Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-12-02 / 48. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. december 2. ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф Védik a vadállományt jól szaporodhat a vadállomány, mert ennek egy része és a szomszédos vadászterület rezerváció, amely egészen Kolárovóig (Gúta) elhúzódik és onnan Veiké Kosihy-ig (Nagyikeszi). Itt biztonságban érzik magukat az apróállatok. Vadászterületük őzben, fácánban és nyúlban igen gazdag. Nagy baj, hogy a mezőgazdasági növények vegyszeres kezelését a foglyok sínylik meg legjobban, de gyakran más apróállat is. elpusztul. Annak ellenére, hogy rendszeresen járják a vadászterületet, mégis előfordul, hogy meglőtt nyulat vagy egyéb apróvadat találnak. Persze még ma is akadnak lelkiismeretlen emberek, akik tiltott úton szeretnének vadhúshoz jutni. Legtöbb problémát azonban a rókák, a kóbor kutyák és macskák okozzák. Ezeket kíméletlenül irtják. A rókákat kiássák, a szarkát és egyéb kártékony madarat, valamint a kutyákat és macskákat lelövik. Az idei vadászidényben száz fácánt és száz nyulat fognak meg hálóban, továbbtenyésztés céljából. Ugyanakkor háromszáz fácánt és háromszáz nyulat, valamint hat őzsutát és hat őzbakot lőnek. Ezéket a közellátás céljára adják. A tavaszi mezőgazdsági munkák Idején minden intézkedést megtesznek arra, hogy csökkentsék a veszteséget, mégis előfordul, hogy a fészkén — tojásokon — ülő fácán vagy fogoly a kasza áldozata lesz. Az árván maradt tojásokat összegyűjtik és saját keltetőjükben keltetik s az apróságokat neveidében nevelik. így évente hatszáz-hétszáz foglyot és fácánt sikerül megmenteni. A vadászok jó munkájára jellemző, hogy a téli hónapokban, amikor a vadállomány már nem jut eleséghez, megkezdik az etetést. Minden vadászra másfél etető jut, ami azt jelenti, hogy huszonhét etetőt kell rendszeresen ellátni eleséggel. Eleségröl a vezetőség gondoskodott. Erre a célra több mint százhúsz mázsa szemes és szálas takarmány, valamint huszonöt mázsa répa áll rendelkezésükre. A téli hónapokban gyakrabban járják a vadászterületet, mert ilyenkor a rókák is bátrabbak és élelemszerzés céljából messzebbre is elvándorolnak. Azt is megtudtam, hogy nyolc vadásznak van vizsgázott kutyája, egynek pedig kotorék kutyája. A vadászház udvarán dróthálós ketrecben két rókafiókát láttam. Ezeket a kotorék kutyák oktatására használják fel. A megyercsi határban igen sok védelmet biztosító terület húzódik. Ez lehetővé teszi az apróvadak természetes és zavartalan szaporodását, ehhez azonban a vadászok ébersége és gondos munkája is hozzájárul. Az elmondottakból látható, hogy a megyercsi vadászok nemcsak vadásznak, hanem éberen őrködnek a vadállomány békés élete fellett és védik annak természetes szaporodását. Andriskin József Róka a ketrecben. A közelmúltban a véletlen hozott össze Varga Mátyással, a öaloveci (Megyercs) vadásztársaság vezetőségi tagjával. A beszélgetés során elmondotta, hogy a vadásztársaságnak tizennyolc tagja van, s összesen kétezerkétszáz hektáron gazdálkodnak. A szervezetet Farkas András elnök és Molnár Géza vadászgazda irányítja. A vezetőség és a tagság önzetlen munkájának eredményeként elkészült a lövölde, a sportpálya szomszédságában. A tagok itt tökéletesíthetik lövészeti ismeretüket. Ugyancsak közös erővel hoztak rendbe a Bálványosi Állami Gazdaság küllői részlegén egy elhanyagolt épületet. Ebben otthont rendeztek be maguknak. Az épületben tanácskoznak, ott jönnek össze a sikeres vadászat után s ott rendezik a vadászkiállításo'kat Is. Ilyen kiállítást a közelmúltban rendeztek. A sikeren felbuzdulva úgy döntöttek, hogy rövidesen újabb kiállítást rendeznek az iskolás fiatalok számára, hogy megismerjék a természet szépségét, annak apró vadállományát. Elmondotta azt is, hogy területükön A megyercsi vadászház. Előtérben Csütörtöki József és Varga Mátyás látható. Ismét a medvékről Ennek a vadnak negyvenhat éven át tartó szigorú védelme meghozta az óhajtott eredményt. Csak a