Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-11-04 / 44. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. november i 14 VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT # VADÁSZAT ф VADÁSZAT Ф VADÁSZAT an is tervszerűen Ä zvolení Erdéárati Kutatóintézet vadászati témakörrel foglalkozó tudományos munkaközössége — a többi illetékes szervezetekkel való szoros együttműködésben — nagy erőfeszítéseket tesz Szlovákia vadállományának tervszerű fejlesztése érdekében. Elévülhetetlen érdemeket szerzett például a körzetesítés, a minősítés, a tervezés, a külterjes és a zárt téri fácántenyésztés, az aprővad-telepítés terén Szlovákia déli járásaiban is. Hasonló alapossággal dolgozta ki a csül- Ikös vad tenyésztésére vonatkozó programot is. A munkaközösség által kidolgozott tervezetek jó alapot nyújtanak a nemes célkitűzések megvalósításának. Szükséges, hogy a vadásztársaságok a gyakorlatban kísérjék figyelemmel a kutatók tenyésztési és minősítési javaslatait, mert csak így csökkenthető egy-egy vadászterület túlzott vadállományából eredő kártétel. U- gyanakkor olyan körzetekben, ahol kevés a vadak életterét befolyásoló táplálék, törekedni kell annak a kiegészítésére, nagyobb gondot kell fordítaniuk a vadállomány téli etetésére. Használjanak fel erre minden hulladékot, s ezzel lehetővé válik a vadállomány veszteség- és kártételmentes átteleltetése. Ne feledjék el, hogy az igénynek megfelelő eleség javítja a trófeák és az egész állomány minőségét. Az erdészetben a vadkárnak három fokozatát ismerik. A gyenge, a közepes és 'a nagy kártételt. Gyenge kártételnek azt tartják, ha a vadak rágása nem befolyásolja károsan a fák hajtásainak növekedését. Közepesnek tartják a kártételt, ha a rágás már kedvezőtlenül hat a fák növekedésére. Nagy kártételnek az olyan rágást nevezik, amikor a bokrokon és fákon helyenként a teljes pusztulás jeleit észlelik. Télen ellátogattam a Gader völgybe. Már fiatal koromban ismertem ezt a tájat, de olyan kéregrágást, mint legutóbb, még soha nem láttam. A vadak a fenyőfák törzsét „fehérre“ rágták. Kérdő tekintetemre kísérőm ezeket mondotta: „Sok a vad. Képtelenek vagyunk eleségüket mesterségesen pótolni“. Persze azt is elárulta, hogy kissé elhanyagolták a szarvasok etetését. Tény, hogy az életkörnyezet és az ott található élőlények közösséget, biológiai egységet alkotnak. A feltételek tehát kölcsönösen befolyásolják a vadállomány, s a környezet fejlődését, s ezt az embernek kell szabályoznia. A 23/62 számú vádásztörvény megemlékezik róla, hogy a vadászterületek tulajdonosainak kötelessége intézkedést tenni az indokolatlan vadkárok elkerülésére. Ha azonban néhol az évi költségvetésben nem számoltak ilyen természetű kiadással, nem terveztek ezek fedezésére megfelelő összeget, akkor ezen a címen a bankban elhelyezett betétből nem fizethetik ki a kárt. Ilyen esetben aztán a benyújtott számlákat csak a kéznél levő összegből egyenlíthetik ki. Érthető, hogy egyes vadásztársaságoknál nagy a riadalom, hiszen a járási nemzeti bizottságok illetékes szakosztályai nagy összegű kártérítést követelnek tőlük. Szokatlan az ilyesmi, mert egy-egy szervezet pénzkészletét érzékenyen érinti. Erre tijbb vadásztársaság a járási nemzeti bizottságok illetékes szakosztályához fordult segítségért. Ugyanis méltánytalannak ítélték a károk összegét. Ezért már bizottságok vizsgálják felül a valóságos károkat. A vadásztársaságok, de a feljelentők is érdeklődéssel várják a vizsgálatok eredményét, de főleg az „ügy“ intézését. Manapság ugyanis az erdőt a vadakon kívül a rovarkártevők, a gomba- és más betegségek sokasága is károsítja! A fentiekből is látható, hogy a vadásztársaságok vadgazdáinak nagyon sok a tennivalója. Nagy szaktudással kell rendelkezniük. Ismerniük kell az erdí védelmét segítő módozatokat. Erre azonban csak sokéves tapasztalatokkal tehetnek szert. Valóban úgy van, hogy a vadgazda képességét bizonyító vizsga anyaga már nem felel meg fejlődésünk követelményeinek. A jó vadgazdának ugyanis biológusnak, zoológusnak, botanikusnak és jogásznak kell lennie egyszemélyben. Csak így teljesítheti kifogástalanul feladatait: A korábbi erdőművelési mód, a tarvágás megbontotta erdeink biológiai egyensúlyát. Ennek velejárójaként különféle erdőtípusok keletkeztek, s ezeknek vadeltartó képessége lényegesen eltér egymástól, de a korábbi valóságtól is. Sokak számára az is köztudott, hogy a vadállomány létszáma megállapításának eddigi módja sem felel meg a mai követelményeknek. Előfordulhat ugyanis, hogy egy bizonyos lokalitásban az első év „újulata“ kedvező életteret hozott létre a vadak számára, későbben a zárt erdő azonban már nem biztosít kellő élelmet és búvóhelyet részükre, s amennyiben túlméretezett a szaporulat, azzal arányos a kártétel iá. A^z illetékesek ezért úgy döntöttek, hogy a vadásztársaságoknak — részben — meg kell téríteniük az erdőkben okozott nagyobb vadkárokat. A vadászati jog gyakorlata lehetőséget nyújt arra, hogy egy-egy vadásztársaság tíz évre kibérelhesse valamely arra alkalmas erdőterületet. Ez egyben lehetőséget nyújt részére, hogy ott tervszerűen szervezze a vadgazdálkodást, s nagyobb beruházást is végezzen, kellő életteret alakítson ki a vadállomány szabályozott szaporodásához. Amennyiben a vadásztársaság a vadgazdálkodás tekintetében a tervszerűség és az ésszerűség elve szerint cselekszik, akkor nem érhetik meglepetések. J. M. Habrovský felhők tolongtak a magasban. ■ Sehol sem látszott a kéklő ég. Az átszüremlö fakósárga fény lustán ülte meg a tájat. Csend volt. Fonnyadt füvek fanyar illata terjengett lépteink nyomán, amint a reggeli párából elotlinedezó nádas felé ballagtunk. Az őszülő nádszálak remegve hajladoztak a könnyű szélben. Apró, színes madársereg raja menekült előlünk csilingelően szép hangzavarral. Szakállas cinegék, rőtbarna sármányok és az erdők törpéje, a barna ökörszem. Lombját vesztett fűz vesszőkoronájában függő cinegefészket lengetett a szellő. Milyen tömött, milyen tartós ez a puha fészek: sokszor két telet is kiáll anélkül, hogy szertehullana. Lakói a többi aprósággal együtt bújják a nádast, a faluvégi laposok bokrait, a fák törzsét nap mint nap, hoszszabb vagy rövidebb tél alatt. Csallóközben egy felmérés alapján huszonöt évvel ezelőtt háromszor anynyi énekesmadár élt, mint napjainkban. Köztudott a rovarevő madarak hasznossága. Még a kemizálás korában sem vált feleslegessé a munkájuk. A madárvédelem népszerű, mindenki által gyakorolható tevékenység, a téli madáretetés sokezer madarat menthet át a tavaszi szaporodás időszakára. Természetféltés - madárvédelem Sokan hódolnak a téli madáretetés hasznos és nemes szenvedélyének, főleg az idősebbek s a gyerekek, fgy van ez járásunk falvaiban és székhelyünkön, Dunaszerdahelyen is, ahol a gyerekek tanítóik ösztönzésére több száz etetőt készítettek, hogy a zimankós idő beálltával etethessék a kismadarakat. Fontos, hogy az etetőket szélvédett helyen, lengősen, a fákra, bokrokra a talajtól legalább 170 cmre függesszék fel. A városlakó madárbarátok az erkélyen helyezhetnek el etetőket. Alkalmas erre egy kisebb horgolt tarisznya is. Ebben az amúgy is szemétbe kerülő marhafaggyú és egyéb ételhulladék jól elhelyezhető. Ezek a madarak kitűnő táplálékai. Etetésre különböző formájú etetőket készíthetünk. A cél azonban mindig ugyanaz. Védjük madarainkat, mert a madárdaltól hangos környék emeli a táj esztétikai értékét. Nemcsak az ifjúság nevelésében, hanem a természetvédelemben is szerepet játszik. K. Molnár Ferenc Hasznos előadássorozat volt A nitrai Honismereti Múzeum és a természetvédők közreműködésével —< a Zobor alatt ■— tanulságos vadászati és természetvédelmi témakörű előadásokat tartottak. Az első előadást B. SoviC CSc tartotta és mindenekelőtt a járás vadászatának és vadvédelmének a fejlődését körvonalazta. Ezt követte J. Sedlák CSc előadása, aki a ragadozók