Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-11-11 / 45. szám

részaránya, amelyeket a szállító agrokémiai vállalatok szolgáltatás tonnájában juttatnak a talajba Az agrokémiai vállalatok és agrokémiai laboratóriumok építése és a növények tápanyagellátásának magasabb tudományos színvonala kedvezően befolyásolja a mezőgazdaságban használatos vegyszerek kihasználásának hatékonyságát, és lehetővé teszi a trágyaszerszükséglet viszonylagos csökkentését. Hasonló eredménnyel jár a műtrágyák technikai színvonalának a növelése is. A trágyaszerek választékának a nagyobb hatőanyagtartalmíi trágyák irányában való változása a jobb tárolhatóságban, a szállítással, tárolótérségekkel és kezeléssel szembeni csökkentett igényekben jut kifejezésre.

Peszticídek. A kémia nemcsak növeli a gazdasági növények terméshozamait, hanem segítséget is nyújt a növényi kártevők elleni védelemben. A gyomnövények, növényi betegségek, növényi kártevők és a fertőzéseket terjesztő élősködők mindig nagy szerepet játszottak a mezőgazdaságban, főként abban az időszakban, amikor az emberiségnek nem volt hatékony ellenszere, és így védtelen volt ezek ellen a természeti csapások elten.

A világot állandóan az a veszély fenyegeti, hogy az élelmiszertermelésben elért egész haladás a növényi betegségek és kártevők martalékává válik. Ez a veszély annál is inkább fenyeget, mivel az új, nemesített, nagy termőképességü fajták többnyire nem annyira ellenállóak, mint a hagyományos helyi fajták, és nagy területeken egyetlen gazdasági növényként termesztve kedvező feltételeket teremtenek a kártevők számára. A vetésforgóknak a termelés összpontosítása miatti szűkítésé, amelynek következtében egyes termesztett növények (pl. a kukorica) ugyanazon területre való ismételt vetésére kerül sor, néhány, azelőtt kevésbé veszélyes betegség fokozott mértékű előfordulásához vezet.

A növényi betegségek, kártevők és a gyomnövények okozta károkat igen nehéz számszerűen kimutatni. A Zemlyegyelyije szovjet folyóiratban közzétett adatok szerint a növényi kártevők, betegségek és gyomnövények okozta veszteségek világviszonylatban évente 70—80 milliárd amerikai dollárt tesznek ki. A világ mezőgazdaságilag művelt földre (a réteken és legelőkön kívül 1,4 milliárd hektárra) átszámítva az 1 ha-ra eső veszteségek 50 dollárt képeznek.

A növényvédelemre gyártott, vegyszerek, amelyeket gyűjtőnéven peszticldeknek nevezünk, nagy hatékonyságúik miatt ma már minden gazdaságilag fejlett országban túlsúlyban vannak. Közéjük tartoznak mindenekelőtt a herbicidek (gyomirtó szerek), fungicidek (s növények gombabetegségei, baktériumai és vírusai ellen gyártott vegyszerek), inszekticídek (a káros rovarok elleni szerek), rodenticídek (a rágcsálók elleni szerek), akaricidek stb.

Herbicidek. A herbicidek alkalmazásának a mezőgazdaságban óriási népgazdasági Jelentősége van: 'elősegíti a termelés növelését, a veszteségek csökkentését, a munkatermelékenység növelését. A földek elgyomosodásából eredő veszteségek csökkentése tehát a hektárhozamok és a termés minősége növelésének, és ezzel az egy mezőgazdasági termékegységre eső költségek csökkentésének fontos eszköze. A mezőgazdaság kemizálása lehetőséget nyújt a kézi munka részarányának csökkentésére, és a gépi munka részarányának a növelésére.

A herbicidek használata maga után vonta a termelési folyamat jobb szervezését, á munkálatok agrotechnikai határidőre való elvégzését, és lehetővé tette az időjárástői való függőség és a gyomnövények okozta termésveszteségek csökkentését. Becslések szerint az erőmüvileg nem művelt gazdasági növények (pl. a gabonafélék és a rétek) gyomnövényei elleni vegyszeres védekezés lehetővé teszi a hektárhozamok 10—20 °/o-os növelését.

Fungicidek. A gazdasági növények megbetegedésének gyakori okozói a baktériumok és a vírusok, amelyek a növények gyökereit, hagymáit, gumóit, virágait, magvait és leveleit támadják, és igen hátrányosan befolyásolják a termesztett növények terméshozamait. Az ember biológiai eszközökkel harcol (a betegségekkel szemben ellenálló új fajták termesztésével), vagy pedig vegyszereket használ ellenük.

A fungicldeket nemcsak a vetőmagvak csávázására használják, hanem megelőzőleg az egés2 földterület kezelésére is (rendszerint a vetéssel egyidejűleg finoman kipermetezik), ahol a káros gombák spóráit és a baktériumokat pusztítják velük.

Sok fajta fungicídet fejlesztettek ki, de ezekből nem mindegyik honosodott meg. A fejlett országokban a kutatás olcsó és nagyon hatékony fungicld kifejlesztésére irányul, amellyel a vetőmagvakat kezelnék, és amely ezekbe szívódva szisztemikussá válna. A kutatás egy másik iránya olyan fungicídet keres, amely a megtámadott növény szervezetébe hatolna, és azt gyógyítaná.

Inszekticídek. Az inszekticideket egyetlen fejlett ipari- állam sem nélkülözheti, ha nem akarja, hogy mezőgazdasági termékeinek nagy részét kártevők pusztítsák el, vagy pedig az emberek rovaroktól károsított gyümölcsöt, zöldséget, gabonát és más növényi eredetű terméket fogyasszanak. Hatékony védekezés és társadalmi ellenőrzés hiányában a lakosság egészsége is veszélyeztetve tenne.

A minőségi vegyszeres védelem előfeltétele, hogy a készítményeket a prognózis és a káros tényezőkre vonatkozó jelzőszolgálati adatok, a megfelelő készítményok és gépi alkalmazáshoz szükséges gépi eszközök mennyiségének figyelembe vételével alkalmazzuk. A szocialista nagyüzemi termelésben érvényesített specielizáció és koncentráció kikényszeritette, hogy a növényvédelem irányítását és szervezését az egyes mezőgazdasági vállalatoktól az agrokémiai vállalatok vegyék át. Ezek feladata a komplex szolgáltatáson alapuló, tudományosan irányított tápanyagellátás és növényvédelem biztosítása.

jelenleg nálunk több mint 400 fajta növényvédő vegyszer von engedélyezve. Hazai gyártással ennek csupán a 14 %-át biztosítjuk, ami mennyiségi szempontból kb. 40 °/o-nak felel meg. A külföldről behozott készítmények kb. % része kapitalista országokból származik. Főként olyan speciális peszticidekről van sző, amelyek ára a világpiacon állandóan emelkedik. Ezért ezeket a készítményeket a legértékesebb és a legjobban vészé lyeztetett növényzet kezelésére kell beszerezni.

Bioregulátorok. A mezőgazdaságban a növények élettani folyamatainak szabályozhatóságát már több mint 100 évvel ezelőtt felismerték. A növények növekedésének hormonhatású szintetikus anyagokkal való szabályozásának gyakorlati kihasználása ma még gyermekcipőben jár, csak a harmincas években kezdődött. Döntő fordulathoz csak a 60-as -évek elején Jutott, amikor először alkalmazták á klőrkolinklorid gátlőanyagot (CCC, amelyet nálunk Retacel néven hoztak forgalomba).

A növekedés-szabályozó anyagokig Jelenleg két csoportba oszthatjuk:

a) a növények növekedésének befolyásolása, és a terméshozamok növelése érdekében történő differenciálása,

b) a bioregulátorok felhasználása a növények nem megfelelő éghajlati viszonyok és környezethatások elleni védelmére.

A növekedést szabályozó készítmények további felhasználási módja a levélhullás meggyorsítása (az ün. deszlkácíó). Ezt pl. a gyapot gépi betakarításánál alkalmazzák. Számtalan olyan gazdasági növényt ismerünk, amelyet egyszerre, rövid időn belül kell betakarítani, mivel máskülönben nagy termésveszteségek keletkeznek (pl. magpergés miatt), vagy pedig romlik a minősége. Ma már azonban vannak olyan vegyszerek Is, amelyek a növényzet egy részének érési folyamatát hátráltatják, és így a betakarítás idejét is meghosszabbítják.

5. ANYAGI-MŰSZAKI ELLÄTÄS ÉS A MEZÖGAZDASÄGNAK NYÚJTOTT TERMELÉSI JELLEGŰ SZOLGÁLTATÁSOK A csehszlovák mezőgazdaságban a termelési jellegű szolgáltatások szféráját két nagy szállító vállalat képviseli — a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat és a Mezőgazdasági Technika Központi Vállalata, amelyek a mezőgazdasági vállalatokat ellátják szükségleteik zömével, többek között műtrágyákkal, iparilag gyártott takarmánykeverékekkel, vetőmagvakkal és ültetűanyagokkal, különféle vegyszerekkel, gépekkel, építőanyaggal, karbantartáshoz szükséges anyagokkal stb. Mindkét szállító vállalat.fokozatosan bővíti tevékenységét mind a szállítmányok, mind a mezőgazdaságnak nyújtott szolgáltatások területén. Ide tartozik pl. a gabonafélék betakarítás utáni kezelése, a vetőmagvak csávázása és tisztítása, a burgonya és a lucerna szárítása, a műtrágyák keverése és kiszórása, a talajelemzés stb.

