félkész áruk és termékek kommunikációja (közlekedése) a következő okok miatt válik kulcsfontosságú kérdéssé:

1. A koncentráció és a‘ szakosítás folyamata növeli a közlekedési távolságokat és a szállítandó anyagok mennyiségét,

2. A termelési műveletek gépesítése és fokozatos automatizálása következtében a munkafolyamat súlypontja áttolódik a kezelési munkálatokra.

A VERTIKÁLIS TERMELÉS KAPCSOLÓDÁSAI

A fejlődést ma és a jövőben is, a múlthoz hasonlóan, a tu-' dományos ismeretek fejlődése — a tudományos és technikai haladás befolyásolja.

A mezőgazdaság és az ipar összekapcsolódásának feltételeit a szocialista termelési mód teremtette meg. A mezőgazdaságban a tudományos-műszaki haladás jelenleg a következőkben nyilvánul meg:

■ a mezőgazdaság energetikai bázisának a géprendszerek használatán, valamint a növénytermesztés és az állattenyésztés termelési folyamatainak gépesítésén és automatizálásán alapuló fejlődésében, a korszerű technológia és a termelés korszerű szervezésének alkalmazásával,

■— a műtrágyák, a növényi betegségek és kártevők elleni vegyszerek fokozott használatában, amelyek elősegítik a mezőgazdasági termelés növelését, és a termékek biológiai és 'ipari értékének fokozását,

i— a talajjavítási munkálatok fejlesztésében és a talaj termőerejének a fokozásában, továbbá a gazdasági növények és gazdasági állatok környezeti viszonyainak szabályozásában, >— a genetika és a fajtakiválasztás sikereinek az új gazdasági növény- és állatfajták kialakításában való hasznosításában, amelyek nagy termelőképességükkel és a termelés ipari jellegű módszereihez való alkalmazkodó-képeeségükkel válnak ki,

i— a tudományosan- megalapozott optimális tervezési és vezetési módszerek széles körű alkalmazásában, az információk jelenlegi eszközeinek, a gazdasági-matematikai módszerek és a számítástechnika kihasználásában, i— a mezőgazdaságnak nagy képzettségű speciális szakemberekkel való ellátásában, akik a tudomány és a technika eredményeit maximális hatékonysággal képesek hasznosítani.

Ä tudortiányos-technikai fejlődés népgazdasági viszonylatban

is az ágazati struktúra változásához vezet. A mezőgazdasági termelésben egyre több iparilag gyártott termelőeszközt használnak, és egyre több mezőgazdasági termék kerül feldolgozásra, mielőtt a fogyasztókhoz kerülne.

A tudományos-technikai haladás előfeltételeket teremt a társadalmi termelés bővítésére, a munkamegosztás s az ágazatközi kapcsolatok fejlesztésére, és ezzel egyidejűleg szükségessé teszi a termelés és a vezetés szervezésének a tökéletesítését.

A tudományos-technikai haladás további fejlődése, amelyben egyre nagyobb szerepet játszanak a tudományos-technikai .forradalom folyamatai, megteremti a szocializmus magasabb fokának, a fejlett szocialista társadalom anyagi-műszaki bázisát. A fejlett szocialista társadalom jellegzetes vonásai közé tartozik:

1. A mezőgazdaság fokozatos átalakulása a népgazdaság anyagi-műszaki bázisának szerves részévé, amely a mezőgazdasági termelés intenzív iparosításának a következménye. Az ipar és a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisa fokozatosan egyetlen homogén ipari bázissá olvad. A mezőgazdaság iparosításának bázisán a mezőgazdaság és az ipar között nemcsak műszaki, de szervezeti egység is kialakul.

2. A mezőgazdaságnak a népgazdaság szerves részévé való átalakulása a termelési viszonyok szakaszát, azok tökéletesítését is befolyásolja. Sor kerül a szocialista tulajdon két formájának intenzív közeledésére, a közöttük levő lényeges különbségek felszámolására, és ennek révén a termelési viszonyok szakaszán is hozzávetőleg azonos homogén szerkezet kialakítására. A mezőgazdaság és az ipar műszaki és szervezeti egysége kikényszeríti a szocialista tulajdon két formájának a közeledését, ami műszaki és szervezeti változásokkal jár.

3. Ez a fejlődés a népgazdaság keretében az említett két folyamat hatása alatt egységes mezőgazdasági-ipari műszaki, szervezeti és gazdasági szerkezet kialakításához vezet.

A mezőgazdasági-ipari komplexum kialakulásának az egyes reszortokban megvannak a maga sajátosságai, amelyek a mezőgazdaság és' az ipar szerves szintézisének alakulásához szükséges feltételek különböző alakulásából és annak egyenlőtlen lefolyásából származnak.

Mindenekelőtt a mezőgazdaság és a különböző ipari ágazatok közötti újratermelési kapcsolatok különleges, eltérő jellegéről van sző. A feldolgozó-, elsősorban élelmiszeripar, és a mezőgazdaságban kialakulóban levő ágazati szerkezet közötti újratermelési kapcsolatok egyre szorosabbakká válnak. Ez abból ered, hogy a mezőgazdasági nyersanyagok biológiai jellege többnyire megköveteli a termelés és a feldolgozás közötti minimális időkülönbség biztosítását, tehát a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelési egységek közötti közvetlenebb kapcsolatokat. A mezőgazdasági, de még fokozottabb mértékben az élelmiszeripari termelés növekvő összpontosítása és szakosítása elmélyíti az élelmiszer termelés egységes technológiai láncának szükségességét, amelynek egységét a termelési egységek szervezeti és gazdasági elkülönültsége megbontja. A mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelés összpontosításának és szakosításának fejlesztése szempontjából ezért feltétlenül szükségessé válik a szűkén szakosított mezőgazdasági és élelmiszeripari termelési egységek közös mezőgazdasági-ipari alakulatok formájában való szervezeti és gazdasági egyesítése.

A mezőgazdaság és az élelmiszeripar közötti kooperációs és Integrációs kapcsolatok érvényesítése a vertikális kapcsolódások fejlődésének kezdetét jelenti, amelynek intenzitása az egyes szakosított ágazatokban eltérő.

A mostani időszakra jellemző, hogy a vertikális integrációba kapcsolt vállalatoknak csupán az egyes részei kapcsolódnak vertikális együttműködésbe. Ilyenkor a technológiai kapcsolódást mindig gazdasági kapcsolódás követi.

Ma már vannak olyan ágazatok, ahol a vertikális termelés egyes horizontjai vagy szakaszai részben összekapcsolódtak, vagy az összekapcsolódás folyamatban van, vagy megvalósul.

Az ilyen átkapcsolódást a vállalatok mostani formái és a kooperációs, esetleg integrációs kapcsolatok kiépítése teszi lehetővé.

Jelenleg a vertikális termelés összefüggő szakaszainak kialakítására a következő lehetőségek mutatkoznak:

a) A mezőgazdasági őstermelés termelési folyamatainak a feldolgozóipar termelési folyamataival való összekapcsolása a mezőgazdasági vállalatok keretében. Ilyen összekapcsolásra kerül sor pl. azokban a vállalatokban, amelyek intenzív burgonyatermelést folytatnak. Ezek ennek keretében megfe.lelő nagy kapacitású tárolótérségeket építenek, és a burgonya további feldolgozásával — hámozásával — végterméket, tisztított burgonyát szállítanak a nagyfogyasztóknak, vagy fogyasztói csomagolásban a fogyasztóknak. A termék fogyasztásra való előkészítésének ezt a folyamatát a gottwaldovi járásban levő Služovicei Efsz és néhány más efsz vezette be.

A vertikális termelés egyes részeinek kiépítésére a termelési gazdasági egység, szakigazgatósági vállalat, pl. a Nagyhizlalda n. v. még nagyobb teret nyújt, mivel saját maga biztosítja a vertikális termelés egy részét — az egész mezőgazdasági őstermelést.

b) A termelési folyamatok kooperációs kapcsolatok alapján való átkapcsolása.

Ä kooperációs kapcsolatok kooperációs körzeteikén belüli ki* építése nagyobb lehetőséget teremt az egyes termékek vertlkális termelésének a folyamatos biztosítására. Ezeket a lehetőségeket eddig csak kis mértékben használták ki. Ilyen lehetőséget nyújt pl. az állatforgó kooperációs körzeten belüli megnyitása. Megfelelő átkapcsolások révén jönnek létre a tej- és marhahús-vertikális termelésének részei.

A vertikális termelés más formája az őstermelők és a fogyasztók közötti közvetlenebb kapcsolatok útján jön létre. Ilyen közvetlenebb kapcsolatok keletkeznek pl. a mezőgazdasági vállalatok és a húsipar között, ahol kiiktatták a mezőgazdasági ellátó- és felvásárló üzemet, és a vágómarhát közvetlenül vásárolják fel a termelőktől. Ezek a közvetlen kapcsolatok lehetőségeket teremtenek az élelmiszeripar és a mezőgazdasági őstermelés közötti visszacsatolásra, pl. a húsipari hulladékanyagok takarmánykészítő ipar általi feldolgozására.