védelmének problémáiról beszélt, majd P. Hell CSc a szarvas és az őz életfeltételeivel foglalkozott. A zárószó keretében J. Duricka és P. Hell az agancsnövekedés szabályozásával, a selejtezéssel és a kormegállapítással foglalkozott. T. Babo elvtárs, a múzeum dolgozója arról tájékoztatta a hallgatókat, hogy a természetvédelmi tárgyú előadásokat évente megismétlik. Ez azt jelenti, hogy az idei sorozatnak folytatása lesz. Mártonvölgyi L. HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • szó, hanem arról is, hogy a helyi szervezetekben még elmélyültebben foglalkozzanak a tagság nevelésével. El kell érni, hogy minden egyes horgász hasonló elkötelezettséggel gondoskodjon a vizek tisztaságának megőrzéséről, a halak s a természet védelméről, mint a legjobb halgazda, vagy a vezetőség. A helyi szervezetek minden egyes tagját meg kell nyerni a vizek és azok környékének a rendben tartására. Tény, hogy a társadalmi akciókban már eddig is sok helyi szervezet tagja nagy sikereket ért el, akadnak azonban még olyanok is, akik nem vettek részt ilyen munkáikban. Ezeket aktivizálni kell. Már sokszor előfordult, hogy egyes folyóvizeinken — felelőtlenség következtében — mérgezés történt, s a halak sokasága elpusztult. Sok lelkes horgász áldozatkész munkája kárba veszett. Hasonló sajnálatos eset már az Ipoly folyón is előfordult! Ezért minden egyes horgásznak kötelessége, hogy őrködjön és ha mérgezésről, vagy más károsításról tudomást szerez, azonnal jelentse a legközelebbi nemzeti bizottságon, vagy a helyi szervezet vezetőségénél. Amennyiben a jelentést idejében teszi, akkor a mérgezés, illetve a károsítás okozóját könnyen megtalálják és felelősségre vonhatják. A helyi szervezetekben gondoskodni kell arról, hogy a halasításhoz szükséges ivadék nevelése terén is tegyenek intézkedést. Ez azért időszerű, mert a központi ivadéknevelő telepek még képtelenek az igények kielégítésére. Ha tehát egyes helyi szervezetekben csak annyi ivadékot nevelnek, amennyi saját szükségletüket fedezi, már az is nagy segítség. Ezen a téren jó példaként említhető az SZHSZ galántai szervezete, ahol nagy szakértelemmel nevelnek ivadékot. A szövetség egyes szervezeteiben már eddig is jelentős sikereket értek el. A hasznosítható vízterületek kialakítása érdekében új halastavakat építettek. Mivel a taglétszám rohamosan növekszik, az emberek közül egyre többen törekednek a szabad idő ésszerű eltöltésére, s kérik felvételüket valamelyik helyi szervezetbe. Ehhez az is szükséges, hogy bővüljön a halasítható vízterület. Nagyon alkalmasak erre a használaton kívüli kavicsgödrök, vagy a rendezetlen, sással benőtt, részben szeméttel megtöltött természetes tavak. Ezeknek rendbetételével új hasznosítható vizek birtokába juthat egy-egy helyi szervezet s bővítheti a halasított vízterületet, s egyben a természet védelmében is jó cselekedetet tesz. A szövetség eddigi szervezeti felépítése alapjában megfelelő. Gondot okoz azonban olyan helyi szervezeteknek az irányítása, amelyekben több száz tagot számlálunk. Ezt a kérdést okszerűen oldották meg áz SZHSZ komárnói szervezetében, mégpedig a városi szervezet megalakításával, több környező kisebb szervezet tömörítésével. Az SZHSZ nyugat-szlovákiai 'kerületi konferenciáján több küldött említette, hogy a komárnóiak ésszerű megoldását helyesnek tartják, egyetértenek vele. Ezért bizonyos időn belül ők is áttérnek a városi szervezeti elrendezésre. Amennyiben ez a megoldás minden téren segíti a szövetség szervezeti, eszmei-politikai-gazdasági és kulturális tevékenységét, emeli a szervezet tekintélyét, akkor megvalósítása több mint időszerű. Fontos azonban, hogy ismerjék azokat a célokat, amelyeket a kongresszus a következő időszakra kitűz. Ezeket a feladatokat egy-egy szervezetben saját viszonyokra kell majd lebontani. HOKSZA ISTVÁN A helyi szervezetek évzáróin s a kerületi konferenciákon saját feltételekre bontották le a CSKP XV. kongreszszusának az irányelveit. Ez alapdokumentumként szolgál a sokrétű tevékenység fellendítéséhez. Az SZHSZ III. kongresszusa előkészítésének időszakában elkötelezett eszmei-politikai aktivitás bontakozott ki, mind a választott szervek, mind a tagok körében. Ez nagyon jó légkört teremtett a kongresszusi dokumentumok színvonalas előkészítéséhez. Szükséges, hogy a lelkesedés, az aktivitás a kongresszus utáni időszakban is megmaradjon. A politikai, a szakmai-gazdaság! és a kulturális munka további növelésére kell törekedni. Az KÖSZÖNTJÜK AZ SZHSZ III. KONGRESSZUSÁNAK RÉSZTVEVŐIT Hasznos időtöltés. Legeredményesebb sporthorgász versenyzők Komáméból. Az SZHSZ alapszervezeteinek évzáró taggyűlésein és az ezt követő kerületi konferenciákon mélyrehatóan elemezték a II. kongresszus határozataiból lebontott feladatok teljesítését. A beszámolók és az ezt követő felszólalások bíráló Igényességgel tárták fel a helyenként megmutatkozó fogyatékosságokat, és rávilágítottak a sokrétű tevékenység tökéletesítésének a lehetőségeire. A két kongresszus közötti időszakban a szövetség helyi szervezeteinek sokaságában élénk politikaiszakmai-gazdasági és kulturális tevékenység bontakozott ki. Nagyra kell értékelni azt, hogy további feladataikat a CSKP XV. kongresszusának az irányelveiből egészítették ki. Olyan törekvés vezérelte a-helyi szervezetek tagjait, hogy mind jobban elősegítsék népünk eszmei-jjolitikai fejlődését és a gazdasági igényeknek megvalósítását, hozzájáruljanak a széles néptömegek szociális biztonságának a megszilárdításához. alapszervezetek vezetőségei a tagok, de mindenekelőtt a fiatal horgászok nevelését tekintik elsőrendű feladatnak. A nagyon igényes munka megvalósításában tartsák szem előtt társadalmunk igényeit. Szervezzenek olyan társadalmi munkákat, amelyeknek célja környezetünk védelme. A közelmúltban a helyi szervezetek tagságának aktivizálására sok helyen versenyt hirdettek. A tagok közül sokan kötelezettséget vállaltak. így köszöntötték a Februári Győzelem 30. évfordulóját és az SZHSZ III. kongresszusát. A vállalások kapcsán figyelmet érdemlő adatok kerültek a nyilvántartási naplóba. Ezek azonban csak a megvalósítás után kelnek életre. A szervezetekben időközönként fel kell mérni, hogy hol tartanak a vállalások teljesítésével. Bizonyosak vagyunk benne, hogy jó néhány helyi Társadalmunk tehát nem hagyja magára az SZHSZ szervezeteit. A CSSZSZK kormányának 200/76-os rendelkezésében meghatározták a Szövetség halgazdálkodására vonatkozó távlati feladatait. Ez egyben azt is jelenti, hogy az SZHSZ szervezeteinek okszerűen kell gazdálkodniuk a gondjaikra bízott vizeken. A horgászsport művelőinek és szervezőinek feladata mellett a szövetségnek törekednie kell a fogyasztói piac hallal való ellátására is. Részben ezt a célt szolgálja az is, hogy például a vizek halasítására az utóbbi években kétmillió koronával nagyobb összeget kell fordítani. Az említett időszakra vonatkozó fejlesztési programban számolnak azzal, hogy a horoggal fogott halmennyiségnek nem kevesebb mint ötszáz tonnával kell növekednie. Ez azt követeli a szervezetek halgazdáitól, hogy minden arra alkalmas vízterületen a lehető legbelterjesebben gazdálkodjanak. Természetesen nem csupán a haltenyésztés, a halasítás és a horgászsport színvonalasabbá tételéről van Horgászok társadalmi munkája Vliíany közelében. ► szervezet tagsága a kongresszusig lelkiismeretesen teljesítette vállalását. Ezzel új értékeket hoznak létre szőkébb és tágabb értelemben vett társadalmunk javára. Köztudomású, hogy a horgászszervezetek tagsága nem él légüres térben, hanem más társadalmi szervezetek tagjaival együtt valósítja meg a közös célkitűzéseket. Ez azt jelenti, hogy a javak létrehozása nemcsak a néhány ezer szervezett horgász érdeke és feladata, hanem egyben sokmillió emberé is. Ezek hasonló lelkesedéssel kapcsolódnak be a munkába, mint a horgászok. Ehhez minden támogatást megkapnak.