középszlovákiai kerületben körülbelül négyszáz medvét tartanak számon, nem beszélve a Tátrai Nemzeti Park 67 943 hektár védett területéről és a keletszlovákia kerület 630 883 hektáráról. Ezen körzetekből kétszázötven medvéről tették említést a szakemberek. Évente huszonöt-harminc medve lelövésére adnak engedélyt, mégis azt tapasztaljuk, hogy az apasztás észre sem vehető a törzsállományban. Ezt az is bizonyítja, hogy a Zvolen melletti állami erdőkben szeptember végén két medve garázdálkodott. Seléán Július mérnök négy kaptárát rabolták ki, Luciák György méhész kaptárait hasunióképpen csemegézték ki. Senki sem emlékszik rá, hogy ebben a loka- Iitásban valaha is medvék tanyáztak volna. A vadon sűrűjéből vajfln hogyan teheti meg az utat oda, ahol korábban nein járt? Jóllehet, a Polana hegység sűrűi légvnnalban csak húsz kilométerre vannak. Föltevésem az, hogy az idei kimutatásban levő adatok nem teljesen felelnek meg a valóságnak. Annál is inkább, mert a szabadban élő medve nemi életéről és szaporodásáról nagyon kevés megbízható adatunk van. Több anyamedvéről tudunk, amelyik három medveboccsal járt, föltehető tehát, hogy minden harmadik évben újból három medvével szaporítja a népességet. Az észak-szlovákiai erdészeti vállalat igazgatóságának erdeiben ebben az évben tizennyolc medve lelövését engedélyezték. Terítékre került tizennégy darab. Ebből hatot az NSZK-ból, kettőt Ausztriából, egyet pedig Olaszországból érkezett vendég vadász ejtett el. A tiszta haszon ebből százhatvanezer korona. > Ha tekintetbe vesszük az elmúlt év medve-kárait, akkor látjuk, hogy a kártérítés igénye kétszázharmincezerháromszázhetvenhat korona! Hovorka Ján akadémikus az Alacsony-Tátrában lőtt egy kétszáz kilós hímmedvét. Egy medvét élve fogtak be, mert állandóan a pionírok táborába — Mošovce — járt vizitre. Ott mindent felfalt, amibe elibe került. Ez idő tájt már az olomouci állatkert lakója, ahol rendes kiszolgálásban részesül, persze a szabad mozgás rovására. Egy medvét muzeális célokra lőttek a Lipt. Hrádok-f múzeum részére, a látogatók örömére. Belá község a martini járásban arról lett híres, hogy a medve ebben az évben többszöri kiadós látogatás után otthagyta bundáját a helybéli szövetkezet juh karámja mellett. A vadásztársaság lelövési engedélyt kért a Banská Bystrica-i kerületi igazgatóságtól, s azt meg is kapta és Pliešovský Michal a medvét jól irányzott lövéssel szíven lőtte. Figyelemre méltó, hogy ez év áprilisában, olyan hím medvét lőttek a Červená Skala-i vadászterületben, amely aranyérmes lett. A vadászsikernek nagyon örültek. A trófeát a Žiar nad Hronom-i szövetkezetben készítették el. A munkát remeknek lehet minősíteni. Ján M. Habrovský HORGÁSZÁT ••HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZAT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • Szlovákia halgazdálkodásának "^társadalmunk igényeivel öszszehangolt fejlesztése a felszíni tiszta folyók és más vizek terjedelmétől függ. Az ipari és a mezőgazdasági termelés nagyarányú fellendülésével azonban több folyónk annyira szenynyezetté vált, hogy azokban veszélyeztetett a halak élete. Társadalmunk érdeke, hogy megőrizzük vizeink tisztaságát, felelősségre vonjuk a károk előidézőit és ezzel zavarmentes feltételeket hozzunk létre a halak természetes szaporodására. Tulajdonképpen a halgazdálkodás távlati programja. Is ezeket a célokat körvonalazza. Ondrej Budaj mérnök titkári beszámolójában az SZHSZ III. kongresszusán kiemelte, hogy a horgászszervezeteik Szlovákia felszíni vizeinek több mint kilencven százalékán gazdálkodnak. A két kongresszus közötti időszakban a halgazdálkodásra alkalmas vízterület négyezer hektárral bővült, és ez örvendetes. Az utóbbi években nagyobb lehetőség nyílott a tervszerű haltenyésztésre, a halasításra, a halak védelmére s a horgászatra, de a fogyasztói piac bőségesebb ellátására is. A Szövetség gondozásában levő ötvenezer kilométert kitevő folyóvízből háromezer kilométernyi azonban anynyira szennyezett, hogy a halgazdálkodás szempontjából már hasznavehetetlen. Tény persze az is, hogy vizeink nagy többségénél megváltoztak a haltenyésztés. természetes feltételei. Az Ipar egyre több vizet igényel s a folyókba visszakerülő víz minősége már nem azonos az eredeti minőséggel. Ez is megbontja a vizek eredeti egyensúlyát. Zavar keletkezik a halállomány természetes szaporodásának a lehetőségében is és a biológiai egyensúlyt mesterségesen, vagyis eléggé nagy költséggel nevelt ivadékkal kell fenntartani. Az ember ésszerű beavatkozása nélkül tehát vizeink némely halfajtája rövidesen kipusztulna. A Szövetség Szlovákia felszíni vizeinek a halasítására — az elmúlt öt évben — megközelítően huszonötmillió koronát használt fel. A mesterségesen nevelt ivadék huszonhat fajtáját helyezték 'ki a vizekbe. A helyzet tehát megköveteli, hogy a következő öt évben még nagyobb pénzösszeget használjanak fel a halasításra. A távlati célkitűzésben azzal számolnak, hogy 1983-ban már 7,5 millió koronával nagyobb összeget használnak fel a vizek halasítására mint jelenleg. A természetvédelem szüntelen javítása érdekében az 1971—75. években Szlovákia Erdő- és Vízgazdasági Minisztériuma közreműködésével száznyolcvannégy víztisztító állomás építését kezdték meg s ebből az ötödik ötéves tervidőszak végére több mint száz. 1976-ban pedig harmincnégy készült el. Szlovákiában jelenleg több mint hatszáz víztisztító állomás védi folyóink tisztaságát. Ezzel tulajdonképpen a szóban forgó állomások körzetében javult a halszaporodás esélye. Ezzel szemben a Szövetség az elmúlt időszakban több mint harminctagjainak a létszáma jócskán meghaladta a negyvenezret, a»fiatal horgászok létszáma pedig a tizenháromezret. Az elmúlt években a fiatal horgászok eszmei-politikai és szakmai nevelése terén nagyon jó tapasztalatokat szereztek a bratislavai fővárosi, a Nové Zámky-i (érsekújvári) helyi, a komáméi (komáromi) városi, a žilinai helyi és több más szervezetben. Az eltelt öt esztendő — a gyakori vízszennyezésből keletkezett tetemes károk ellenére — kedvezett a horgászoknak. Nem kevesebb mint négyrtiilban még ma sem vesszük eléggé igénybe az ökológia és a biológia nyújtotta lehetőségeket, mert kevés a hozzáértő szakember. Az sem hagyható szó nélkül például, hogy némely folyó és patak szabályozásánál érzékenyen beavatkoznak a halállomány természetes életét befolyásoló környezetbe. Ez azt követelné, hogy a vizek rendezésével már a'tervek elkészítésekor számoljanak az eredetihez hasonló természetes feltételek fenntartásával. Rais F. elvtárs, a Cseh Horgászok Halgazdasági gondjaink nyolcmillió koronát költött halastavak és más létesítmények építésére. Szlovákia különböző körzeteiben halgazda, sági központok gondoskodnak a halszaporításhoz szükséges ivadék neveléséről. Ilyen központunk egyebek közt a knlcsodi, a losonci, az érsekújvári, a perini és több más haltenyésztő telep, amelyek az SZHSZ KB irányítása alá tartoznak.f A városi és a helyi szervezetek persze saját hatáskörükben néhány kisebb halastavat, horgászotthont és egyéb létesítményt építettek a horgászok szabad idejének ésszerű kihasználásával. Ezek közé sorolható a závadkai sporthorgásztava, a Vyšný Orlík-i a boksái és más körzetek halastava. Erre a célra idén több mint tizenkétmillió koronát használtak fel a helyi szervezetekben. Az SZHSZ KB azonban az 1979— 1981-es években további nagy beruházásokkal számol. Ezek közt említhetjük a kulcsodi haltenyésztő gazdaság második szakaszának az építését is. Ez a létesítmény nem kevesebb mint harmincmillió korona költséggel készül. Ebben a gazdaságban szaporítják majd az alföldi növényevő halak sokaságát, a Duna s más folyóvizek, továbbá a halastavak állományának a feltöltésére. A Szövetség tehát minden létesítményével a halgazdálkodás javítását szolgálja- Arra törekszik, hogy a tagdíjat s a horgászjegyet becsületesen fizető sporthorgászok kellemes környezetben tölthessék el szabad idejüket, új erőt gyűjtsenek a munkához, s közben halat Is fogjanak, s ugyanakkor egyre több halfajta jusson a fogyasztói piacra. A titkár kongresszusi beszámolójából kitűnt, hogy, a Szövetség felnőtt lió háromszázhuszonötezer tonna halat fogtak ki Szlovákia vizeiből. A zsákmány pénzértéke túlhaladta az ötvenmillió koronát. Mindamellett, hogy a tenyésztő telepek segítik a vizek halasítását, az ivadék beszerzése mégis problémát okoz. A választék nem mindig megfelelő. Kevés például a ponty és a ragadozó halak ivadéka. A Szövetség tehát arra törekszik, hogy fokozatosan ezt a problémát is megoldja. Tény, hogy a horgászjegyekért befolyó összeg nem fedezi a halasítás évi költségét. Ezért minden évben egymillió koronát a szaporító, a nevelő és a termelőtelepek bevételéből kell az ivadék beszerzésére fordítani. Ebből is látható, hogy felszíni vizeink halasítása nem kis gonddal jár. Kyrka A. kutatómérnök a vitában a környezet s a vizek védelme kapcsán megjegyezte, hogy a halgazdálkodásSzövetségéneik az elnöke arról számolt be, hogy szövetségüknek százhatvanegyezer felnőtt és harmincnégyezer fiatal tagja van. Ebből is látható, hogy a CSSZK-ban nagy hagyománya van a horgászsportnak. Úgyszólván minden községben van egy kisebb terjedelmű halastó. Az elnök elvtárs tartalmas beszámolójában kiemelte a két szövetség gyümölcsöző együttműködését. Felhívta a kongresszus résztvevőinek figyelmét, hogy minden eszközzel gátolják meg a vizek szennyezését, mert ez nemcsak a horgászoknak, hanem a társadalomnak is nagy kárt okoz. Megemlítette, hogy a legnagyobb felügyelet mellett is tizennyolcmillió korona kára származott a CSSZH-nak a vizek szennyezettségéből s ezt a kárt csak részben térítették meg. Az SZHSZ közép-szlovákiai kerületi küldötteinek az egyike némely folyóink meggondolatlan szabályozását is károsnak minősítette, mert a helytelen beavatkozás megbontja a halak természetes életfeltételeit. Helytelen beavatkozásnak tartja az Ipoly folyó szabályozásának a gyakorlati megoldását. Véleménye szerint a korábban halban bővelkedő tiszta vizű folyó szabályozása után úgyszólván vízelvezető csatornává válik, amelyben a halak további életfeltétele lényegesen romlik. Ennek természetes velejárója, hogy a nemes halfajták a Dunába távoznak. Balko A. elvtárs méltatlankodva említette, hogy a kelet-szlovákiai kerület folyóinak mintegy ötven százaléka túlzottan szennyezett. Ésszerű halgazdálkodásra alkalmatlan. A vizeik szennyezésében ludas kétszázhetven vállalatnak az ellenőrzése úgyszólván lehetetlen. Sajnos olyan üzemekből Is a folyókba engedik a szennyezett víz egy részét, amelyeknek van tisztító állomásuk. Ha valaki mégis szennyezettséget észlel, az üzemnek nem okoz gondot a kár egy részének a megtérítése, hiszen az évi költségvetési tervben számoltak a vizeik szennyezéséért folyósított kártérítéssel. Amenynyiben a kártérítést az évi jövedelem terhére^ fizetnék ki, bizonyosan meggondolnák a dolgot, mert ez már egyesek zsebére menne. A kártérítés helytelen szemlélete következtében az idén elszenvedett kár összege az 1966-os év valóságának a színvonalán maradt, a kár azonban megtöbbszöröződött. Ügy látszik, hogy egyesek nem veszik komolyan a kártérítést. Dr. Rendek E. és Dojéák elvtárs a szocialista verseny tömegpolitikai Jelentőségéről és népgazdasági hasznáról, Dostál Š. és Eckert I. CSc., a fiatal horgászok eszmei-politikai és szakmai nevelésének társadalmi jelentőségéről, Ottinger O. elvtárs a horgászerkölcs fontosságáról, Gálét I. doc. a bratislavai városi szervezet horgászvizeinek a problémáiról tájékoztatta a kongresszus résztvevőit. Gecző Béla mérnök, az SZHSZ nyugat-szlovákiai kerületi bizottságának titkára a környezet védelmének a betartását s a vizek tisztaságának a megőrzését sürgette. Megemlítette; hogy a kerület vizeibe évente három és félmillió korona értékű halivadékot helyeznek s ennek a védelméről a halgazdáknak kell gondoskodniuk. Erre azonban csak olyan halgazdák képesek, akik megfelelő szakmai színvonalon vannak. Ezért szükségesnek tartja a halgazdák rendszeres képzését. HOKSZA ISTVÁN
