Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-07-01 / 26. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. fülius 1 4_________________________________________________________ Védjük egészségünket! Az utóbbi években a mindennapi élet ritmusa jelentősen gyorsult, s e rohanásban szinte észrevétlenül ragadja magával az embert. Ha az életnek ez a vérkeringése természetes lenne, úgy nincs baj. De föl kell figyelni bizonyos jelenségekre, amelyek velejárói azoknak a visszásságoknak, amelyekre nem is gondolunk. Pedig itt vannak velünk, bennünk, csak nem akarjuk észrevenni. Rohanunk, sietünk, míg össze nem esünk, és a kórházban kötünk ki. Napjaink leggyakoribb betegsége a szívinfarktus és a meghűléses megbetegedés. Ha e betegségek előidézésének okait kutatjuk, arra a megállapodásra jutunk, hogy az előbbi a túlfeszített munka, a munkával járó idegesség következménye. Az utóbbi nemcsak rajtunk múlik, hanem a körülményeken is. Nem egy üzemben, vállalatnál tapasztaltam, hogy a felelős személyek vagy vezetők nem tartják be a törvény által előirt egészségügyi és balesetmegelőzési előírásokat, aminek következményeit igyekeznek azután a dolgozókra hárítani. Talán fél kezemen meg tudnám számlálni azokat az üzemeket, ahol betartják a munkaidő alatti szeszfogyasztás tilalmát. Még olyan üzemekben sem, ahol a dolgozók minden pillanatban ki vannak téve az életveszélynek. Mindenki előtt ismeretes, hogy a nagyobb vállalatokban egy-egy munkaszakaszon kollektívák alakulnak ki, akik jó család módjára összetartanak. Nemcsak a munkában, de a szórakozásban is. Na most már ha a munkaközösségben egyiküknek névnapja van, azt meg kell ünnepelni, de meg kell ünnepelni a másik születésnapját is, az újszülött világra érkezését. Mindezt az üzemben, munkaidő alatt, mert munkaidő után erre már nincs idő. Munkaidő után a kollektíva tagjai szétszélednek, mindenki igyekszik haza, ahol az egyiket a fusi, a másikat pedig valami hasznos időtöltés várja. Gyakran elgondolkoztam azon is, hogy mit értek el azzal a rendelettel, amely megtiltja a szeszes italoknak 10 óra előtti árusítását. Szerintem semmit, mert 10 óra után tömve vannak a vendéglátó üzemek kék munkaruhás dolgozókkal, akik vígan vedelik az italt órákon át, amiért senki sem vonja felelősségre őket. Vagy 10 óra után már nincs munkaidő? Ami a legszomorúbb, hogy egyre több azoknak az embereknek a száma, akik tehetetlenül fetrengenek az utcán, kitéve magukat a járókelők megvetésének. Néhány hónapi kórházi kezelésem alatt volt szerencsém betekintést nyerni szocialista egészségügyünk kuliszszatitkaiba, de nyíltan meg kell mondani, hogy a betegek felőli gondoskodást csak az tudja kellően értékelni, aki maga is szenvedő alanya annak. Ahhoz, hogy egy dolgozó ismét munkaképes legyen, gyakran hónapokra van szükség, mely idő alatt nemcsak szakorvosi ellátásban, hanem a legmesszebbmenő gondoskodásban részesül. Mennyi gyógyszert, injekciót áldoz rá államunk — az élelmezésről nem is beszélve —, de nagyon sokan ezt sem értékelik kellően. Sokak előtt tudott dolog, hogy a tüdőre kezelt betegnek nem szabad szeszes italt fogyasztania. Nemcsak a kórházban, a kezelés időtartama alatt, hanem az azt követő időben is tartózkodnia keli a szesz élvezetétől. Igen sok beteg nem tartja be az orvos utasítását, mert nemcsak dohányzik, hanem még szeszes italt is fogyaszt. Bizonyára nem gondolnak arra, hogy ezzel saját egészségüket viszik a „vásárra“. Pedig még utókezelésben is részesülnek, ami lehetővé teszi a teljes gyógyulást. Sokan azonban azt hiszik, hogy amikor a kórházból kikerülnek, jöhet a dínom-dánom. Nagyon tévednek, mert néhány hét leforgása után ismét kezdhetik elölről a gyógykezeltetést. Amikor bajban vagyunk, szidjuk az orvost, pedig nem ő a hibás, hanem mi, saját magunk, mert nem vigyázunk eléggé egészségünkre. Az én esetemben sem az orvos volt a hibás, hanem én, mert amikor jelentkeztem nála, hajlandó lett volna kiírni a munkából, de én nem egyeztem bele. Az első megfázást két héttel később további követte, aminek kórházi gyógykezelés lett a következménye. Pedig én igazán vigyáztam magamra, a baj mégis bekövetkezett. Aki gyakran kénytelen orvoshoz járni, meggyőződhet arról, hogy az orvosi rendelők előtt tömegesen várakoznak a betegek. Vannak akik türelmesen ülnek, mások viszont idegesen topognak, mert szeretnének mielőbb bejutni az orvushoz. Arról persze megfeledkeznek, hogy az orvos nemcsak vizsgál, de adminisztrál is. Szó sem lehet arról, hogy egy orvos naponta 60—70 betegével tüzetesen foglalkozzon, megvizsgálja, meghallgassa és tanáccsal lássa! el. Nagy hiba az is, hogy sokan csak színlelt betegséggel keresik fel az orvost, aki aztán ideges és néha goromba is. Hogyne lenne goromba, amikor laikus akarja elhitetni az orvossal, hogy beteg, csak azért, hogy néhány szabad napot kapjon, mivel itt az ideje a karalábészedésnek, vagy a paprika palántázásának. Végezetül elmondhatjuk, hogy szocialista egészségügyünk sokoldalúan gondoskodik a dolgozók egészségének megóvásáról,' de ehhez magunknak is hozzá kell járulnunk. Elsősorban csökkenteni a szeszes italok fogyasztását, mert károsan hatnak a szervezetre, a munkaerkölcsre és nem utolsó sorban a családi életre. Éppen ezért mindnyájunknak értékelni kell párt- és állami szerveink részéről megnyilvánuló sokoldalú gondoskodást, amely nemcsak az egészségügy szakaszán nyilvánul meg, hanem az élet minden területére kihat. Andriskin József Határozott határozatlanság A „szóból ért az ember“ alatt szerintem azt értjük, hogy félre a mellébeszéléssel, a köntörfalazással, nyílt, őszinte véleményt szeretnénk hallani. A nyíltságnak, őszinteségnek sokszor határozott jelentősége van, de az is előfordul, hogy az őszinteséget kellően nem értékelik, sőt még kellemetlenség is származhat belőle. Mit értünk azonban az olyan szóból, amely egyszerre jelez határozottságot és bizonytalanságot? Az egyik „komoly" beosztású vezető a minap így fogalmazott: „A leghatározottabban merném állítani...“ Nem tudtam, hogy minek higgyek. A leghatározottabbnak? Dehát akkor miért csak merné és nem meri állítani? Ha biztos volt a dolgában, a feltételes móddal miért csökkentette az állítás hitelét? Ha csupán ritka, egyedi esetről lenne szó, akkor helytelen fogalmazásnak minősíthetnénk az idézett szavakat. De nem így van. A legtöbben már a kezdet kezdetén jelzik, eiáruljáik az önálló véleménynyilvánítás hiányát, és előtérbe kerül a finoman felépített tartózkodó véleménynyilvánítás. Csak képzeljük el, ha valaki egyszer így kezdené: „Határozottan állítom ...“ Akkor valaki a hallgatóság közül bizonyára felállna és azt mondaná, hogy kérem, én ezt vitatom, mert nem így van. Felsorakoztatna egy csomó cáfoló érvet és bebizonyítaná, hogy neki van igaza, Mennyire' ártana ez az illető presztízsének. Ezért a „merném“ szócska, mert egyfelől határozott kijelentés, másfelől magában hordja a bizonyos fenntartást. Vagyis: sok minden szól az állítás mellett, de annak a lehetősége sem kizárt, hogy nem minden lesz úgy. Amit ilyen bizonytalan határozottsággal állít valaki, azt nem lehet megcáfolni, az illetőnek mindenképpen igaza lesz, s marad a tekintély is. Külöben a tekintélyt már csak azért sem kell félteni, mert aki cáfolni akar, azt sosem „kontra“, de érdekes módon „pro“ alapon teszi. Hol van a forradalmiság, a bólogató beleegyezés, a teljesen mindegy, a „nekem így is jó“, vagy a „miért éppen én szóljak“ gondolatok mögött? A tekintélycsökkenés elkerüléséhez mindössze annyi kell, hogy valaki a téma alapos ismeretében az összefüggéseket ismerve, tájékozottan, sokoldalú tanulmányozás és mérlegelés alapján nyilvánítson véleményt. Persze a vita lehetősége mindenki esetében fennáll, hiszen senki sem csalhatatlan. Ha a vitában az ellenérvek kerekednének felül, akkor is csak pozitív kockázata lehet az ilyen önálló véleménynek, mert új gondolatokra, további okos véleményekre serkent. Ez pedig nem csökkenti, hanem növeli annak presztízsét, aki nemcsak önálló véleményre, hanem annak felülvizsgálására is képes. Mert a határozott szókimondás mindig építőbb jellegű, mint a finoman csomagolt határozatlanság. K. Molnár Ferenc Két évi szabadságvesztés... A Járásbíróság egyik tárgyaló termében a vádlotton kívül ott voltak családjának tagjai és a falu kíváncsiskodó népe. A tanúk kint ültek a folyosón. Elhangzott az ügyész vádbeszéde, aki többek (között hangsúlyozta, hogy a vádlott J. K. három éven belül 103 ezer 'korona kárt okozott a szövetkezetnek. Mint az alkatrészek raktárosa eltulajdonított és más mezőgazdasági üzemeknek eladott olyan fontos alkatrészeket, amelyeknek beszerzése nehéz. j. K. az előzetes kihallgatáson azzal védekezett, hogy a pénzre szüksége volt, mert másképp nehéz lett volna beszerezni az említett alkatrészeket. Ez nem felel meg a valóságnak, mert az alkatrészek beszerzésénél ott volt a szövetkezet bevásárlója is, aki azt állítja, hogy a pénzösszegre nem volt szükségük egy esetben sem. Az összes alkatrészt számlára vásárolták, rendes, hivatalos megrendelésre. Az elmondottak után a járásbíróság büntetötanácsának elnöke vette át a szót. Feltette sötétkeretes szemüvegét, majd így szólt a vádlotthoz: — ön azt állítja, hogy a hiányzó összeg, amit a leltározó csoport ellenőrzése fedett fel, nem felel meg a valóságnak és sokkal kisebb. — Valóban sok mindent elvittem a szövetkezet raktárából, de vizsgálati tagságom alatt átszámítottam az öszszeget, ami nem tett ki többet, mint 26 ezer 800 koronát... — Kezemben a 13-as számú tanúvallomás. T. M. 21 éves hajadon azt állítja, hogy két évig jártak együtt, mindent elmondott neki, még azt is, hogy milyen összegeket kapott az eladott alkatrészekért. — Tisztelt bíróság, T. Mária mindezt bosszúból állítja, mert nem vettem el feleségül, még akkor sem, amikor megtudtam, hogy terhes lett tőlem. Megutáltam, mert reszketett a pénzért, minden koronáért, amit kiadtam, szidni kezdett... — A kiadásait jegyezte is? — szélt közbe a bíró. — Afelől biztos vagyak. — Tehát akkor a jövedelmét is feljegyezte. — Nem hinném, mert erről nem tudott semmit. —• A további vizsgálati jelentés azt igazolja, hogy T. M. pontosan felírta, melyik mezőgazdasági üzemben milyen összeget vett fel, amit igazolnak a mezőgazdasági üzemek is, akiket ugyancsak vádolunk, azért, mert készpénzben fizették a megvásárolt alkatrészeket ... T. Mária feljegyzése alapján tudtuk meg, melyik üzemeket látogatták meg együtt... — Már mondtam, hogy bosszúból tette az egészet. A járásbiró megkérte a gépírónőt, hogy hívja be. T. M. tanút, aki egyél»» ként egészségügyi nővér. — Tisztában van azzal, hogy oeak az igazat mondhatja, mert máskülönben a törvény értelmében szigorú büntetéssel sújtható ... T. M. mindent mégegyszer megismételt. Elmondta azt is, hogy nem J. K.től maradt állapotos, hanem a vőlegényétől és nemsokára megtartják az esküvőt. Nem érdeke, hogy ne az igazat vallja. Utána kihallgatták a többi tanút Is, de főképp az ellenőrző bizottság elnökét, aki jelen volt a leltározásnál. — Hogyan történhetett meg az, hogy a három év alatt több esetben leltároztak, és nem mutatkozott hiány a raktárban? — kérdezte a bíró. — Hát kérem, az úgy volt, hogy harmadmagammal írtuk össze a raktárban levő anyagokat, de minden egyes tételt a polcokról a raktáros, J. K. diktált be. Elhittük minden szavát, és egy-egy fontosabb alkatrészt mennyiségileg át is számoltunk. Nem volt kérem ott semmi hiba ... Kihallgatták még a többi tizenkét tanút. Az esti órákban meghozták az Ítéletet. A járásbíróság figyelembe vette, hogy J. K. még nem volt büntetve, jó véleményt küldött róla a hnb tanácsa, sőt a szövetkezet vezetősége is, amely igazolja, hogy ezen a tettén kívül az előző években kiváló dolgozó volt. Mindezt figyelembe véve, a vádlottat kétévi szabadságvesztésre és a károk megtérítésére ítélték. Az ítélet jogerős. A vádlott nem fellebbezett. Krajcsovics Ferdinánd Túl az akadályon. TÜZELHÁRÍTÁSRA gyakorlatilag is felkészülten A komárnói járás tűzoltóinak körzeti versenyei — amelyek Dulovcén. (Űjgyalla), Komárnóban és Dedina Mládežeban (Ifjúságfalván) zajlottak le — jó felkészültségről, ügyszeretetről tanúskodtak. A 48 felnőtt és 23 ifjúsági tfizoltóraj vetélkedője azonban nem csupán ,a pozitív, hanem a negatív jelenségeket is felszínre hozta. Bár az egyes körzetek tűzoltórajai jól felkészültek a versenyre, némelyek éppen a hibapontok magas száma miatt nem kerültek a legjobbak közé. A tűzoltók hosszú éveik múltán ismét vízzel hajtották végre a tűztámadási versenyt, saját géppel és szereléssel. A vizes szerelésnek nagyobb a varázsa, s talán épp ennek köszönhető, hogy a dulovcel és az Ifjúságfalvi körzeti versenyen csaknem teljes létszámmal megjelentek a versenyző rajok. A körzeti versenyek során bebizonyosodott, hogy ahol rendszeresen törődnek a techikával és a felszereléssel, ott nem lehet baj; ellenkező esetben a karbantartás elhanyagolása a versenyeken jócskán megbosszulhatja magát. Néhány rajnál megmakacsolta magát a motor, más rajoknál viszont a szállítóvezeték mondta fel a szolgálatot. Az előfordult kisebb hibák sem kerülték el a versenybírák figyelmét. Valamennyi raj bizonyítani akart, de ez a nagy hőségben, illetőleg esőben nem volt könnyű feladat. Nagy volt az érdeklődés a csapat- és egyéni versenyek eredményhirdetése iránt. • Az újgyallai körzet csapatversenyében a hurbanovói sörgyár raja szerezte meg az első helyet az újgyallai és az ógyallai városi raj előtt. Egyéni versenyben az őgyallei Zahorec Tibor, a martosi Jóba József és Zaluirec László (Ögyalla) szerezte meg az első, a második, Illetve a harmadik helyet. 0 Az ifjúságfalvi körzeti versenyen a kolárovói (gútai), a tanyi lengyár és a vrbovái (vágfüzesi) raj érdemelte tki— sorrendben — az 1., a 2. és a 3. helyet. 0 A nők esetében a komárnói ZDA raja került az első, a tanyi lengyár raja pedig a második helyre. A férfi egyéni verseny győztesei: Károlyi Ferenc (tanyi), Varga István (Nagykeszi). A II. képességi osztályban: Szabó Gyula (Gúta), Molnár László (Ifjúságfalva.) A női egyéni verseny győztesei: Kiss Ilona, Kováčova Drahuša és Bílá Mária, mindhárman a komáromi ZDA versenyzői. 0 Az ifjúsági tűzoltórajok versenyét, a honvédelmi összetett versenynyel együtt, Komárnóban rendezték meg, 23 fiú- és leányraj részvételével. Képek és szöveg: A: J. A tűztámadási rajt pillanata. Kevesebb baleset A munkabalesetek megelőzése társadalmi ügy, hiszen a balesetet szenvedett és gyógykezelést igénylő dolgozó hosszabb-rövidebb időre kiesik a termelésből, ami komoly kárt jelent népgazdaságunknak. Amint azt Martin Križantôl, a levicei (lévai) JMI munkavédelmi és tűzbiztonsági előadójától megtudtuk, a lévai járásban nagy gondot fordítanak a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak ilyen irányá nevelésére. Ha az idei év első négy hónapját vizsgáljuk, az adatokból kitűnik, hogy 193 munkabaleset adódott a járás mezőgazdasági üzemeiben, míg különféle betegségek miatt közel háromezren váltak bizonyos időre munkaképtelenné. Ezáltal összesen 76 624 munkanap veszett kárba. Összehasonlítva a tavalyi év ugyanazon időszakával, a balesetek száma ötvennéggyel, a betegek száma pedig nyolcszázötvenhattal csökkent. Ugyancsak csökkenő tendenciát mutat a balesetekből és betegségekből származó munkanap-kiesés is: konkrétan balesetek miatt 1413, betegség miatt pedig 7352 nappal kevesebbet mulasztottak a dolgozók, mint tavaly. Örvendetes, hogy az idén nem történt halálos kimenetelű baleset a mezőgazdasági Üzemekben. A járásban a legtöbb munkabaleset a biztonsági intézkedések be nem tartásából és azok lebecsüléséből ered. Ami a tűzeseteket illeti, eddig csupán egy fordult elő, mégpedig a lévai Agrostav közös mezőgazdasági vállalatban, ahol a hibás naftakályha üzemeltetése tízezer koronás anyagi kárt okozott. Megtudtuk azt is, hogy a szövetkezetek és az állami gazdaságok munkavédelmi és tűzbiztonsági előadói számára az idén februárban háromnapos bentlakásos iskolázást szerveztek, melyen a Munkavédelmi Felügyelőség és számos intézmény képviselői ismertették az érvényes előírásokat, s az előttük álló feladatokat. Mindamellett a jmi illetékes szakosztálya rendszeresen munkaértekezleteket tart a munkavédelmi előadók részére, s ellenőrzéseket végez az egyes mezőgazdasági üzemekben. — ág— 1
