Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-10-28 / 43. szám
1978. október 28. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Nők a határban Népes asszonycsoport dolgozik az öboríni (Abara) szövetkezet határában. Paprikát szüretelnek. Papp Gyula üzemgazdász mondja: — Probléma volt a nők egész évi foglalkoztatása. Megoldottuk. Zöldséget nyolcvan, gyümölcsöt ötvenhét, dohányt tizenhét hektárnyi területen termesztünk. Ilyen adottságok mellett január 1-től Szilveszter-napig van munkájuk. Nos, ebben a 2874 hektáros szövetkezetben a négyszáz tag közül 180 a női dolgozó, közülük nyolcvanan dolgoznak a növénytermesztésben. A szövetkezeti törvény, valamint az alapszabályzat értelmében évi 165 munkanap szükséges a nyugdíjra jogosultsághoz, s havi 21 munkanap az évi teljes szabadsághoz. — Akad-e probléma ezzel kapcsolatban? gyár „szippantaná fel“ a munkaerőinket. Ezt követően a teljesítménynormára terelődik a szó. Van-e ekörül probléma? — Előfordul. Ilyenkor Javaslatot nyújtok be a vezetőségnek a teljesítménynorma lazítására, vagy szilárdítására, s az rendszerint jóváhagyja. Például ahhoz, hogy naponta 120 koronát keressenek, húsz ár paprikát kell gyomtalanítaniuk, megkapálniuk, vagy négy mázsa paprikát leszedniük, esetleg ugyancsak négv mázsa dohánylevelet letörniük a nőknek, személyenként. Ahol sok nő dolgozik, a mezőgazdasági üzemben, ott felvetődik a bölcsőde-, óvodaprobléma. Az üzemi étkezés. Az egyenjogúság kérdése. Itt, Abarán és az ide tartozó Veiké Ráškovcében (Nagyráskaj jó az együtt-A riportban szereplők (Bogoly János felvételei) Az üzemgazdászt nem ejti a kérdés megválaszolása gondolkodóba, — így vélekedik erről: — Dolgosak, munkaszeretők a ml asszonyaink. Az előírások betartása így nem okoz különösebb gondot. Annak ellenére sem, hogy a mezőgazdaságban még nem olyan kedvezőek a munkafeltételek, mint az Iparban. Itt nem nyolc, hanem tíz óra a munkaidő. És a határban a szociális ellátottság sem oly kedvező, mint például az állattenyésztő telepeken. Nincs tető a dolgozók feje fölött, ki vannak téve az időjárás szeszélyeinek, viszontagságainak. „Terített asztaluk“ a fasor, az árokpart. A hőmérséklet szabályozása — főleg nyáron lenne rá nagy szükség — megoldhatatlan. Ha tetszik, ha nem, a tűző napon kell dolgozni. A közben érkező Kaszonyl Albert főkertészt is megkérdezzük a nők helyzetéről a szövetkezetben. — Különösen az egyesülés után javult szövetkezetünkben a nők helyzete. Legfontosabb vívmány: egész évben tudunk munka-, illetve kereseti lehetőséget biztosítani számukra ... Mennyi a havi jövedelemátlaguk?... Annyi, mint a gyárakban. Általában kétezer korona, de ez függ attól Is, milyen munkát végeznek: könnyebbet, vagy nehezebbet. Ha nem ez a gyakorlat érvényesülne, a közeli vajánl JAS cipőgyár és a Likotex szövőműködés a nemzeti bizottsággal. A gyermekek intézményes elhelyezése, a róluk való gondoskodás megoldott. Az asszonyokat munkahelyre, s haza autóbusz szállítja. Egy kiadós ebéd ára öt koronába kerül a tagoknak. Erről, pontosabban a helyszínre szállításról a közös gazdaság üzemi étkezdéje gondoskodik. Évente egyszer társas kiránduláson is részt vesznek az asszonyok. • Fekete Margit: — Tizennyolc éve dolgozom a szövetkezetben. Jól megvagyok az asszonyokkal együtt. Miért jó itt? Mert kedvező a kereseti lehetőség, a munkahelyi légkör. No meg a férjem is itt dolgozik a szövetkezetben. Két gyermekünk van. Jól élünk. Panaszra semmi okom. A munkaidő réggel hétkor kezdődik és este hatig tart. Egy óra az ebédidő. • Styepán Ottilia a következő, akit megszólítunk. — Négy gyerekem van. A kapitalista rendszerben a gürcölés, nélkülözés a nagycsaládosok sorsa. Csakis a szocialista társadalom nyújthat ilyen kedvező lehetőségeket, mint amilyent élvezünk. Gyermekeim szófogadók, szépen öltöztetem őket. A ruházkodásra fordított pénzt nem kell megvonni a szánktól... Most építkezünk. Erre is jut a keresetünkből. Hát kell-e ennél több?... ф Valóvá Mária Prešov mellől jött ide férjhez. Jól érzi magát. Lassan már megtanul magyarul. A továbbiakban arról beszél, hogy a kertészeti napi feladataikat mindig példásan teljesítik. Elégedett, hogy az idén már volt társasutazáson Magyarországon és a Szovjetunióban. — A hajdúszoboszlói lubickolást nem felejtem. Az kicsit jobb, mint a paprikaszedés... — teszi hozzá nevetve. • özvegy Csűri Mihályné az egyetértést, a jó munkalégkört, a keresetet és a társasutazást sorolta. — S milyen hibákat, fogyatékosságokat lát? — Községünkben jó az üzlethálózat, mindent helyben megvásárolhatunk. Üdülésünkről is gondoskodik a vezetőség. Mi rosszat mondhatnék?.., tV Nem is kákán akarunk csomót keresni. Csak hát a véleményeket jó ha nyíltan, köntörfalazás -nélkül meg merik mondani a dolgozók. Abarán — de a trebišovi (Tőkéterebes) járás más szövetkezeteiben is — a sok eső, a belvíz kárt okozott a kertészetben. Az asszonyok szorgoskodása ellenére a 3,2 millió korona bevételi terv nem teljesül. Amit tehettek, megtettek, lelkiismeretesen, szakszerűen végezték a munkát a zöldségesben. A nyilvános elismerés kijár nekik. Megtették a magukét! Illés Bertalan Apák és fiúk A tejszínű ködben valahol traktor búg... A gépmoraj hol erősödik, hol elhalkul. Szabálytalan, de mégis szabályos ritmusban szól — olykor panaszosan bődül, mintha siratná a kemény rögöt, s emberi dac is sűrűsödne a búgó hangokban. — Micsoda esztendő? Csupa gond, csupa harc. Szerencsére a paraszti fők büszke öntudattal emelkednek a magasba. Szövetkezetünk tagságának szorgalma, mintha önmaga fölé ágaskodott volna — kezdte a beszélgetést Szászi János, a Lehnicei (Nagylég) Efsz mélyszántást végző traktorosa. Szűkszavú és komor. Talán nem szereti, hogy a párperces pihenőben is a munkára emlékeztetem. Csak hörpint a teásüvegből, s hangja alig csendül ki a Skoda 180-as morajából. —■ Bizony ránk tört a szárazság, no meg az eső is néha, alkalmatlan Időben ... Elhúzódott az aratás, s elhúzódnak az őszi munkák is. Pillantása a száraz rögre, majd az ekére esik. — Kopnak, tompulnak az ekevasak, s naponta gyakran kétszer is szükséges az élesítésük. A mélyszántás minőségét befolyásolja a vas élessége, meg aztán az üzemanyag megtakarítása szempontjából sem mindegy, hogy milyen ekevassal szántunk. A szövetkezet jó öreg kovácsa, Mészáros József kiváló mestere az ekevas élesítésének. Mozdulatában és szavaiban volt valami odaadás és határozottság. A hatvanadik életévéhez közeledő traktoros a szövetkezet megalakulása óta a gép nyergében ül; szánt, vet és arat. Lassan harminc éve végzi az ég közömbös búrája alatt ezt a munkát, s ha kell, harcot vív a nappal, a széllel, a felhőkkel, és az esővel. A felszabadulás előtt cselédként dolgozott. A falu sarokbástyás kastélya számomra nagyon távolinak tűnik, ő azonban még emlékezik a régi időkre. A teásüveget megszokott mozdulattal helyezi vissza a táskába, keze féltő gonddal járja végig az ekevasat, s indulás előtt még megjegyzi: — Beleadunk mindent, ami kell... Hosszabbított műszakban szántunk, napi teljesítményünk — egyénenként — tizenhárom-tizennégy hektár. A mélyszántással kissé mi is megkéstünk, de nálunk nem kell attól tartani, hogy az eke kifagy a földből. — A fiam is traktoros... — mutat a ködfüggönyön keresztül egy másik dűlő irányába. • V • A földművelő szókincsébe ősidőki óta belopózott két szó: harc és küzdelem. A megváltozott körülmények között természetesen változott a két szó lényege, de alkalomadtán most is fel-felbukkan. Az éltető föld hátán élünk: szántunk, vetünk, betakarítunk. Apák és fiúk — az időszaki munkáknak megfelelően — harcba indulnak. Gépek és szerszámok; a békés fegyverzetük. —csiba— Fotó: —tt— tJéha nagyon tud fdjnt az ts, ami szép, ami jó. Itt a járási ■* kórház parkjában, az „indián nyár“ bágyadt melegében sütkérezhet, sétálhat pizsamában, köpenyben, akinek szabad. 0, ezek a tavasszal-nyáron madárdalos, nagyra nőtt fák! Az idei virágok — a muskátli, a piros-sárga rózsa stb. — még itt vannak, meg lehet őket simogatni, szagolni... Es ez gyönyörű. Néha bizony nagyon tud fájni az is, ami gyönyörű. Fájni? Nem, azt nem lehet mondani, hogy kifejezetten fájna, élesen-hasítóan, mint valami seb. Azt nem! Csak ez a nyomasztó közérzet, ez a szorongató rosszullét. Frontátvonulást jelez a meteorológia? Még egy egészséges ember is előre megérzi. Hát még akinek... Minden vizitkor meg is kérdezi a barátságos, figyelmes, fiatal orvos: — Hogy vagyunk, Lajos bácsi? — Mit felelhet erre a kérdésre? Mindig másként: „Hol jobban, hol rosszabbul“. így azután hol fölkelhet, hol meg visszaparancsolják az ágyba egy hétre, három napra. Csak türelem és nyugalom, főleg nyugalom. Semmivel nem törődni, semmi miatt nem idegeskedni, semmi föl ne izgassa. Tessék olvasni, itt vannak az újságok, köztük kedvelt lapja is, a Szabad Földműves. — Igen, az új, az újság, az újságíró... Az újságírók ... — töpreng el egy pillanatra. — Mindig az új dolgokat keresik. Arra csapnak le, azt mutatják föl, azért lelkesednek és lelkesítenek. Hivatásból vagy hivatalból, rutinnal, vagy pusztíthatatlan érdeklődéssel, mindegy. Az új hajtásnak örülnek, ami van és ami lesz. Nekik ez a szívügyük. Ami volt, az kevésbé érdekes, az nem újság. „Szívügyük a Jó munka“ — olvassa a beteg és a torkában dobog a szíve. A szíve, az a mindig híven szolgáló, agyonhajszolt, infarktustól megtorpant, kihagyó, összeszoruló beteg motor. Olvassa: idejében végeztek a nehéz aratással..., mindent megtesznek az őszt munkák idejében való elvégzése érdekében..., növelik a tejhozamot ..., javítják a munkaszervezést ..., tovább szélesítik a szocialista munkaversenyt..., dinamikus a fejlődés..., biztató a távlat..., stb. Ez az ő szövetkezeteI ö volt az elnök ott, több mint tíz éven át, míg az infarktus 1976-ban közbe nem szólt. S róla most egy szó sincs. Se jó, se rossz. Nem ts róla, nem az hiányzik, hanem mindarról, ami eddig történt, a szövetkezet eddigi fejlődéséről. Hiába, ami volt, az már nem újság! A beteg leteszi a lapot, fejére húzza a paplant és korholja önmagát: ejnye, Lajos, hát csak nem vagy féltékeny?! Csak nem fáj, hogy falud szövetkezete most nélküled gazdagszik tovább... Az a lényeg, hogy továbbI Hiszen régi kommunista vagy... Akkor nem ért rá soha odafigyelni, most ráér kutatni az emlékezetében, hogy hol és mikor, milyen tempó, mekkora „fordulatszám“ készítette elő szívében alattomosan a bajt. Az uradalmi cseléd hányatott sorsa, suttyó legényként a nehéz munka, az ostor, a megalázottság? Azután a mundér, az „angyalbőr“, a háború, a sebesülés? Már a hazatérés előtt, 1944-ben a CSKP tagjává válik. Akkor vették föl a kommunisták nagy családjába, amikor a Szlovák Nemzeti Felkelés idején, partizánként a hegyekbe mentek és onnan ütöttek rajta sokszor a fasisztákon. . Néhány hónappal a nagy világégés befejeződése után már , a járási nemzeti bizottságon dolgozik, később, 1948 elején ismét fegyvert vesz a kezébe. Milicistaként védi a dolgozó nép államát a felforgatóktól, majd társaival együtt falujában szövetkezetei alakít. Szorgalmas munkája, elvhűsége a járási pártbizottság plénumába predesztinálja. A megterhelt szervezet és szív először a hatvanas évek közepe táján jelez, „beszél vissza“. Az orvos akkor azt mondta: „Ez így nem mehet tovább, Magyar elvtárs, legfeljebb valami egészen könnyű beosztást vállalhat..." 1 A járási vezető titkár viszont arra kérte: „Vedd át, elvtárs, falud szövetkezetének a vezetését... A tagok téged kérnek. Talán te is tudod, hogy rendet kell ott teremteni, mert a szervezetlenségen kívül még anyagi visszaélést is találunk, ha jól körülnézünk... Szóval, nem lesz az szanatórium, rendbe kell tenni a szövetkezet „szénáját“... Egy dologról azonban megfeledkeztek a járási székhelyen: nem kérdezték, ért-e hozzá. Majd megtanulja az elnöki tennivalók elvégzését. Ahogy a mezőgazdaságpolitikát, az agrotechnikát is megtanulta a pártoktatáson, illetőleg a technikum levelező tagozatán. Nem volt könnyű a rendcsinálás, amíg mindenki a helyére került. Ki segítőtársnak, ki csoportvezetőnek, ki pedig a bíróság elé. Akkor még csak egy falu határa tartozott a szövetkezetükhöz, három év múlva már kettő, és újabb két év múlva ismét egy. Nemcsak a közös vagyon értéke gyarapodott a többszörösére, de a taglétszám is. Majd jött a zűrzavaros 1968-as év. Az elnök — a forrófejűek ellenében — néhány hónap múlva a vezetőségi és a taggyűlésen verte az asztalt: „Azért sem hagyjuk felülkerekedni az ellenforradalmi erőket. Megvédjük a közös gazdaságunkat, a szocialista vívmányainkat, társadalmi rendszerünket, ha kell, barátaink segítségével. Nem engedjük meg, hogy a Jobboldali felforgató elemek ellentéteket, gyűlölködést szítsanak a különböző nemzetiségű dolgozóink, honpolgáraink között..." ö ilyen szövetkezeti elnök: internacionalista, igazi, kipróbált kommunista. Túl van már az ötvenen, amikor a falu fiataljai közé megy: vezeti-irányítja azok politikai oktatását. Lelkes tagja a ČSEMADOK helyi szervezetének, a kultúrcsoport lelke, az önkéntes tűzoltók parancsnoka. Es rajta tartja szemét a tehetséges fiatalokon, hogyan növik ki magukat a tanulással kitűnő középkáderekké a szövetkezetben. Két évvel utána, egészen váratlanul, szinte letaglózza az infarktus. Kórházból ki, kórházba be. Egy évi kísérletezés után, amikor már látszik a betegség krónikus elhúzódása, a járási vezetők kis ünnepség keretében adják át neki „Az építésben szerzett érdemekért“ állami kitüntetést, valamint a pártbizottság köszönőlevelét. Es tavaly, a nyár kezdetén, érdemei elismerése mellett felmentik a szövetkezeti elnöki tisztség alól, majd nyudíjazzák. Akkor, arról a kis búcsúünnepségről a járási újság sem adott hírt. Elfelejtettek szólni a szerkesztőségnek, a helyi tudósítónak. Csak egy telefonálásba került volna, de másnap, se egy hét, se egy hónap múlva már nem volt érdekes. Ami volt, az tényleg nem újság...? ... A hófehér, orvosságszagú, tágas kórteremben most, hogy ismét idekerült — a pártelnök és felesége, fia, nagylánya, illetve kisunokája társaságában — szerdán délután meglátogatja az utódja, az új, fiatal szövetkezeti elnök, diplomás mezőgazdasági mérnök. Ajándékot hoznak és vigasztaló szót. Es beszélnek, a szövetkezetről persze, miről is lehetne másról. A küzdelmes nyári munkákról, az őszi tennivalókról, a tagok szorgalmáról, a fiatalok lelkesedéséről, az állattenyésztés továbbfejlesztésével kapcsolatos tervekről, elképzelésekről. A beszámoló egyik-másik mondata kérdésként, véleménykérésként is hangzik: „Erről mi a véleménye, Lajos bácsi?“ A beteg félig lopva az utódját figyeli, félig befelé hallgat. Ellentmondásos érzés! Miért, miért kellett ilyen korán kiállni, kikényszerülni a sorból? Le a másik hang kicsit megnyugtató: lám, beérett a termés ,a fiatalok, akiket 6 indított el, tovább viszik a „stafétabotot“. Szívügyük lett a szövetkezet továbbfejlesztése. Odakint, a kórházparkban hirtelen hűvös szél kerekedik. Megborzonganak a fák, alig hallható zizegéssel hull a földre néhány elsárgult levél. Még tart az ősz, de a hegyek mögött valahol már ott suhog, készülődik a tél. Fájdalmasan és megállíthatatlanul. KANIZSA ISTVÁN