Rajtuk kívül azonban még további 10 szállító vesz részt a mezőgazdaság ellátásban, bár ezek a mezőgazdasági termelési folyamatot kevésbé befolyásolják.

Ide tartoznak elsősorban a gép- éá traktorállomások, amelyek saját nehéz gépi eszközeikkel a nehéz földmunkákat és a talajjavító munkálatokat végzik, néhány speciális technológiai berendezést- gyártanak, és ezt a szövetkezetekben beszerelik.

A mezőgazdaság fontos szállítója a Benzinol n. v. is, amely üzemanyagokkal és kenőanyagokkal látja el a földműveseket.

Az élelmiszeripari vállalatok is saját termékeikkel látják el a mezőgazdaságot. Többnyire hulladékanyagről vagy melléktermékről van szó, amelyet a mezőgazdaságban takarmányozásra használnak fel. Nemcsak a cukorgyárból kikerülő répaszeletről és melaszról van szó, hanem tejporról, íróról és takarmányozási célokra másképpen feldolgozott tejről, sörtörkölyről, burgonyahulladékról, szesz-moslékról és törkölyről, takarmányozásra szánt zöldséghulladékról stb.

A Chmeliarstvo n. v. a komlótermelők számára gyárt gépi berendezéseket, a szerelést is elvégzi, és ellenőrzést gyakorol felettük.

A textilipari vállalatok is részt vesznek a mezőgazdasági termelésben. Pl. a lenfeldolgozó ipari vállalatok a mezőgazdasági vállalatok lentermését saját kombájnjaikkal takarítják be.

A mezőgazdasági termelésből hatékonyan kiveszik részüket a különféle költségvetési intézmények, és az állami igazgatási szervek vállalatai, amelyek díjazásért vagy díjtalanul különböző szolgáltatásokat és tevékenységet fejtenek ki. Az állategészségügyi intézmények az állatok gyógyítását és más állategészségügyi feladatok teljesítését biztosítják, amelyek a megelőző intézkedések részét képezik. Az állami állattenyésztési igazgatóság szervezetei által nyújtott szolgáltatások a szarvasmarha, és az utóbbi időben az anyasertések és a juhok mesterséges termékenyítéséből, a mesterséges termékenyítésbe bevont tenyészetek ellenőrzéséből stb. állnak. Az adás-vételi kapcsolatokban a tanácsadói, ellenőrző és irányító szerepet a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság tölti be, amely a mezőgazdaság állami gazdasági irányításának költségvetési szervezete.

Haladó tapasztalatok iskolája

I. TANANYAG

Ágazati együttműködés az élelmiszertermelésben

1. mezögazdasAgi-ipari komplexum

A korszerű gazdaságban a mezőgazdaság fejlődését nemcsak a mezőgazdasági és az ipari termékek kölcsönös cseréje befolyásolja, hanem mindenekelőtt a nem mezőgazdasági jellegű ágazatok jelentős technológiai és gazdasági fölénye. Azokról az ágazatokról és szakágazatokról van szó, amelyek a mezőgazdaságnak a szükséges termelőeszközöket szállítják.

A gazdasági alaptörvényszerűség éppen abban rejlik, hogy amint a mezőgazdaság fejlődésének belterjes útjára lépett, egyúttal fejleszteni kezdte a belterjesítés legprogresszívabb irányát, vagyis az iparosítást, a termelés szervezésének íparszerű módszereit. Az iparosítás tipikus jelei közé tartozik a legfontosabb termelési folyamatok fokozatos gépesítése az ipari erőforrások, a korszerű technika és a kémia széles körű alkalmazásával. A mezőgazdaság iparosításának szerves részét képezi a termelési egységek növelésére, azok összpontosítására, szakosítására és azok termelési szerkezetének állandó változtatására irányuló szüntelen igyekezet.

A korszerű mezőgazdaság nemcsak a tökéletesebb technológiát és technikát sajátítja el az ipartól, hanem elsősorban annak ismereteit, termékfelújítását, valamint a termelésirányítás módszereit. A szállító és feldolgozó ipari ágazatok és a kereskedelem ezért a. korszerű gazdaság azon tényezői, amelyek a mezőgazdaság fejlődését és termékfelújítását serkentik.

