Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-11-04 / 44. szám

1978. november 4. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Az állati eredetű kiegészítők gazdaságos hasznosításáról Kutatók és gyakorlati szakemberek megfigyelései szerint az állati erede­tű kiegészítőknek nagy szerep jut a háziállatok takarmányozásában. Ezek az anyagok fehérjékben, foszforban és amínosavakban gazdagok. Mészben azonban legtöbbször szegények. Vál­tozatos összetételük teljesnek mond­ható, „aminosav-garnitúrájuk“ folytán igen alkalmasak a növényi takarmá­nyok kiegészítésére. Különösen az együregű gyomrú állatok, baromfi, sertés igénylik, de a fiatal kérődzők Is Jól hasznosítják a kitűnő biológiai értékű takarmányokat. Előnyös tulajdonságaik mellett hát­rányuk azonban, hogy gyorsan romla­nak. Romlott állapotban való etetésük veszélyes. Ezért tartósításukra és tá­rolásukra nagy gondot kell fordítani. A te] a legtermészetesebb és a leg­jobb biológiai értékű takarmány. Táp­lálóanyagai gyakorlatilag teljesen fel­szívódnak. Teljes tejet csak szopós ál­latoknak adjunk. Energia terén a fö­lözött tej jóval szegényebb, fehérjék­ben azonban jóval gazdagabb a teljes tejnél. Fiatal állatokkal — mindenek­előtt borjakkal, malacokkal és süldők­kel — itatjuk. Higénial megfontolás­ból lehetőleg ne keverjük a takarmá­nyokba, hanem külön itassuk. Az ita­tóedények, a vályúk tisztán tartására nagy gondot fordítsunk! Egyre népszerűbbé válik a takarmá­nyozásban a tejpor. A folyékony tej­nél könnyebben tárolható, szállítható és kezelhető. Higiéniai tekintetben is alkalmasabb takarmány a tejnél. Szá­rítása során ugyanis a mikroorganiz­musok elpusztulnak benne. Baromfi­val is eredményesen etethető. A fiatal baromfi, broiler tápjának 30—50 szá­zalékét is kiteheti, gazdasági okokból azonban csak 5—10 százalékos arány­ban keverjük az eleséghez. A savó béltartalma, összetétele, táp­lálóértéke a tejfeldolgozás mértékétől függ. Fehérjékben jóval szegényebb a fölözött tejnél. Főleg vitamlnforrás­­ként, étvágygerjesztő takarmányként és diétikai célból“ itatjuk. Kedvező „mikroflórát“ alakít ki a belekben. A savóport szárítással a tejsavóból ké­szítik. Nagy biológiai értékű, ízletes, olcsó fehérjetakarmány. Elsősorban keveréktakarmányok kiegészítésére használják. Kisebb mennyiségben hozzájuthat­nak a szövetkezetek a sajtgyári (édes) savóhoz, a túrósavóhoz, az édes vagy a savanyú íróhoz, az íróporhoz, vagy a kazeinhez. Mindezek a malacokkal, süldőkkel, növendék baromfival, broi­­lerrel egyaránt jól hasznosíthatók. A húsipari melléktermékek közül a vágóhídi tepertő és a préselt tepertő­liszt is jó takarmánykiegészítő. Az eleségnek kb. 4—8 százalékát teheti ki, amely 25—30 százalék zsírt, 40—45 százalék emészthető fehérjét tartal­maz. Mivel jórészt kötőszövet! rostok­ból áll, mérsékelt biológiai értékű ta­karmány. Gyorsan avasodik, mielőbb ajánlatos megetetni. Néha vegyileg zsírtalanítva — mint extrahált teper­tőliszt — kerül forglomba, legtöbb­ször a húslisztbe keverve. Ennek táp­lálóértéke, ízletessége jóval kisebb a sajtolt tepertőénél. Az elhullott állatokat és a vágási hulladékot ma már feldolgozó válla­lat gyűjti és húslísztet készít belőle. A táplálóhatás, a biológiai