Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-10-21 / 42. szám

1678. október 21 SZABAD FÖLDMŰVES Együtt - a jövő szakembereiért Ma már aligha beszélhetünk a követelmé­nyeknek megfelelő szakemberképzésről az ok­tatási intézmények és a mezőgazdasági üze­mek hatékony együttműködése nélkül. Az ok­tatás csakis akkor érheti el célját, ha a társa­dalmi szükségletekhez igazodik. Ettől persze meglehetősen egyoldalú a kap­csolat az iskola és a mezőgazdasági üzem kö­zött, miközben mind jobban képzett szakembe­rekre és a gyakorlathoz az eddigieknél jobban értő szakmunkásokra lenne szüksége a mező­­gazdaságnak. A szakemberképzés terheit ez ideig többnyire az oktatási intézmények vállal­ták. A mezőgazdasági iskolapolitikára vonatkozó legújabb kormányhatározatok viszont arra kö­telezik az üzemeket, hogy nagyobb felelőssé­get vállaljanak a szakmai képzésben. Mezőgaz­dasági iskoláink — áz irányelveknek megfele­lően — szerződéses kapcsolatot létesítenek a mezőgazdasági üzemekkel, ahol a gyakorlati ismeretek birtokába juthatnak. A sikeres együttműködés gyakorlati példája­ként említhető a šahyi (Ipolyság) mezőgazda­­sági iskola és a helyi efsz kapcsolata. A kor­szerű termelésre törekvő szövetkezet és az is­kolavezetés között kölcsönös az érdek: az iskola tanulói közvetlenül a termelésben sajá­títhatják el szakterületük különféle fortélyait, a szövetkezet pedig mint tangazdaság meg­­kedvelteti önmagát a leendő szakemberekkel. Delelő csorda, pásztorával. (A szerző felvétele) Deleltetés közben. Maszarovics Gyu­la mérnök, Igazga­tóhelyettes megfo­galmazása szerint az oktatás-nevelés tartalmának to­vábbfejlesztése so­rán abból kell ki­indulni, hogy az oktatási intézmé­nyek nem taníthat­nak meg mindent, ami az életben szükséges. A tudo­mányos-műszaki fejlődés mai szaka­szában mezőgazdasági iskoláink csak úgy felelhetnek meg a követelmé­nyeknek, ha az alapvető ismeretek tanítására törekszenek, ha a tanulók gondolkodását fejlesztve, kialakítják a korszerű termelés igényeit és ké­pessé teszik őket a folyamatos önmű­velésre. Ezért újabb és újabb feladatok nö­velik a pedagógusok gondjait, melyek változtatást igényelnek a megszokot­tal szemben, mivel új ismeretágak is jelentkeznek a külön tantárggyá szer­veződés igényével. A szaktanintézet keretében nyílt középfokú tagozat új szaktantárgyak — gépek és berende­zések, növénytermesztés technológiája — bevezetését is szükségszerűvé tette. Ugyanezen a tagozaton a matematika és a fizika választható érettségi tan­tárgy. A korszerűen gépesített nö­vénytermesztés leendő szakemberei szakmunkások hagyják el az iskolát. — Tantervűnkben fontos helyet fog­lalnak el az úgynevezett speciális foglalkozások, melyek keretében ta­nulóink — a szakmai ismereteken túl­menően — hajtási igazolványt szerez­hetnek a különböző típusú motoros Jármüvekre, köztük a kombájnra és a rakodó gépekre is. Ezenkívül elsa­játíthatják a láng- és az ívhegesztést is — tájékoztatott Raksányi Tamás Az iskolában e­­gyébként fontos pedagógiai irány­vonal a gyakorlat és az elmélet ösz­­szekapcsolása. Ily módón a tananyag jobban rögződik a tanulók tudatában, s maradandóbbá válik. Az elméleti oktatást szolgáló felszerelésük úgy­szólván tökéletes. Korszerű segédeszközökkel, s a köve­telményeknek megfelelő szaktanter­mekkel is rendelkeznek. A gyakorlati foglalkozásokra az iskola tanműhelyé­ben, illetve a helyi szövetkezetben kerül sor. Sajnos, az állattenyésztési szak ko­rántsem annyira népszerű a fiatalok körében, mint a másik kettő. Hogy miért ПРГП? Arr aatrilr fin-gyakorlatvezető. hogy az állattenyésztés rövid időn belül a mezőgazdasági termelés leg­­modernehb ágazata lesz, s a gyerme­kük csak nyerhet azzal, ha hivatásá­nak az állattenyésztést választja. Az Ipolysági Mezőgazdasági Szak­tanintézet az oktatás magas színvo­nalával, az ismeretszerzés korszerű módszereinek gyakorlásával, az elmé­let és a gyakorlat céltudatos össze­hangolásával hasznos szolgálatot tesz szocialista mezőgazdaságunknak. CSIBA LÄSZLÖ Idősb GIBALA STEFAN, a buzitkai szövetkezet tehénpásztora már túl Jár a hetvenedik évén. Detvianská Hután, 1905-ben írták be nevét az anyakönyv­be. Suhanó korában a mészáros szak­mát tanulta ki. Fél évszázaddal ez­előtt nősült. Öt gyereket nevelt fel. Közben a földművelést is űzte. A második nagy világégés idején Malinec-Hámor településen élt. Bi­zony, nagyon sokszor kellett szalad­niuk a fedezékbe, amikor hírül vették a fritzek érkezését. Nemcsak a népes család, köztük három orosz katona is a hevenyészett „bunkerban“ szo­rongott. A németek nemegyszer fel­forgattak az udvaron mindent, de a búvóhelyet nem tudták felfedni... A jelszabadulás után, pontosabban 1948-ban, költözött a Glbala család Bűzlikára. A családfő 1952-ben lépett a helyi szövetkezetbe, s azóta is a közösség tevékeny tagja. A tehenek legeltetése köti le napjai legnagyobb részét. Épp delelt a gulya, néhány tekergő kivételével. Ezeket Bogár terelte a többihez, nagy hozzáértéssel. Kevés szabad idejéből raboltam el vagy félórát, hogy beszéltessem élete sorsáról, a pásztorkodással járó prob­lémákról. — Végleg hűtlen maradt eredeti szakmájához? — Nem egészeh. A szövetkezetben adódik nemcsak télen, nyáron Is al­kalom a dísznóvágásra, s ott kama­toztatom a tudásomat. — Az egészsége hogy szolgál? — Meglehetősen. Csak a lábam „ég“ a gumicsizmában. Dehát más lábbeliben nemigen lehet jártni, mert itt most sok eső esett. A sárban, po­csolyában a gumicsizma a legjobb, nem ázik be. Ogy tűnik, a tehenek megelégelték a delelést. Mind többen látnak hozzá a gyér fű legeléséhez. Két évvel ez­előtt még árpa termett itt, ezen a gazdasági udvar előtti lapályon. Az­óta befüvesítették. Zöldövezetei ké­pez. Azazhogy képezne. Nemigen van rajta a kérődző hadnak harapni­való, így azután csak jobbára moz­gási lehetőséget nyújt. Ez ts kell, de az nem minden. Talán a faállományt kellene felerősíteni... Afelől faggatom Gibala bátyát, mik a problémák? Mennyire elégedett? Nehezen áll kötélnek. Aztán mégis­csak kiböki: — Nyolcvan fillér járna tehenen­ként a legeltetésért. Ennyit ír elő a szabály. De ettől kevesebb a fizetsé­gem. Ogy érzi, a közösség megrövidítet­te. Dehát mit tehet? Nem akar a fiá­val ujjat húzni, akt a közös gazdaság elnöke. (kovács)

Next

/
Thumbnails
Contents