A társadalmi munkamegosztás gazdasági lényege a termelés koncentrációjának a növelésén, a termelés társadalmasításának fokozásán, a technika fejlődésének gyorsításán és a technológia tökéletesítésén, valamint a társadalmi munkatermelékenység gyors növeléséhez szükséges feltételek kialakításán alapszik, ami specializált ágazatok és termelési ágak létesítéséhez vezet.

Lényeges változásokra kerül sor a mezőgazdaság történelmileg kialakult és állandósult funkcióiban. Elsősorban abban, hogy a mezőgazdasági szerszámok és a mezőgazdaság számára készített ipari termelőeszközök gyártását, beleértve-azok termelötechnikai karbantartását é$ a termelési jellegű szolgáltatásokat is, a nem mezőgazdasági jellegű ipari ágazatok veszik át. A második változás, hogy a mezőgazdasági termékek felvásárlása és feldolgozása kiválik a mezőgazdaságból, és a társadalmi termelés önálló, specializált szférájába kerül. Jgy a mezőgazdasági őstermelés az élemiszertermelő szerepét felcseréli az élelmiszeripar és a könnyűipar nyersanyag-ellátójának szerepével.

A mezőgazdasági termelési folyamat tehát egyúttal nemcsak szakosítási folyamat, hanem az élelmiszer-termelés egységes rendszerének alakítási folyamata is. Az élelmezés rendszerét a mezőgazdaság, és a tulajdonképpeni mezőgazdasági termelést megelőző fázisokban hozzá kapcsolódó, vagy ezekből kiinduló tevékenységek szintézise képezi. Ezek az alrendszerek szerkezetük, az anyagok és a pénzeszközök áramlása, a termelés módja, annak irányítása és szabályozása révén állnak kapcsolatban egymással.

A mai gazdasági élet fejlődését kísérő szerkezeti változások folyamata tehát a tevékenységek eloszlásának, specializálódásának és kapcsolódásának, integrálásának dialektikus egységében, az élelmiszertermelés egységes és szervesen kapcsolódó komplexumában nyilvánul meg. Az elért fejlődési színvonal és a termelőerők fejlődésének dinamikája, a mezőgazdasági termelés iparosítására való áttérés és a termelés ezzel kapcsolatos további társadalmasítása a mezőgazdaság és az ipar közötti kapcsolatok minőségileg új fejlődési szakaszához vezet. Amint a mezőgazdaság megszűnik a mezőgazdaság egyes ágazatainak a földműves személyével egyetlen mezőgazdasági vállalatban integrált független komplexuma lenni, megkezdődik a mezőgazdaság és az ipar között az ágazatközi kapcsolatoik fejlődése, sor kerül azok kölcsönös átkapcsolódására.

A mezőgazdaság és az ipar közötti kooperáció és integráció két alapvető szinten valósul meg. A mikroökonómia területén vállalatközi kapcsolatokról van sző, amelyek kifejezője a kapcsolódó ágazatok vállalatai közötti kooperációs és integrációs kapcsolatok elmélyülése, új mezőgazdasági ipari típusú szervezeti formák és strukturális gazdasági egységek alakulása. Ilyenek a mezőgazdasági-ipari vállalatok és társulások, a mezőgazdasági-ipari ikombinátusok és a vertikális jellegű integrált vállalatok.

A következő részben figyelmünket elsősorban a makroökonőmiai népgazdasági szintű mezőgazdasági-ipari kooperációra összpontosítjuk, amelynek következtében megerősödnek a népgazdaság egyes ágazatai közötti kapcsolatok, és a lakosság élelmezését biztosító összes termelési ágazat közreműködésével mennyiségileg kiszélesedik a termékek és a szolgáltatások cseréje. Ezért továbbra is sürgető feladat marad a mezőgazdaság és a vele közvetlen kapcsolatban álló ágazatok koordinációjának, termelési és gazdasági együttműködésének az elmélyítése, hogy így biztosítsuk az új mezőgazdasági-ipari komplexum egységes, népgazdasági szempontból kívánatos fejlesztését.

A mezőgazdasági-ipari komplexum a legkölönbözőbb szférákban folytatott tevékenységek igen változatos szövevénye. Ezeknek csupán az egyetlen részét — a tulajdonképpeni mezőgazdasági termelést (őstermelést) — végzik közvetlenül a földművesek. Ide tartoznak továbbá azok az ágazatok, amelyek megelőzik a tulajdonképpeni mezőgazdasági termelést. Ezek a szállító (input) ágazatok, amelyek trágyaszerekkel, peszticídekkel, gépesítő eszközökkel, takarmánykeverékekkel stb. látják el a mezőgazdaságot, és termelési jellegű szolgáltatásokat nyújtanak neki.

Némely szerzők az agroAomplexumba sorolják a tudomány és a kutatás, az új ismeretek terjesztése, a mezőgazdaságnak nyújtott nem termelési jellegű szolgáltatásokat is.

Az agrokomplexumnak ez a fogalma a tulajdonképpeni mezőgazdaságból, mint központi alrendszerből Indul ki, amelyre rákapcsolódnak a tulajdonképpeni mezőgazdasági termelést megelőző és az azt követő ágazatok.

A mezőgazdasági-ipari komplexum fogalmát meg kell különböztetni a gyakorta használatos mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum fogalmától, amely elsősorban a mezőgazdaság és az élelmiszeripar közötti átkapcsolásokat foglalja magába, beleértve a termelési jellegű szolgáltatásokat, a közellátási és az értékesítést is. Tehát a mezőgazdasági-ipari komplexum keretében levő szűkebb körű egészről van sző, amely nem foglalja magába a szállító ágazatok egész szféráját és a mezőgazdasági termelést követő termékelosztás egész területét.

Az élelmezés agroipari rendszere tehát bizonyos élelmezési rendszert képvisel, amelyet annak iparosodása és a tulajdonképpeni mezőgazdaság súlyának viszonylagos csökkenése jellemez (habár a mezőgazdaságban is állandóan növekszik a termelés és a tiszta jövedelem), és ahol a termelőfogyasztás új típusát és szerkezetét akarják érvényesíteni. Ezt a történelmi folyamatot a nem mezőgazdasági jellegű ágazatok dinamikus fejlődése és az agrokomplexum aktivitásában képviselt részarányának a növelése, valamint a mezőgazdaság feletti technológiai és gazdasági uralom állandó növekedése kíséri.

A munkaerők felszabadulása a mezőgazdasági őstermelésből nem válhatna lehetővé a mezőgazdasági-ipari komplexum mindkét további szférája dolgozóinak hozzájárulása nélkül.

AZ AGROIPARI KOMPLEXUM NAGYSÄGÄNAK

ÉS SZERKEZETI FELÉPÍTÉSÉNEK MUTATÓI.

Hazánk agrokoiliplexumában 1967-ben több mint 2 millió személy dolgozott, vagyis népgazdaságunk összes dolgozóinak

kb. 30 u/o-a. Igaz, hogy ez a részarány azonos a legfejlettebb államok ökonómiájával, ám az agrokomplexum keretén belüli foglalkoztatottság szervezeti összetételében eltérések vannak. Lényegesen nagyobb (60 %-on felüli) a mezőgazdasági dolgozók száma, ezzel szemben kisebb az élelmiszeripari szállító ágazatok, s főként a kereskedelmi és a közétkeztetési dolgozók hányada.

A nemzetközi összehasonlítás kapcsán azonban nem szabad elfeledkeznünk a mezőgazdasági-ipari komplexum teljesen eltérő szociális és gazdasági struktúrájáról, amely többek között abban is megnyilvánul, hogy a mi szocialista mezőgazdasági vállalataink nagy termelési egységek, amelyek a közvetlen mezőgazdasági termelést végző dolgozókon kívül sok különféle hivatású speciális szakembert Is foglalkoztatnak. Ezek olyan tevékenységet folytatnak, amelyet pl. az USA-ban a szolgáltatási vállalatok végeznek el. Ezek dolgozóit a statisztika az agrokomplexum többi alrendszerének keretében mutatja ki. Ezzél szemben Csehszlovákiában még a mezőgazdaságnak termelési jellegű szolgáltatásokat nyújtó vállalatok dolgozóit is a mezőgazdasági őstermelésbe sorolják.

A csehszlovák mezőgazdasági-ipari komplexum fejlesztése még nem fejeződött be. A mikroökonémiai (vállalati) szakaszon e folyamat a kapcsolódé vállalatok közötti kooperációs és integrációs kapcsolatok elmélyülése, kumbinátumok, vállalatközi társulások és vertikális típusú integrált vállalatok kialakítása révén jut kifejezésre. A makroökonőmiai (népgazdasági) színvonalon az agrokomplexum egyes alrendszereinek ágazatközi kapcsolatai intenzifikálődnak. Ugyanakkor azonban nemcsak a termékek és a szolgáltatások mennyiségi bővítéséről van sző. A mezőgazdasági-ipari komplexum fejlettségi fokának döntő fontosságú mutatója a mezőgazdaság és az agrokomplexum többi társszervei közötti integráció mértéke. Ezen irány»-