érték, az alapanyag minőségétől, csontliszt- és zsírtartalomtól függ. A jő minőségű húsliszt legfeljebb 8 százalék zsírt, 15 százalék hamuelemet, legkevesebb 5 százalék emészthető fehérjét tartal­maz. Keményítőértéke 72—75. Minde­nekelőtt süldőkkel és tenyészhímekkel etetjük. Ezek eleségének 5—10 száza­lékát képezhetik. A mikroorganizmu­sok a húslisztgyártás során — az alapanyagok nyomása alatti főzése következtében — rendszerint elpusz­tulnak. Vigyázni kell azonban a „szalmonella-fertőzöttségre“, ami az állatok súlyos megbetegedését ered­ményezheti. Csak egészséges állat vérét használ­juk takarmányozásra. Ezt is lehetőleg főzve etessük. Legjobb szárítással tar­tósítani. Egyenlő mennyiségű korpával vagy durvára darált árpadarával fel­itatva házilag is megszáríthatjuk. A nagy mennyiségű vágóhídi vért vér­lisztté dolgozzák fel, 110—120 C-fokos hőmérsékleten nyomás alatt „sterili­zálják“, majd szárítják és darálják. Szárításra porlasztásos eljárást is ki­dolgoztak, aminosavait így kisebb ká­rosodás éri. A jő minőségű vérliszt fehérjékben, lizinben és triptofánban gazdag takar­mány. Főleg sertésekkel etessük. Táp­lálékuknak 3—6 százalékát is kiteheti. A takarmány azonban mészkiegészí­­tésre szorul. Egyéb állati eredetű takarmányok közül a keltetésre alkalmatlan tojást — nagy biológiai értékénél és vita­mintartalmánál fogva — elsősorban tenyészhímekkel etessük. Elősegíti a „spermiumok“ érését, termékenyítő képességét, fokozza a párzási vágyat. Naponta elegendő 3—5 db tojást etet­ni a tenyészhímekkel a termékenyítés időszakában. Dr. László László A munkához jó szerszám kel). Ezt ^ ágy hiszem, senki sem vitatja. Sajnos mégis gyakran előfordul, hogy a kereskedelem nem rendelkezik a szükséges talajművelő eszközökkel. Esetleg nem megfelelő a választék. Egy-egy gazdaságban aránylag sokat költenek vetőmagra, műtrágyára, gé­pekre, talajelőkészltő eszközökre, mert tudják, hogy ezek segítségével jöve­delmezőbb a termelés. Felmerül a kér­dés: Tudják-e ezt a kereskedelemben is? Ogyhiszem, hogy nem! Ha ugyanis tudnák, akkor elősegítenék, hogy a termelők a szóban forgó eszközöket beszerezhessék, hasznosítsák. A munkához jó szerszám kell! A jelenlegi és az elkövetkező idők fontos feladata a talajművelés. Ezért írásomban a talaj ápolásához szüksé­ges kapálógépekre vonatkozóan van pár szavam. Ezzel szeretném felhívni a figyelmet a kapálás rendkívüli fon­tosságára. Főként azért, mert tenyész­­időben ezekkel halaszthatatlan mun­kát kell elvégezni! Az egész világon ismert szabály, hogy a növényt nem akkor kell ápol­ni, mikor a gyom magasra nőtt, ha­nem a munkát úgy kell irányítani, hogy elejét vegyük a gyomok fejlő­désének s a talaj megkeményetlésé­­nek. Akkor tehetünk eleget a növé­nyek fejlődését elősegítő követelmé­nyeknek, ha megfelelő kapálógépek­kel rendelkezve e fontos teendőt gyors ütemben elvégezzük. KMOSKŰ LÁSZLÓ mérnök A fakéreg A cseh fafeldolgozó üzemekből évente körülbelül nyolcszázötvenezer tonna fakéreg kerül ki hulladékként. A felhalmozott hulladék fakéreg egyre több, mezőgazda­ságilag is hasznosítható területet foglal el. Emellett nagy mennyiségű értékes nyersanyag is kihasználatlan marad. Tekintettel arra, hogy a fakéreg szerves