Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-11-11 / 45. szám
12. SZABAD FÖLDMŰVES 1978. november 11. MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф A természet rengeteg titokzatos dolgot rejteget a méhészek előtt. Sokan úgy gondolják, hogy aligha találkoznak számukra ismeretlen dologgal. A szakirodalmat forgató méhész tapasztalatait messze túlhaladó elméleti ismeretekkel is rendelkezik, sőt mindenről hall és olvas. Engem mégis évek óta izgatott, hogy egyszer az ember gondoskodását nélkülöző, természetes 'körülmények között élő méhcsaládokat figyelhessem meg. Korhadt fa üregébe, padlásra, kéményre, sűrű bozótra, üresen hagyott kaptárra, ládára gondoltam, hiszen a szökött raj nem ritkaság és ilyen frelysn könnyen mgtelepedhet. Ismerősöm állítása viszont meglepett, aki a méltóikét rókalyukban fedezte fel. Jől benne voltunk már az őszben. Október 17-én méhészeti szakköröm négy legaktívabb tagjával kiszedtük a méheket, építményükkel eyütt. Amit a méheket, építményükkel együtt. Amit fontosnak találtunk, lemértük és fel-A rókalyuk egy régi, öt-hat méter mély, befüvesedett és bokrokkal tarkított vízmosás délnyugati oldalára nyílik. Mögötte szőlőkért, előtte lucernatábla terül el. Megjelenésünkkel fácánokat és nyulakat riasztottunk fel. A majdnem vízszintes, befelé enyhén lejtő rókalyuk előtt állva láttuk a negyven-ötven centiméter mélységben kezdődő építményt. Hűvös (12 “С), derült idő volt. Erős északnyugati szél fújt. A méhek nem repültek. Esővíz a kotorékba nem folyhatott be, mert a felette levő füves rész ereszszerüen takarta. A lyuk előtti száraz agyagos talaj porhanyósra volt gyúrva, mintha négylábú gazdáik használták volna. Amikor a lépeket kiszedtem és mélyen benyúltam a lyukba, arcom közel került a földhöz. Akkor orromat olyan bűz csapta meg, amilyet az állatkertek ketrecei körül érezni. A rókák kotorékának több kijárata van, olyan érzésem volt, hogy a többit használhatták Is. A lépek a lyukban keresztben épültek, tehát „melegépítménynek“. Öszszesen hét lép volt beépítve. Fönt minden lépen legalább két-három hézag maradt a méhek átjárására. Meglepett, hogy alul nem maradt méhjárat. A lyuk keresztmetszete kör alakú volt, huszonnyolc-harminc centiméter átmérővel. Ekkorára épültek a lépek is. A ikijárónyílás baloldalt (szembe nézve), tehát a nyugati oldalon félhold alakban maradt. Szélessége egy centi, hosszúsága három-négy centi körüli. Hasonlóan a vége felé szűkülő mint a gyári kaptárainkon, csak éppen nem vízszintes, hanem függőleges Irányú. Minden lépen egy szintben, ugyanazon a helyen. A már Hasításra használt lép barna színű volt és teljesen üres. A második külső oldala is, belső oldala azonban fele magasságig mézes vírágporos. A többi lép készlete is körülbelül ilyen volt. A belsőké kissé több. A hatodik lép belső oldalán már csa'k néhány sejtben volt méz. A hetedik szűzlép mintegy tenyérnyire vese alakban kiépítve, teljesen üres. Az első és az utolsó léputcában nem voltak méhek, tehát az állomány négy léputcában foglalt helyet. Két lépben kevés Hasítás, sőt peték is voltak. A lépeket egymás után kiszedtük, a méheket rajládába söpörtük. az anyát is megtaláltuk. Néhány óra múlva két maroknyi fürtben csüngtek. Súlyukat érzékeny mérleg híján nem mértük le, azonban körülbelül harminc-negyvén dekás lehetett a család. Az építményből és az anya külleméből ítélve júliusi másodraj lehetett. Azon az éven pedig a nyárutó hordástalan volt. A méheket egy ismerősnek ajándékoztuk, aki egy kisebb anyátlan családjához ütötte be őket. A tavaszt megérték, de a családocska akkor Is anyátlan volt, s a méhész feloszlatta. Nyilván még az őszi egyesítéskor pusztulhatott el az anya. A lépesmézet megettük, mindenkinek nagyon ízlett. Kissé savanykás mellékíze volt: a készlet nagy része véleményem szerint begyűjtött szőlőléből származhatott. Az első üres lép súlya hetven gramm volt. A hét lép összsúlya készlettel együtt 3,75 kilő. Azt gondolom, hogyha az egerek vagy a rókák nem teszik tönkre, illetve ha a készlet nem szőlőléből származik, a családocska túlélte volna a telet, a tavaszt azonban segítség nélkül már aligha. Az esetből többek között két dolog érdemel figyelmet: 1. A családocska csodálatos egysze- rűséggel létesített „kaptárfalat“: az első két lép közé zárt levegő jól szigetel. Hiszen a lépeket körben hozzáépítette az üreg falához. A Hasításra használt lépek hőszigetelése jó. Több szakíró szerint a hőszigetelés hatékonyságát növeli a sejtekben levő levegő, ami a sejtek kicsisége miatt ,táll“, nem áramlik, amennyiben a méhlakásban nincs huzat. Esetünkben az első léputca két sejtsora Ilyen. 2. A kijárőnyílás alakja hosszúkás rés, nem vízszintes, hanem függőleges. Kaptáraink pedig vízszintes alsó kijárónyílással készülnek. Télen az ilyen kaptérakban gyakori a lucskosodás és a lépek penészesedébe. Ezért olyan sok a híve teleltetésre a felső kijárónak. A megnyitott ajtó résén fent áramlik ki a meleg levegő és ezzel egyidőben lent hideg áramlik be. Az alacsony alsó kijárón — már pedig egerek és cickányok ellen ilyet használunk — meleg páradús levegő alig távozhat, éppen a kijáró alacsonysága miatt. A nedves levegőnek máshol kell távoznia a kaptárból. Legtöbbször a felső takarőanyagon keresztül. Az első alkalommal készített kaptáraimra nem csináltam különtetőt. Pléhet hajlítottam meg tepsi alakban és ezt borítottam a kaptárra. Belülről télen bepárásodott, pedig a fészket felülről vastagon takartam. Néhány apró lécet kellett a kaptár peremére fektetnem, hogy a nedves levegő távozhassák. Mostani kaptáraim tetőzetének oldalán szellőző rések vannak. Az irodalomban kerestem a függőleges kijárónyílás nyomát. Kuntsch német méhész némileg nálunk Is Ismert szánkás rendszerű, hátsó kezelésű Ikerkaptárján találtam meg. Ezen a kijáró derékszög alakú nyílás, tehát van vízszintes része mint a mi kaptárainkon, ehhez csatlakozik L alakban a függőleges rész. Nyári forróságban és főhordásban nagyobb kijárót nyitott. Egyébként a német kaptárakban és sajnos a mieinkben is gyakori a páralecsapódás és ennek velejárója, a penész. Kovács Péter Téli teendők Mivel ez a kérdés nagyon gyakran foglalkoztatja méhészsinket, szükségesnek tartjuk a Polgári Törvénykönyv erre vonatkozó rendelkezéseinek az ismertetését. A Törvénykönyv négyszáztizenötös és a négyszáztizenhatos paragrafusa rögzíti a károk keletkezésének megelőzését célzó rendelkezést. Sokan talán azt gondolnák, hogy ez kevésbé fontos, azonban tudatosítanunk kell, hogy társadalmunkban a szocialista és az egyéni vagyon védelme közérdekű. Főleg az ötszáztizenütüs paragrafus kötelezi az állampolgárt és a szervezetet, az egészséget és a vagyont fenyegető károk megelőzésére. Mit is jelent ez a méhész számára? Ha például a méhésznek tudomása van arról, hogy az erdő valamelyik részében medve tartózkodik, s erre őt esetleg előre is figyelmeztették, oda méheket nem helyezhet el, mert kára keletkezhet. S ilyen kár esetén nem igényelhet térítést. Kártérítésre akkor sincs joga, ha méheit olyan területen helyezte el, amelyet ipari üzemek fertőznek, s a méhész tud róla, hogy a szóban forgó helyen méhek pusztultak el. Gyakran képezi vita tárgyát, hogy miért kaphat a méhész csak egy alkalommal kártérítést. A válasz egyértelmű és világos: mert kötelessége a kár megelőzése! A további jogi kötelesség a négyszáztizenhatos paragrafusból ered. E szerint az állampolgár a fenyegető károkra köteles figyelmeztetni az