Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-11-25 / 47. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1878. november 38. A szovjet nemesítők és kutatók a termésátlag növeléséért X Szovjetunió mezőgazdaságában, a párt központi bizottságának az ösztön, zésére — a soron levő ötéves tervidőszakban —, egy lakos átlagában egy tonna gabonatermés elérésére törekednek. Az igényes célkitűzés megvalósításában a kutatók és a nemesitők aktívan részt vesznek. A. V. Puchalszki akadémikus, a moszkvai Összszövetségl V. I. Lenin Mezőgazdasági Akadémia neves tudósa leszögezte, hogy a gabonatermés további növelése nagyban függ a termelőknek juttatott nagy hozamú, a műtrágyát nagyon jól hasznosító, az öntözésre pozitívan reagáló új fajtáktól. A Szovjetunió különböző termelési körzeteiben az igényes feladatok megvalósítását negyvennégy nemesítő központ segíti. Minden egyes központ komplex program szerint dolgozik. Oj fajtákat hoz létre, kipróbálja a már meglevő új fajtákat és körzetében irányítja a nemesítéssel foglalkozó vállalatokat. Ugyanakkor üvegházakat, fytotronokat, légtechnikai kamrákat és más nélkülözhetetlen berendezéseket építenek, vagy szereznek be a nemesítés, a kutatás és a fajták tulajdonságainak a tökéletesítésére. Törekvésük arra irányul, hogy a jelenlegi tíz-tizenkét évről a feléra csökkentsék az új fajták létrehozásának az idejét. A nemesítő központok korszerűsítésének a megvalósítását az illetékesek rendszeresen ellenőrzik. A kivitelezők felelősek a határidők betartásáért. A nemesítők munkáját nagyban segíti a laboratóriumokban szerzett ismereteknek a nagy kiterjedésű földeken való nagyüzemi ellenőrzése is. Egy nemesítő központnak ugyanis erre a célra több ezer hektár föld áll rendelkezésére. Ebbe nem számít a környező szovhozokban és kolhozokban fenntartott kísérleti parcellák területe, ahol kipróbálják és szaporítják az új fajtákat. A Szovjetunióban ezerötszáz munkahelyen próbálják ki, azaz ellenőrzik az új nemesítésű gabonafajták termőképességét. Az ellenőrzésnél szerzett tapasztalatokból állapítják meg, hogy egy-egy fajta melyik körzetben, milyen agrotechnikával termelhető. Ukrajnában nagyon fontos központnak számít a V. N. Remeszio akadémikus irányításával nagy eredményeket elérő mironovl intézet. Csehszlovákiában és más szocialista országokban köztudomású, hogy ez az intézet eddig is több új nagyhozamü búzafajtát bocsátott a termelési gyakorlat rendelkezésére. Ezek nálunk is elősegítik a gabonaprogram sikeres megvalósítását Az intézetben azonban már újabb, nagyobb hozamú fajtáikon dolgoznak. Számtalan ígéretes fajtajelölttel száz mázsán felüli hektárhozam elérésére törekednek. Hasonló sikerekkel dicsekedhetnek a krasznodari és az ogyesszad intézetek is. A szovjet nemesítők napjainkban a takarmányárpa-termés átlagának a fellendítésére is törekednek. Olyan fajták nemesítése van napirenden, amelyeknek a lyzin tartalma nagy, amely az állatok korszerű táplálásában nélkülözhetetlen. A következetes némesítői-ikutatói munkának nagy eredménye, hogy P. F. Garkavij akadémikus és munkaközössége olyan árpa változatot hozott létre, amelynek 4,5 százalékos a lyzin tartalma. Ezzel szemben a jelenlegi fajták lyzin tartalma csak 3—3,5 százalékos. Amenynyiben az új, nagyobb lyzin tartalmú takarmányárpát a fajta kísérletek után átadják a nagyüzemi termelésnek, az állattenyésztésben való észszerű felhasználásával jelentős abrakmegtakarítást érhetnek el. A szovjet tudományos dolgozók megemlítették, hogy az új, nagyobb tápláló értékű takarmányárpa fajták hektárhozama hatvan-hetven mázsa körüli lesz. A Szovjetunió malom- és sütőiparának nagyon fontos alapanyaga a rozs. A fogyasztók jobban kedvelik a barna, vagyis a rozskenyeret, mint a búzából készített fehér kenyeret. Ezzel szemben a nagyüzemi termelésben jelenleg hasznosítható rozsfajták már nem felelnek meg sem a nagy hozam, sem pedig a gépesített begyűjtés feltételeinek. A használatban levő fajták nem szárszilárdak, tehát megdőlnek. Termésátlaguk jóval kisebb mint a búzáké. A nemesítők tehát olyan rozsfajtákkal kísérleteznek, amelyeknek a szemtermése nagyobb, szára rövidebb és szilárdabb. Nagyon jónak tartják például a Východ 1 és a Východ 2 új nemesítésű rozsot. A szára tizenöthúsz centivel rövidebb mint a jelenlegi fajtáé, s átlagos hektárhozama ötven mázsa körüli. A. V. Puchalszki akadémikus azonban megemlítette azt is. hogy a kutatási programban rövidebb szárú és hetven mázsa átlagos hektárhozamra képes rozsfajták létrehozása is napirenden van. A leningrádi nemesítők például a rövid, szilárd szárú )M 1 változattal ugyan kisebb hozamot értek el, azt azonban sikeresen hasznosítják a keresztezésben, s ennek következtében a rozs hibridjei nyolcvan-kilencven mázsa hektárhozamra képesek. Az állatoik színvonalas takarmányozásában jól bevált a tritikále. A. F. Sulindin professzor három típust nemesített ki a kemény és a puha őszi búza, valamint a rozs keresztezésével. Az Anfiploid 196, 206 és a 201 új nemesítésekkel — kísérleti parcellákon — nyolcvan, a nagyüzemi termelésben pedig ötven mázsa körüli hektárhozamot értek el. A tritikále előnyére válik a szárszilárdság és a nagy fehérjetartalom. A Szovjetunióban manapság husoznhétezer hektáron termelnek tritikálét. A következő években azonban növelik vetésterületét. A magvas terményen kívül azonban zöldtakarmánynak valót is nemesítettek. Napjainkig megoldatlan, hogy a sertés, a szarvasmarha és a baromfi abrakjába mennyi tritikálét adagolhatnak. A kutatóik erre rövidesen választ adnak. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a takarmánytápokba negyven százaléknál több tritikálét nem keverhetnek, mert az kedvezőtlen hatást válthatna ki az állatoknál. Hasznos növénynek tartják továbbá a nagy fehérjetartalmú szóját is. Nemesítésével Kdjevben és Brjanszk körzetében foglalkoznak. A legjobb termésátlagot a kijevi változattal érték el. Kedvező feltételek mellett — ez a változat — negyven mázsa szemtermést adott hektáronként. A Szovjetunióban főleg Ukrajnában és Belornsziában több mint háromszázötvenezer hektáron termelnek szóját. A fehérjeprogram. sikeres megvalósítása azt követeli, hogy vetésterületét tovább növeljék. —H— A * Idei szüret a šérovcei szövetkezetben később zajlott le a szokásosnál, azonban nem az Időjárás miatt, hanem tudatosan időzítették a szövetkezet megalapításának harmincadik évfordulójára. Tőién alakult az első közös gazdaság a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban, amely ma a šárovcel társult szövetkezethez tartozik. Tizenhét tagja volt és elnöke Furinda Rudolf, a CSKP régi harcosa lett. 1950-ben már a község összes gazdaságaira kiterjedő szövetkezetté lett s akkor fogadták az első szovjet küldöttséget is. A sikeres harminc év eredménye dicséretet érdemel. Öröm sugárzott az első elnök, a hetvennyolc éves Furinda Rudolf, de a mostani elnök A. HanCina mérnök szeméből is, aki az idei év eredményeit értékelte. A mostoha időjárás ellenére kalászos gabonából 55,5 mázsás rekordhozamot értek el. Kitűnő minőségű volt a sörárpa is. A tervezett bevételt hárommillió koronával lépték túl. A kitűnő biológiai értékű szovjet vetőmagoknak jő versenytársa volt a hazai nemesítésű Solaris búza. Rekordtermést ígér a cukorrépa, a dohány, a magra termelt kukorica, bár a szárazság sokat ártott az utóbbi növénynek. Az A harmincadik forduló öntözés mai berendezéseinek hiányossága, hogy a magas kultúrákban csak korlátozottan hasznosíthatók. Gyakori az üzemzavar, a dolgozók igyekezte azonban minden dicséretet megérdemel, A LÄTOGATÄS tanulságai Ezekben a napokban felkereste a szövetkezetét a chersoni Öntözőgazdasági Kutatóintézet dolgozóinak a küldöttsége, V. Bojko és G. Goncsarov mérnök személyében. Mindketten a Szocialista Munka Hőse érdemrenddel kitüntetett tudományos dolgozók. V. Bojko tizenöt évig vezette a chersoni Avantgárd szövetkezetét, amely az utolsó ötéves terv időszakában hatvan mázsa gabonát, hatszáz mázsa cukorrépát, nyolcvanöt mázsa kukoricát ért el hektáronként. A vendégek nagyon érdeklődtek a cukorrépa iránt és elismeréssel adóztak a szövetkezet dolgozóinak a jó eredményekért. A kukorica termelés növelése érdekében együttműködnek a trnavai kutatóintézettel és Bratislavában az Öntözőgazdasági Kutatóintézettel. A kukorica termesztésében az öntözés nagy tartalékokat rejt ha a kutatók megoldják az öntözés kérdéseit. A szovjet vendégek megtekintették a Dnyepr öntöző gépcsoportot, amelyet a nyitrai Agrokomlexen mutattak be. Ez a sáróiak öntözési gondjait is megoldaná. A szovjet vendégek áttekintették a kutatóintézetnek a sertésürülék ésszerű hasznosítására vonatkozó tervezetét s megállapodtak a sárői vezetőkkel, hogy ezen eljárás ésszerű hasznosítását a chersoni kolhoz és a sárói szövetkezet közt összehangolják. Az új istállók megtekintése után — ezeket önsegéllyel építették — megegyeztek abban, hogy ez a visszamaradt termelési ágazat is fejlődik. Most az állattenyésztés feljavítása van soron. A takarmáayalap növelése és a hasznosság javítása szintén napirendi feladat. Bár a lévai járás szövetkezetei a kutatóintézet védnöksége alatt az elsők között voltak a füfélék intenzív termesztésében, azonban a termés kihasználása nem eléggé ésszerű. Mindehhez idő kell. Az Öntözőgazdasági Kutatóintézet a nyitrai Mezőgazdasági Főiskola és a járási mezőgazdasági igazgatóság megállapodott abban, hogy ebben a kérdésben további intézkedéseket tesznek. Úgy látszik, hogy a sikeres aratás kedvezően befolyásolta a felkészülést a többi szakaszon is. Ezt bizonyítja a kezdeményező légkör, a vezetők igyekezete. A szovjet küldöttség elismerése jó hatással volt a szövetkezet dolgozóira. A közös munkában szerzett tapasztalatok tanulságot és lendületet adnak a további munkára. A szocialista szövetkezetesítés első úttörői erre alapot teremtettek a Garam völgyében. ŠTEFAN FOJTIK, mérnök Sikereik titka a kockázat vállalása Mezőgazdasági termelésünknek tudományos alapokra támaszkodó építése szocialista társadalmunk időszerű feladata. A termelés és a tudományos kutatás szakembereinek kölcsönös együttműködésével eddig is igényes feladatokat váltottunk valóra, a jövőben azonban a termelés fellendítése érdekében — mind a piacok ellátása, mind a szakképzettség növelése tekintetében — még nagyobbak a követelmények. Ez azt jelenti, hogy a célkitűzések sikeres teljesítésére mindenekelőtt jól képzett, a kockázat vállalására is kész emberek képesek. A közelmúltban ellátogattam a Kutná Hora-i járás tizenhét községére kiterjedő žehušicei szövetkezetbe, ahol Ján Černý elvtársnak, a szövetkezet elnökének és jól képzett munkatársainak segítségével betekintést nyertem a sokrétű, színvonalas termelésbe. Az elnök elvtárs megemlítette, hogy főbb mint ötezerháromszáz hektár mezőgazdasági, illetve négyezerhatszáz hektár szántóterületen gazdálkodnak. Az egyesítésre négy évvel ezelőtt került sor. Ebben az évben több mint kétezerháromszáz hektáron termeitek kalászos gabonát és hektáronként 4,4 tonna szemtermést értek el. A vezetőség szükségesnek tartja a növénytermesztési részleg termelésének ésszerű szakosítását. Ez indokolt is. Amikor ott jártam, akkor gyűjtötték be a kukoricát, több mint hétszáz hektárról a cukorrépát, hatszázötven hektárról a gyümölcsöt és meglehetősen nagy területről a zöldséget. A termés begyűjtése során maximálisan igénybe kellett venni az emberi és gépi erőt, mert a kedvezőtlen időjárási viszonyok végett sokszor munkatorlódás következett be. Szükségesnek tartják tehát az eddiginél következetesebb szakosítást, vagyis a növények választékának a jelenlegi huszonkettőről jóval kevesebbre való csökkentését. Jozef Bürget mérnök, a gyümölcsös zöldségtermesztő ágazat vezetője előzékenyen mutatta meg az egyesített gazdaság hatalmas kiterjedésű gyümölcsösét. A termés kitűnőnek ígérkezett. Sehol nem láttam férges almát. Miért? Azért, mert a gyümölcsös zöldségtermelő szakmérnök jól ismeri a kártevők fejlődésének a biológiáját. Jóval a kifejlődésük előtt védekezhet ellenük. A szakmérnök persze azt is megemlítette, hogy napirenden tartják a gyümölcsös ezerháromszáz hektárra való bővítését. A fogyasztói piac és a konzervipar ezt elvárja tőlük. Ebben az évben nagyon jő termésük volt ribizkéből. A bogyók szinte egyszerre értek be. Amikor a konzervgyárból megnézték az ültetvényt, rögtön látták, hogy a termés begyűjtéséhez naponta legalább százötven személyre volna szükség. A munka torlódása azonban nagy. Erre kapcsolatot teremtettek az illetékesekkel egy ribizke begyűjtő kombájn beszerzésére. A korszerű gép pár nap leforgása alatt, a konzervipar tulajdonaként megérkezett. A žehušicei szövetkezetben kétezerötszáz mázsa ribizkét gyűjtöttek be és folyamatosan szállították a feldolgozó üzembe. — Amennyiben a konzervipar olyan igényt támasztana velünk szemben — jegyezte meg az ágazat vezetője —, hogy termeljünk neki berakni való uborkát, vagy más konzervipari terményt, akkor ezt vállalnánk, amenynyiben saját pénzeszközeiből beszerezné a termeléshez és a begyűjtéshez szükséges korszerű gépeiket! A gazdaság vezetői nem bíznak a véletlenben. Olyan nagy hatósugarú öntözőhálózatot építenek, amely csapadékínséges időszakban segítheti a tervezett hozamok elérését. Az öntözőrendszer első szakasza már elkészült. A vizet szivattyúkkal a közeli Železná hegyen készített nagy befogadóképességű medencébe nyomatják, onnét szabadeséssel kerül a földekre. A kertészetbe és a gyümölcsösbe is. Az öntözőhálózat második szakaszának az építését már a korszerű módszerek alapján oldják meg. A csöveket ugyanis a földbe fektetik, s a hidrénsokra sávos öntözőberendezéseket kapcsolhatnak. Ezek a zöldség öntözésében jól beváltak. A gyümölcsöt és az öntözhető zöldséget főleg olyan földeken termelik, amelyeken korábban gabonából gyenge hozamot értek el. Bebizonyosodott ugyanis, hogy ezeken a földeken bőséges gyümölcsös zöldségtermést érnek el öntözéssel. A kiváló szakmai hozzáértés és a jő közgazdasági érzék jelentős sikere, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben is a korszerű termelési feltételekre törekednek. Olyan tehénfarm építését kezdték 1976 tavaszán, mely a középcsehországi kerületben párját ritkítja! Ez a farm megközelítően ötvenmíilllió korona költséggel készül. Arra törekedtek, hogy az átadás határidejét tizennégy hónappal lerövidítsék. A gyárszerű termelésre méretezett farm első építményeit már átadták s a tágas pavilonokban több mint ezerhétszáz tehenet helyeztek el. Ha a második szakasszal is elkészülnek, akkor a farmon összesen kétezerkétszázötven tehén fér el. A farmnak szerves része a két régebbi korszerűsített tehénistálló is. — Ezek korszerűsítését előnyösnek tartjuk — mondotta Kvetoslav Varé*, ka üzemgazdászmérnök — mert az új létesítmény építésénél nagy hasznát vettük a már kész utaknak, a rendelkezésre álló víz hálózatnak és egyebeknek. Tény azonban, hogy az egy tehénre jutó istállózási költség még így Is huszonkilenc ezer korona. Ez eléggé nagy összeg, de a talajvíz védelmére vonatkozó biztonsági rendszabályok betartása kötelező. A terjedelmes építkezésnek saját munkaerővel történő ellátása lehetetlen volt. A kivitelezők sem szerezhettek elegendő munkaerőt. Ez adta az ötletet, hogy a kérdést hasonlóan oldják meg, mint nálunk Szlovákiában a Dvory nad Žitavou-i tehénfarm kivitelezői. A žehušicei farmot tehát ifjúsági építkezéssé nyilvánították.' Az ifjúsági szövetség erre nemcsak a Kutná Hora-i járásból, hanem az ország más körzeteiből is fiatalokat toborzott. Az építésben részt vettek a brnói főiskolák hallgatói, a járás fiataljai, továbbá a magyarországi, a bulgáriai, a szovjetunióbeli és a lengyelországi fiatalok is. Hány éven belül térül meg a beruházási költség? Arra törekednek, hogy a jelenlegi kétezernyolcszázról, következetes tenyésztői munkával, belátható időn belül háromezerhatszáz literre növeljék a tehenek évi tejhasznosságát. Amennyiben ezt elérik, akkor a befektetés tizenegy éven belül visszatérül. Ogy döntöttek, hogy a korszerű farm egyes csarnokait részben saját nevelésű, részben pedig ismert elődöktől származó — a járásban vásárolt — tenyészanyaggal népesítik be. Az eddigi tapsztalat ugyanis azt bizonyítja, hogy az almozott istállókból a rostállásokra került állatok közérzete romlott. Ez kedvezőtlenül befolyásolhatja az állatok hasznosságát. A szövetkezet vezetői azonban ismerik a problémákat, s jól felkészültek azok elhárítására. Megnéztem a már elkészült két körállásos DZ 15 fejöberendezést is. A gépek körül négyen végzik a teendőket. A fejőcsészék felrakását, leszedését és más munkaműveleteket. A hűtőberendezéssel tíz celzius fokra hűtik le a tejet. így első minőségű osztályban értékesíthetik azt. A pavilonok közelében hatalmas sllóvermet építettek betonból. A hétszáz hektáron felüli cukorrépatermés melléktermékéivel a veremnek csak egy részét tölthetik meg. Szükséges tehát a korábbi vetésszerkezet módosítása is. A farmhoz közeli földeken olyan terlmés takarmányoknak — silókukorica és egyebek — a termesztése szükséges, amelyekből a tehenek részére jó minőségű szilázs és szenázs készíthető. A takarmányok farm körüli termesztése módot nyújt a szállítás költségeinek a csökkentésére is, s ez sem lényegtelen. A tervezők arról is gondoskodtak, hogy a szalma és a szenázs készlete minél közelebb kerüljön az istállókhoz. Korszerű berendezésekkel készíthetik el a takarmányt és traktorvontatású kiosztó kocsikkal hordhatják az állatok elé. Később könnyű tehergépkocsikkal oldják meg a takarmány kiosztását. Igényes feladatnak mutatkozik a hígtrágya elhelyezése, feldolgozása és hasznosítása is. Ezt jól szigetelt hatalmas medencébe gyűjtik. A híg részt egy másik medencébe gyűjtik össze, azt megfelelően hígítják vízzel s az öntözőhálózattal a földekre juttatják. A szilárd, vagyis a leülepedett trágyát pedig a nagy trágyaadagot igénylő növények alá, a talajba dolgozzák. Amint befejezték a farm komplettizálását, rövidesen áttérnek a zárt állatforgóra. Ennek valóra váltása után a telepre az ott dolgozókon kívül senki mást be nem engednek. A takarmányt szállító kocsikat csak a lerakodó helyig engedik. Onnan olyan gépkocsikkal vagy traktorokkal szállítják az istállókba, amelyek a farmot él nem hagyhatják. Tény, hogy a žehušicei nagy kapacitású tehénfarm egyike az ország legkorszerűbb és legnagyobb mezőgazdasági építményeinek. Kivitelezésénél a fiatalok derekasan helytálltak. A gazdaság rátermett, kockázat vállalására is kész vezetői arra törekednek, hogy a tejtermelést minél hatékonyabbá tegyék. Ma persze ez még csak célkitűzés. A lövő azonban bizonyít. Bebizonyosodik, hogy milyen költséggel termelik a tej literjét. Reméljük, hogy a lehető legjobb eredményt érik el. Hoksza István