anyag, megpróbálkoztak azzal, hogy zúzott állapotban az ipari komposztgyártásban használják fel mint alkotóelemet. A szétzúzott fakéreg viszonylag jó humuszképző anyag­nak bizonyult. A kéregzúzás megoldása azonban nagy nehézségekbe ütközött. A kemény és a téli hónapokban ráadásul fagyott fakéreg feldolgozására — amely még egyéb hulladékanyagokkal is keveredett: fadarabokkal, homokkal, sőt vasdarabokkal — több zúzógép prototípu­sát kipróbálták, de ezek nem hozták meg a kívánt ered­ményt, nem voltak alkalmasak a folyamatos üzemelte­tésre. hasznosítása Az új elgondoláson alapuló zúzógép működési elve igen egyszerű: a fagyott, kemény fakérget és fadarabo­kat hidraulikus megoldással összepréselik és ezt a kom­pakt anyagot egy forgó henger alá tolják, amelyre kör­ben kemény ötvözetből készült késeket erősítettek. A kések az összepréselt kérget feladabolják. A feldarabolt részecskék nagysága a henger fordulatsebességének sza­bályozásával változtatható. Annak ellenére, hogy a gép csak prototípus, amelyen még bizonyos változtatásokat végre kell hajtani, teljesítménye máris kielégítő. A kí­sérleti üzemeltetés alatt a gép két hántológép által ter­melt fakéregmennyiséget dolgozott fel egyszerre. A megoldás a vratimovl papírgyárban született meg, amely egyre nehezebben talált újabb területeket a na­ponta több tonna mennyiségű hulladékfakéreg leraká­sára. problémáiról Sajnos a jelenlegi könyvelési nyil­vántartás lehetővé teszi ezt a módot, nyitvahagyva a kiskaput különböző bravúroskodásokhoz. Más volna a helyzet, ha a koca tényleg kocaként hagyhatná el az üzemet (lásd: a szarvasmarháknál), nem pedig szoká­sosan hízósertésként. Persze ha vala­kit mélyrehatóan érdekelnek a dol­gok, van lehetősége a „lesrefutások“ felderítésére. Nagy hangon mondjuk, hogy a ko­cautánpótlásra az eddigi 30 százalék már nem elegendő. A jelenlegi viszo­nyok megkövetelik a 40 százalékos utánpótlást, ugyanakkor nagyon sok üzemet találnánk, ahogyan Hofí Géza mondja: „Akinek nem inge, ne vegye magára, de akinek inge, az öltözköd­jék már fel végre!“ — ahol a statiszti­kai nyilvántartásban éves szinten még 20 százalék utánpótlás sem szerepel. Az első félév statisztikai kimutatá­sai alapján szövetkezetünkben a koca­­állomány 21 százalékát cseréltük le és ez meglátszik a malacelválasztáson is, ami kocánként csupán 7,59 db. Eh­hez meg kell jegyeznem, hogy már Udvardon is volt a „leválasztás“ 21 db, választott malacból mégis kevés volt és nem egy gazdaság van hasonló helyzetben! Az elmúlt év második felében, vala­mint ebben az évben sikerült a koca­­állományt olyan mértékben felfejlesz­teni, hogy teljesen kiküszöböltük a választott malac vásárlását, sőt ebben az évben számolunk 800 darab eladá­sával más üzemek részére. Célunk egyértelmű: minél kisebb önköltség­­ráfordítással minél több választott malac felnevelése, ezen a téren az „alacsony“ hasznossági mutatók elle­nére is „tisztességes“ eredményeket tudunk kimutatni. Fejtegetésemmel nem az a célom, hogy megnyugtassam magamat és munkatársaim lelkiismeretét a látszó­lag gyengébb eredmények miatt, ha­nem ismételten hangoztatom, hogy ez­zel a tervezőasztalon levő új üzem­egységek adatfeldolgozásánál szeret­nénk segítségre lenni. Rajtunk