illetékeseket. Ez alatt a nemzeti bizottságot, a közbiztonsági szerveket, esetleg azon szervezetet értjük, amely a kárt okozza. Ha például a méhész tudja, hogy valamely gazdaság permetezni akar s nem tartja be a méhek védelméről szőlő 37/B3 Zb. törvényt, figyelmeztetnie kell ezt a szervezetet, esetleg a nemzeti bizottságot a méhészetben keletkező károkról. A rendelkezés az állampolgárt kötelezi, hogy intézkedést tegyen a kár megelőzésére. Például ha az erdőben több méhész helyezte el méheit, s közülük a medve egynek kárt okozott, akkor a többinek kötelessége intézkedni, hugy a méhek védelme biztosított legyen. Ezeknek kötelessége a melleik őrzése, vagy áthelyezése. Amennyiben az állampolgár elmulasztja a négyszáztizenötös és a négyszáztizenhatos paragrafus rendelkezéseinek a teljesítését, akkor elveszti jogát a kártérítésre. Az alábbiakban arról nyújtok tájékoztatást, hogy a törvény értelmében ki felelős a keletkezett kárért. A négyszázhuszas paragrafus értelmében a kárért az felelős, aki ezt a jogi kötelességek elmulasztásával előidézte. A kártérítés fontos feltétele, hogy a károsodott bizonyítsa: — a kárt, vagyis a vagyoni károsodást olyan összegben kel) kimutatnia, amennyivel vagyona kevesebb lett; — a jogszabályok megszegését. A jogi kötelesség meghatározható jogszabállyal, vagyis törvénnyel, kormányrendelettel, hirdetménnyel és a nemzeti bizottság, vagy más állami szervezet rendeletével; — az okozati összefüggést a jogi kötelesség megszegése (jogtalan, törvényellenes tevékenységet) és a keletkezett kár között. A könnyebb megértés céljából egy példát ismertetek. A mezőgazdasági üzem megszegi a 37/63 Zb. hirdetményt, mert permetezni készül anélkül, hogy előzőleg értesítené a nemzeti bizottságot és a méhészt az időpontról. Erről a méhész csak véletlenül szerez tudomást és a méheit szakszerűtlenül zárja el. Ezáltal méhei elpusztulnak. Ilyen esetben nincs okozati összefüggés a jogi kötelesség megszegése és a keletkezett kár között. A mezőgazdasági üzem ugyan megszegte jogi kötelességét (jogtalanul járt el), azonban a mellekben nem okozott kárt! A kárt tehát maga a méhész idézte elő azzal, hogy méheit szakszerűtlenül zárta el. A négyszázhuszas paragrafus rendelkezése meghatározza, hogy az állampolgár mentesül a felelősség áléi, amennyiben kimutatja, hogy önmaga kárt nem akozott. Ilyen esetben megnevezi azt a szervezetet, amely jogtalanul permetezett, azonban az is mentesül a felelősségtől, ha bizonyítani tudja, hogy tevékenységével nem A méhészkedők körében köztudott, hogy a nyárutó és az ősz — legalábbis vidékünkön — a téli élelem begyűjtésére nem volt kielégítő, amit betele- Iéskor a keskeny mézkoszorúkbó) is megállapíthattunk. Az ilyen szűkös élelemmel rendelkező méhcsaládokra nagyobb figyelmet kel] fordítani, s ha csak egy nap is 8—10 Celsius-fokos a hőmérséklet a déli érákban, a kaptár előtt röpködnek a méhek. Nézzünk be a kaptárba és nagyobb szegletű kockacukorból vagy cukorlepényből legalább egy jó tenyérnyit helyezzünk a méhesnmó fölé. Persze, a méhekkel belepett lépeket ne háborgassuk, mert sok méh lehull és elpusztul. Ez az élelempótlás ne tartson sokáig, mert akkor még — különösen a gyengébb méhcsaládnál — könnyen kihűl a fészek és a meleg fürtben levő méheket mozdulatlanokká teheti a meleget kiszorító külső levegő. Élelempótlásra azért is szükség van, mert bármilyen kedvező időjárás lenne tavasszal, márciusban és áprilisban némi virágporon kivül egyebet nem találnának. Ez pedig nem elegendő létük fenntartásához, s az említett hónapokban is éhen pusztulnának. Ha a tennivalókban gyakorlatlanok vagyunk, kérjünk meg egy tapasztaltabb méhészt. Így biztosabb lesz a méhek megmentése, noha megfontolt, határozott készüléssel magunk is elvégezhetjük az élelem pótlását. A kora tavaszi élelempótláshoz anynyit, hogy ekkor még semmi eseíre se adjunk a inéheknek cukorszirupot, mert a bizonytalan kirepülések miatt ez is vesztüket okozhatja. Erre csak áprilisban kerüljön sor, amikor már a fele víz — fele cukorszimppal serkentőleg is hatunk a méhekre, tehát a méhcsalád fejlődését, népesedését is nagyban elősegítjük, mire az akác nyílik. Figyeljünk tehát az önhibájukon kívül éhező méhekre, mert pusztulás lesz a sorsuk. Ez pedig azért is kár lenne, mert hiába fogyasztották el a náluk levő mézet, és azért is, mert az élelem pótlására fordított költséget és fáradságot később nemcsak mézben, de a gyümölcsfák és mezőgazdasági növények virágainak látogatásával — a többtermés által — is megtérítik. —ak— Méhanyák átteleitetése Ki a felelős a károkért? okozott kárt. A kártétel, illetve a kötelesség elmulasztása előfordulhat tudatosan vagy hanyagságból. A felelősség mindkét esetben azonos. A négyszázhuszonegyes paragrafus értelmében a mezőgazdasági üzem felelős az állampolgárnak okozott károkért, ainennyiben ezeket a jogi kötelesség megszegésével okozta. Meg kell jegyeznünk, hogy az a személy, aki a mezőgazdasági szervezet által meghatározót feladatát teljesítette, az esetleges kárért nem felelős. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az a traktoros, aki permetezett és megszegte a 37/B3 Zb. hirdetmény rendelkezéseit, személyesen a kárért nem felelős. Ezért azon mezőgazdasági szervezet vonható felelősségre, amely a traktorost alkalmazza. (M. T.) A szakirodalomban időnként megjelenik egy-egy olyan írás, amely a méhanyák tartalékolásával foglalkozik. Megfigyeltem, hogy a méhanyákat több méhész — kevés méhvel — a pároztatóban telelteti át. Ez nem járhat kellő sikerrel. Romániai méhész-szakirodalomban olvastam, hogy egy keretben, egymás mellett elhelyezett kalitkákban — népes méhcsaládban — több méhanya átteleitetése lehetséges. Ezen elgondolkoztam. Gondoltam, hogy nyáron ez úgy Is megoldható, ha a fiatal családok anyját telelésig megtartom, kalltkázom, majd népes családba helyezem el. Csupán az aggasztott, hogy mi legyen azokkal az áttelelt anyákkal, amelyek tavaszig szükségtelenekké Válnak. Tény, hogy a használatban levő рД- roztatókban méhanyák tartalékolása lehetetlen. A kis család ugyanis bőséges élelem esetén is gyorsan kiépíti a 'kis fészket és a fiatal bepárzott anya azt hamar be is petézi. Ezt kö-, vetően a kis méhcsalád rendszerint kirajzik, vagy az anya petefészekgyulladásban elpusztul. Ez arra figyelmeztet, hogy az anyát teleltetésig a pároztatőbau nem tartalékolhatjuk. Eddig háromkeretes családocskákban teleltettem át a tavaszi pótláshoz szükséges méhanyákat. Ez azonban eléggé költséges, mert sok méh és sok élelem kell hozzá, különben az átteleltetés sikertelen. Az elmondottakat figyelembe véve négy kiscsaládos pároztatót készítettem. Ezekben négy olyan kis keret van, amelyekből kettő egy normál В típusú keretbe helyezhető. Amenynyiben a pároztatók valamelyikében a kis keretek közül egy-egy fölöslegessé válik, akkor ezeket kettesével belehelyezem egy normál keretbe. így bármelyik családhoz betehetem azt. A pároztató röpnyíldsait úgy képeztem ki, hogy egy fabetét eltávolításéval a fészek teljes szélességében nyitva legyen. Ez azért előnyös, mert őszszel, telelés alkalmával úgy helyez hetem be az alátétet (papírlemezt), mint a nagy családoknál. A fabetétben képeztem ki a röpnyílást is. A kis családokat egymástól kivehető szololít választófallal különítettem el. E-zért tetszés szerint bővíthetők, vagy szűkíthetek. A családocsikák mindegyikének egy-egy etetőkeretet készítettem. Az elmúlt évben a négy kiscsaládos pároztatóban három anyát teleltettem át. Betelelés alkalmával úgy kezeltem a pároztató népét, mint bármelyik törzscsaládot. Augus?tusban serkentettem, szeptember elején pedig beadtam a két kilogrammot kitevő téli élelmet s ezt a méhek sikeresen feldolgozták. Az utolsó kirepülés november 25-én, az első tisztuló kirepülés pedig a következő év február végén volt. A tél eléggé elhúzódott, azonban nem volt túlzottan hideg. Mindhárom méhanya sikeresen áttelelt. Az élelem bőségesnők bizonyult. A vizsgálat alkalmával bélsármaradványokat nem találtam. A pároztató családocskálnak népe egészségesen áttelelt. Március elején két anyát felhasználtam, s a családocskákat egyesítettem. A három kis család Hasításét egymás mellé raktam. Ezt követően a méhek egy órán belül összehúződtak. A nem sűrűn takart lépeket kivettem, behelyeztem a választódeszkát, a családot „bemelegítettem“ és lezártam. Amennyiben valamelyik nagy családban szükség lett volna a harmadik méhanyára, úgy a kereteket méhekkel együtt — normálkeretben — valamelyik nagy családban helyeztem volna el. Mivel erre nem került sor, a harmadik anyát a pároztatóban hagytam. Csupán a Hasításról és az élelemről kellett gondoskodnom. így tartalékoltam a harmadik anyát. A siker láttán ügy döntöttem, hogy felszámolom a korábbi kis pároztató* kát és áttérek az anyák tartalékolásának említett új módszerére. Kívánatos volna, ha méhésztársaim kifejtenék ezzel kapcsolatos véleményüket, esetleg ők is kipróbálnák az említett módszert. Kovács Lajos Egy méhésznő vallomása Önmagában is érdekfeszítő, hogy egy nő méhész lesz. A nők többsége ugyanis nem rajong a férfiak ez irányú szenvedélyéért, mert fél a méhektől. Így volt ez özvegy Bodzás Bélánéval is, aki húsz évvel ezelőtt boldogult férje segítségével Ismerkedett meg a méhecskékkel. Azóta nagy szenvedélye a méhészkedés. Nem tud betelni vele, annyira színes, változatos a méhek élete. Már-már 'tudományos megszállottsággal foglalkozik velük. A férje halála után már hetedik éve jegyzi fel a méhcsaládok minden mozdulatát, a gyarapodást, az időjárás alakulását, a méhek viselkedését stb. Az Idei szeszélyes időjárásra vonatkozóan említette: „lefagyott az akácvlrág. A méhecskék hiába keresték a virágokat. Tudomásul kellett venni a valóságot“. De nem adta fel a reményt, mert az Igazi méhész nem csügged. Talán majd a másik év jobb lesz. О Igaz-e, hogy a méhek megérzik, ha az ember Ideges? — kérdeztük. — Valóban így van; a csapkodó, türelmetlen mozdulatokra csípéssel válaszolnak. De legjobban az illatok Ingerük őket. — Húsvét másnapján, szagosvíz-illattal a hajamon nem merek közéjük menni — vallotta be. # Milyen volt az idei „szüret“? — érdeklődtem. — Várakozáson aluli. A sikertelenséghez hozzájárult a kedvezőtlen Időjárás Is. A méhcsaládaimmal nem vándorolok, így'kevés nektárt gyűjtenek. Akik kihasználták a vándorméhészet előnyeit, azoknak a kaptáronként! mézhozama meghaladta a húsz kilót. # Az emberek idegenkednek a méhészettől. Vajon miért? — Aki mehet tart, annak értenie kell hozá. Állandóan óvni kell egészségüket. Sokan megfeledkeznek erről, mire a családok pusztulnak, ezért elmegy az emberek kedve a méhészkedéstől. Minden betegséget csírájában kell elfojtani. Ha valahol a betegség súlyossá, vagy végzetessé válik, az csak a méhész hibájából történhet. Népes családjaim vannak. A teleltetésre jól felkészültem, mindent megtettem annak érdekében, hogy megvédjem méheim egészségét és Jövőre jó eredményeket érhessek el. Annak ellenére, hogy Baökában lakom, a Král. Chlmec-i méhész-alapszervezetnek vagyok húsz éve tagja. Az értekezletekre, előadásokra és a tapasztalatcserékre rendszeresen ellátogatok. Sokat olvasok, mert a méhésakedés sok szakismeretet igényel. 1. b.
