Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-10-21 / 42. szám
1 1978. OKTOBER 21. XXIX. évfolyam 42. szám. Ага 1,— Kčs Szabad földműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Lapunk tartalmából: Együtt — a jövő szakembereiért Megérdemelt elismerés * Eredmények, gondok és távlatok egy nagygazdaságban * Feladta a leckét az ősz Ilyen ősz is ritkaság, mint a mostani. Október második leiében járunk, s rengeteg még a tennivaló a határban, sok termény vár betakarításra: cukorrépa, kukorica, zöldség, szőlő stb. De talajelőkészítés, vetnívalő is van még bőven, holott az agrotechnikai határidő lassan lejár... A vénasszonyok nyara már mögöttünk, nagyon jó időjárást nem várhatunk, talajmenti íagyokat annál inkább s esőt is. Sem az egyik, sem a másik nem használ a paradicsomnak, paprikának, szőlőnek. Tény, az említett növénykultúrák fejlődésben elmaradtak, érési idejük két-három hetet késett. Ám ez nem ok arra, hogy a patópálos magatartás lábrakeljen, eluralkodjon, a cukorrépa és a kertészeti termények betakarítását halogassuk egyik hétről a másikra. Legutóbb Közép-Szlovákiában járva azt tapasztaltuk, hogy az élenjáró mezőgazdasági üzemekben igenis iparkodnak, mások viszont le-le maradoznak. így azután érthető, hogy az utóbbiak növénytermesztési szakágazatvezetői, vagy agronőmusai miért csűrikcsavarják a dolgot, ha az őszi munka helyzetéről érdeklődik a sajtó képviselője, vagy — a számukra kényelmetlen helyzetből úgy próbálnak kiutat keresni, hogy kereket oldanak, meglépnek ... Ehelyett jobban tennék, ha a sok munkaerőt igénylő dolog minél előbbi elvégzése érdekében a helyi nemzeti bizottsághoz, a védnökségi üzemekhez, vállalatokhoz, iskolák igazgatóságához, vagy más intézmények illetékeseihez fordulnának segítségért. Mert az idő sürget. A késlekedés jócskán megbosszulhatja magát, bumerángként visszaüthet. S ki látja kárát? Elsősorban a mezőgazdasági üzem, majd a dolgozók, a szövetkezeti tagok, de az állam, a társadalom is. Igenis, a tagsági gyűlés, az év végi zárszámadó közgyűlés résztvevői számon kérik majd a vezetőségtől: mit tettek annak érdekében, hogy lehetőleg a legcsekélyebb veszteséggel takarítódjék be a nem éppen bőséges termés; késedelem nélkül kerüljön jól pihent vetőágyba a jövő évi kenyerünk magja. Az utóbbi időben hol több, hol kevesebb csapadék hullott. A huzamosabb ideig tartó aszály „lázgörbéje“ megtört. Különösen Közép-Szlovákiában a kiadós esőzések némileg hátráltatták az őszi tennivalók végzését. Nem igy Nyugat-Szlovákiában, ahol az október eleji fülledt meleget elűző, villámlással, mennydörgéssel érkező fergeteg sem hozott elegendő csapadékot. TETTEN ÉRT RUGALMASSÁG Lám, mennyi minden függ a jó hozzáállástól! A háromnapos esőzés után alighogy kiderült, eltakarodtak a fellegek, s szél szárította a dombhátakat, a vőelincei (Méhi) Űj Élet Efsz agronómusa, Droppa László és Kosztár Tibor gépesítő nem nyugodott: kivezényelték a műszaki .-.haderőt“ a lénkéi határrészre, hogy amint lehet, percnyi késlekedés nélkül hozzáfogjanak a vetéshez. Dicséretükre válik a leleményességük. Attól függetlenül, hogy országhatár húzódik a Feldebrői Mgtsz és az ő szövetkezetük között, a gyakorlati együttműködés példás. Nemcsak a nyári, az őszi idényben is: hát nem számottevő segítség az, hogy a feldebrőiek 557 hektárnyi magágyat elkészítettek saját munkaerőkkel, gépekkel? Persze, ez segítség viszonozása volt a részükről, mert a méhiek négy kombájnnal vették ki részüket a gabona-betakarításból — az országhatáron túl. ... Ottjártunkkor a nyolcszáz hektárnyi búza vetésének a felénél tartottak. Ha minden jól megy, a tervezett időre — október 26-ig — befejezik a búzavetést. Ezt hosszabbított műszakokban végzett munkával igyekeznek elérni. Erre a legfőbb előfeltétel: a traktorosok, gépkezelők — név szerint Szabó László, Bene József, Slopovský Ondrej, Torisz Pál, Szajkó György, Izsók István — szorgalma, áldozatkészsége. Naponta mintegy 50— 60 hektárnyi a vetési teljesítményük. Természetesen a termény-betakarítással sem tétováznak. SZEMÉLYES PÉLDAMUTATÁS A buzitkai szövetkezetben Gibala Štefan elnökről így vélekedett a nyugállományba készülődő könyvelőnő: „Amíg az őszi munka tart, az elnököt csakis a határban lelhetik meg ...“ Nosza, gyerünk a mezőre! A javakorabeli elnököt valóban a cukorrépatáblán találtuk. Ügy állt a répafejelőgép vashágcsóján, mint a csatát irányító hadvezér ... Kék munkaköpenyben. Figyelte a gép működését, amint a sárgászöld levélzetet, s répafejet a vágószerkezet letarolja, tiszta terepet hagyva a gép maga mögött. — A „stábot“ az előbb még a másik táblán láttuk — indult a rövidke beszélgetés. — Ügy igaz! Csakhogy a Laposdűlőn a sár miatt nem boldogultunk a gépekkel. Beragadtak. Átcsoportosítást hajtottunk végre, ide a falu mellé, ahol dombosabb a terep, homokosabb kissé a talaj. Amint látják, itt már kielégítően dolgozhatnak a gépek. Nincs baj sem a mennyiséggel, sem a minőséggel. — Milyen hozamátlag ígérkezik? — Milyen? Ügy háromszáz mázsa körül. A tervünk ötven mázsával többet irányoz elő. Öntözési lehetőség híján azonban ez is megjárja az idei csapadékszegény évben. — Betakarítási veszteségcsökkentés? — Erről az Agócs József és Bölcse Barnabás által vezetett szocialista brigádok kezeskednek. A gépek, szállítóeszközök kevés munkát adnak az aszszonycsoportnak, amely arra hivatott, hogy összegyűjtse a törött, vagy elhullajtott cukorrépát. Kosa Igor és Pribiíán Ján gépkezelők igazén lelkiismeretes, hozzáértő munkát végeznek. Meg Gibala Igor és a többiek. Ezt mutatják a napi teljesítményeik is. Hová szállítják a cukorrépát a szállítóbrigád tagjai és néphadseregünk katonái? Az innét 22 kilométerre levő Rimavská Sobota-i 1 Rimaszombat) cukorgyárba. Számos őszi tennivalót — így az istállótrágyázást, silózást — már elvégeztek. Jelenleg a búzavetést szorgalmazzák. Ugyanakkor a mélyszántást is megkezdték, hogy napi 12—12 órás hosszabbított műszakokban, a kitűzött határidőre befejezhessék. Ami a legnagyobb gond, a magra termesztett másfélszáz hektárnyi kukorica: remélhető, hogy október második felében beérik. Ennek szárításáról a felvásárló üzem gondoskodik. Milyen a terméskilátás? A tervezett ötven mázsa helyett jó ha negyven-negyvenöt mázsa lesz hektáronként. • * Két járás egy-égy élenjáró szövetkezetéről írtunk. Azokról, ahol minden alkalmas percet, napot, gépi teljesítőképességet maximálisan kihasználnak, beleértve az emberi leleményességet, szaktudást, öntudatos áldozatvállalást. A betakarítási veszteség csökkentésére törekszenek, s a szocialista brigádok helytállása, a minőségi követelmények, agrotechnikai határidők betartása itt valóban követésrd méltó. Az ellenőrző bizottság és a vezetőség ellenőrző-irányító tevékenysége — úgyszintén. Csakis ilyen következetességgel és példamutatással lehet előbbre jutni, az igényes feladatokat maradéktalanul teljesíteni. N. Kovács István A mezőgazdaságban nemcsak az őszi betakarítás sürgős, hanem a szántás mielőbbi elvégzése is. Fotó: — tt—i Helyzetkép az őszi munkákról A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium növénytermesztést irányító bizottsága ülést tartott.. Napirenden az őszi munkák szerepeltek. Németh Jenő mérnök, miniszterhelyettes előterjesztésében hangsúlyozta: az őszi munkák időszakában különösen nagy jelentősége van a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban levő szervek és intézmények összehangolt tevékenységének. Az aratás alatt kialakult munkastílus, a gyors és rugalmas intézkedések az őszi munkák időszakában is elengedhetetlenül szükségesek. Az őszi munkák egyébként még javában tartanak. Az időjárás ugyanis nemcsak az aratást hátráltatta, a szokásosnál későbbre maradt az őszi betakarítású növények érése is. Ennek megfelelően még a kora őszi termények betakarítása is tart. A közepes termést ígérő burgonya betakarítását elsősorban a talajviszonyok hátráltatták. A talaj néhány helyen kőkeménnyé szikkadt, másutt viszont sáros. Ezért gondot okoz a gépi betakarítás, s a burgonya osztályozása sem halad a kívánt ütemben. Nyugat-Szlovákia kivételével hasonló a helyzet a cukorrépaföldeken is. A répafejelő és -felszedő gépek viszont — több esetben a rugalmas átcsoportosításnak köszönve — a cukorfeldolgozás ütemének megfelelően haladnak. A kukorica silózása — amely az előző években ilyen idő tájt már régen befejeződött — Kelet- és Közép- Szlovákiában még javában tart. A szemes kukorica betakarításánál problémát okoz a magas nedvességtartalom, és a megfelelő szárítókapacitás hiánya. Kelet-Szlovákiában még a korai fajták betakarítását is csak október közepe táján kezdték meg. A gyümölcsöskertekben befejezéséhez közeledik az alma és a körte szedése. A szüret — miután a szőlő cukortartalma nagyon alacsony — szintén későbbre maradt. A szántóföldön termelt paprika és paradicsom az idén gyönge termést adott. A feladat az, hogy lehetőleg veszteségmentésen hasznosuljon a termés. Legnagyobb lemaradás a talajmunkáknál és a vetésnél észlelhető. A hosszantartó szárazság miatt, több helyen csak nagy erőfeszítéssel tudtak megfelelő magágyat készíteni. Az agrotechnikai határidő betartása rendkívüli erőfeszítéseket és tökéletes munkaszervezést igényel. Közép- Szlovákia több mezőgazdasági üzemében — gépek hiányában — lelassult a szerves trágya kihordása és szétterítése is. Ebben a kerületben az agrokémiai központoktól nagyobb segítséget várnak a mezőgazdasági üzemek. Tíz és tízezrek dolgoznak napjainkban a határban.- A nagy erőpróbán szép számmal megtalálhatók a kisegítő munkások is, akik főképpen a tanulóifjúság és a katonaság soraiból verbuválódnak. Sok függ az ő akaratuktól, szemléletüktől és nem utolsó sorban a figyelmüktől. Nem a jelenlétükre, hanem a teljesítményükre van szüksége a mezőgazdaságnak. Sajnos, minden évben ősszel szokott bekövetkezni a legtöbb baleset. Az idei statisztika is elszomorító. Az őszi munkák teljes sikere az embertől függ, aki minden körülmények között helytáll. Az emberről való gondoskodás — ehhez hozzátartozik a munkabiztonsági előírások betartásának' rendszeres ellenőrzése is — legyen minden mezőgazdasági üzemben elsőrendű kötelesség. —esi— Lehetne gyorsabban? Azok az emberek, akik szőlővel megrakott járművekkel órák hosszat várakoznak a gbelcei (Köbölkút) borászati üzem bejárata előtt, azt állítják, hogy a szőlő felvásárlása és feldolgozása egy kissé gyorsabban is mehetne. Nyilván erre a következtetésre jutott KOVÁCS FERENC mérnök, a svodíni (Szőgyén) szövetkezet elnöke is, mielőtt felkereste a borászati üzem vezetőjét a szőlő feldolgozását gyorsító javaslatával. Kovács elvtárs felajánlotta, hogy megszervezik a kisegítő dolgozók harminctagú csoportját, miáltal lehetőség nyílik a kétműszakos üzemelés bevezetésére s így a szőlő felvásárlásának és feldolgozásának meggyorsítására. Nagyon meglepődött és meglepődtem magam is, amikor a javaslata, a felajánlott segítség udvarias visszautaításban részesült. A borászati üzem vezetője — mint azt hangsúlyozta — nem járulhat hozzá a szőlő felvásárlásának és feldolgozásának gyorsításához. Mint mondotta, mindennek van határa, s így a szőlő feldolgozásának is alkalmazkodnia kel a borászati üzem kapacitásához. Az üzem napi teljesítménye pedig csupán huszonöt vagon szőlő feldolgozását teszi lehetővé. Némileg ugyan lehet növelni a teljesítményt, de az rizikóval jár. Meggyőződtem persze arról is, hogy az üzem vezetője nem fél az említett rizikó vállalásától. Erre utal elsősorban is az, hogy naponta nemcsak huszonöt, hanem harminc — sőt már az is előfordult, hogy negyven vagon szőlőt felvásároltak és feldolgoztak. S október 11-ig az évi tervüknek — a kilencszázhuszonöt vagon szőlőnek — már ötven százalékát felvásárolták és feldolgozták. Természetesen számolnak azzal is, hogy az évi tervüket legalább hetvenöt vagon szőlő feldolgozásával túlteljesítik. A felvásárlás és a feldolgozás ütemének meggyorsítását azonban lehetetlenné teszik a technológiai követelmények. Ugyanis a friss mustot befogadó hatalmas tartályokat csak akkor lehet kiüríteni és újabb must részére felszabadítani, amikor a must már erjedésben van. S ehhez legalább öt-hat napra van szükség. Tehát ha meggyorsítanák a felvásárlást és feldolgozást, akkor megszegnék a technológiai fegyelmet, veszélyeztetnék a bor binöségét. De ugyanakkor ebből a felvásárlásra semmi előny sem származna, mert két-három nap múlva, legalább négy-öt napra le kellene állítani a szőlő felvásárlását és feldolgozását. Egyébként meggyőződtem arról, hogy a borászati üzem vezetője és dolgozói, akik nap mint nap hosszabbított műszakban, vagyis reggel hét órától este tíz óráig dolgoznak, október végéig az ezer vagon szőlőt felvásárolják és fel is dolgozzák.-Pk-
