Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-12-02 / 48. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1978. december 2. Csak így tovább! — A szocializmus építésének har­minc esztendeje alatt megváltozott, megszépült Muzsla község arculata is. Ez elsősorban annak a becsületes helytállásnak köszönhető, amelyet en­nek a forradalmi múltú községnek a dolgozói tanúsítottak a termelés és a gazdasági élet fejlesztésében, vala­mint az életfeltételeik javulásához ve­zető községfejlesztési feladatok telje­sítésében — mondotta Filler Gyula, a járási pártbizottság titkára, az új kul­­túrház átadása és megnyitása alkal­mából rendezett naggyűlésen. Valóban, ha az ember ^szegezi mindazt, amit a muzslaiak az utolsó három évtizedben létrehoztak, akkor arra a következtetésre jut, hogy ilyen vívmányokat csak elmélyült politikai elkötelezettséget tanúsító emberek kö­zössége képes elérni. Olyan falukö­zösség, amely nem másoktól várja ajándékként az életszépítő és könnyí­tő alkotásokat, hanem aktívan vesz részt a községfejlesztési tervek körvo­nalazásában és a közös feladatok tel­jesítésével járó társadalmi munkában. Az persze természetes, hogy a muzs­laiak összeforrottságát, kezdeményező készségét és alkotóképességét legjob­ban az új kultúrház építése tette pró­bára. Igaz ugyan, hogy a merész el­képzelések megvalósításában támasz­kodhattak arra a segítségre is — amit részükre — a járási nemzeti bizottság közvetítésével — a szocialista társa­dalmunk nyújtott. Ennek ellenére hangsúlyozható, hogy a több mint öt­millió korona értékű műnek, a kor­szerű és a legfejlettebb igényeket is kielégítő kultúrpalotának a megszü­letése a helyi nemzeti bizottság és a Béke Egységes Földművesszövetkezet példás együttműködésének, valamint a lakosság dicséretes aktivitásának a következménye. A helyi nemzeti bizottság dolgozói, élen Pathó Gyula elnökkel, jelesre vizsgáztak az építkezés folyamán fel­merülő kisebb-nagyobb problémák megoldásában és helytálltak a képvi­selők is, akik szükség szerint figyel­meztették és szervezték a választóikat a társadalmi munkára, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60., vala­mint a Februári Győzelem 30. évfor­dulójának tiszteletére vállalt szocia­lista kötelezettségük teljsítésére. Ah­hoz, hogy a kultúrház a tervezett idő­re felépült és a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 61. évfordulójának napjaiban megnyithatja kapuit, a párt­­szervezet vezetésével nagyban hozzá­járultak a tömeg- és társadalmi szer­vezetek helyi szervezetei is, az épít­kezés meggyorsulását szolgáló kötele­zettségvállalásuk példás teljesítésével. Lényegében tehát a jó szervező és fel­­világosító munkával magyarázható a lakosság példás aktivitása, amely több mint tizenegyezer óra társadalmi mun­kát eredményezett. Az persze vitathatatlan, hogy az építkezéssel járó terhek nagyobbik részét az egységes földművesszövetke­zet viselte. Részben azért, mert mint társberuházó több mint másfélmillió koronát áldozott a kultúrházra,' s mint az építkezési terv kivitelezője — az építőcsoportjának színvonalas munká­jával — kedvező feltételeket terem­tett az építési feladatok ütemterv sze­rinti teljesítésére, de nem utolsó sor­ban azért is, mert az építkezés közben felmerülő bonyolultabb ügyek és anyagi kérdések megoldásában haté­kony segítséget nyújtott a helyi nem­zeti bizottságnak. A nagy vállalkozás teljesítésé köz­ben