Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-11-11 / 45. szám

zat kifejezői azok az alapvető szerkezeti változások, amelyek az agroikomplexumban és az egész makroszférában lejátszódnak. Ezek a változások a kölcsönös függőségben jutnak kifejezésre, amely megkívánja az élelmiszertermelés egyes alrendszerei együttműködésének a minőségi változását, továbbá az azok arányos fejlesztéséhez és a mezőgazdasági-ipari komplexum optimális működéséhez szükséges feltételek céltudatos, a népgazdaság és a nemzetközi munkamegosztás szükségleteinek megfelelő kialakítását.

2. SZÄLLITÖ (INPUT) IPARI ÄGAZATOK

A szállító ipari ágazatok a mezőgazdasági-ipari komplexum azon szakaszát, alrendszerét képezik, amely a legnagyobb mértékben befolyásolja a mezőgazdasági termelés mennyiségi és minőségi fejlődését, és egyik döntő fontosságú hordozója az ipar és a mezőgazdaság közötti termelési kapcsolatoknak. A tudományos-technikai haladás mezőgazdaságba való bevezetésének fontos közvetítője.

A gazdaságilag fejlett államok nagy termelőképességű mezőgazdasága a szállító ágazatok széles skálájával rendelkezik. Ezek egymásra kapcsolódnak, kölcsönösen kiegészítik egymást, és a kölcsönhatás következtében hatásuk megsokszorozódik.

A kutatás eredményei meggyőzően bizonyítják, hogy egyetlen erőforrás túlzott mértékű, és a többi input ágazat arányosságától független használata szükségszerűen e forrás alacsony hatékonyságához vezet. A gazdasági fejlődés alacsony fokán levő országok mezőgazdaságának ^alacsony színvonala az erőforrások nem komplex voltából ered, abból, hogy egyes hiányos erőforrások korlátozzák a többi erőforrás hatását, és ezzel az egész mezőgazdaság fejlődését is.

Ezek a tények arra kényszerítenek minket, hogy közelebbről is szemügyre vegyük a.korszerű termelési erőforrások jellemzőit, és ezek kölcsönös kapcsolatainak a sajátságos jellegét. Ezeknek egész sor közös vonása van.

Elsősorban az, hogy a földművesek saját maguk nem tudják őket legyártani. Az új erőforrások legtöbbjét társadalmilag gyártják éš szállítják le. Az a tény, hogy a hagyományos mezőgazdasági üzem keretein kívül szerzik be, azt jelenti, hogy a specializált üzemek a korszerűen szervezett nagyüzemi termelés minden előnyének kihasználásával olcsóbban tudják legyártani őket. Némely input, pl. a vegyszerek és az ipari trágyaszerek a mezőgazdasági üzemekbe'n le sem gyártható. Másokat közülük, pl. a jő minőségű nemesített vetőmagot, szintén vásárolják ugyan, de specializált mezőgazdasági üzemekben termelik, de ezek egyre inkább veszítenek hagyományos mezőgazdasági jellegükből.

Másodsorban az is jellegzetes, hogy az inputok új formái egyre inkább a kutatómunka eredményei, ezért magukban összesítik az új tudományos ismereteket és technológiai változásokat. Tehát helyes alkalmazásuk esetén növelhetik a munka termelékenységét is csökkenthetik a költségeket.

Harmadsorban ezek az új mezőgazdasági beruházások viszonylag -kisebb befektetéseket igényelnek és aránylag rövid idő alatt hasznosíthatók. Mivel legtöbbjük, főként a biológiai és a vegyi anyagok könnyen oszthatók, nem fenyeget a kihasználatlan maradék befektetések veszélye. Vagyis a vállalat aránylag kis pénzráfordítással beszerezheti, és különböző terjedelemben és intenzitásban felhasználhatja őket, vagy szükség szerint csupán egy részüket hasznosíthatja. Ez csökkenti a közvetlen készpénzszükségletet és a kölcsönök iránti igényt, és jelentős mértékben csökkenti a kockázat veszélyét.

A mezőgazdaság korszerűsítése és az ipari szintre való emelése megköveteli, hogy a termelőeszközök (inputok) legalább 50 %-át más ágazatok szállítsák a mezőgazdaságnak. Határozottan állíthatjuk, hogy az a fok, amelyen a nem mezőgazdasági jellegű ágazatok közvetve részt vesznek a mezőgazdasági termelésben, egyúttal a mezőgazdaság fejlesztésének és az adott ország egész gazdasági élete fejlettségének fokát is képviseli. Ezt az USA mezőgazdaságának példáján is illusztrálhatjuk, ahol a mezőgazdasági vállalaton kívül gyártott termelőeszközök részaránya jelenleg azok teljes értékének több mint 75 %-át képviselik.

Ezekkel az adatokkal a mi ökonőmikánkat is összevethetjük, amelyben a nem mezőgazdasági jellegű ágazatokból beszerzett inputok részaránya az állami tervbizottság hosszú távú eredményei szerint 1990-ig kb. 80 %-ra fog emelkedni.

A mezőgazdaság és a szállító ágazatok közötti kapcsolatok intenzitásának növekedése feltételezi az egész gazdasági élőt magas szintű iparosítását. A tudományos-technikai forradalom nem valósulhatna meg hatalmas gépipar, vegyipar, erőműipar építése, a közlekedés fejlesztése stb. nélkül.

A korszerű mezőgazdaságban az utóbbi néhány évtized alatt lejátszódó legjelentősebb és legjellegzetesebb változásokat az élőmunkának holtmunkával való helyettesítése, és ennek következtében a társadalmi munkamegtakarítás elérése jelenti.

A második világháború óta eltelt három évtized alatt a gazdaságilag fejlett országok mezőgazdaságában használatos inputok vásárlása olyan nagy méreteket öltött, hogy a közgazdászok a mezőgazdaság átalakulásáról, annak iparosodásáról beszélnek. Ezzel véget ér az a végtelen hosszú időszak, amikor a mezőgazdasági termelés nagyságát kizárólag a csapadék menynyisége, a talaj minősége vagy a munkaerők száma határozta meg. Bebizonyosodott, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésénél ma már nemcsak lehetséges, hanem gazdaságilag előnyös is, ha a korlátozott, hiányzó erőforrásokat (ebben az esetben a földet) olyan iparilag gyártott tényezők fokozott befektetésével helyettesítjük, amelyekből elegendő mennyiség áll rendelkezésre, vagy amelyek gyártását gyakorlatilag korlátlanul növelhetjük (pl. az ásványi trágyák mennyiségét), és ezzel fokozhatjuk a termelés területegységre eső belterjességét. Lényegében a nem rugalmas tényezőnek rugalmas tényezővel való helyettesítéséről van szó.

A mai mezőgazdaság fejlődése és az inputok optimális szerkezetének keresése azonban az egész gazdasági élet fejlettségétői függ. Ma már kétségtelen, hogy a gazdaságilag fejlett országokban a mezőgazdaság fejlesztésének tényezői kívülről érkeznek: a kutatásból, iparból és a mezőgazdaság egész infrastruktúrájából. Tehát nemcsak a szállító ipari ágazatok termelésének fejlesztéséről van szó, hanem az inputok termékfelújítási üteméről és minőségének javításáról, az új termelőeszközök rugalmasan reagáló kínálatáról, előnyös árviszonyokról, és tökéletesen működő, termelési szolgáltatásokkal egybekapcsolt elosztóhálózatról, annak állandó bővítéséről és tökéletesítéséről is.

Már a mezőgazdaságot termelőeszközökkel ellátó legfontosabb szállítók áttekintése is jelzi, a gépipartól és a vegyipartól kezdve az erőműiparon, gyógyszeriparon és takarmánykészítő iparon át a többi szállító ipari szakágazatokig, az illetékes minisztérium keretében működő építőiparig, teherszállításig stb., hogy egy-egy szakágazat mezőgazdaság felé irányított szállítmányainak az egész termelésben képviselt részaránya igen különböző. Ezzel összhangban igen különböző az egyes szakágazatok által gyártott inputoknak a mezőgazdasági őstermelésre gyakorolt hatása és jelentősége is.

3. A MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSE

4

A mezőgazdaság gépesítése ezen ágazat fejlesztésének legfontosabb akcelerátora! közé tartozik. Ez a kézi munkának gépi munkával, a már létező gépeknek új, tökéletesebb gépekkel, az egyes gépeknek egységes géprendszerrel való felcserélésének folyamatát jelenti. A mezőgazdaságban is a termelési folyamatok gépesítése jelenti az állandóan javuló termelési eredmények, a munkatermelékenység növelése és a termelés gazdaságosabbá tétele felé vezető legfontosabb utat. A gépesítés fejlesztésének következtében változik a mezőgazdasági munka jellege is, amely egyre inkább ipari jellegűvé válik.

A mezőgazdasági gépgyártás legfőbb feladatává válik a technika rendszeres felújítása, annak párhuzamos tökéletesítése és korszerűsítése, valamint összetételének jelentős mértékű változtatása mellett. Ilyen fő irányzatokat követünk mi is, amikor a termelés szakosítása és összpontosítása útján hozzáláttunk a csehszlovák mezőgazdaság nagyüzemi bázisra való átépítéséhez. A mezőgazdaság gépesítése viharos fejlődésnek indult, és a gazdálkodás nagyüzemi módszereire való áttérés hatása alatt áll. A termelés új technológiájára és szervezésére való áttérés, amely ma még egyáltalán nem tekinthető befejezettnek, egyre világosabban fogahpazza meg a mezőgazdasági gépek műszaki fejlesztésének konkrét irányzatait.

Pártunk gazdaságpolitikájának legfőbb célja a csehszlovák mezőgazdaság nagyüzemi jellegének fejlesztését szolgáló anyagi-technikai bázis további erősítése. A CSKP XV. Kongresszusának a népgazdasági fejlesztés 6. ötéves tervére vonatkozó irányelvei szerint az 1976—1980-as években mezőgazdaságunk 49 ezer traktort, több mint 10 ezer kombájnt, 22 ezer tehergépkocsit és más gépesítési eszközt kap 27 milliárd Kčs értékben, ami az előző ötéves tervhez viszonyítva 7 milliárd Kčsvel nagyobb értéket jelent.

Az irányelvek értelmében továbbá növelni kell a mezőgazdaságnak leszállított gépek műszaki színvonalát, minőségét, megbízhatóságát és tartósságát, tökéletesíteni kell a gépjavítói tevékenységet és a mezőgazdasági gépekkel való ellátás egész rendszerét.

A jelenlegi időszakban növekszik a gépek mennyisége és fajtaösszetétele, a mezőgazdasági gépek nagy beruházásokkal járó rendszereit gyártják. Ezek tervezett teljesítményének teljes mértékű kihasználása és a nagy munkatermelékenység elérése csak a gépek helyes megválasztása és technológiai gépsorokba való optimális sorolása esetén lehetséges. A teljesítmények anyagi-technikai bázisának növekedésével és a technika bonyolultságával párhuzamosan növekednek a dolgozók szakképzettségének színvonala iránti igények is. Nemcsak azokról van szó, akikre a mezőgazdasági technika kezelését közvetlenül bízzák, hanem azokról a dolgozókról is, akik a mezőgazdasági technika újratermelési folyamat keretében való kihasználásáról gondoskodnak. A káderképzés rendszerét feltétlenül úgy kell irányítani, hogy a mezőgazdaság irányításával megbízott dolgozók helyesen tudják felismerni a mezőgazdasági termelés változásának dinamikáját és a mezőgazdasági technika fejlődését annak műszaki, gazdasági és agronómiái paraméterei és fejlődési irányzatainak szempontjából, hogy így hatékonyan járulhassanak hozzá a mezőgazdasági vállalatok tervszerű műszaki felszereléséhez.

A mezőgazdasági gépek szakaszán még egyáltalán nem beszélhetünk sem az új gépek bevetésével, sem a szükségletek Л alakulásával kapcsolatos stabilizációról. A további termékfel- £ újítások a teljesítőiképesség növekedésében, a hibásodás csökkenésében és a munkatermelékenységnek a kétszeresére, sőt a négyszeresére való növekedésében mutatkozna meg. Az eddiginél sokkal nagyobb mértékben érvényesülnek a magajáró egvcélú gépek, beleértve a munkavégző gép és a szállítórendszer kombinációját is, fokozódik az eddig emberi munkára nagyon igényes termelési szakaszok (zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztés) komplex gépesítésének részaránya, és az állattenyésztésben is komplex gépsorokat alkalmaznak. A mai mezőgazdaság a legkülönbözőbb gépek széles választékának megfelelő mennyiségével és szerkezetével rendelkezik. Ennek köszönhető, hogy a mezőgazdasági termelési ágazatok többségében sikerült lezárni a munkaműveletek egész sorát, és minden munkát, a talajelőkészítéstől a betakarításig és a termények betakarítása utáni kezeléséig gépekkel végeznek. így a mezőgazdaságban először kerül sor a géprendszerek .létesítésére.

A mechanikai-technikai szakaszon érvényesített tudományostechnikai haladás célja és értelme, hogy a mezőgazdasági termelés anyagi-technikai bázisát olyan szintre emeljük, amely a mezőgazdaságot gépi nagyüzemi termeléssé változtatja, amelyben a legfontosabb munkafolyamatokat gépek végzik, maximális mértékben érvényesítve az automatizálás elemeit, és a kedvezőtlen természeti viszonyok csak minimális mértékben befolyásolhatják a termelési folyamatot.

A jövő évtizedek mezőgazdasági gépeit és gépsorait koncepciózusán úgy fogják meggldani, hogy teljes mértékben érvényesíthessék, mindenekelőtt az elektronikus regulátorok és irányító berendezések segítségével a magajáró gépek automattizálását A gépek II. nemzedéke, amelyek fejlesztése folyamatban van és a kutatómunka utolsó szakasza befejezéséhez közeledik, a 80-as évek elején kerül fokozatosan a gyakorlatba. Ezeket az automatizálás szempontjából a következő közös vonásokkal jellemezhetjük:

— a mechanikus-hidraulikus szabályozó berendezésekről áttérünk az elektronikus szabályozó berendezésekre,

— a gép automatizálására szolgáló elemek komplex volta, ami lehetővé teszi, hogy a gépet egyetlen dolgozó kezelje,

— az automatizálás elemei maximális mértékben unifikáltak lesznek,

— az automatizálást elsősorban a gép oldalkormányos irányítására, a munkarend optimalizálására, a működés ellenőrzésére, az üzemzavar jelzésére összpontosították.

A gépek III. nemzedéke az előzőktől elsősorban az automatizálás fokában fog különbözni. A nálunk érvényesített automatizált rendszerek lehetővé teszik a munkarezsimnek a gép kezelésétől független optimalizálását. Az elektronikus analóg regulátorokat a mikroprocesszorok bázisán működő számjegyes rendszerekkel helyettesítik, a tapintók mechanikus típusait új elveken alapuló (mikrohullámok, ultrahang, detektorok, rádiönuklides sugárzás stb.) tapintókkal cserélik fel.

Az e problémakörre összpontosuló kutatómunkák még csak a megoldások kezdeti stádiumában és a laboratóriumi kísérletek szakaszában vannak. Ezeknek az új rendszereknek a gyakorlati érvényesítésével előreláthatólag a 80-as évek végén számolhatunk valószínűleg legelőször a növénytermesztés és az állattenyésztési termelés stacionáris gépsorain, ahol kedvezőbb feltételek vannak.

A mezőgazdaságban érvényesített automatizáció legfőbb célja és értelme — ugyanúgy, mint a többi ágazatban — a munka termelékenységének fokozása, a munkaviszonyok javítása és a gépeket kezelő dolgozók munkajellegének megváltoztatása. A mezőgazdaságban jelenleg csupán az egyes termelési folyamatok automatizálásának néhány elemét realizálják. Az azonban kétségtelen, hogy az automatizálásra széles körű lehetőségek kínálkoznak mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztési termelés szakaszán.

Az automatizálás területén észlelt haladás ellenére még a legfejlettebb országok mezőgazdaságában is csak igen kevés olyan munkaműveletet találunk, amelyet valóban automatizáltnak nevezhetnénk. Ehhez az elképzeléshez eddig talán az állattenyésztési termelésben működő néhány „gyár“ áll «"legközelebb; ám a növénytermesztésben végzett munkaműveletek többségének esetében tényleges automatizálásról még távolról sem beszélhetünk. A nehézségek egy része technikai jellegű (ilyen pl. az a feladat is, hogy a vezető nélkül működő traktor számára megbízható vezérlő és távirányító rendszert kell kifejleszteni). A legtöbb probléma azonban gazdasági jellegű. A mezőgazdaság automatizálásának legfőbb akadályát a kismértékben kihasznált gépek npgy amortizációs költségei képezik.

4. A MEZÖGAZDASÄG KEMIZÁLÄSA

A technológia tökéletesítését szolgáló intézkedések között a mezőgazdaság kemizálása képviseli a legkifejezőbben az ember aktív ráhatását a természetre, és azon intézkedések egyike, amelyek döntő módon és aránylag igen rövid időn belül átiitően növelhetik a termelés belterjességét és a munkatermelékenységet.

A kémiának sokrétű szerepe van a mezőgazdaságban. A mezőgazdaság kemizálásának fogalma alatt a vegyszerek legkülönbözőbb alkalmazási formáinak egész komplexumát értjük Ide tartozik elsősorban a növények ipari trágyaszerek útján történő tápanyagellátása, a növényi kártevők, betegségek és gyomnövények elleni vegyszeres védelem, az üzemanyagok és kenőanyagok használata. Ám a mezőgazdaság kemizálásához

tartozik az élő szervezetek fejlődésének szabályozása (növekedés-serkentők és -gátlók), az állatok táplálásának iparilag gyártott takarmánykeverékekben található vegyszerekkel történő befolyásolása és tökéletesítése, az állatok betegségek elleni megelőző védelme és gyógykezelése, a műanyagok használata stb.

Ipari trágyák. Kétségtelen, hogy a mai mezőgazdaság kemizálásának folyamatában a legnagyobb jelentősége a növények ipari trágyászerekkel történő tápanyagellátásának van. Az ásványi trágyák gyakorlatilag korlátlan alkalmazási lehetőségei nemcsak kiküszöbölik a termények kötelező váltakozását, hanem a legújabb tudományos Ismeretek alkalmazása révén lehetővé teszik a talaj eddig soha sem ismert mértékű belterjes kihasználását. Ennek köszönhető, hogy a mezőgazdaság egyre kisebb mértékben függ a talaj őserejétől.

Az ipari trágyaszerek tömeges alkalmazása a mezőgazdaságban forradalmasította a növénytermesztés egész folyamatát. Az ipari trágyafelhasználás minden országban rohamosan emelkedik. Azoknak az országoknak, amelyekben az egy hektárra eső trágyafelhasználás a második világháború előtt alacsony volt, igen gyorsan növelték a trágyaadagokat. Ennek ellenére a hagyományosan fejlett és belterjes mezőgazdasággal rendelkező országok a műtrágya egy hektárra eső hatóanyag-menynyiségében továbbra is megőrizték addigi nagy előnyüket.

Csehszlovákia az egy hektár szántóterületre felhasznált 279,7 kg műtrágya hatóanyaggal, illetve az egy hektár mezőgazdasági területre felhasznált 209,7 kg műtrágya hatóanyaggal lényegesen túlszárnyalja az európai átlagot. Ugyanakkor a háború előtti Csehszlovákiában 1 ha mezőgazdasági területre csupán 13,1 kg, és még 1960-ban is csak 68,3 kg műtrágya hatóanyagot használtak fel.

Á CSKP XIV. Kongresszusának irányelvei szerint az évi ipari tiágyaadagokat 1975-ig a mezőgazdasági föld 1 hektárjára tiszta tápanyagokban számítva több mint 220 Ŕg-ra kellett növelni; ténylegesen eddig az időpontig hektáronként 242,8 kg-ra növeltük. A csehszlovák mezőgazdaság távlati fejlesztési tervében 1990-re 1 ha mezőgazdasági területre 560 kg műtrágya tápanyagfelhasználást irányoztak elő.

Az ipari trágyák jelentőségét a mezőgazdaság korszerűsítése és átépítése szempontjából nemeseik a felhasznált trágyaadagok mennyiségének rohamos emelkedésével jellemezhetjük, hanem azzal is, hogy az ipari trágyaszerek ára lassabban emelkedik, mint a többi mezőgazdasági inputoké. Az ipari trágyaszerek árának stabilitása, illetve lassúbb emelkedése következtében a többi mezőgazdasági inputhoz viszonyítva ezek árának viszonylagos csökkenéséről beszélhetünk. Az ipari trágyaszereknek a többi termelőeszköz és a mezőgazdasági termékek árához viszonyított kedvező áralakulása serkentő hatással volt az ipari trágyaszerek alkalmazására. A trágyafelhasználás növekedése tehát nemcsak technikai, hanem gazdasági kérdés is, amelyben a trágyaszerek alkalmazásának a rentabilitása tükröződik.

Az ásványi trágyák alkalmazásának gazdasági kérdéseivel foglalkozó tanulmányok eredményei kivétel nélkül azok nagy gazdasági hatékonyságát bizonyítják. Makovjecskaja szovjet közgazdász szerint minden tonna ásványi trágya a szemesek terméshozamait I—2 tonnával, a gyapotét 1—1,2 tonnával, a cukorrépáét 7—8 tonnával, a burgonyáét 6—10 tonnával, és a zöldségnövényekét 8—12 tonnával növeli.

Szovjet speciális szakemberek számításai szerint 1 tonna műtrágya hatóanyag alkalmazása 275 óra élőmunka megtakarítást tesz lehetővé népgazdaságunknak. A műtrágyagyártásra fordított 1 órai emberi munka (beleértve az összes anyag- és energiaráfordítási Jköltségeket), hála a növekvő terméshozamoknak, a mezőgazdaságban több mint 15 óra emberi munkamegtakarítást tesz lehetővé.

A műtrágyák alkalmazásának hatékonysága természetesen jelentős mértékben a helyes alkalmazásuk függvénye. A gazdaságos trágyázás annyit jelent, hogy a lehető legjobban kell megközelíteni a gazdasági növény tápanyagigényét és -szükségletét, méghozzá nemcsak mennyiségi szempontból, hanem az optimális időpont szerint is, amikor a növénynek a tápanyagokra a legnagyobb szüksége van. Az új tudományos ismeretek alapján nálunk jelenleg egy progresszív trágyázás! rendszer kidolgozásán fáradoznak, amelynek keretében a környezet ökológiai és a növények biológiai potenciáljának a nagy és jó minőségű terméshozamok elérésére irányuló maximális hasznosítására törekednek. Amennyiben nem tartjuk be ezeket az alapelveket, a trágya hatóanyagait pazaroljuk.

A modern ökonómika jellegzetes vonása tehát nemcsak a felhasznált trágyák mennyiségének a növelése, hanem mindenekelőtt ezek minőségének a növelése, és a trágyák helyes alkalmazására vonatkozó ismeretek terjesztése. A földművesek ma már nem dolgoznak be bármilyen trágyát a talajba, hanem a növényzetet a tudományos követelményeknek megfelelően pontosan kiszámított tápanyagmennyiséggel táplálják.

A mezőgazdaságban alkalmazott vegyszerek helytelen kihasználása következtében keletkezett közvetlen és közvetett károkat több mint 10 %-ra becsülik. Ezek fontos tartalékot képvi-« selnek, amelyet megfelelő szervezési és technikai intézkedésekkel hasznosítani kell. Az ipari trágyák,belterjes felhasználását a trágya talajba való keverésének egyre tökéletesebb gépesítése is elősegíti. Egyre növekszik azoknak a trágyaszereknek a