Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-12-02 / 48. szám

1978. december 2. SZABAD FÖLDMŰVES 5 A Dvory nad Zitavou-i j Udvar d) Auróra Efsz iro­dahelyiségében egy csinos, szőke fiatalasszony ke­zeli a programozógépet. Fürgén dolgozik. Neve: SALGÖ EDIT. Megszólítom, illedelmesen válaszol. — Tessék várni egy picit, mindjárt kikapcsolom a gépet. Addig elolvasom az utasítást a programozógép tetején: „A lap kivétele előtt a gépet kikapcsolni!“ Várunk néhány percet. Editke az utasítás értelmé­ben kikapcsolja az automatát, majd kíváncsian felénk fordul. — Mióta dolgozik a géppel? — Csuk június elsejétől. Szövetkezetünk három ilyen gépet vásárolt, hogy könnyebbé tegye a munkánkat, a bérelszámolást. Bevallom, hogy mindnyájan féltünk tőle. Valakinek azonban el kellett kezdeni. A választás rám esett. Kezdetben lassabban ment a munka. Hiszen azelőtt kézi, majd vtllanyszámológéppel dolgoztam. Most már van egy kis gyakorlatom. Örülök neki, mert sokkal könnyebb, pontosabb és gyorsabb lett a munka: a gép gondolkodik helyettünk. Az adatokat beprog­ramozzuk, lyukszalagot készítünk. Nem mondom, most is akad csúcsidőszak, főleg fizetés előtt, a hónap végén. Ilyenkor túlórázunk, amiért szabad napot kapunk. A kimutatásokat beküldjük a lévai számítóközpontba. Ott ellenőrzik s percek alatt ki­számítják a dolgozók .havi keresetét. Ha valahol tévedtünk, a hiba azonnal kimutatható. — Ilyen is előfordul? — Tévedni emberi dolog. Mi is tévedtünk, ami­kor az elektromos gépen kezdtünk dolgozni. Pél­dául az egyik dolgozónak tízezer koronára jött ki a havi keresete. Természetes, hogy nagyon megle­pődtünk, szégyeltük is magunkat. Ezért munka közben jól oda kell figyelni, pontosan kell dol­gozni, ellenőrizni a számokat, mert a programozó­gép nem téved, pontos kimutatást nyújt. Ezért ket­ten a géppel dolgoznak, egyikünk pedig az ellen­őrzést végzi. — Szereti a munkáját? — Nagyon. Már közel húsz éve csinálom. Egé­szen fiatalon kezdtem. A nyolc általános iskola után mezőgazdasági szaktanintézetbe jártam. Köz­ben megbetegedtem, abbahagytam a tanulást. Mun­kát kerestem. Felvettek a farkasdi szövetkezetbe. Itt tanultam meg a bérelszámolás csínját-bínját. Mint fiatal lány, munkaidő után szórakozni is jár­tam: táncolni, moziba, ide-oda. Járt utánam egy jó­képű férfi: Salgó Feri. Megszerettük egymást, ti­zennyolcéves voltam, amikor férjhez mentem hozzá; húszéves voltam, amikor megszületett a kislányunk, Erzsiké. Az anyasági után már nem mehettem visz­­sza Farkasára dolgozni. Ekkor költözött hozzánk a szerencse: az udvardi szövetkezetből voltak ná­lam. megkérdezték van-e kedvem ott dolgozni. Örömmel elfogadtam az ajánlatot. Egyrészt, mert a férjem ts abban a szövetkezetben dolgozik, más­részt meg azért, mert kellett a pénz. Fiatal háza­sok voltunk, sok mindent akartunk: kertes házat, bútort, autót. Ugyanis házasságunk első két évé­ben szüleimnél laktunk, jól kijöttünk. Az együtt­élésnek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Mindegyik fiatal önálló akar lenni, ami csak kü­lön lakássál oldható meg. — Sikerült? — Sikerült, a férjem megtakarított pénzéből és az enyémből öreg házat venni. Végcélunk az volt, — akár a többieknek —, hogy nekünk is új házunk legyen. Bútort a szüleimtől kaptam, így a pénzt B félrerakhattuk. Közben megszületett a második j gyerek, Ferike. Nagyon örültünk neki. A két gye- 5 rek még nagyobb ösztönző erőt adót a jobb, szebb £ otthon megteremtéséhez. Meg kellett gondolni, ho- j va tegyünk minden fillért. Ogy döntöttünk, csak 3 akkor költözünk a lakásba, ha már bebútoroztuk. g Sokat dolgoztunk. A férjem sokmindent egyedül ■ csinált. A szövetkezetből gabonát kaptunk, így há- 3 rom disznót is hizlaltunk évente. Ebből is pénzt g csináltunk. Tíz évvel ezelőtt költöztünk a lakásba. ] Meghívhatom magukat egy kávéra...?/ A szövetkezet épületéből kanyargós út vezet ■ Editkéék házáig. Menet közben arról is beszélge- i tünk, mennyire megváltozott a falu arculata. A g szebbnél szebb családi házak, a nemzeti bizottság g épülete, az egészségügyi központba korszerű épü- ■ letek előtt pedig virágágyások árulkodnak arról: j takaros emberek laknak Udvardon, a községszépí- ■ ■ tési akciót komolyan veszik. — Bármilyen rendezvényről van szó, ebben szí- “ vesen vesznek részt a falubeliek — mondja Editke. i — Én is ott voltam mírjden alkalommal. % Közben megérkeztünk. Sugáregyenes, aszfalto- ■ zott utca közepén ékeskedik Salgóék impozáns я családi háza. A rend, a tisztaság takaros emberek- g re utal. A kertben idegnyugtató az őszi csönd. Az и udvar hátsó részében garázs, benne a Zsiguli. Ol- * dalt a baromfiudvar. A lakásban egy ideig szólni я sem tudok. Amíg Editke kávét főz, gyönyörködöm i a négy szobában. A bútorok, a berendezés a szí- | nek összhangja elbűvölő. A falakon nincsenek g giccses képek, kitömött díszmadark, ami, sajnos ■ sok lakásban megtalálható. Itt semmi fölösleges, ■ ami a célnak nem megfelelő. S ami tetszik: lak- j ják a szobákat, nem laknak nyári konyhában, mint я sokan mások. — Mennyi kölcsönök van? — Egy fillér sincs. Nem is volt. Nem kölcsönöz- \ tünk ki senkitől, semmit. Senki sem segített pénz- 3 zel. Amink van, azt a férjemmel teremtettük meg., g Becsüljük a magunkét. Örömünk telik a lakásban, jj — Mennyi a havi keresetük? — Kettőnké négy és fél ezer korona. Ebből az ] összegből havonta megtakarítottam kétezret. Most ■ már a gyerekeknek gyűjtjük a pénzt. Erzsikének g nyereménybetétkönyve van. Havonta ötszázzal gya- J rapszik az összeg. Kívánságunk az, hogy egészsé- ■ gesek legyünk, meg a gyerekek nyugodtan tanul- ■ hassanak. Erzsiké az Újvári Közgazdasági Szak­­középiskolába jár. Az idén érettségizik. Jól tanul, я szeretne főiskolára menni. A kisfiú nyolcadikos. 3 Belőle nem tudjuk még mi lesz. Mindig azt mond- jj ja: „Anyu, én festő leszek“. Kézügyessége van, g. szépen rajzol. A gépeket is szereti. — Mivel tölti szabad idejét? — Ha nem varrók este, akkor a tévét nézem. Egyébként megvan az itthoni munkabeosztás. A j férjem a ház körül tesz-vesz, én meg bent a lakás- i ban dolgozom. Hétközben a család az üzemi kong- ■ hán ebédel. Mindenki maga után eltakarít. A hét- \ végi takarítást, mosást, főzést stb. a lányommal g végezzük. Hát így élünk... — Eltűnődik, aztán ■ félragyog az arca. — Nem járunk sehová. Azért, g ha eljön ide a Magyar Területi Színház megnéz- j zük az előadást. Egyébként itthon, családi körben i szórakozunk. Salgó Edit bérelszámoló. Jól tud számolni, a g pénzzel bánni. Beosztó, takarékos. Igyekvő nem- j csak a munkahelyén, hanem otthon is. Egyikük sem ismeri az unalmat. Szinte észre sem vették, i hogy már húsz éve együtt élnek. Nem bántuk meg, hogy elfogadtuk Salgóné meg­hívását. Így közelebbről bepillanthattunk két ember j küzdelmes és boldog életébe. Minden, amit láttunk я a férj és feleség szívós munkáját dicséri. A láttot- ■ tokból, hallottakból sokat tanultunk: mindenek- 3 előtt emberséget, kedvességet, és küzdeni-akarást. g És mi ad értelmet az ember életének? Erre na- g gyón jó példa a Salgó-házaspáré. Igen, a munka g az, ami meghatározza az ember szerepét, értelmet i ad az életének. A mindennapi, az egymásért, а я családért, a társadalomért végzett becsületes mun- ■ ka teszi tartalmasabbá, színesebbé életünket. NAGY TERÉZ ■ Éjjel-nappal Csendesek és hosszúak a novemberi éjszakák. Legjobban ezt azok tud­ják, akik késő estétől virradatig a traktorokon ülve róják a határt, vagy a terményszárítókban tartanak éjjelt műszakot. Nincsenek sokan — mind­össze pár ezren — de önként vállalt munkájuk fontos, a legsürgősebb munkáknál szinte nélkülözhetetlen. Пуеп nagy szö­vetkezetben, mint a Kék Duna, min­dig sok a teendő. De most mindent megelőz az őszi mélyszántás. En­nek megfelelően Pisch László mér­nök, az efsz elnö­ke, és Csáder Ti­bor növényter­mesztési főágazat­­vezető is ezzel a fontos tennivaló­val törődik a leg­többet. Elmondották, hogy a szövetke­zetben ezerhat­­száz hektárnyi te­rületen kell a mélyszántást el­végezniük. Ennek november közepé­ig több mint há; romnegyed részét felszántották, te­hát minden lehe­tőség megvan ar­ra, hogy még a fagyok beállta előtt befejezzék. A mélyszántás legfőbb terhe Me­zei Gyula brigád­jára hárul. Hozzá­juk tartoznak a legnagyobb telje­sítményű gépek. Ehhez a brigád­hoz igyekeztünk. A Duna töltése ■ mögött már mesz­­sziről megpillan­. tottuk a gépek fényeit. A tapasz­talt traktorosok Bartal János, Csibri Károly és Mezei Gyula véleménye egyöntetű volt: — Az idei mélyszántás igen ne­héz. Csak lassan, nyugodtan szabad haladni a barázdák között. Az agromómus úgy beszélt róluk, mint a mélyszántás specialistáiról. Számukra nemcsak a mennyiség, ha­nem a minőség is döntő követel­mény. A hosszú, egyhangú éjszaka után a gépek karbantartása, zsírozása és műszaki ellenőrzése következik. Meg­húzzák a meglazult csavarokat, ki­cserélik a megkopott ekevasakat. Egy őrá múlva indulhat (a nappali váltás. XXX Ragyogóan sütött a novemberi nap. Egymás után érkeztek a traktorok és teherautók a Samoríni (Somorja) körzeti felvásárló üzem magtáraihoz. Sok mezőgazdasági üzem szállította ide a kukoricát. — Hosszabbított műszakban vet­tük át a termést, — mondta Ágh Imre az üzem vezetője. — Szomba­ton és vasárnap is dolgoztunk, az átvételt a betakarító gépek teljesít­ményéhez igazítottuk. Beosztottuk, hogy egy-egy raktárba, melyik efsz, állami gazdaság szállítja a kukori­cát. Az üzem naponta kétezerötszáz tonna kukoricát vásárolt fel. Egy­más után érkeztek a szállítmányok, az üzem hídmérlegére. Megnyugtató volt látni, mennyire pontosan és A MÉG GYÜMÖLCSÖZŐBB EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉRDEKÉBEN Ukrajnai kolhoz kerestetik A galántai járásban levő, 4670 ” hektáros Horné Saliby-i [Felsőszeli) székhelyű szövetkezet már jóegynéhány éve a Csehszlo­vák-Szovjet Barátság nevet viseli. Ennek a megtisztelő névnek a vi­selése jogos büszkeséggel töltheti el a közös mezőgazdasági nagy­üzem valamennyi vezetőjét, dolgo­zóját. De ez a név egyben kötelezi mindannyiukat, mégpedig arra, hogy a többi szövetkezetnél, állami gazdaságnál jobban istápolja á fel­szabadítónkhoz, a szovjet néphez fűződő baráti kapcsolatokat, széle­sítse, s a lehetőségekhez képest te­gye mind gyümölcsözőbbé azokat. Nos, Andrikovics Józseftől, az üzemi pártszervezet elnökétől — akihez a társadalmi és tömegszer­­vezetek ügyköre tartozik — azt kérdeztük beszélgetésünk kezdetén, vajon kollektív, vagy egyéni a CSSZBSZ-tagság? — A tagság egyéni, s ez nagy pozitívum. A kollektív tagság el­mos bizonyos határokat; viszont az egyéni jobban biztosítja a szerve­zethez kötődést, kibontakozhat az egyéni kezdeményezés, tág lehető­ség nyílik az aktivitás kifejtésére. Ennek igazát nem vitatjuk. — Mennyi hát a taglétszám? Ez bizonyos mértékben meghatározó lehet, mire képesek, mozgalmi té­ren ... — Döntő fordulat a múlt év ta­vaszán következett be. Ugyanis, a kétszázötven főnyi CSSZBSZ-taggal semmiképp sem voltunk elégedet­tek. Mérlegeltük lehetőségeinket, s rájöttünk, sok a tagtoborzási tar­talékunk. Mindenekelőtt a közös gazdaság kommunistáinál kezdtük a toborzót, utápa pedig a párton­­kívüliek soraiban. Munkánk ered­ményességének a kézzelfogható bi­zonyítéka: az év végéig hatszázra gyarapodott a CSSZBSZ-tagok szá­ma. Az idén újabb félszáz dolgozó vált ennek a szervezetnek a tágjá­vá. S még ez sem a végső, mert az állandó munkaerőlétszám eléri a 848 főt szövetkezetünkben. Andrikovics elvtárs a továbbiak­ban arról tájékoztat, mit tesznek a barátsági hónap keretében, hogy az tartalmas, sokrétű legyen, s hozzá­járuljon a lehető legjobban a szov­jet nép életének a tartós világbé­kére törekvés fő zászlóvivőjének megismeréséhez, az orosz nyelv elsajátításához, stb. — Ogy terveztük, hogy félezer dolgozónk tekinti meg a szovjet filmeket. Kétszázan vesznek részt a „Proletár — és szocialista nem­zetköziség az elméletben és a gya­korlatban“ című előadáson. Mint­egy százan megtekintik a bratisla­­vai Lenin-múzeumot. A CSSZBSZ- szeryezetünk sakkversenyre hívja fel az ifi-szervezet sakk-körének tagjait. Szocialista brigádjaink tag­jai színházi előadáson vesznek részt Bratislavában, összesen mint­egy százhúszan. A már hagyomá­nyos orosz nyelvtanfolyamra is sor kerül, amelyen körülbelül huszon­ötén vesznek részt. Tömören össze­foglalva, ennyi az, amit teszünk. Sajnos, az egyes rendezvények gyakorlati lebonyolításába kis szépséghiba csúszott: főleg a bra­­tislavaiakról lévén szó, nem bizto­sították idejében a színházjegyeket, továbbá a Lenin-múzeumba való bejutást sem, így azok valószínűleg később kerülnek lebonyolításra — a barátsági hónapban. Tanulság: az ilyen szervezőmun­kát nem szabad halogatni, kivárva az utolsó pillanatot, napot. Még ak­kor sem, ha az őszi szántás-vetés és termésbetaikarítás elég sok gonddal-bajjal járt, jócskán elhúzó­dott. Ami a kölcsönös személyes kap­csolatokat illeti, a nyár folyamán járt a szövetkezetükben egy 35 ta­gú szovjet küldöttség. S az idei ba­rátsági hónap befejező ünnepségé­re is várnak szovjet vendégeket. E találkozások alkalmával mindig nagyon szívélyes, baráti légkör ala­kul ki, tág tere nyílik a vélemény­­cseréknek, a tapasztalatátadásnak. A felsőszeli szövetkezetből az idén összesen huszonketten jártak a Szovjetunió legszebb tájain, törté­nelmi és kulturális nevezetessé­gekben gazdag városokban, a vi­lághírű tengerparti nyaralóhelye­ken, a szovjet fővárosban, stb. Kö­zülük öten úgy jutottak el ide, hogy a szövetkezetük — a kerület, illetve Szlovákia CSSZB nevű me­zőgazdasági üzemeinek .versenyé­ben az I., illetőleg a II. helyezést érte el, amiért jutalomutalványt kapott. Két fő pedig Szaratovban járt, a járásuk küldöttségével. U- gyanis, a galántai járás a szaratovi területtel tart fenn baráti kapcso­latot. — Ez a terület — mondotta Andrikovics József pártelnök — eléggé távol esik mitőlünk. így va­lamely ottani kolhozzal való bará­ti-együttműködési kapcsolat terem­tése, s annak gyakorlati kivitelezé­se eléggé költségesnek bizonyulna. Mi azt szeretnénk, ha például Szovjet-Ukrajna valamelyik kolho­zával teremthetnénk ilyen irányú kapcsolatot. Ogy hisszük, ennek nincs és nem is lehet különösebb akadálya. A Szovjetunió bratislavai főkonzulá­tusa közbenjárását kérjék, vagy a Novosztyi hírügynökségét, amely egyenest Szovjet-Ukrajnába továb­bítaná kérésüket. (kovács) egymással összhangban dolgoztak a termelők és a felvásárlók. Ez annak köszönhető, hogy mindenki' megér­tette: legfontosabb a termény megj óvása és gondos raktározása. Nyolc óra után elnéptelenedett a felvásárló üzem környéke. Bent a telepen azonban tovább folyt a mun­ka. Sűrű ködfátyol terült a tájra. Mint világítótornyok szórták a fényt a nagyteljesítményű Bábolna-szárí­­tók: k0t műszak alatt kétszázötven Шцпа sárga arany szabadult meg felesleges nedvességétől. A tizenkétórás éjjeli műszak alatt fáradtan ballagott haza Zámpori Pál és Cifferi Vince a két karbantartó. Az éjszaka monoton zaja szinte az idegeikig hatolt. Nehezen jött álom a szemükre. A nappali alvás amúgy sem pótolja az éjszakait. Este, ami­kor kigyultak a város fényei, ők újra munkába indultak. Várta őket a felelősségteljes munka és az egy­hangúságba burkolódzö éjszaka. A négyezerháromszáz tonna befo­gadóképességű raktárcsarnokok meg­teltek. Biztonságos tárolással fedél alá került a kukorica. XXX Egyhangúak, csendesek a novem­beri éjszakák. A város toronyházai mint vak óriások meredeznek a sem­mibe. Az egyik ablak mögött fény gyűl, gyereksírás hallatszik. A Du­na felől jeges szél fúj, a távolból traktorzúgást hoz magával. A város peremén kialudtak a szárítók fényei. Csiba László &gh Imre — jobboldalt — az üzem vezetője elégedett t kukorica minőségével.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents