Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-07-15 / 28. szám
1978. Július 15. SZABAD FÖLDMŰVES, 3 A szovjet mezőgazdaság további fejlesztése A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága plénumának múlt heti ülése behatóan elemezte a mezőgazdaság fejlesztésében elért eredményeket, valamint meghatározta a mezőgazdaság fejlesztésének távlatait. „A Szovjetunió mezőgazdaságának további fejlesztéséről“ című beszámolót Leonyid Ujics Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára tartotta. — Pártunk jelenlegi mezőgazdasági politikáját, mint ismeretes, 1965-ben, az SZKP KB márciusi ülése hirdette meg. Ez a program tudományosan tükrözi az új feltételeket és a szocialista társadalom szükségleteit. A jelenlegi mezőgazdasági politika a párt lenini stratéigája és taktikája a mezőgazdaságban a fejlett szocializmus feltételei iközött — mondotta többek között Leonyid Brezsnyev. — Az SZKP Központi Bizottsága — mondotta Brezsnyev elvtárs — a mezőgazdaság fejlesztésében a következő feladatokat tartja szem előtt: 1. A párt figyelmét a mezőgazdasági termelés legidőszerűbb problémájának megoldására, fogyatékosságainak ki- kiiszöbölésére és a mezőgazdaság előrehaladása céljából eszközölt beruházásokra fordított összegek hatékonyabb kihasználására kell összpontosítani; mozgósítani kell a pártot és a népet az ötéves terv sikeres teljesítésére mind a termelés növelése és a mezőgazdasági termékek felvásárlása, mind a vidék műszaki-anyagi, bázisa megszilárdítási programjának megvalósítása terén. 2. Meg kell határozni a mezőgazdaság és annak iparosítását biztosító ágazatok további fejlődésének, valamint a tudományos-műszaki haladásnak fő irányvonalait, meg kell tárgyalni a gazdaság, a tervezés tökéletesítésének, valamint a falu szociális fejlődésének néhány kérdését. Ez elvi jelentőségű lesz a 11. ötéves terv kidolgozása, valamint a párt által kitűzött feladatok sikeres teljesítése szempontjából. A párt célja az, hogy a mezőgazdaság a népgazdaság fejlett szektorává váljon. A párt 1965-ben meghirdetett mezőgazdasági programjának teljesítését értékelve az SZKP KB főtitkára megállapította: — A kitűzött irányvonalat rendíthetetlenül követve, a párt a mezőgazdasági problémák egész sorát oldotta meg. A szovjet mezőgazdaság gazdasági és szociális fejlődésében nagyot haladt előre. Ezt elismerte és nagyra értékelte pártunk legfelsőbb fóruma, az SZKP XXV. kongresszusa is. A stratégiai feladat megoldásában — elérni az egész országban az élelmiszerekkel, valamint az iparnak mezőgazdasági nyersanyagokkal való megbízható ellátását — a párt elsőrendű kötelességét a mezőgazdaság anyagiműszaki bázisának megerősítésében látta. Ezt a gépesítés, a kemizálás, a talajjavítás kérdései, valamint a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos kérdések komplex megoldásának meggyorsításával kívánta és kívánja elérni. A beszámoló további részében Brezsnyev elvtárs olyan tényeket, eredményeket ismertetett, amelyek meggyőzően bizonyítják a szovjet mezőgazdaság gyors fejlődését. Íme néhány példa: a termelési állóalapok értéke jelenleg 2,8-szorta több, mint 1965-ben, g elérte a 183 milliárd rubelt; a mezőgazdasági össztermelés évi átlagos értéke az 1971—1977 közötti időszakban száztizenhat milliárd rubelt tett ki, míg az SZKP KB 1985. márciusi ülése előtti években 81,4 milliárd rubelt; a növénytermesztésben növekedett valamennyi termény hektárhozama; az állati termékek évi átlaga 45 százalékkal volt nagyobb; a hústermelés évi átlagban az 1959—1985-ös időszakban elért 9,2 millió tonnáról 1971—1977- ben 14 millió tonnára, a tejtermelés 63.9- ről 88,8 millió tonnára, a tojástermelés 53,5 milliárd darabra, vagyis 1.9- szaresére növekedett. A beszámoló utalt azokra a tényezőkre is, amelyek kedvezően hatottak a mezőgazdasági termelés fejlődésére. Rendkívüli jelentősége van például annak, hogy 1965 óta a kolhozok és szovhozok gép- és traktorállomásait csaknem teljesen újjáépítették; hogy magasabb színvonalra emelkedett és növekedett a nagy teljesítményű és nagy teherbírású korszerű gépek részaránya; hogy több mint kétszeresére növekedet a mezőgazdasági üzemek energetikai kapacitása; hogy az elmúlt években hetvenhétmillió tonna műtrágyát használtak fel. míg 1965-ben csak huszonhétmillió tonnát; hogy az öntözött és lecsapolt földek terjedelme csaknem megkétszereződött, s így jelenleg a kolhozoknak és szovhozoknak több mint huszonhétmillió hektár lecsapolt vagy öntözhető területük van. S nem utolsó sorban az is rendkívüli hatással volt a szovjet mezőgazdaság fejlődésére, hogy lényegesen növekedett a képesített dolgozók száma. Jelenleg például a kolhozelnökök 93,5 százaléka, míg a szovhozigazgatók 98,3 százaléka főiskolai, vagy középiskolai végzettséggel rendelkezik. — Rendkívüli jelentőségűek a párt azon határozatai — hangsúlyozta Brezsnyev elvtárs —, amelyek arra irányulnak, hogy csökkentsék a falusi és az ipari dolgozók díjazása közötti különbséget. A kolhozparasztok díjazása tizenkét év alatt megkétszereződött, a szovhozparasztok díjazása az I, 9-szeresére emelkedett. Jelentős intézkedések történtek az elmúlt években a kolhozparasztok nyugdíj- és szociális biztosítása terén is. Hogy minderről fogalmat alkothassunk, tekintsünk meg néhány számot: 1977-ben a kolhozparasztoknak több mint négymilliárd rubelt fizettek ki a központi szövetségi nyugdíjalapból, vagyis négyszer annyit, mint 1965-ben. A Központi Bizottság elé terjesztett beszámoló további részében Brezsnyev elvtárs hangsúlyozta: „A mai körülmények között a mezőgazdasági termelésben elért eredmények és az irányításban szerzett tapasztalatok meggyőzően bizonyítják az SZKP lenini agrárpolitikájának tudományos megalapozottságát és éltető erejét. Ebből törvényszerűen következik: továbbra is az SZKP KB 1965. márciusi ülésén kitűzött úton kell haladnunk, amelyet a párt központi bizottságának további ülései és a párt kongresszusai fejlesztettek tovább.“ 4 A mezőgazdaság fő feladatait Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára így jellemezte: el kell érni a mezőgazdaság összes ágazatainak sokoldalú dinamikus fejlődését, az ország megbízható ellátását élelmiszerekkel és mezőgazdasági nyersanyagokkal, hogy ezek termelése biztosítsa a nép életszínvonalának további jelentős emelkedését. Ugyanakkor fokozni kell az erőfeszítéseket, amelyek a városi és a vidéki lakosság anyagi, kulturális és szociális körülményeinek közelítése terén kitűzött feladatok megoldását eredményezik. — Ebből a célból — folytatta Brezsnyev elvtárs — az 1981—19B5-ÖS években évi átlagban 238—243 millió tonna gabonát kell termelnünk, és 1990- ben a gabonatermésnek országos átlagban egy lakosra számítva el kell érnie az egy tonnát. A hústermelésnek a következő ötéves terv végéig el 'kell érnie a 19,5 millió tonnát. Lényegesen növelnünk kell a tej- és a tojástermelést. Ez lehetővé teszi a legfontosabb élelmiszerek egy főre jutó fogyasztásának növelését, amelynek a II. ötéves tervidőszak végére lényegesen meg kell közelítenie a tudományosan indokolt normákat. — Hogy ehhez szilárd alapot teremtsünk — mondotta Brezsnyev elvtárs —, megfelelően biztosítanunk kell a mezőgazdaság anyagi-műszaki forrásainak fejlesztését. A következő ötéves tervidőszakra feladatul tűzzük ki az összes fontos mezőgazdasági termékek termelése komplex gépesítésének befejezését és az állattenyésztés gépesítése színvonalának lényeges emelését. Növelni keil a mezőgazdaságnak szállított traktorok, tehergépkocsik, kombájnok és egyéb mezőgazdasági gépek számát. Ugyanakkor radikálisan kell megoldani a mezőgazdasági gépek minőségének kérdéseit is. A beszámoló részletesen foglalkozik a mezőgazdaság szükségleteivel. Hangsúlyozza, hogy a következő ötéves terv időszakában el kell érni a 135— 140 millió tonna műtrágya és 7 millió tonna takarmánykeverék juttatását a mezőgazdaságnak. A tudományos intézetekkel szemben pedig azt a követelményt támasztja, hogy a tudomány hatékonyságának növelésével, valamint a termeléssel való kapcsolatának fejlesztésével járuljanak hozzá fokozottabban a mezőgazdasági termelés növeléséhez. Az életszínvonal emelkedésével kapcsolatban megállapítja, hogy fontos követelmény az állattenyésztés gyorsabb fejlesztése, mivel a lakosság igénye növekszik a tej és a hús, valamint egyéb élelmiszerek iránt. Elsőrendű feladatként a hústermelés növelését hangsúlyozza. A gabonatermesztéssel összefüggésben kiemeli, hogy főleg takarmánygabonából mutatkozik hiány, mivel a szükségletek gyorsabban növekedtek a termelésnél. Ez persze kedvezőtlen hatással van az állattenyésztésre. ülésezett a szovjet törvényhozás — Ezért — mondotta Leonyid Brezsnyev — a gépesítés, a kemizálás és a talajjavítás tervezett intézkedéseit ki kell használni a gabonafélék hektárhozamának évről évre való növelésére. Kiemelte, hogy a gabonafélék általános növelését 20 métermázsára el lehet érni olyan körzetekben is, mint az Észak-Kaukázus, de Ukrajna, Moldova, Belorusszija, a balti köztársaságok és egyes más területek elérhetik a 35—40 mázsás, sőt még nagyobb hozamot is hektáronként. A következő ötéves tervidőszakra körvonalazott nagyobb termelési feladatokkal kapcsolatban fonto,s követelménynek minősítette, hogy minden erő a 10. ötéves tervidőszakra előirányzott feladatok teljesítésére és túlszárnyalására összpontosuljon. S hogy a mezőgazdaság egyenlítse ki az ötéves tervidőszak első két esztendeje folyamán keletkezett mérleghiányt. Foglalkozott azokkal a nagy változásokkal is, amelyek az utóbbi években a mezőgazdaságban történtek. Megállapította, hogy ezek a nagy változások objektíve megkövetelik a mezőgazdasági mechanizmus további tökéletesítését. Ez az igény vonatkozik a tervezésre, az ösztönzésre, az önálló elszámolási rendszer (hozrascsot) megszilárdítására.és a mezőgazdasági ipari komplexum ágazatai közötti öszszes kapcsolatok javítására. A mezőgazdasági termények felvásárlási ára rendszerének tökéletesítésére irányuló munkáról szólva, Leonyid Brezsnyev elmondotta: 1979. január l-vel, változatlan fogyasztói árak mellett, emelik a tej, a gyapjú, a perzsabárány-gerezna, a birkahús, a burgonya és egyes zöldségfélék felvásárlási árát, hogy biztosítva legyen a termékek termelésének kifizetődése a kolhozok és szovhozok részére. A felvásárlási árak növelésével a gazdaságok évente hozzávetőlegesen 3,2 milliárd rubellal jutnak nagyobb bevételhez — mondotta Brezsnyev elvtárs. A kolhozparasztok nyugdíjazásával kapcsolatban kijelentette, hogy az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatot hozott, melynek értelmében le kell rövidíteni a párt XXV. kongresszusán a kolhozparasztok jobb nyugdíjellátására vonatkozó intézkedések megvalósításának határidejét. 1980. január 1-től a kolhozparasztok minimális öregségi járadékait 40 százalékkal emelik. A következő ötéves tervidőszakban ezeknek a járadékoknak el kellene érniük a munkások és az alkalmazottak öregségi járadékainak színvonalát. Az SZKP KB főtitkára részletesen foglalkozott a mezőgazdasági termelés további szakosításának és összpontosításának, valamint a kooperációs viszoHÄROM Ül TÖRVÉNY A múlt héten összeült a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. A két kamara — a szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács — előbb külön-külön foglalkozott a napirendi kérdésekkel, majd együttes ülésen vitatta meg a beterjesztett három törvénytervezetet: a Szovjetunió Minisztertanácsáról, a nemzetközi szerződések megkötésének, végrehajtásának és felmondásának rendjéről, valamint a Legfelsőbb Tanács megválasztásáról előterjesztett törvényjavaslatokat. Az új törvények megvitatása és elfogadása szerves része annak a törvényhozói munkának, amely a tavaly kihirdetett új szovjet alkotmány, valamint a szövetségi köztársaságok alaptörvényei kidolgozásával és életbe léptetésével kezdődött. Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a törvénytervezet előterjesztésekor mondott előadói beszédében hangoztatta, hogy az új törvény politikai tartalmát az az alkotmányelv határozza meg, hogy a szovjet társadalom vezető ereje, politikai rendszerének magva a Szovjetunió Kommunista Pártja. A törvénytervezet meghatározza a Minisztertanács hatáskörét az államigazgatás szervezeti felépítésében. Mivel a Szovjetunió egységes, soknemzetiségű szövetségi állam, a Minisztertanács a törvényjavaslat értelmében intézkedéseket tesz az ország nemzetei és nemzeti kisebbségei összeforrottságának szilárdítására a kommunizmus együttes építése érdekében. Biztosítja a Szovjetunió és a szovjetköztársaságok érdekeinek egységét. A javaslat értelmében a kormány a szovjet szervek tevékenységét arra fogja irányítani, hogy a KGST-tagországokkal együtt dolgozzák ki és valósítsák meg a hosszú távú együttműködési célprogramokat, melyeknek megvalósítása nagy lépést jelent majd a termelési szakosítás és kooperáció elmélyítésére a testvérországok között. Koszigin elvtárs előadói beszédében kidomborította: A minisztertanács tevékenységének fő célja a külpniitikai és a nemzetközi kapcsolatok terén a béke előmozdításával való törődés és a lenini békepolitika. A Legfelsőbb Tanács ülésszakán egyhangúlag jóváhagyták a törvénytervezeteket. Urkirándulás menetrend szerint Az előre mégadott programnak megfelelően, a megjelölt időben és helyen földet ért a Szojuz-30 űrhajó a szovjet-lengyel nemzetközi űrexpedíció tagjaival — Klimuk és Hermaszewski űrhajósokkal. Az esemény a múlt hét szerdáján következett be. Az űrhajósok a fogadóállomáson töltött rövid idő után a Csillagvárosba távoztak s itt számoltak be élményeikről és végzett munkájukról. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége magas kitüntetésben részesítette a Szojuz-30 űrhajósait. Pjotr Klimuk ezredes, a Szovjetunió kétszeres Hőse most a Lenin-rendet kapta sikeres űrrepüléséért, bátorságáért és hősiességéért. A lengyel Miroslaw Hermaszewski őrnagyot a Szovjetunió Hőse címmel, az Aranycsillaggal, valamint a Lenin-renddel tüntették ki. A lengyel kormány ugyancsak magas kitüntetésben részesítette mindkettőjüket. A Szojuz-30 űrutasai jelentős orvosbiolóigai információs anyaggal tértek vissza a földre. Különösen érdekes lesz annak a több száz kérdésnek az elemzése, amelyet kis füzetben vittek magukkal az űrhajósok és minden részletre kiterjedő választ kellett adniuk arra: hogyan aludtak, milyen volt az étvágyuk, mennyire voltak fáradékonyak, ingerlékenyek, milyen volt a közérzetük a különféle napszakokban. A kérdéseket összeállító lengyel tudósok még azt is megkérdezték, hogy mit álmodott a két űrhajós, s mit evett volna szívesebben az űrhajósmenü helyett. A Szojuz-30 útját értékelve, Vlagyimir Satalov, az ürhajóskiképző központ parancsnoka kijelentette, hogy a két űrhajós viszonylag könnyen alkalmazkodott a tartós súlytalansághoz. Ez a módosított felkészítési program eredménye. Ennek során az űrhajósokat külön előkészítik a tartós súlytalanságban várható kellemetlen következményekre. így például indulás előtt szokatlan helyzetben kell aludniuk, hogy szervezetük, vérkeringésük alkalmazkodjék a későbbi különleges helyzethez. A Szojuz-30 űrkirándulása után hetek múlva az NDK űrpilótája emelkedik fel szovjet társával a csillagok felé. Ezzel aztán lezárul az Interkozmosz-program első része. Közben a többi szocialista ország űrhajósjelöltjel szorgalmasan felkészülnek startjukra. Egyetlen biztosíték: az antifasízmus nyok fejlesztésének kérdésével is. Hangsúlyozta, hogy a termelés szakosítása, összpontosítása, valamint a kooperáció fejlesztése, tehát az, amit a marxisták-leninisták a szocialista termelés további társadalmasításának neveznek, sürgős követelménye az életnek és meghatározója, illetve előfeltétele a további fejlődésnek. — Mindannyiunknak mélységesen meg kell lennünk győződve arról — mondotta —, hogy a mezőgazdasági termelés szakosításával és összpontosításával, a vállalatok közötti, valamint a mezőgazdaság és az ipar közötti kooperáció és integráció alapján a mezőgazdaságunk — a szocialista rendszer nyújtotta előnyök mellett — lényegesen meggyorsíthatja fejlődését és teljesebben kielégítheti a növekvő élelmiszer- és ipari nyersanyagszükségleteket. Beszámolója további részében Brezsnyev elvtárs a beruházásokkal foglalkozott. Hangoztatta, hogy a vidéki települések fejlesztéséről való gondoskodás a párt mezőgazdasági politikájának legfontosabb része. Beszámolóját a pártirányítás kérdéseinek taglalásával fejezte be. S többek között hangsúlyozta: „A mezőgazdaság fejlesztése érdekében kifejtett erőfeszítéshez hozzá kell járulnia a magasabb színvonalú pártirányításnak és a tömegek körében végzett tökéletesebb munkának. Olaszország 'elnököt választott. Maratoni szavazási küzdelem után a 16. fordulóban végre megszületett az eredmény: Sandro Pertini, a 82 éves, nagy tekintélynek örvendő, és ismert antifasiszta múltú, szocialista politikus lett Olaszország államfője. Ez a demokratikus erők győzelmének tekinthető, mert nem lebecsülendő az olasz köztársasági elnök alkotmányos szerepe és hatalma, s most az annyit emlegetett kormányzati megújhodás időszakában különösen szükség van erélyes egyéniségre az állam élén. Mint ismeretes, Olaszország előző, 6. köztársasághelnöke, Giovanni Leone azért kényszerült lemondásra, mert szintén belekeveredett a Lockheedbotrányba, azaz egy világterjedelmű megvesztegetési ügybe, s a vád alól nem tudta magát tisztázni. Leonét tehát előkelő társaság tagjaként emlegetik, melyben ott szerepelnek mindazok — Bernét hercegtől, a holland királynő férjétől Hirohito japán császárig és a kormányig —, akik egy kis csúszópénzt fogadtak el az amerikai Lockhead cégtől. Az olasz elnökválasztási rendszer nagyon bonyolult. Most is 1011 „nagyválasztó“, azaz 323 szenátor, 630 képviselő, 58 tartományi küldött tevékenykedett több mint egy héten át, hogy megtalálja az „igazit“. Az első három fordulóban kétharmados többség kellett az államfő megválasztásához, a továbbiakban elegendő volt az abszolút többség. Nem egyszerű választás zajlott le, nemcsak személyek körül folyt a versengés, hanem valójában a pártok párviadala volt. Amikc? a szembenálló erők versengése folytán neves jelöltek estek ki az esélyesek közül, az Olasz Szocialista Párt benyújtotta a maga jelöltjét Sandro Pertini személyében. A kommunisták rögtön támogatták tiszteletre méltó személyét. A kereszténydemokraták, a fő vetélytársak kezdetben ellenezték, miután azonban a további fordulók során patt-helyzet alakult ki, mellé álltak. így lett Pertini államfő. Döntő és lényeges körülmény volt az új elnök következetes antifasiszta tevékenysége, harcos múltja. Most is harci időszak van Olaszországban. A Moro-gyílkosság után nagyon nyilvánvaló lett Olaszország politikai anatómiájának kórossága, s a honatyákra az a feladat vár, hogy az ország testét minden fekélytől megtisztítsák. A maffia, az anarchisták, a Morót meggyilkoló vörös brigádok, a titkos fasiszta földalatti szervezetek a társadalom első számú nyílt ellenségei. Széles társadalmi összefogás, a demokratikus, hazafias és antifasiszta erők összefogása gátat vethet tevékenységüknek. Äm le kell leplezni azokat a fontos pozíciókat elfoglaló erőket is, melyek a gyilkos szervezetek mögött állnak. Köztük vannak a monopóliumok képviselői is, akik sokszor külföldi kapcsolataikból kifolyólag adnak utasításokat, mind politikai ellenfeleik elnémítására, mind a minisztériumokban, rendőrigazgatóságokban ülő embereiknek bizonyos ügyek eltussolására. Erről van sző, hogy Olaszország közélete ismét egészséges legyen, s ebben a törekvésben bizonyára jó érzés, hogy az államfői székben olyan ember ül, akire támaszkodni lehet. A kommunisták segítsége és támogatása pedig fokozza a haza megmentésére törekvő tömegek erejét. Lőriucz László