megnyilvánuló közös felelősséget, az építkezési gondok igazságos meg­osztását tükrözi a díszoklevél is, amit a kultürházavatás alkalmából az egy­séges földművesszövetkezet mellett működő pártszervezetnek, továbbá a helyi nemzeti bizottságnak és a Béke Efsz-nek, valamint az építkezés folya­mán legnagyobb aktivitást tanúsító társadalmi szervezeteknek, a helyi sportszervezetnek és a Szlovák Nőszö­vetség helyiszervezetének a járási nemzeti bizottság adományozott. A nyilvános elismerést — a járási nemzeti bizottság díszoklevelét — ter­mészetesen megérdemelte a hnb elT nöke és titkára is, valamint Barusz Ernő mérnök, az efsz elnöke és nem kevésbé Gróf Gyula építésvezető, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett — a lelkiismeretes és minőségi munkát végző társaival együtt — Muzsla köz­ség fénypontjának, a városiasodás hír­nökének nevezhető kultúrpalota építé­sében. Nem túlzás a muzslai új kultúrházat kultúrpalotának nevezni. Nemcsak azért, mert a község légmutatósabb épülete, hanem azért sem túlzás, mert méretei és az általa nyújtott működési lehetőségek többszörösen túlszárnyal­ják a hagýományos kultúrházak keré­­teit. A korszerű színpadi technikával felszerelt színházterem mellett ízlése­sen díszített és berendezett társalgót láthatunk, ahol három-négyszáz sze­mély is kényelmesen elfér. A hatezer kötetes községi könyvtár szomszédsá­gában tágas olvasóterem van. De he­lyet kapott az ifjúsági klub, valamint egy modern konyha is százötven férő­helyes étteremmel, amely az egységes földművesszövetkezet gondozásában a közétkeztetés hasznos intézményévé válhat. Azzal az eltökélt szándékkal men­tem a kultúrház megnyitó ünnepélyé­re, hogy a tömeg- és társadalmi szer­vezetek terveiről, illetve afelől érdek­lődök, hogyan tudják és akarják ki­használni az új kultúrház által kínált lehetőségeket. Az ünnepi gyűlést kö­vető gazdag kultúrműsor azonban vá­laszt adott a kérdésre, tehát bizonyí­totta azt is, hogy a muzslai kultúr­­munkások, az általános iskola és a társadalmi szervezetek jól felkészül­tek a lehetőségek kihasználására, a kulturális-művészeti tömegmozgalom fejlesztésére. Valóban kellemes meg­lepetés érti A kulturális műsor tar­talmi szerkezete, amely a Nagy Októ­bert Szocialista Forradalom világfor­máló hatásának tükrében jelképezte a dolgozók megváltozott, megszépült életét, valamint azt az összefogást és példás aktivitást, amelyet a lakosság az életfeltételeinek javítása, így a kul­túrház építése közben is kifejtett, méltó és magas színvonalú tükörképe volt Muzsla község forradalmi múlt­jának és jelenének. Az általános iskola szavalókórusa, a több mint negyven tagú énekkara, a tizenöt tagú menyecske-kórus, a leg­kisebbek és az ifjúsági szervezet tánc­csoportja, valamint az első ízben sze­replő citerazenekar derekasan kitett magáért. Bizonyítottak és bizonyított a műsor rendezője is, aki ezt a való­ban színes műsort összefogta, az egyes műsorszámok tartalmi mondani­valóját összehangolta és zavarmentes­ségét biztosította. Az ünnepi gyűlés megnyitása előtt az egyik régi barátom, akivel a Feb­ruári Győzelmet követő hónapokban a kulturális élet felújítását kezdemé­nyeztük azt mondta: „Hej, Karcsi, csak nekünk lett volna ilyen lehetősé­günk, majd mi megmutattuk volna!“ Természetesen igaza van. Ilyen lehe­tőségek között valamikor mi is töb­bet tudtunk volna mutatni. De úgy ér­zem igazat mondok akkor is, ha azt állítom, hogy abban az időben, tehát a szocialista életmód formálódásának kezdeti szakaszában, mi, az egykori kultúrmunkások nem tudtunk volna ilyen színvonalas és gazdag kulturális élményt nyújtani a lakosságnak. A kulturális-művészeti tömegmoz­galom egykori és mai színvonala kö­zötti lényeges különbség persze nem az egykori kultúrmunkások tehetség­­telenségére utal, hanem jelzi és egy­értelműen bizonyítja azokat az ered­ményeket, amelyeket a kommunista pártunk irányelveivel összhangban, a közoktatási és a közművelődési intéz­mények dolgozói az általános művelt­ség színvonalának emelésében, a la­kosság, főleg azonban az ifjúság szo­cialista öntudatának elmélyülésében, tehát a szocialista életstílus meghono­­sulásához szükséges feltételek létre­hozásának eddigi folyamatában el­értek. Az új kultúrház optimális (kihaszná­lásának a feltételei tehát adva van­nak. Az anyagi feltételeket pedig az egységes földművesszövetkezet bizto­sítja, illetve az a körülmény, hogy az új kultúrház gyakorlatilag szövetke­zeti klub lesz, amely a szövetkezet el­nökének, valamint Zalaba András üzemgazdásznak és Benyó elvtársnak, az üzemi pártszervezet elnökének Ígé­rete szerint, nem támaszt majd irreá­lis anyagi követelményeket az ott mű­ködő társadalmi szervezetekkel szem­ben, tehát nem kerékbe töri, hanem kedvezményekkel segíti a kulturális­­művészeti tömegmozgalom további fej­lődését. S ezt annak ellenére megte­szi a szövetkezet, hogy a község mun­kaviszonyban levő lakosságának alig egyharmada dolgozik a szövetkezet­ben. Kissé bizony furcsa, hogy a štú­­rovói papírgyár, ahol majdnem annyi muzslai dolgozik, mint a helybeli szö­vetkezetben, nem gondolt még arra, hoy a Muzslán lakó alkalmazottjai és munkásai kulturális életének fejlődé­séhez illenék némi támogatást nyúj­tani. Mennyi gondtól mentesülhetne az egységes földművesszövetkezet és mennyivel jobb anyagi feltételeket le­hetne teremteni a kultúrház céltuda­tos kihasználásához, ha a szövetkezet az anyagi feltételek biztosításával járó gondokat az említett papírgyárral megoszthatná. Lehet, hogy erre egy­szer majd sor kerül. Egyelőre azon­ban a feltételek megteremtéséért járó elismerés a szövetkezetei illeti. Muzsla szépül. Új kultúrházzal, kul­túrpalotával gyarapodott. Csak így tovább muzslaiak! S ha az alkotókész­ség nem lankad, úgy lehet, hogy egy­két év múlva — a szövetkezeti szék­ház és a kultúrház tőszomszédságában — az új posta és az áruház megnyitá­sát ünnepelhetik. Pathó Károly Nem túlzás a képen látható muzslai kultúrházat kultúrpalotának nevezni. Dohovcén (Nagyszarva) szép számmal élnek katonák, és kis­­katonák, akik. számára két esztendőn át ez a lakóhely. Pontosabban csak egy-egy órácskára, a kimenő és a séta helye a község, hiszen a két évi kato­náskodás alatt életük javarészét a ka­szárnyában töltik. És a tisztek? Nekik már vannak szabad estéik, amikor bárhová mehet­nek. Több magas rangfokozatú tiszt él ebben a csallóközi faluban, mégpedig nem két évig, hanem tartósan. Talán évtizedekre berendezkedve. De vajon mit jelent nekik a falu és mit jelen­tenek ők a falunak? Hogyan befolyá­solja a katonai alakulat a falu arcu­latát és mit tud könnyíteni a falu a katonai alakulat életviszonyain? Ebbe az irányba fordult beszélgetésben pró­báltuk tisztázni mindezt a falu veze­tőivel és az alakulat néhány tisztjével, közkatonájával. — Vonzó ez a falucska, csak nem mindig kényelmes, jellege mégiscsak falusias — mondja Petró Juraj törzs­­őrrhester, aki néhány éve lakója Nagy­szarvának. — Nem mindegy a városi életkörülményekből ilyesmibe csöp­penni, megszokni, Ezt jómagam falusi származásomnál fogva nem érzem, de tudom a fiatalabb kollégáktól. Persze a mi hivatásunk olyan, hogy ha meg is próbálják figyelembe venni kíván­ságainkat, ezek teljesítése gyakran nehéz. r- Vagyis a katona odamegy, ahová küldik. Ami természetesen lemondás­sal is jár. Ezt viszont azzal igyekszik ellensúlyozni a falu vezetősége, hogy a lehetőségekhez képest kulturált kö­rülményeket próbál teremteni a hely­őrség számára — kapcsolódott a be­szélgetésbe Farkas János, a hnb elnö­ke, majd folytatta. — Ha valamilyen oknál fogva vég­legesen elvezényelnék a katonákat azt a falu egyenesen megérezné. A kato­íme a menyecske-kórus, amely nagy sikerrel szerepelt a kultúrházavatő ünnepélyen is. Emil Biščo felvételei A barátság tüze Arról indul, emerről felkel a Nap: a Szovjetunióból. A csehszlovák— szovjet barátsági hónap a Galantai (Galánta) járásban is a legjelentősebb ünnepségek közé tartozik. Az idei rendezvényekről és az alapszerveze­tek kulturális tevékenységéről Mézes Rudolf, a CSEMADOK járási bizottsá­gának politikai dolgozója tájékozta­tott bennünket. Elmondotta, hogy a barátsági hónap ünnepségeinek megrendezése egybe­esik a helyi szervezetek taggyűlései­vel. Ez kitűnő alkalom arra, hogy ve­zetőségi üléseiken és taggyűléseiken méltassák a csehszlovák—szovjet ba­rátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés, valamint a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok béke­­harcának' és a világ fejlődésére gya­korolt hatásának jelentőségét. A rendezvények közül nem hiányoz­nak a műsoros estek sem. A látogatók ezeken megismerkedhetnek a szovjet zeneművészet, irodalom, színművészet gazdag hagyományaival. Sok rendez­vényük készül a gyermekek és az if­júság részére is. A járási bizottság célja az, hogy a gyermekek érdeklő­dését és a szovjet nép iránti szerete­­tét elmélyítse. A NOSZF 61. évfordulója jegyében a járás harminchárom alapszervezeté­ben rendeztek ünnepi akadémiát, s fő­képpen a fiatalok bevonásával szinte minden alapszervezetben Lenin estet tartottak. A könyvtárak dolgozói a CSEMADOK helyi szervezeteivel együttműködve számos akciót szerveznek, s a szovjet szerzők alkotásait propagálják. A já­rás tizenhárom falujában rendeznek fró-olvasó találkozót, valamint vita­esteket és irodalmi ^vetélkedőket szer­veznek. Több alapszervezetben szer­nacsaládok ugyanis szervesen beépül­tek a falu mindennapjaiba. A tisztek feleségei közül például többen talál­tak munkalehetőséget a faluban. Ért­hető tehát, ha a helyi politikai és tár­sadalmi életben is ott találjuk ezeket az asszonyokat. — És a férjek? — Közülük ketten tagjai a hnb plé­numának, Petru Juraj képviselő pedig a helyi nemzeti bizottság mellett mű­ködő bizottság elnöke. Szoros a kap­csolat a SZISZ-szervezetek között is. Ott találni a tiszteket és a katonákat a falusi rendezvényeken is. Az alakú-A katonák és a falu lat tisztjei és altisztjei aktívan bekap­csolódnak a katonai szolgálatra ké­szülő fiatalok oktatásába, s körveze­tőként tevékenykednek a helyi iskola pionírcsapatában, s nagy ségítséget nyújtanak a honvédelmi nevelés sza­kaszán is. 5r * • Slipka és Hladka közkatonák szerint a köztudat jól rögzítette a tapaszta­latokból származó, kissé talán termé­szetes képet: a szükség mindig a ka­tonákat mozgósítja. Nemcsak termé­szeti csapásnál — ami a legtermésze­tesebb módon igényig a hadsereg se­gítségét —, hanem minden esetben ha szervezett és gyors munkaerőre van szükség. Számtalanszor segítette már ki a falut — és annak állami gazdaságát veznek beszélgetést Leonyid Iljics Brezsnyev Kis Föld és Újjászületés című műveiről is. Tartalmasnak ígérkezik a „Csehszlo­vákia hatvan éve, és a Szovjetunió“ vetélkedő, melybe huszonkét csapat nevezett be. Ez kiterjed hazánk és a Szovjetunió politikai, gazdasági és kulturális együttműködésével kapcso­latos kérdésekre. Persze ezek a ren­dezvények nem a tények és adatok lexikális felsorolására korlátozódnak, hanem az együttműködés nyomán szü­letett eredmények összegezésére és méltatására. S egyben tükrözik azt is, hogy ki mennyit tud, illetve ki tud többet a csehszlovák és a szovjet együttműködésről?! Az énekkarok és éneklő csoportok úgy készültek, hogy repertoárjukon szovjet- és mozgalmi dalok is szere­peljenek, hogy ezáltal is hozzájáruljam nak a barátsági hónap kultúrszínvona­­lának emeléséhez. Azokban a szerve­zetekben ahol működik irodalmi szín­pad, vagy irodalmi kör, ott irodalmi keretműsorral készülnek. A színházművészet nagy reformáto­rára emlékezve ebben az évben is megrendezik a színjátszó csoportok hagyományos SztanyiszlavsZkij emlék­­versenyét. A színjátszók járási sereg­szemléjét — szlovák és magyar cso­portok közös felléptével — Galántán rendezik meg. Az^ímlékversenyre ké­szülő csoportok műsorán szovjet szer­zők színművei szerepelnek. November hetedikén — a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 61. év­fordulóján — országszerte fellobbant a láng. S a barátság tüze elindult, hogy október hagyatékait követve be­járja az egész országot. —csiba—i 4 — társadalmi munkájával az alakulat. Nagy segítséget kapott az idén is a helyi állami gazdaság. A helyőrség katonái mindig részt vállaltak a sok munkáskezet igénylő mezőgazdasági munkák elvégzéséből. Jól tudja, ezt a faluban mindenki. Ezért is olyan ked­ves vendég minden rendezvényen a katona, legyen az tiszt, vagy közle­gény. W * # A falu utcáin mindig látni katoná­kat. Este is gyakori vendégek az ifjú­sági klubban. Zsebükben ott lapul az állandó belépőjegy. Szíves vendégek az irodalmi estéken, táncos összejöve­teleken, vagy éppen a vetélkedőkön, Sajnos ez az egyetlen lehetőség a­­mit a falu jelenleg nyújtani tud. Nagyszarva azonban terebélyesedik. Új korszerű családi házak épülnek, a volt mezőn, s velük együtt épül a falu korszerű művelődési háza is. Örömteli, hogy az üzlethálózat is bővül. A falu vezetősége tisztában van vele, hogy a katonatiszt feleség, akár dolgozik,­­akár nem, a boltra van utalva. Még egy falusi múnkáscsaládnál is ráutal­­tabb a kereskedelem pultjaira — mert nincs kertje — tehát mindent az üz­letben kell vásárolnia. A helyőrség és a falu lakossága a szó legnemesebb értelmében összefo­nódott, s ma már kölcsönösen érzik a hétköznapok, vagy akár az ünnepna­pok életritmusát. Nemcsak úgy, hogy a távoli országrészből érkező közka­tona falubeli lánynak udvarol. Ez már természetes. De úgy is, hogy szabad idejükben sokan kapcsolódnak be a közéleti tevékenységbe. Már otthono­san érzik magukat a tisztek feleségei is, különböző helyeken dolgoznak és a katonaférjek is részt vesznek a község jelenének és jövőjének a for­málásában, , Cs. L,

Next

/
Thumbnails
Contents