Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-10-21 / 42. szám

jGYÜMÖLCS- ÉS ZÔLDSÉGKIÄLLlTÄS MODRÄN

Mielőtt beléptem volna a Modlai Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tornatermébe — ahol a szüreti ünnepség alkalmából gyümölcs- és zöldségkiállítást rendeztek —, nem hittem, hogy pz a rendezvény ilyen nagyszabású és jól szervezett lesz. A kellemes csalódást akkor tudatosítottam leginkább, amikor megtudtam, hogy nem kevesebb, mint ikétszáznyolcvanhat kiállítási terméket mutattak be, ötvennégy kiállító részvételével. !A termelők hazánk minden részét képviselték. Tehát a látogató részben képet kapott hazánk, de főleg Szlovákia gyümölcs- és zöldségtermesztéséről, a fajták körzetenkénti megosztásáról, új fajták bemutatásáról. A kiállítás főrendezője Jekkel József mérnök, az iskola egyik tanára, nagy lelkesedéssel beszélt a már hagyományokkal rendelkező, színvonalas kiállításról;

■— Bátran elmondhatom, hogy ez a rendezvény, amely egyidős a Kis-Kárpátok szüreti ünnepségeivel, minden évben fejlődött, színvonalasabbá vált, de az idén .«olt a legsikeresebb. Ez persze nemcsak a kiállított termékek minőségére vonatkozott, hanem a széles fajta-skálára, s nem utolsósorban a kiállító aránylag nagy számára is. A kiállítók — főleg szövetkezetek, állami gazdaságok, iskolák, kísérleti állomások — olyan gyümölccsel, zöldséggel is jelentkeztek, mely termesztése még nem elterjedt, nem népszerű. Ennek révén ismeretterjesztő jellege is volt a kiállításnak. Ugyanis ha egy kertészet vezetője, vagy teszem azt, egy kiskertész olyan zöldséget és gyümölcsöt lát, amilyet eddig nem termelt, s ha az felkelti érdeklődését, akkor ezeknek a fajtáknak ő is termelője lesz. Mivel kiállításunk része volt a kis-kárpáti szüreti ünnepségeknek, természetesen a legnagyobb számban erről a vidékről származó termékeket állítottuk ki. Említést és köszönetét érdemel a Stupavai Gyümölcstermesztő Állami Gazdaság és a modrai szövetkezet, melynek szakemberei hasznos tanácsokkal járultak hozzá a kiállítás sikeréhez.

A modral mezőgazdasági iskola nemcsak rendezője volt a kiállításnak, hanem szereplője is. Ugyanis tangazdaságuknak ötvenegy hektár szőlője és négy hektár kertészete van. S hogy jól gazdálkodnak és jó kertészek, szőlészek, erről a kiállításon is meg lehetett győződni.

Ahhoz, hogy egy ilyen rendezvény létrejöjjön, sok-sok munkára — a kiállítandó anyagok begyűjtésére, esztétikus elrendezésére — van szükség. Az

iskola diákjai e téren sokat segítettek. De többet tud erről mondani Lovecká Olga negyedikes diáklány, aki szintén nagy részt vállalt a nem kevés feladatból.

— Mi, tanulók mindig nagy lelkesedéssel vesszük ki részünket a kiállítás megszervezéséből, márcsak azért is, mert a tapasztalatokat hasznosítani tudjuk tanulás közben. A gyümölcs elrendezését a kiállítóteremben főleg mi, lányok vállaltuk, a fiúk inkább a fizikailag megterhelőbb munkáknál segítettek. Persze ezzel küldetésünk nem ért véget. A kiállítás hivatalos megnyitása után mi őrködtünk, hogy a fegyelmezetlen látogatók lassanként el ne fogyasszák a szemet-szájat ingerlő gyümölcsöt. Ezt csak azért említettem, mert bizony itt is

akadt munkánk, s nem is kevés.

— Jekkel mérnöktől hallottam, hogy a kiállítást sokezren nézték meg. S hogy ez így van, én is bizonyíthatom. Ottjártamkor a teremben a kiállítópultak mellett csakis lassú lépésben lehetett közlekedni, annyi volt az ember, olyan nagy volt az érdeklődés. Voltak itt kertészeti szakemberek, akik szövetkezetekből, állami gazdaságokból jöttek, kiskerttulajdonosok, akik tollal és papírral a kezükben jegyzetelték a legújabb fajták elnevezéseit.

A modral iskola gyümölcs- és szőlőkiállításán valóban nagyszámú minőségi terméket láthattunk. A Fayer Hawen fajtájú őszibarackot, a svájci rózsaszín almafajtát, a kvetoslavovói nemesítő állomás által kiállított új hagymafajtákat, a szebbnél szebb csemege és borszőlő fajtákat nagyon sokan megcsodálták. A sikert az elismerő vélemények sokasága Is bizonyítja. Tehát a nagy hagyományokra visszatekintő modrai kiállítás az idén is méltón teljesítette küldetését.

KALITA GÄBOR

Az érdeklődők szebbnél szebb zöldség- és gyümölcsfajtákban gyönyörködhettek. (A szerző felv.)

(ЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛ/У\ЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛ

A GOMBATOXINOS TAKARMÁNY KANNIBALIZMUST IS OKOZHAT

A kannibalizmus okaként általában a technológiai, vagyis kezelési hibákat szokták emlegetni. Újabban még egy okot is fel lehet tételezni: egyes gombák toxlnjainaik hatására végbél-, toll-, lábujj- és szárnycsipkedés keletkezhet a csirke-, Illetve pulykaállományban.

Ha a csirke- vagy a pulykapipe-állomány olyan takarmányt kap, amelynek valamely alapanyaga bizonyos gombatoxinnal fertőzött, az állomány csipkedni kezdi egymást, ugyanakkor a taikarmányfelvétel jelentős csökkenése is észlelhető. A takarmányfelvétel megszűnésén kívül lehetséges, hogy a mérgező toxin hatására a végbélkörnyék kifordul. Az ilyen vógbélű állat szinte felkínálja magát, hogy a másik kicsípje. A problémát súlyosbítja, hogy a mikotoxinoknak véralvadást késleltető hatásuk is van.

A gombatoxinoknak másik kellemetlen mellékhatása, hogy a fiatal állatokban az immunitás kifejlődésé Is gátolt, s ez a vakcinázások hatékonyságát lényegesen ronthatja. A miikotoxinok rendkívül ellenállóak a hőre, nem semmisíti meg sem a granulálási eljárás, sem pedig

a szokványos gabonafertőtlenítés. Nagy figyelmet kell ezért fordítani arra, hogy a pulykatakarmányokban felhasznált gabonafélék menteseik legyenek gombafertőzéstől. (T. W.)

A TARTÄS,

TAKARMÁNYOZÁS HATÄSA

A hőmérsékletnél fontosabb az egyéb külső hatás, a tartás és a takarmányozás. Az óriás nyulak testnagysága például meghatározott öröklési hajlamon alapszik, de bogy az ebből adódó lehetőség valóban kifejlődjék, az állatnak meg kell kapnia a nagy test felépítéséhez szükséges tápanyagmennyiséget is. Nem kielégítő takarmányozás esetében az állat fejlődése visszamarad, jó takarmányozás hatására és egyéb kedvező körülmény között pedig a legnagyobb teljesítményt mutatja. Az öröklési anyagban azonban a meghatározott legmagasabb határértéken túlmenően külső hatásokkal nem lehet javítani. Például a hermelin házinyúl öröklött hajlama alapján — még a legjobb külső feltételek közepette is — mindig csak egy nagyon kis nyúl marad. Megfordítva ez lehetetlen, például az éppen csak elegendő takarmányadagokkal egy fehér óriásból hermelin nyulat nem lehet előállítani.

Komoly egészségügyi károsodás, tenyésztési alkalmatlanság, majd esetenként az elhullás lehet az ilyen próbálkozás következménye. Külső eszközökkel tehát az állatból csak azt lehet kihozni, amely az öröklési hajlamaiban, mint lehetőség adott.

(D. K J

2

Ж z utóbbi években * * szinte általánossá

már vált,

hogy nehéz faiskolai termékeket, így kajszi-, őszibarack-, cseresznye-, meggy-, és szilvafacsemetéket, valamint az alacsony növésű és törpe alma- és körtefákat beszerezni. Ugyanez mondható el a kevésbé ismert és elterjedt fafélékről is, mint például a naspolya, a nagy termésű birsalma, a szelídgesztenye, a trnavai szederfa, a berkenye stb.

Ezen a kedvezőtlen helyzeten a kiskertészek úgy segíthetnek, ha saját maguk nevelik, termelik a gyümölcsfacsemetéket. Ennek ezen kívül más előnye is van, hiszen a kiskertekben olyan törzsű és fajtájú facsemetéket nevelhetünk, szaporíthatunk, amelyek a legjobban teremnek az adott környezeti és termelési feltételek között. A szaporításra szánt alanyokat (magoncokat, kiónokat) legcélszerűbb ősszel vagy tavasszal kiültetni. Mivel néhány gyümölcstermő növény (például az őszibarack, mandula, szelídgesztenye) nem nagyon tűri az átültetést, ezeket állandónak szánt helyükön is termeszthetjük, szaporíthatjuk.

A jó minőségű facsemeték termeléséhez elsősorban megfelelő minőségű és egészséges alanyokra van szükség, melyeket saját magunk is termelhetünk. Erre a célra az ivaros (generatív), tehát a magról való, illetve az ivartalan (vegetatív), tehát a növényi részekről való szaporítási mód felel meg. Az alacsony és félmagas törzsű alma-, körte-, szilva-, cseresznye-, meggy- és mandulafajták esetében a magról szaporítot vadalanyokat, a szilva- és a kajszibarackfák esetében pedig az ivartalan módon szaporított szilvaalanyok, az úgynevezett kiónok a legmegfelelőbbek. A vadalanyokat ezenkívül az alacsony törzsű őszibarackfák, valamint a gyenge növésű körte- és meggyfajták esetében is felhasználhatjuk. A törpefák esetében csak az ivartalan módon szaporított alanyok jöhetnek számításba. Az almafák szaporításánál az MM 106, M IX, M VII, M II, M IV és az A 2-es alacsony törzsű fák esetében ezen kívül még az M I és az M Xl-es alanyokat használhatjuk. 'A törpe növésű körtefákat birsalanyon szaporíthatjuk. Azokat a fajtákat, amelyeknek a birssel gyenge az affinitásuk, tehát összeférhetetlenek, úgy szaporíthatjuk, hogy a birsalanyra először az összeférhető (például a Hardy vajkörte) fajtát szemezzük, majd erre a birssel kevésbé összeférhető fajtát. A ribiszke- és köszmétebokrokat az ivartalan módon szaporított Arany ribiszke alanyain szaporíthatjuk. Ügyeljünk arra, hogy a szaporításra használt alanyokat, növényi részeket minden esetben egészséges bokrokról, fákról gyűjtsük be.

A szaporításra használt magvakat még a nyár folyamán, a nemes fajtáktól legalább ötszáz méterre eső, egészséges vadalanyokról, növényekről kell begyűjteni. Az almagyümölcsűek és a csonthéjasok magvait október végén vagy november elején kell a szaporításra szánt ágyásba vagy az alanyiskolába ültetni. Az almagyUmölcsűekct egy centiméteres tőtávolságra és 1—2 cm-es mélyen kell kiültetni az ágyásba. Tavasszal akkor ültetjük át őket — 30—40 cm-es sor- és 5—10 cm-es tőtávolságra — az alanyiskolába,

A Szenei (Senec) Állami Gazdaság faiskolájából az idén ötezer keserűmandula és vadőszib'arack-alanyú törpe őszibarackfacsemetét forgalmaznak, elsősorban a Bojnicei GyUmölcs- éa Díszfa Nemesítő Intézeten keresztül. Fotó: —blm—<

lődésbén visszamaradt főcskát a talaj felszínénél levágjuk.

Az almafa M, MM és A 2-es, valamit a birs-, szilva és az Arany ribiszke alanyait feltöltéses bújtással szaporíthatjuk. Az anyanövényeket típusok szeA gyümölcstermő növények szaporítása

amikor már két valódi levelet növesztenek. Ennek során meg kell rövidíteni a gyökérzetet. Az átültetést követően alaposan öntözzünk.

A cseresznyefák és a mahaleh meggyfák magvait 30—40 cm-es sor- és 2—3 cm-es tőtávolságra, illetve 2 cm mélyen, az őszibarack, kajszibarack, szilva, dió és a szelídgesztenye-magvakat pedig 40 cm-es sor- és 5 cm-es tőtávolságra, illetve 4—5 cm mélyen ültessük. Az őszibarack magvait célszerű az ültetés előtt kihámozni a csontházból. Tavasszal akkor ültetjük át az őszibarackfa-csemetéket kettesével, hamár két valódi levelük van. Később az egyik, a fej-A kiskertekben is bő termést ad a James Grieve Red almafajta.

Fotó: —blm—

rint külön-kölön 40 cm-es sor- és 100 cm-es tőtávolságra ültetjük. A második évben ezeket a tél végén 2 cni-re a talaj felszíne felett megrövidítjük. Ha az anyanövény hajtásai már elérik a 30 cm-es magasságot, tíz centiméteres magasságig tőzeggel kevert talajjal takarjuk, később ezt még további tíz cm-es talajréteggel töltjük fel.

Hasonlóképpen szaporíthatjuk a ribiszkét és a köszmétét is. Erre a célra inkább már az idősebb, de egészséges és jól termő bokrokat válasszuk ki. Kora tavasszal 2 cm-re a talaj felszíne felett végezzük el a metszést. Ha a hajtások már elérik a 35 cm-es magasságot, tőzeggel kevert talajjal takarjuk be őket. Ősszel, a levélhullást követően, a hajtásokat kitakarjuk, s a begyökeresedetteket az anyanövényről levágva állandó helyükre ültethetjük.

Az A 2-es alniafát, a birsalmát, a ribiszkét és az Arany ribiszkét, kisebb sikerrel pedig a köszmétét az ősszel levágott dugványokkal is szaporíthatjuk. A dugványok legalább 25 cm hosszúak és 0,5—1 cm vastagságúak legyenek. Tízesével öszszekötözve hűvös pincében tőzeggel kevert homokban tároljuk őket. Tavasszal 10—40 cm-es kötésben az alanyiskolába (gyökereztető iskolába) ültetjük őket, úgy, hogy a talaj felszíne felett csak egy rügy legyen. A ribiszkét ősszel is kiültethetjük a gyökereztető iskolába. Az Arany ribiszkéről levágott hajtásokat egyenesen a gyökereztető iskolába Ültethetjük, 4X 100 cm-es kötésben. Az első évben a hajtásokat, dugványokat két rügyre vágjuk vissza. A rügyfakadást követően egy bokron csak 2—3 jól fejlett hajtást hagyjunk meg.

Az almafa M, MM és A 2-es, valamint a birs- és sziivaalznyokat a 0,5—1,2 cm vastagságú és 15—20 cm-es hosszúságúi gyökérsarjakról is szaporíthatjuk, melyeket kora tavasszal célszerű kiültetni a gyökereztető iskolába, 10X35 cm-es kötésben, úgy, hogy felső részük 2 cm-re legyen a talaj felszíne alatt.

A gyökereztető iskolában rendszeresen kapáljunk, száraz időjárás esetén pedig feltétlenül öntözzünk, a facsemetéket pedig védjük meg a kártevők és a betegségek ellen.

Az ivartalanul szaporított szilva-, mogyoró- és ribiszkealanyokat azonban célszerűbb bújtással szaporítani.

A magról szaporított alanyokat (magoncokat) ősszel a levelek hullását követően kiássuk és osztályozzuk.

Az ivartalanul szaporított alma-, szilva-, mogyoró- és ribiszkealanyok már ősszel, a levelek lehullását követően szétválaszthatok. A birsalanyokat célszerűbb kora tavasszal eltávolítani. A jól begyökeresedett alma- és birsalanyokat a kézből való oltásra is felhasználhatjuk, amit pároztatással végezhetünk január végén vagy februárban. Az oltványokat hűvös pincében tőzeggel kevert homokban tárolhatjuk, majd márciusban állandó helyükre ültethetjük.

Ősszel mind a magoncokat, mind a klánokat iskolázzuk. 35—40X100 cm-es kötésben olyan mélyre ültessük őket, mint amilyen mélyen az alanyiskolában voltak. A kiónokat azonban körülbelül 10 cm-rel mélyebbre ültessük. Az iskolában rendszeresen gyommentesen tartjuk a talajt, száraz időjárás előfordulásakor öntözzünk és körülbelül két héttel a várható szemzés megkezdése előtt tisztítsuk meg az alanyokat, tehát 30 cm-es magasságban rövl« dítsük meg őket.

KRAMPL ŠTEFAJI