Nagyon komoly intézkedést jelent az egész vertikális termélésért való szavatossággal történő megbízatás. Ilyen szavatossággal bízták meg a Sempra szakigazgatóság! vállalatot a zöldség, gyümölcs és díszkertészet ágazati fejlesztéséért.

Az átkapcsolási folyamat tovább fog fejlődni, további részlegek bevonásával. Az a célunk, hogy minden termék vertikális termelését okszerűen összekapcsoljuk és biztosítsuk annak egységes irányítását. Ezzel lényegesen hatékonyabbá tehetjük az adott termék termelését.

INTEGRÁCIÓS KAPCSOLATOK

Komplex megoldást a vertikális integráció jelent, amely az egyes termékek egész újratermelési folyamatában egységes termelési folyamatot biztosít, mivel két vagy több, a termelési ciklus különböző szintjén álló önálló üzletfél gazdasági tevékenységét az egész termelési ciklus megvalósítása érdekében összekapcsolja. A felek tehát részt vesznek az ellátásban, a tulajdonképpeni termelésben, a nemesítésben, esetleg a termék értékesítésében is. A termelőerők fejlődése szempontjából tehát a vertikális integráció alapját egy bizonyos termék újratermelési folyamatának az ésszerűsítése képezi. A vertikális integráció a maga teljességében az egész termelési bázis tevékenységének ésszerűsítését jelenti.

A horizontális integráció két vagy több azonos gazdasági tevékenységet folytató vállalat termelési folyamatának összevonása a termelési ciklus azonos fokán. Ebből kitűnik, hogy a horizontális integráció a termelés és az eszközök ipari jellegű összpontosításhoz vezető bizonyos termelési folyamat, vagy annak fázisai szakaszán, vagy csupán a termelési folyamat egyes tevékenységeiben.

A szervezeti és a vezetési formának a termelési bázis új szervezeti formájához kell igazodnia. Ez elsősorban a mezőgazdaság esetében fontos, ahol az egyes termékeik termelési áramlata néhány sajátságos tulajdonságot mutat, pl. a nyersanyagok gyors feldolgozásának szükségességét (tej, zöldség, néhány gyümölcsfaj, vágómarha stb.), vagy a termékek gyors fogyasztásának szükségessét (tej, sütemény, zöldség stb.). A termelés folyamának dinamikája tehát igen nagy. A vezetés dinamikájának is ennek megfelelőnek kell lennie. A termelés egyes részeinek, vagy a termelés egész folyamának átkapcsolása megkívánja a termelési viszonyok (termelési eszközök, munkaerőik összpontosítása stb.) megoldását, ez pedig a vezetés szférájában játszódik le. A termelés folyamatosságát az elemek egész sorának kapcsolódása biztosítja. Ezek egyike kulcsfontosságúvá válik és felveszi az integrátor szerepét. Az integrátor funkciójába tartozik elsősorban:

1. a termelés folyamának optimális lefolyását a vertikális termelés útján koordinálni,

2. érzékenyen és megfelelő rugalmassággal reagálni a termelési folyam kimenetein észlelt változásokra (a termékek választékának összetétele, mennyisége, minősége),

3. az egész vertikális termelés optimális gazdasági hatékonyságának biztosítása (valamennyi, vagy néhány termék optimális hatékonysága az egész vertikális termelés szempontjából nem feltétlenül optimális hatékonyságú).

A vertikális termelésben a termelési folyamatok okszerű irányítását a kapacitásos, funkcionális és időrendi kapcsolásoknak megfelelően gyakorolják, ezek irányításának egységesnek kell lennie. Ez a vállalati szférában különféle szervezeti formák kialakulásához vezet. A vertikális termelés folyamán nemcsak a kooperációra jellemző együtiműködésre, hanem együttélésre kerül sor, amikor az egyik vállalat tartósan befolyásolja a másikat, és egyik sem tud létezni a másik nélkül, miközben a legfontosabb céljuk a társadalmi siker.

Az egy termelési folyamba — vertikális termelésbe — valő technológiai átkapcsolődás megköveteli a szervezeti, gazdasági. vezetési stb. átkapcsolódást is. Ez lehetővé teszi a további fejlődési folyamat magasabb, vállalati érdekeket meghaladó szempontokból való értékelését.

Az új technológiai átkapcsolődás példája a mezőgazdasági vállalat és a tejfeldolgozó ipar közötti együttműködés. Együttműködésük egyik fő formája a közös berendezések építése. A tejfeldolgozó iparban ez az együttműködés a nagy kapacitású tejházak építésére összpontosult, amelyek lehetővé teszik a tej hosszú ideig tartó és veszteségmentes tárolását a mezőgazdasági üzemekben, és ezzel a tej időközönkénti begyűjtésének a bevezetését,