Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-11-18 / 46. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. november 18. A Kutná Hora-1 Járás állattenyésztési szakemberei napirenden tartják a szarvasmarhák hasznosságának és jövedelmezőségének időszerű kérdéseit. A közelmúltban is szakavatott munkaiközösség tartott gyümölcsöző eszmecserét, ahol kihangsúlyozták, hogy a hasznosság és a Jövedelmezőség az okszerű borjúnevelésnek is a függvénye. A szakemberek a borjúnevelésnek több ismert módszerét elevenítették fel. Dr. Václav Vanöura, a járási állategészségügyi központ igazgatója olyan módszert ismertetett, amely a Kutná Hora-i járás több gazdaságában meghonosodott, azonban nálunk, Szlovákiában csak kevés helyen alkalmazzák. A módszer lényege abban van, hogy a kiselejtezett és a dajkaságra még minden tekintetben alkalmas teheneket felhasználják a borjak szoptatásos nevelésére. Az igazgató megbízható forrásokra hivatkozva elmondta, hogy a tenyésztés céljából s a gazdaságok lehetőségeitől függően a borjakat hatikilenc hétig dajkateheneik tején nevelhetik. Az említett időszak alatt a borjak egy hétig az anyjuk tejét szopják. 'A neves szakember állategészségügyi szempontból döntő fontosságúnak tartja, hogy az állattartó telepekre jól felkészített, egészséges állatok kerülnek, ahol hamar rászoknak a növényi táplálékra. Megállapították, hogy a dajkatehenek tején felnevelt borjak gyomra jól kifejlődött, s ennek következtében kitűnően haszosíthatják a növényi eredetű takarmányokat. Ä borjúnevelés említett módszerének fontos követelménye, hogy szüntelenül gondoskodjunk a dajkaságra alkalmas — elsőborjas — kiselejtezett tehenek tejelékenységének a növeléséről. Ezeket azonban három-négy hónapnál hosszabb ideig ne használjuk a borjak szoptatáséra, mert bebizonyosodott, hogy bár a szoptatás első felében tejelékenységük harmincnegyven százalékkal javult, később azonban nagyon lecsökkent, ami a borjak gyarapodásának a romlásához vezethetne. A gazdaságokban megfigyelték, hogy a legjobb dajkatehenek — az elégtelen hasznosság végett kiselejtezett — elsőborjasok közül kerültek ki. Ezért célszerű, hogy a vágóhídra szállítás előtt egy ideig ezeket felhasználjuk a borjúnevelésben. Olyan eseteket is feljegyeztek, hogy némely kiselejtezett dajkatehén tejhasznossága a szoptatás hatására annyira megjavult, hogy egy évben tizenöt borját nevelhetett fel. Ez azonban minden kiselejtezett dajkatehénre nem jellemző. Az említett jó tapasztalatot a suhdoli szövetkezetben jegyezték fel, ahol a kiselejtezett daj'katehenekkel szoptatott borjaknál átlagosan kilencven deka napi súlygyarapodást értek el. Ha azonban egy-egy gazdaságban az említett módszert hasznosítani akarják, azt ds tudniuk kell, hogy a borjak szoptatására a tehénállománynak hét százaléka szükséges. Ezért a tehenek kiselejtezését úgy kell irányítani, hogy a dajkaságra alkalmas egyedeket legalább három hónapig a fejősök istállójában tartsák, s amint azok szoptatásra alkalmatlanokká válnak, vágóállatokként hasznosíthatják. A dajkatehenek elhelyezése nem ütközik különösebb nehézségekbe, mert köztudottan egyetlen gazdaságban sem selejtezik az állományt egyszerre, hanem az év elejétől a végéig folyamatosan, tehát tudatosan, tervszerűen. Miben rejlik a Kutná Hora-i járás borjúnevelési módszerének az előnye? Mindenekelőtt abban, hogy a kiselejtezett teheneket okszerűen felhasználják a borjúnevelésben. A gyakorlati alkalmazás során sóik Laktosant, munkát és energiát takaríthatnak meg. Ez pedig módot nyújt a fölösleges veszteségek elkerüléséré, mert a dajkatehenekkel felnevelt borjak egészségi állapota kitűnő. A módszer előnye mellett szól az is, hogy megvalósítása alkalmával elkerülhető a költséges speciális borjúnevelde építése. Egy korszerű 'ezerötszáz férőhelyes borjúneveidének az építési költsége legalább kétmillió korona és ilyen összeg még a legjobb gazdaságban sem hever kihasználatlanul. A módszer gazdasági előnyeiről aprólékosabban J. Srof mérnök, a jmi igazgatóhelyettese beszélt. Egyebek közt azt is elárulta, hogy a járás sok gazdaságában a borjakat még teljes tejjel és Laktosannal nevelik. A teheneket megfejik, a tejet gondozzák és nagyobb részét Laktosan készítésére a feldolgozó üzembe szállítják. Onnan pedig visszakerül a gazdaságokba, miközben sok-sok kilométert tesz meg. A frissen fejt tejet naponta a őáslavi feldolgozó üzembe szállítják. Egy gazdaság átlagában a távolság ötvenegy kilométer. A tejet a feldolgozó üzemben csírátlanítják, egalizálják és nagy részét Laktosan gyártására a húsz kilométerre fekvő Kolínba „utaztatják“. Ezzel szemben a dajkateheneknek a borjak szoptatásában való felhasználásával a szállítás minden minden művelete kiküszöbölhető, vagyis megtakarítás érhető el. Ez azért lényeges, mert a tej tizenkét százalékát a borjúnevelésben iparilag feldolgozott formában, nagy szállítási költséggel használják fel. Járási méretben nem kevesebb mint hatmillió liter tejet itatnak meg a borjakkal, feldolgozott formában. A- mennyiben ehhez hozzászámítjuk a további hat százalékot is — ezt a tejet a gazdaságokban frissen itatják a borjakkal —, akkor azt láthatjuk, hogy a fogyasztók és a feldolgozó üzem a kitermelt tejnek nyolcvankét százalékát kapja. Hasonló a helyzet az energia és a Laktosan feldolgozásával, illetve megtakarításával is. Megállapították, hogy a borjakkal megitatott tej literjeként 0,09 kilowatt energiát fogyasztottak el, s ezenkívül a feldolgozásnál is sok energiára volt szükség. Ugyanakkor a járásban felhasznált hatszáz tonna tejporhoz összetevőként hat tonna szójalisztet, száznyolcvan tonna takarmányzsiradékot és mást is kevertek, hogy biológiai szempontból teljes tápér.tékű takarmányt adhassanak a borjaknak. Tény, hogy ez drága mulatság. Ezzel szemben a kiselejtezett, vagyis a borjak szoptatásában jól felhasználható dajkatehenekkel évi átlagban a Laktosannak nem kevesebb mint hatvan százalékát takaríthatják meg, mert a dajkatehenek friss teljes teje minden kiegészítőnél jobb. A felvázolt módszer néhány adata mindennél jobban bizonyítja, hogy milyen nagy tartalékok szunnyadnak a szarvasmarha-tenyésztésben. A tehenek biológiai képességének okszerű serkentésével a szunnyadó tartalékot társadalmunk javára hasznosítani kell. A Kutná Hora-iak módszere nem az egyedüli, mely erre lehetőséget nyújt. Másoknak is vannak, vagy lehetnek hasznos és megvalósítható ötleteik, hiszen a fej amellett, hogy dísze az embernek, hasznos dolgokra is felhasználható. Hoksza István |L|em kell bizonyítani, hogy ahol öntözéses gazdálkodást folytatnak, ott a szárazság okozta károknak elejét vették. Megőrizték a talaj vízkészletét, takarékosan bántak azzal. Rosszabb a helyzet a kötött, úgynevezett szikes talajtípusoknál. Van belőlük bőven a Csallóközben, a Rima völgyében, Malacky környékén, a délmorvaországi és más körzetekben. Ezeket a talajokat, ha tartós a szárazság, csákánnyal is nehéz feltörni. Érthető, hogy ezeket igen nehéz megművelni. Nem árt, ha tudjuk, hogy a szikesedést nátriumsók okozzák, főként az agyagos részecskék nagy mennyisége. Kedvezőtlen a kémhatás a hasznosítható talajréteg csekély mennyiségében is. Érthető, hogy ezek ellen a veszedelmes növénybetegségek ellen küzdeni kell. Ez elsősorban a tudományos kutatók feladata, hiszen a tartós szárazság, akárcsak a sok eső, felbecsülhetetlen kárt okoz népgazdaságunknak. A kérdés nem új, a védekezés pedig közügy. A tartós esőzések nemcsak a Legfontosabb termelőeszközünk kötött talajokon okoznak kárt, hanem ott is, ahol a feltalaj jó — például középkötött —, de alatta vizet át nem eresztő réteg van. A felesleges víz itt nem tud átszivárogni. Egy része elfolyik, a szikeseken pedig felmérhetetlen károkat okozva megáll. Dr. Kreybig akadémikus már egy évszázaddal ezelőtt felhívta érre a figyelmet. Kolárovo község osztályba sorolásakor magam is rámutattam a tényre 1958-ban. Befejezésül még ennyit: ne feledjük el, hogy a növénytermesztés állandó küzdelem a természettel, amely az egymás mellett ható természeti tényezők törvényszerű érvényesítésével öntudatlanul alkot, de gyakran rombol is. Szerény véleményem szerint a jó mezőgazdasági szakembernek tudnia kell, hogy a káros hatások — a szárazság, a vízkárok és a fagy — ellen miként védekezzen. Ha ezeket az irányadó elveket figyelmen kívül hagyja, maga okozza a kárt. Mint a közmondás tartja: „Ki mint vet, ügy arat“. KMOSKÚ LÄSZLÖ mérnök Társadalmunk Csiba Edit, az állomás egyik dolgozója a fóliasátorban. A Solaryi Növénynemesítő Állomásról fennállása óta számos újonnan nemesített növényfajtát adtak a mezőgazdaságnak. Az új fajták legjelentősebbjei a Solaris és az So 290-es — nagy hozamukról híres — búzafajták. Most nem ezekről lesz szó, hanem a fogyasztói piacon jől ismert és itt aemesített dinnyéről. szolgálatában Az állomás dolgozói az utóbbi években nagy erőfeszítéseket tesznek a cukordinnye nemesítése terén. Ezt a műveletet fóliasátraikban, nagy szakértelemmel végzik. A termelés részére be akarják bizonyítani, hogy a növényfajta, amely a tenyészidőben sók meleget, napenergiát és vizet igényel, a fólia alatt is jól érzi magát. Figyelmet érdemel, hogy az állomáson ezt a dinnyét spárgákra felfuttatva termelik. így a cukordinnye a levegőben, függőállapotban fejlődik ki és érik be a szedésig. Ennek az az előnye, hogy a termés kiegyenlített és tiszta. Ügy tűnik, hogy az ilyen módon termelt cukordinnye jól fejlődik, egészséges, nem támadják meg a gombabetegségeik. Az állomáson mindenekelőtt arra törekednek, hogy bizonyítsák: kifizetődő a dinnyetermesztés. Amint feldolgozzák az adatokat, a termelők rendelkezésére bocsájtják. Ebben az évben a szélsőséges időjárás, vagyis a hideg miatt a termésátlag mintegy negyven százalékkal kevesebb volt mint az elmúlt évben. Mindamellett jó eredményt értek el. A sósszigetiek voltak az elsők, akik a dinnye termesztését feketefóliával kezdték. Azóta úgyszólván minden dinnyetermesztő gazdaságban követik a módszert. Az állomás kutatói Jő hírnévre tettek szert a termelők körében. Dr. Bartalos Menyhért, Rákóczi Lajos főnemesitők és a többiek már felbecsülhetetlen értékű hasznot hoztak társadalmunknak. Az új búzák és más növények nemesítésével és a nagyüzemi termelésben való hasznosításával elkötelezetten váltják valóra a CSKP XV. kongresszusának célkitűzéseit. Krajcsovics Ferdinand A „4 SA 75“ burgonyaültető gép. Tartályában ezernégyszáz kiló ttltetőanyag fér el. A moszkvai világkiállításról Moszkvában megrendezték a mezőgazdasági gépek világkiállítását, ahol csehszlovák gyártmányú mezőgépeket is bemutattak. Említést érdemel, hogy a kiállításon szereplő csehszlovák erőgépek többségét a brnói Zbrojovka vállalat gyártmányaiból válogatták. A szakemberek körében a legnagyobb érdeklődést a jičíni Agrostroj univerzális 12 USCS berendezése keltette. Ez a gép elvégzi a cukorrépa-termelés összes tavaszi teendőit. Az Agrostroj nagyon hasznos gépeként mutatták be továbbá a 6 ORCS hatsoros magajáró répakarajozót, Prostejovból az SPC 42П magajáró szecskázót, a burgonyaültető gépet, az első és a második sorozatba tartoző traktorokat és több hasznos géptípust. A mezőgépek moszkvai világkiállításán a csehszlovák gépek és berendezések nagy sikert arattak. Bebizonyosodott, hogy a kutatás, a fejlesztés és a gyártás megfelel a hazai és egyben a szocialista államok igényeinek. Dr. Kuncz I. Nagyüzemi zöldségtermelés a Moszkovs zkaja Szovhozban Moszkvától délnyugati irányban, a Kijev felé vezető országút közelében vannak a háromezer hektáron gazdálkodó Moszkovszkaja Szovhoznak ötvennégy hektáron üvegházai. Ezekben télen és nyáron zöldséget termelnek a nyolcmillió lakosú főváros üzletei részére. Amikor pár évvel ezelőtt megkezdték az üvegházak építését, akadtak olyan borúlátó egyének is, akik úgy vélekedtek, hogy nincs Olyan üvegház, amely össze ne ropanna a télen lehulló vastag hótömeg alatt. Ez azonban nem következett be, mert a tervezők olyan szerkezet használatát javasolták, amely jól elbírja a terhelést s az építők a megvalósítás során ezt figyelembe is vették. Ezért a vastag, nehéz hótakaró nem okozhatott károkat. Az üvegházaikban ma már ezernél többen dolgoznak. Paradicsomot, retket, salátát, hagymát, sampinyont és egyebeket termelnek, hogy minél jobban kielégíthessék a főváros népének igényeit. Ez sikerül is, hiszen az évi termelési érték túlhaladja a negyedmillió rubelt. A kimagasló eredmények indokolttá tették további hatvan hektár területen üvegházak építésének tervbe vételét. A soron levő ötéves tervidőszakban negyven, a következő tervidőszakban pedig húsz hektáron építenek új üvegházakat. A csehszlovákiai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nagyvárosok és az ipari központok szomszédságában gazdálkodó szövetkezetek vagy állami gazdaságok szinte kivétel nélkül munkaerőhiánynyal küzdenek. Ezzel szemben a Moszkovszkaia Szovhoznak ilyen problémái nincsenek. Azért nincsenek, mert a dolgozóknak lakásokat építenek. Aki példásan teljesíti feladatát, belátható időn belül korszerű lakásba költözhet. Az újonnan épülő lakótelepen — amely már kisvárosi jelleggel bír —korszerű üzlet- és szolgáltatóhálózat is van, ahol minden háztartási kellék beszerezhető . A szovhoz kétszáznyolcvan férőhelyes bölcsődéje és kétszázötven férőhelyes óvodája lehetőséget nyújt az apró gyermekek elhelyezésére, az anyáknak pedig a termelőmunkába való bekapcsolódásra. A termelés azonban egyre több család munkába állítását követelte, s a szovhoz vezetői az utánpótlást a fiatalok köréből toborozták. Ojabb fiatal családok alakultak, s ennek velejárójaként bizonyos idő múlva a bölcsőde és az óvoda kicsi lett. Ezen sürgősen, segíteni kellett, mégpedig úgy hogy az egyik emeletes lakóház földszintjének négy lakásegységét bölcsődének rendezték be. Ezt azonban csak ideiglenes megoldásnak tartották, mert még ebben az ötéves tervidőszakban újabb kétszázötven férőhelyes óvodát építenek. A helyzet persze azt is megköveteli, hogy a régi, nem egészen ezer férőhelyes iskolát kibővítsék. A régi épületben ugyanis két műszakban ezernyolcszáznál több gyermeket tanítanak. Amint mondani szokás, munka után édes a pihenés. Ennek figyelembevételével a szovhoz vezetői a dolgozók munkaerejének tervszerű felújításáról rendszeres üdültetéssel és gyógykezeltetéssel gondoskodnak. Időközönként negyven személy kap helyet a szovhoz korszerű üdülőházában, Szocsiban gyógykezelésen évente mintegy hatvan dolgozó vesz részt. Tudatosították azt is, hogy a művelődés irányítása az emberről való gondoskodás szoros tartozéka. A sokrétűen tájékozott, művelt ember a termelésben nagyon hasznosnak, termelékenynek bizonyult. Mivel a szovhoz művelődési háza még nem készült el, így a dolgozókat autóbuszokkal szállítják Moszkvába a színházakba. Nagyezsda Nyikisenkina, a Vörös Zászló érdemrend tulajdonosa, a szovhoz főnövénytermesztője arról tájékoztatta az üvegházak csodálőit, hogy miként oldotta meg az ebben a körzetben nem hagyományos sampinyon termelését. A kezdet kezdetén ugyanis a rendelkezésre álló lótrágya — amely a sampinyontermelés szempontjából fontos — kevésnek bizonyult, a sampinyon kereslete pedig egyre nőtt. Mivel újabb lótrágyátartalékkal nem rendelkeztek, a főnövénytermesztőnek új megoldást kellett találnia. A törekvés hamarosan meghozta a várt eredményt. Azóta a sampinyon telepeként használt szervesanyagot brojlerbaromfitrágya-oldattal öntözik, s ez lehetőséget nyújtott a sampinyon termelésének lényeges bővítésére, s a piacok ellátására. Az üvegházak többségében a munka teljesen gépesített. Némely részlegen a termelés gyárszerü méreteket öltött. Figyelemre méltó az is, hogy a szovhoz dolgozóinak átlagos életkora mindössze harmincöt év. A fentiek azt bizonyítják, hogy okszerű tervezéssel és szervezéssel megvalósítható a zöldség nagyüzemi termelése, s ennek velejárójaként a fogyasztói piac bőséges ellátása. Nem ártana, ha a szovjet példa nyomán — főleg a nagy ipari központok szomszédságában — nálunk Is hasonlóan oldanák meg a zöldségtermelést és a fogyasztói piac ellátását. —H—
