Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-11-11 / 45. szám

1978. november 11

.SZABAD FÖLDMŰVES,

Két jószomszéd elmélyült barátsága

MINISZTERELNÖKÜNK AZ NDK-BAN

Szövetségi miniszterelnökünk, Lü- BOMlR ŠTROUGAL elvtárs november elején WILLI STOPHNAK, az NDK Minisztertanácsa elnökének meghívására kétnapos látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban. A látogatás célja a két szomszédország között az utóbbi években kibontakozó baráti együttműködés elmélyítése volt. A látogatásról kiadott közös közlemény szerint miniszterelnökünket ERÍt^H HONECKER, az NSZEP Központi Bizottságának főtitkára, az Államtanács elnöke is fogadta.

A két kormányfő tájékoztatta egymást a pártjuk legutóbbi kongresszusán hozott határozatok végrehajtásáról. s nagyra értékelték a szocialista építésben elért kiváló eredményeket. Hangsúlyozták, hogy országaink sokoldalú együttműködése a marxizmus— leninizmus, a szocialista internacionalizmus, a Szovjetunióval és a többi testvérországgal való megbonthatatlan szövetség állandóan mélyül.

Megelégedéssel állapították meg, hogy a kormányfők legutóbbi, idei áprilisi találkozója óta tovább mélyült a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés, jelentős haladást értek el a szakosítás és a kooperáció terén, a kutatásban és a termelésben. Dinamikusan továbbfejlődött a kölcsönös árucsereforgalom, melynek értéke az idén első fzben túllépi az 1 milliárd 800 millió rubelt. A kölcsönös árucsereforgalomban évről évre nő a szakosítás és kooperáció keretében termelt termékek részaránya, amely tavaly körülbelül 26 százalék volt, a fémfeldolgozó iparcikkek esetében pedig 40 százalékot tett ki. A két állam szoros népgazdasági kapcsolatát fejezi ki a kutatási, fejlesztési és termelési szakosításra és kooperációra vonatkozó több mint 200 kormányközi és miniszteri megállapodás és szerződés.

A felek egyöntetűen megállapították, hogy a tudományos-műszaki együttműködés keretében folyik a kiemelt témák 1976—1980. évi hosszú távú programjának teljesítése. Egyetértésüket fejezték ki a kulturális, oktatásügyi, tudományos, egészségügyi, sport és egyéb kapcsolatok fejlődésével is.

A közlemény aláhúzza, hogy Csehszlovákia és az NDK a jövőben is szüntelenül erősíteni fogja megbonthatatlan szövetségét és internacionalista együttműködését a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi államával. Ezzel kapcsolatban kidomborították az Interkozmosz program gyakorlati megvalósulásával kapcsolatos közös űrrepülési eredményeket. A felek hangsúlyozták kormányaik eltökélt szándékát, hogy a .testvérországokkal együtt síkraszállnak a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének bukaresti ülésén hozott határozatok végrehajtásáért. Hangoztatták, hogy a feszültség enyhülésének tovább kell mélyülnie ás ót kell terjednie katonai területre is. Ezzel kapcsolatban nyomatékosan kifejezésre juttatták, hogy mindkét állam támogatja a fegyverkezési hajsza megszüntetésére és a leszerelésre, különösen a nukleáris leszerelésre vonatkozó kezdeményező szovjet javaslatokat. Ebben a szellemben támogatják a Béke-világtanócsnak a neutronbomba gyártása és tárolása elleni felhívását. Kiemelték továbbá az NSZK-val kötött szerződések és a helsinki záróokmány jelentőségét. Síkraszálltak a Nyugat- Berlinre vonatkozó négyoldalú megállapodás megtartásáért.

A felek határozottan állást foglaltak a genfi békekonferencia keretében történő komplex közel-keleti igazságos rendezés mellett, s elítélték a különmegállapodások politikáját. Rendületlen szolidaritásukról biztosították a hős testvéri vietnami népet, és határozottan elítélték a kínai vezetők hegemonisztikus és nagyhatalmi, soviniszta politikáját és Kambodzsának Vietnam ellen Pekingtől szított agresszív cselekedeteit. A kormányfők internacionalista szolidaritásukat fejezték ki az ázsiai, afrikai és latinamerikai népek igazságos harcával, amelyet az imperializmus, a fajüldözés, a gyarmati rendszer és a neokolonializmus ellen, a békéért, a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért vívnak.

A megvitatott kérdésekben teljes volt a nézetazonosság a testvéri barátság és szívélyesség légkörében lezajlott tárgyalásokon. Willi Stoph kormányfő meghívást kapott csehszlovákiai látogatásra, melyet köszönettel elfogadott.

Madridi

gondok

Lázas politikai tevékenység Jellemzi Spanyolország politikai életét. A parlament a napákban fogadta el az új alkotmány tervezetét. Ezzel végleg megszűntek a francolsta Intézmények, hatályát vesztette a Franco idejében elfogadott alaptörvény, mely szerint — bár kellő módosításokkal — mindmáig kormányozták az országot. A parlamentben elfogadott alkotmányt azonban szentesíteni kell — nem a királynak, hanem spanyolhonban újdonságként — népszavazásnak.

Nem kétséges, hogy a várhatóan december 6-án megrendezendő népszavazás igent mond az alkotmányra és új fejezet kezdődhet az ország politikai fejlődésében a demokratizálódás útján. Valamennyi párt a népszavazáson való részvételre hívta fel választóit. A Spanyol KP felhívásában hangsúlyozta, hogy a népszavazásnak nagy népi mozgalom jellegét kell öltenie azoknak visszatérési kísérleteivel szemben, akik „nem akarják a demokráciát“.

A párt még valamire figyelmeztetett. Az ETA baszk nacionalista szervezet fokozottan követ el merényleteket hatósági személyek ellen. Ez azért is meglepő, mert a közelmúltban megállapodás született a kormány és a politikái pártok között az autonómiák ügyében. A baszk nacionalista párt

azonbena baszkföldi kommunistákkal és mérsékeltebb nemzeti pártokkal szemben azonban nem ér egyet azzal, hogy Baszkföldnek nem biztosítanak különleges helyet a többi autonóm terület között. (Ezt a követelést történelmi előjogokra stb. hivatkozva minden más követelés fölé helyezik.)

Az utóbbi időben az ETA és a mérsékelt szervezetek is tüntetéseket rendeztek egymás ellenhatására. A terroristák elsősorban az ország konzervatív erőinek tetszését’vívták ki. Ezek a konzervatív erők ugyanis idegenkednek mindenfajta demokratizálástól, a régi rend hívei, s úgy gondolják, a terror a kormány megtorló Intézkedéseit válthatja ki s így eltörölheti az autonómiákat is.

A reakció azonban elszámította magát. Az UCD spanyol kormánypárt most tartott kongresszusán ismét pártelnökké választott Adolfo Suarez kormányfő rugalmas politikát folytat. A kiprovokált megtorlások helyett úgy kíván változtatni a baszkföldi állapotokon, hogy a közigazgatási szerveket, a rendőrséget, csendőrséget zömében helyi baszk lakosságból szervezi meg, eleve kifogva a szelet a reakció vitorlájából. Ezt a politikát valamennyi demokrata párt támogatja, mint a tavaly elfogadott Moncloa-paktum szerves részét. —ez—i

Újra hazai földön a világűr rekorderei

KOVALJONOK ÉS IVANCSENKOV EGÉSZSÉGESEK ÉS ALKALMAZKODNAK A FÖLDI VISZONYOKHOZ

Nem okozott meglepetést a hír, hisz a napilapok már legalább egy hete a Szaljut—6 szovjet űrállomás lakóinak csomagolásáról és készülődéséről tájékoztattak, hogy a múlt csütörtökön, világrekordot jelentő 140 napos űrutazás után Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov szovjet űrhajós a Szojuz—31 űrhajóval visszatért a Földre.

A hazatérésre meghatározott program szerint került sor. Az előkészületek megtétele után a földi irányítóközpont engedélyt adott az űrállomás és a Szojuz—31 űrhajó szétkapcsolására. Néhány órával később a helikopteres 'kereső osztagok megpillantották a hatalmas ejtőernyővel leereszkedő űrkabint. A Szojuz—31 leszálló egysége november 2-án, moszkvai Idő szerint 14.05 órakor a megadott körzetben, a kazahsztáni Dzsezkazgan városától 180 kilométerre ért földet.

A most véget ért űrkísérletet az eddigt leghosszabb és legeseménydúsabb űrutazásnak tartják. Kovaljonok és Ivancsenkov a Szaljut—6 űrállomáson bét nemzetközi személyzetű űrhajót is fogadott: Klimuk és a lengyel Hermaszewski, valamint Bikovszkij és az NDK-bell lähn űrhajóját, továbbá három Progressz típusú teherűrhajót. A két űrhajós továbbá nagy jelentőségű technológiai, műszaki, biológiai és orvosi kísérleteket végzett.

Satalov tábornok, a szovjet űrhajósok parancsnoka tv-nyilatkozatában kiválónak minősítette az űrpáros munkáját, s kiemelte, hogy az űrhajósok a repülés minden szakaszában pontosan, megbízhatóan, a megadott program szerint dolgoztak. A szovjet űrkutatási szakemberek a mostani kísérlet tapasztalataira támaszkodva újabb, nem kevésbé hosszú és nem kevésbé bonyolult űrutazásokat készítenek elő.'

Tudományos körök és a világsajtó Is méltatja a szovjet űrrekorderek teljesítményét és annak világjelentőségét. Legtalálőbb a brit International Herald Tribune megállapítása: „Az oroszok először valósították meg a kettős dokkolást, először kapcsoltak az űrállomáshoz teherűrhajút, először töltötték fel az űrállomást üzemanyaggal, végrehajtották a leghoszszabb, pilóta vezette orbitális repülést, amelyben először vett részt az oroszokon és az amerikaiakon kívül más nemzet fia. Az elragadó kísérletsorozat a Szaljut—В felbocsátását követően közelebb hozta a megvalósuláshoz azokat az álmokat, hogy állandóan lakott űrállomásokat hozzanak létre. Az emberek fel sem fogják, milyen jelentősége van a világűr ipari méretű meghódításában most kezdődő korszaknak, hiszen közeledik a világűr gazdasági kiaknázásának ideje“.

Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Minisztertanács üdvözletét intézett a két űrhajóshoz, azokhoz a tudósokhoz, mérnökökhöz, technikusokhoz, munkásokhoz, űrhajózási szakemberekhez, akik részt vettek a Szaljut űrállomás, a Szojuz és Progressz típusú űrhajók elkészítésében. Köszönetét mondott mindazoknak, akik a világraszóló jelentőségű tudományos sikernek előkészítésében és megvalósításában részt vettek, és további sikereket kívánt nekik.

A Szovjetunió Lefelsőbb Tanácsának Elnöksége Lenin-renddel, a Szovjetunió Hőse címmel és az ezzel járó aranycsillaggal tüntette ki Kovaljonok és Ivancsenkov űrhajósokat 140 napos űrutazásuk során tanúsított helytállásukért és bátorságukért. A Lengyel Népköztársaság és az NDK kormánya is magas kitüntetésben részesítette a visszatért űrhajósokat.

Kovaljonok és Ivancsenkov teljesen egészségesek és fokozatosan alkalmazkodnak a földi feltételekhez.

ATOMFEGYVERGYÄRTÄS DÉL-AFRIKÄBAN AMERIKAI SEGÍTSÉGGEL

— Csak katlan legyen, a kását magunk is megfőzzük..:

[J. Kersin rajza)

Portugáliának új kijelölt miniszterelnöke van. Eanes államfő hosszadalmas tárgyalások után, a politikai pártok beleegyezését elnyerve Carlos Alberto Mota Pinto szociáldemokrata politikust, a Soares kabinet egykori idegenforgalmi miniszterét bízta meg kormányalakítással. A 42 éves jogászprofesszor elődjével, Alfredo Nobre da Costa leszavazott ügyvezető miniszterelnökkel szemben nagyobb politikai gyakorlattal rendelkezik, de határozottan a jobboldal embere. Pontosabban így fogalmazhatnánk: a mérsékelt jobboldalé.

Első megnyilatkozásaival sejteni engedte, milyen politika várható tőle. Különösen két kijelentése elgondolkoztató. A jogrend a politikai és gazdasági egység biztosításán épülő „keménykéz-politikát“ ígért, továbbá határozottan állást foglalt az 1974. évi forradalmat követő agrárreformok után a nagybirtokosoktól elvett földek „visszaszármaztatása“ mellett.

Mota Pinto, aki annak idején a Demokratikus Néppárt balszárnya keretében szakadt el hasonló gondolkodás sú politikus társaival Sä Carneiro pártelnöktől és hozták létre a Szociáldemokrata Pártot’, ezzel a burzsoázia mellett kötelezte el magát. S hogy nem üres szavakat hangoztatott, bizonyltja az is, hogy a karhatalom már megütközött a földjeik visszavételét akadályozó parasztokkal.

Logikus a kérdés, mit szólnak hozzá a kommunisták, hisz Cunhal főtitkár az államfővel folytatott megbeszélései során kijelentette, hogy nézeteltéréseik ellenére bizopyos személyi és kormányzási 'kérdésekben egyet tudna érteni a miniszterenökkel. Cunhal főtitkár kijelentette, hogy pártja a hely. zettel elégedetlen többi párt képviselőivel együtt kész átmeneti kormányt alakítani az előbbre hozandó parlamenti választások előkészítésére. Természetesen, előzetesen az új, megalakuló kormányt le kellene szavaznia a parlamentnek.

i—in—*

Külpolitikai kommentárunk

A bagdadi válasz

Carter elnök, az egyiptomi—izraeli különbéke fő értelmi szerzője nagyon sietett tető alá hozni a Camp David-1 alkut. A két kormányfő igyekezett simán elfogadtatni országa parlamentjében a békeszerződés amerikai tervezetét. Mindegyik a maga módján: Szadat szinte drákói szigorral elhallgattatta ellenzékét, teljesen átszervezte kormányát, a tétovázó politikusokat menesztette, a nyíltan ellenzékieket pedig még politikai perekkel Is megfenyegette. Menahem Begin sem volt könnyű helyzetben. Paradoxon, hogy az iraell— egyiptomi látszatbékét, lényegében szemfényvesztést éppen a legszélsőségesebb irányzatú kabinetnek sikerűit elérnie, a Begin körüli fasiszta vagy félfasíszta tömörülésnek, ugyanakkor azonban a knesszetben Begint is „leckéztették“. S ő felmondta a leckét: bebizonyította a képviselőknek, hogy a békeszerződéssel Izrael semmilyen jogáról nem mond le, s ha tesz is bizonyos engedményeket, ezekért cserébe öszszehasonlíthatatlanul nagyobb előnyökhöz jut. Így tehát a kairói és a Tel Aviv-i parlament Is megadta a zöld utat a szerződés elfogadására.

Derűlátók szerint közeleg a szerződés aláírásának pillanata, mert Washingtonban még a tervezet pontosításán dolgozó küldöttségek álláspontjai nagyon közelednek egymáshoz.. Ezek szerint mégsem olyan teljes az egyetértés, mint ezt a nyugati világ propagandagépezete reklámozta. Bizony nem, mert Begin elnök az amerikai tervezet elfogadása után is meglepő bejelentésekkel állt elő. Például közölte, hogy a megszállt arab területek neuralgikus pontjain, így a Golanmagaslaton, Ciszjordániában és a Gazai övezetben nemcsak nem csökkentik a félkatonai Jellegű izraeli települések számát, hanem továbbiak létesítése várható a jövőben. Tehát az izraeli kormány eltökélt szándéka, hogy véglegesítik és „örökkévalóvá“ teszik az izraeli jelenlétet arab államok felségterületén. Az izraeli közvéleményt egy, másik beglnl bejelentés is felcsigázta, ugyanis az, hogy Nagy-Jeruzsálemet teszi meg az ország fővárosává, tehát a város arab lakosságú részének bekebelezését végérvényesnek tekintik, s bizonyos izraeli államhivatalokat már most odaköltöztetnek. Begin ilyen irányú kiegészítéseket javasolt a washingtoni tervezethez. .

Szadat elnök sem hallgathatott. Szintén előterjesztette a maga kívánalmait, kiegészítési javaslatait, és szerette volna, hogy a szerződés végleges szövegében a palesztinaiak kérdése is valamilyen formában helyet kapjon. Ez a bátortalan kezdeményezése azonban mindmáig válasz nélkül maradt, s azóta Egyiptom kerüli e kérdés feltűnő szorgalmazását.

A Camp David-i alku mozgásba hozta az egész arab világot. A „szilárdság frontjához“ tartozó országok találó választ adtak az egész arabság ellen irányuló cselszövésnek, de ez kevésnek bizonyult. Főként azért, mert hiányzik köztük az annyira szükséges egység, másrészt a kérdés értelmezésében s a rendezéshez való hozzáállásban bizonyos különbségek mutatkoztak köztük. Végül számos arab ország, köztük a gazdaságilag oly befolyásos és mindenképpen jobboldali irányzatú Szaúd-Arábia, továbbá Jordánia állandóan változtatja állásfoglalását. Szaúd-Arábiánaik megfelel az amerikai tervezet, ám tekintettel kell lennie az egész arabság érdekeire!, így aztán valamilyen kompromisszum felé hajlik.

Az ilyen nézeteltérések kiküszöbölését szolgálták egyes arab vezetők kölcsönös látogatásai azt követően, hogy Vance amerikai külügyminiszter rövid kötutat tett az arab országok többségében, hogy rábírja őket a Camp David-i megállapodás támogatására. A látogatások között különösen kettő figyeltetett fel magára. Az egyik Bumedien algérai államfő moszkvai látogatása, melynek során határozott, haladó szellemű közel-keleti megoldás mellett foglalt állást és leszögezte, hogy a Szovjetuniónak mindenképpen szerepet kell kapnia a közelkeleti rendezésben, mert nélküle elképzelhetetlen az igazságos megoldás.

A másik látogatás Asszad szíriai elnök bagdadi látogatása volt, amely, hosszú idő után a két ország kibékülését és politikai törekvéseinek összefogását eredményezte. Mint ismeretes, az ugyancsak Baath párti vezetésű iraki kormány a közel-keleti válság radikáljsabb megoldásának híve volt a mérsékeltebb damaszkuszival izemben. A látogatás után nyilvánvaló, hogy Asszad Szíriája is a Camp David-i alku leghevesebb ellenzői közé állt.

Végül a már említett okok miatt szükségessé vált az arab országok szélesebb fórumának összehívása, hogy tisztázzák az álláspontokat a kérdésben. A jövőt illetően lényeges állásfoglalásokról van szó. Vitathatatlan, hogy Egyiptom különállásával a katonailag legerősebb arab állam vált ki a többiek közösségéből, s a vele szembeállított arab egység nem elegendő, illetve a gyakorlatban ezen az egységen — képletesen szólva — a legjobb esetben is hajszálrepedések mutatkoznak. Most Bagdadban , ezért az álláspontok olyan megfogalmazását akarják elérni, hogy az egyiptomi— izraeli alkuval szemben eléggé egységes elutasító álláspontot fejezzen ki, ugyanakkor azonban „beleférjen“ egyes, részt vevő arab államoknak niianszaiban esetleg eltérő, sajátos állásfoglalása is. A hozzáállás egyesítése — ez a fő feladat a bagdadi arab csúcsértekezleten.

A Camp David-i paktum sorsát végeredményben a jövő, a gyakorlat fogja megpecsételni. Az alku titkos részei, amelyeket saját jól felfogott érdekében Washington sem szivárogtat ki, sok veszélyt tartogatnak. Ha a közel-keleti kérdésikomplexum egyes szerves részei rendezetlenek maradnak, akkor a szerződés egy fabatkát sem ér. Washingtonnak most a látszat a fontos, ezért sürgeti a szerződés mielőbbi tető alá hozását. A tényleges béke nyilvánvalóan másodrendű kérdés a Fehér Ház számára. A tőkés világnak ezt a felfogását bizonyítja az is, hogy minden nemes törekvést megcsűfolva, az idei Nobel-békedíjat megosztva Szadatnak és Beginnet ítélték oda. Szadatnak nyilván behódolásáért, Beginnek a Libanon elleni új agresszióért... De mi köze ennek a béke fenntartásához, az igazságos béke győzedelmeskedésének elősegítéséhez? LORINCZ LÁSZLÖ

>

Csöbörből vödörbe