a jmi égy segít, ha az eddigiekhez hasonló megértéssel viseltetik irántunk a terv­feladatok szétírása során. Természete- 2. sen nem ülünk ölbe tett kézzel, keres­sük a megoldást, hogy minél több ко- 3. гопа visszatérülését segítsük elő, me­lyeket ebbe a telepbe beépítettünk. Mivel a hasznossági mutatók javításá­hoz (hízékonysági mutatók) külső se­gítségre volna szükségünk (legfőkép­pen a takarmánykeverékek minőségé­nek javítása útján), ezért nem maradt számunkra más hátra, mint a férőhe­lyek maximális kihasználása. Zártforgós telepről lévén szó, kény­telenek vagyunk a szükséges többlet­­malacleválasztás érdekében a terve­zett 480 átlagkoca helyett 550—580 darabot tartani, melynek elhelyezése növeli gondjainkat. Ezt a problémát a következőképpen igyekeztünk meg­oldani: A vemhes kocák szállásán kí­vül épült két fiaztató épület nyolc te­remmel, 240 elletőrekesszel. Ebből 120 rekesz szoptatós kocákkal lenne el­foglalva és 120 pedig választott mala­cokkal. A malacok elválasztására 28 napos korban kerülne sor. Ekkor a kocát távolítanánk el a teremből és a malacok a születésük helyén tölte­­nének további 37 napot. Innen pedig egyenesen a hizlaldába kerülnének. A gyakorlatban' bebizonyosodott, hogy a születéstől a felhízásig az egyszeri válogatás nem elegendő, nagy a „szóródás“, sok esetben 60 kg-os eltéréá' mutatkozik a határérté­kek között, s ez lehetetlenné teszi a termenkéntí egyszerre történő ürítést. Ennek, valamint több férőhely bizto­sítása érdekében ésszerű módosításo­kat végzünk. # Három elletőtermet átalakítottunk malacnevelővé (hazai viszonylatban „óvoda“), melyben termenként 600 darab malacot tudunk elhe­lyezni az eredeti 255 darab helyett. A férőhelyek tisztántartását köny­­nyíti — ugyanakkor egészségesebb környezetet biztosít —, hogy a ma­lacok kiemelt padlón vannak, mely­nek cca 2/3 része fapadlőzat és 1/3 része fémből készült rácspadló. Ebben a nevelőben tartjuk az álla­gokat kb. 40 napig, 10 kg berako­dás! súlytól 22 kg kirakodási sú­lyig. Több szempontból is előnyös­nek tartjuk ezt a megoldást, még­pedig: Az eredeti 765 db malac helyett e három teremben összesen 1800 helyezhető el; Egy fordulóban 120 db koca he­lyett 150-et tudunk elletni; A malacok súly szerinti szelektálá­son mennek át, s ezzel minden malac számára egyenlő feltételeket biztosítunk; 4 Az eredeti megoldásnál azt tapasz­taltuk, hogy a bőségesen tejelő koca malacai a szoptatás ideje alatt nem sajátítják el önállóan az étkezés módját, sőt sok esetben még az itatással is baj van. Ez azért is jelentkezik, mert a beren­dezések nem teszik lehetővé a fo­kozatos elválasztást. Amennyiben ezek a malacok a születés helyén maradtak, nagy veszteségekkel vé­szelték át a választást követő 5—7 napot. Éppen ezért tartjuk előnyö­sebbnek a bevett módszert, mely­nek során egyes almok kevered­nek, így minden rekeszbe kerül olyan malac, amelyik már tökéle­tesen tud takarmányt és vizet fo­gyasztani és tőle ezt könnyen el­sajátíthatják a többiek is. # A következő lépcső amit beikta­tunk az előhizlalda, a 22 és 50 kg közötti súlycsoportok elhelyezése. Mivel a telepen szárazetetés van, ezért még ennél a korcsoportnál is az önetetős módszert találtuk leg­megfelelőbbnek. Így nem vagyunk kitéve olyan mértékben a gondo­zók lelkiismeretességének, mintha adagoltan etetnénk, s a malacok fejlődési erélye is optimális. Ez a lépcső amellett, hogy berakodás­kor másodszori szelektálást tett le­hetővé, minimális plusz férőhelyet is biztosított. • Harmadszori szelektálásra a serté­seknek a hizlaldába történő bera­kodásakor 50—60 kg élősúlyban kerül sor. Ezt úgy oldottuk meg, hogy a telepen — amenyire csak lehet — egyszerre két hizlalóter­­met ürítünk s így egyazon időben a berakodás is két teremben old­ható meg. A telep vezetői — Dres­­ka Ferenc telepvezető és Stanko Ferenc állattenyésztő — egyszerű berendezést szerkesztettek. Ez le­hetővé teszi az előhizlaldából kira­kodásra kerülő sertések súlycso­port szerinti, három csoportba tör­ténő osztályozását. A legnagyobb sertések és a közepesek külön­­külön hizlalóterembe kerülnek, míg a legkisebbek vissza az előhiz­­laldába. Vannak ellenzői ennek a megoldásnak a többszöri falkásítás során fennálló stresszhatás miatt. Esetünkben még akkor is ezt ta­láljuk a legcélravezetőbbnek, ha többletmunkával is jár. Ily módon a termek vágósertései súlyra ki­egyenlítettek, ami természetesen nagyon kedvező az értékesítési mi­nősítésnél. Az említett férőhelytöbblet a közel­jövőben jól jön, amennyiben az egész állományt KA-HYB sertéssel váltjuk le. A szűkebb körű zártforgős rend­szer beállítására pillanatnyilag ennek a hibridsertésnek a hasznosítását tartjuk a legmegfelelőbbnek. Termé­szetesen nincs sző az összes plusz­férőhely kiiktatásáról, csupán egy hizlalótermet (240 férőhely) fogla­lunk le a kocasüldők előkészítésére. Ebben a teremben helyezzük el a hathónapos korú hízósertésekből ki­válogatott kocasüldőket és készítjük elő termékenyítéshez. Erre nyolchóna­pos korban kerül sor. Ez a telep ré­szére némi kieséssel jár a vágóállat­­értékesítésben, de szövetkezeti méret­ben nem bír Jelentőséggel, mert egy­­időben a hagyományos telepeken fel­szabadulnak a kocasüldőnevelésre fenntartott férőhelyek. Végül szeretném ha sikerülne elosz­latni azt a benyomást, mely írásom olvasásakor talán sokakban kialakult, hogy egyedül akarok egy új szemléle­tet kialakítani, vagy feketébbnek lá­tom a feketét. Erről szó sincs, nem vagyok borúlátó ember, mégis az a véleményem, hogy nagyon sok idő te­lik el addig, míg sikerül „visszatérni a valósághoz“ és hű képet adni, hogy a különböző hasznossági mutatók mi­nél ritkábban csaljanak ironikus mo­solyt a szakemberek arcára. A szám­adatok többségében a hajtóerő a jobb eredmények elérése, nem pedig a szé­­pítgetés. Amennyiben ezekhez a gon­dolatokhoz tettekkel Járulunk hozzá, úgy sokat teszünk sertéstenyésztésünk termelési eredményeinek fokozása, valamint a tervszerű gazdálkodás megszilárdítása érdekében. IVANICS LÁSZLÓ javítja a szilázs minőségét Mezőgazdasági üzemeinkben a termelés fellendítése nagyban függ a haladó módszerek meghonosítá­sától. A szarvasmarha-tenyésztő ágazat termelésének a hatékonysá­ga is attól függ, hogy mennyire használjuk ki a hozzáférhető kor­szerű módszereket. Ez azt jelenti, hogy keresnünk kell a takarmá­nyok hasznosításának kevésbé költséges, jó megoldásainak a le­hetőségét. A kevésbé értékes ta* karmányokat, főleg a melléktermé­keket