Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-11-18 / 46. szám

1978. november is SZABAD FÖLDMŰVES juhtenyésztés fejlesztésének Az utóbbi években a juhtermékek iránti kereslet világviszonylatban nö­vekedett. Ezért hazánkban is előtérbe kerültek a juhtenyésztés fellendítésére irányuló törekvések. Ezzel párhuza­mosan több intézkedés történt. Az anyagi érdekeltség és a kedvezőbb ár­politika nyomán bővült a juhállo­mány, növekedett a gyapjú és bárány­hústermelés, és a termékek minősége is javult. A fejlődés ellenére azonban a juhtenyésztés korántsem érte el a kellő színvonalat. A hagyományos, külterjes termelési módszerek, az ala­csony színvonalú műszaki ellátás és a kedvezőtlen munkakörülmények kö­vetkeztében még mindig az állatte­nyésztés legelmaradottabb ágazta. Miben rejlik tehát az ágazat gyors ütemű fejlesztésének lehetősége? Ez a kérdés került a szakemberek figyelmének középpontjába a közel­múltban megtartott szlovákiai aktíván, ahol Németh Jenő mérnök — a MÉM miniszterhelyettese — a juhtenyésztés komplex fejlesztésével foglalkozott. A távlati terv célkitűzései rámutat­nak mindazon igényes és felelősség­­teljes feladatokra, amelyek a juhte­­nyésztőkre — de a szolgáltató válla­latokra is — hárulnak, az áruterme­lés növelése, valamint az ágazat gaz­daságosabbá és hatékonyabbá tétele érdekében. Csak példaképpen néhány szám: 1990-ig a gyapjútermelést a je­lenlegi kétezer tonnáról háromezerre, a Juhhústermelést pedig hatezer ton­náról .tizenötezerre kell növelni. Ter­mészetesen juhsajtból és báránybőrből is többet kel] termelni. Az áruterme­lés növelése szükségessé teszi a juh­állomány bővítését is a jelenlegi öt­­százhetvennégyezer darabról kilenc­­százezer darabra. Ezzel az állomány­­sűrűség — száz hektárra számítva — harminchat darabra növekszik a je­lenlegi huszonkét darabról. Már e néhány adat világosan tük­rözi, hogy a juhtenyésztés elsődleges célja a jövőben is a gyapjútermeiés növelése lesz. Ugyanis gyapjúból be­hozatalra szorulunk. A termelés növe­lése így számottevő devizamegtakarí­tást jelent majd. A juhhús termelésé­ben is változásra kerül sor a bárány­hús részarányának jelentős növelésé­vel. Ez viszont az intenzív bárányhiz­lalást teszi szükségessé. A felsorolt igényes feladatok csak akkor valósíthatók meg, ha az ágazat fejlesztéséhez minden tekintetben op­timális feltételeket teremtünk. Ennek egyik alapvetően fontos követelménye az, hogy a juhok részére is kellő mennyiségű és jó minőségű takar­mányalapot teremtsünk. A legeltetési időszak alatt a rétek és legelők fű­állománya elegendő takarmányt nyújt. A hegyaljai és hegyvidéki körzetekben azonban még számos kihasználatlan legelő van. Ezeknek a területeknek teljes mértékű kihasználására kell tö­rekedni a legeltetés célszerű, koope­rációban való megoldásával. Fokozott figyelmet kell fordítani a belterjes gyepgazdálkodás széles körű kiterje­désére is a síkvidéki és hegyaljai kör­zetekben. Ugyanis a szakaszos leget­­tetési módszer — villanypásztor se­gítségével — a legmegfelelőbb módja a munkatermelékenység és a haté­konyság növelésének. Jelenleg a legnagyobb hiányosságok a juhok téli takarmányozásában ta­pasztalhatók. j\z esetek többségében az állatok csupán létfenntartó adagot kapnak — gyakran igen rossz minő­ségű takarmányból —, holott éppen a téli időszakban — főleg az anyaálla­tok — vannak a legnagyobb megter­helésnek kitéve. Ezért fokozott gondot kell fordítani a juhok téli etetésére jó minőségű szilázzsal és szénával, majd fokozatosan be kell vezetni a ta­­karmánypelletek etetését is. Emellett, főleg az intenzív bárányhizlalásban, meg kell honosítani a tápok és az erőtakarmány-keverékek etetését is. A nagyüzemi termelésnek ez ugyan­csak fontos követelménye. A juhtenyésztés hatékonyabbá tétele érdekében az eddiginél lényegesen nagyobb gondot kell fordítani a sza­porulat növelésére. El kell érni, hogy az anyajuhok évenként háromszor elljenek és száz anyától évente leg­alább százhuszonöt bárányt válasz­­szunk el. Ennek érdekében meg kell szüntetni a bárányozás idényszerűsé­­gét, be kell vezetni a jerkék korai — tíz-tizenkét hónapos korban való — fedeztetését, az ivarzás összehangolá­sát és csökkenteni kell a bárányel­hullást. Ez szükségessé teszi az állat­egészségügyi szolgálat tevékenységé­nek kiterjedését valamennyi juhállo­mányra, valamint a tartási körülmé­nyeknek a javítását. Természetesen ahhoz, hogy az egész év folyamán egyenletes bárányozást, valamint mi­nimális elhullást érjünk el, érvényesí­teni kell az anyagi érdekeltségben rejlő lehetőségeket is. A juhtenyésztés fellendítésének, a termelés nagyüzemi alapokra való he­lyezésének szerves része az összpon­tosítás, a szakosítás és az együttmű­ködés fejlesztése. Ez megköveteli a férőhely gyors ütemű bővítését. Erre több lehetőség kínálkozik: a felszaba­dult mezőgazdasági épületek átalakí­tása, a meglevő juhistállók, vagy akolok korszerűsítése és új, korszerű istállók építése. Ezzel egyidejűleg az itatás, az etetés, a takarmányelőké­szítés és a kitrágyázás gépesítésére is törekedni kell. Sürgős megoldásra vár a gépi nyírás tökéletesítése, valamint a megfelelő fejőgépek sorozatgyártása. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a juhászok munkakörülményeinek javí­tását sem, amely jelenleg igen kedve­zőtlen. A juhtenyésztés fejlesztésében nagy feladat hárul a nemesítőkre. Martin Mikuš mérnök, a trenöíni Juhtenyésztő Kutatóintézet igazgatóhelyettese el­mondotta, hogy már jelenleg is kiváló tulajdonságokkal rendelkező alap­anyaguk van. A hazai fajták nemesí­tésében és fajtajavító keresztezésében — amely a gyapjú, hús- és tejtermelés növelésére, valamint a szaporodó ké­A korszerű nyírógépek növelik a munkatermelékenységet. (Foto: Tomáš Porubčan) pesség fokozására irányul — jó ered­ményeket értünk el. A keresztezett utódik és hibridek kiváló hasznosság­gal rendelkeznek. A nemesítésen kívül a kutatói munka középpontjában a gépi fejes technológiájának fejleszté­sé, a bárányok hazai elválasztásához szükséges takarmánytápok előállítása, a mesterséges megtermékenyítés szé­les körű bevezetése, valamint a meg­felelő oltóanyagok gyártása került. Feltételezhető, hogy a nomesítők, a tenyésztők, az állategészségügyi dol­gozók, valamint a többi érdekelt szer­vek összefogásával sikerül az igényes feladatok valóra váltása. Klamarcsik Mária mérnök A trebišovi járás több szövetkeze­** tében sokévi átlagot túlszár­nyaló gabonatermést takarítottak be. Főleg azokról a gazdaságokról van itt szó, ahol a talajok nagyszerűen hasz­nosították a ráfordított munkát, mint például az oboríni, a ôičárovcei, a vojanyi, a boli és a Malý Horeš.i szö­vetkezetben. A kiváló gabonatermesztők közül ki kell emelnünk az oboríni (Abara) szövetkezetei. Ez a gazdaság nagy te­rületen gazdálkodik. A földterület öt­ven százaléka erősen szikes, harminc százaléka öntött talajtípus, míg húsz százaléka a könnyebb talajtípusok kö­zé tartozik. A 46,0 mázsás átlag több mint hétszáz hektáron szembetűnő. Már megszoktuk, hogy ilyen esetek­ben kezdjük a műtrágyával, a gépek­kel, a kemízálással, a bőtermő fajták­kal és a növényvédelmi szolgálattal stb. A felsorolásba belemelegedve né­ha el se jutunk az emberig. Fordítsuk meg ez alkalommal a felsorolás sor­rendjét. Annál is inkább, mert vég­eredményben a korszerű technika és technológia mögött az ember áll. Oborínban például Brunyánszky Gé­za bácsi, Szallár András és Tóth Sán­dor soha nem hiányoznak a munká­ból. Ma sem, amikor a gabonatermesz­tés már a legjobban gépesített. A ve­tőmagot még mindig kézzel kell a zsá­kokból a vetőgépek tartályába önte­ni, állandóan figyelni, hogy a gép minden csoroszlyája egyenletesen ves­sen. A traktorosok kiváló szakembe­rek. Ezek Abarán kívül Veiké Ráškov­­céről származnak, de együvé tartoz­nak. Ha esik, ha nem, helytállnak a gondjaikra bízott termőföldeken. A talajelőkészítési munkálatoknál meg kell említeni Vass Ferencet és Komáromi Bálintot. A vetést Sipos Béla és Bartók István végezték. A gyomirtás! és növényvédelmi munká­latokban Haburcsák András és Dobos Ottó tűnt ki nagy szakértelmével. A kombájnosok közül dicséretet érdemel Dobos János, Szallár Barna, Tomók István, Kovály Tóni és Tóvály Vlncze. f Kovály Tóni például a kombájnosok járási versenyében az első helyen végzett. A kombájnosok úgy vigyáztak az arató-cséplő masinára, hogy soha egyiküknek sem romlott el a fő idény­ben, s ha valamilyen üzemzavar elő­fordult, azt üzemelés közben Rezes Dezső, Kaszonyi Gyula, Berbók Ferenc és Tamás Róbert gépjavítók a hely­színen helyrehozták és néhány percen belül ismét falták a gépek a kalászo­kat. Itt vannak továbbá a csoportveze­tők is. Az 6 vállukon nyugszik évek óta a szervezés. A szövetkezet gazdasági udvarán hívta fel a figyelmünket egy idős bá­csi, hogy szövetkezetük nagyon sok támogatást kapott az iparban dolgozó munkásoktól, akik a szabadságukat szövetkezeti munkával töltötték el. Ebben nem kételkedhetünk, de abban sem, hogy a jó eredményekben nagy része van André János szövetkezeti el­nöknek, Papp Gyula üzemgazdásznak, Újlaki Géza agronómusnak, Jesso Al­bert gépesítőnek s az egész vezetőség és tagság igyekezetének. Végül lássuk, ml mindent tettek az emberek. Most kezd gyümölcsözni az 1974-ben végzett telkesítés. Százhúsz hektárt alagcsöveztek. Ez nagy hasz­nára vált a talajnak. A lecsapolt terü­leteken altalajlazítást is végeztek. A búza előveteménye elsősorban trágyá­ásm zott silókukorica, burgonya, évelő ta­karmány, kisebb mértékben pedig ta­vaszi árpa volt. A vetést idejekorán, még októberben befejezték, s ahol szükségesnek látták, ott komplett mű­trágyával kiegyensúlyozták a táp­anyagszükségletet. Esetenként a fej­­trágyázást megismételték, ha ezt a parcella állapota úgy kívánta. A mag­ágy, akárcsak másutt, Itt is száraz volt, de ismételt tárcsázással sikerült kielégítő vetési feltételeket teremteni. A példaként kiemelt rendkívüli rossz természeti adottságokkal rendel­kező szövetkezet az 1968. évi har­minckét mázsás búzaátlagtól eljutott a 45,4 mázsáig, árpából pedig a 30,4 mázsáról az 53,8 mázsás átlagtermé­sig. Nem tekinthetjük véletlennek, mert az utóbbi három esztendőben is negyven mázsa körüli volt az átlag. Az idén néhány parcella hozama még további lehetőségeket is sejtetett. A Nagymihály dűlőben az ötvenegy hek­tár Iljičovka 58,8 mázsával fizetett hektáronként, de a Kertalja dűlőben a Rapid árpa is említést érdemel, 60,1 mázsával. Meg kell említenünk azt is, hogy az idén az árpa átlagtermésével a kerületben az elsők, míg a búzaát­laggal másodikok lettek. Idén hektáronként 7,8 mázsával lép­ték túl a kenyérgabona tervezett ter­mésátlagát és az „egymillió tonna terményt a köztársaságnak“ kerületi vállalás keretében az 1980-ra tervezett hozamot az idén százharminchat szá­zalékra teljesítették. Ez azt jelenti, hogy 56,5 vagon terménnyel túlteljesí­tették a társadalommal szembeni kö­telezettségüket. A továbblépést min­denekelőtt a jövő éven sorra kerülő meliorációs munkálatok megvalósítá­sában látják, amikor közel nyolcszáz hektáron végeznek alagcsövezést, ter­mészetesen néhány új búzafajta ter­mesztésétől is nagyobb termésátlagot várnak. A szövetkezét előreláthatólag az összes növényfajtánál túlteljesíti az idei tervezett termésátlagot. Erre a szövetkezet fennállása óta még nem volt példa. A szövetkezet agronómusa örömmel újságolta, hogy cukorrépájuk hektáronként ötszázötven mázsát s a magkukorica pedig ötven mázsás át­lagtermést ígér. Az őszi mezőgazdasá­gi munkálatokkal is jól állnak. Mit is fűzhetnénk még az elmondottakhoz? Csak így tovább! Illés Bertalan 4 1авввавааааяапаввавававаааввааааааввавввквавяавввааввавваааав Teraszos műveléssel A komáméi járásban egyre bővül a nagyüzemi szőlőtermelés. A perbetei szövetkezet szőlészete is ezek közé sorolható, ahol százhetven hektáron termesztenek szőlőt. Ebből hetven hektár már terem. Az ültetvény gondozá­sát és telepítését Uzsák József és Sörös Ernő irányítja. Uzsák elvtárs el­mondotta, hogy ebben az évben huszonnégy hektárral bővítették szőlészetü­ket s ezzel a telepítést be is fejezték. A termés többségét a gbelcei Borá­szati Üzembe szállítják. Főleg a rizlinget, a burgundit, a leánykát és a zöld veltelinit termelik. Az ültetvények korszerű elrendezése lehetővé teszi a termelés folyamatos gépesítését. A járásban elsőként hasznosítják a bolgár gyártmányú UNLM— 3,5 hidraulikus kapálógépet, amely nemcsak a sorközt, hanem a tőkék közti részt is megműveli. Az idén már ötven hektáron végezték a növényápolást. Tavasszal és ősszel, a csúcsmunkáik idején, gondot okoz a munkaerő hiá­nya. Rendszerint a szövetkezet nyugdíjasai segédkeznek az ültetvények gon­dozásában s a szüretelésben. A segítség viszonzása fejében a szövetkezet vezetősége a nyugdíjasok részére ingyenes kirándulást szervez. Belátható időn belül a metszést s a szüretelést is géppel végzik majd. A szövetkezet szőlészete túlsúlyban teraszos művelésű. A dimbes-dombos területet így hasznosítják. Misák Rudolf 13 Sportnyelven szólva a levicel járás mezőgazdasági üzemei az állattenyész­tés szakaszán hullámvölgybe kerültek. Mindenekelőtt a tejtermelésben mutat­koztak átlagon aluli eredmények. A žemberovcei szövetkezet állattenyész­tése a legrosszabbak legrosszabbja. Milan Gábrš mérnök személyében új szakember került a közös élére, aki a jmi főállattenyésztője volt, így megfe­lelő áttekintéssel és gazdag tapaszta­latokkal rendelkezik. Belépése óta a szóban forgó részleg hatékonyabbá tétele érdekében új megoldásokra ke-' rült sor a gazdaságban. A szövetkezet ellenőrző bizottsága a vezetőséggel karöltve feltárta az ál­lattenyésztés terén fennálló helyzet okait. Megállapította, hogy a hatodik ötéves tervidőszak első három évében aránytalanságok keletkeztek a terv és a termelés között. A nagygazdaság három évvel ezelőtt a žemberovcei, a brhlovcei és a Hon­tianske Trsťany-i kis szövetkezetek összevonásával jött létre. A žembe­rovcei gazdaság egyesítés előtt meg­felelő szinten gazdálkodott. Ezzel szemben az utóbbi kettő igen gyenge eredményeket ért el. Bebizonyosodott, hogy az egyesülés után nem fordítót-Egyesítés utáni gondok tak kellő figyelmet a szarvasmarha­tenyésztés fejlesztésére. Ez a férőhe­lyek rossz minőségében, az istállók gépeinek korszerűtlenségében is meg­mutatkozott. Vegyük azonban sorba a lemaradás okait. Az év első felében egyetlenegy gazdasági állatfajtánál nem érték el az előirányzott létszámot. Szarvasmar­hából százharmincnégy, sertésből pe­dig négyszáznegyvenhat darabbal volt kevesebb a tervezettnél. A tehenek és az üszők fedeztetésében, a ritmikus borjazásban s az üszőknek a törzsál­lományba való átcsoportosításában voltak mulasztások. A kocáknál pedig a malacok gyenge választási átlaga hagyott maga után kívánnivalót, azon­ban az elhullás is több volt a terve­zettnél. Az egyesülés óta eltelt időszakban a szarvasmarha-állomány száznegy­­venkilenc darabbal gyarapodott, a fé­rőhely azonban maradt a régi. A ser­tésállomány az egyesítés előtti álla­pothoz képest azonban háromszázhar­mincnyolc darabbal csökkent, ami enyhén szólva rossz gazdákra vall, mivel a szövetkezet ebben az évben ötszáz tonna vágósertést szeretne el­adni, vagyis ötven tonnával többet mint egyesítés előtt. A termelőképességi vizsgálatokon megállapították, hogy a hasznosságot is csak gyengén teljesítették. Az első félévben átlagosan csak 5,6 liter tejet fejtek tehenenként. A sikertelenség részben a terimés takarmányok kész­letének kritikus helyzetével magya­rázható. Tény azonban, hogy a takar­mányozás, s nem utolsó sorban a fe­­jés, de az állatgondozók helytelen hozzáállása is előidézője a rossz ered­ményeknek. Ez főleg a Hontianske Trsťany-i részlegre jellemző. A tehe­neknek mintegy fele nagyon kevés tejet termel. Ez még a múlt hiányos­sága. Ugyanis az utóbbi három évben az üszőnevelést nagyon elhanyagol­ták. A marhahizlaldában átlagosan csak hatvanöt, a sertéshizlaldában pedig ötvenkét deka súlygyarapodást értek el Az ellenőrző szervek felmérték a takarmányok hasznosításának helyze­tét. Megállapították, hogy egy liter tej termeléshez a szövetkezet huszonhét deka szemes terményt szabott meg, a valóságban azonban harmincöt dekát használtak fel. Hasonló a helyzet a szarvasmarháknál, de a sertéseknél is. A szövetkezet ellenőrző bizottsága és vezetősége levonta a következteté­seket és intézkedéseket tett a fogya­tékosságok kiküszöbölésére. A hátra­levő időszakban megkülönböztetett fi­gyelmet fordítanak a tejtermelés fel­lendítésére. Arra törekednek, hogy a tartozást némileg csökkentsék. Figye­lemmel kísérik a szemesek felhaszná­lását. Cgy irányítják a takarmányo­zást, hogy a fejadag ne haladja meg a naponta előírt mennyiségi normát. Továbbra is mindent megtesznek an­nak érdekében, hogy az ötszáz férő­helyes szarvasmarha-istálló s az ezer­húsz férőhelyes sertéstelep, továbbá a tenyészállat-nevelő építése jó ütemben haladjon. Fontos feladatuknak tekintik az ál­lattenyésztés dolgozóinak megkülön­böztetett javadalmazását, valamint a szocialista verseny s a brigádmozga­lom elmélyítését. Ez a termelés növe­kedésére kedvező befolyással lehet. Abel Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents