Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-12-02 / 48. szám

1978. december 2.

SZABAD FÖLDMŰVES

7

Népi

kultúránk

ápolói

Vannak olyan kincsek, amelynek a megőrzése abban rejlik, hogy a feltárásuk után széleskörűen népszerűsítik. A népünk múltját felidéző hagyományok, a népdalok, népi táncok, népszokások, népzene, ez az a kincs, amelyek feltárásával, bemutatásával elevenedik meg a múltunk, őseink öröme, bánata, leleményessége és szépérzéke.

A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége ezt a rejtett kincset igyekszik „kibányászni“ és bemutatni a nagyközönségnek. Eredményes tevékenységének fokmérője a Tavaszi szél vizet áraszt... népművészeti bemutatésorozat, amelyre 168 éneklő csoport, 26 hangszerszólista, 30 citerazenekar és hat hagyományt őrző tánccsoport nevezett be. A körzeti, járási, kerületi és országos elődöntőkön sokezer néző tapsolta, élvezte a sokszínű műsort.

Dél-Szlovákiának gazdag népművészete van. A kis területen aránylag sok tájegységünk van, ahol eltérőek a népi hagyományok, szokások. Másmás a népviselet, amelyeket még megtalálni a sublótban és annak alapján az ügyeskezü nagymamák, asszonyok, színpompás népviseletet készítenek az együtteseknek, szólistáknak.

Népi kultúránk feltárásának legjelentősebb tényezői a zenekutatók, akik járták és járják a községeket, s magnóra veszik az ősi forrásból fakadt dalokat, zenét, népi játékot, s ezzel lényegében örökre raktározzák azokat, másrészt a kutatásaik feldolgozásai elősegítik a „tiszta forrás“ kulturáltságát.

A népi kultúra bölcsője a falu. Ott vannak a hagyományt őrzők, a szólisták, énekcsoportnk, táncosok, népi elbeszélők, citerazenekarok. Olyan kul

A bussai vegyes éneklőcsoport, kiválóan szerepelt.

A müsorszámokat, Vontszemű János népi zenekara kisérte.

dolgozókat is. nemrégiben, Bratislavában megrendezett VI. országos népdal vetélkedő előtt, a bušinceiekkel (Bússá) váltottam szót és kiderült, hogy a vegyes éneklőcsoportjuknak a hnb elnöke is tagja, s a csoport vezetője villanyszerelő. Az országos versenyen nagy sikerrel szerepeltek a busaiak, s nem véletlen, hogy Vass Lajos, Erkel-dijas zeneszerző, a zsűri elnöke, ennek az éneklőcsoportnak a közreműködésével bírta nótázásra a nagyszámú közönséget. A Bratislavában megrendezett hagyományt őrzők vetélkedőjén a tizenévesektől a hetedik évtizedüket betöltőkig szerepeltek. Örvendetes, hogy az apák, anyák, nagyszülők mellett ott láttuk a feltörő nemzedéket, a nemes hagyományok további ápolóit, megőrzőit.

Az országos versenyen (inkább fesztiválnak nevezhetném) huszonkét számmal mutatkoztak be éneklőcsoportok, szólóénekesek, táncosok, citeraegyüttesek, és volf egy hangszerszóló szám is. A döntő igazolta, hogy jó úton járnak a népi hagyományaink őrzői. De talán arra is figyelmeztetett, hogy a tájegységeinkben, a népi hagyományaink őrzésében, ápolásában vannak még tartalékaink, amelyek feltárása lehetővé tenné, hogy esetenként a szereplők ne mások tollával ékeskedjenek. Nehéz határvonalat húzni a tájegységek közé, de minden bizonnyal van még sok lehetőség a kutatásra, gyűjtésre, amely gazdagabbá, s ezáltal hitelesebbé tehetné az egyes vidékek népi kultúráját.

Amíg a nagy vetélkedőre sor került, áldozatkész tevékenységet fejtettek ki az együttesek vezetői, s azok is, akik irányították, szervezték a nemes mozgalmat és segítettek szaktanácsokkal, hogy az együttesek szólistái minél színvonalasabban szerepeljenek. A szervezők jó munkájának az országos rendezvényen kellett volna tetőzni. Azt hiszem nem egészen volt ez így. s ez elgondolkoztató, a legközelebbi országos vetélkedő megrendezésének szempontjából. —tt—

túrát szerető emberek az együttesek tagjai, hogy szívesen áldozzák fel estéiket, szabad napjaikat. Mindent megtesznek azért, hogy a hagyományok hűen tükrözzék a tájegység, a falujuk népi művészetét. Főleg a szövetkezet tagjai szerepelnek, de többhelyütt ott találjuk az értelmiségieket és az ipari

«S se

fii я £

S3 £ ® g > и

73 О

О ос

>

Gondolatok a Kazinczy-Napok kapcsán

A CSEMADOK KB nyelvi szakbizottsága, a kerületi pedagógiai intézetekkel karöltve november 10—11-én rendezte meg Kassán (Košice) a Hutník szálló helyiségében а IX. Kazinczy Nyelvművelő Napokat. A mintegy 150 résztvevőt — jobbára pedagógusok, szerkesztők, fordítók — gazdag műsor várta a kétnapos rendezvényen.

Pedagógusok, szerkesztők és általában mindazok számára, akik valamilyen formában kapcsolatban állnak anyanyelvűnk ápolásával, egyaránt hasznos és tanulságos volt a nálunk Is jól ismert nyelvész, dr. Deme László tanszékvezető egyetemi tanár, vendégelőadó nyelvi értekezlete, a mai magyar nyelv fejlődésének kérdéseiről és a csehszlováíkai magyarság nyelvhasználatáról.

Élénk figyelem kísérte Mayer Judit, szerkesztő-műfordító gondosan összeállított előadását is, a szlovák—magyar fordítások gyakorlati kérdéseiről.

Előadásában konkrét példákkal mutatott rá azokra a fordítói hiányosságokra, amelyek a nagy példányszámban megjelenő ismeretterjesztő szövegeket és idegenforgalmi tájékoztatókat Jellemzik.

Dr. Bertók Imre kandidátus, „Az esethomonímia és az esetszínomínia a magyar nyelvben“ című előadásával fejeződött be a tanácskozás első napja. Itt jegyzem meg, hogy a program szerint vitának kellett volna követnie az előadás-sorozatot, de ez érdeklődés híján elmaradt.

Takács Etelnek, a budapesti Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársának előadásával vette kezdetét a nyelvi értekezlet második napja. Az anyanyelvi nevelés osztályon és iskolán kívüli formáiról szóló, gyakorlati példákkal és ötletekkel tarkított előadás főleg a pedagógusoknak , volt nagy hasznára.

Csak sajnálni lehet, hogy Teleki Ti-Kedves találkozó

A CSEMADOK Veiké Túrovcé'-í (Nagytúr) szervezete.író-olvasó találkozót szervezett a csehszlováíkai magyar irodalom egyik jelentős képviselőjével, Csontos Vilmossal. A találkozó össze volt kötve a Csehszlovák Köztársaság 60. évfordulójáról és a föderációról való megemlékezéssel.

A költő elmesélte életrajzát és röviden elemezte életművét. Az ünnepélyen az elmúlt napokban megjelent verseskötetéből a falu fiataljai szavaltak. Eszmei mondanivalóval telített és könnyen érthető versei nagy tetszést arattak.

A CSEMADOK helyt szervezete a költő születésé 70. évfordulója tiszteletére műsort készített, amelyen fellépett az énekkar is és Csontos Vilmos megzenésített költeményeit adták elő. Ezúton is gratulálunk Vilmos bácsinak, és szívből kívánjuk, hogy még nagyon sok szép verssel örvendeztesse meg olvasóit. Dankovics Márta

borné adjunktus „A helynévgyűjtés jelentősége és módszerei“ címmel tervbe vett előadása betegség következtében elmaradt.

Dr. Mőzsi Ferenc kandidátus a biokultűra és a kétnyelvűség elméleti és gyakorlati kérdéseit elemezte.

A kétnapos rendezvény lefolyásának rövid bemutatása után még néhány gondolatot és észrevételt szeretnék elmondani а IX. Kazinczy Nyelvművelő Napokkal kapcsolatosan. Mint már egy helyütt említettem, a tanácskozás első napján a tervezett vita a résztvevők közömbössége —vagy nem tudom minek a folytán elmaradt, pedig érzésem szerint lehetett volna miről vitázni, Illetve a felmerült hiányosságokra valamilyen megoldást találni, egyszóval meghányni-vetni közös dolgainkat. Talán szerencsésebb megoldásnak ígérkezett volna, ha közvetlenül az egyes előadások után kerül sor rövid vitára. Három különböző témakörű 'előadást követően nehezen elképzelhető — bár nem lehetetlen — egy egységes vita kialakulása. Véleményem szerint a vita kialakítását nagyban elősegítette volna, ha a hallgatók az előadások szövegét előbb kézhez kapják.

A Kazinczy Nyelvművelő Napok résztvevői számára a Madách Könyv- és Lapkiadó könyvkiállltást rendezett. Feltétlenül dicséretes kezdeményezés, azzal a kis szépséghibával, hogy nem kötötték egybe vásárlási lehetőséggel.

Beíejezésül, de nem ünneprontásként, megemlítem, hogy már sok tanácskozáson, értekezleten vettem részt, de annyi Idegen kifejezést sehol nem hallottam, mint éppen а IX. Kazinczy Nyelvművelő Napokon, persze egyikmásik előadótól Is.

Bodzsár Gyula

»2* *2* *2* *2* *2* <« »2* «£♦ *2» »2* «J» «J» «8» *2» *** »2* *2* *2» *2* «J* *J* *2* ♦♦♦ ♦♦♦ *2* ♦!

ISZAK BABEL:

A hatodik hadosztály ott szorongott az erdőben, Csesznyiki falu közelében, s várta a jeladást a thmadásra. Pavlicsenko, a hatodik hadosztály parancsnoka be akarta várni a kettes dandárt, és nem adott jelt.

Ekkor Vorosilov lovagolt oda a hadosztályparancsnokhoz. Lova fejével mellbelökte Pavlicsenkót, és így szólt:

— Húzzuk-halogatfuk, parancsnok, halogatjuk.

— A kettes dandár, parancs szerint, már vágtatva közeledik^ az ütközet színhelyére — jelelte tompán Pavlicsenko.

— Halogatjuk, parancsnok, halogatjuk — ismételte Vorosilov, s rántott egyet a derékszíján.

Pavlicsenko egy lépést hátrált.

csev. Vragant, a hadosztályparancsnok telivér csődörét, a sok díjat nyert rosztovt versenyparipa, Ljuljusa leszármazottját csutakolta. A sebesült hadarva emlegette Suja városát, valamilyen üszőt, meg a lentilolást. Dupliscsev túlharsogva szánalnias motyogását, telt torokkal énekelte a csicskás és a kövér tábornokné pajzán históriáját, dala egyre hangosabban szólt, nagyokat lendített a lókaparóval, és simogatta a lovat, Szaska a dagadt Szaska, a lovasszázadok kedvenc ápolónője szakította félbe. Odalovagolt a legényhez, és kiugrott a nyeregből.

— Nos, nyélbe ütjük? — kérdezte Szaska.

— Lódulf innét — morgott Dupltscsev, hátat fordított a lánynak, és elkezdte befonni a szalagokat Uragan sörényébe.

— A becsületemre hivatkozva — kiáltott fel, nyirkos ujjait tördelve —, a becsületemre hivatkozva ne siettessen engem, Vorosilov elvtárs...

— Ne siettessen — suttogta Klim Vorosilov, a Forradalmi Katonatanács tagla, és lehunyta szemét. Ott ült a lován, csukott szemmel, némán, csak ajka mozgott. Egy bocskoros kozák értetlenül bámult rá. A lovasszázadok zajongva, szélvészként, ágakat törve vágtattak keresztül az erdőn. Vorosilov lova sörényét vakargatta pisztolyával.

— Hadseregparancsnok — kiáltott Bugyonnij felé fordulva —, mondj egy pár útravaló szót a katonáknak. A lengyel ott áll a dombon kikenve-kifenve, és csak röhög rajtunk.

Valóban távcsövei jól lehetett a lengyeleket látni. A hadseregtörzs lóra kapott, s a kozákok köréje sereglettek.

Ivan Akinfljev, a Forradalmi Törvényszék volt kocsisa lovagolt el mellettem, és megérintett a kengyellel.

— Iván, te itt vagy a sorban? — szóltam rá. — Hiszen hiányzik a bordád...

— Teszek arra a bordára... — felelte Akinjifev, féloldalt ülve a lovon. — Hallgassuk meg inkább mit mond.

Előre lovagolt, egészen odafurakodott szembe Bugyonnijjal. Bugyonnij megrázkódott, és halkan elkezdte:

— Fiúk — mondta —, komisz helyzetben vagyunk, annál vidámabban kell nekivágni, fiúk...

— Előre, VarsóigI — kiáltotta közben a bocskoros kozák, szeme kidülledt, karfával a levegőbe hasított.

— Előre, VarsóigI — kiáltott Vorosilov, lovával felágaskodott, és szinte repült a csapatok sűrűjébe.

— Harcosok, parancsnokok! — szólalt meg szenvedéllyel. — Moszkvában, az őst fővárosban egy eddig soha

nem ismert hatalom küzd. A világ első munkásparaszt kormánya, adja ki nektek parancsba, harcosok és pa-. rancsnokok, támadjátok meg az ellenséget, és arassatok győzelmetl

— Kardot ki... — hallatszott a hadsedegparancsnok mögül Pavlicsenko távolt, vontatott hangja, és előrebiggyesztett bíborvörös habzó ajka felvillant az első sorban. A hadosztályparancsnok kozák mundérja felhasadt a hátán, húsos,. csúf arca eltorzult. Páratlan értékű kardjával tisztelgett Vorosilov előtt.

— Forradalmi esküvel fogadott kötelességemhez híven — kezdte a hadosztályparancsnok rekedtes hangon, és körülnézett — jelentem az Első Lovashadsereg Forradalmi Katonatanácsának, a legyőzhetetlen kettes lovasdandár már vágtatva közeledik az ütközet helyére.

— Szavad ura vagy, Sztyopka, vagy amolyan rongyember? — szólt oda neki Szaska.

— Lódulj innét — válaszolta Sztyopka —, a szavam ura vagyok.

De csak tovább fonta a szalagokat a ló sörényébe, majd elkeseredetten kiabálva fordult felém:

— Látja, Kirill Vasziljics, hogy becsmérel ez engem, el sem mondhatom, mit szenvedek miatta egy álló hónapja, akárhová bújok, ott terem, akármerre ugróm, utamat állja: hágassam meg a kancáját, hágassam meg a csikómmal. A hadosztályparancsnok pedig minden áldott nap a telkemre köti: „Sztyopka — mondja —, egy ilyen ménért jócskán járnak majd a nyakadra, de nehogy megugrasd, hisz a csikó alig négyéves...;

— Titeket már tizenöt éves korotokban megugratnak — mormolta Szaska, és elfordult. — Tizenöt éves korotokban, és kutya bajotok tőle, legfeljebb a porontyokat szaporítjátok...

Odalépett a kancájához, megigazította a nyereghevedert, és menni készült.

Cipőjén pengett a sarkantyú,' áftWt harisnyájához sár és széna tapadt, szörnyű nagy mellét szinte átvethette volna a vállán.

i

— Pedig hoztam egy rubelt Is — mondta mintegy magában beszélve, s sarkantyús cipőjét a kengyelbe dugta. — Elhoztam, és most vihetem vissza.

A lány előhúzott két darab vadonatúj félrubelest, megtáncoltatta a tenyerén, és visszadugta a keblébe.

— Talán mégis nyélbe üssük? — szólalt meg erre Dupliscsev, szeme szinte odatapadt az ezüstpénzhez, és már vezette is a csikót.

Szaska egy lejtős helyet választott ki a tisztáson, és odaállította a kancát.

Ügy látszik, a csikódon kívül más se érdekel a világon — szólt oda Sztyopkának, és előkészítette Uragant az ugratásra. — A kancám éppen felgerjedt, már két éve nem hágattam, na, gondoltam szerzek nekt egy telivért ...

Szaska hamarosan elintézte a dolgot a csikóval, $ aztán odább vezette a lovát.

— Na, kislány, megvan már a töltelék — suttogta, s megcsókolta kancája tarka, nyirkos, nyáltól csorgó ajkát, arcát a ló pofájához dörzsölte, majd figyelnt kezdett az erdőből jövő topogó zajra.

— Száguld már a kettes dandár — szólt komoran Szaska, és felém fordult. — indulni kell, Ljutics..

— Száguld vagy sem — kiáltott Dupliscsev szinte fulladozva —, ide a pénzt a csikóért...

— Tedd, amit jónak látsz — válaszolt Vorosilov, és legyintett. Megrántotta a kantárszárat, Bugyonntj mellé ugratott.

Hosszú, vörös szőrű kancákon ügettek egymás mellett, s egyforma zubbony és fényesre dörzsölt ezüst súftásos nadrág feszült rajtuk. A harcosok sora kígyózva vonult mögöttük, a sápadt acél meg-megcsillant az őszi nap vérsavó színű fényében. De a kozákok harci rivalgása nem volt egyöntetű. A támadás idejét várva bementem az erdő mélyébe, ahol a hadtáp állomásozott.

Egy seblázban félrebeszélő vöröskatona volt csak ott, meg a szemfüles fiatal kozáklegény, Sztyopka Duplis— JÓ helye van annak nálam is — dünnyögte Szaska, és nyeregbe pattant.

Utána ugrottam, s vágtába fogtunk. Mögöttünk felharsant Dupliscsev üvöltése, majd egy lövés tompa csattanása.

1 — fó lesz vigyázni! — kiáltott utánuk a kozák legény, és tnaszakadtából futásnak eredt az erdőben.

A szél mint eszét vesztett nyúl ugrándozott a lombok között, a kettes dandár repült a galíciai tölgyerdöben, az ágyúzás zavartalan moraja úgy szállt a föld felé, mint valami békés viskó fölé, s a hadosztályparancsnok feladására támadásba lendültünk, a feledhetetlen csesznyiki ütközetbe.