oly módon kell tárolnunk, hogy azok kielégítsék az állatok szükségletét. A troubellcei Győzelmes Október szövetkezetben például évente hétszáz hektáron termelnek cukor­répát. Melléktermékeit — a leve­les-répafejet és a nyersszeletet — ott is a szarvasmarhákkal etetik meg. Az eddigi tapasztalat azt mu­tatja, hogy a cukorrépa mellékter­mékeiből készített nagy mennyisé­gű szilázs minősége nem megfele­lő. Ezért elvetették a hagyományos silózási módszert és újabbat, hasz­nosabbat kerestek. Olyan módszert, amely nem költséges, hanem hoz­záférhető és megvalósításával ja­vul a szilázs minősége. Több alkalmas módszernek egy­idejű tanulmányozása során rájöt­tek arra, hogy a szilázs minősé­ge javításának leghozzáférhetőbb módszere a tartósítás gyorsasága, s egyben megfelelő készítmény fel­­használása. Tudomást szereztek róla, hogy Olomoucban a FARMAKON vállalat LAKTIFERM M-74 készítménye na­gyon jól beilleszthető a szilázs tar­tósításának munkafolyamatába. A szövetkezetben két silóvermet ké­szítettek betonból, amelyekben összesen háromezer tonna takar­mány fér el. A munkát úgy szer­vezték, hogy a két vermet egyszer­re töltsék meg s ugyancsak egy­szerre takarták le fóliaponyvával. Az első számú verembe töltött nyersszeletet a munka folyamán állandóan LAKTIFERM oldattal permetezték, a kettes számú ve­rem nyersszelet silóanyagára azon­ban semmilyen készítményt nem használtak. A vermek töltésénél az egyengetésre tolólemezes DT 50-es, a tömörítésnél Zetor S-50-es trak­tort, a rakodásnál pedig MH 150-es rakodót használtak. A tömörítést 3- km/ó sebességgel végezték. Amint lezárták a vermeket, az aknákba felgyülemlett vegetációs vizet és a siló levét kétnaponként pumpával távolították el. A siló­vermek hőfokát naponta három íz­ben, tehát tíz napon keresztül el­lenőrizték. Egy idő múlva mindkét veremből mintát vettek és azt a sumperki agrokémiai vállalat dubi­­ceí körzeti laboratóriumába szállí­tották minősítés végett. A labora­tóriumban mind a két mintát meg­vizsgálták, minősítették s ezután a szövetkezetben megkezdték a szi­lázs etetését. Az egyes számú kísérleti verem és a kettes kontroll verem konzer­vált takarmánya közti hőfok-kü­lönbség már a vermelést követő második napon figyelemreméltó volt. A Laktiferm M-74 remíxszel permetezett első számú verem sí­­lóanyagának tejsav feltáródása sokszorta jobb volt mint a kettes számú veremben, s ez nagyban be­folyásolta a szilázs minőségét. Fi­gyelemre méltó persze az is, hogy a Laktiferm M-74 premixszel kezelt nyersszelet szilázst nagyon jó ét­vággyal fogyasztották a tehenek, míg a másik veremből származót csak ímmel-ámmal ették, s ez ha­tással volt hasznosságukra is. Bebizonyosodott, hogy a Lakti­ferm M-74 olyan kiváló konzerváló premix, amely javítja a szilázs mi­nőségét, de az is nagyon fontos, hogy az ezzel kezelt takarmány semmilyen mérgező vagy más mel­lékhatást nem váltott ki a szarvas­­marháknál. Használatának nagy előnye, hogy elősegíti a tejsavkép­­ződést, Javítja a szilázs tápértékét. Szükséges azonban, hogy a vermek aknáiban felgyülemlett vegetációs vizet vagy silóiét eltávolítsuk, mert az ronthatná a takarmány minősé­géti -hal­lt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents