Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-07-15 / 28. szám

Szabad Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja GYORSAN, DE JÓL! Sokszor elhangzik a címben szerep­lő követelmény. Főleg aratás idején. Ezt a célt, vagyis a gabona gyors és veszteségmentes betakarítását szolgál­ják mindazok az intézkedések, ame­lyeket a mezőgazdasági üzemekben az elmúlt hetekben tettek. Az, hogy a különböző munkaérte­kezleteken gyakran elhangzott kíván­ság hogyan teljesül, minden faluban és gazdaságban az embereken múlik. Ez így igaz, még akkor is, ha rossz szokásunkhoz híven a lemaradás és a sikertelenség okát a különböző objek­tív tényezők véletlenszerű hatásával magyarázzuk. Számtalan példa bizo­nyítja, hogy a termelési és a munka­­folyamatot fékező objektív okokat na­gyon gyakran az emberek idézik elő, hibákkal és fogyatékosságokkal ter­hes munkájukkal. Hányszor fordul elő, például így aratás idején, hogy egv-két kombájn kiesik a sorból és órák hosszáig, sőt esetenként napo­kon keresztül is a tábla szélén veszte­gel. A szalma betakarítását és a tar­lóhántást pedig gyakran az hátráltat­ja, hogy az erőgépek s persze az em­berek is más munkával vannak elfog­lalva. Főleg az évelő takarmányok második kaszálásának betakarításával. jellegüknél fogva ezek és a további hasonló jelenségek is objektiv okok­nak minősfthetők. Mert igaz, hogy a meghibásodott gép nem vághatja a rendet és ahhoz sem fér semmi két­ség, hogy a máshova irányított embe­rek hiányozni fognak a tarlóról, és a szalma betakarítása, majd a tarlóhán­tás is háttérbe szorul. Ezek azonban mind olyan objektív okok, amit a ter­melés szubjektumai, vagyis az embe­rek idéznek elő. S legtöbbször az irá­nyító és szervező munka alacsony színvonalával, a munkafegyelem laza­ságával és az igényes munkára való alapos felkészültség hiányával ma­gyarázhatók. Kétségtelen tehát, hogy a termelési és a munkafolyamatok legfőbb ténye­zője az ember! A gép, a korszerű technika az embernek csupán segítő társa, eszköz, amelynek teljesítménye mind mennyiségi, mind pedig minősé­gi szempontból az emberi hozzáállás függvénye. Ami az aratás gyorsaságát illeti, az bizony eléggé relatív fogalom. S a gyorsaság alatt általában azt értjük, milyen sebességgel haladnak a kom­bájnok. A haladási sebesség ésszerűt­len fokozásával azonban sok esetben több kárt tehetünk, mint hasznot. Te­hát nagy hiba lenne a gyorsaság ilyen értelmű erőltetése ott, ahol a gabona gazdag termést ígér, mert a gyorsítás­ra való ösztönzéssel az elhullási vesz­teséget növelnénk. A kombájnosok munkájának értékelésében a fő krité­rium az legyen, hogy az adott feltéte­lek között milyen sikerrel csökkentet­ték a szemveszteséget, s hogyan érvé­nyesítették az ésszerűség elvét a kom­bájnok teljesítő képességének optimá­lis kihasználásában. Hol vannak azok a „buktatók", a­­melyek ilyen vagy olyan formában — tehát kedvezően vagy kedvezőtlenül — befolyásolhatják az aratás menetét? A munkaszervezésben és az irányítás­ban! Annak ellenére, hogy a mezőgaz­dasági üzemekben — a munkaszerve­zés és irányítás szakaszán — nagyon sok ésszerű intézkedés történt. Például a kombájnok csoportos bevetése is egyike ezeknek az ésszerű intézkedé­seknek. De csak abban az esetben domborodik ki a csoportos aratás ésszerűsége, ha annak előnyeit kama­toztatjuk, jó szervező munkával maxi­málisan kihasználjuk. Ellenkező eset­ben ez a módszer hátrányosnak is bi­zonyulhat. Ha például egy táblán be­fejezték az aratást és fél vagy egy óra hosszáig is várniuk kell arra, hol foly­tassák — mint az a múltban a határ különböző részein arató kombájnoknál gyakran előfordult —, akkor bizony egyszerre öt-hat kombájn is tétlenül vesztegel, ami legalább félműszakos kiesést és jónéhány tonna gabona be­takarításának elodázását eredményezi. •ŕ? f A kombájnok csoportos bevetésénél nagyon lassíthatja az aratás menetét még az is, ha a gabona elszállításában zavarok keletkeznek. Ilyen jellegű, munkát lassító zavarok pedig előadód­hatnak mindazokban a gazdaságok­ban, ahol a vezető dulgozók késleked­ve intézkednek, avagy a szükséges szállítóeszközök mennyiségének meg­határozásakor csupán az általános ta­pasztalataikból, s nem az arató kombáj­nok tényleges kapacitásából és a gaz­dag hozamból indulnak ki. Nagy hiba, ha ilyen zavarok lassítják az aratást. De még nagyobb hiba, ha az illetékes vezető dolgozók a zavaró körülménye­ket nem akarják felismerni, tehát ha nem intézkednek rugalmasan a kedve­zőtlen jelenségek kiküszöbölése céljá­ból. Ezért egy pillanatra sem szabad megfeledkezni arról, hogy a késleke­dés megbosszulhatja magát, károk forrása lehet, főleg akkor, ha az idő­járás rosszra fordul. Közismert, hogy károsudás nemcsak a határban érheti a gabonát, hanem akkor is, ha az aratással nem tarl lépést a gabona tisztítása, szárítása és raktározása. Ezeknek a munkáknak a szervezése és ellenőrzése semmivel sem igénye! gyengébb hozzáállást és törődést. Sőt gyakran több gonddal­bajjal jár, mint az aratás zavarmen­tességének biztosítása. A múltbeli ta­pasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy a tisztító- és a szárító-berendezéseket az aratás első napjától állandóan üze­meltetni kell. Ugyanis a múltban né­hány mezőgazdasági üzemben csak akkor gondoltak erre, illetve akkor szervezték meg az említett berendezé­sek állandó üzemelését, amikor már késő volt, vagyis a helyszűke lassítot­ta az aratás menetét. Így aratás idején a fő jelszó így hangzott: „Az első gabonát az állam­nak!" Hogy annak idején szükséges volt-e ezt a jelszót minduntalan han­goztatni, avagy sem?! — azt nem vi­tatom. Azt azonban merem állítani, hogy a jelszó hangoztatása az utóbbi években szükségtelenné vált. Vajon miért? Elsősorban is talán azért, mert dolgozó parasztságunk politikai öntu­data elmélyült és természetesnek, ha­zafias kötelességének tartja a társa­dalom szükségleteinek kielégítését. S egy kissé büszke is arra, ha a szer­ződéses kötelezettségeit minél előbb teljesíti. Persze ebben az igyekezetben szerepet játszhat az is, hogy a gabo­natermesztés a mezőgazdasági üzemek egyik jelentős bevételi forrását, s nem túlzók, ha azt állítom, hogy legjobb jövedelemforrását képezi. Tehát a me­zőgazdasági üzemeknek a saját érde­kük diktálja a gabona eladásának üte­mét és arra is ösztönzi őket, hogy az összes felesleget eladják, pénzzé te­gyék. Azt azonban néhány mezőgazda­­sági üzemben nem ártana jobban tu­datosítani, hogy részükre sem mind­egy milyen minőségben, milyen áron értékesítik a gabonát! Igaz persze az is, hogy a gabona minőségét gyakran olyan tényezők rontották, amelyekkel szemben az ember tehetetlennek bizo­nyult. De tegyük szívünkre a kezün­ket: vajon más körülmény még soha nem játszott közre? Nem csúszott be számításunkba olyan dolog is, amely az emberi hozzáállásnak volt nem kí­vánatos gyümölcse? Es saját magunk Fosztottuk meg a jövedelem egy ré­szétől magunkat? Az ilyen, tehát ön­károsító tünetek ellen azonban lehet is feltétlenül szükséges — főleg az ;gyes munkafolyamatok szigorú ellen­őrzésével — harcolni. Itt az aratás! Kombájnok és gabonát szállító traktorok búgásától hangos a határ. A kombájnok után dús sorokban sárgít a szalma, amely mind rango­sabb helyet szorít magának a terimés takarmányok között. A már megtisztí­tott föld ekére vár! Van tehát gond és tennivaló bőven. Az ember — a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelésben csodákat művelő ember — azonban megbirkózik vele. PATHŰ KÄROLV |f fe it Síi Az Dj Hajtás gyorsan növekszik. Erre méltó példa a CSEMADOK sládkovi- Covói (diószegi) tánccsportja, amely kiválóan szerepelt a Zselizi Népművé­szeti Fesztiválon, s hasonlóan a gombaszögi országos ünnepélyen is. A fel­vételen az együttes két táncosa látható, akik nagy részesei a sikernek. (A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének Gombaszögön megrendezett ünnepségéről a beszámoló a 7. oldalon található.) Foto: —tt— Ülésezett az SZLKP KB mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottsága Az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, Ján Janik elvtárs vezetésével a múlt hé­ten szerdán tartott ülésén az SZLKP KB mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottsága több fontos kérdést vitatott meg. Többek között értékelte a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca vállalataiban és üzemei­ben működő ellenőrző szervek tevékenységét és ezzel össze­függésben felmérte azoknak az intézkedéseknek a hatékonysá­gát, amelyeket a vállalatokban, valamint az irányító szervekben — a CSKP XV. kongresszusa és a Központi Bizottság 11. ülésé­nek határozata alapján — az ellenőrző szervek munkájának javítása céljából tettek. A bi­zottság arra a következtetésre jutott, hogy az ellenőrzés Haté­konyságát tovább kell fokozui mind a mezőgazdasági üzemek­ben, mind pedig az élelmiszer­­ipari vállalatokban. A bizottság részletesen meg­vitatta az 1977. évi népgazda­sági tervből a mezőgazdaságra és az élelmiszeriparra háruló feladatok teljesítéséről, vala­mint az idei tervfeladatok ki egészítéséről, vagyis pontosító sáról számot adó beszámolót is A beszámolóhoz több megjegy­zés és értékes javaslat hang zott el. Többek között hangsú­lyozva volt az is, hogy az Idén sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni az abraktakarmány­­alap megteremtésének, mint a múlt évek folyamán. Persze a takarmányozásra szánt szeme­sek mennyiségének meghatáro­zásakor minden mezőgazdasági üzemben a takarmányozás álla­mi normáiból kell kiindulni. A bizottság ülésének napi­rendjén szerepelt a 7. ötéves terv, valamint az 1990-ig ter­jedő távlati népgazdasági terv előkészítésének ellenőrzése >s. Az előterjesztett javaslathoz a bizottság tagjai értékes meg­jegyzéseket fűztek. —pa— Komplex gabona-be takarítási! A Rimavská Sobotában (Rimaszombatban) július 6-án megtartott szlovákiai aktívaértekezleten a mezőgazdasági és élelmiszeripari komplexum vezetői a gabona betakarí­tására való felkészülés kérdéseivel foglalkoztak. Az ak­tíván jelen volt ján Janik, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, Ján Gregor, az SZSZK kormányának alelnöke, Ján Janovic mérnök, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere, a kerületi és járási párt­­bizottságok, mezőgazdasági termelési igazgatóságok, a szolgáltató vállalatok, a nemzeti bizottságok, a többi ér­dekelt szerv képviselői és más vendégek. Janovic elvtárs a főbeszámolóban rámutatott arrai hogy az idén a növénytermesztésre igényes feladatok hárul­nak. Be kell hozni az elmúlt két esztendő lemaradását és a bruttó termelést — a múlt évi valósághoz viszonyít­va — 10,2 százalékkal kell növelni. Méltányolta azt az igyekezetei és céltudatos munkát, amelyet a mezőgazda­­sági dolgozók a kezdettől fogva tanúsítottak a gabona­­termés megalapozása érdekében. Ennek köszönve, a ked­vezőtlen időjárás ellenére is, a gabonaállomány jónak mutatkozik és gazdag termést ígér. Megvan tehát a reá­lis feltétele annak, hogy a gabonafélékből elérjük az elő­irányzott 2 millió 935 ezer tonna termést. Az időjárás jelenleg sem kedvez. A gyakori csapadék, a viharok következtében több helyen megdőlt a gabona. Beérése is késlekedik, s így az aratás az évelő takarmá­nyok második kaszálásával esik egybe. Számítani kell arra, hogy a gabona betakarítását igen nehéz körülmé­nyek között kell majd elvégezni. Ez minden tekintetben fokozott mértékű felkészülést követel. Az emberek mun­kájára, a gépi eszközök előkészítésére és kihasználására, a munkaszervezésre, valamint a legmegfelelőbb betaka­rítási technológia kiválasztására lényegesen Igényesebb követelményeik hárulnak. A gyors és eredményes betakarításhoz szükséges anya­gi és műszaki feltételek aránylag kedvezőek. A kombáj­nok összetétele jelentősen javult. A múlt évhez viszo­nyítva 586 nagy teljesítményű — SK—6 Kolos, E—512-es, E—516-os — kombájnnal bővült a gépparkunk, ami lehe­tővé teszi a betakarítás ütemének fokozását. A gabona tárolási lehetőségei is kedvezőbbek. Az utóbbi két esz­tendő alatt a tároló-kapacitás csaknem félmillió tonná­val bővült. De még így Is 230 ezer tonna gabona tárolá­sát a védnökséget vállalő üzemek és egyéb érdekelt szervek segítségével kell megoldani. A kombájnok csoportos alkalmazásának, valamint a magveszteség felmérésének és ennek a csökkentésére irányuló intézkedéseknek a múltban bevált tapasztalatait — hangoztatta Janovic elvtárs — az idén is érvényesíteni kell. A nehéz körülményekre való tekintettel — a beta­karítási munkálatok mielőbbi elvégzése érdekében — szükséges a gépi eszközök teljes mértékű kihasználása. Igen fontos, hogy minden műszaki zavar gyorsan és ru­galmasan, már a táblákon, el legyen hárítva. A gépeket megállás nélkül kell üzemeltetni. Csapadékos időjárásra is számítva fel kell készülni a gabona betakarítás utáni zavarmentes és gyors szárítására és kezelésére. Ez szük­ségessé teszi a szárítóüzemek készenlétét és az összes belső tartalékok teljes kihasználását. Hangsúlyozta továbbá, hogy a múlthoz viszonyítva na­gyobb figyelmet kell szentelni a sütő- és söripar nyers­anyagszükségletének biztosítására. Ehhez kellő mennyi­ségben kiváló minőségű búza- és árpafajtákkal rendel­kezünk. Szükséges azonban, hogy a legjobb minőséget ígérő táblákat előre jelöljük ki, és fokozott gonddal vé­gezzük el — a többi terméstől elkülönítve — az élelme­zés céljára szánt gabona kezelését és tárolását. Rámutatott arra is, hogy a gabona betakarítását komplexül — a nyári munkák során az összes egymást követő vagy egybeeső teendők figyelembe vételével — kell elvégezni. Hangsúlyozta, hogy a szalma behordását legkésőbb két napon belül a tarlóhántás és a tarlónövé­nyek vetését pedig a harmadik napon — az aratást kö­vetően — be kell fejezni. A gyors és minőségi tarlóhán­tás jelentősége annál is nagyobb, mivel napjainkban a gyomirtás leghatékonyabb eszközének tekinthető, amit eddig elhanyagoltunk. A múltban több mulasztás történt a szalma kezelése és tárolása terén is. A rossz minőségű szalma etetése gyakran jelentős károkat okozott az ál­­rattenyésztésben. Ma a szalma fontos takarmánynak szá­mít. Ezért behordását, kezelését és tárolását gyorsan és fokozott gonddal kell elvégezni. Emellett szükséges, hogy a mezőgazdasági üzemekben a takarmányok peietezésé­­nél és szilázsolásánál, valamint kiegészítőként a zöldta­karmányozásban is minél nagyobb mennyiségű szalmát hasznosítsanak. A gabonával — mondotta Janovic elvtárs — valameny­­nyi gazdaságban és irányítási szinten a legnagyobb fele­lősségtudattal kell gazdálkodnunk. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents