Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-12-02 / 48. szám
1978. december 2. .SZABAD FÖLDMŰVES. Újabb békekezdeményezés Moszkvában ez Európa-értekezlet, valamint a bácsi haderőcsökkentési tárgyalások részvevőit. Hatodszor: A legrövidebb időn bélül fel kell számolni a gyarmati Rendszer utolsó maradványait, a neokolo-A Varsói Szerződés tagállamainak felhívása az Európa és a világ államaihoz és népeihez “ az k eľmar^dôt S kS’ A múlt héten Moszkvában kétnapos Olést tartott a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé. Az ülésen áttekintették az európai helyzet alakulásával összefüggő időszerű kérdéseket és véleményt cseréltek az általános nemzetközi helyzet néhány kérdéséről. A tárgyalások középpontjában az enyhülési folyamat fejlődéséért, a leszerelésért vívott harc további lépései álltak. A tagállamok egyhangúlag elfogadott nyilatkozata, amelyet ENSZ- okmányként fog terjeszteni a Szovjetunió mint a tanácskozás házigazdája, s amelyet az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett valamennyi állam kormányának tudomására hoznak, ismerteti a helyzetértékeléseket, következtetéseket és javaslatokat. A nyilatkozat első része képet ad b helsinki ajánlások teljesítéséről. Megállapítja, hogy sajnos előfordultak olyan esetek, melyek világosan bizonyítják, kísérletek történtek a dokumentum elveinek megszegésére. Az imperialista és reakciós erőknek a nemzetközi helyzet bonyolítására irányuló tevékenysége szükségszerűen határozott ellenállást vált ki mindazok részéről, akik számára drága a béke, a népek békés élete és munkája, akik korunk egyik legfontosabb feladatának tartják a háború veszélyének elhárítását. A nyilatkozat második része átfogó képet ad arról, milyen veszélyt jelent napjainkban a fegyverkezési hajsza folytatása és fokozása, s mit tesznek ellene a szocialista országok népei és a békeszerető erők. Leszögezi, hogy a Varsói Szerződéshez tartozó szocialista országok mint európai államok rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak a katonai területen való enyhülés és az európai leszerelés kérdéseinek. • A tanácskozás részvevői azt a meggyőződésüket fejezték ki, hogy szembe lehet helyezkedni a lázas fegyverkezés megszüntetése ellenzőinek aktivitásával, ha mozgósítják és egyesítik a béke megőrzésében és megszilárdításában érdekelt erőket. A nyilatkozat harmadik fejezete azzal foglalkozik, hogy a nemzetközi feszültség enyhülése szempontjából veszélyforrrást jelent a gyarmati és faji elnyomás alóli felszabadulásért, az újgyarmatosítás ellen, a függetlenségért és a társadalmi haladásért küzdő népek ellen folytatott imperialista politika. A tanácskozás részvevői annak a meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy a népek szabadságért, függetlenségért és társadalmi haladásért vívott harcával kapcsolatos politikájuk világos, elvhű politika, és hozzájárul a béke megszilárdításához, a népek szabadsága nagy ügyének sikeréhez. A nyilatkozat negyedik fejezete az emberi jogok kérdésében folytatott együttműködéssel foglalkozik és leszögezi, hogy az nem terjedhet ki belügyekbe való beavatkozásra, a szocialista országok törvényeit megsértő egyének népellenes tevékenységének védelmezésére és támogatására. Mindennemű ilyen kísérlet a szuverén államok belügyeihe való beavatkozást és a nemzetközi együttműködés aláásását jelenti. Az V. fejezet hasonló megállapítást tesz az egyéb területén folyó nemzetközi együttműködéssel kapcsolatban. Felhívás az államokhoz és népekhez Á Politikai Tanácskozó Testület ülésén részt vevő államok újból kifejezték azt az elhatározásukat, hogy megsokszorozzák a béke megszilárdítására, a biztonság szavatolására, a feszültség enyhítésére, a nemzetközi együttműködés bővítésére irányuló törekvésüket, és a következő felhívással fordulnak valamennyi európai államhoz, a világ országaihoz és népeihez: Először: Határozottan és következetesen tovább kell támogatni a békepolitikát, a feszültségenyhülést, az erőszak alkalmazásáról és az erőszakkal való fenyegetésről való lemondást, a vitás kérdések békés megoldását, az agresszív háborúk feltétlen elítélését, a háborúnak az emberiség életéből való teljes kizárását, a lázas fegyverkezés megszüntetését, a hidegháború maradványainak végleges felszámolását. Másodszor: Arra kell törekedni, hogy az öt atomnagyhatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Kína — mielőbb tárgyalásokat kezdjen azzal a céllal, hogy az államok katonai fegyvertáraiból kiiktassanak mindenfajta nukleáris fegyvert és az atomenergiát kizárólag békés célokra használják fel. Az ember nem azért fedezte fel a legnagyobb energiaforrást, a nukleáris energiát, hogy segítségével elpusztítsa a civilizációt. Korunkban a legnagyobb bölcsesség nem a lázas fegyverkezés támogatásában és a nukleáris katasztrófa elmélyítésében rejlik, hanem abban, hogy az emberiséget megszabadítjuk az új háború veszélyétől. Harmadszor: Szilárdan meg kell követelnünk, hogy a legnagyobb katonai és gazdasági erővel rendelkező országok, elsősorban az öt nagyhatalom — a BT állandó tagjai —, melyeket rendkívüli felelősség terhel a nemzetközi béke és biztonság megőrzéséért, haladéktalanul állapodjék meg, hogy katonai költségvetését bizonyos százalékkal vagy meghatározott összeggel csökkenti. Ez lenne az első lépés, amelyet az elkövetkező három évben megvalósíthatnának. A nemzetek nem törődhetnek bele, hogy mind nagyobb terhet jelentenek a pusztító eszközök gyártására fordított improduktív kiadások. Az emberek világszerte elvárják, hogy többet fordítsanak az életszínvonal emelésére, az egészségügy fejlesztésére, az oktatás javítására, a kulturális szükségletek kielégítésére. A fejlődő országok joggal törekszenek arra, hogy a katonai kiadásoknak legalább egy részét fordítsák a nekik nyújtott gazdasági és műszaki segítség növelésére. Ez lehetséges, és meg is kell tenni. Negyedszer: Az államoknak és kormányoknak fokozott törekvést kell kifejteniük a fegyverkezési verseny korlátozásáról és megszüntetéséről folytatott mostani tárgyalások meggyorsítása érdekében, egyesíteniük kell az államok törekvését leszerelési intézkedések kidolgozására és megvalósítására. Aktívan meg kell valósítaniuk azokat a gondolatokat és javaslatokat, amelyeket az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési értekezletén fogadtak el. Az idő nem áll meg. Ami a fegyverkezési verseny beszüntetését illeti, az idő már nem mérhető években és annál kevésbé évtizedekben. A tanácskozáson részt vevő államoktól határozott lépéseket kell elvárni, amelyek szavatolni tudják a - sikert. A siker pedig teljes mértékben elérhető, - ha a kormányok politikájában érvényesül a népek akarata. Ötödször: Európában határozottan érvényesíteni kell a katonai enyhülést, hatékony intézkedéseket kell foganatosítani az európai kontinensen egymással szemben álló fegyveres erők csökkentésére, az európai államok egyenlő biztonságának szavatolására vonatkozó elv betartása mellett. Erre hívjuk fel az államokat, és fel kell számolni a nemzeti és faji elnyomást. Valamennyi földrész népeinek elvitathatatlan joga, hogy békében, függetlenségben és szabadságban éljenek, szuverénül kihasználja népgazdaságát az életszínvonal emelésére, állampolgáraik tisztességes élete és boldogsága érdekében. Senkinek sincs joga beavatkozni életük kérdéseibe, ezeket maguknak kell megoldaniuk. Az afrikai és a világ többi területein levő gyarmatosító és fajüldöző rendszereket el kell ítélni, bojkottálni kell őket mint a béke és az emberiség ellenségeit. Hetedszer: Kitartóan arra kell törekedni, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat igazságos és demokratikus alapon átépítsük, új nemzetközi gazdasági rendszert vezessünk be, amely szavatolná a fejlődő országok gazdasági elmaradottságának gyors felszámolását, valamennyi nép, az egész emberiség dinamikus, haladó fejlődését. Nyolcadszor: Aktívan hozzá kell járulni ahhoz, hogy a nemzetközi kapcsolatokban szilárdan érvényesüljön az egyenjogúság, az egymás ügyeibe való be nem avatkozás, az erőszakról és az erőszakkal való fenyegetésről való lemondás, a nemzeti függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartásának elve, annak elismerése, hogy minden nemzet elvitathatatlan joga, hogy akaratával és vágyaival összhangban maga válassza meg szabadon fejlődésének útját. A nemzetközi kapcsolatokban szigorúan tiszteletben kell tartani az európai biztonsági és együttműködési értekezleten elfogadott elveket, következetesen meg kell valósítani a békés egymás mellett élés politikáját. Ezzel kapcsolatban a tanácskozáson részt vevő országok megerősítik azt az elhatározásukat, hogy a világ minden államával széleskörű, egyenjogú kapcsolatok és együttműködés felvételére és fejlesztésére törekszenek. ☆ A tanácskozás részvevői hitet tettek a kommunista és munkáspártjaik kongresszusain elfogadott elvi irányvonal mellett, s megerősítették azt az elszántságukat, hogy következetesen továbbküzdenek az előbb vázolt célokért. Viktor Kulikov, az Egyesített Fegyveres Erők főparancsnoka jelentést tett a parancsnokság gyakorlati tevékenységéről. A tanácskozás a testvéri barátság és elvtársi együttműködés légkörében folyt. |y|a gyakorlatilag a Szovjetunió valamennyi vidékén folyamatban van a mezőgazdasági termelés szakosítása és összpontosítása, az üzemek ‘közötti ‘kooperáció és a mezőgazdasági-ipari integráció. E folyamatban több mint 26 ezer kolhoz, azaz a meglevők 96 százaléka, több mint tízezer szovhoz, azaz a meglevők 60 százaléka vesz részt. Ugyanakkor számos vállalat többféle kooperációs alakulatnak is részvevője. A mezőgazdasági kooperáció legelterjedtebb formáját a közös üzemek jelentik. Ezekben a mezőgazdasági szövetkezetek és az állami gazdaságok pénzügyi és anyagi erőforrásaik égy részét összevonják. Tevékenységük tartalma mezőgazdasági termékek termelése, mezőgazdasági üzemeknek nyújtott termelési szogáltatások, üzemberendezések építése, szociális-közszolgáltatások stb. Az ilyen közös üzemek a mezőgazdasági üzemek megbízottjainak együttes ülésén alakulnak meg. Itt döntik el a tagsági hozzájárulás összegét és befizetésének módját is. A közös üzem, vállalat operatívan rendelkezik a reá bízott eszközökkel, önálló mérleggel dolgozik és folyószámlája van az állami bankban. A közős üzemet a társult vállalatok megbízottainak közgyűlése és a vállalati tanács irányítja. A termelési tevékenység termelési és pénzügyi tervhez igazodik. A közös üzemek a társult üzemek helyett olyan felvásárlási feladatokat Is teljesítenek, melyekre szerződésben kötelezték magukat. A társult vállalatok emellett az érvényes elvek betartásával, termékeik egy részét a kolhozpiacon értékesítik. A közös üzemek munkaszervezését munkajogi előírások szabályozzák. A közös üzemeknek vannak fejlesztési, anyagi ösztönzési, szociális-kulturális és lakásépítési alapjai. Az Állami Bank hosszú- és rövidlejáratú hitelt folyósíthat a közös üzemnek. A nyereség a társult vállalatokat Illeti meg, s a megbízottak ülésének határozatával összhangban a termelés fejlesztésére, hiteltörlesztésre és a gazdasági ösztönzési alapok feltöltésére használják fel. A nyereség maradékát a hozzájárulás nagysága, a beadott állatok száma, a takarmány mennyisége és más eszközök száma szerint osztják el. A múlt év végén több mint nyolcezer közös mezőgazdasági üzem működött, 1429 állattenyésztéssel, köztük 417 marhahizlalással, 229 sertéstenyésztéssel és -hizlalással, 522 pedig baromfitenyésztéssel foglalkozott, 343 meg mesterséges megtermékenyítésre szakosodott. A közös üzemekben nagyobb > a munka hatékonysága, mint a szovhozokban és kolhozokban. így például tavaly a marhák súlygyarapodása a felével volt nagyobb, mint a kolhozokban, és 35 százalékkal nagyobb, mint a szovhozokban. A sertéshizlaiásban ez az arány 27, illetve 10 százalék volt. Tavaly a közös üzemiekben állították elő a Szovjetunióban termelt takarmánykeverékek mennyiségének több mint 14 százalékát. Tavaly mintegy öt és fél ezer közös mezőgazdasági üzem nyújtott szolgáltatásokat a mezőgazdasági üzemeknek. Építő, a gépeket és traktorokat üzemeltető, talajjavító, trágyázást és növényvédelmet alkalmazó, szállító stb. üzemek tevékenységéről van szó. Mintegy két és fél ezernyi közös építő üzem évente körülbelül ötmilliárd rubelnyi munkát végez, vagyis a kolhozok és szovhozok építési munkáinak a 40 százalékát végzi el. A kooperáció másik formája Is bíztatóan fejlődik a Szovjetunióban. Ezt képviselik a mezőgazdasági termelési egyesülések. Ezeket a komplexumokat kolhozok, szovhozok, feldolgozó üzemek, szállító és egyéb állami és szövetkezeti üzemek hozzák létre, hogy vállalatközi és ágazatközi szakosodás alapján, egységes szervezeti vezetéssel gondoskodjanak mezőgazdasági termékek, például tej, hús, baromfi, zöldség, gyümölcs stb. termeléséről. Tevékenységét a társult vállalatok egyike, mint vezető vállalat biztosítja. Az érdekek összehangolását az igazgató tanács látja el. A mezőgazdasági termelési egyesülést az egyszemélyes vezetés elve alapján főigazgató irányítja. A termelési egyesülés alá van rendelve a társult vállalatoknak, amelyek azonban továbbra is jogi alanyok maradnak. A társult vállalatok nevében az egyesülés állítja össze a mezőgazdasági termékek felvásárlási tervét, ellenőrzi termelési és pénzügyi tevékenységüket. Az egyesülés fejlesztési, szociáliskulturális, lakás- és ösztönzési alappal rendelkezik. A termelési egyesülés hozraszcsot, vagyis önálló gazdasági elszámolást folytató szervezet, felelős a népgazdasági tervből reá váró feladatok teljesítéséért. A múlt év végén 593 termelési egyesülés működött a Szovjetunióban, ezeknek a fele az állattenyésztés területén. A Szovjetunióban jelenleg a mezőgazdasági-ipari integráció alapján fejlődik két szervezeti forma: mezőgazdasági—ipari üzemek és mezőgazdasági—ipari egyesülések. Az első formához azok a kolhozok, szovhozok és egyéb mezőgazdasági ааааааеаааааваааааавааваавваааа t. fi и a s я ■ s з; а а as n s и к -t о а я a я в a в a в к в safe üzemek tartoznak, amelyek szervezeti felépítésükben feldolgozó berendezésekkel % (üzemekkel) rendelkeznek. Itt eg*y üzemben egyesül a mezőgazdasági őstermelés és az élelmiszeripar, azaz a nyersanyagfeldolgozás, tárolás stb. Ilyen üzemek szervezési típusa az állami gazdaság (szovhoz—üzem). Jelenleg 366 ilyen üzem működik a Szovjetunióban. Közülük 149 zöldség- és gyümölcskonzerveket bocsát ki, 58 palackozott borokat és konzerveket szállít piacra, 51-ben pedig burgonyakészítményeket gyártanak stb. Mezőgazdasági—ipari egyesüléseket kolhozok, szovhozok, közös üzemek, feldolgozó, kereskedelmi szállító és egyéb üzemek hoznak létre. Megőrzik gazdasági önállóságukat. Egységes termelési terv szerint dolgoznak, önálló gazdasági elszámolás alapján. Az irányító szerv funkcióját valamelyik társult vállalat -tölti be. A Szovjetunió Mezőgazdasági Minisztériumának rendszerében ma több olyan mezőgazdasügi—ipari egyesülés működik, melyeknek fő munkája a saját termésű gyümölcs és zöldség tartósítása, szőlő- és komlótermesztés, valamint feldolgozás, stb. Ezzel az integrációs formával kapcsolatban jó tapasztalatokra tettek szert. A Grúz SZSZK mezőgazdasági— ipari kereskedelmi egyesülése lehetővé tette a különféle ágazatközi akadályok kiküszöbölését. Természetesen, tökéletesítésre vár még a mezőgazdasági—ipari integráció feltételei között termelt mezőgazdasági termékek árképzési rendszere is. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a társadalmi termelés új szervezeti formáira való áttérés tehát további sokoldalú elméleti tanulmányokat kíván, kutatást igényel, s megköveteli e téren a termelési és gazdasági gyakorlat általánosítását. MARTIN OSTROVSKÝ, a KGST Titkárságának munkatársa, Moszkva •aaaBaaaaa*aaa.*a»*fcaaaaasB*asSfc A szakosítás és összpontosítás szervezeti formái a szovjet mezőgazdaságban IBM m------------------------------------" Hat évtizede a proletariátus élén A Magyar Népköztársaságban ünnepségsorozat keretében emlékeznek meg a XX. századi magyar történelem és a magyar munkásmozgalom fontos mozzanatának — a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulójáról. Harcokban született ez a párt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméitől ihletve, miután ’ Oroszországban bebizonyosodott, hogy a proletárok és a többi dolgozó tömegek harcát, mozgalmát csak új típusú munkáspárt, marxista-leninista munkáspárt, a kommunista párt tudja győzelemre vinni. Ez a forradalmi tanulság érvényesült a KMP megalakulásánál. Amikor az őszirózsás forradalmat, ezt a lelkes, spontán tömegmegmozdulást követően a különféle I politikai pártok és mozgalmak egymással versengtek s a szociáldemokratáik mindent elkövettek a forradalmi hangulat tompítására, egyúttal a mozgalom céljainak elj homályosítására, paktáltak az osztályellenséggel, a lenini példa hatására egy kis magánlakásban 1918. november 24-én megalakult j az új típusú párt, a Kommunisták j Magyarországi Pártja. Már a kezdet kezdetén bősz támadások céltáblája volt. Sőt, amikor kenyértörésre került sor, a szociáldemokrata kormány segédletével be is börtönözték a párt vezetőségét. A párt szavát azonban nem tudták elfojtani, sem cselekvőképességét megbénítani. Bebizonyosodott, hogy kaotikus helyzetben a kommunistákra, a legszebb forradalmi hagyományok ápolóira várt az a feladat, hogy az ország élére kerülve kísérletet tegyenek a munkások és parasztok magyarországi államának megteremtésére. Ez volt a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása. Az ellenforradalmi erők összefogtak a nemzetközi reakcióval és megfojtották a proletárdiktatúrái, j A párt kénytelen volt illegalitásba / vonulni. Bécsben- alakult irányító központja, mely figyelemmel kísérte a fehérterrort, segített vezető elvtársakat kimenekíteni, irányította az ellenállást. A vezetőség; tekintélyes része pedig Szovjet- Oroszországban talált menedéket, itt készült fel, hogy a forradalmi sikerek és a kudarcok okait felmérve, újabb csatára készítse fel a magyar proletariátust. 1 A fehérterror sötét évei következtek Horthy Magyarországában. A.nép elégedetlenségének minden megnyilvánulásáért, sztrájkokért, bérkövetelésekért a kommunisták voltak a bűnbakok, az ellenforradalmi rendszer bírósága statáriális törvény alapján, sokszor a világ közvéleményével dacolva tört a kommunisták életére. Az illegális harc új fejezete kezdődött a párt életében, amikor Magyarország a náci Németország oldalán hadba lépett a Szovjetunió ellen. Rendkívül nehéz körülmények között vállalta a párt az ellenállás szervezését. Szabotázsok, röplap-akciók, partizánosztagok szervezése jelezte, hogy a párt súlyos vérveszteségei ellenére is él és dolgozik. Oj korszak köszöntött be a felszabadító szovjet hadsereg megérkeztével. A párt kilépett az illegalitásból és az új élet fő szervező erejé lett. A marxista—leninista elvi szilárdság alapján megteremtette a munkáspárt egységét, amikor a Magyar Dolgozók Pártjában egyesült a szociáldemokratákkal. Fő része volt a Magyar Népköztársaság összes sikereinek elérésében. Az 1956-os véres ellenforradalom után újrarendezte sorait. Az SZKP és valamennyi testvérpárt szívből köszöntötte a jubiláns pártot. A CSKP Központi Bizottsága üdvözlő táviratában kidomborította' „Pártjuk tevékenységének hatvan évét hősi és áldozatos harc tölti ki, amelyet a magyar kommunisták a magyarországi munkásosztály'és az egész dolgozó nép létérdekeiért vívtak. A dicső Magyar Tanácsköztársaságnak az Októberi Forradalomtól ihletett harcosai feledhetetlenül bevonultak a munkásmozgalom történetébe.“ (-in-)
